SZEMPONT
A Rovatból

Grecsó Krisztián: Ha elveszik a hited, akkor nem leszel senki

Válásról, felnőtté válásról, a regényeiről, a kortárs irodalom és az ország állapotáról beszélgettünk a népszerű íróval.


Grecsó Krisztián befutott, ismert író, korosztályának egyik legnépszerűbb tagja. Nemcsak ír, hanem előadásokat tart, zenél, fellép irodalmi esteken, közben pedig az egyik legismertebb irodalmi-közéleti lap próza rovatát is szerkeszti. Kíváncsiak voltunk arra, miért csinál ennyi mindent, mi a véleménye a kortárs irodalomról, a közéletről, milyen országban szeretne élni, és közben kibontakozott előttünk egy, az életútja felénél álló író arca, aki úgy tekint vissza az életére, irodalmi pályájára, hogy közben nem rejti el előlünk érzelmeit, vívódásait sem.

– Tavaly megnősült. Nagyot változott az élete?

– Igen. Két pillanat volt az életemben, amikor azt gondoltam, hogy felnőtt lettem. Az egyik, amikor meghalt az apám, a másik meg most. Apám halála valami egészen különös önállóságot, egzisztenciális tapasztalást jelentett, azt, hogy tényleg egyedül vagyok. Hogy ezt a súlyt cipelni - tisztességgel végigélni egy életet, végig észnél lenni -, ebben tudnak segíteni emberek, de ez alapvetően az én dolgom. Azért az gyönyörű volt, amikor visszaköltöztem a Spiró Gyuri kölcsönlakásába, ahol tíz éve a pesti életemet kezdtem, és újra ráláttam a városra.

Sok üdeségem, naivitásom is elveszett - de ez ilyen. Az egy nagy csoda, hogy olyan párom van, aki a mostani énemet is képes szeretni. Azt látom a környezetemben, hogy azért élhető túl a válás, mert utána azokkal a tapasztalatokkal tudsz új kapcsolatot indítani. Nekem ez nagy leltározási helyzet volt, a párom amúgy szakmabéli, tehát minden szempontból a társam, és tud segíteni, oda is figyel - ez nagy megnyugvás.

– Az irodalom magányos műfaj? A zenészekhez, színészekhez képest nincs azonnali visszacsatolás, taps, siker.

– Nagyon. Azért kockázatos ügy, mert írónak lenni nagyon jó, nagy tisztesség, kevesek kiváltsága, hogy eljussanak az olvasóhoz. De miközben ugyanúgy fényesíted az egódat, mint egy színpadi ember, ennek az egónak a háttérbe kell húzódnia. Ezért az egó szükségszerűen megtörik, sértett lesz. Ugyanúgy fölfeszülsz a szivárványra, kísérletezel magadon, magadat árusítod, és nem söpröd be ezt a visszajelzést…

– Vagy nem akkor...

– Vagy nem akkor és nem ott, és közben ott a kifeszített lélek a pányván. Azért

"
kemény dolog írónak lenni, mert ez szükségszerűen ledarálja az egót, felőrlődsz.

Elvész valami. Lehet persze, hogy ez korral jár, a felnőtt létben mindenkinél elveszik valami hamvasság, és ezt keresed. Vágyakozva tekintek vissza a tíz évvel ezelőtti énemre, a naivitás mellett sokkal jobb ember is voltam. Sokkal több csalódottság, keserűség, fáradtság van bennem, sokkal könnyebben összetörök – sérülékenyebb lettem.

– Visszahúzódóbb is?

– A sok szereplésnek, amit a megjelenések után csinálok, az az ára, hogy olyan tereket kell kialakítani, ahova visszahúzódhatok.

Életrajz

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. A Viharsarok több városában élt, most újlipótvárosi lakos. Volt birkapásztor, vízhordó fiú, napszámos, tanító, költő, bölcsész, forgatókönyvíró, alelnök, vezető szerkesztő. Most író, az Élet és Irodalom munkatársa.

grraj2

Fotók: Grecsó Krisztián Facebook-oldala

A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán végzett, mint tanító, de sohasem tanított. A József Attila Tudományegyetem magyar szakát 2001-ben fejezte be. Öt évig élt Békéscsabán, a Bárka folyóirat szerkesztője volt. Volt a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke is. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom próza és esszé rovatát.

Isten hozott című regénye (Magvető, 2004) 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénül is megjelent. 2005-ben a Magvető gondozta a Pletykaanyu című novelláskötet második kiadását (2001-ben ezzel a kötettel robbant be Grecsó a kortárs prózába). 2008-ban jelent meg Tánciskola című regénye. Drámáját, a Cigányokat (2010) Máté Gábor rendezésében játszotta a budapesti Katona József Színház. 2012-ben megkapta az Aegon Művészeti Díjat.

Művei:

• Vízjelek a honvágyról (versek, 1996, Tevan)

• Angyalkacsinálás (versek, 1999, JAK – Kijárat)

• Pletykaanyu (elbeszélések, 2001, Jelenkor, 2006 Magvető)

• Caspar Hauser (bibliofil kiadvány, versek, 2001, Körös Könyvtár)

• Isten hozott (regény, 2005, Magvető Könyvkiadó)

• Hasutasok (forgatókönyv, 2006, Szőke András filmje, Hunnia)

• Megy a gőzös (forgatókönyv, 2007, Koltai Róbert filmje, Filmsziget)

• Tánciskola (regény, 2008, Magvető Könyvkiadó)

• Cigányok (dráma, 2010, Katona József Színház, rendezte: Máté Gábor)

• Mellettem elférsz (regény, 2011, Magvető Könyvkiadó)

• Megyek utánad (regény, 2014, Magvető Könyvkiadó)

– A szereplések, az, hogy elmegy felolvasni, iskolákba előadni, zenélni, viszi a gitárt, beáll zenélni a Rájátszásba, nem annak az írói magánynak az ellenpontja, amiről beszéltünk?

– Dehogynem. Jó, hogy ezt mondja, mert az végtelenül idegesíteni szokott, hogy ezt szükségszerűen csak marketingszempontból ítélik meg. Az valahogy fel sem merül, hogy én például imádok zenélni.

"
Mindig is garázsrocker, tábortűzi gitáros voltam,

tényleg nagyon szerettem – egészen a bölcsészkarig folyamatosan zenéltem. Feloldódom benne, és ki is egészíti az írást. Azt a fajta részét az exhibicionizmusnak, ami az íróságban nincs meg, ez megadja. Hogy közvetlenül odaállsz, sugárzod a hőt, és ha akarják, eléd állnak, és melegíti őket. Bár, és ezt is fontosnak tartom megjegyezni, az sem szégyen, ha mindez a leírt szöveg olvasóhoz juttatását is szolgálja.

Videó: Kollár-Klemencz Lászlóval zenélnek

grraj

– Nyáry Krisztián a Magvető igazgatójaként akar is építeni erre, ami most megy a fiatal írók körében.

– Ebben nagy lehetőségek vannak, és nagyon jó dolgok történnek most a fiatalok körében. Versenyhelyzetet generálnak, ez mindig nagyon izgalmas, a személyes jelenlét is nagyon erős vonásuk, és hogy alkalmi költészetet teremtettek, ami felszabadítja a költészetet. Mindez áthelyezte a verset egy másik, játékosabb térbe, liberalizálta az alkotói teret, a befogadó egyben közlő is tud lenni. És az énekelt vers nagyon jól megszólítja a 30-as, 40-es generációt, szoktam beszélgetni a közönséggel, egészen változatos az összetételük. A magas kultúra és a befogadható forma elegyét találták meg.

– Lovasi András mondta egyszer régen, amikor költőnek nevezték a tévében, hogy nem biztos, hogy jó az, hogy egy generáció számára ő „A” költő. No, ez most eléggé megváltozott, nem?

– Hogyne. És nagyon sok másféle próbálkozás is van, például Szabó Balázs megzenésített versei, kikacsintásai mindenfelé. Vagy amit a Nádasdy Ádám csinált a lányával a magyarnóta-esten, vagy Cserna-Szabó Andrásnak a gasztro- és kultúrtörténeti estjei, ahol élő az irodalomtörténet és persze koszt is van. Vagy a popkultúra felől közelítők, akik szintén egyre többen vannak. Most vagyunk a nullánál, ez az alap, erre lehet építeni, hogy utat lehessen találni hozzánk, ha erre igény van.

– Szintén Nyáry Krisztián mondta nekünk, hogy kissé arisztokratikus a magyar irodalom. Ő éppen ebből a belterjes, szűk körből vitte ki az irodalmat, meg is kapta a magáét.

– Én nagyon becsülöm Krisztiánt, hogy egy olyan igencsak kockázatos feladatot, mint az irodalom népszerűsítése, fel mert vállalni. Az irodalomtudomány felől ebben sokszor a féltékenység és a fáradtság is benne van persze, mert olyan szűk és kicsi tócsa ez, kevés figyelem és pénz jut rá... Pedig nagyon szép és jó dolgok történnek ott is, csak nem tudják felhívni magukra a figyelmet. És a Krisztián által kinyitott ablakokon beáramló levegő odaérhet, mondjuk, Szilágyi Zsófi Móricz-monográfiájához, Margócsy Petőfi-kötetéhez, Szilágyi Marci Csokonai-monográfiájához is.

"
Szédületesen izgalmas új munkák vannak, klasszikusokat értelmeznek újra, pozicionálnak át megdöbbentő erővel.

De a tudomány-népszerűsítés felé is egyre több a bizalom, Nyáry Hősök-kötetét már nyitottabban fogadták, az Így szerettek ők két kötetét, ahogy láttam, még felhúzott íjjal várta a szakma.

grmagv

A magvetős írók

– Na de hát nem nekik írta...

– Pontosan erről van szó. Egy olyan réteghez jutott el, olyanok foglalkoztak újra írókkal, talán a szövegeikkel is, akik az érettségijük óta nemigen találkoztak velük. A legtöbb rátalálás mostanában egyébként elég spontán. Látják, hogy személyes elhivatottság van a túloldalon, és ez hiteles.

– Lehet, hogy nemsokára szexi lesz az iskolában is kortárs irodalmat olvasni?

– Nagyon nehéz feltörni egy kamasz zárt világának burkát, de ha sikerül, nagyon jól meg lehet őket szólítani…

Videó: Rendhagyó irodalomóra diákoknak

– De azt tudja, hogy nemigen tanítanak kortárs irodalmat középiskolában?

– Tudom, illetve a tanáron múlik. Nemrég voltam Székesfehérvárott, és azt tapasztaltam, hogy míg írói esten 5 évvel ezelőtt 40 év alatti ember nem volt, most kifejezetten sok fiatal jött el, diákok is. Könyvet hoznak a végén, magyaráznak, írnak blogot, megjegyeznek okos dolgokat. Ilyenből egy egész bokornyi állt ott az est végén. Kemények, kritikusak, jól gondolkodnak – de helyzetbe kell őket hozni. Olyanok, mint mi: csak önmaguk érdekli őket. Ha érdekeltek, jönnek, ha nem, maradnak. És mivel a művészeti tér is demokratizálódott, bárki indíthat blogot, írhat kritikát, és aki jó, azt felkapják, ezért mint médiumok is érdekeltek lehetnek.

– Szokta nézni a blogszférát az interneten?

– Igen, most már egészen komoly blogok is vannak, ez világ is fejlődik tovább, legalábbis ott, ahol jönnek a visszajelzések. Látványos, hogyha lassan olvasót nyer egy blogger, mennyit képes fejlődni. Pedig ők a nulláról építik fel a blogjukat, gyakornokok és munkaadók egyszerre. Persze rengeteg blog indul, és kevés marad meg, de a jobbakból újságíró, kritikus, író lesz majd, megtalálják őket.

gr3

Öccsével, Grecsó Zoltán táncművész-koreográfussal

A Könyvkihívás egyik kategóriájában népszerű a Megyek utánad. Érezte, hogy ez beütött?

– Kockázatos vállalkozás volt, mert megvolt a veszélye, hogy szerelmes regényként értelmezik. Az meg majdnem olyan, mintha azt mondanánk, hogy lektűr... Miközben én azt reméltem, hogy ez a regény a korábbi egókkal számol el nagyon szigorúan. Vagyis azt a kérdést teszi fel elég keményen, hogy ha egy korábbi én és a mostani közt szinte egyáltalán nincs kapcsolat, semmi közös nincs bennük, akkor hogy lehet, hogy ez is, meg az is én vagyok? Hogy lettem abból a régi énből mostani én, mi közünk van egymáshoz? Hogy érthetem meg annak a cselekedeteit? A Megyek utánad úgy rajzol meg drámákat és számol a döntések felelősségével, hogy mindez nincs metaforikusan felnagyítva. Amire ugye, azért lenne szükség, hogy az olvasó a banális, apró, hétköznapi döntések súlyát is kellően érezze. Na, én azt mondtam, hogy nem. Vállalom a banalitás kockázatát. Bassza meg, az én életemben ekkora drámák vannak, és ezek a döntések határozták meg. Ezek miatt lett olyan, amilyen.

– Ezek spontán döntések?

– Sokszor azok, rettegett, görcsös döntések, máskor hanyagok, nagyon sokfélék. Megvizsgáltam, hogy ezek a válaszutak, tévutak, kapcsolódási pontok hogyan alakulnak. Hogy születnek a döntések? Kiket választasz magad mellé, akik aztán téged felnevelnek, szeretnek, megcsalnak, akik legközelebb állva hozzád átgyúrják az egódat, a személyiségedet, és mi lesz mindennek a következménye?

– Mégis, mennyi determináció van ezekben?

– Szép játék, és durva küzdelem ez. Érett személyiségre, és a sértettségek elengedésére, igazi felülemelkedésre vall, ha a fiatal-felnőttkorban valaki érteni kezdi a döntései logikáját. Van, amikor harmadszor is ugyanazt választod, és ugyanaz lesz a teher, probléma egy kapcsolaton belül, amit aztán örökké meg akarsz oldani. És ezeket a helyzeteket tartja eléd a könyv, és ezeket kell elemezned. Egy pedagógus mondta nekem, hogy mivel ez egy nevelődési regény, az egyik történet egy olyan szituációt tárt elé, amelyben egy új szempontot fedezett fel, amit eddig soha. Az egyik részben az iskolában a kiskamaszok közt van két srác, akik küzdenek a bandavezérségért, hogy ki legyem az iskola kanja. Az egyik inkább vállalja az igazgatói intőt, és akkor is ellentmond egy tanárnak, azért, hogy megőrizze a vezető pozíciót. A tanár számára, akivel beszélgettem erről, ez egészen felvillanyozó felismerés volt, hogy egy szituációnak mennyiféle olvasata van, és hogy ő ezeket mennyire elfelejtette már.

grkir

Király Leventével, a kötet szerkesztőjével

– Sokszor foglal állást közéleti kérdésekben is, nem fogja vissza magát, ha az emberi kiszolgáltatottságról, felháborító helyzetekről kell írnia. Miért vállalja azt, hogy besorolják balliberálisnak, holott minden arra predesztinálja, hogy népi író legyen? A vidéki indulás, a szegény család, a katolikus neveltetés.

– Igen, engem az a világ szült, annak vagyok a gyermeke. Ugyanakkor a szociális érzékenység is innen jön, ha úgy tetszik, népi írói hagyomány. Azt a mozgalmat ugyanez a felháborodás szülte. Milliók élnek a lét peremén, borzalmas körülmények közt, és ha erről hírt hozhatsz, kötelességed megtenni, mert különben legalizálod. Én konfliktuskerülő alkat vagyok, egy porcikám nem kívánja, hogy ezzel foglalkoznom kelljen, de egyszerűen…

– Nem bírja ki...

– Nem. Egyszerűen nem bírom ki. Ha Szegváron megszületik most egy tehetséges gyerek, annak esélye legyen elindulni, és ki tudja, mi lehetne belőle. De szigorúan szakmunkás lehet, abból is csak az, amit ott tanítanak, mert lassan már gimnáziumba sem mehet, mert ezt is eldöntik helyette. Ez olyan mértékben visszahozza a kasztrendszert, amelyben a nagyszüleim éltek, és amelyből nem volt esélyük kitörni, hogy nem lehet eltűrni. Mert

"
ha eltűrném, azt a világot árulnám el, amelyből jöttem.

Ez közéleti, de semmiképp sem pártpolitikai gondolkodás. Kifejezetten a szociális kérdések izgatnak, azon belül is a fiatalok esélyei. Kutya nehéz dolga van ma egy gyereknek. És csak abból lesz valaki, az fog küzdeni a boldogulásáért, akinek van hite. Ha ezt elveszik tőle, ha nem hisz benne, hogy lehet belőle valaki, akkor nem fog érte 10-15 évet dolgozni. Hogy az iskolákat, a munkahelyeidet, az összes szívást kibírd, és akárhány maflást kapsz, újra felállj, ennek ez az alapja, a hit. Ha ezt elveszik, akkor nem leszel senki.

– Az ideális országot hogy képzelné el?

– Húúúú...

– Oké, csak pár dolgot emeljünk ki...

– Tavaly voltunk Svédországban. A polgár felelőssége az országáért: ez ott lenyűgöző dolog. A környezet védelme, az utca rendje, a kultúra megbecsülése, az adó megbecsülése, és mindennek a jó szívvel vett, valódi komolyan vétele, amit egyébként mi naivitásnak látunk, és megmosolygunk... Na ez hiányzik itt. Rokonoknál voltunk, és ők is jöttek nyáron Magyarországra. Amikor ki akartak menni a repülőtérre, taxit hívtunk. Olyan autót kértünk, amelyben van gyerekülés. Mindenütt azt válaszolták, hogy nem kell, mert nem előírás, a taxiba beülhet úgy is a gyerek, ha nincs gyerekülés. Mi meg mondtuk, hogy nem azért szeretnénk, mert ez előírás, hanem mert van egy ilyen furcsa őrületünk, hogy azt hisszük, hogy a gyerekülés azért kell, hogy a gyerek biztonságban utazzon, ne sérüljön meg. És mikor már háromnegyed órája ez ment, és az ötödik társaságot hívtam, a svéd rokonok megkérdezték, mi van, addig ugyanis nem fordítottuk le nekik, hol tartunk.

– Tökéletes értetlenség?

– Az, egyáltalán nem értették. Tehát itt nálunk nincs meg az, hogy egyszerre figyeljük, értsük és segítsük egymást. És ebben a polgári létben meglegyen az az öntudat, hogy hogyan él egy tisztes magyar polgár - ennek a metaforája A Pál utcai fiúkban van meg. A szüleiket majmoló gyerekek olyan módon vesznek komolyan erkölcsi elvárásokat, és felelnek meg a legszigorúbb elveknek, ami egy sosem volt, becsületes, polgári Magyarországot rajzol elénk... Ami

"
ott kezdődik, hogy nem csalok, nem lopok! Kicsit se.

Nem hozok el egy borítékot sem, nem nyomtatom ki semmimet sem a cégnél. A lopás egy papírnál is lopás, a kurvaság kicsiben is kurvaság. A lopás nem mérték kérdése, hanem etikai kérdés. És azonnal megy ez az "ahhoz képest" szöveg: "mert a szocik nem loptak annyit, mint ezek". Attól nehogy már szeressem őket! Nem lopunk. Különösen közpénzt, de mást sem. Egy olyan országot képzelek el, ahol az emberekben benne van, hogy "Én ezt az országot szeretem!", és felelős vagyok érte. Amíg ez nincs meg, ez szar hely lesz.

"
És legyünk őszinték, ez az ország ilyen szempontból sosem volt jó hely. Itt mindig is loptak. Ezért nem jutunk előrébb.

Videó: Pont oda - zenével

– Mikszáth és Móricz életművet alapozott erre...

– Hát, aki elolvassa Mikszáthtól az Új Zrínyiászt, kiélezi a tőrét, és beledől. Ahogy le van írva a parlamenti vizsgálóbizottságok munkája, hogy mi legyen Zrínyivel, a Magyar Nemzeti Banknál, hogyan helyezik el, mit csinálnak belőle! Be lehet helyettesíteni a mai képviselők nevét. És ez újratermeli magát, a nyomort, a kiváltságokat, mindent. Negyven éve, húsz éve és most is. Hogy A rab oroszlánban az a szórakozás, hogy a kispolgár kimegy a Margitszigetre, és azért is beül egy kávézóba? És hogy ez őrületes lázadás, mert a lecsúszott, a nyomor felé közelítő emberek ezt egyre kevésbé tehetik meg... Lassan eljutunk ide, és még tán hídpénzt is fognak szedni a szigetre menet... Azt látom, hogy az irodalmi estek után elmarad az "Üljünk be valahova!" vagy ha beülünk, megválogatjuk, hogy hova, látom azt, hogy

az emberek a 3-5 évvel ezelőtti életszínvonalukat alulról súrolva, háromszor olyan rossz bort rendelve próbálnak úgy tenni, mintha.

És ez a középosztálynak nevezett réteg, akik még érdeklődnek. Falun ennek már nyoma sincs. Ott pokol van.

grdes

– Az irodalom helyzetét hogy látja? Ha egy üveg bor gondot okoz, egy könyv is drágának számít.

– Megindult az előfizetőkért való kuncsorgás. Jó nevű szerző elküldi az e-mailt, hogy erre a számlára fizess be egy összeget, mert ha nem gyűlik össze a pénzt, akkor nem adják ki...

– Kickstarter-kampány?

– Igen. Ezen túl a lapok helyzete is borzalmas, nagyon gyengén fizetnek, egymás után dőlnek be. Az ÉS-nél a várakozási idő a bekerülésre nagynevű szerzőknél is a háromszorosára nőtt. Annyi kézirat jön, hogy nem férnek be. Nagyon kevés fórum van, ahol lehet és érdemes publikálni. Én nagyon szerettem a Papp Sándor Zsiga vezette kritika rovatot a Népszabadságban. Szuper volt. Azt a luxust egy lap nem engedheti meg magának, hogy ne legyen benne könyvkritika. Engem ezzel, mint olvasót elvesztettek, de itt ugye nem azt kell nézni, hogy mennyi hirdetés fér a helyére, és hogy mennyi pénzbe kerül egy darab kritika, hanem hogy mekkora a brandre vetített hatása. De mondok ellenpéldát is.

A Nők Lapja korábban elment egy eléggé bulváros irányba, a képi világ irányába a szövegek rovására. Akkoriban radikálisan csökkent a példányszám. Szerencsére észrevették ezt, visszafordultak, riportok, interjúk, kultúra, nagyobb szöveges anyagok. És most már folyamatosan nő a példányszámuk, nagyjából egyetlenként a lappiacon. Íme, itt a piaci példa, lehet követni. Az Élet és Irodalom léte is ilyen csoda. Egy elit értelmiséghez szóló, független, saját magát eltartó lap 20 ezerhez közeli példányszámmal, és megél.

grnok2

– Mennyire fárasztó, hogy ezer más dologgal kell foglalkoznia egy írónak, hogy megéljen?

"
– Az a legrosszabb, hogy saját magam titkárnője vagyok.

Nem is annyira az önmenedzselés, hanem hogy egyáltalán, egy csomó emberrel kapcsolatot kell tartani. És nem mondhatok nemet egy könyvtárosnak, pedagógusnak, akik lelkesen dolgoznak az irodalom népszerűségéért, és elvárják, hogy rendes választ kapjanak. Én magam is dolgoztam hat évig könyvtárban, tudom, hogy működik, és hogy azt a nyitottságot várják el tőled, amit a könyveid alapján feltételeznek rólad. De ez nekem napi nyolcvan levél, és emellett az összes egyeztetés, időpontok, plakátok, és még száz másik dolog. Iszonyúan fárasztó, bedarál. Ezt az egészet, mint Sziszüphosz, görgetem magam előtt, és próbálom a helyzeteket összehangolni, túlélni, vasárnap rettegve fordítani oldalra a telefont, hogy mi lesz a következő héten a naptárban, hogyan fogom túlélni. A feleségem ebben is sokat segít, de ez, bevallom, kikészít, türelmetlenné tesz.

gregy

– Úgy hírlik, most először olyan regényt ír, ami eleve regénynek indul. Hol tart?

– Nem tudom, van most egy kisebb mélypont. Korábban lendületben voltam… Azt a pillanatot várom, ami a Megyek utánadnál akkor született meg, amikor egyes szám harmadik személyben írtam, és az elbeszélő azt mondta „De különben Daru én vagyok!” és nyelvileg kifordult ezzel egyes szám első személybe, és hirtelen lett ott egy nagyon durva vallomás, majd visszament harmadik személybe. A nyelvi pillanatot, ahogy ez meglett, ezt várom. A folyamatos, tükörbe néző önreflexió, ami onnantól ott megvolt – ez nincs meg. Ütöm, verem a gépet, de…

– De ugye tudja, hogy meglesz?

– Áh... De egyébként el kell menni a legvégsőkig. Amikor teljesen kétségbeesel. De tényleg a legvégéig. Nem is tudok most mit mondani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Elmeorvosi vizsgálata után nyilvánosságra hozza Zsolti bácsi nevét a Szőlő utcai ügy koronatanúja
Bangó Sándor egy interjúban beszélt arról, hogy július elején elmeorvosi szakértői vizsgálata lesz, ezt követően a TikTok-oldalán fogja megnevezni „Zsolti bácsit.” Tagadta, hogy pénzt kapott volna az üggyel kapcsolatos nyilatkozataiért, és hogy az ő hangja hallható a Pócs János videójában bemutatott felvételen, ezért rágalmazás miatt feljelentést is tesz.


Újra megszólalt a nyilvánosság előtt a Szőlő utcai ügy koronatanúja. Bangó Sándor a Klikk TV-nek adott interjúban cáfolta, hogy pénzt kapott volna a „Zsolti bácsi”-üggyel kapcsolatos nyilatkozataiért. Azt mondta, soha életében nem látott együtt 4 millió forintot, a legnagyobb összeg, amivel valaha dolga volt, 500 ezer forint volt, ami állítása szerint három ember fizetéséből jött össze.

A vádakat, melyek szerint pénzért tette a Fideszre nézve terhelő kijelentéseit, határozottan visszautasította. „Nem kaptam egyáltalán semmiféle pénzt” – jelentette ki.

Pócs János fideszes parlamenti képviselő kedden tett közzé egy videót, amelyben Kiss Márió, a Szőlő utcai intézmény egykori nevelője azt állította, hogy a koronatanú több dologban is hazudott, és hogy 4 millió forintot ígértek neki azért cserébe, hogy felfedi Zsolti bácsi nevét. A videóban egy hangfelvételt is lejátszottak, amin a volt nevelő állítólag Bangó Sándorral beszél a pénzről. Magyar Márton, a Kontroll alapítója kedden tagadta a vádakat és közölte, hogy rágalmazás és becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala miatt feljelentést tesz Pócs Jánossal és Kiss Márióval szemben is.

„Bangó Sándor nem kapott pénzt sem tőlem, sem mástól a kontrollos interjúért cserébe, jómagam nem tudtam arról és ma sincs tudomásom arról, hogy Bangó Sándor hazudott volna az interjúban »Zsolti bácsi« vezetéknevéről”

– olvasható a Kontroll Facebook-oldalán megjelent közleményben. Magyar Márton hozzátette azt is, hogy „szakértő sem szükséges annak megállapításához, hogy a Pócs János által közzétett videóban bejátszott hangfelvételen nem Bangó Sándor hangja hallható”.

Bangó Sándor az interjúban Kiss Márióról azt mondta, nem volt a saját nevelője, csupán a Szőlő utcai intézményben dolgozott. Elmondása szerint a férfi a „büntető csoporttal” foglalkozott, és csak nagyon ritkán, plusz nevelőként fordult meg az ő akkori, befogadó csoportjában.

Részletesen felidézte, hogy 14 évesen hogyan került be az intézetbe: a rendőrség vitte be, két rendész fogadta, majd a Covid-járvány miatt kéthetes karanténba került az egészségügyi részlegen. Hangsúlyozta, hogy a befogadási folyamatban nevelő nem is vehetett részt. „Szó nincs róla, hogy Kiss Márió fogadott volna be ekkori időben” – tette hozzá, ugyanis a volt nevelő ennek ellenkezőjét állította Pócs Jánosnak.

A nyilvánosságra hozott hangfelvételről azt mondta, nem az ő hangja hallható rajta. Szerinte a felvételen egy véletlenszerűen kiválasztott, hasonló hangú ember beszélhet.

„Bocsánat, hogy ezt mondom, egy süket ember is hallja ezt, hogy nem én vagyok a videón” – jelentette ki.

Hozzátette, a saját beszédstílusát különlegesnek tartja, amit nem lehet utánozni. „Én nagyon megciterázom a szavakat, mivel nagyon sok könyvet olvastam, nagyon sok szókincset kaptam a könyvek által” – mondta.

Az ügyvédjével rágalmazásért és becsületsértésért tesznek feljelentést. Szerinte a hamis hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának az volt a célja, hogy hiteltelenítsék, mivel szerinte a Zsolti bácsi-ügy egy ideje elcsendesedett. „Megállt egy kis ideig az ügy, ezáltal ő belőtt egy labdát, hogy megpróbálja elhitelteleníteni” – fogalmazott.

Beszélt arról is, hogy „Zsolti bácsi” nevének bemondása után kétszer is járt az ügyészségen, ahol mindkét alkalommal 9-10 órán keresztül hallgatták ki.

Elmondása szerint a kihallgatások során keresztkérdésekkel próbálták zavarba hozni, és megnézni, hogy ellentmondásba keveredik-e önmagával.

Vállalta a poligráfos vizsgálatot, de az végül meghiúsult. „Kettő olyan papírt is találtak, amik kizárják a poligráfos hazugságvizsgálatot. Ez az egyik az alacsony érzelmi intelligencia, a másik meg nem tudom mi volt” – közölte.

Az ügyben a következő lépés egy elmeorvosi szakértői vizsgálat lesz július 9-én, ami után, mint mondta, a TikTok-oldalán fogja megnevezni „Zsolti bácsit”. „Nem keverek bele semmilyen médiát, senkit nem keverek bele, se politikát, senkit. Ez az én saját döntésem” – szögezte le.

Az őt ért támadásokról nem kívánt részletesen beszélni, mondván, egyetlen áldozat sem beszél szívesen az átélt traumákról. Az online térben kapott bántó kommenteket mind elolvassa, mert érdekli az emberek véleménye, de ezek lelkileg nagyon megviselik.

„Nagyon rosszakat” – válaszolta arra a kérdésre, hogy mit gondolnak róla az emberek, és hozzátette, nagyon sokan elhiszik, hogy 4 millió forintot kapott.

Elmondta, hogy a nyilvánosság vonzza, mert mindig is híres énekes szeretett volna lenni, de úgy érzi, ez az álma most szertefoszlott. „Mert már nem emiatt leszek én híres. Hogy nézzétek, milyen jó hangja van. Hogy itt ez a gyerek és intézetből jött, és milyen jó hangja van. Hanem azért leszek híres, hogy »nézzetek, akit megerőszakoltak«” – mondta elkeseredetten.

A pénzügyeiről elárulta, hogy létezik egy adománygyűjtő oldal a nevében, de az ott összegyűlt pénzhez csak akkor férhet hozzá, ha bizonyítékot szolgáltat „Zsolti bácsi” személyéről. Cáfolta, hogy Juhász Péter expolitikus-tartalomgyártó gyűjtéséből kapott volna pénzt, tőle állítása szerint csak egy kiváló ügyvédet kapott segítségül. Jelenleg a keresztlányáéknál él, és gyakorlatilag ők tartják el, mivel alig maradt pénze.

Beszélt a mentális állapotáról is.

Elmondta, hogy a bántások hatására régebben többször is kárt tett magában, és öngyilkossági gondolatai is voltak.

Bevallotta, hogy sokszor úgy nyugszik meg, ha vágást ejt magán és látja a vérét kifolyni. Utoljára másfél hónapja volt erre példa.

Azt is elmondta, nehezen teremt kapcsolatot az emberekkel, és hosszabb távon nem bírja elviselni mások társaságát. A szeretetet az alapján méri, hogy ki az, aki képes sírni érte. Öt ilyen embert tudott megnevezni: egykori nevelőjét, a féltestvéreit, a keresztlányát és annak édesanyját. „Szerintem, ha valaki sír érted, és tényleg őszintén szeret, ha nem, inkább így mondom, ha valaki tényleg őszintén szeret, akkor az úgy mutassa ki a szeretetét, hogy tényleg sír, érted” – fejtette ki.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Nyolc év, csókolom, lehet tovább haladni" - Így fogadták, hogy Orbán Viktor nem lehet többé kormányfő
A törvény, ami 8 évben korlátozta a minisziszterelnökként eltölthető időt, megosztja az általunk megkérdezett embereket. A támogató véleményektől a nyers elutasításig minden elhangzik videónkban.


Az Országgyűlés kedden elfogadta az Alaptörvény módosítását, amely két ciklusban, vagyis összesen nyolc évben korlátozza a miniszterelnöki mandátumot. Mivel a szabályozás visszamenőleges hatályú, az 1990-től betöltött ciklusokat is figyelembe veszi, a döntés értelmében Orbán Viktor soha többé nem lehet kormányfő. Magyar Péter miniszterelnök aznapi közösségi médiás összegzésében a nap egyik legfontosabb eredményeként értékelte a lépést.

„Ezt ellenem csinálják” – így reagált Orbán Viktor, aki viccesnek nevezte, hogy valakit jogszabályi úton „tiltanak el a néptől”. A javaslatot benyújtó TISZA Párt szerint ugyanakkor a cél a személyi kultuszok és a túlzott hatalomkoncentráció megakadályozása. Egy friss felmérés szerint a korlátozást a Fidesz szavazóinak egyötöde is támogatja.

„Örülök neki.” „Igazságtalannak tartom.” „I don’t give a fuck. I don’t care.”

– az utca emberét kérdeztük, és úgy tűnik, a válaszolókat megosztotta a döntés. Volt olyan, aki azt mondta, ha Orbán Viktornak szobra lenne, levágnák a fejét és azzal fociznának, más szerint miért ne lehetne valaki 100 évig is miniszterelnök, ha megválasztja a nép.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Olyan mézesbödönben turkáltak, amit az európai felső tízezer sem enged meg magának” – kitálalt a NER-feleségekről a Cápák között befektetője
Tóth Ildikó egy interjúban állította, hogy a NER-hez köthető nők költekezése példátlan mértékű. Úgy véli, sem a francia elnökfeleségek, sem a brit királyi család tagjai nem viselnek ennyire hivalkodó és drága kiegészítőket.


A hvg.hu-nak adott interjúban beszélt a NER-hez köthető luxuskiadások leleplezésében játszott szerepéről Tóth Ildikó, a Cápák között című műsorból is ismert ingatlanbefektető. Az üzletasszony elmondta, a 2022-es választás után döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé tárja a kormányközeli körök vagyonosodásának látható jeleit, mert úgy érezte, a politikai elit tagjai és hozzátartozóik már egyáltalán nem rejtegetik a gazdagságukat.

Elsőként Matolcsy Ádám feleségének akkor még nyilvános Instagram-oldalán közzétett fotói keltették fel a figyelmét. „Például Matolcsy Ádám felesége az akkor még nyilvános Instagram-oldalán különböző színű és méretű Chanel és Hermes táskákkal pózolt, hozzájuk illő cipőkkel, több tízmilliós ékszerekkel” – idézte fel. Tóth Ildikó szerint, bár köztudott volt, hogy a férj és barátai a Magyar Nemzeti Bank felújításából szereztek pénzt, az építőipart ismerve úgy gondolta, abból a tevékenységből nem származhat ekkora vagyon. „Az építőipart ismerve úgy gondoltam, ebben nem lehet annyi pénz, hogy valaki a feleségének tucatnyi Hermes táskát vegyen. Ez őrült vagyonról árulkodott” – jelentette ki.

Ezt követően, 2022 tavaszán kereste meg Hadházy Ákost, és felajánlotta neki, hogy képeket és információkat küld olyan luxusköltésekről, amelyek szerinte sehogy sem illeszthetők össze az ország gazdasági helyzetével és az érintettek hivatalos bevételeivel. Az motiválta, hogy úgy érezte, a tényfeltáró újságírók munkája során feltárt hatalmas, milliárdos összegeket az emberek nem tudják értelmezni. „Nem azért, mert buták, 600 milliárd forintot én sem tudok értelmezni, ezek felfoghatatlan számok” – mondta. Ezzel szemben a kézzelfogható luxustárgyak mindenki számára beszédesek.

„A célom az volt, hogy emberközelivé tegyem a harácsolást: a táskák, cipők, ruhák mindenki számára értelmezhetők” – fogalmazott.

A legmegdöbbentőbb példaként Rogán Barbara egy táskáját említette. „A legdrágább darab, amit találtunk, egy körülbelül 160 millió forintos fekete, krokodilbőr Hermes Kelly táska volt, tele gyémántdíszítéssel – Rogán Barbara viselte” – mondta, hozzátéve, hogy ez bárki számára érthetővé teszi a vagyon mértékét. Szerinte felmerül a kérdés: „Milyen mértékben vehetik ki a pénzt az államháztartásból, ha ez is belefér?”

Tóth Ildikó szerint a NER-hez köthető nők olyan szintű gazdagságot mutattak, ami még a leggazdagabbak körében sem általános. „A NER-hez köthető feleségek, barátnők, lányok, akik a nyilvános oldalaikon pózoltak ezekkel a tárgyakkal, olyan mézesbödönben turkáltak, amit az európai felső tízezer sem enged meg magának” – állította.

Példaként hozta fel, hogy sem a francia elnökfeleségek, sem Katalin hercegné nem viselnek ennyire drága és hivalkodó kiegészítőket. A kezdeményezéséhez sok barátja csatlakozott, akik szintén küldtek neki képeket, míg mások közvetlenül Hadházy Ákoshoz fordultak, így egyfajta mozgalom alakult ki. Ennek eredményeként az érintettek kénytelenek voltak a közösségi oldalaikat zártkörűvé tenni, de az információáramlás nem állt le. „A saját baráti körük mentette le az újabb táskákról, ékszerekről készült fotókat, és küldte tovább nekem vagy Hadházynak” – mondta.

A leleplezések hatása megfelelt a várakozásainak. „A táskák és ékszerek piszlicsáré dolgoknak tűnnek a nagy közbeszerzések mellett, mégis erősen hatott a közvéleményre, megszületett például a luxizás kifejezés” – értékelte a történteket. A téma bekerült a sajtóba, podcastokba és YouTube-videókba, így minden társadalmi réteghez eljutott.

A jelenség azonban nem szűnt meg, példaként említette Várkonyi Andreát, akit egy százötvenmilliós Hermes táskával fotóztak le Cannes-ban. Szerinte sokatmondó, hogy egy ilyen értékű tárgyat nem egy kiemelt eseményen, hanem hétköznapi ruhaválogatás közben viselt. „Az az érzésem, hogy ezek az emberek annyira megszokták a luxust, hogy nem tudnak és nem is akarnak leállni a megszokott életformájukról” – vélekedett.

A propagandamédia ellentámadási kísérletét, amikor Magyar Péter mellett sétáló Köböl Anita kormányszóvivő Louis Vuitton táskáját bírálták, sikertelennek tartja, szerinte a sztori érdektelenségbe fulladt.

Ettől függetlenül általános véleménye, hogy „a politikában dolgozóknak nem kell világmárkák logóival operálniuk még akkor sem, ha valaki a nagymamájától kapta a táskáját 1996-ban”.

Ezzel szemben dicséretesnek nevezte, hogy a Tisza Párt politikusnői magyar tervezők ruháiban jelentek meg a parlament alakuló ülésén. Szoboszlai Dominik öltözéke körüli vitát másként látja. Szerinte a focista szettje nagyon trendi volt, csak a magyar társadalom számára szokatlan. „Szoboszlai igazi trendszetterként a legújabb, legmenőbb dolgokat viselte” – mondta, hozzátéve, hogy a sportoló a saját maga által megkeresett pénzt költi, amire akarja.

Befektetési szakértőként a luxustáskákról elmondta, hogy azok csak akkor érnek sokat, ha makulátlan állapotban maradnak. „Ha valaki befektetésnek vesz egy ilyen darabot, azt nem hordhatja éjjel-nappal az utcán” – figyelmeztetett. Egy karcolás is jelentősen csökkentheti az értéküket. Ahhoz, hogy egy táska valóban jó befektetés legyen, „megfelelően kitömve, porzsákban kell tárolnia, és csak nagyon ritkán, igazán jeles alkalmakkor veszi elő”.

Arra a felvetésre, hogy a luxustáskák alkalmasak-e vagyonkimentésre, nemmel válaszolt. Szerinte a másodlagos piacot olyan aukciósházak jelentik, mint a Christie’s vagy a Sotheby’s, amelyek minden dokumentációt bekérnek, és az eladás adóköteles. „Nem lehet a törvényt kijátszva harminc Hermes táskába fektetni a pénzt” – állította.

Végül Magyarország luxuspiaci helyzetét elemezte. Véleménye szerint a magyar GDP nem indokolja, hogy a Chanel vagy a Hermes üzletet nyisson az országban, mert nincs rá fizetőképes kereslet. „Magyarországon olyan alacsonyak a fizetések, hogy semmilyen létjogosultságuk sincs a luxusmárkáknak, nem is tudok arról, hogy bármelyik be akarna jönni az országba” – jelentette ki. Hozzátette, hogy még olyan multibrand luxusüzletek sincsenek, mint Nyugat-Európában, mert sem a hazai, sem a külföldi befektetők nem látnak benne fantáziát. „Magyarország az Európai Unióban a jövedelmi mutatók alapján az egyik legrosszabb helyen áll, tehát nem lenne semmi értelme” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Gyengíti Magyar Péter pozícióját, ha erőt akar felmutatni, majd utána nem cselekszik
Erős elvárás, hogy Magyar Péter lépjen Sulyok Tamással szemben, a választók ugyanakkor egyelőre türelmesek - mondja az elemző. A leginkább az számít majd, milyen vezető fideszes politikusok ellen indul büntetőeljárás, és ezzel elégedettek lesznek-e a szavazók.


Két hét telt el a Magyar Péter által lemondásra megszabott határidő óta, Sulyok Tamás mégis a helyén van, és egyelőre nyoma sincs annak az alkotmánymódosítási javaslatnak, amivel a TISZA elmozdítaná őt vagy a többi közjogi méltóságot. De nemcsak emiatt fogalmazódtak meg kritikák a kormánypárttal szemben. A Transparency International és a Helsinki Bizottság az emberséges Magyarország ígéretét kérte számon, miután hétfőn kiderült, hogy Magyar Péter kormánya sem tartja majd be az Európai Unió új migrációs szabályait, miközben az új médiaszabályozásról úgy folyik parlamenti vita, hogy azt is a társadalmi egyezetést megkerülve, egyéni képviselői indítványként nyújtották be.

Árthatnak-e a TISZA népszerűségének ezek a dolgok, vagy egyelőre a legtöbb választó szemében apróságnak tűnnek a megtett lépésekhez, és a Fidesz látványos parlamenti pofozásához képest? Mi lehet, ami most igazán foglalkoztatja Magyar Péter szavazóit? És mi a helyzet a Fidesszel, amiről a hétvégén kiderült, hogy nem tervez különösebb megújulást, és Orbán Viktorral képzeli el a jövőt? Erről beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal.

— A TISZA Párttal szemben hatalmasak az elvárások, de a Political Capital múlt pénteken megjelent tanulmányában azt állítja, már most vannak olyan lépéseik, amelyek a Fideszre emlékeztetnek. Például a kivételes és sürgős eljárások számának ideiglenes megemelése, vagy a fontos törvények egyéni képviselői indítványként való benyújtása, kikerülve a társadalmi vitát.

— Ami szerintem hiányzik, az a TISZA Párt viszonyulása ehhez a tevékenységéhez. Ha azt mondanák, hogy a következő fél évben, amíg fel nem állnak a minisztériumok, át nem tekintettük az előző kormány tevékenységét és be nem laktuk a kormányzást, amíg gyorsan kell fordítani az ország sorsán, addig lesznek ilyen indítványok, utána viszont kerülni fogjuk ezt a megoldást, az egy értelmezhető dolog lenne.

Itt az hiányzik az egészből, hogy miért és meddig fog ez tartani?

Ilyen szempontból teljesen jogos ez a kritika a TISZA-kormánnyal szemben.

— A TISZA Párt 73%-on áll, van miből veszíteni.

— Van miből veszíteni, de sose felejtsük el, hogy a túlhatalom mindig veszélyes, akárkinél is van, és akármit is gondoljunk róla. Emiatt fontosak azok a már most megjelenő kritikai észrevételek, amelyek ellenzéki vagy kontrolláló hangot próbálnak formálni a kormánnyal szemben. Ezek nagyon fontosak a kormányzás legelején, főleg egy olyan helyzetben, amikor a TISZA Pártnak igazából nincs szervezett ellenzéke, mert a Fidesz bénult állapotban van, a Mi Hazánk pedig egyelőre gyenge.

— A TISZA Párt a Fidesz által kinevezett intézményvezetők leváltásával kapcsolatban is hezitálni látszik. Sulyok Tamás köztársasági elnök esetében lejárt az ultimátum, de nem történt semmi, ami bizalomvesztésre adhat okot, és időt ad az ellenfélnek.

— A TISZA óriási teljesítményt mutatott fel a Fidesz legyőzésével, és ehhez komoly erőt kellett felmutatnia. Láthatóan nem voltak annyira felkészülve a kormányzásra, mint azt sokan gondolták róluk. Viszont van egy választói közösség, amely jelenleg megengedő velük szemben. Amíg heti szinten megkapja a parlamentben, hogy Magyar Péter legyalázza az elmúlt 16 évet védeni próbáló képviselőket, addig egy ideig élvezni fogja ezt a szolgáltatást. Lehet, hogy a TISZA ezért sem is akarja olyan gyorsan leváltani az intézményvezetőket. Lehet, hogy ez egy darabig elégséges lesz számára. Egy idő után viszont már nem.

— De mi lesz, ha közben a háttérben belegyaloglunk egy komolyabb alkotmányos válságba?

— Ahol a politikai túlerővel lépnek fel egy közjogi méltósággal szemben, ott kialakulhat egy védekezés a választókban, és lehet, hogy ettől tart Magyar Péter. Nem hiszem, hogy a közjogi megoldásoktól fél, hanem azok politikai hatásaitól.

Az persze gyengíti a pozícióját, ha erőt akar felmutatni, határidőket ad a köztársasági elnöknek a lemondásra, majd kiderül, hogy utána nem cselekszik azonnal.

De ha megoldja ezt a problémát, és ezeket a közjogi méltóságokat el tudja távolítani a pozíciójukból, akkor a választókban hosszú távon nem lesz olyan érzés, hogy a TISZA Pártnak nem volt kellő ereje vagy felkészültsége. Egyelőre azt gondolom, hogy választói szinten ez még nem csapódott le annyira, de valóban van egy nagyon erős elvárás, hogy cselekedjenek és lépjenek. Azt gondolom, a TISZA Párt most ennek a módját keresi: egyszerre keresi a jogi megoldásokat és számol azok politikai hatásaival.

— A legszembetűnőbb ellentmondás a migrációs paktum kérdése. A parlamentben elhangzott, hogy Magyarország nem hajtja végre a paktumot, ami egy az egyben a Fidesz korábbi retorikája. Miért van erre szüksége a 73%-os támogatottságú TISZA Pártnak?

— Azért, mert nem akarja ő maga talpra állítani az árokban fekvő Orbán Viktort. Ha valami egyértelmű volt a kampányban, az az, hogy a TISZA Párt jelezte: ebben a dologban nincs nézeteltérése a Fidesszel. A Fidesz azt sulykolja, hogy a TISZA Párt itt veri át az embereket, az EU-s pénzekért cserébe elfogadja a migrációs paktumot. A TISZA viszont nem fogadja el és az előző kormány által Vitnyédre tervezett tábor ügyében indított ellentámadása is arról szól, hogy ebben a témában hiteltelenítse a Fideszt.

— Veszélyeztetheti ez az európai uniós forrásokat?

— Erre nem tudok egyértelmű választ adni. Az első válasz az, hogy közvetett módon igen, mert bár a befagyasztott források feloldásának nem feltétele a migrációs szabályozás, de jogállamiságot érinti, és menekültügyi szabályok be nem tartás miatt napi büntetést is fizetünk. A másik viszont az, hogy

a nyugati politikában olyan nagy reményt keltett a Magyar Péter-féle győzelem, és annyira fellélegzés volt az Orbán-rendszertől való megszabadulás, hogy nagyon sok tekintetben, nagyon sokáig az Európai Unió többi politikusa megengedő lesz a TISZA Párttal.

Nem érzem, hogy ez annyira súlyos csapás lenne. Súlyosabb kérdés lett volna, ha a TISZA Párt mondjuk Ukrajnával kapcsolatban teljesen ugyanazt a politikát követte volna, mint Orbán Viktor. Azt hiszem, most a fő kérdés az európai politikában az Ukrajnához és Oroszországhoz való viszony.

— A TISZA Párt a másik nagy tabuval, az azonos nemű párok örökbefogadásának kérdésével szembement, és kiállt mellette. A migráció esetében miért nem teszi meg ugyanezt? Mindkettő a Fidesz-politika koronagyémántja volt.

— Igen, de a közvélemény-kutatások szerint a migránskérdésben a magyar társadalom teljesen elutasító. Ezzel szemben a homoszexuálisok házassága és gyermekvállalása kapcsán a magyar társadalom többsége egyetért a megengedő és toleráns állásponttal. Nagyon más a két ügy megítélése a magyar választóknál.

— Ha végignézzük ezeket az ellentmondásokat, azaz a Fideszre hajazó törvényalkotási módszereket, az intézményleváltás körüli hezitálást és a migránskérdés csapdáját, lehet-e ebből őszig olyan elmozdulás, ami nem okoz tartós népszerűségvesztést a TISZA Pártnak?

— A fő kérdés az lesz, hogy milyen vezető fideszes politikusok fognak büntetőjogi intézkedések elé nézni. És hogy ezzel elégedettek lesznek-e a magyar választók. Az, hogy kivel szemben és milyen ügyekben indul meg az igazságszolgáltatás, nyár végéig fog eldőlni. Szeptemberben, ősszel fogjuk látni ezeket az ügyeket.

Ha a választók úgy fogják érezni, hogy na, most tényleg meglesz az igazságszolgáltatás és az igazságtétel, akkor elég sok ideig megengedőek lesznek még a TISZA Párttal, pláne, ha jönnek az uniós pénzek is.

Különösen addig, amíg nincsen igazán megfogalmazható ellenzék Magyarországon.

— Ha komolyan vesszük a jogállamiságot, akkor a TISZA-kormánynak nem lehet ráhatása arra, hogy milyen politikusokat, milyen sorrendben vizsgálnak ki.

— Persze, az államhatalom nem szólhat bele a nyomozás módjába. De vegyük azt a helyzetet, amikor még el sem indul a nyomozás. Kiderül, hogy van mondjuk öt egyenértékű ügy, de a nyomozóhatóság eszköztára csak három felderítésére elegendő. Ott valakinek el kell döntenie, hogy az ötből melyik az a három, amelyik a társadalom számára a legveszélyesebb, és azokban kell kiemelten nyomozni. Ezt nem a nyomozóhatóság szokta eldönteni. Ebben mindig ott vannak más szempontok is, például az aktuális politikai hangulat, a választói elvárások észlelése. Hiszen egy államhatalom alá tartozó ügyészség is a társadalmi igazságosság érdekében dolgozik, tehát észlelnie kell azokat a társadalmi elvárásokat, amiket leginkább a politika szokott közvetíteni. Aztán persze nagyon fontos, hogy maga a vizsgálat a lehető legigazságosabb legyen, és attól mindenféle hatalom tartsa távol magát.

— A Fidesz szombati kongresszusáról a 88-89-es évek, az MSZMP utolsó éve jutott eszembe. Miért van ez a déjà vu érzés?

— Azért, mert a felszínen a megújulásról beszéltek, de a legfőbb embert nem kritizálták. Látszólag megújulnak, de valójában nem. A megújulást annyiszor mondják, hogy az már csak egy üres szólam. És az a legérdekesebb, hogy ez rendszertől és ideológiától függetlenül egyfajta szociológiai mintázatnak tűnik.

— Ez tehát egyfajta rendszerelméleti sajátosság, nem pedig ideológiai kérdés?

— Igen, a tudományban a strukturalisták, a rendszerelmélet hívei azt mondják, hogy a rendszer számít, nem a körülötte lévő ideológia. Most sem történik más, mint ismert mintázatok ismétlődése. Nemcsak a rendszerváltás kori MSZMP-ből demokráciába való átmenet, hanem a Gyurcsány-korszak megoldásai is eszünkbe juthatnak.

Nem véletlenül szoktak a politikusok lemondani egy választási vereség után, mert különben olyan helyzetbe kerülnek, mint most Orbán Viktor.

Egyszerre kellene megújítania a pártját, ezért a megújulásról kell beszélnie, másrészt viszont vele képtelenség a megújulás. A megújulás ugyanis mindig arról szól, hogy jönnie kell valami friss, másfajta erőnek. Orbán Viktor közölte, hogy szerinte a mögöttük álló 16 év sikeres küzdelme ellenére az áprilisi választáson „a többség letette a fegyvert”. Így fogalmazott: „fegyverletétel volt”. Az a politikus, aki a választókat hibáztatja a saját vereségéért, a saját végjátékát mutatja be ezzel.

— Miért foglalkozunk még ennyit egy láthatóan lefelé süllyedő párttal?

— Azért, mert vele szemben szinte forradalmi hangulat volt az utcákon. Azért, mert 16 évig kormányzott, 16 év van mögöttünk, amit a Fidesz vitt, és el kellene számolni ezekkel az évekkel. Nemcsak az elkövetett politikai hibákkal, hanem az ellopott vagyonokkal is. És itt van egy párt, amelyik megígérte a választóknak, hogy meg fog történni a Fidesz elszámoltatása, és most 70%-os népszerűségnek örvend.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk