Gál Kristóf: A pultoslány nagyobb szelet húst adott, amikor meglátta, hogy én vagyok
Gál Kristóf kalandos úton került a rendőrséghez: színészként végzett, de néhány év után úgy érezte, nem ez az útja, így pályát módosított. Előbb nyomozó lett, majd szóvivőként helyezkedett el.
A múltjához viszont azóta is hű maradt: időről időre megmutatja humorérzékét egy-egy olyan akcióval, amit a közhiedelem szerint szigorú és karót nyelt rendőrökből nemigen néznénk ki.
Tavaly a költészet napja alkalmából a Bëlga Rendőrmunka című számát szavalta el úgy, mintha vers lenne, az operatív törzs tájékoztatóinak moderátoraként pedig azzal vonta magára a figyelmet, hogy többször is élő adásban reagált az interneten terjedő mémekre.
Most, hogy a napi tájékoztatók véget értek, arra kértük, mesélje el, hogyan élte meg és mit adott neki ez az időszak. A tegeződést ő maga ajánlotta fel.
– Mennyire volt megterhelő számodra az elmúlt bő három hónap?
– Leginkább azt a részét éreztem annak, hogy mindennap ki kellett állnunk húsvét és pünkösd, valamint az utolsó két hétvége kivételével.
Én március 13-án kapcsolódtam be és összesen 97 tájékoztatón voltam ott, egy idő után már kisajátítva a rendezői jobb oldalon található kaspót, mintegy gyökeret verve benne.
Abból a szempontból könnyebb helyzetben voltam a többiekhez képest, hogy nem kellett részt vennem az operatív törzs ülésein, jelentéseket se kellett írnom, nem terhelt semmilyen döntési felelősség. Csak odamentem a kezdés előtt bő egy órával, levezényeltem a tájékoztatót, utána pedig visszatérhettem a szokásos napi szóvivői munkámhoz. Az utóbbi is jelentett némi nehézséget, mármint az, hogy a többi feladatom ettől még nem lett kevesebb. Bár a járvány természetesen erre is rányomta a bélyegét, tehát a megkeresések többsége azzal kapcsolatban érkezett.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
– Mikor tudatosult először benned, hogy egyfajta sztárok lettetek, akiket jóformán mindenki ismer?
– Sztárságról azért remélem, nincsen szó, de egy idő után valóban elkezdtek utánam fordulni például bevásárlás közben. Ezt sokszor nem is én vettem észre, hanem a fiam figyelmeztetett, hogy „szerintem ő azért néz ennyire, mert felismert.” Persze szóvivőként korábban is tapasztaltam hasonlót, amikor valamilyen hír nagyobb médiavisszhangot kapott, és sorra kellett nyilatkoznom az országos kereskedelmi tévéknek.
Az viszont érdekes, hogy az ilyen szereplések után a fiatalok egyáltalán nem fordultak meg utánam, csak a középkorúak, de még inkább az 50-es, 60-as korosztálytól felfelé. Ebből jól látszik, kik szocializálódtak a híradókon, és kik nem néznek tévét szinte már egyáltalán.
A járvány kitörése óta viszont ez teljesen megváltozott. A napokban például ebédelni mentem két kollégámmal, a huszonéves pultoslány épp szedte volna nekem a szelet húst, aztán felpillantott, észrevett, és keresett egy nagyobbat.
Mondtam, hogy ezt ne csinálja, mert nagyon kellemetlen, de ragaszkodott hozzá. Nyilván ha nem is a tájékoztatókról, de mondjuk egy interneten terjedő mémről neki is ismerős volt az arcom.
– Szerinted a színészmúltad miatt könnyebben tudtad kezelni az ilyen helyzeteket a többieknél?
– Aki színésznek megy, abban valamekkora exhibicionizmus mindenképp van, tehát azon aligha lepődik meg, hogy nézik. Ezzel kapcsolatban nem kellett görcsöt vagy félelmet leküzdenem, emiatt biztosan könnyebb volt a helyzetem. De ha nem lettem volna színész, a többéves kommunikációs múltam akkor is megedzett volna már ilyen téren.
– Tudsz említeni olyasmit, amit utólag visszatekintve jobban is lehetett volna csinálni a tájékoztatókon?
– Kettős érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Egyrészt az, hogy mindennap ott voltunk a tévében, sok embernek adott egyfajta biztonságot ebben a borzasztóan bizonytalan helyzetben. Amikor még semmit nem lehetett tudni arról, elszabadul-e a járvány, hány áldozat lesz, hogyan alakulnak a mindennapjaink, szerintem igen is jól jött egy olyan fix pont, hogy 11-kor bekapcsolták a tévét, ott állt középen Müller Cecília, és mondott valamit.
Az érem másik oldala viszont az, hogy nem vagyok biztos abban, nem vált-e a mindennaposság miatt kicsit súlytalanná a dolog.
Szerintem bölcs gondolat volt, hogy az utolsó időben hétvégente már szünetet tartottunk, ez kellett ahhoz, hogy amikor újra volt tájékoztató, azt megfelelő tartalommal tudjuk megtölteni. De egyébként azok számára, akik szerint a végére már dögünalmassá vált az egész, egyszerű lett volna a megoldás: akkor nem kell nézni.
– Többször is reflektáltál az operatív törzzsel kapcsolatos mémekre, először annak a bizonyos színezőnek a felmutatásával. Itt gondolom már eleve számítottál rá, hogy ebből is hír lesz.
– Reméltem, hogy lesz olyan szemfüles újságíró, aki észreveszi, de azt nem, hogy végül ekkorát megy majd. Ráadásul bele se kalkuláltam, hogy a legtöbben az M1 közvetítését nézik, ahol a képernyő alsó sávjában lévő felirat teljesen kitakarta. Más médiumoknak, például az ATV-nek, vagy az online portáloknak köszönhetően mégis elterjedt.
Örülök, hogy ennyire pozitív kicsengése lett, már csak amiatt is, mert aznap azért halottakat is jelentettünk be, így akár ízléstelennek is bélyegezhették volna.
Nyilván semmi ilyen szándékom nem volt, és szerencsére ez át is jött, megértették az emberek az üzenetet. Egyrészt azt, hogy még ebben a feszített helyzetben is fontos megőrizni a humorérzéket, másrészt pedig, hogy mi is emberek vagyunk, és értékeljük a rólunk készülő mémeket.
– Volt olyan mém, amit bántónak találtál?
