Folyton parancsolgat a partnered? Könnyen lehet, hogy egy elkényeztetett nárcisztikust választottál
“Dóra már az első találkozónkon azzal indított, hogy ő a külsejével és az eszével is kimagaslik az átlagból. Aztán hozzáfűzte: imádja irányítani a többi embert, akikre eszközként tekint. Talán akkor kellett volna sarkon fordulnom. De - mi tagadás - elsőre tényleg elbűvölő jelenség volt, még ha sejtettem is, hogy az orromnál fogva vezet.
Később, amikor összejöttünk, döbbenten tapasztaltam, hogy harmincas nő létére az anyukája hetente átugrik hozzá takarítani. Amikor ezt felemlegettem, kikérte magának. Közölte, én ezek szerint nem tudom, mit jelent a feltétel nélküli szeretet” - meséli Gábor, aki összesen három hónapig bírta barátnője mellett.
Ha nem is tudjuk, mindannyian ismerünk nárcisztikus embereket. Ők azok, akik csak a saját hangjukat hallatják, a másik élményei, véleménye hidegen hagyja őket. Minden érvet lesöpörnek a viták során, ami nem az ő álláspontjukat támogatja.
Gyakran arrogánsak, dölyfösek, kétségek nélkül hiszik, hogy minden és mindenki felett állnak. Máskor áldozati szerepben tetszelegnek: ők azok, akikbe a saját elmondásuk szerint mindenki belerúg, akikkel csúnyán elbánt az élet. Az egyéni felelősség kérdése azonban náluk fel sem merül.
Ezzel a kérdéssel is foglalkozik a mentálhigiénés szakember, Dr. Szántó Szilvia legújabb – igaz történeten alapuló - könyve, A nárcisztikussal egy asztalnál, amely a Nárcisz-trilógia második kötete. A szerző szerint okkal merülhet fel a nárcizmus gyanúja, ha a partnerünk önállótlan, elkényeztetett felnőtt.
A regény férfi főhőse, Martin karaktere sokaknak ismerős lehet: hiába jár a harmincas évei közepén, ha megbetegszik vagy nehézségei adódnak, akkor a szüleihez, vagy az aktuális partneréhez költözik. Élvezi, hogy kiszolgálják, így megélheti a gyermekkorában megszokott gondoskodást.
Ennek fényében nem meglepő, hogy bár Martin a munkáját időszakosan jól ellátja, az életét már nehezen tudja kézben tartani. A felelős apai szerepet sem vállalja, gyermeke életében inkább játszópajtásként van jelen.
Ilyen, ha egy kiskirály irányítja a családot
A szerző szerint – akinek első regénye, A nárcisztikussal egy ágyon bekerült a Libri 2022-es Irodalmi Díj hosszúlistájára – a nárcizmus nem csupán a fizikai bántalmazás vagy érzelmi elhanyagolás talaján jöhet létre, hanem az elkényeztetés miatt is.
“Az elkényeztetés gyakran van a jó szándék, a szeretet álcájába csomagolva. Ha azonban egy gyereknek mindent tálcán kínálnak, az súlyos pszichés torzuláshoz vezethet. Sérül a gyermek autonómiája, így megnehezednek a függetlenségi törekvései, a szülőkről való leválás is. Önző felnőtt válhat belőle, aki a környezetének rendkívül megterhelő” - mondja.
Előfordul, hogy a család élete a gyerek körül forog. A szülő minden óhaját teljesíti, kiszolgálja, így megcsinál helyette olyasmiket is, ami már az ő feladata lenne: rendet rak, házi feladatot ír, ügyeket intéz helyette.
Másfelől hiába igyekszik a szülő a gyermek kedvében járni, valójában függőségi viszonyba taszítja a túlzó gondoskodással. A kicsinek így nem alakul ki reális énképe, hiszen nem kényszerül rá, hogy szembesüljön önmagával. Az lehet a benyomása, hogy ő mindent tud, a felnőttekkel egyenrangúnak gondolja magát, így egyfajta kiskirályként viselkedik.
“Ha egy gyermek nem tanul meg tenni a céljaiért, nem alakulhat ki valós önbizalma sem. A nárcisztikusok csak látszólag magabiztosak. Valójában alacsony az önértékelésük, és a frusztrációjukat rányomják a környezetükre” - teszi hozzá a szerző.
Szívesen dekkolnak a mamahotelben
“Habár a felszínen elbűvölő stílust vett fel, Dóra nagyon hideg nő volt. Hamar beláttam: képtelenség vele beszélgetni. Alig várta, hogy végre ő szólaljon meg, és hosszas monológokat folytasson saját magával. Idegesíteni kezdett az a lekezelő vigyor, amivel a mondandómra bólogatott. Valójában ügyet sem vetett rám. Ha azonban a legapróbb kritikával mertem illetni, kiszámíthatóan jött a robbanás: azonnal rám förmedt, hogy egy hozzám hasonló semmirekellő ne merje kioktatni őt. Többször fültanúja voltam, hogy a szüleivel szemben is ugyanezt a stílust alkalmazza“ - emlékszik vissza Gábor.
A férfi akkoriban csak találgatta, mi állhat barátnője viselkedése hátterében. Hiszen Dóra okos, művelt nő volt, aki gyakran találó véleményeket fogalmazott meg másokról. Miért lehetett ennyire vak a saját viselkedésével kapcsolatban?
Jellemző, hogy az ilyen felnőttek lesznek később 40 évesen a mamahotel lakói. Ha ez nem adott, esetleg olyan párkapcsolatot keresnek, ahol a másik fél maradéktalanul alárendelődik, kielégíti a szükségleteiket, akárcsak egykor a szülő. Folyamatos figyelmet, sőt, csodálatot várnak el, mindennek róluk kell szólnia - mondja Dr. Szántó Szilvia.
Egy istenségnek nem lehet földi párja
De mégis mihez kezdjünk, ha Dóra vagy Martin karakterében a saját partnerünkre, esetleg családtagunkra ismerünk?
“Hamar beláttam, hogy Dórától sajnos nem várhatok érdemi változást. Bármilyen jól működött kettőnk közt a kémia, rájöttem, választanom kell a határaim, a lelki békém megőrzése és aközött, hogy örökké kiszolgáljam az ő igényeit. Miután ezt beláttam, elköltöztem tőle. Meg sem lepett, hogy ezek után még hetekig bombázott a vádaskodó üzenetekkel” - meséli Gábor.
Sokan vannak azonban, akik évekre, évtizedekre is benne ragadnak egy mérgező kapcsolatban, lesve a másik fél igényeit. Ha pedig ilyen mértékben képesek vagyunk az önfeladásra, az könnyen lehet, hogy a saját múltunkról árulkodik.
A Nárcisz-regények segíthetnek azoknak, akik bántalmazó családi- vagy párkapcsolatokban élnek, és ezzel sokszor akár nincsenek is tisztában. A főhősnő, Jázmin sorsán keresztül megismerjük, hogyan lehet kikerülni egy ilyen kapcsolatból, és elvágni az elnyomó személyiségek iránti tudattalan vonzódás kötelékét.
Jázmin története által tehát képesek lehetünk rálátni a saját életünkre, és ha önmagunkból, vagy akár a segítő szakemberrel való munkából elég erőt tudunk meríteni, akkor képessé válhatunk egy egészséges kapcsolat működtetésére.
