SZEMPONT
A Rovatból

Fogyatékosként párt keresni olyan, mint minden nap kitölteni a lottót



Olyan, mintha mindennap lottóznék

Többek közt ezért is tesz meg mindent, hogy visszakerülhessen Budapestre. Szerinte a csajozás is könnyebben menne, ha fel tudná ajánlani a lánynak, hogy üljenek be valahova, most csak akkor mozdul ki az otthonból, amikor a budapesti barátja háromhavonta meglátogatja. Gábor nem zárkózik el fogyatékossággal élő nőktől sem, de van oka arra, hogy miért szeretne inkább egy ép lányt találni.

"Imádok ép emberek között lenni, amikor a haverommal megyek valahova, akkor örülök, hogy kimozdulok ebből a világból. Csak testileg vagyok sérült, de én teljes embernek érzem magam, 30 éve élek intézetben, és most már le akarom magamról ezt rázni. A lelkemnek is jót tenne, ha egy ép csajnak kellenék, és az

a haverok körében is nagyot szólna, hogy a Gábornak ép csaja van."

Azért is lenne szüksége valakire, mert tíz évvel ezelőtt egy másik otthonban nagyon szerelmes volt egy ott dolgozó nőbe, akinek azóta már férje és gyerekei vannak. Gábor ezt a mai napig nem heverte ki teljesen, és abban bízik, hogy ha találna valakit, akkor végre tovább tudna lépni.

Fotók: Magócsi Márton

Sokáig nem tartotta akadálynak, hogy mindenben segítségre és ápolásra szorul, de a sok kudarc után úgy látja, ha ezt valaki bevállalná, “az egy istennő lenne”. Manapság egyre kevésbé viseli meg a visszautasítás, de azért néha ő is elkeseredik, és olyankor elhatározza, hogy feladja. Ez azonban maximum néhány hétig szokott tartani, mert a magány nagy úr.

“Sokszor bennem van az, hogy nincs értelme, aztán megerőltetem magam, hogy na jó, akkor csináljuk, hátha. Ez olyan, mintha minden nap kitöltenék egy lottószelvényt, ami vagy bejön, vagy nem. Én már hét éve próbálom, és reménykedek benne, hogy egyszer bejön az ötös”.

Megjelenek a nyuszimotorral, és annyi volt

Egyáltalán nem kell súlyos fogyatékosság ahhoz, hogy az érintettek előítéletességgel, elutasítással találkozzanak. A 66 éves, életvidám és fitt S. Juditot öt évvel ezelőtt műtötték négy gerincsérvvel. Azóta csak járókerettel vagy elektromos motorbiciklivel tud megtenni hosszabb távot, de öt métert akár ezek nélkül is.

S. Judit | Fotó: Hajdú D. András

Judit hétéves kapcsolata szinte azonnal véget ért a műtét után. Szerinte nem tetszett az egykori párjának, hogy már nem ugrált körülötte, nem takarította ki a lakását, hanem ő szorult segítségre. Pedig Juditot gyakorlatilag semmiben nem akadályozza a mozgáskorlátozottsága, teljesen önellátó, egy budapesti panellakásban él a fiával, és a nyugdíj mellett már 25 éve dolgozik társasház-kezelőként. Nem érzi, hogy az életkora miatt le kellene húznia a rolót, és elfogadni a magányt. Szeretne egy társat, akivel tud beszélgetni, utazgatni.

Judit rutinosnak számít a társkeresők világában, az előző két párját is ott találta. Egyszerre több férfival is beszélget, és van olyan időszak, amikor minden héten beesik egy randi. Ezekre a motorjával szokott megérkezni, amit ő csak nyuszimotornak hív, mert a motoron két sebesség van: teknős és nyúl.

Egészen addig nincs probléma, amíg el nem megyünk a randira, de amikor megjelenek a nyuszimotorral, akkor az nagy megütközést kelt. Nem szoktam a találkozó előtt megmondani, mert az ember nyilván nem azzal kezdi a beszélgetést, hogy figyelj már, sánta vagyok, hanem próbálom a személyiségemet átadni.

Ha valaki mégsem veszi észre, milyen járművel érkezett, akkor ezt a randi elején közli, hogy ha nem tetszik az illetőnek, akkor még távozhasson. Ez el is riasztja az emberek 90 százalékát, hiába beszélgettek előtte hetekig, és ment minden rendben. A maradék 10 százalék általában úgy van vele, hogy egy egyéjszakás kaland még beleférne, a nő számára viszont ez nem opció. Judit szerint a férfiak egyáltalán nem tolerálják a mozgáskorlátozottságát, de túl gyávák ahhoz, hogy megmondják. Egyetlen kivétellel találkozott, ez a történet azóta is fáj neki.

Fotó: Hajdú D. András

Egy nem sokkal azelőtt megözvegyült férfival cseteltek, akivel nagyon jól kijöttek, de amint meglátta a motort, elszörnyedt, és azt mondta: ez a felesége kerekesszékére emlékezteti, és nem csinálja ezt végig még egyszer. Ekkor döntött úgy, hogy regisztrál a fogyatékosságal élőknek szóló társkeresőre, de egyelőre nincsenek sikersztorijai, mert a legtöbben vidéken élnek, a távolság pedig nagy akadály. Szerinte nagy probléma, hogy a társkeresők nem gondolnak a fogyatékos emberekre, úgy tesznek, mintha nem léteznének. Szinte sehol nincs lehetőség feltüntetni, hogy valakinek fogyatékossága van, és alig készülnek számukra külön társkeresők.

Judit már annyi visszautasítást kapott, hogy már könnyen túllendül rajtuk, nem esik neki rosszul, és nem is gondolkodik azon, hogy feladja, mert szerinte igenis vannak csodák.

Legyünk inkább csak haverok

A 26 éves, zalaegerszegi Vass Krisztiánról is alig lehet megmondani, hogy enyhe értelmi fogyatékossággal él. Elsőre kicsit félénknek tűnik, de azt mondja, a barátai körében sokkal lazább szokott lenni. Három éve próbálkozik klasszikus társkeresőkön, előtte két évig beszélgetett egy ép lánnyal, de sosem találkoztak, mert a lány valamiért nem akart. Krisztián egy kapcsolókat gyártó cégnél dolgozik félállásban, hobbiként pedig egy YouTube-csatornát csinál, mert nagyon érdekli a videózás és a szerkesztés. Szerinte egyrészt azért nem sikerül lányt találnia, mert fogyatékossággal él, de ami ennél is fontosabb, hogy intézetben lakik, és gondnokság alá helyezték.

Vass Krisztián | Fotó: Hajdú D. András

“Úgy érzem, hogy a gondnokság az oka, hogy nem akar összejönni. Ezt már rögtön az elején megmondom, hogy később ne csalódjak nagyot, mert úgyis kiderül. Ilyenkor azt mondják, hogy legyünk csak haverok, és ennyi” – mondja. Pedig Krisztiánnak még a távolság sem akadály, egyszer Debrecenbe, egyszer pedig Keszthelyre utazott el egy nő kedvéért. Végül mindkettő meghiúsult, az egyik Krisztián hibájából, mert lebukott, hogy egy másik lánnyal is beszélget párhuzamosan, a másikkal pedig nem voltak szimpatikusak egymásnak, nem találták a közös hangot.

Az elmúlt három év alatt mindössze ebben a két esetben jött össze a találkozó, pedig Krisztián igyekszik hetente ráírni valakire a társkeresőkön. Nem a “Szia! Mizu?”-típusú sablonszövegekkel próbálkozik, hanem bemutatkozik, elmondja, hogy a profilja alapján szimpatikusnak találj a lányt. De amint kiderül, hogy fogyatékossággal él, és intézetben lakik, akadozni kezd a beszélgetés, van, aki még le is tiltja. Szinte senki sem mondja el őszintén, hogy a fogyatékossággal van baja, de Krisztián érzi, hogy erről van szó.

A fiúnak nincsenek nagy elvárásai, még az sem zavarja, ha a nőnek gyereke is van, az egyetlen kritérium, hogy “csinos legyen, és ne legyen se plázacica, se hippi”, mert őket nem kedveli. Krisztián úgy érezte, hogy ép lányoknál nem igazán van esélye, ezért ő is regisztrált a fogyatékossággal élőknek szóló párkeresőre. Egyelőre ott sem volt sikeres.

Annyira magával ragadt, hogy nem is láttam a kerekesszéket

Schober László tizennégy éve került kerekesszékbe, miután eltávolítottak a gerincéről egy jóindulatú daganatot, és deréktól lefelé részlegesen lebénult. Azt kérte, a párjával, Kisjuhász Anikóval közös otthonukban találkozzunk, mert a barátnője éppen egy kézsérüléssel küzd, épp műtét előtt áll. Négy éve vannak együtt, vagyis azután jöttek össze, hogy László lebénult.

Anikó és László. / Fotó: Hajdú D. András

A férfin már az első perctől látszik, hogy mozgáskorlátozottsága szinte semmiben nem akadályozza, ő nyitja a házuk ajtaját, hoz egy pohár vizet, Anikó pedig csak mosolyogva ül a kanapén, és azt mondja, ez így szokott lenni, László szeret mindent maga csinálni. Ez a hatalmas akaraterő fogta meg Anikót is, amikor öt éve először találkoztak egy fitneszrendezvényen.

Furcsa volt, hogy kerekesszékben ült, és mégis ő volt ott a legboldogabb, mosolygós, életvidám volt. Ez nagyon megfogott engem. Akkor is láttam, hogy kerekesszékben ül, amikor beleszerettem, mégsem az volt előttem, hogy ő fogyatékossággal él. A vidámsága annyira magával ragadt, hogy a szék szinte eltűnt a szememben

– mondja mosolyogva Anikó. Eleinte bele sem gondolt, miben kell majd segítenie Lászlónak, később pedig kiderült, hogy kár is lett volna ezen gondolkodnia, mert a férfi minimális szinten sem szorul gondozásra.

Többet mozdulok ki, mint amikor ép párom volt

László is csodálta Anikót, aki akkoriban hatalmas fogyáson ment keresztül, még az újságok is tele voltak vele. Ebből a kölcsönös csodálatból indult a fitneszrendezvény után egy évvel a beszélgetés Facebookon, ami sokszor hosszú éjszakákon át tartott. Az első randijuk természetesen az edzőteremben volt, ami annyira jól sikerült, hogy rögtön össze is jöttek, a negyedik randi után pedig összeköltöztek László akadálymentesített lakásában.

Anikó a kereskedelemben dolgozik, László pedig a sérülése előtt hentes volt, most a SUHANJ! Alapítványnál önkéntese, krankingedzője. Mindkettőjük életében fontos szerepet tölt be a sport, szerintük ez hozta őket össze. László többször részt vett már a Berlin maratonon, ahol 42 kilométert tekert kézzel hajható biciklivel, fitneszedzői munkája mellett a Magyar Kerekesszékes Kosárlabda Válogatottnak is tagja.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kaptam negatívumot azzal kapcsolatban, hogy Lacival vagyok. Kaptam csodálkozó tekinteteket, hogy te valóban így akarod leélni az életed, meg engem sajnáltak, hogy milyen lesz nekem egy kerekesszékes mellett. Olyan érdekes az élet, mert valahogy úgy alakult, hogy én szorultam eddig több segítségre, nem ő. Laci végigvitt velem egy térdműtétet, annak minden nehézségével, hogy ágyban voltam, ő csinált mindent, bevásárolt, mosogatott, takarított. Akik pedig ellenezték ezt a kapcsolatot, most csodálkoznak.

Anikó szerint a rokonai is azért ijedtek meg először, mert az emberek rögtön úgy képzelik el a kerekesszékeseket, mint akiket pelenkázni, etetni, fürdetni kell. Amióta viszont látják, hogy László mindent megold, elfogadták a férfit. Még a közlekedésben is csak nagyon ritkán szorulnak segítségre, pedig nincs saját autójuk, és a 18. kerületben laknak, egyórányi tömegközlekedésre László munkahelyétől. Ő azonban nem problémaként, hanem megoldandó feladatként gondol erre. A buszsofőrök messziről felismerik, integetnek neki, és még a rámpát se kell lenyitniuk, László karból felhúzza magát egy szempillantás alatt.

Anikó azt meséli, hogy korábbi párjával sokkal kevesebbet mozdult ki, pedig ő ép volt. Lászlóval sokat utazgatnak, elkíséri a különböző sportversenyekre, együtt járnak edzésre, moziba és szeretnek nagyokat sétálni a Normafánál. Lászlónak még a normafai kilátó emelkedője se akadály, és a Gellérthegyre is simán, Anikó segítsége nélkül felhajtja a kerekesszékét.

László szerint minden hozzáállás kérdése, ő semmit nem fog fel problémaként, a kerekesszékét akadálynak, hanem eszköznek látja. A pozitív hozzáállása miatt nem is érzi úgy, hogy kerekesszékesként nehezebbé vált volna a csajozás, igaz, soha nem is keresett senkit, egyszerűen csak bevonzotta a szerelmet.

Amikor arról kérdezem őket, hogy mi lesz a kapcsolatuk következő lépcsője, egyszerre vágják rá, hogy házasság.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Görög Zita is üzent Nagy Ferónak: Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát
A modell-műsorvezető a zenész több, a Szőlő utcai ügyről tett kijelentésére is reagált. Végül meghívta Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány nemrég elhunyt alapítójának búcsúztatására.


Görög Zita sem hagyta szó nélkül Nagy Feró szavait a Szőlő utcai ügy kapcsán. Mint megírtuk, a Beatrice frontembere még a múlt heti Békemeneten mondta el a véleményét, amin aztán több ismert ember is felháborodott. Többek közt úgy fogalmazott: „Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is keresnek pénzt, mindenki jól járt, nem?” A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette.

A közéleti kérdésekben gyakran megszólaló Görög Zita korábban már elmondta, mit gondol a Szőlő utcai botrányról. Most Instagram-oldalán osztott meg egy hosszú sztori-sorozatot, amely csak 24 órán keresztül látható. Terjedelmes sorait kifejezetten Nagy Ferónak címezte.

„Tiszelt Nagy Feró! Engedje meg, hogy reagáljak a Szőlő utcai ügyben elhangzott szavaira, miszerint »mindenki jól járt, nem?« Erkölcsileg rendkívül aggályos, ha egy gyermekotthon vezetője visszaél pozíciójával és gyermekvédelmi intézményben felnőtt, kiszolgálatott fiatalokat futtat prostituáltként. Ezek a lányok a társadalom védelmet igénylő tagjai, életük legnehezebb szakaszán vannak túl, család, biztonság és önbizalom nélkül”

– kezdte a modell-műsorvezető.

Ezután kitért arra, hogy a prostitúcióval kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások szerint a nők túlnyomó többsége nem önszántából, hanem kényszer, traumatizáló élethelyzet, kizsákmányolás vagy gazdasági kényszer miatt kerül ebbe a körbe. Mint írja, a prostitúció "szabad választása" társadalmi mítosz, hiszen a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb nők örében a gazdasági kényszer, az erőszak, a gyermekkori trauma és a kapcsolati manipuláció meghatározó tényező.

„A vezető feladata minden körülmények között a fiatalok védelme, támogatása, értékrendjük, önbizalmuk erősítése, nem pedig kihasználásuk vagy kényszermunka, emberkereskedelem szervezése, akár anyagi előnyért, akár bármilyen más érdekből. Egy ilyen emberi cselekedet az emberi méltóság, az emberi jogok és az erkölcs szempontjából mély, helyrehozhatatlan rombolást jelent, és hosszú távú lelki károkat okoz az áldozatoknak.”

Görög Zita szerint erkölcsileg, jogilag és emberileg is súlyosan elítélendő, ha valaki ebben a pozícióban visszaél hatalmával, és vagy fiatalkorúakat vagy fiatalokat kényszerít eladhatóvá, kiszolgáltatottá tenni önmagukat.

„Ez sérti a bizalmat, az emberi méltóságot, az önrendelkezés jogát – mindezt olyan helyzetben, ahol az érintett személyek védelme lenne a feladat. Az ilyen cselekedet nem csupán jogsértő, hanem szembemegy az alapvető társadalmi, erkölcsi normákkal”

– írja a műsorvezető.

Nagy Feró arra is utalt, szerinte senki nem kényszerített prostitúcióra akaratuk ellenére fiatalokat a Szőlő utcai intézményben, hiszen ha így lett volna, bementek volna a rendőrségre és elmondták volna ezt. Görög Zita erre úgy reagált, hogy az intézményi nevelésben felnövekvő gyermekek gyakran a nevelőkhöz tudnak érzelmileg kapcsolódni, mert a családi mintáik hiányosak vagy károk. Ha viszont a nevelők visszaélnek ezzel a bizalommal, az súlyosan sérti a gyermekek érzelmi stabilitását és kötődési képességét.

„Ez a visszaélés gyakran rejtve marad, mert a fiatalok félnek, vagy nem tudják, hogyan jelezzék a problémát, illetve sokszor nem is érzik problémának, hiszen bíznak abban a felnőttben, aki eddigi életükben figyelmével kitüntette őket.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a nevelői szerepben dolgozók felelősségteljes és etikus magatartása, valamint a gyermekvédelem és a társadalmi támogatási rendszerek fejlesztése a sérülékeny gyermekek biztonságáért és jövőjéért.

„Fontos, hogy a közszereplők, akiknek nagy társadalmi hatása van, sohasem relativizálják az áldozatok helyzetét vagy az elkövetők felelősségét. Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya, főként ebben a kiemelten érzékeny témában alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát”

– üzente a Beatrice frontemberének.

Feró azt mondta, ő „próbálta megvédeni” azokat a lányokat, akik felnőttek már, és „ha segítségre szorulnak, akkor szóljanak” neki, mert a kapcsolatai révén segítene rajtuk. Erre a modell ezt írta:

„Kedves Feró! Ezek után nem ön lesz, akinek szólni fognak, mert eddig sem mertek szinte senkinek, épp ezért marad fedve ezeknek a bűnöknek a többsége.”

Görög Zita végül meghívta Nagy Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány október 18-án elhunyt alapítójának búcsúztatására.

„Ő azokért a fiatalokért tett és dolgozott, akik az intézményekből kikerülve keresték helyüket a világban. Tisztelettel kérem, kísérje velem el Zsuzsát utolsó útjára, ezzel leróhatja tiszteletét egy olyan ember iránt, aki egész életét áldozta mindazokért, akiknek a lelkében zúgó viharokat csak kevesek értették.”

– zárta Instasztori-sorozatát a modell.


Link másolása
KÖVESS MINKET: