Fia barcelonai műtétje volt élete nyaralása
A fogyatékos gyereket nevelő szülők is élménydús nyarat szeretnének biztosítani családjuknak, de ez jóval több tervezést és erőfeszítést igényel, mint más családokban. Az Abcúgnak négy, különböző mértékben sérült gyereket egyedül nevelő szülő mesélt a nyaralás tapasztalatairól. Akik rendszeresen eljutnak belföldi vagy külföldi nyaralásokra, azoknak a szálláskeresés és a kísérő-segítő megtalálása okozza a legnagyobb fejtörést, mások ilyen nehézségek ellenére is mennének, de anyagi okokból nem tudnak. Nekik jelentenek ugyan némi segítséget az Erzsébet-program fogyatékos emberek számára is elérhető kedvezményes üdülései, de ezeket sem lehet minden évben igénybe venni.
Az élet más területeihez hasonlóan a nyaralás megszervezése és lebonyolítása is sokkal több kihívást jelent a sérült gyereket nevelő szülőknek, mint az átlagos családoknak. És itt nemcsak arra kell gondolni, hogy nagyon nehéz olyan szálláshelyet találni, ami minden szempontból megfelel a gyerek szükségleteinek. Vagy akadálymentes vízpartot, ahol nem kell métereket kézben cipelni a mozgássérült gyerekeket, hogy fürdőzhessenek.
Arra is kell gondolni, hogy az otthontól távol, idegen környezetben sokkal fárasztóbb a sérült gyerekek ellátása, egyedül szinte lehetetlen csinálni. Márpedig nagyon sok fogyatékos gyereket az egyik szülőjük – jellemzően az édesanyjuk – egyedül nevel. A legtöbben közülük már rég elengedték, hogy egy közös nyaralás alkalmával ők is kikapcsolódjanak, a gyerekük mozgatásához, ellátásához viszont segítségre van szükségük.
Akinél egy kísérő-segítő bevonása családon belül megoldható, vagy aki fel tud bérelni valakit, az szerencsés helyzetben van. Aki nem, az sokszor lemond a nyaralásról. Pedig a fogyatékos gyerekeknek is óriási élmény, sőt, még akár az állapotukra is jó hatással van, ha naphosszat vízben pancsolhatnak, vagy új helyeket láthatnak.
Az akadálymentes szálláskeresés az egyik legnagyobb stressz
“Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életükben hányszor voltam velük nyaralni” – kezdi Nagy Anna, aki egyedül neveli két mozgássérült, kamasz ikerlányát Budapesten. Korábban azért volt egy cikkünk főszereplője, mert lányaival nehéz helyzetbe került, miután menniük kellett régi albérletükből, újat pedig, ami teljesen akadálymentes és megfizethető is, hiába kerestek, nem találtak.
Amikor telefonon beszélünk, Anna és a lányok épp Anna szülővárosában, Békésen tartózkodnak. Idén valódi nyaralás híján ide, a városban élő rokonaikhoz mentek pihenni. “Képtelenség, hogy minden évben el tudjunk menni nyaralni. Ez egyfelől olyan anyagi tartalékot igényelne, amivel nem rendelkezünk, másfelől nagyon nehéz megszervezni” – magyarázza Anna, aki, ha mégis elmennek, két hónapot biztosan eltölt egy nyaralás összerakásával.
Két dolog okozza a legnagyobb fejtörést: egyrészt a szálláskeresés, másrészt annak az embernek a megtalálása, aki velük utazik, és segít Annának a lányok mozgatásában, ellátásában. “Eddig vagy az unokahúgom, vagy ismerős barátnő jött.”
Legutóbb Spanyolországban voltak, és mint mindig, Anna ekkor is a szállás miatt izgult leginkább.
Ha ugyanis a lift nem akkora, hogy a lányok kerekesszéke is beférjen, vagy a földszinti szobánál mégiscsak van 1-2 lépcső a bejárati ajtó előtt, akkor már bukott is a mutatvány.
Olyan még szerencsére nem volt, hogy az érkezéskor emiatt új szállást kellett volna keresniük, de Anna minden utazás alkalmával görcsöl ezen.