SZEMPONT
A Rovatból

Feledy Botond: A Hamász feltehetően élő pajzsként szeretné használni az embereket

A határ túloldalán akár 30 ezer felfegyverzett harcos is várhat az izraeli katonákra. A külpolitikai szakértő szerint a Hamász jó előre betárazott mindenből, és hetekre elegendő tartalékaik lehetnek.


Több százezer izraeli katona már felsorakozott a Gázai-övezet határán, a Hamász bejelentette, hogy a múlt szombaton elhurcolt túszok közül 13 meghalt az elmúlt napok izraeli légicsapásainak következtében, közben pedig Izrael felszólította az enklávé északi részén élő egymilliónál is több embert, hogy 24 órán belül hagyják el a területet, és menjenek délre. Minden jel arra utal, hogy rövidesen megkezdődhet az izraeli hadsereg benyomulása a Gázai-övezetbe.

A követekző napok várható forgatókönyvéről beszélgettünk Feledy Botonddal, a Partizán külpolitikai szakértőjével, a Heti Feledy külpolitikai hírlevél szerzőjével.

- Lesz szárazföldi támadás?

– Az izraeli hadsereg nagyon eltökéltnek tűnik abban, hogy valóban felépítse azt a műveletet, ami részben a Hamász hatalmának felszámolására, részben pedig a múlt szombaton elhurcolt túszok kiszabadítására irányul. Mindkét cél eléréséhez át kell lépniük a gázai határt, amivel

megteremtik annak a lehetőségét, hogy akár mélyebben, a nem kiürített részeken is be tudnak vetni olyan különleges, szárazföldi egységeket, melyeknek a túszok kiszabadítása lehet a fő feladata.

Szerintem egyértelmű, hogy be fog következni ez a konfrontáció. Nem véletlenül gyűlt össze a határon az a rengeteg katona, és nem véletlenül hívták be a tartalékosokat. Az izraeli újságokat lapozgatva a helyi közvélemény teljes támogatását élvezi a készülődő válaszcsapás, ráadásul az egységkormány is megalakult emögött, ami azt jelenti, hogy innentől kezdve nem csak Benjamin Netanjahu miniszterelnök döntéséről beszélünk.

– Izrael 24 órán belüli evakuálásra szólított fel az övezet északi részén élő több mint egymillió embert. Ez azt jelentheti, hogy az akció akár órákon belül megkezdődhet?

– Lényegében igen. Egy vagy két napon belül a művelet megindulhat, nem meglepetésre épül, hanem éppen a bizonyosságra, hogy számolni kell vele. A kiürítés lényege nyilvánvalóan a civil veszteségek minimalizálása, de másfelől az is, hogy tisztán lássák, kik azok a milicisták, akik ott maradnak, illetve a terület hatékony és gyors átkutatását is szolgálja az evakuálás.

Ennek az egymillió embernek rendkívül nehéz lesz a sorsa, hiszen úgy kell költözniük, hogy Izrael már korábban elzárta az áramot és a vizet, de élelmiszer és üzemanyag sem tud honnan bejutni a területre.

Már az izraeli válaszcsapások utáni első 36 órában 120 ezernél is többen hagyták el otthonukat a Gázai-övezeten belül, miközben mindössze egy kétharmad Budapestnyi területről beszélünk. Ha így nézzük, az otthonukat elhagyók száma most annak a közel nyolcszorosára fog ugrani, ha egyáltalán betartják ezt a kérést. A Hamász ugyanis felszólította a lakosságot arra, hogy maradjanak otthon. Ők feltehetően az elmúlt évtizedekhez hasonlóan élő pajzsként szeretnék használni az embereket. Az izraeli túszokat is vélhetően részben olyan létesítményekbe viszik, ami ellen légitámadás várható, hogy így próbálják elodázni a bombázást. Vagyis a lakosság jelenléte összességben a Hamászt segíti.

– A várható izraeli akció inkább a túszok kiszabadításáról, vagy inkább a bosszúról szól?

– Az biztos, hogy két célja van, és ebből az egyik a túszok kiszabadítása. A másik azonban nem is annyira a bosszú, hanem a Hamásszal való végleges leszámolás szándéka, vagyis a Gázát irányító de facto szervezet felszámolása. Ez közel lehetetlen küldetés. A szervezet vezetői eddig sem Gázában töltötték a napjaikat, hanem jóval kényelmesebb körülmények között, hol Katarban, hol pedig Törökországban. Ez azt is jelenti, hogy

Gázát ugyan az izraeli hadsereg megtisztíthatja, de illúzió lenne azt gondolni, hogy teljesen felszámolhatják a terrorszervezeti működést.

Továbbá azt sem lehet kizárni, hogy a korrupció segítségével vagy egyéb bejáratott hálózatok mentén a Hamász emberei az Egyiptomhoz tartozó Sínai-félszigeten is meg tudják magukat húzni. Vagyis ez az üldözés nem tud teljesen lezárulni Gáza határainál. Ezért sem lesz a Hamász teljesen felszámolható, viszont a fenyegetettség izraeli szempontból radikálisan csökkenthető.

– Mennyi esélye lehet Izraelnek arra, hogy a lassan egy hete elrabolt túszokat kiszabadítsák?

– A Hamász terroristáinak Izraelen belüli eddig kiderült atrocitásait elnézve,

nem biztos, hogy egy tartós és kiterjedt izraeli támadás esetén a palesztin fegyveresek megkímélik a túszok életét.

Azért vitték magukkal őket, hogy részben ezeket a támadásokat próbálják megakadályozni, ezért is jelentették be, hogy minden figyelmezetés nélküli izraeli támadásnál kivégeznek túszokat. De ha a Hamász helyzetén már nem segíthetnek, akkor az Iszlám Államhoz hasonlóan inkább kommunikációs szempontból használhatják fel a foglyokat. Ahogy eddig is terjedtek brutális felvételek a közösségi médiában arról, hogy mit műveltek egyes izraeli telepeken, úgy lehet, hogy most is ilyen videókat fogunk látni valamikor két héten belül.

– Érezhető az általános szimpátia Izrael irányába a múlt szombati támadás óta. De vajon ha ez a szárazföldi akció elkezdődik, elérkezhet-e egy olyan pont, ahol ez átfordul és a világ azt mondja, hogy ez már túl sok?

– A palesztin-izraeli kérdés évtizedek óta az európai politikát is megosztja. Jean-Luc Mélenchon francia radikális baloldali politikus még a hétvégi támadás után sem volt hajlandó terroristának nevezni a hamászosokat. Vagyis bizonyos szempontból ez a megosztottság adott. Nem vagyok biztos abban, hogy bármilyen sajtótudósítás a hamarosan bekövetkező műveletről meg tudja majd mozdítani ezeket a törésvonalakat. A kérdés sokkal inkább az, hogy a Gázai-övezet mellett kitör-e máshol konfliktus.

Nyugaton mindenki azon aggódik, hogy az Irán által támogatott egyéb milíciák az izraeli határ északi és keleti oldalán nem fognak-e támadást indítani.

Emiatt Izraelnek is nagyon elővigyázatosnak kell lennie, hogy ne keveredjen rögtön egy kétfrontos háborúba. Ez viszont csökkenti a nagyságrendjét a várható gázai beavatkozásnak, hiszen készenlétben kell lenniük az ország másik oldalán is.

– És a közvélemény? Most még mindenki Izrael oldalán áll, de már megjelentek azok a videók a közösségi médiában, amik az izraeli légicsapások utáni embertelen állapotokat mutatják be a Gázai-övezetben.

– Szerintem szerencsétlen dolog összekeverni önmagában a palesztin-kérdést azzal, amit a Hamász vezetése és az általa kiképzett terroristák most művelnek. Ezeknek a vezetőknek van neve, felelőssége, és nemcsak a saját fegyvereseik életével játszanak, hanem

nagyon jól tudták, hogy mi történhet az egész Gázai-övezetben.

Ráadásul a mostani akciót egy olyan altatás készítette elő, amikor Izraellel elhitették, hogy a gazdasági előnyökért cserébe már nem akarnak fegyvert használni, ezzel pedig növekedhetett a Gázából Izraelbe dolgozni átjárók száma. Ezért is érhette sokként az izraelieket a támadás. Több nyugati partnere is emlékeztette Izraelt a háborús jogszabályok betartásának szükségességére, többek között Joseph Borrell uniós külügyi főképviselő.

– Mennyi tartaléka lehet a terrorszervezetnek úgy, hogy már most sincs víz, áram és üzemanyag a blokád miatt a területen? És honnan szerezhetnek utánpótlást?

– Amennyit látunk a radikális iszlamista fegyveresek magatartásmintái alapján, erre már fel lehetnek készülve. Szinte biztos, hogy a néhány ezer harcosuk ellátására jó előre betáraztak tartalékokat titkos alagutakban és egyéb biztonságos helyeken.

Valószínűleg már megvannak a menekülési útvonalak is akár vízen, akár a szárazföldön Egyiptom irányába.

De ilyenkor az is előfordul, hogy egyes harcosok a civil lakosság közé keverednek. A fő kérdés a muníció, hiszen most már fegyverekből és lőszerekből újat biztosan nem tudnak bevinni. De ne felejtsük el, hogy alig egy hónapja az izraeli hatóságok több tonnányi Törökország felől érkező robbanóanyagot foglaltak le, és valahogy az a közel 3000 rakétányi alapanyag is bejutott Gázába, amit egy hete kilőttek Izraelre, és még mindig zajlik a rakétázás Gázából Izrael irányába. Mindezek alapján azt gondolom, hogy néhány heti tartaléka biztosan lehet a Hamásznak.

– Hány Hamász fegyveres várhatja az izraeli hadsereget a határ túloldalán?

– 1000 és 3000 között lehet a száma azoknak, akik aktívan részt vettek a múlt heti támadásban. De a Gázai-övezetben nemcsak a Hamász működik, hanem például az Iszlám Dzsihád és más szervezetek is. Velük együtt

a fegyveresek száma elérheti a 30 ezret is.

Nagy kérdés, hogy egyszerre képesek lehetnek-e ennyi embert felfegyverezni, ahogy az is, hogy egy ilyen helyzetben a lakosság részéről hányan csatlakoznak hozzájuk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: