SZEMPONT
A Rovatból

Farkas András: A nyugdíjasok relatív elszegényedése idén sem állt meg, 300 ezren havi 120 ezer Ft-ot sem kapnak

A nyugdíjasok egyre inkább leszakadnak a keresőktől, és százezrek élnek mélyszegénységben. Kitörési lehetőségük nincs, mert nincs eltérés az emelésben a szegényebb nyugdíjasok javára. Évértékelő sorozatunk első része a nyugdíjasok helyzetével foglalkozik.


Javában zajlik a választási kampány, ahol a Fidesznek kiemelten fontosak a nyugdíjasok, mert a kormánypárt ebben a korosztályban a legnépszerűbb. Orbán Viktor be is ígérte a 14. havi nyugdíjat, igaz, ebből jövőre csak egy hetit kapnak meg az idősek.

Mi történt a nyugdíjasokkal 2025-ben? Erről beszélgettünk évértékelő sorozatunk első részében Farkas András nyugdíjszakértővel.

– Milyen évük volt 2025-ben a nyugdíjasoknak?

– Ami idén volt: a nyugdíjtörvény szerinti rendes nyugdíjemelés, ezt végrehajtották két részletben; megérkezett 2025. februárban a 13. havi nyugdíj, és kaptak a nyugdíjasok egy 30 ezer forintos utalványt. Ennyi történt idén: mindenki megkapta a jogosultságának megfelelő nyugdíját, amit januárban 3,2%-kal emeltek, novemberben pedig még plusz 1,6%-kal. Így elvileg a nyugdíjak szinten maradtak: 4,8% körüli volt a nyugdíjas infláció, legalábbis erre lehet számítani, és 4,8%-kal emelkedtek a nyugdíjak. Látszólag minden rendben van, hiszen a nyugdíjakat idén is sikerült szinten tartani, és erre jött rá a 13. havi nyugdíj, illetve a 30 ezer forint. Tehát nagyjából ez az idei nyugdíjkép. Ehhez képest

az átlagkeresetek 10%-kal nőttek idén, a nyugdíjak pedig 4,8%-kal. Azaz folytatódott az a kellemetlen folyamat, ami most már évtizedek óta zajlik: a nyugdíjasok relatív elszegényedése idén sem állt meg.

A nyugdíjemelés, illetve a nyugdíjkarbantartás rendszere változatlanul kizárólag az inflációt veszi figyelembe, és a 13. havi nyugdíj sorsa is ilyen szempontból szomorú: amint megkapták az első alkalommal, a következő évtől ez is csak az inflációval nő. A lényeg tehát az, hogy a nyugdíjasok relatív elszegényedése idén is zajlott. A nyugdíjreformra vonatkozó bármilyen elképzelést félresöpörte a kormányzat. Eredetileg arról volt szó, hogy 2025 érdekes év lesz nyugdíjszempontból, mert

2025. március 31-ig a kormányzatnak saját vállalása szerint olyan érdemi intézkedéscsomagot kellett volna beépítenie a nyugdíjtörvénybe, amely biztosította volna, hogy hosszú távon fenntarthatóbb legyen a rendszer,

és némileg méltányosabb is, mint jelenleg. Erre vonatkozóan lényegében csak az OECD tanulmánya készült el, társadalmi vita nélkül, így nem került sor idén nyugdíjreformra. A nyugdíjasok helyzetében tehát lényegi változás végül nem történt.

– Azt mondta, hogy a nyugdíjak megtartották az értéküket, de a nyugdíjasoknak nagyon speciális bevásárlói kosaruk van, benne például gyógyszerekkel.

– Ilyen szempontból a statisztika megbízható, mert külön méri a nyugdíjas fogyasztói kosarat, és külön méri az átlagos fogyasztói kosarat. Természetesen ez csak annyiban megbízható, amennyiben megbízunk az átlagokban, statisztikai értelemben. A nyugdíjas társadalom sem egy szürke massza 2 millió 400 ezer taggal, köztük 2 millió öregségi nyugdíjassal, hanem rendkívül sokszínű, rétegzett közeg, amelynek az anyagi helyzete is nagyon eltérő lehet. Amikor úgy próbálják jellemezni a nyugdíjasokat, és beszéljünk most csak a kétmillió öregségi nyugdíjasról, hogy az átlagnyugdíj elérte a 250 ezer forintot, és örülhetünk, mert ez nettó 250 ezer forint havonta, sőt a 13. havi nyugdíj miatt 13-szor 250 ezer, akkor nem vesszük figyelembe, hogy ez a társadalmi réteg erősen rétegzett.

A 250 ezer forintos átlagnyugdíjat valójában csak a nyugdíjasok egyharmada éri el, vagy kap annál többet; a kétharmad ennél kevesebbet kap.

Ezért szoktuk hangsúlyozni, hogy nem célszerű az átlagnyugdíjjal számolni, bár politikailag nyilván előnyösen hangzik, inkább a mediánnyugdíj a releváns, ami most 220 ezer forintot ért el a novemberi utólagos emelés után. A medián pedig azt jelenti, hogy 220 ezer forintnál kevesebbet kap egymillió nyugdíjas, és 220 ezer forintnál többet kap egy másik egymillió. Így már látszik, hogy nem annyira kedvező a kép, mert

az egymillió olyan nyugdíjas között, akinek nem éri el a nyugdíja a 220 ezer forintot. Ott van például az a 300 ezer nyugdíjas, akinek a nyugdíja a mélyszegénységi szint alá csúszott, ami nagyjából 120 ezer forint körül ingadozik.

Emellett 700-800 ezren a relatív szegénységi szint alatt vannak a nyugdíjukkal, ami idén 150–160 ezer forint körül volt. Ebből látszik, hogy a kétmillió öregségi nyugdíjas összessége madártávlatból jól néz ki, de közelebbről nézve a nyugdíjasok egyharmada a relatív szegénységgel küzd, és ezen belül ennek a csoportnak nagyjából a fele az abszolút szegénységgel is. Nem szabad csak az átlagokkal számolni, mert nagyon félreviszi a gondolkodást.

– Aki egy adott jövedelmű nyugdíjas rétegbe bekerül, az abban a rétegben is marad, mert a jelenlegi rendszer csak ezt teszi lehetővé?

– Jobb helyzetbe nem tudja magát „navigálni”, mert az egész nyugdíjas társadalom egységesen süllyed az aktívakhoz képest, ezt fejezi ki a relatív elszegényedés. Minden olyan évben, amikor gyorsabban nő a nettó kereset, mint amilyen tempóban az inflációval emelni lehet a nyugdíjakat, romlik a nyugdíjasok helyzete. A nyugdíjas rétegeken belüli pozíciók is felfoghatók ez egyfajta kasztrendszerként: a határokat senki sem tudja áttörni. A jobb helyzetben lévők is ugyanannak a relatív elszegényedési folyamatnak vannak alávetve, mint a szegényebbek; a szegényebbek pedig nem tudnak feljebb kerülni, mert a nyugdíjemelés módszere ezt nem teszi lehetővé. Nincs eltérés sem az emelésben, sem az egyéb juttatásokban a szegényebb nyugdíjasok javára. Magyarországon a szolidaritási elv teljes mértékben hiányzik a nyugdíjrendszerből, ez drámai.

Az összes többi európai rendszerben van a szegény nyugdíjasok javára valamilyen szolidaritási, újraelosztási mechanizmus.

Nálunk annyira nincs, hogy az új 14. havi nyugdíj sem ebbe az irányba mutat, ami majd jövőre februárban érkezik egyheti nyugdíjként. Persze nem vennék rá mérget, hogy csak egyheti lesz, mert lehet, hogy januárban jön egy módosítás, és mégis odaadnak egy teljes havi plusz nyugdíjat, erre volt példa 2022-ben is. Választások előtt akár plusz havi nyugdíj is érkezhet. Annyit kell erről tudni, hogy az egyheti nyugdíj 150 milliárd, az egyhavi nyugdíj pedig 600 milliárd forint pluszt igényel a költségvetésben. A 13. havi nyugdíj 600 milliárd, a 14. havi nyugdíj egyheti része 150 milliárd, tehát jövőre 750 milliárd forint plusz érkezik csak a 13–14. havi nyugdíj jogcímén a nyugdíjasokhoz. Ezt a költségvetésből kell előteremteni, mert a 13. és a 14. havi nyugdíjnak nincs járulékfedezete, a keresetek után fizetett társadalombiztosítási járulék 12 havi nyugdíjra van kalkulálva,

a 13. és a 14. havi nyugdíjat az adóbevételekből kell minden évben összerakni.

Jövőre már 7000 milliárdos a nyugdíjkassza, és azt növeli még a 14. havi nyugdíj, mert ez még nincs ebben beleszámolva. Meglátjuk, ennek milyen hatásai lesznek a választások után. 2022 után is tapasztaltunk negatív hatásokat, legfőképpen inflációs szempontból.

– Eddig arról beszéltünk, hogy a nyugdíjasok relatíve elszegényednek, vagyis kevesebbet kapnak, mint a bérből és fizetésből élők. Nyilván több kiadással járna egy, a bérekkel jobban lépést tartó rendszer. Másfelől meg azt mondja, amikor több kiadásról van szó, akkor arra nincs pénz. Hol az igazság?

– Az igazság az, hogy van pénz. A költségvetésben az a politika művészete, hogy hogyan priorizálják a kiadásokat. Ha fontos a 2 millió nyugdíjas, illetve a teljes, 2 millió 400 ezres nyugdíjas népesség, ami a magyar lakosság több mint egynegyede, a szavazópolgárok nagy része, akkor egy költségvetésben nyilván lehet pénzt előállítani. Bizonyos határok között, amíg nem áll fenn komolyan a leminősítés veszélye, addig lehet „játszani” a költségvetésben. A makrogazdasági tervezők ezt folyamatosan nézik és mérik.

Ha makroszemüveggel nézzük, a nyugdíjak emelésére és növelésére lenne több pénz is, ha ez lenne a politikai prioritás, mert a magyar GDP-nek csak 7,5%-át költjük az öregségi nyugdíjakra, miközben az uniós átlag majdnem 11%.

Tehát GDP-arányosan 3,5 százalékponttal kevesebbet költünk nyugdíjakra. Ebbe bőven beleférne a 14–15. havi nyugdíj is, de legfőképpen beleférne egy érdemi nyugdíjemelési eljárás: tanulni kellene a környező országoktól. Az összes környező államban az utóbbi néhány évben megváltoztatták a nyugdíjemelés rendszerét, mert ők is rájöttek, hogy a nyugdíj „befagyasztása” nem nyugdíjemelés. Ha csak inflációval emelünk, a vásárlóértéken nem emeltünk egy fillért sem, csak azt biztosítottuk, hogy nagyjából ugyanannyit költhessen, mint az előző évben. A környező államok többsége azt mondta: az inflációs emelés jár, mert a nyugdíj értéke nem csökkenhet, szinten kell tartani. De erre ráemeltek, ha volt érdemi reálkereset-növekedés az előző évben: ennek bizonyos százalékát, 25 és 50% között, pluszban odaadják a nyugdíjasoknak.

Lengyelországban például a reálkereset-növekedés 50%-át adták oda.

Hogy tiszta legyen a kép: ha 5% az infláció, akkor 5%-kal emelik a nyugdíjakat. De ha mondjuk 6% volt a reálkereset-növekedés, annak a felét, 3%-ot hozzáteszik. Így 5% infláció + 3% reálkereset-növekedés fele = 8% nyugdíjemelés. Ebben már van tényleges emelés. Ezt kellene Magyarországnak is megfontolnia, ahelyett, hogy összevissza adogat pluszhavi juttatásokat. Ezek nem kezelik az alapproblémát, a relatív elszegényedést; ugyanazt a metódust ismételgetik, és ez nem fog segíteni a nyugdíjasok többségén.

– Valamikor a 80-as, 90-es években az ember kerek szemekkel nézte azokat a turistabuszokat, ahonnan a jómódú német nyugdíjasok leszálltak. Lehet, hogy nincs messze az idő, amikor a jómódú lengyel nyugdíjasokat fogjuk ugyanígy nézni?

– Ha így folytatjuk, akkor igen. A lengyelek már most is gyorsan fejlődnek. Meg kellene nézni, mit csinálnak a többiek, és folyamatosan monitorozni az Európai Unión belül a hozzánk közel eső tagállamokat is. Eddig azzal nyugtattuk magunkat, hogy a dánokhoz, németekhez vagy svédekhez képest persze le vagyunk maradva, de mostanra már a szlovákok, a csehek, a románok, a bolgárok is szépen elmennek mellettünk.

A magyar nyugdíjas jobban teszi, ha nem nézi az uniós összevető statisztikákat, mert az utolsó helyek egyikén, sőt sokszor az utolsó helyen áll az életszínvonala és az életkörülményei alapján.

Ráadásul nemcsak a nyugdíj összegét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a nyugdíjas hogyan jut hozzá az egészségügyi ellátáshoz, a szociális ellátásokhoz; van-e a közelében gyógyszertár, orvosi rendelő, kórház. Ez a sok apró tényező teszi élhetővé az életet, és ezekben sem állunk túl jól.

– Itt van a várólisták kérdése is...

– A gond az, hogy a nyugdíjasnak jellemzően nincs pénze a magánegészségügyi ellátás igénybevételére, ezért kénytelen kivárni a sort az állami ellátásban. Ebből fakad, hogy hosszabbak a várólisták: ő nem tud „kimenekülni” a rendszerből. Nem olyan aktív kereső, hogy elvállal még egy munkát, vagy kap valami pluszjövedelmet, és elmegy magánorvoshoz. A nyugdíjas ott ül az állami ellátórendszerben, és vár. Ez tragikus. De itt is vigyázzunk, hogy ne tekintsük egységes masszának a nyugdíjasokat: van olyan, akinek van tartaléka, van nagy családja, amely támogatja, és sokféle élethelyzet létezik. Az átlag alatti nyugdíjasok helyzete viszont az OECD-térségben is nagyon rossz.

– Ne is a pénzről beszéljünk, hanem az egészségi állapotról. Persze a kettő összefügg, de milyen állapotban vannak a hazai nyugdíjasok?

– Ez is olyan kérdés, ahol az átlagok félrevihetnek. A nagy átlagmutató azt mutatja, hogy

Magyarországon a 65 éves korban várható további élettartam 4,5 évvel rövidebb, mint az uniós átlag. Ez önmagában tragikus.

De ez még nem mond el mindent. Például a nők várható élettartama is rövidebb az uniós átlagnál, a férfiaké pedig 3–4 évvel rövidebb, tehát itt jelentős eltérések vannak. A 65 éves korban várható további élettartam a férfiaknál 14 és fél év körül, a nőknél 18 és fél év körül ingadozik. Óriási fejlődési lehetőség lenne még ebben: ha Nyugat-Európában 21–22 év a várható további élettartam, az elvileg nálunk sem elérhetetlen, csak ennek rengeteg feltétele van. A 65 éves korban várható további élettartam mutatója azt jelzi, hogy ebben is rosszul állunk, és majdnem minden mutatóban csúszunk lefelé.

– Tehát nemcsak a nyugdíjrendszerrel van baj, hanem az egészségügyi rendszerrel is.

– Minden nagy állami újraelosztó rendszerrel gond van. De ha kifejezetten a nyugdíjasokról beszélünk: mondhatunk pozitív dolgot is, ne csak negatívat. 65 éves kor felett ingyen lehet utazni, ha éppen megy a vonat vagy a busz, ez jó hír. Jó az is, hogy jön a 14. havi nyugdíj. De mennyivel jobb lett volna a nyugdíjasok többségének, ha nem mindenki a saját nyugdíjának megfelelő összegű 14. havi nyugdíj 25%-át kapná meg februárban, hanem egységesen az átlagnyugdíjat.

Akkor 1,3 millió nyugdíjas többet kaphatna 14. havi nyugdíjként, mint amennyi a saját nyugdíja,

ha most egész havi kifizetésről beszélünk. A maradék 700 ezer, akinek 250 ezer forintnál magasabb a nyugdíja, valószínűleg akkor sem tiltakozna, hiszen ők is plusz 250 ezer forintot kapnának. Ez egy méltányossági megoldás lehetne, és a lengyelek például már kitalálták: ott az ottani minimálnyugdíjnak megfelelő összegű a 14. havi nyugdíj. Nálunk a minimálnyugdíj viszont csak 28.500 forint, és 18 éve változatlan, úgyhogy ezt így nem lehet emlegetni, de az átlagnyugdíjat lehetne, az 250 ezer forint. Nem véletlen, hogy a TISZA nyugdíjjavaslatai között az első helyen szerepel, hogy 120 ezer forintra húzzuk fel a nyugdíjakat. Ez valójában nem a minimálnyugdíj felhúzása lenne, hanem a legkisebb kifizethető nyugdíjé: vagyis a korábban megállapított kisebb nyugdíjakat is fel kellene emelni erre a szintre. Meglátjuk, ebből mi lesz. De nem ez a nyugdíjrendszer legfőbb gondja, hanem a relatív elszegényedés. Amíg ezt nem kezeljük, az összes többi pluszjuttatás is ugyanarra a „csúszdára” kerül.

– Ha már szóba került a relatív elszegényedés, a TISZA programja erről nem szól?

– Egyelőre sajnálatos módon ők sem mondták ki, hogy magát a nyugdíjemelési rendszert meg kell változtatni, vagyis hogy a kereseteket is valamilyen módon be kell venni az emelési algoritmusba. Ők eddig csak azt mondták: fel kell emelni 120 ezerre a minimálnyugdíjat. Ez jó, ezzel lehet segíteni 200–300 ezer nyugdíjasnak egy ideig. De

ha a 120 ezer forintot utána csak inflációval emeljük, ugyanúgy ráülünk a relatív jövedelmi „csúszdára”, mint a többi ellátásnál.

Ha pedig felhúzzuk 120 ezerre, akkor a közvetlenül felette lévő sávval is kezdeni kell valamit; ezért írták le, hogy a 120–140 ezer forint közötti nyugdíjakat külön, speciálisan még meg kell emelni. Csakhogy ezzel csak arrébb toljuk a problémát: akkor a 140 ezer forint fölötti nyugdíjakkal mit csinálunk? Ezek még korai, nyilván előzetes elképzelések, a helyzettől függően nyilván részletesen ki kell dolgozni azokat.

– Előttünk van 2026, ami több szempontból izgalmas év lesz. Óvatosan, de talán kicsit optimistán számíthatunk valamire? Például arra, hogy az a bizonyos fiók, amibe elsüllyesztették a nyugdíjreformot, valahogy mégis kinyílik?

– Jövőre szerintem nem fog kinyílni. A nyugdíjasok arra számíthatnak, hogy januárban 3,6%-kal emelik a nyugdíjakat, februárban megkapják a 13. havi nyugdíjukat, és biztosan megkapják az egyheti 14. havi nyugdíjrészt is. Tehát februárban összesen 5 heti plusznyugdíjat kapnak. Aztán jön a választás, és utána már a „kristálygömb” teljesen szürke, ködös, nem lehet előre megmondani, mi lesz. Abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy

akármi is lesz a választás eredménye, sem a régi, sem egy új kormányzat nem a nyugdíjrendszerrel kezdi.

Amíg az „elpöfög”, addig ezer sürgősebb és fájdalmasabb ügyet kell megoldani az újraelosztó rendszerek környékéről: egészségügy, közlekedés, oktatás, és így tovább. A nyugdíjrendszer lassú folyamat, amit szerintem a kormányzat inkább a második, esetleg harmadik évben vesz elő, talán inkább a másodikban, mert akkor még van idő az intézkedések meghozatalára. De itt nem kapkodni kellene, hanem elindítani egy társadalmi vitát. Azt viszont el lehetne kezdeni akár jövőre is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk