Farkas András: A nyugdíjasok relatív elszegényedése idén sem állt meg, 300 ezren havi 120 ezer Ft-ot sem kapnak
Javában zajlik a választási kampány, ahol a Fidesznek kiemelten fontosak a nyugdíjasok, mert a kormánypárt ebben a korosztályban a legnépszerűbb. Orbán Viktor be is ígérte a 14. havi nyugdíjat, igaz, ebből jövőre csak egy hetit kapnak meg az idősek.
Mi történt a nyugdíjasokkal 2025-ben? Erről beszélgettünk évértékelő sorozatunk első részében Farkas András nyugdíjszakértővel.
– Milyen évük volt 2025-ben a nyugdíjasoknak?
– Ami idén volt: a nyugdíjtörvény szerinti rendes nyugdíjemelés, ezt végrehajtották két részletben; megérkezett 2025. februárban a 13. havi nyugdíj, és kaptak a nyugdíjasok egy 30 ezer forintos utalványt. Ennyi történt idén: mindenki megkapta a jogosultságának megfelelő nyugdíját, amit januárban 3,2%-kal emeltek, novemberben pedig még plusz 1,6%-kal. Így elvileg a nyugdíjak szinten maradtak: 4,8% körüli volt a nyugdíjas infláció, legalábbis erre lehet számítani, és 4,8%-kal emelkedtek a nyugdíjak. Látszólag minden rendben van, hiszen a nyugdíjakat idén is sikerült szinten tartani, és erre jött rá a 13. havi nyugdíj, illetve a 30 ezer forint. Tehát nagyjából ez az idei nyugdíjkép. Ehhez képest
A nyugdíjemelés, illetve a nyugdíjkarbantartás rendszere változatlanul kizárólag az inflációt veszi figyelembe, és a 13. havi nyugdíj sorsa is ilyen szempontból szomorú: amint megkapták az első alkalommal, a következő évtől ez is csak az inflációval nő. A lényeg tehát az, hogy a nyugdíjasok relatív elszegényedése idén is zajlott. A nyugdíjreformra vonatkozó bármilyen elképzelést félresöpörte a kormányzat. Eredetileg arról volt szó, hogy 2025 érdekes év lesz nyugdíjszempontból, mert
és némileg méltányosabb is, mint jelenleg. Erre vonatkozóan lényegében csak az OECD tanulmánya készült el, társadalmi vita nélkül, így nem került sor idén nyugdíjreformra. A nyugdíjasok helyzetében tehát lényegi változás végül nem történt.
– Azt mondta, hogy a nyugdíjak megtartották az értéküket, de a nyugdíjasoknak nagyon speciális bevásárlói kosaruk van, benne például gyógyszerekkel.
– Ilyen szempontból a statisztika megbízható, mert külön méri a nyugdíjas fogyasztói kosarat, és külön méri az átlagos fogyasztói kosarat. Természetesen ez csak annyiban megbízható, amennyiben megbízunk az átlagokban, statisztikai értelemben. A nyugdíjas társadalom sem egy szürke massza 2 millió 400 ezer taggal, köztük 2 millió öregségi nyugdíjassal, hanem rendkívül sokszínű, rétegzett közeg, amelynek az anyagi helyzete is nagyon eltérő lehet. Amikor úgy próbálják jellemezni a nyugdíjasokat, és beszéljünk most csak a kétmillió öregségi nyugdíjasról, hogy az átlagnyugdíj elérte a 250 ezer forintot, és örülhetünk, mert ez nettó 250 ezer forint havonta, sőt a 13. havi nyugdíj miatt 13-szor 250 ezer, akkor nem vesszük figyelembe, hogy ez a társadalmi réteg erősen rétegzett.
Ezért szoktuk hangsúlyozni, hogy nem célszerű az átlagnyugdíjjal számolni, bár politikailag nyilván előnyösen hangzik, inkább a mediánnyugdíj a releváns, ami most 220 ezer forintot ért el a novemberi utólagos emelés után. A medián pedig azt jelenti, hogy 220 ezer forintnál kevesebbet kap egymillió nyugdíjas, és 220 ezer forintnál többet kap egy másik egymillió. Így már látszik, hogy nem annyira kedvező a kép, mert
Emellett 700-800 ezren a relatív szegénységi szint alatt vannak a nyugdíjukkal, ami idén 150–160 ezer forint körül volt. Ebből látszik, hogy a kétmillió öregségi nyugdíjas összessége madártávlatból jól néz ki, de közelebbről nézve a nyugdíjasok egyharmada a relatív szegénységgel küzd, és ezen belül ennek a csoportnak nagyjából a fele az abszolút szegénységgel is. Nem szabad csak az átlagokkal számolni, mert nagyon félreviszi a gondolkodást.
– Aki egy adott jövedelmű nyugdíjas rétegbe bekerül, az abban a rétegben is marad, mert a jelenlegi rendszer csak ezt teszi lehetővé?
– Jobb helyzetbe nem tudja magát „navigálni”, mert az egész nyugdíjas társadalom egységesen süllyed az aktívakhoz képest, ezt fejezi ki a relatív elszegényedés. Minden olyan évben, amikor gyorsabban nő a nettó kereset, mint amilyen tempóban az inflációval emelni lehet a nyugdíjakat, romlik a nyugdíjasok helyzete. A nyugdíjas rétegeken belüli pozíciók is felfoghatók ez egyfajta kasztrendszerként: a határokat senki sem tudja áttörni. A jobb helyzetben lévők is ugyanannak a relatív elszegényedési folyamatnak vannak alávetve, mint a szegényebbek; a szegényebbek pedig nem tudnak feljebb kerülni, mert a nyugdíjemelés módszere ezt nem teszi lehetővé. Nincs eltérés sem az emelésben, sem az egyéb juttatásokban a szegényebb nyugdíjasok javára. Magyarországon a szolidaritási elv teljes mértékben hiányzik a nyugdíjrendszerből, ez drámai.
Nálunk annyira nincs, hogy az új 14. havi nyugdíj sem ebbe az irányba mutat, ami majd jövőre februárban érkezik egyheti nyugdíjként. Persze nem vennék rá mérget, hogy csak egyheti lesz, mert lehet, hogy januárban jön egy módosítás, és mégis odaadnak egy teljes havi plusz nyugdíjat, erre volt példa 2022-ben is. Választások előtt akár plusz havi nyugdíj is érkezhet. Annyit kell erről tudni, hogy az egyheti nyugdíj 150 milliárd, az egyhavi nyugdíj pedig 600 milliárd forint pluszt igényel a költségvetésben. A 13. havi nyugdíj 600 milliárd, a 14. havi nyugdíj egyheti része 150 milliárd, tehát jövőre 750 milliárd forint plusz érkezik csak a 13–14. havi nyugdíj jogcímén a nyugdíjasokhoz. Ezt a költségvetésből kell előteremteni, mert a 13. és a 14. havi nyugdíjnak nincs járulékfedezete, a keresetek után fizetett társadalombiztosítási járulék 12 havi nyugdíjra van kalkulálva,
Jövőre már 7000 milliárdos a nyugdíjkassza, és azt növeli még a 14. havi nyugdíj, mert ez még nincs ebben beleszámolva. Meglátjuk, ennek milyen hatásai lesznek a választások után. 2022 után is tapasztaltunk negatív hatásokat, legfőképpen inflációs szempontból.
– Eddig arról beszéltünk, hogy a nyugdíjasok relatíve elszegényednek, vagyis kevesebbet kapnak, mint a bérből és fizetésből élők. Nyilván több kiadással járna egy, a bérekkel jobban lépést tartó rendszer. Másfelől meg azt mondja, amikor több kiadásról van szó, akkor arra nincs pénz. Hol az igazság?
– Az igazság az, hogy van pénz. A költségvetésben az a politika művészete, hogy hogyan priorizálják a kiadásokat. Ha fontos a 2 millió nyugdíjas, illetve a teljes, 2 millió 400 ezres nyugdíjas népesség, ami a magyar lakosság több mint egynegyede, a szavazópolgárok nagy része, akkor egy költségvetésben nyilván lehet pénzt előállítani. Bizonyos határok között, amíg nem áll fenn komolyan a leminősítés veszélye, addig lehet „játszani” a költségvetésben. A makrogazdasági tervezők ezt folyamatosan nézik és mérik.
Tehát GDP-arányosan 3,5 százalékponttal kevesebbet költünk nyugdíjakra. Ebbe bőven beleférne a 14–15. havi nyugdíj is, de legfőképpen beleférne egy érdemi nyugdíjemelési eljárás: tanulni kellene a környező országoktól. Az összes környező államban az utóbbi néhány évben megváltoztatták a nyugdíjemelés rendszerét, mert ők is rájöttek, hogy a nyugdíj „befagyasztása” nem nyugdíjemelés. Ha csak inflációval emelünk, a vásárlóértéken nem emeltünk egy fillért sem, csak azt biztosítottuk, hogy nagyjából ugyanannyit költhessen, mint az előző évben. A környező államok többsége azt mondta: az inflációs emelés jár, mert a nyugdíj értéke nem csökkenhet, szinten kell tartani. De erre ráemeltek, ha volt érdemi reálkereset-növekedés az előző évben: ennek bizonyos százalékát, 25 és 50% között, pluszban odaadják a nyugdíjasoknak.
Hogy tiszta legyen a kép: ha 5% az infláció, akkor 5%-kal emelik a nyugdíjakat. De ha mondjuk 6% volt a reálkereset-növekedés, annak a felét, 3%-ot hozzáteszik. Így 5% infláció + 3% reálkereset-növekedés fele = 8% nyugdíjemelés. Ebben már van tényleges emelés. Ezt kellene Magyarországnak is megfontolnia, ahelyett, hogy összevissza adogat pluszhavi juttatásokat. Ezek nem kezelik az alapproblémát, a relatív elszegényedést; ugyanazt a metódust ismételgetik, és ez nem fog segíteni a nyugdíjasok többségén.
– Valamikor a 80-as, 90-es években az ember kerek szemekkel nézte azokat a turistabuszokat, ahonnan a jómódú német nyugdíjasok leszálltak. Lehet, hogy nincs messze az idő, amikor a jómódú lengyel nyugdíjasokat fogjuk ugyanígy nézni?
– Ha így folytatjuk, akkor igen. A lengyelek már most is gyorsan fejlődnek. Meg kellene nézni, mit csinálnak a többiek, és folyamatosan monitorozni az Európai Unión belül a hozzánk közel eső tagállamokat is. Eddig azzal nyugtattuk magunkat, hogy a dánokhoz, németekhez vagy svédekhez képest persze le vagyunk maradva, de mostanra már a szlovákok, a csehek, a románok, a bolgárok is szépen elmennek mellettünk.
Ráadásul nemcsak a nyugdíj összegét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a nyugdíjas hogyan jut hozzá az egészségügyi ellátáshoz, a szociális ellátásokhoz; van-e a közelében gyógyszertár, orvosi rendelő, kórház. Ez a sok apró tényező teszi élhetővé az életet, és ezekben sem állunk túl jól.
– Itt van a várólisták kérdése is...
– A gond az, hogy a nyugdíjasnak jellemzően nincs pénze a magánegészségügyi ellátás igénybevételére, ezért kénytelen kivárni a sort az állami ellátásban. Ebből fakad, hogy hosszabbak a várólisták: ő nem tud „kimenekülni” a rendszerből. Nem olyan aktív kereső, hogy elvállal még egy munkát, vagy kap valami pluszjövedelmet, és elmegy magánorvoshoz. A nyugdíjas ott ül az állami ellátórendszerben, és vár. Ez tragikus. De itt is vigyázzunk, hogy ne tekintsük egységes masszának a nyugdíjasokat: van olyan, akinek van tartaléka, van nagy családja, amely támogatja, és sokféle élethelyzet létezik. Az átlag alatti nyugdíjasok helyzete viszont az OECD-térségben is nagyon rossz.
– Ne is a pénzről beszéljünk, hanem az egészségi állapotról. Persze a kettő összefügg, de milyen állapotban vannak a hazai nyugdíjasok?
– Ez is olyan kérdés, ahol az átlagok félrevihetnek. A nagy átlagmutató azt mutatja, hogy
De ez még nem mond el mindent. Például a nők várható élettartama is rövidebb az uniós átlagnál, a férfiaké pedig 3–4 évvel rövidebb, tehát itt jelentős eltérések vannak. A 65 éves korban várható további élettartam a férfiaknál 14 és fél év körül, a nőknél 18 és fél év körül ingadozik. Óriási fejlődési lehetőség lenne még ebben: ha Nyugat-Európában 21–22 év a várható további élettartam, az elvileg nálunk sem elérhetetlen, csak ennek rengeteg feltétele van. A 65 éves korban várható további élettartam mutatója azt jelzi, hogy ebben is rosszul állunk, és majdnem minden mutatóban csúszunk lefelé.
– Tehát nemcsak a nyugdíjrendszerrel van baj, hanem az egészségügyi rendszerrel is.
– Minden nagy állami újraelosztó rendszerrel gond van. De ha kifejezetten a nyugdíjasokról beszélünk: mondhatunk pozitív dolgot is, ne csak negatívat. 65 éves kor felett ingyen lehet utazni, ha éppen megy a vonat vagy a busz, ez jó hír. Jó az is, hogy jön a 14. havi nyugdíj. De mennyivel jobb lett volna a nyugdíjasok többségének, ha nem mindenki a saját nyugdíjának megfelelő összegű 14. havi nyugdíj 25%-át kapná meg februárban, hanem egységesen az átlagnyugdíjat.
ha most egész havi kifizetésről beszélünk. A maradék 700 ezer, akinek 250 ezer forintnál magasabb a nyugdíja, valószínűleg akkor sem tiltakozna, hiszen ők is plusz 250 ezer forintot kapnának. Ez egy méltányossági megoldás lehetne, és a lengyelek például már kitalálták: ott az ottani minimálnyugdíjnak megfelelő összegű a 14. havi nyugdíj. Nálunk a minimálnyugdíj viszont csak 28.500 forint, és 18 éve változatlan, úgyhogy ezt így nem lehet emlegetni, de az átlagnyugdíjat lehetne, az 250 ezer forint. Nem véletlen, hogy a TISZA nyugdíjjavaslatai között az első helyen szerepel, hogy 120 ezer forintra húzzuk fel a nyugdíjakat. Ez valójában nem a minimálnyugdíj felhúzása lenne, hanem a legkisebb kifizethető nyugdíjé: vagyis a korábban megállapított kisebb nyugdíjakat is fel kellene emelni erre a szintre. Meglátjuk, ebből mi lesz. De nem ez a nyugdíjrendszer legfőbb gondja, hanem a relatív elszegényedés. Amíg ezt nem kezeljük, az összes többi pluszjuttatás is ugyanarra a „csúszdára” kerül.
– Ha már szóba került a relatív elszegényedés, a TISZA programja erről nem szól?
– Egyelőre sajnálatos módon ők sem mondták ki, hogy magát a nyugdíjemelési rendszert meg kell változtatni, vagyis hogy a kereseteket is valamilyen módon be kell venni az emelési algoritmusba. Ők eddig csak azt mondták: fel kell emelni 120 ezerre a minimálnyugdíjat. Ez jó, ezzel lehet segíteni 200–300 ezer nyugdíjasnak egy ideig. De
Ha pedig felhúzzuk 120 ezerre, akkor a közvetlenül felette lévő sávval is kezdeni kell valamit; ezért írták le, hogy a 120–140 ezer forint közötti nyugdíjakat külön, speciálisan még meg kell emelni. Csakhogy ezzel csak arrébb toljuk a problémát: akkor a 140 ezer forint fölötti nyugdíjakkal mit csinálunk? Ezek még korai, nyilván előzetes elképzelések, a helyzettől függően nyilván részletesen ki kell dolgozni azokat.
– Előttünk van 2026, ami több szempontból izgalmas év lesz. Óvatosan, de talán kicsit optimistán számíthatunk valamire? Például arra, hogy az a bizonyos fiók, amibe elsüllyesztették a nyugdíjreformot, valahogy mégis kinyílik?
– Jövőre szerintem nem fog kinyílni. A nyugdíjasok arra számíthatnak, hogy januárban 3,6%-kal emelik a nyugdíjakat, februárban megkapják a 13. havi nyugdíjukat, és biztosan megkapják az egyheti 14. havi nyugdíjrészt is. Tehát februárban összesen 5 heti plusznyugdíjat kapnak. Aztán jön a választás, és utána már a „kristálygömb” teljesen szürke, ködös, nem lehet előre megmondani, mi lesz. Abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy
Amíg az „elpöfög”, addig ezer sürgősebb és fájdalmasabb ügyet kell megoldani az újraelosztó rendszerek környékéről: egészségügy, közlekedés, oktatás, és így tovább. A nyugdíjrendszer lassú folyamat, amit szerintem a kormányzat inkább a második, esetleg harmadik évben vesz elő, talán inkább a másodikban, mert akkor még van idő az intézkedések meghozatalára. De itt nem kapkodni kellene, hanem elindítani egy társadalmi vitát. Azt viszont el lehetne kezdeni akár jövőre is.
