KULT
A Rovatból

Fábry az új estjéről: „Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet”

Fábry Sándor több évnyi kihagyás után tér vissza önállló esttel a színpadra, de beszélgettünk a Karinthy-gyűrűről, és elárulta, ki a miniszterelnök kedvenc humoristája.


Fábry Sándor közismerten ritkán ad interjút. Régóta nógattam én is, de annak ellenére, hogy egy híján 25 éve dolgozunk együtt, csak most állt kötélnek.

– Ha jól számolom, idén tíz éves a köztévén futó Fábry.

– Tíz éves. És az emberek még mindig nem tudják, hogy vagyunk. Rengeteg nézőt vesztettünk, mert nem kapunk semmiféle propagandatámogatást.

Egyébként most nyári szünetre készülünk. Már a szeptemberi első adást is felvettük. Kicsit száműzetésbe vonultunk, ugyanis a Hungexpo területén kellett felvenni ezeket az adásokat, ahol számomra kicsit alacsonyabb komfortfokozatra kellett lépnem.

Például ott az öltözőmhöz nem volt fürdőszoba, de még egy mosdó sem.

De aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan fontos, a lényeg, hogy menjen a műsor.

Ősztől folytatjuk.

– Emlékszem, amikor indult az Esti Showder, ugyanitt ültünk Leányfalun, ennél az asztalnál, az akkori gegcsapattal, és azt mondtad, örülsz, ha két-három évig menni fog a show.

– Még egy évet sem gondoltam.

– Ennek már 24 éve, és még mindig van Fábry-show, ha a címe meg is változott közben.

– És végre az MTVA vezetősége a 200. adás alkalmából egy gratuláló levélre ragadtatta magát.

– A show-t és a Rádiókabarét is te magad gyártod. Nem volt fura producerré válni?

– Producernek lenni nem olyan nagy ördöngösség. Jó embereket kell választani, egy rendes könyvelőt, egy jó szerkesztőt, és akkor mennek a dolgok.

Amikor megkerestek, hogy vállaljam a Rádiókabaré készítését, egy feltételem volt: a vendégeket és a szereplőket illetően semmilyen politikai szempont ne érvényesüljön.

A szélsőbaltól a szolid jobbik mindenfajta résztvevői vannak a Rádiókabarénak, és ez így van jól.

A miniszterelnök úr kedvenc humoristája egyébként Bach Szilvia, aki nem éppen a konzervatizmusáról ismert.

Sajnos a tévéműsorról ugyanez már nem mondható el, ott előre egyeztetni kell a vendégeket.

– A Karinthy-gyűrű valaha a Rádiókabaré díja volt. Ehhez képest az utóbbi években meglehetősen sajátos irányt vett a sorsa. Te magad is gyűrűs vagy, hogy értékeled a történteket?

– Az utóbbi években teljesen érthetetlen okokból, erőszakkal elvették tőlünk ezt a díjat.

Kétségtelen, hogy ez egy ortodox kommunista, Marton Frigyes által alapított díj, de könyörgöm, a Kossuth-díjat is a Rákosi-korszakban alapították, mégis tovább hagyományozódott.

A Karinthy-gyűrű eredeti kiírása úgy szólt, a rádió vezetősége dönti el, ki az, aki az előző évben a Rádiókabaréban nyújtott teljesítménye alapján a legméltóbb rá.

Most már nem is mi adjuk át, nem is mi javasoljuk. Megkapta például Scherer Péter, aki bármilyen kiváló színész, talán életében egyszer sem szerepelt a Rádiókabaréban. Megkapta Szőke András is, ami nem baj, de a kabaréban ő sem szerepelt. Bach Szilviának viszont, akinek évek óta szeretnék Karinthy-gyűrűt adni, nem tudok.

– Búvárkodtam a neten, az utolsó interjú, amit találtam, az önkormányzati választás után készült veled, tehát a Covid előtt. Adja tehát magát a kérdés, Te hogy vészelted át az azóta eltelt 2 és fél évet?

– Az, hogy igyekeztem kevesebbet szerepelni, nem függ össze a Coviddal. Egy idő után elterjedt, hogy nem adok interjút, ami igaz is, és így nem is kerestek sokan.

Egyszerűen úgy éreztem, nincs kedvem megszólalni, főleg politizálni. Elmondtam magamról mindent. A karácsony estéinket egy ország tudja betéve, kicsit elegem volt magamból, ha szabad így fogalmaznom.

Azt, hogy külön politikai szerepet vállaljak, végképp nem tartottam feladatomnak.

Rá kellett döbbennem, hogy a politika az nem értelmiségi műfaj.

Más a természete az értelmiségi létnek, mint a politizálás.

Például Márki-Zay nyilatkozik, hogy küldünk fegyvereket Ukrajnába, HA a NATO is küld. Ezt a második félmondatot szépen levágják, és a tömeg máris szörnyülködik, hogy ezek háborút akarnak, ami pedig nyilvánvalóan nem igaz.

Természetesen örülök annak a választási eredménynek, ami kialakult, de nem vesztettem el kritikus szemléletemet.

A Covidnak két hozadéka volt. Az egyik, hogy elkezdtem egy kis memoárfélét, amely a saját eszmélésemtől indul, és ha lehetek egy kicsit nagyképű, Bereményi Géza Magyar Copperfieldje is hatott rám, bár persze irodalmilag semmiképp nem hasonlítanám magamat Gézához.

A másik hozadék: három éve jelent meg Máriás Bélával közös könyvünk, az Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára, amiben százegynéhány kép található, ezekhez írtam én szövegeket.

Ebből a könyvből írtam most egy darabot, aminek majdnem két évig kerestük a helyét.

Megtalálható benne sok minden, ami külön-külön már volt, de így együtt még nem. Összművészeti őrület, ha úgy tetszik, egy dadaista revü, ami végül az Akváriumban kapott helyet. Ez a darab munkásságom egyik kincse lehet.

A darabot úgy kell elképzelni, hogy egy óriási ledfalon megjelennek dr. Máriás művei, én pedig a tőlem megszokott magas művészi fokon beszélek róluk, illetve mindig történik valami.

– Például?

– Van, hogy két szereplő „lelép” a ledfalról és táncol – ez konkrétan a Lenin és tanítványai című kép, ahol mindenkinek van egy kis kecskeszakálla, mert Lenin feltalált egy haj- és szőrnövesztőt.

Amikor kilépnek, egy Csajkovszkij-balettrészletet ad elő a Varidance, Vári Bertalan csapata, és feltűnik Szőke András is, akit csak úgy hívok, a taliándörögdi Nurejev.

A gyönyörű Váci Eszter és kvartettje adja a zenei hátteret. Eléneklik Sztálin kedvenc dalát, a Sulikót grúzul, de van ezen kívül Csoko-csoko-csokoládé, és „Kvantanamera”, amire Szőke szintén csodálatos táncprodukciót mutat be.

Két nagyszerű színész segíti még a vállalkozást, Tóth Jocó és Friedenthal Zoltán. Friedenthal úrra Pintér Bélánál figyeltem fel, Tóth Jocót pedig régóta ismerem. Lesz látvány, humor, zene.

– Ha már mindenkit felsorolunk, ne hagyjuk ki Bozó Andreát se.

– A csodálatos Bozó Andrea Madonnát fogja alakítani, aki elmegy Varga Imréhez, hogy szobrot készíttessen magáról.

És még egy jó hír: csatlakozik hozzánk Nagy Kriszta Tereskova is, aki a Tereskova Bajkonúrban, az Illatos a pinám, illetve a Dióskalács című kultikus számait adja majd elő.

Úgy gondoljuk, ezek a számok előnyösen simulnának bele a NER kissé ingerszegény rendszerébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: