Ezt a magyar autógyártás is megérzi majd – Trump és Hszi új gazdasági hidegháború felé rohan
Ismét felerődödött a gazdasági hidegháború veszélye Kína és az Egyesült Államok között, miután Kína példátlan ritkaföldfém-exportkorlátozásokat jelentett be. Trump „rendkívül ellenséges” lépésnek és a nemzetközi kereskedelemmel szembeni „erkölcsi gyalázatnak” nevezte a döntést.
Az amerikai elnök azt ígérte, hogy november 1-jétől válaszul minden kínai árura 100 százalékos vámot vetnek ki – a már meglévő terhek tetejébe.
Az új konfliktust az váltotta ki, hogy az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma szeptember végén váratlanul kibővítette a szankcionált exporttilalmi listáját, amire számos kínai és orosz céget is felvettek. Washington ezzel – egyértelműen Kínát célozva – azt próbálta megakadályozni, hogy a külföldi leányvállalatok kiskapukon keresztül jussanak amerikai csúcstechnológiához. Peking ezt a májusi genfi megegyezés felrúgásaként értelmezte, hiszen akkor és ott abban maradtak, hogy egyik fél sem alkalmaz súlyosabb szankciókat egy újabb csúcstalálkozó előtt.
Kína bejelentette, a történek miatt tovább szigorítja a ritkaföldfémek külkereskedelmi engedélyeztetését. Tavasz óta 17 ritkaföldfémből 7 engedélyköteles, a tervek szerint november 8-től már 12 lesz az. December 1-től pedig kiterjesztenék a korlátozást a ritkaföldfémek kitermeléséhez és feldolgozásához szükséges technológiákra is. Még ahhoz is Peking engedélye kellene, hogy külföldön a technológiához értő kínai szakembereket alkalmazzanak.
Az újabb korlátozás messzeható következményekkel járhat, ugyanis Kína gyakorlatilag monopóliummal bír ezen nyersanyagok területén: a világ ritkaföldfém-kitermelésének mintegy 70 százalékát, a feldolgozási kapacitásának pedig közel 90 százalékát ellenőrzi. Ennek oka, hogy a ritkaföldfémek feldolgozása erősen környezetszennyező, emiatt a 90-es években Amerikában és Európában fokozatosan felhagytak vele. Kína viszont lehetőséget látott a helyzetben.
Akárcsak eddig, most sem tiltják be teljesen a ritkaföldfémek exportját, „csak” engedélykötelessé teszik. Ez azonban a mindennapi alkalmazásban komoly bizonytalanságot okoz: a külföldi vállalatoknak minden egyes termékük esetében igazolniuk kell, hogy a kínai eredetű anyagokat „jogos, polgári célra” használják – különben nem kapnak engedélyt a kivitelre.
Az engedélyezési folyamat pedig átláthatatlan és kiszámíthatatlan: a kínai hatóságok, arra hivatkozva, hogy egy vállalat vagy felhasználási cél nem felel meg az előírásoknak, bármikor lassíthatják vagy megtagadhatják a kiadást. Mindez óriási kockázatot jelent a globális ellátási láncokra. Ezt egy amerikai tisztviselő plasztikus példával úgy érzékeltette,
Vagyis még egy tisztán nyugati kereskedelmi tranzakció is fennakadhat a kínai bürokrácia hálóján, amennyiben az érintett termék tartalmaz kínai ritkaföldfém-származékot, akár csekély mennyiségben is.
A kínai kormánynak 45 napja van egy-egy kérelem elbírásálásra, de az eddigi tapaszatatok alapján ez teljesen kiszámíthatatlan: van, aki néhány óra alatt engedélyt kap, van, aki hosszú várakozásra kényszerül.
A részvényárfolyamok nagy kilengéseket mutattak, a Wall Street-i félelemindex pedig 30 százalékkal ugrott a bejelentések nyomán.
Az amerikai és európai befektetők attól tartanak, hogy a vámháború láncreakciót indít el: a globális ellátási láncok akadozni kezdenek, az infláció – a megdráguló importcikkek miatt – újból felerősödhet, és a vállalatok kénytelenek lesznek újragondolni gyártási hálózataikat.
A ritkaföldfém-oxidok és fémek ugyanis nélkülözhetetlenek a modern ipar számos területén: a számítógépes chipek gyártásához (így okostelefonokhoz, mesterséges intelligencia rendszerekhez), a speciális mágnesekhez (vagyis drónok, robotok, elektromos autók meghajtásához), illetve a fejlett hadiipari eszközökhöz (például F–35-ös vadászgépekhez, precíziós rakétákhoz vagy radarrendszerekhez) is elengedhetetlenek. De a LED/monitorok, az érintőképernyők, a kamerák, az adathordozók, a szélerőművek, vagy épp az egészségügyi és a repülési radarok sem készülhetnek el ritkaföldfémek nélkül.
A legfejlettebb chipeket gyártó vagy használó cégek ezentúl csak szigorú vizsgálat után kaphatnának engedélyt, fegyvergyártóknak főszabály szerint nem adnának, és a kérelmezőknél vizsgálhatnák azt is, hogy közvetve beszállítanak-e más ország hadiiparának.
Ezek működtetik a kocsikban a tükröket, az olajpumpákat, az ablaktörlőket, a hangfalakat és a kijelzőket. Egy elektromos autó nagyjából 5 kg, egy modern belső égésű autó 2,5 kg ritkaföldfém-tartalmú alkatrészt használ.
Trump válasza pedig azt jelentené, hogy 30%-ról 130%-ra nőne a kínai árukra kivetett vám. A The Washington Post felidézi: az USA átlagos importvámja Kínával szemben jelenleg 57 százalék körül mozog, így a duplázás óriási ugrást jelentene, és gyakorlatilag elvágná Kínát az amerikai piactól.
Vámok, korlátozások, megtorlások
Az amerikai–kínai viszony elmérgesedését konkrét lépések és mélyebb stratégiai ellentétek alakítják. E stratégiai játszmában mindkét oldalt a saját érdekei vezérlik. Trumpnak létfontosságú, hogy erőskezű tárgyalóként villogva védje az amerikai ipart, míg Hszi erősítené Kína nagyhatalmi pozícióját.
A szakértők szerint az év utolsó hónapjaiban komoly kérdés, hogy sikerül-e elkerülni a teljes kereskedelmi szakítást. Úgy tudni, Washingtonban lázas egyeztetés zajlik a kulisszák mögött, Scott Bessent pénzügyminiszter pedig jelezte, hogy Trump továbbra is kész találkozni Hszivel a hónap végén. Egy sajtótájékoztatón ugyanakkor leszögezte: az Egyesült Államok és szövetségesei „nem fogadnak el sem parancsokat, sem kontrollálást”.
Peking továbbá megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha az USA valóban életbe lépteti a 100%-os vámot. Konkrétumokat ugyan nem neveztek meg, de elemzők szerint a kínai válaszlépések újabb amerikai vállalatok elleni szankciókat, exporttilalmakat vagy büntetővámokat jelenthetnek.
A kínai kereskedelmi minisztérium nyilatkozata szerint nem akarnak kereskedelmi háborút, de nem is félnek tőle, és ha az USA egyoldalúan cselekszik, Kína „határozott ellenlépésekkel fogja megvédeni a jogait és érdekeit” – idézi a nyilatkozatot az ABC News.
Kína mindezzel párhuzamosan igyekszik éket verni az USA és Európa közé – például azzal, hogy gazdasági engedményeket tesz egyes európai országoknak, illetve rámutat: az amerikai exportkontroll is sérti az európai érdekeket.
Az elemzők kétféle forgatókönyvet tartanak valószínűnek. Az egyik újra befagyasztja a konfliktust: Kína visszafogja vagy késlelteti a ritkaföldfém-korlátozásokat, az USA pedig elhalasztja a 100%-os vámot. Ezt a verziót látszik alátámasztani, hogy Peking nem léptette életbe az új szabályokat, és Trump fenyegetése is csak tervek szintjén létezik.
A másik forgatókönyv az eszkalációról szól. Ha nem születik kompromisszum, november elején mindkét oldalról újabb vámcsapások jöhetnek.
Világgazdasági és európai hatások: rettegés a recessziótól
A két gazdasági szuperhatalom újbóli szembenállása komoly kockázatot jelent a világgazdaság számára. Szakértők szerint, ha a fenyegetések valóra válnak, az érzékelhetően lassíthatja a globális növekedést. Stephen Miran, az amerikai jegybank vezetője például arra figyelmeztetett, hogy az USA–Kína kereskedelmi feszültség fellángolása „kézzelfogható” kockázatot jelent a gazdasági kilátásokra nézve. A Reuters szerint borúlátó a Nemzetközi Valutaalap is: az október közepén kiadott előrejelzésük szerint a világgazdaság az év elején tapasztalt enyhülés (és a Kína–USA „tűzszünet” miatt javuló kilátások) nyomán még viszonylag jól teljesíthet, ám mindezt beárnyékolja az ősszel újra kiéleződött kereskedelmi viszály.
Az Európai Unió exportőrei (autógyártók, luxuscikk- és gépgyártó vállalatok) egyszerre néznek szembe az amerikai és a kínai piac bizonytalanságával, ráadásul Európa nagymértékben rá van utalva a Kínából érkező alapanyagokra és alkatrészekre, különösen a kritikus nyersanyagok terén. Brüsszel éppen ezért aggodalommal figyeli Peking ritkaföldfém-politikáját – írja az Euronews.
Maroš Šefčovič uniós kereskedelmi biztos élesen bírálta a kínai korlátozásokat, mondván az EU „nem nézheti tétlenül”, hogy Peking gátolja az európai cégek működését. Úgy véli, a kínai hatóságok feldolgozhatatlan és túlzó adatkövetelményekkel nehezítik az uniós vállalatok engedélykérelmeit: kérnek például gyártelepi fotódokumentációt és teljes beszállítói láncra vonatkozó információkat.
Több uniós tagállam – élükön Németországgal és Franciaországgal – szigorúbb technológiai feltételekhez kötné a kínai vállalatok európai beruházásait, elvárva, hogy a kínai piac is nyíljon meg az európai cégek előtt.
Az unión belül viszont nem teljes az egyetértés az ügyben: több tagállam (főleg, amelyek erősen függnek a kínai kereskedelemtől vagy beruházásoktól – lsd. szegedi BYD) óvatosabb álláspontra helyezkedik, mert attól tart, hogy egy túl éles konfrontáció Kínával végül Európának fájna a legjobban.
A világgazdaság egészében véve már most megmutatkoznak az új konfliktus hatásai. A kínai exporttilalom hírére például bizonyos fémek árai emelkedésnek indultak a nyersanyagpiacokon. Az üzleti, ipari, kutatás-fejlesztési, befektetői és kormányzati szervezetek fórumaként szolgáló European Raw Materials Alliance éppen ezért arra figyelmeztet, hogy Európának haladéktalanul csökkentenie kell a függőségét a kulcsfontosságú kínai nyersanyagoktól, különben továbbra is kiszolgáltatott marad a geopolitikai zsarolással szemben.
A nyílt fenyegetés hatása pedig nem maradt el: világszerte egyre több kormányzat kezdett el intézkedéseket fontolgatni az ellátásbiztonság növelésére. Az USA, az EU, Japán és Ausztrália egyaránt bővíti a saját ritkaföldfém-kitermelési és -feldolgozási kapacitásait, de ez évekig tarthat. A – legalább részleges – leválás Kínáról tehát elkezdődött; kérdés viszont, hogy időben fogtak-e hozzá.
