Ezermilliárdos terv a vízhiány ellen: egyharmad Balatonnyi vizet engednének a tájba
Mintegy ezermilliárd forintos indítóköltséggel és évi 500–700 millió köbméter víz tájba juttatásával kellene elkezdeni Magyarország vízpótlását egy geofizikus szerint, aki a jelenlegi, szavannákra emlékeztető állapotok visszafordítására tett javaslatot. Timár Gábor, az ELTE Természettudományi Karának munkatársa a 24.hu-nak vázolta fel a tervet, amelynek sürgősségét a Duna történelmi mélypontja és a Paksi Atomerőmű emiatti teljesítménycsökkentése is alátámasztja.
A cél az, hogy a talaj, mint a leghatékonyabb víztározó, feltöltődjön. Timár Gábor szerint már a következő télen el kellene kezdeni a munkát.
„Legalább egyharmad Balatonnyi vizet kellene már a következő télen a tájba juttatni, az már észrevehető segítség lenne jövő nyáron. 500–700 millió köbméter évente – ez a beugró szint” – hangsúlyozta.
A talajban tárolt víz a mélybe nyúló gyökerű növények számára hónapokig elérhető, a párologtatásuk pedig hűti a környezetet és segíti a helyi zivatarok kialakulását.
A terv az agrárgyakorlat átalakítását is megköveteli. A geofizikus szerint fel kellene hagyni a szántóföldi gazdálkodással az Alföld olyan laposabb régióiban, mint a Sárrét és a Kis-Sárrét, ahol ehelyett tavasszal elöntött, nyárra kiszáradó réteket, legelőket kellene fenntartani.
Országosan a regeneratív talajgazdálkodásra való áttérést sürgeti, amely a talaj takarásával (mulccsal, növénymaradékkal) védekezik a párolgás ellen. A szakértő a jelenlegi helyzet drámaiságát azzal érzékeltette, hogy a fedetlen talajok miatt gyakorlatilag megszűnt a harmatképződés.
Emellett arra is figyelmeztetett, hogy a gazdálkodók már a nem megújuló rétegvízkészleteket is öntözésre használják, ami hosszú távon fenntarthatatlan.
A vízpótlási terv aktualitását az elmúlt napok eseményei adják. Hétfőn a Duna vízállása Paksnál rekordalacsony, mínusz 106 centiméteres szintre süllyedt, ami miatt a Paksi Atomerőmű kénytelen volt csökkenteni a blokkok teljesítményét. Kedden Budapesten is negatív vízállási rekord dőlt meg, komoly fennakadásokat okozva a hajózásban. Az atomerőmű pénteken a névleges teljesítményének közel felén, 960 megawatton üzemelt a kritikus vízhelyzet miatt.
A jelenlegi vízhiányos állapotok mélyen gyökereznek a magyar vízgazdálkodás történetében. A 19. és 20. században a fő cél a vizek minél gyorsabb levezetése volt: a folyószabályozásokkal, a lápok és mocsarak lecsapolásával a gazdálkodás alá vonható területek növelése volt a cél.
A belvizet károsnak tartották, és a teljes rendszer arra épült, hogy a többletvizet azonnal elvezesse az országból. A klímaváltozás azonban átírta a szabályokat, és ma már a víz megtartása lenne a legfontosabb feladat, de a szemléletváltás a jogszabályok és a gyakorlat szintjén is várat magára.
Több vízügyi körzetben is a legmagasabb fokozatú készültséget rendelték el, a helyzet pedig több településen annyira kritikussá vált, hogy a honvédségnek kellett lajtoskocsikkal vizet osztania, például Szadán. A krízis a politikai vitákat is fellobbantotta: a Paksi atomerőmű teljesítménycsökkentése és az általános vízhiány miatt is élénk közéleti vita zajlott. A szakértők szerint a probléma egyik oka az elöregedett víziközmű-hálózat, amelynek felújítása évi több százmilliárd forintot emésztene fel.