„Ez nem szociálpolitika, ez pénzosztás” – így látja a kormány új lakhatási programját az Utcáról Lakásba Egyesület
Óriási az érdeklődés a szeptemberben induló Otthon Start program iránt, ami akár 50 milliós hitellehetőséggel, 25 éven át fix, 3 százalékos kamattal segítheti a lakásvásárlókat. Mindehhez elég lesz 10 százalék önrész. A kormány szerint elsősorban az első lakásukat eddig megvásárolni nem tudó fiatalokon szeretnének segíteni, de a feltételek alapján sokan mások is igénybe vehetik majd az államilag támogatott programot, mert az is "első lakásszerzőnek" számít, aki felerészben jelenleg is tulajdonos egy ingatlanban, sőt, egy utolsó plllanatban eldöntött módosítás szerint az így megszerzett ingatlant ki is lehet majd adni. Ez azoknak lehet fontos, akik befektetési céllal élnének az új lehetőséggel.
Mindez az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnöke, Kovács Vera szerint felverheti a lakásárakat, és végképp kiszoríthatja azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre.
– Mi a baj önök szerint ezzel a lehetőséggel?
– A mindenkori kormány, de különösen a Fidesz-kormány, a rendszerváltás óta jellemzően úgy gondolkodik a lakhatás támogatásáról, hogy az embereket magántulajdonhoz segítse. Ennek az a problémája, hogy mindig lesznek jogosultak, de lesznek kimaradók is. Ez a támogatás pedig eredményezi, hogy az embereknek több forrásuk nyílik lakásvásárlásra, és ez megdrágítja a piacot, mivel nincs elegendő kínálat, amiből vásárolhatnának. Ez a drágulás érinti azokat is, akik igénybe tudják venni a támogatást, de azokat is, akik nem.
Házaspárok esetében például, ha az egyik fél már rendelkezhet ingatlannal, a másik igénybeveheti a támogatást. Így a kevésbé módos emberek adójából támogatják olyanok lakásvásárlását, akik jobb módúak. Ez egyrészt egy rossz irányú újraelosztás, másrészt a közpénz ebben az esetben is azonnal elveszíti közpénz jellegét: magántőkévé válik. Ha ugyanezt az összeget állami vagy önkormányzati bérlakások építésére fordítanák, az a közvagyont gyarapítaná, és évtizedekre, akár évszázadokra is a lakhatási szegénység enyhítését szolgálná, ahogyan ezt a bécsi, londoni és más nemzetközi példák is mutatják. Tehát itt egy olyan keresletélénkítő beavatkozásról van szó, ami drágítja a piacot, szociálisan nem célzott, és nem igazságos, hiszen a jogosultság semmilyen szociális vagy társadalmi rászorultsági feltételtől nem függ.
– Mekkora azok köre, akiknek esélyük sincs igénybe venni ezt a 3%-os hitelt?
– Pontos számot most nem lehet mondani, de az biztos, hogy a 3%-os hitel felső összeghatára, ami 100-150 millió forint, már önmagában jelzi, hogy itt nincs szó szociális célzásról. Ezeknek a törlesztőrészlete eleve csak magas jövedelemből fizethető meg. Budapesten és a nagyvárosokban drágák az ingatlanok, így mindenképpen szükség van önrészre is. Egy 30–50 milliós lakás esetén már a 10% önerő is elérhetetlen egy pályakezdő fiatal számára, ha nincs biztos családi háttere. A fiatalok számára kockázatos 10–30 éves hitelt felvenni, és korábban sem maradtak fenn sokáig ezek a támogatott hitelek, viszont az árfelhajtó hatásuk megmaradt.
Ezt nem sorsfordító lépésnek tartom, sokkal inkább választás előtti pénzosztásnak.
– Hogyan lehetne hasznosabban elkölteni ezeket a pénzeket?
– Vannak olyan szabályozási intézkedések, amelyek nem igényelnek sok pluszpénzt. Ilyen például az albérletplafon bevezetése vagy a befektetési célú lakásvásárlás szabályozása, akár települési, akár országos szinten. Más országokban, városokban meghatározzák például a maximális négyzetméterárat. Gyakori, hogy a dráguló településeken csak azok vásárolhatnak ingatlant, akik oda be is jelentkeznek, ezt Hollandiában, Németországban, Spanyolországban régóta alkalmazzák. Már ilyen szabályozásokkal is sokat lehetne javítani a helyzeten. A kiadási oldalon pedig
Léteznek újító modellek is, mint a magántőke bevonása a megfizethető vagy közösségi lakhatásba. Ezek bonyolultabbak, fejlesztést és projektek kidolgozását igénylik, de nem lehet azt mondani, hogy ne lennének azonnal megtehető lépések.
– Hogyan lehet érdekeltté tenni a magántőkét arra, hogy szociális bérlakást építsen és üzemeltessen?
– Fontos megkülönböztetni: a megfizethető lakás nem feltétlenül szociális lakás. Az önkormányzati lakások bérleti díja gyakran csak a piaci ár 10–30%-a. Ezt magánbefektetői lakásépítéssel nem lehet elérni. Vannak azonban nemzetközi példák, például Írországban vagy Angliában, ahol magánbefektetők és önkormányzatok együttműködnek. Olyan lakásokat építenek, amelyeket nem befektetőknek adnak el vagy adnak ki, hanem célzott társadalmi csoportoknak, például pedagógus házaspároknak. Az önkormányzat ebben partnerként részt vehet, akár úgy is, hogy bizonyos lakásszámot megvásárol, majd bérlakásként üzemeltet.
– A ’90-es és még a 2000-es években is működött Ferencvárosban egy modell Gegesy Ferenc polgármestersége idején. Ez ötvözte az önkormányzati bérlakások megtartását és a vállalkozói lakásépítést. Egy önfenntartó rendszer volt.
– Nemcsak Ferencvárosban, hanem például Józsefvárosban is voltak hasonló, nagyszabású városrehabilitációs programok. Ezek valóban hasznosak lehetnek, ha a célok jól vannak meghatározva és meg is valósulnak.
