SZEMPONT
A Rovatból

Eszterék négy gyerekkel költöztek Finnországba: „Nem akartam, hogy a gyerekeimet bedarálja az, ami otthon van”

Kultúrsokk, honvágy, a nyelvtudás hiánya – nem volt egyszerű az elmúlt egy év. A gyerekek azonban imádják, és nemcsak azért, mert mindenkinek zokniban kell lennie az oviban és az iskolában. A finn oktatási csoda nyomában.


Ha össze kellene foglalni, hogy miért lett a finn iskola példaértékű a világon, kiderülne, hogy nagyon fontos az oktatásba tolt pénz, de nem csak az számít. Az a bizalom, ami a tanárok felé árad a társadalom minden rétegéből, az a megbecsültség, az autonómia, amivel a pedagógiai módszereiket megválaszthatják, mind olyasmi, ami túlmutat az állami szinten az oktatásra szánt milliókon.

És van még valami, ami fájóan más, mint itthon: ott mindig a gyerekek állnak a rendszer középpontjában. Az ő érdekeik, az ő igényeik, az ő jóllétük.

Eszter és férje nagyot lépett tavaly nyáron: felszámolták otthoni életüket, és Finnországba költöztek négy gyerekükkel, akik közül a két kicsi még csak óvodás, két- és négyévesek. Ma már mindegyikük beszél finnül, és ha rájuk néznek, egy pillanatra sem bánták meg a döntésüket. De hogy kezdődött ez a kaland? A kitelepülő magyarok külföldi oktatási rendszerben szerzett tapasztalatairól szóló sorozatunkat most velük folytatjuk.

– Mikor és miért indultatok útnak?

– Tavaly augusztus 31-én szállt le itt velünk a gép, és a magyar oktatási rendszer miatt települtünk ki. Én nem akartam, hogy a gyerekeimet bedarálja az, ami otthon van. Nekem a lelkük is fontos, és nem gondolom, hogy a magyar rendszer bármelyik gyereknek is jót tenne azzal, hogy annyira leterheli őket, hogy nem marad idejük gyerek lenni, nem marad idejük játszani.

– Mi alapján döntöttetek Finnország mellett?

– Nyilván a fő szempont az volt, hogy az itteni oktatási rendszernek nagyon jó a híre, de ugyanakkor szerencsénk is volt, mert épp itt éltek olyan ismerőseink, akik segítettek nekünk az elindulásban: fordítani, dolgokat intézni, úgyhogy a kellemest a hasznossal így kötöttük össze.

– Mennyire volt nehéz az első időszak, mennyire nehéz kiigazodni a finn rendszerben?

– A kiigazodás még mindig nem könnyű. Szerencsére a lakhatás megoldása nem okozott gondot, abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy az ismerősünknek ez a ház, amiben most élünk, nagy volt, ők kisebbet kerestek, nekünk pedig pont megfelelt ez a méret, hiszen négy gyerekünk van. Így otthon eladtuk, amink volt, itt pedig ezt megvettük tőlük. Ettől függetlenül az első év, főleg nekünk, felnőtteknek, nagyon nehéz volt, minden téren.

Kultúrsokk, honvágy, a nyelvtudás hiánya (ez még most is kiszolgáltatottá tud tenni, hiszen a finn nyelv nem olyan, mint az angol, hogy a csapból is az folyik), nehézséget okoz és ezt a kiszolgáltatottság-érzést nehéz feldolgozni.

Az itteni társadalombiztosítási rendszer is elég bonyolult lett, amióta online működik, bőven el lehet csúszni egy banánhéjon is az útvesztőiben. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a szociális háló erős, megtart anyagilag, de azért nehéz kiigazodni azon, hogy kinek mi jár, honnan jár, mit kell hozzá beadni, szóval az egész indulás nem volt könnyű.

– Munkát is egyből találtatok?

– A legkisebb gyerekem most is csak kétéves, amikor kijöttünk, 9 hónapos volt, szóval nálam ez nem volt szempont, én most nyelviskolába járok. A férjem talált munkát, de nem tudott még elhelyezkedni a szakmájában, mert ahhoz kellene nyelvvizsga meg nyelvtudás. Azt nagyon furcsának tartom, hogy mind a két ország európai uniós, mégis minden egyes bizonyítványt, papírt külön el kell ismertetni, vagy ha nem sikerül elismertetni, akkor újra ki kell járni az iskolát, mert a finnek a saját képzésüket kérik. Néha elgondolkodom azon, hogy miért vannak nekünk, magyaroknak nemzetközileg elismert bizonyítványaink, ha nem fogadják el azokat. Ezzel nem vagyok kibékülve. A férjem most is egy cipőgyárban dolgozik, amíg a nyelvet meg nem tanulja rendesen. Amúgy egészségügyi dolgozó volt, mentős. De alkalmazkodunk a helyzethez, mondhatnám a célegyenesben vagyunk, kutyakozmetikát nyitunk a házunkban, mi most már ebben gondolkodunk. A garázst alakítottuk át, ott fog üzemelni.

– Mikor kezdődik Finnországban az iskola?

– Már augusztus 15-én elkezdődik, mi 31-én érkeztünk meg, ez egy csütörtöki nap volt, és a gyerekeim a következő kedden, 5 nap múlva már jártak iskolába.

– Hogy találtátok meg a megfelelő intézményt?

– Ez egy kicsi város, mondhatnám, egy nagy falu. Itt egyetlen nagy iskola van, sok-sok gyerek jár oda, de Finnországban amúgy sincs választási lehetőséged, itt oda jár a gyereked iskolába, ahol laksz. A nagyobbik lányom most lesz 11 éves, és most múlt 9 éves a kisebbik. Tavaly vesztettek egy évet, vagyis újra járták azt az osztályt, amit otthon már elvégeztek, mert meg kellett tanulniuk a finn nyelvet. Így most negyedikes és harmadikos a két gyerek. Ez azért nem volt kis váltás nekik semmilyen téren, de nincs nálam szerencsésebb ember, mert nagyon ügyesen alkalmazkodnak, nagyon okosak, könnyen, gyorsan megtanulták a nyelvet, úgyhogy nagyon büszke vagyok rájuk és nincs okom panaszra.

– Pedig a kultúrsokk, amiről beszéltél, nyilván őket is megérintette. Hogy élték meg az első napokat a finn iskolában?

– Izgultak nagyon, de minden élményük pozitív volt. Megkaptak minden felszerelést, nagyon tetszett nekik,

hogy az épület milyen barátságosan van berendezve, fotelek, babzsák-fotelek, könyvek, játékok vannak a folyosón, hogy még otthonosabb legyen, mindenki leveszi a cipőjét és zokniban mászkál, nekik ez nagyon tetszett a magyarországihoz képest.

Pedig ott is igyekeztünk őket erőnkön fölül is jó iskolába íratni, a város másik végébe jártak, egy jónak számító iskola volt az övék, kedves tanító nénikkel, de maga a rendszer az, ami nem enged mozgásteret senkinek, úgyhogy mi ezért jöttünk el.

– A gyerekek tudták, hogy miattuk költöztök el az országból?

– Itt nálunk nincsnek titkok, igen, tudták.

– És tetszett nekik az a lehetőség, hogy akkor irány Finnország…

– Abszolút. De hát mi is úgy indultunk neki, és szerintem ennek csak úgy szabad nekiindulni, hogy ez egy nagy váltás de egyben egy nagy kaland is. Ezért izgatottan vártuk velük együtt. Mindannyian féltünk kicsit és mindannyian izgultunk, de a mai napig igyekszünk úgy állni a nehézségekhez, hogy ezt mi megoldjuk, és jól jövünk ki a végén az egészből.

– Hogy fogadták a lányokat az új osztályban a többiek?

– A tavalyi évet egy olyan osztályban töltötték, ahol nem finn gyerekekkel voltak együtt, hanem más olyanokkal, akik szintén csak most tanulták a nyelvet, szóval nagyon multi-kulti volt a tavalyi évük, de

a tanárok kifejezetten kedvesek és érdeklődők voltak, odafigyeltek arra, hogy meglegyen a csapatszellem, az egység az osztályban. A lányaim hamar megtalálták ott a helyüket.

Idén már bekerültek az igazi osztályba, finnekkel járnak együtt, itt kifejezetten várták őket. Bemenetek az első nap az osztályba, és úgy jöttek haza, hogy még a ceruzafaragót is megkapták ingyen. Az elején akad néhány furcsaság, amin meglepődsz, például, amit említettem, hogy zokniban kell lenni az oviban, iskolában, mi is zokniban vagyunk, ha bemegyünk, de az ember a jót olyan gyorsan megszokja, hogy egy csomó mindent már nem is veszek észre, mert természetes.

– Az első, nyelvi évben kik jártak együtt a gyerekeiddel az előkészítő osztályba?

– Zömében ukránok, a háború miatt. Volt egy orosz család is, akadt, aki Szudánból vagy Etiópiából érkezett.

– Mondtad, hogy te is tanulod még a nyelvet. Tényleg rokon nyelv a magyarral? Érezni valami könnyebbséget, amikor tanulod?

– A kiejtésben a hangképzésben nagyon hasonló. Minden betű ugyanúgy számít, mint nálunk. Meg szintén toldalékoló nyelv, az is nagyon hasonló logika alapján működik. De nem sok rokon szavunk van, nem érted meg őket attól, hogy tudsz magyarul. Nekem azért megy gyorsabban a nyelvtanulás mint a férjemnek, mert én intézek mindent a gyerekekkel kapcsolatban, ha orvoshoz megyünk, ha az iskolával, ovival kapcsolatos dolgok vannak... ebből sokat tanulok. Alapvetően énekművész vagyok és nagyon szeretek kórusban énekelni, most találtam is egy kórust, ahová nemcsak azért megyek, mert szeretem, hanem hogy ez is segítsen nekem a nyelvet gyakorolni. Összességében azt mondanám, a magyarok mekegnek, a finnek meg makognak. Azaz sokkal több a mély hangrendű szavuk, mint nekünk. Nehéz nyelvnek tartják, mert sokféleképpen ragoznak, emiatt nem egyszerű felismerni a szavakat, de szerintem a magyaroknak lényegesen könnyebb megtanulni finnül, mint az ukránoknak akár.

– Bent ebédelnek a gyerekek az iskolában?

– Igen, sőt én is az iskolában ebédelek, ingyen. Itt ugyanis az a rendszer, hogy akik részt vesznek az oktatásban, azoknak jár az ingyenes étkezés is. Sőt, az ukrán menekülteknek, akik itt kötöttek ki, a 90 százaléka az iskola kollégiumában lakik családostól, ők teljes ellátást kapnak szintén ingyen, ezen kívül egy minimális, 2-300 eurós támogatást is havonta.

– Milyen a menza?

– Sokkal változatosabb, mint otthon, sok a gyümölcs, sok a zöldség. Egy-két féle hús biztosan van a választékban minden nap, de nem nagyon esznek levest. Ha néha mégis, akkor kétféle levest adnak, amiket ők nagyon szeretnek: a lazac levest és a sárgaborsó levest.

Svédasztalt képzelj el, nem nyolcféléből, mint egy étteremben, de mindenből választhatsz.

Nagyon odafigyelnek azokra is, akiknek van valamilyen ételérzékenysége vagy allergiája: a beiratkozásnál már felírják és annak megfelelő ételeket kap. A finnek zöme laktóz érzékeny, szóval erre nagyon fel vannak készülve.

– Mit csinálnak a gyerekek a szünetekben?

– Itt nem cukorból vannak az emberek, nagyon-nagyon nem érdekli őket, hogy hány fok van odakint. -15 fokig simán kimennek a gyerekek az udvarra, tornaórára is akár, de előtte írnak egy üzenetet, hogy most kint lesznek, hozz magaddal sícuccot, korcsolyát, és úgy öltözz fel. Nem csinálnak az időjárásból különösebb problémát.

– Most már egy éve ott járnak a gyerekeitek iskolába, mit gondolsz, miért világhírű a finn oktatási rendszer?

– Azért ennyire jó, mert nagyon sok benne a pénz, emiatt minden felszerelés elérhető, ami a tanárok és diákok minden igényét kielégíti. Másrészt Magyarországon sokkal jobban le vannak terhelve a gyerekek, mint kellene.

Itt viszont azon az elven vannak, hogy napi öt tanóránál többet ne tartsanak az iskolában, ezért én azt gondolom, hogy sokkal többet is elbírnának, mint amennyit itt rájuk tesz a rendszer.

Az én lányaimnak van olyan nyelvi órája, amikor második idegen nyelvként tanítják nekik a finnt - ez egy plusz óra az órarendjükben. Év elején az iskola engedélyt kért tőlünk, szülőktől, hogy emiatt az óra miatt egy órával hamarabb mehessenek be a suliba, de cserébe egy órával előbb eljöhetnek, nehogy elfáradjanak. Én ezzel nem mindig értek egyet, de nem lehet minden tökéletes.

– Nem lehet, hogy csak nem vagyunk ehhez hozzászokva? Mert a nemzetközi felméréseken mindig gyönyörűen teljesítenek a finn gyerekek...

– Talán mert megoldás-fókuszú az oktatásuk, nem a lexikális tudásra koncentrálnak, hanem ha adódik egy probléma, akkor megtanítják őket azt megoldani. Van a gyerekeknek olyan órájuk, hogy kézimunka, és ott mindenféle anyaggal dolgoznak, nem csak kötnek, varrnak, de fával is foglalkoznak, ezzel szerintem sokat segít az iskola, hogy kitalálhassák, milyen szakmát válasszanak később. Vagy az ének-zene órákon mindenféle hangszert kipróbálhatnak, ez is azt mutatja, hogy itt az életre nevelnek. Az alap tantárgyakon kívül van valami, amit úgy tudok lefordítani, hogy világnézet.

Ezen az órán azzal foglalkoznak, hogy milyen jogai vannak az embernek, mik azok az állampolgári jogok, amikkel élhetnek - otthon ilyet nem tanulunk, pedig ez bőven fontos lenne.

 

– Mi a kedvenc tantárgya a lányaidnak az iskolában?

– Hát a kesityö (ejtsd: keszitüő).

– Bocsánat, ez egy finn szó?

– Igen, azt jelenti, hogy kézimunka. A kesi (keszi) a kéz, a työ (tüő) a munka.

– Hogy készülnek a karácsonyra?

– Adventi naptárt ők is készítettek, van fenyő az iskolában, de amúgy nagyon hasonlóan megy minden, mint otthon.

– Miben másban hasonlít még a finn oktatási rendszer a miénkhez?

– A rendszer felépítése hasonló, ugyanúgy 12 évig járna iskolába, a 9 éves általános iskolát 3 éves középiskola követi, egy nagy különbség, hogy a 12. évet nem járják végig, hanem félévkor befejezik, és az utolsó fél évben csak az érettségire tanulnak otthon. Itt elsőtől 12-ig ugyanabba az iskolába jár mindenki, a tanárokat cserélik kétévente, nem egy osztályfőnök viszi őket végig. Ezen kívül itt integrálják a gyerekeket, együtt jár mindenki mindenkivel. Ha van egy autista vagy down-szindómás vagy más problémával küzdő gyerek, ahhoz ad az iskola egy plusz felnőttet. Amúgy a 15-18 gyerekre jut egy tanár és egy pedagógiai asszisztens.

– Milyen tapasztalataitok vannak az óvodával kapcsolatban?

– A két kicsi ovis, és ami feltűnt, hogy Finnországban minden nagyon-nagyon gyerekbarát. Félévente tartanak fogadóórát, ilyenkor megbeszéljük, hogy mit látnak ők a gyerekeknél és megkérdezik, hogy mi hogy vagyunk megelégedve az óvodával, de hát

szuperlatívuszokban beszélnek a gyerekeinkről és én is csak így tudok a pedagógusokról, mert odafigyelnek rájuk, szeretik őket, ölelgetik őket.

Alapvetően a finnekről azt tartják, hogy zárkózott, távolságtartó emberek, na hát ennek az oviban és az iskolában nyoma sincs.

– Hogy tanították meg nekik a nyelvet?

– Nem voltak külön nyelvóráik, a közösségben tanulták meg. A fiam tavaly októberben kezdte az ovit, 5 nap után már értette, hogy mit beszélnek hozzá. A kislányom kétéves és nem veszi észre, hogy mikor beszél magyarul és mikor finnül.

– Most már eltelt több, mint egy év, mióta kiköltöztetek. Hogy látod: megérte?

– Ahhoz, hogy összességében meg tudjam mondani, el kell még telnie nagyon sok időnek. Nekünk, felnőtteknek semmiképp nem könnyű.

Tudtuk, hogy a kezdet nehéz lesz, de az, hogy nincs az az állandó szorongás, az állandó rosszkedv, az elég sokat hozzátesz az ember hétköznapjaihoz.

A gyerekek miatt viszont nagyon megérte, ők már most is két nyelven beszélnek. A két nagylányom mindig azt mondja, hogy ők már csak látogatóba akarnak hazamenni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Elmeorvosi vizsgálata után nyilvánosságra hozza Zsolti bácsi nevét a Szőlő utcai ügy koronatanúja
Bangó Sándor egy interjúban beszélt arról, hogy július elején elmeorvosi szakértői vizsgálata lesz, ezt követően a TikTok-oldalán fogja megnevezni „Zsolti bácsit.” Tagadta, hogy pénzt kapott volna az üggyel kapcsolatos nyilatkozataiért, és hogy az ő hangja hallható a Pócs János videójában bemutatott felvételen, ezért rágalmazás miatt feljelentést is tesz.


Újra megszólalt a nyilvánosság előtt a Szőlő utcai ügy koronatanúja. Bangó Sándor a Klikk TV-nek adott interjúban cáfolta, hogy pénzt kapott volna a „Zsolti bácsi”-üggyel kapcsolatos nyilatkozataiért. Azt mondta, soha életében nem látott együtt 4 millió forintot, a legnagyobb összeg, amivel valaha dolga volt, 500 ezer forint volt, ami állítása szerint három ember fizetéséből jött össze.

A vádakat, melyek szerint pénzért tette a Fideszre nézve terhelő kijelentéseit, határozottan visszautasította. „Nem kaptam egyáltalán semmiféle pénzt” – jelentette ki.

Pócs János fideszes parlamenti képviselő kedden tett közzé egy videót, amelyben Kiss Márió, a Szőlő utcai intézmény egykori nevelője azt állította, hogy a koronatanú több dologban is hazudott, és hogy 4 millió forintot ígértek neki azért cserébe, hogy felfedi Zsolti bácsi nevét. A videóban egy hangfelvételt is lejátszottak, amin a volt nevelő állítólag Bangó Sándorral beszél a pénzről. Magyar Márton, a Kontroll alapítója kedden tagadta a vádakat és közölte, hogy rágalmazás és becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala miatt feljelentést tesz Pócs Jánossal és Kiss Márióval szemben is.

„Bangó Sándor nem kapott pénzt sem tőlem, sem mástól a kontrollos interjúért cserébe, jómagam nem tudtam arról és ma sincs tudomásom arról, hogy Bangó Sándor hazudott volna az interjúban »Zsolti bácsi« vezetéknevéről”

– olvasható a Kontroll Facebook-oldalán megjelent közleményben. Magyar Márton hozzátette azt is, hogy „szakértő sem szükséges annak megállapításához, hogy a Pócs János által közzétett videóban bejátszott hangfelvételen nem Bangó Sándor hangja hallható”.

Bangó Sándor az interjúban Kiss Márióról azt mondta, nem volt a saját nevelője, csupán a Szőlő utcai intézményben dolgozott. Elmondása szerint a férfi a „büntető csoporttal” foglalkozott, és csak nagyon ritkán, plusz nevelőként fordult meg az ő akkori, befogadó csoportjában.

Részletesen felidézte, hogy 14 évesen hogyan került be az intézetbe: a rendőrség vitte be, két rendész fogadta, majd a Covid-járvány miatt kéthetes karanténba került az egészségügyi részlegen. Hangsúlyozta, hogy a befogadási folyamatban nevelő nem is vehetett részt. „Szó nincs róla, hogy Kiss Márió fogadott volna be ekkori időben” – tette hozzá, ugyanis a volt nevelő ennek ellenkezőjét állította Pócs Jánosnak.

A nyilvánosságra hozott hangfelvételről azt mondta, nem az ő hangja hallható rajta. Szerinte a felvételen egy véletlenszerűen kiválasztott, hasonló hangú ember beszélhet.

„Bocsánat, hogy ezt mondom, egy süket ember is hallja ezt, hogy nem én vagyok a videón” – jelentette ki.

Hozzátette, a saját beszédstílusát különlegesnek tartja, amit nem lehet utánozni. „Én nagyon megciterázom a szavakat, mivel nagyon sok könyvet olvastam, nagyon sok szókincset kaptam a könyvek által” – mondta.

Az ügyvédjével rágalmazásért és becsületsértésért tesznek feljelentést. Szerinte a hamis hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának az volt a célja, hogy hiteltelenítsék, mivel szerinte a Zsolti bácsi-ügy egy ideje elcsendesedett. „Megállt egy kis ideig az ügy, ezáltal ő belőtt egy labdát, hogy megpróbálja elhitelteleníteni” – fogalmazott.

Beszélt arról is, hogy „Zsolti bácsi” nevének bemondása után kétszer is járt az ügyészségen, ahol mindkét alkalommal 9-10 órán keresztül hallgatták ki.

Elmondása szerint a kihallgatások során keresztkérdésekkel próbálták zavarba hozni, és megnézni, hogy ellentmondásba keveredik-e önmagával.

Vállalta a poligráfos vizsgálatot, de az végül meghiúsult. „Kettő olyan papírt is találtak, amik kizárják a poligráfos hazugságvizsgálatot. Ez az egyik az alacsony érzelmi intelligencia, a másik meg nem tudom mi volt” – közölte.

Az ügyben a következő lépés egy elmeorvosi szakértői vizsgálat lesz július 9-én, ami után, mint mondta, a TikTok-oldalán fogja megnevezni „Zsolti bácsit”. „Nem keverek bele semmilyen médiát, senkit nem keverek bele, se politikát, senkit. Ez az én saját döntésem” – szögezte le.

Az őt ért támadásokról nem kívánt részletesen beszélni, mondván, egyetlen áldozat sem beszél szívesen az átélt traumákról. Az online térben kapott bántó kommenteket mind elolvassa, mert érdekli az emberek véleménye, de ezek lelkileg nagyon megviselik.

„Nagyon rosszakat” – válaszolta arra a kérdésre, hogy mit gondolnak róla az emberek, és hozzátette, nagyon sokan elhiszik, hogy 4 millió forintot kapott.

Elmondta, hogy a nyilvánosság vonzza, mert mindig is híres énekes szeretett volna lenni, de úgy érzi, ez az álma most szertefoszlott. „Mert már nem emiatt leszek én híres. Hogy nézzétek, milyen jó hangja van. Hogy itt ez a gyerek és intézetből jött, és milyen jó hangja van. Hanem azért leszek híres, hogy »nézzetek, akit megerőszakoltak«” – mondta elkeseredetten.

A pénzügyeiről elárulta, hogy létezik egy adománygyűjtő oldal a nevében, de az ott összegyűlt pénzhez csak akkor férhet hozzá, ha bizonyítékot szolgáltat „Zsolti bácsi” személyéről. Cáfolta, hogy Juhász Péter expolitikus-tartalomgyártó gyűjtéséből kapott volna pénzt, tőle állítása szerint csak egy kiváló ügyvédet kapott segítségül. Jelenleg a keresztlányáéknál él, és gyakorlatilag ők tartják el, mivel alig maradt pénze.

Beszélt a mentális állapotáról is.

Elmondta, hogy a bántások hatására régebben többször is kárt tett magában, és öngyilkossági gondolatai is voltak.

Bevallotta, hogy sokszor úgy nyugszik meg, ha vágást ejt magán és látja a vérét kifolyni. Utoljára másfél hónapja volt erre példa.

Azt is elmondta, nehezen teremt kapcsolatot az emberekkel, és hosszabb távon nem bírja elviselni mások társaságát. A szeretetet az alapján méri, hogy ki az, aki képes sírni érte. Öt ilyen embert tudott megnevezni: egykori nevelőjét, a féltestvéreit, a keresztlányát és annak édesanyját. „Szerintem, ha valaki sír érted, és tényleg őszintén szeret, ha nem, inkább így mondom, ha valaki tényleg őszintén szeret, akkor az úgy mutassa ki a szeretetét, hogy tényleg sír, érted” – fejtette ki.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Olyan mézesbödönben turkáltak, amit az európai felső tízezer sem enged meg magának” – kitálalt a NER-feleségekről a Cápák között befektetője
Tóth Ildikó egy interjúban állította, hogy a NER-hez köthető nők költekezése példátlan mértékű. Úgy véli, sem a francia elnökfeleségek, sem a brit királyi család tagjai nem viselnek ennyire hivalkodó és drága kiegészítőket.


A hvg.hu-nak adott interjúban beszélt a NER-hez köthető luxuskiadások leleplezésében játszott szerepéről Tóth Ildikó, a Cápák között című műsorból is ismert ingatlanbefektető. Az üzletasszony elmondta, a 2022-es választás után döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé tárja a kormányközeli körök vagyonosodásának látható jeleit, mert úgy érezte, a politikai elit tagjai és hozzátartozóik már egyáltalán nem rejtegetik a gazdagságukat.

Elsőként Matolcsy Ádám feleségének akkor még nyilvános Instagram-oldalán közzétett fotói keltették fel a figyelmét. „Például Matolcsy Ádám felesége az akkor még nyilvános Instagram-oldalán különböző színű és méretű Chanel és Hermes táskákkal pózolt, hozzájuk illő cipőkkel, több tízmilliós ékszerekkel” – idézte fel. Tóth Ildikó szerint, bár köztudott volt, hogy a férj és barátai a Magyar Nemzeti Bank felújításából szereztek pénzt, az építőipart ismerve úgy gondolta, abból a tevékenységből nem származhat ekkora vagyon. „Az építőipart ismerve úgy gondoltam, ebben nem lehet annyi pénz, hogy valaki a feleségének tucatnyi Hermes táskát vegyen. Ez őrült vagyonról árulkodott” – jelentette ki.

Ezt követően, 2022 tavaszán kereste meg Hadházy Ákost, és felajánlotta neki, hogy képeket és információkat küld olyan luxusköltésekről, amelyek szerinte sehogy sem illeszthetők össze az ország gazdasági helyzetével és az érintettek hivatalos bevételeivel. Az motiválta, hogy úgy érezte, a tényfeltáró újságírók munkája során feltárt hatalmas, milliárdos összegeket az emberek nem tudják értelmezni. „Nem azért, mert buták, 600 milliárd forintot én sem tudok értelmezni, ezek felfoghatatlan számok” – mondta. Ezzel szemben a kézzelfogható luxustárgyak mindenki számára beszédesek.

„A célom az volt, hogy emberközelivé tegyem a harácsolást: a táskák, cipők, ruhák mindenki számára értelmezhetők” – fogalmazott.

A legmegdöbbentőbb példaként Rogán Barbara egy táskáját említette. „A legdrágább darab, amit találtunk, egy körülbelül 160 millió forintos fekete, krokodilbőr Hermes Kelly táska volt, tele gyémántdíszítéssel – Rogán Barbara viselte” – mondta, hozzátéve, hogy ez bárki számára érthetővé teszi a vagyon mértékét. Szerinte felmerül a kérdés: „Milyen mértékben vehetik ki a pénzt az államháztartásból, ha ez is belefér?”

Tóth Ildikó szerint a NER-hez köthető nők olyan szintű gazdagságot mutattak, ami még a leggazdagabbak körében sem általános. „A NER-hez köthető feleségek, barátnők, lányok, akik a nyilvános oldalaikon pózoltak ezekkel a tárgyakkal, olyan mézesbödönben turkáltak, amit az európai felső tízezer sem enged meg magának” – állította.

Példaként hozta fel, hogy sem a francia elnökfeleségek, sem Katalin hercegné nem viselnek ennyire drága és hivalkodó kiegészítőket. A kezdeményezéséhez sok barátja csatlakozott, akik szintén küldtek neki képeket, míg mások közvetlenül Hadházy Ákoshoz fordultak, így egyfajta mozgalom alakult ki. Ennek eredményeként az érintettek kénytelenek voltak a közösségi oldalaikat zártkörűvé tenni, de az információáramlás nem állt le. „A saját baráti körük mentette le az újabb táskákról, ékszerekről készült fotókat, és küldte tovább nekem vagy Hadházynak” – mondta.

A leleplezések hatása megfelelt a várakozásainak. „A táskák és ékszerek piszlicsáré dolgoknak tűnnek a nagy közbeszerzések mellett, mégis erősen hatott a közvéleményre, megszületett például a luxizás kifejezés” – értékelte a történteket. A téma bekerült a sajtóba, podcastokba és YouTube-videókba, így minden társadalmi réteghez eljutott.

A jelenség azonban nem szűnt meg, példaként említette Várkonyi Andreát, akit egy százötvenmilliós Hermes táskával fotóztak le Cannes-ban. Szerinte sokatmondó, hogy egy ilyen értékű tárgyat nem egy kiemelt eseményen, hanem hétköznapi ruhaválogatás közben viselt. „Az az érzésem, hogy ezek az emberek annyira megszokták a luxust, hogy nem tudnak és nem is akarnak leállni a megszokott életformájukról” – vélekedett.

A propagandamédia ellentámadási kísérletét, amikor Magyar Péter mellett sétáló Köböl Anita kormányszóvivő Louis Vuitton táskáját bírálták, sikertelennek tartja, szerinte a sztori érdektelenségbe fulladt.

Ettől függetlenül általános véleménye, hogy „a politikában dolgozóknak nem kell világmárkák logóival operálniuk még akkor sem, ha valaki a nagymamájától kapta a táskáját 1996-ban”.

Ezzel szemben dicséretesnek nevezte, hogy a Tisza Párt politikusnői magyar tervezők ruháiban jelentek meg a parlament alakuló ülésén. Szoboszlai Dominik öltözéke körüli vitát másként látja. Szerinte a focista szettje nagyon trendi volt, csak a magyar társadalom számára szokatlan. „Szoboszlai igazi trendszetterként a legújabb, legmenőbb dolgokat viselte” – mondta, hozzátéve, hogy a sportoló a saját maga által megkeresett pénzt költi, amire akarja.

Befektetési szakértőként a luxustáskákról elmondta, hogy azok csak akkor érnek sokat, ha makulátlan állapotban maradnak. „Ha valaki befektetésnek vesz egy ilyen darabot, azt nem hordhatja éjjel-nappal az utcán” – figyelmeztetett. Egy karcolás is jelentősen csökkentheti az értéküket. Ahhoz, hogy egy táska valóban jó befektetés legyen, „megfelelően kitömve, porzsákban kell tárolnia, és csak nagyon ritkán, igazán jeles alkalmakkor veszi elő”.

Arra a felvetésre, hogy a luxustáskák alkalmasak-e vagyonkimentésre, nemmel válaszolt. Szerinte a másodlagos piacot olyan aukciósházak jelentik, mint a Christie’s vagy a Sotheby’s, amelyek minden dokumentációt bekérnek, és az eladás adóköteles. „Nem lehet a törvényt kijátszva harminc Hermes táskába fektetni a pénzt” – állította.

Végül Magyarország luxuspiaci helyzetét elemezte. Véleménye szerint a magyar GDP nem indokolja, hogy a Chanel vagy a Hermes üzletet nyisson az országban, mert nincs rá fizetőképes kereslet. „Magyarországon olyan alacsonyak a fizetések, hogy semmilyen létjogosultságuk sincs a luxusmárkáknak, nem is tudok arról, hogy bármelyik be akarna jönni az országba” – jelentette ki. Hozzátette, hogy még olyan multibrand luxusüzletek sincsenek, mint Nyugat-Európában, mert sem a hazai, sem a külföldi befektetők nem látnak benne fantáziát. „Magyarország az Európai Unióban a jövedelmi mutatók alapján az egyik legrosszabb helyen áll, tehát nem lenne semmi értelme” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk