News here
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Előre rettegnek a rutinvizsgálatoktól a kerekesszékesek

A mozgássérültek az utóbbi években húzzák-halasztják a rutinvizsgálatokat - egy héttel a szűrések előtt már gyomorgörcsük van a szakszerűtlenség és a megalázó szituációk miatt.

Link másolása

hirdetés

Az egészségügy sokszor felkészületlen a mozgáskorlátozottakra: hiába akadálymentes a bejutás a kórházakba, rendelőkbe, ha az épület falain belül ennek már nyomát sem találni. Nincsenek állítható ágyak, akadálymentes mosdók és öltözők. A mozgáskorlátozott nők gyakran ezek miatt nem tudnak részt venni a kötelező szűréseken, ezért vagy elmennek magánorvoshoz, vagy ellátás nélkül maradnak. A rendszer hiányosságait tompíthatná, ha legalább a rendelőkben dolgozók kicsivel több empátiával, türelemmel reagálnának érkezésükre, de legtöbbször ennek pont az ellenkezője történik.

Csilla tudatos nőnek tűnik, dolgozik, két gyereket nevel, határozottan kimondja, amit gondol. Fontosnak tartja, hogy évente elmenjen a kötelező méhnyakszűrésre, kétévente a mammográfiai vizsgálatra, de az ellen sincs kifogása, ha tüdőszűrésre invitálja a kerület. Az utóbbi években azonban inkább húzza-halasztja ezeket, a vizsgálatok előtt egy héttel már gyomorgörcse van, és izgul. Csilla ugyanis kerekesszékben ül, ha pedig megjelenik egy állami rendelőben, akkor szinte borítékolható, hogy érkezése semmi más, csak gond az ott dolgozók szemében.

a1

Zsuzsa, Györgyi és Csilla. Fotó: Hajdú D. András

Hasonló érzésekkel küzd Zsuzsa és Györgyi is. Hármójukkal beszélgettünk róla, mit is jelent mozgáskorlátozottként boldogulni az egyébként is ezer sebből vérző magyar egészségügyben, és mitől tartanak valójában, amikor elindulnak egy-egy vizsgálatra.

Kerekesszékes nőként a legnagyobb falat a nőgyógyászati vizsgálat, az állítható ágyak hiánya pedig csak a jéghegy csúcsa. Egy ilyen vizsgálat előtt szerencsés kimenni a mellékhelyiségbe, de oda kerekesszékkel lehetetlenség bejutni. Így Csilla már előző nap is alig iszik, hogy még véletlenül se kelljen a vizsgálat előtt pisilnie. A másik gond, hogy a nőgyógyászati szobákban sokszor csak egy függöny választ el egy szűk helyiséget, ezt használják öltözőnek, de Csillának, Zsuzsának és Györgyinek esélye sincs rá, hogy oda a székével beférjen. Így marad az orvos előtt vetkőzés és öltözés, amit mind a hárman roppant megalázónak tartanak.

hirdetés
a2

Csilla gyűjti a bátorságot, hogy elmenjen a rendelőbe. Fotó: Hajdú D. András

A magánrendelőben természetesen van állítható ágy, és akadálymentes mosdó, de azt nem engedhetik meg maguknak. Csilla két éve járt utoljára nőgyógyászati szűrésen, akkor magánorvosnál, ahol minden rendben is ment. Tudja, hogy már esedékes lenne a következő vizsgálat, de anyagilag már nem fér bele a magánrendelő, az államihoz pedig még gyűjtenie kell a bátorságot.

Őszintén bevallja, hogy sokkal ritkábban jár szűrővizsgálatokra mint kéne. Ennek egyik oka, hogy már hetekkel előtte retteg, mi fog történni. Fel tud-e feküdni a vizsgálóágyra, milyen reakciókat kap az orvostól, asszisztenstől, amikor meglátják. Nem is a vizsgálat a félelmetes, hanem az, hogyan fogadják majd. Csilla legutóbb, élelmes módon, már az érkezése előtt odatelefonált a nőgyógyászati rendelőbe, és megkérdezte, hogy van-e állítható ágyuk. Azt a választ kapta, hogy van, de azt már nem engedték, hogy meg is nézze, valóban jó lesz-e neki. Gyakori ugyanis, hogy hiába lehet bizonyos szintig lejjebb engedni ezeket az ágyakat, azok általában még úgy is túl magasak ahhoz, hogy át lehessen ülni rá a kerekesszékből.

De nem jobb a helyzet a kétévente kötelező mammográfiai vizsgálaton sem, ahol problémát okoz odaállni a gép elé. A tüdőszűrőt pedig úgy oldják meg, hogy átültetik egy székre, és azon szűrik meg. "Vajon mennyire értékelhető az a felvétel, amit így csinálnak" – kérdezi Csilla.

És ezek még csak mezei vizsgálatok, de ha be kell feküdni akár napokra, vagy hetekre egy kórházba, az tényleg kész tortúra. Zsuzsát egyszer egy olyan szűk szobába tették, amiben nem fért az ágya mellé a kerekesszéke, ezért a testvére egész idő alatt, reggeltől késő estig mellette volt, hogy ha ágytálazni kezdett, mosdatni, vagy odaadni valamit, akkor tudjon neki segíteni. Csilla gyereke pedig öt hónapos korában került kórházba, ő azonban a vizsgálóba sem tudott utána menni, mert egész egyszerűen nem fért be az ajtón a székével.

Abban egyetértenek, hogy a teljes elutasításnál sokkal jobb, ha az ott dolgozók segíteni próbálnak, de amikor ezt kéretlenül teszik, az veszélyes helyzeteket teremthet. Például, amikor úgy gondolja az orvos vagy az asszisztens, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül, egyszerűen a karjuknál megragadják őket, és egy mozdulattal megpróbálják felállítani. Mindenkinek más a betegsége, Csillának például súlyos gerincsérülése van, Zsuzsa pedig üvegcsontú, így elég egy rossz mozdulat és komolyabban meg is sérülhetnek. "Értékeljük a szándékot, de nem szeretjük ezt, mert nem tudjuk, hogy mi lesz a vége egy-egy hirtelen mozdulatnak" – mondják.

Györgyit egyszer hasi ultrahang vizsgálatra küldték, azonban a vizsgálóasztalt nem lehetett állítani. "Megkérdeztem, hogy van-e állítható ágy. Erre az orvos válasz helyett feltépte a szoba ajtaját, és kiszólt a folyosón várakozó betegek közé, hogy szeretne kérni 2-3 férfit, aki segítene feltenni a hölgyet az asztalra. Ott is termett egyből pár beteg, és elkezdtek felállítani" – meséli Györgyi, aki megalázónak érezte az egész jelenet, annak ellenére, hogy a többi páciens segítő szándékát természetesen értékelte.

a3

"Értékelem, hogy segíteni akarnak, de így nem lehet" – mondja Györgyi. Fotó: Hajdú D. András

A felszerelések hiányosságai mellett igen súlyos lelki traumaként élik meg, ahogyan az egészségügyben dolgozók sokszor viszonyulnak hozzájuk. Csillától a második terhessége 9. hetében például kerek perec megkérdezte a választott orvosa, hogy miért vállal kockázatot, van már egy gyereke, minek még egy. De általános tapasztalat az "ennek úgyis mindegy", "minek jött ez ide"? hozzáállás, és az az általános érzet, hogy megjelenésük a rendelőben egyből a plusz munkát és a problémát vetíti előre. De nem csak a tekintetükből lehet kiolvasni, hogy nem szívesen látják őket, van, aki hangot is ad nemtetszésének. Mint az az asszisztens, aki Györgyi szemölcslevételre szóló beutalóját meglátva így szólt: "az ilyeneket a Mária utcában szokták ellátni, menjen oda". Az ilyenek alatt a kerekesszékben ülőkre gondolt.

Lehet, hogy apróságnak tűnik, de egy kerekesszékben ülőnek fontos hogy az, aki beszél hozzájuk, szemmagasságban legyen. Tehát, ha nincs más mód, akkor guggoljon le arra a pár percre. Ezt azonban – ahogy mesélik, nagyon kevés orvos teszi meg. A másik bántó dolog, amikor a fejük felett beszélnek róluk úgy, mintha ők ott sem lennének. Nem egyszer fordult elő, hogy a vizsgálatok eredményét nem velük osztotta meg az orvos, noha ott ültek vele szemben, hanem a férjükkel, kísérőjükkel. Úgy érzik, hogy még mindig az a kép él a társadalomban, köztük az egészségügyi dolgozókban is, hogy aki kerekesszékben ül, annak biztosan valamilyen szellemi betegsége is van, ezért úgysem tudja felfogni és megérteni, amit neki mondanak. Pedig Csilla, Györgyi és Zsuzsa mindannyian dolgoznak, Csilla emellett két gyereket is nevel, kirándulásokat szerveznek, tagjai a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületének, érzékenyíteni járnak iskolákba.

"Ugyanolyan állampolgárok vagyunk, fizetjük a társadalombiztosítást, mégsem tudjuk igénybe venni még azt a minimális ellátást sem. Látjuk mi is, hogy milyen állapotban van az egészségügy, ezért nem is várnánk sokat, csak legalább azt a minimumot, amit az egészséges társainknak nyújtanak" – mondják.

Ha valamelyikük talál egy olyan rendelőt, ami belül is akadálymentesített és az ott dolgozók is készségesek, az sem segít túl sokat, a körzethatárok szigorúsága miatt ugyanis csak a saját kerületükben mehetnek szakrendelésre. Tele vannak javaslattal arra, hogyan lehetne a falakon belül is akadálymentesíteni az egészségügyet, csak senki nem hallgatja meg őket. Azt mondják, már az is nagy segítség lenne, ha kivennék őket a körzetszabályok alól, de fogadókészség az állami szervek részéről egyelőre se erre, se másra nem mutatkozik.

"Egyszer, ha belebotlunk egy olyan orvosba, akit két kedves szót szól, azt a világért többet el nem engednénk"

- mondják nevetve.

via Abcúg


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Valami nagyon nincs rendben a magyar élelmiszerárakkal – már a nyugati termékek is olcsóbbak a boltokban
Hogyan kerülhet többe itthon a magyar trappista, mint a francia nemespenészes brie? Miért szabadulhattak el ennyire a hazai árak? Erről kérdeztük Raskó György agrárközgazdászt.

Link másolása

hirdetés

Megdöbbentő posztot közölt a minap a befektetési alapkezelők által írt Vakmajom Facebook-oldal arról, hogy a Lidl-ben többe kerül a magyar trappista (4070/kg), mint a francia nemespenészes brie (3598/kg). Pedig a trappista egy olcsó tömegsajt, aminél békeidőben legalább 50 százalékkal drágább a sokkal feldolgozottabb és így magasabb minőségű francia sajt - írják.

De hasonlóan drágább lett a magyar párizsi, mint az olasz mortadella, többe kerül a magyar szalámi, mint a dán, a magyar vaj, mint az ír, a francia vagy a belga.

A hazai drágulás nemzetközi összehasonlításban is kiugró: az Eurostat adatai szerint

2021. augusztus és 2022. augusztus között Magyarárszágon 37 százalékos volt az áremelkedés, ami a legnagyobb drágulás volt az uniós tagállamok között.

Ezzel szemben a szomszédos Ausztriában ugyanezen időszakban csak 13 százalékkal nőtt az élelmiszerek ára, Franciaországban a 10 százalékot sem érte el a növekedés, Svájcban pedig alig 2,3 százalékkal kell többet fizetni, mint tavaly ilyenkor.

Ha az egyes termékeket nézzünk, akkor még riasztóbb számokat kapunk. A kenyér ára például a 65,5 százalékkal ment fel egy év alatt Magyarországon, a tojás 42 százalékkal, a sajt és a túró 60,7 százalékkal, a húsok pedig 27,6 százalékkal lettek drágábbak. Ezen termékek esetében szintén Magyarország produkálta a legnagyobb áremelkedést egy év alatt. A húsok esetében ráadásul úgy volt rekord áremelkedés, hogy ezek között vannak ársapkás termékek is. Ezek mellett azonban nőtt többek között a sör, a bor, a rizs és a gabonafélék ára is – nehéz olyan terméket találni, ami nem Magyarországon drágult a legnagyobb mértékben.

hirdetés

A kenyér drágulása az egyes országokban (Eurostat):

Mégis, mi történt?

Raskó György agrárközgazdász szerint az élelmiszer árak ilyen mértékű elszabadulásában szerepet játszott a gyenge forint is, hiszen a magyar termelők a világpiacon is értékesíthetik a termékeiket euróért vagy dollárért. Így van egyfajta „exportnyomás” rajtuk, mert jobban járnak, ha valutát kapnak a termékeikért, mint forintot.

Az áremelkedések másik részéről azonban szerinte pont a kormány tehet,

a másik árfelhajtó hatás ugyanis az ársapkák bevezetése volt.

A kormány februárban döntött arról, hogy hat élelmiszer (kristálycukor, liszt, étolaj, sertéscomb, csirkemell, csirkefarhát, ultramagas hőmérsékleten hőkezelt 2,8%-os tej) árát a tavaly októberi árszinten maximalizálja. Az ideiglenesnek szánt intézkedést azóta meghosszabbították október 1-ig, majd további 3 hónapra, december 31-ig.

„Jól hangzott, hogy ezen termékek árait vissza kell vinni a tavaly októberi szintre, a lakosság ennek örült is. A kereskedők azonban nem vették jó néven Gulyás Gergely kijelentését, miszerint az ebből fakadó veszteségeket nekik kell állni” – mondta a Szeretlek Magyarországnak Raskó György. Szerinte ezért a nagy áruházi láncok azt az összeget, amit elveszítettek az ársapkás termékeken, egyszerűen rárakták a többi árucikkre.

Ez a nagyobb láncoknak, amelyek több ezer terméket forgalmaznak, könnyebben ment, a kisebb, néhány száz terméket forgalmazó boltoknak már nehezebben, vagy sehogy. Ehhez jött még júniusban a kereskedelmi láncokat is sújtó extraprofitadó bejelentése, amelyet szintén rögtön továbbtoltak a fogyasztókra. Ezekkel az intézkedésekkel, és Gulyás Gergely kijelentésével pedig Raskó György megfogalmazása szerint

szabályosan „felhergelték ezt a vállakozó kört, mert totál igazságtalannak tartották a kormány indoklását az extraprofitadóról”.

Azonban nemcsak a kereskedők kezdtek el árat emelni, hanem a termelők, elsősorban az élelmiszeripari cégek is kaptak az alkalmon, hogy az eddig alacsony haszonnal eladott termékeikért többet kérjenek. Úgy gondolták, ezt most a fogyasztók jobban elfogadják.

Ezek az áremelések Raskó György szerint nem magyarázhatók a költségek növekedésével – legalábbis ilyen mértékben.

Ráadásul eközben a nemzetközi piacokon több termék ára már jelentősen csökkent is a tavaszi szinthez képest. Bár Magyarországon az aszály sok helyen megtizedelte a termést, Raskó szerint a nemzetközi piacokon nincs áruhiány – Oroszország például rekord gabonatermést fog betakarítani.

Persze az árakat sem lehet a végtelenségig emelni, hiszen a láncolat végén ott áll a vásárló, aki a pénztárcája alapján dönt: ha túl drága az adott termék, akkor vagy megsem veszi, vagy kevesebbet vásárol belőle. Esetleg pótolja azt egy másik, rosszabb minőségű termékkel.

Ilyen döntéseket pedig úgy tűnik, egyre többen egyre többször hoznak meg. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint ugyanis júliusban az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben a forgalom volumene 2,9 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Vagyis, már júliusban látszódott, hogy kevesebb élelmiszert vásároltunk, mint egy éve.

„Belső hír a kereskedőktől, hogy szeptemberben óriásit fog zuhanni a vásárlási volumen, decemberre már 10 százalékkal számolnak az előző évhez képest. Mivel a rezsiköltségek is emelkedni fognak, a magyar vásárlóknak dönteniük kell: fűtűnk vagy eszünk?”

– fogalmazott portálunknak Raskó György. Az agrárközgazdász arra számít, hogy ez a volumencsökkenés jövő tavasszal is folytatódni fog.

Raskó szerint az élelmiszerárak növekedése február, március környékén állhat meg. Az idényáras termékeknél, zöldség és gyümölcsök esetében lehet számítani némi korrekcióra, de a többi termék esetén nem várható, hogy visszacsökkenjenek az árak a 2021-es szintre.

„A mezőgazdaságnak hihetetlen energiaigénye van, ezzel a termelők nem tudnak mit kezdeni. Annak azonban nem látom esélyét, hogy az energiaárak csökkennek a jövőben, ennek költséghatása pedig még évekig át fog szivárogni a mezőgazdasági termékek árába is” – véli Raskó György.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Kirúgták a matekot tanító osztályfőnököt, a tesi- és a magyartanárt is a kölcseys végzős osztályban
A Tanítanék Mozgalom és a noÁr Mozgalom szervezett demonstrációt a Kölcsey Ferenc Gimnázium elé. Azt egyelőre senki nem tudja, hogyan lehet majd pótolni a kieső tanárokat

Link másolása

hirdetés

Öt tanárt rúgtak ki pénteken a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, mert korábban részt vettek a polgári engedetlenségi akciókban. Van olyan végzős osztály, amelynek menesztették az osztályfőnökét, aki a matektanár is volt, és elküldték a magyartanárukat is.

"Úgy tűnik, nekünk most nincs helyünk a közoktatásban" – mondta lapunknak Törley Katalin, a Kölcsey Ferenc Gimnázium elé szervezett tiltakozáson hétfő reggel.

A tanárnőt és négy kollégáját pénteken rúgták ki az intézményből, mert – ahogy később a tankerület vezetése is megerősítette – részt vettek több polgári engedetlenségi akcióban. Van olyan végzős osztály, amelyik nemcsak az osztályfőnökét, hanem a magyar és a tesi tanárát is elveszítette a tanév közben.

A diákok a döntés miatt már péntek este spontán tiltakozásba kezdtek,

hétfőre pedig a Tanítanék Mozgalom és a noÁr Mozgalom szervezett demonstrációt a Kölcsey Ferenc Gimnázium elé.

A hétfői eseményen több politikus is feltűnt: mi Karácsony Gergely főpolgármestert, Pikó András józsefvárosi, Niedermüller Péter erzsébetvárosi, Soproni Tamás terézvárosi polgármestereket, Csárdi Antal LMP-s, Jámbor András párbeszédes, Orosz Anna Momentumos és a szintén Momentumos Fekete-Győr Andrást,a párt korábbi elnökét szúrtuk ki. A résztvevők többsége azonban láthatóan diák vagy szülő volt, és sokan viseltek kockás kitűzőt.

hirdetés

A tiltakozók megtöltötték az iskola előtti Munkácsy Mihály utcát, amit a rendőrök le is zártak, autóval nem lehetett behajtani.

Pintér Sándornak írtak levelet

A tüntetésen spontán fórumot tartottak, vagyis bárki számára szabad volt a mikrofon. Ezt elsőre némi meglepettség és hatásszünet követte, majd előkerültek a tömegből a felszólalók. Köztük volt egy szülő, aki azt üzente a többi szülőnek, hogy fogjanak össze, és védjék meg a tanárokat. Felszólalt az október 5-re meghirdetett hídfoglalást szervező egyik diák is, aki azt mondta: szolidaritást vállal a kölcseys tanulókkal, akiknek be kell menniük az iskolába úgy, hogy kirúgták a kedvenc tanáraikat.

Törley Katalin is megszólalt, bár ahogy fogalmazott, olyan lelkiállapotban van, hogy nem készült beszéddel. Azt mondta, még mindig nem vette át a levelét, amiben vélhetően a felmondása van, de hétfőn mindenképpen be fog menni tanítani.

„Mi tanárok vagyunk, és tanárok is maradunk, ezt nem lehet tőlünk elvenni, az állásunkat igen”

– mondta.

Az eseményen egy szülő felolvasta azt a levelet is, amelyet Pintér Sándor belügyminiszternek, Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárnak és Hajnal Gabriellának, a Klebelsberg Központ elnökének címzett. Ebben azt követelik, hogy helyezzék vissza a kirúgott tanárokat, a levelet pedig hétfőn délután a gimnáziumtól indulva viszik el a Belügyminisztérium Széchenyi téri épületéhez.

Kirúgták a matekot tanító osztályfőnököt, a tesi- és a magyartanárt is

Törley Katalin lapunknak azt mondta, nem tervezi, hogy felhagy a tanári pályával, de most úgy tűnik, nincs helyük a közoktatásban, fegyelmivel küldték el őket, így évekig nem fog tudni tanítani.

A tanárnő

megerősítette, hogy perelni fog a menesztése miatt, ahogy fogalmazott: ha nyer, visszajön a Kölcseybe.

Törley azt is elárulta, még nem tudott elköszönni a végzősöktől.

Az egyik ilyen osztály Palya Tamásé volt, akit szintén pénteken rúgtak ki. Az osztálya azonban többszörösen érintett a váratlan menesztésekben, ahogy Palya – immár volt – diákja fogalmazott:

„nekünk a tesitanárunkat is kirúgták”.

„Jöttek oda más diákok a tanárnőhöz, akkor láttuk, hogy itt valami van. Gondoltuk, hogy kirúgták őket. Aztán kijött a Palya tanár úr is, akkor mondta el, hogy őt is kirúgták” – mondta az egyik végzős gimnazista. Később kiderült, a magyartanáruk is azok között van, akiket elküldtek.

Bár Törley Katalin még nem vette át a levelet, amelyben nagy valószínűséggel a felmondása szerepel, vele együtt összesen öt tanárt rúgtak ki az intézményből.

Palya Tamás egykori végzős osztálya így például nemcsak az osztályfőnökét veszítette el a tanév közben, hanem a személyében az érettségi tárgynak számító matematikatanárát is, és a szintén érettségi tárgynak számító magyartanárukat is kirúgták.

Ahogy fogalmaztak, kétségbeesett a hangulat az osztályban, senki sem tudja, mit csináljon.

Szétdobják majd az óráikat

„Ez nonszensz: nincs tanár, és kirúgnak öt embert” – mondta a szülő, aki az említett levelet is megfogalmazta Pintér Sándornak. Ahogy mondta, azért a belügyminiszternek írt, és nem a döntést meghozó illetékes tankerületi központ vezetőjének, mert „Marosi Beatrix súlytalan”, nem is méltó arra, hogy nála tiltakozzon.

Neki mindkét gyerekét tanította az elbocsátott tanárok egyike, összesen három tantárgyban.

Hogy pontosan, hogyan fogják megoldani a tanév közben kieső öt tanárt, azt egyelőre senki nem tudja pontosan.

Törley Katalin szerint szétdobják majd a kollégák között az óráikat, „amíg nincs helyettünk más, addig mást nem lehet csinálni”.

Ahogy egy szülő elmondta, az egyik kirúgott pedagógus egy olyan tárgyat is tanított érettségi előtt, amit az intézményben más nem. Tankönyv ebből a tárgyból nincs, ezért „nem úgy van, hogy letanítja a 63. oldalig és átadja egy másik kollégának”.

A szülők szerint ilyen gyorsan nem is tudott az iskola reagálni, de mindent meg fognak tenni, hogy megoldják a helyzetet. Azonban nagyon sok óra esik így ki, így jelentősen át kell majd szabni az órarendeket.

„Ilyen helyzetbe hozni őket fentről, ez nagyon méltatlan”

– fogalmazott egyikük.

Egy hét sztrájk is elég lenne

Arról, hogy mire számítanak a belügyminiszternek címzett levél kapcsán, azt mondták, hogy várják, lesz-e pozitív visszhangja. Ha nem, akkor tovább kell menni. Ők mindenesetre támogatják a tanárokat, és ahogy egyikük fogalmazott: a diákokat is hagyni kell kibontakozni, hogy megtalálják a tiltakozás módját.

„Ez most egy iskola ügye, de lehet, hogy ez az egész elterjed. Egy pontig lehet irányítani, aztán vagy kinövi magát, vagy nem.”

Példaként egyikük az internetadó elleni tiltakozást említette, amikor a hirtelen kipattant többszázezer fős tiltakozással sikerült elgáncsolni az akkori kormányzati akaratot. Szerintük „állandóan mérik a lakosság véleményét”, és ha ez az ügy nagy felháborodást okoz, akkor talán abba az irányba tereli a döntéshozókat, hogy ez nem volt jó lépés, és le kell ülni a tanárokkal egyeztetni, rendezni kell a béreket.

A lapunknak megszólaló kölcseys szülők azt mondták: ők támogatnának egy határozatlan ideig tartó pedagógussztrájkot is, van aki szerint, „egy hét elég is lenne”.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Napelemes pályázat: a kivitelezők egy fillérhez sem jutnak hozzá, mert nem tudják feltölteni az elszámolást
Teljes káosz: hónapokat csúszott a nyertesek értesítése, aztán kiderült, a drágulás miatt önrészt kell fizetniük, most pedig az ezt bevállalóknál sem kezdik a munkát, mert a napelemes cégek nem jutnak hozzá a pénzükhöz az államtól.

Link másolása

hirdetés

Teljesen ingyenes napelemes és hőszivattyús rendszert ígért az állam. Ezzel a pályázattal lehetett volna először a valóban alacsony jövedelműeknek is lehetősége energetikai korszerűsítéssel kitörni az energiaszegénység csapdájából, ami ráadásul a rezsiemelkedés miatt mélyebb, mint valaha. Sok pályázó család azonban most azzal szembesült, hogy az eredetileg 100%-os támogatást ígérő pályázatokhoz mára a kivitelezők – az áremelkedésekre hivatkozva – több százezer forintos, de nem ritkán egy-kétmillió forintos önrészt is kérnek. Felkerestem Kiss Ernőt, a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség elnökét, hogy megbeszéljük, hogy látják a helyzetet kivitelezői oldalról.

– Ez a helyzet azért is nagyon szomorú, mert a program főleg a szegényebbeket célozta.

– Eleinte valóban így volt, később azonban e tekintetben is jelentősen felhígult a pályázat. A végül már fejenként és havonta 480 ezer forintban maximált jövedelmi limit már nem nevezhető alacsony jövedelemnek. Persze sok valóban rászoruló is indult a pályázaton, és mindenki elnyerte azt, egészen addig, amíg ki nem merült a pályázati keret.

– Eddig csak kicsivel több, mint a pályázók fele kapott értesítést.

– 43.600 pályázó jelentkezett, és mindenki megkapta azt az értesítést, hogy megnyerte a pályázatot. A támogatói okiratokat viszont rendkívül lassan küldik. Mi április óta várjuk, hogy elkezdhessük a telepítéseket. Eddig is már rengeteg munkát fektettünk a pályázatok megfelelő előkészítésébe, igazolásokat, dokumentumokat kellett beszerezni, nem utolsósorban feltölteni a pályázati felületre.

hirdetés

– Javítson ki, ha tévedek, de sok ember semmilyen értesítést nem kapott...

– A pályázati kommunikációban az jelent meg még a választások előtt, hogy 43.600 ember megnyerte a pályázatot.

– Az a helyzet, hogy sokan vannak, akik még jogosultsági értesítést sem kaptak. A beadás óta semmit sem.

– A választás előtt kihirdették, hogy mindenki, aki jogosult, megnyeri a pályázatot...

– De erről sokan semmilyen hivatalos értesítést sem kaptak.

– Úgy tudom, hogy a pályázati felületen ment ki egy körlevél erről, de nem tudom pontosan. De az, hogy ennyien nyertek, az a kormány deklarált célja volt.

– Ön kapcsolatban áll a minisztériumban a pályázat lebonyolítóival?

– Természetesen.

– És az ön észrevételeit, visszajelzéseit veszik?

– Nem az én személyes kommunikációmról van szó, hiszen a tagság véleményét tolmácsolom adott esetben. A kormány részéről egy főosztályvezető hölggyel vagyunk kapcsolatba, felé jelezzük az észrevételeinket. Nem sikerült eddig még valódi egyeztetést folytatnunk, csak ígéreteket kaptunk. A kétségbeesésünk oka nemcsak a költségnövekedés, hanem az, hogy

a már kiadott támogatói okiratok alapján sem lehetséges egyetlen fillér kifizetés sem, mert a számlákat nem lehet feltölteni az EPTK (Elektronikus Pályázó Tájékoztató és Kommunikációs Rendszer) felületre, elszámolásra. Mindent fel tudunk tenni, kivéve az elszámolást.

Ez elég ijesztő. Miközben érkeznek a hírek, hogy kétségesek az Európai Unióból érkező források, amiből például ez a pályázatot is finanszíroznák. Ezért nagy az aggodalom a szakma berkeiben. A másik persze a borzasztó mértékű költségnövekedés.

Kiss Ernő

– A pályázati felületen egy kis kérdezz-felelek anyagban a mai napig olvasható, hogy amennyiben a források nem érkeznek meg az Európai Uniótól, addig a kormány ezt előfinanszírozza. Nyilván elfogyott a pénz...

– Mi is erre gondolunk.

– De ezt bizonyára nem erősítette meg a kormányzat részéről senki. Rákérdeztek erre?

– Nem vagyunk ennyire indiszkrétek. Minket ez a része kevésbé foglalkoztat, minket az érdekel, ami hátrányos a számunkra. Mi a kormányzatot kritizálni vagy kérdőre vonni nem akarjuk. Nyilván szűkösek a források, ezért nem tudják ezt sem kifizetni. Bízunk benne, hogy ezt a forrást előbb-utóbb megkapjuk. Csak az a probléma, hogy rengeteg cég komoly beruházásokkal készült. Hiteleket vettek fel. Elhangzott korábban, hogy tavaly egész évben 36 ezer háztartásban és kisvállalkozásban szereltek fel háztartási napelemes rendszert, míg csak ebben az egy pályázatban 43.600 napelemes rendszerről van szó. Ezenkívül még rengeteg más megrendelés van.

A rezsicsökkentés mérséklése miatt is tömeges, többszázezres igény jelentkezett.

Viszont április óta várják a tagvállalataink, hogy ezeket a rendszereket is telepíteni tudják. Közben chiphiány van, napelemhiány van, inverterhiány van. A cégek hiteleket vettek fel, a munkatársi gárdát bővítették, hogy ezt a többszörös igényt ki tudják elégíteni. Augusztus közepén végre megjöttek az első támogatói okiratok. Volt olyan cégünk, amelyik öt-tíz napelemes rendszert fel is telepített. Egy ilyen rendszer telepítése egyetlen nap.

Megcsinálták a pályázati elszámolást és kétségbeesetten tapasztalták azt, hogy nem is tudják feltölteni.

Ha az lenne, hogy fel tudnánk tölteni az elszámolást és kapnánk egy értesítést, hogy x napon belül megkapjuk a pénzt, akkor nem lenne probléma. De ha nem jönnek a helyreállítási alapból a pénzek, akkor a tagvállalataink ezt a rengeteg pénzt mind elveszítik. Utólag nem lehet odamenni a megrendelőhöz, hogy akkor legyen szíves mégis ő fizesse ki. Ezért tagvállalataink kevés kivételtől eltekintve azt a taktikát választották, hogy kivárnak. Nem tudnak mást csinálni.

Áll benne a pénzük, áll benne a rengeteg munkájuk.

Most arra várnak, hogy biztos jelet kapjunk a kormánytól, hogy mikortól lehet tervezni ezzel az összeggel. Ráadásul az augusztusban felszerelt rendszereknél az is van, hogy az elszámolás feltétele volt a számlázás.

Tehát kiszámlázták a munkát. Természetesen befizették az ÁFÁ-t. Egy olyan összeg után, amit nem tudni, mikor fogunk megkapni.

– Ehhez képest a minisztérium még azt is halogatja, hogy leüljön önökkel és tisztázza a helyzetet.

– Azt az információt kaptuk, hogy hamarosan tartanak egy egyeztetést, ahol megbeszélhetjük ezeket a kérdéseket. Viszont a panaszok tömegesek. Felháborodott nyertesek reklamálnak, mi az, hogy még pénzt kérünk, mi az, hogy önerőt kérünk. Eredetileg is szerepelt a pályázatban, hogy a költségnövekedés esetén a kivitelezők kérhetnek önrészt. A helyzet az, hogy a napelemes iparban ez elszámolás általában dollárban történik.

Tavaly ősz óta a dollár 325 forintról 425 forintra emelkedett. Emellett 18% felett van az infláció. Az üzemanyagköltségek elszálltak (mi nem rezsicsökkentett áron tankolunk), a katát eltörölték, rengeteg kivitelező katás vállalkozó volt. Ez megduplázta a munkabérköltségeket.

– Végeztem egy számítást, javítson ki, ha nem jól okoskodom. Az EU-tól a támogatást euróban kapjuk. Amikor a pályázatot tavaly kiírták, a keretösszegeket a tavalyi euro árfolyamnak megfelelően állapították meg. De ha a támogatást idén, vagy később folyósítják, akkor a meghatározott euró összegért átváltáskor nominálisan több forintot kapunk. A számításaim szerint egy komplex (11 és fél milliós) pályázati támogatás esetén ez ma 8-900 ezer forint pluszt jelenthetne, ami jelentős segítség lenne a nehéz helyzetbe került pályázóknak úgy, hogy igazából csak azt kapják meg, ami egyébként is jár nekik.

– Önnek igaza van, ez egy jó ötlet. Kár, hogy nem előbb mondta.

– Tehát ezt nem vetették fel a minisztériumnál?

– Nem, de köszönöm, ez egy jó ötlet.

– Örülök, ha segíthetek.

– Olyan egyszerű ötlet, kár, hogy nem jutott eszembe előbb. Csak az árfolyamveszteségről van szó...

– A kérdés, kinél jelentkezik ez. Ki kapja meg.

– Nem mi. Ez a minisztériumnál marad.

– Vagy a Nemzeti Banknál lesz nyereség.

– Arról nem is beszélve, hogy a megemelkedett bevételből az állam eleve több áfabevételt tesz el, plusz a termékdíj, mert nálunk a napelemért is termékdíjat kell fizetni.

– Jut is eszembe. A német modellt nem vetik fel? Ott elengedték a napelemes rendszereknél a forgalmi adót.

– Igen. A horvátok is ezt csinálják. És Németországban valami támogatást is adnak...

– Igen.

– Adómentességet is adnak. Csehországban 50%-ig mindenkinek támogatást adnak napelemes rendszer telepítésére, alanyi jogon. Miközben nálunk 27% ÁFÁ-t kell még befizetni, kilogrammonként 57 forint napelemek után a termékdíj, holott ez elvileg környezetbarát berendezés lenne.

– Tehát lenne mihez nyúlni, legalább az energiaválság idején.

– Hogyne. Ezt például felvetettük a minisztériumnak, azt válaszolták, hogy szó sem lehet róla, nem lehet ilyen válságos helyzetben ÁFÁ-t csökkenteni. Energiaválság idején nem lehet ÁFÁ-t csökkenteni.

– Értem. A németek másik kottát olvasnak.

– Nyilván a németek nem értenek hozzá. Meg a csehek sem, meg a horvátok sem. De itt az ember most azt csinálná, hogy minden ösztönzőt megragad, ami segít megszabadulni az orosz gáztól, meg az ebből fakadó zsarolási potenciáltól...

– Összefoglalva: a vállalkozók azért nem tudnak lépni, mert a pályázati felületen nem tudják feltölteni az elszámolásaikat, ezért aztán pénzt sem kapnak. Nincs is kifizetés, ez szépen látszik az internetes felületen, és lebegtetnek egy közös szakmai egyeztetést, csak nem tudni mikor.

– Igen. Az egyeztetést nem az ÉMI, hanem kormányzati részről ígérik. Az ÉMI-vel az a baj, hogy írásban és szóban is kértünk tájékoztatást az elszámolásról, az ügyfélszolgálatnál nem tudtak válaszolni,

írásban meg nem is kaptunk semmilyen választ sem.

Érthető ez a magatartás, hiszen nincs pénz. Mi is abban vagyunk érdekeltek, ezt támogatjuk, hogy beérkezzenek ezek a pénzek, s végre megkapják a támogatást a pályázók és más hasznos célok is megvalósuljanak.

– Igen, csakhogy közben, ahogy megy az idő, gyorsul az infláció, gyengül a forint, hogy másról ne is beszéljünk. Hogy lesz ebből megfizethető segítség azoknak, akiknek ez lett volna az egyetlen lehetőség?

– Ráadásul nemcsak ezek a gondok vannak, hanem a háború miatt, a chip-hiány miatt, a Covid miatt is drágulnak a berendezések. Sanghajban hónapokig zárva volt a kikötő. Csak emiatt a napelemek ára 40-50%-kal emelkedett az egy évvel ezelőttihez képest.

– Ahhoz az időszakhoz képest, amikor meghatározták a keretösszegeket, ugye?

– Igen.

– Ha ön lenne döntési helyzetben, milyen megoldást javasolna?

– Amit ön mondott, abban például, hogy a forintgyengülés következtében meg lehetne emelni a keretösszegeket, jó ötlet. Mindenképpen emelni kell ezeken az összegeken, az biztos, addig húzták már ezt a pályázatot.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Sz. Bíró Zoltán: A Nyugat célja már az, hogy stratégiai vereséget mérjenek az oroszokra
Meddig tarthat a háború? Ki robbanthatta fel az Északi Áramlat vezetékeit? Lesz-e télen gázhiány Magyarországon? Erről beszélgettek szakértők a Corvinuson.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. október 01.


Link másolása

hirdetés

Európában és itthon is vezető téma az energiahordozók árának drasztikus növekedése és az energiaválság, amivel mi is számos cikkben foglalkoztunk már az utóbbi időben.

Szeptember 28-án a Közép-Európa Társaság tartott nyílt kerekasztal-beszélgetést a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa, Sz. Bíró Zoltán, az egyetem mesteroktatója, történész és Oroszország szakértő, valamint Holoda Attila energetikai szakértő, volt helyettes államtitkár próbált választ találni arra, mi vár ránk a hamarosan beköszöntő télen, illetve hosszabb távon.

Lesz-e mivel fűtenünk? Vajon meddig tarthat még a háború? – tett fel egyből az elején két olyan kérdést a moderátor, Varga Dániel, amiről önmagában is órákig lehetne vitatkozni.

Holoda Attila szerint fontos leszögezni, hogy jelenleg sehol nincs ellátásbiztonsági probléma, ami meglepő lehet annak fényében, hogy egész nyáron ezzel riogattak bennünket. A valóság viszont az, hogy 4,6 milliárd köbméter földgáz van a hazai tárolókban, ami a 46 százaléka az éves fogyasztásnak, a lakosságinál pedig több is.

Ráadásul nemcsak a tárolók feltöltöttségétől függ az ellátásbiztonság: ez három részből áll össze, az előbbin kívül a saját termelésből és az importból. A földgáztárolók szerepe a ciklikusan jelentkező többletigény kiszolgálásában, illetve a vésztartalék-képzésében van.

Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos téli nap fogyasztása Magyarországon 50-51 millió köbméter, csak ez a kapacitás több mint 90 napig elég lenne, és akkor a másik két lábat még hozzá se adtuk.

hirdetés

Felsmann Balázs a fentiekkel egyetértve hozzátette, korábban még jogos volt a félelem, hogy az ellátásbiztonság is veszélybe kerül, most viszont már „csak” árkrízis van. Bizakodásra ad okot, hogy egyetlen kivétellel minden világpiaci szállító történelmi rekordszinten teljesít, soha ekkora mennyiséget nem szállítottak még, mint most. Nem túl meglepő módon Oroszország a kivétel, egyedül ők csökkentették a kapacitásukat.

A háború végével kapcsolatban Sz. Bíró Zoltán semmi megnyugtatót nem tudott mondani. Szerinte a helyzetet nagyon bizonytalanná teszi, hogy míg az ukrán oldalon pontosan definiált célok vannak (mégpedig a február 24-e előtti állapot visszaállítása, jó esetben Krím hozzácsapásával), az oroszok részéről folyamatosan változik, mit szeretnének elérni. Az Ukrán Nemzeti Bank utolsó jelentései ugyanakkor végig azzal kalkulálnak, hogy még 2024-ben is tartani fognak a harcok.

Hogyan szabadultak el ennyire az árak? Tényleg csak a szankciók felelősek a krízisért?

Felsmann Balázs szerint teljesen torz kép, hogy csak a háború a felelős a krízisért, hiszen az már előtte beindult. Valószínűleg az orosz tervek része volt, hogy a Gazprom 2021 második felétől feltűnően nem teljesített, nem töltötte a tárolóit. A céljuk az lehetett, hogy Európa minél kevésbé tudja majd támogatni Ukrajnát a leendő – akkor még csak általuk tudott – inváziót követően.

Ráadásul az aszály miatt a vízerőművek nagyon keveset termeltek, valamint a francia atomerőmű-flotta jelentős része is kiesett műszaki problémák miatt. A gázüzemű erőművek termelése viszont az extrém magas gázárak ellenére nőtt.

Holoda Attila is egyetért abban, hogy egy szakértő nem engedhetne meg magának olyan leegyszerűsítéseket, amiket politikusok teljesen komolyan kimondanak. 2018-19-ben szerinte lavina volt az európai gázpiacokon, óriásit nőtt a kínálat, emiatt mindenki elkényelmesedett. 2021 környékén még inkább ez volt a helyzet: a tárolók akkor alig 50 százalékon álltak, mert nem volt többre szükség.

Elhitték az emberek, hogy mindig lesz bőven gáz.

Tavaly július környékén kezdett el felmenni a gázár, mivel a járvány után óriási visszapattanás történt a fogyasztásban: 12-14 százalékkal nőtt az utolsó békeévhez képest. Már ekkor egy németországnyi fogyasztási igényt nem tudtak teljesíteni világszinten.

Nem tudtak új gázmezőket nyitni, valamint a már említett orosz kavarás is hozzájárult a helyzet romlásához. Mellesleg a látszat ellenére Oroszországban is vannak ellátási gondok: a permafroszt olvadása miatt sorozatos műszaki problémák léptek fel, mivel folyamatosan görgették a korszerűsítést.

Sz. Bíró Zoltán a fentiekhez hozzátette, hogy az energiahordozók közül jelenleg csak a kőszénnel szemben van hatályban szankció, ezért is csúsztatás arról beszélni, hogy az okozza a drágulást.


Ki állhat az Északi Áramlat robbanásai mögött?

Sok szó esett a beszélgetésen az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetéket ért támadásokról is, amelyek miatt a tőzsdei árak alig két nap leforgása alatt 30 százalékot ugrottak. Holoda szerint ez kizárt, hogy véletlen, de nem merné állítani, hogy szabotázs történt. Érdekes – tette hozzá –, hogy annak ellenére reagált így a piac, hogy augusztus vége óta eleve nem jön az Északi áramlaton gáz.

Sz. Bíró szerint a német sajtó ugyan rögtön arról írt, hogy vagy az oroszok vagy az ukránok voltak, de mindkettő valószínűtlen. Az ukránok azért, mert rengeteg szakértő, óriási helyismeret kellett volna hozzá, ami nekik aligha állt rendelkezésükre.

Az oroszok elvileg állhatnának az akció mögött, annyi bizarr dolog történt már eddig is a háborúban, hogy végső soron nem lenne meglepő. Ami mégis kétségessé teszi: a vezeték eddig főként zsarolóeszköz volt a kezükben, rengeteg pénzt (10-11 milliárd dollárt) beletettek, emiatt irracionális volna, ha pont ők pusztítanák el.

Hogy akkor mégis ki lehetett, arról Sz. Bírónak fogalma sincs.

Holoda ehhez annyit tett hozzá, hogy az USA-nak sem lett volna érdeke egy ilyen akció, mivel egy gyenge Oroszország nem segíti a céljaikat. Kínának már annál hasznosabb volna a meggyengülésük, de ez persze nem jelenti automatikusan azt, hogy ők voltak.


Jó-e az ársapka és a többi adminisztratív beavatkozás? Meddig lehetnek tarthatóak?

Felsmann szerint elsődlegesen piaci folyamatoknak kell irányítani a gazdaságot, azonban piaci zavarok esetén, mint amilyen a mostani is, az államnak van szerepe. Ezért nem meglepő, hogy gyakorlatilag minden ország kitalált valamilyen mentőcsomagot.

Abban van különbség, ki milyen eszközt használ (ársapka, áfa-csökkentés, egyszeri támogatás, stb.) Nincsen biztos recept, inkább ötletbörze zajlik, és mindegy, milyen irányba mennek az intézkedések, mindegyik fájni fog valakinek – hangsúlyozta.

Holoda annyit tett hozzá ehhez, hogy mint azt az Északi áramlat ügye is megmutatta, a piac imád pánikkal reagálni a váratlan helyzetekre. Magyarországon szerinte leginkább a felhasználást kellene csökkenteni, hogy a kiszolgáltatottságunk is csökkenjen. Oroszország hosszú ideig nagyon stabil és megbízható szállító volt, de Putyin ezt másodpercek alatt romba döntötte. Ugyanakkor számítani kell rá, hogy az orosz gáz teljesen biztos nem váltható ki.

A tőzsdei árak jelenleg egészen elképesztő mértékben ugrálnak, napi 10-20 százalékos kilengés teljesen megszokottá vált. Ezt főleg annak fényében érdemes nézni, hogy a forint esetében már 1-2 százalékos árfolyamingadozás is nagy hírnek számít. Gondoljunk arra, mit szólnánk, ha egy nap leforgása alatt 80 forinttal drágulna vagy csökkenne az euró ára!

Felsmann Balázs szerint kérdés, mennyire van kőbe vésve az évi 10 milliárd köbméteres hazai fogyasztás. Ha mondjuk 15-20 százalékkal csökkenteni tudnánk, az máris annyi lenne, amit még pont meg tudnánk oldani orosz gáz nélkül is.

A magyar lakosság egyébként korábban nagyon erősen képes volt alkalmazkodni a körülményekhez: amikor legutóbb drága volt a gáz (2007-től 2013-ig), jóval kevesebbet fogyasztottak, amikor pedig olcsó (2013-tól mostanáig), újra többet.

Az ársapkával kapcsolatban Felsmann és Holoda is kiemelte, hogy ez elsősorban egy politikai termék, ebből adódóan addig lesz tartható, amíg ez szolgálja a kormány érdekeit. Ha masszívan veszteséges, akkor is fent lehet tartani, viszont akkor más módon kell kompenzálni.

Holoda szerint az emberek eddig egyáltalán nem figyeltek oda a fogyasztásukra, most viszont nagyon tudatosan elkezdtek foglalkozni vele. Ez mindenképp a rezsinövekedés pozitív hozadékának tartja.

„Ha Orbán azt akarná, holnaptól a kenyér is lehetne újra 3 forint 60 fillér, csak az összes pékséget államosítani kéne. És remélni, hogy az emberek nem rakják össze, hogy emiatt nincs mondjuk CT a kórházban, ezért nem újítanak fel egy csomó dolgot, és így tovább” – fogalmazott.

Mi várható a háborúban?

Sz. Bíró Zoltán szerint a bizonytalanságot növeli, hogy a Putyin által elrendelt mozgósítás kritériumai nem szerepelnek a kiadott dokumentumban. A konkrét szám hivatalosan titkos, miközben az elnök szóvívője állítja, hogy 300 ezer főről van szó.

Az emigrációban működő ellenzéki Meduza portál szerint viszont a valós szám akár 1,2 millió is lehet, azonban Moszkvából és Szentpétervárról alig gyűjtenének be valakit. Főleg mezőgazdasági területekről, az ország legkiszolgáltatottabb részeiről soroznak be embereket, ahol működő helyi sajtó is alig van, ezért a lehető legkisebb lehet a felzúdulás.

Nagy kérdés, mennyit sikerül majd valójában, ugyanakkor már az eddigi önkéntes szerződéses katonák motiváltsága is messze az ukránoké alatt volt, nem valószínű, hogy az újonnan besorozottak fordulatot idéznek elő.

Közben az orosz periférián élő népek egyre elégedetlenebbek: a háború a mozgósítás elrendelése óta már nem egy távoli, megfoghatatlan dolog számukra, gyakorlatilag bekopogott az ajtókon. Lélektanilag ez merőben más helyzet, Sz. Bíró ezért nagyobb esélyt lát tüntetésekre is, mint eddig.

Kérdés, az eliten belül lesznek-e dezertálók és ha igen, milyen arányban. Ez merőben új helyzetet idézne elő, és akár Putyin hatalmát is veszélybe sodorhatná – tette hozzá.

Ami a harcok menetét illeti: Sz. Bíró szerint ahogy elkezdenek beérkezni a modern, nagy pontosságú nehézfegyverek nyugatról Ukrajnába, biztosan lesz valamiféle fordulat.

Az ukrán költségvetés jelenleg egyharmad rész adóból, egyharmad rész nyugati segélyből, valamint egyharmad rész bankóprésből (tehát pénznyomtatásból) áll össze. A harmadik csökkentése érdekében hamarosan még több nyugati segély jöhet, évi 60 milliárd dollár, aminek kétharmadát az EU adná. Ezt kizárólag az állam működtetésére költenék.

A Nyugat eddig megosztott volt abban, a fegyverszünet felé kell-e tolni Ukrajnát akár lemondások árán is, vagy a győzelemig. Amerika mellett most már egyre több másik ország is az utóbbi felé hajlik, tehát

kimondott céljuk, hogy stratégiai vereséget mérjenek az oroszokra, különben úgyse tartanák be a fegyverszüneti szerződést. Ezért kell elérni, hogy ha akarnak, akkor se tudjanak újra támadni.

Ráadásul az agresszort sem szabadna jutalmazni úgy, hogy engedünk a területi követeléseinek. Kérdés, meddig fogadja el a Nyugat, hogy ők finanszírozzák Ukrajna egyre horribilisebb háborús kiadásait, de jelenleg a tárgyalásos békekötésnek van kevesebb támogatója a nagyhatalmak között.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: