prcikk: „Azért vállalok szolidaritást a pedagógusokkal, mert jól képzett, megbecsült pedagógusok nélkül egy társadalom nem tud előre jutni” | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Azért vállalok szolidaritást a pedagógusokkal, mert jól képzett, megbecsült pedagógusok nélkül egy társadalom nem tud előre jutni”

Egy fiatal doktoranduszhallgató írása arról, mi mindent köszönhet a pedagógusoknak a bölcsödétől a doktori iskoláig, és miért fontos most kiállni mellettük.


Beáta egy Facebook-posztban foglalta össze mindazt, amit tanáraitól kapott. A bölcsődétől kezdve beszámol arról, hogy mi mindent köszönhet a pedagógusoknak, mi mindennel segítették céljai elérését és azt, hogy jelenleg a legmagasabb tudás megszerzésének lépcsőjén áll. A címkép a 2015-ös olaszországi úton készült, a Lago Blu (Lac Bleu) oldalában, a háttérben az épp ködbe vesző Matterhornnal. Az írásból kiderül, hogy ez miért nagyon fontos.

A posztot a szerző engedélyével, változtatás nélkül közöljük.

"Az elmúlt időszakban szépen lassan leszoktam arról, hogy fontos dolgokban bármit is megosszak ezen a felületen. Az ingerdús környezetben mindig ugyanazt a maroknyi embert érdekelte a mondandóm, mindig ugyanaz a pár ember adott visszajelzést, ugyanazokkal az arcokkal beszélgettem. Most viszont, egy nappal nemzeti ünnepünk után, 17 nappal az országgyűlési választások előtt úgy érzem, itt az ideje egy kis közös gondolkodásnak.

Ma, március 16-án sok pedagógus, szülő, gyermek, támogató hívja fel a figyelmet a magyar közoktatás helyzetére. Az ideológiákkal átszőtt tankönyvek, a szegregáció, az anyagi megbecsültség hiánya, a túlzott adminisztrációs terhek, az iskolakötelesség korhatárának csökkentése, a természettudományos és idegen nyelvi képzés ellehetetlenítése, a központosított tankerületek, a párthűség alapján kijelölt vezetők a lehető legrosszabb irányt jelölik, amerre egy ország oktatáspolitikája tarthat. Arra gondoltam - mivel a kockás ingemet ugyan felhúztam, de azt sokan nem látják - leírom, mi volt életem legnagyobb hazugsága, és szerintem hogyan lehetne ezt helyrehozni.

Anyukám mondogatta nekem mindig. Azt mondta, “tanulj, és az egész világ a tiéd lesz majd!”. Igyekeztem megfogadni a tanácsát, így lehetek most a PTE Földtudományok Doktori Iskola első évfolyamos hallgatója. Röviden, számokra lebontva, mit is jelent ez esetemben:

  • bölcsődei, óvodai évek,
  • 6 év általános iskola,
  • 6 év gimnázium,
  • 3 év egyetemi alapképzés,
  • 2 év egyetemi mesterképzés,
  • és most a 4 éves doktori képzés, amelynek az első évében járok.

(Minthogy ez a bejegyzés nem a magyar felsőoktatás helyzetéről szól, azt most nem részletezem, mennyire is vágyik valaki arra, hogy akadémiai pályán munkálkodjon. Egyezzünk ki annyiban, hogy szeretem, amit csinálok, és valószínűleg nem leszek a Forbes 10 évvel későbbi TOP100 listáján.)

Ez azt jelenti, hogy rengeteg pedagógussal “dolgoztam együtt” életem során:

  • Nem volt mindegyikük a szakma gyöngye, de vitathatatlan tény, hogy most nem lennék ott, ahol, ha nincsenek ők.
  • Nem tanultam volna meg közösségben élni, nem tudnék írni-olvasni, nem érdekelne a világ sem.
  • Nem sátorozhattam volna a dunaföldvári Duna-parton, nem járhattam volna közvetlen környezetem leginkább eldugott csücskeiben osztálykirándulás címszóval, nem gondolkodnék kritikusan a világról.

Amikor a gimnáziumban, 2013 őszén jeleztem a földrajztanáromnak, Bognár Zoltánnak, hogy szeretnék jelentkezni a lépcsőforduló hirdetőtábláján olvasható Kőrösi Csoma Sándor versenyre, kétkedve ugyan, de rábólintott a dologra. Onnantól együtt dolgoztunk. Szabadidőnkben, energiánkat nem sajnálva belevetettük magunkat a Nyugat-Balkán rejtelmes világába.

Kicsit ugorva az időben, 2015 májusában ott álltam a Nyugati-Alpok legcsodálatosabb régiójában, életemben először láttam gleccservölgyet, hófödte csúcsokat, vízeséseket - köszönhetően a második nekifutásra elhozott első helyezés nyereményének, egy olasz kirándulásnak. Egy évvel később, a verseny történetében először címvédésre került sor. Mindez miért volt lehetséges? Azért, mert megírhattam később a történelem fakultációs dolgozatot, ha az éppen ütközött az írásbeli fordulóval. Azért, mert kihagyhattam a média órát, hogy a verseny körüli teendőket intézzem. Azért, mert az osztályfőnököm gondoskodott arról, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt a felkészülés ideje alatt.

Újabb ugrás, és 2019 nyarán, a családomban először vehettem át egyetemi diplomát. Okleveles geográfus lettem, de azt éreztem, szeretném tovább feszíteni a húrokat, még több, még frissebb tudással felvértezni magamat, azt akartam, hogy tényleg enyém legyen a világ. (És valójában de jó, hogy így döntöttem!)

Miért is hazugság akkor ez a mondat?

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon nem jött újra divatba a tudás. Sikk lett csalni, sumákolni, mismásolni, szemet hunyni, de nem lett menő a valódi tudást megbecsülni, megfizetni, ösztönözni, tisztelettel fordulni azok irányába, akik ennek magvait hivatottak bennünk elültetni.

Sokszor merül fel emberekben, hogy „hiszen a pedagógusok nem is csinálnak semmit, egy villanyszerelő, bolti eladó is ugyanannyit ér!”. Így van, ugyanannyit érnek, hiszen mindenekelőtt mindannyian EMBEREK. Azt azonban nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a pedagógusszakmát semmisnek tekintse bárki is.

Kedves ismerőseim, mit gondoltok, vajon a bolti eladó honnan tudja, milyen számokat lát maga előtt? Vajon a villanyszerelő miként ismeri fel az alapvető fizikai törvényszerűségeket? Vajon az orvosok, ápolók honnan szerezték biológiatudásukat? Vajon téged, kedves ismerősöm ki tanított meg arra, hogy az általam legépelt betűket felismerd, azokat szavakká, majd mondatokká alakítva értelmezd írásomat?

Bennem is sok kérdés felmerül, ebből szemezgetnék, a teljesség igénye nélkül:

  • Ha egyszer a saját gyerekemet viszem majd iskolába, vajon a tanítója, tanára fel lesz vértezve kellő pedagógia készségekkel?
  • Ha igen, vajon lesz elég ereje a mérhetetlen mennyiségű adminisztráció mellett érdemben kamatoztatnia ezen tudását?
  • Vajon lesz szakos tanára természettudományos tárgyakból?
  • Vajon az idegen nyelvet olyan valaki tanítja majd neki, aki nem két leckével lesz előtte?
  • Vajon őt is bátorítják, támogatják majd, ha valamiben tehetséges lesz?
  • Vajon kellő figyelmet tudnak arra fordítani, ha a gyerekem esetleg nem olyan lesz, mint a többi? Esetleg lassabb, halkabb lesz, mint az “átlag”?
  • Vajon szeretettel, türelemmel, megfelelő szakmai tudással fordulnak majd felé pedagógusai?
  • Vajon ő is azt mondja majd, hogy hazudtam, amikor ugyanazokat a szavakat mondom neki, mint amit nekem mondott az anyukám? Ő is azt mondja majd, hogy nem lesz az övé a világ, hiába is tanul?
Azért vállalok szolidaritást a pedagógusokkal, hogy helyrehozzam életem legnagyobb hazugságát, és azért mert jól képzett, megbecsült pedagógusok nélkül egy társadalom nem tud előre jutni. Én a magyar társadalom tagja vagyok. Azt szeretném, hogy előre haladjunk, azt szeretném, hogy én is, és a következő generáció is egy jobb helyen élhessen. Az első lépés, hogy a „nemzet napszámosait” felemeljük a napszámból.

Végül pedig egy idézet, amit egykori gimnáziumi ismerőseim minden bizonnyal kívülről fújnak. Magyar László, a dunaföldvári gimnázium névadója, a XIX. század egyik jelentős Afrika-kutatója így írt a Magyar Tudományos Akadémia elnökének 1861-ben:

“Én mindig szent kötelességemnek tartottam édes Hazám javát és díszét a tőlem kitelhető minden módra előmozdítani.”

Én most ezzel tudok egy hangyányit mozdítani — elsősorban a lelkiismeretemen, másodsorban talán ismerőseim lelkiismeretén.

#szolidaritás"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Az az érzésem, hogy nem pusztán árad a Tisza, hanem ez gátszakadás
A youtuber döbbenetes listát állított össze a kormány körüli ügyekről. Felhívja a figyelmet, hogy még több mint két hét van hátra a választásokig, de már most durva dolgok derültek ki.


Pottyondy Edina, a youtuberként és humoristaként ismert közéleti véleményformáló a Facebookon fejtette ki, hogy szerinte a magyar politikában már nem egyszerűen csak „árad a Tisza”, hanem „gátszakadás” van. Bejegyzésében több, az elmúlt napokban nyilvánosságra került ügyet sorol fel, amelyek szerinte ezt az érzést támasztják alá.

Azt írja, Orbán Viktor nyilvános beszédein spontán összeverődött emberek azt skandálják, hogy „Mocskos Fidesz!”, hivatkozik a Medián egy mérésére, amely szerint 23 százalékkal vezet a legnagyobb ellenzéki párt, és megjegyzi, hogy a Mi Hazánk a küszöbön billeg, a DK-nak pedig négy jelöltje is visszalépett.

A poszt szerint ez azonban a legkevesebb. „Hiszen Szijjártó nyilvánosan elismerte, hogy forródróton tájékoztatja Lavrovot az EU belső vitáiról, és egyezteti vele a magyar álláspontot. Majd aztán letagadta az egészet, mondván, hogy nincs semmi látnivaló, mert ezek teljesen nyilvános információk, amikről mindenki tud. De basszus, akkor miért telefonálgatnak?!”

– teszi fel a kérdést Pottyondy.

Ezután arról ír, hogy a „Pjotr kémügyét” szerinte két nap múlva elsöpörte Szabó Bence rendőr százados vallomása,

„aki végső tehetetlenségében – miután minden szolgálati út lezárult előtte – a közvéleményhez fordult, hogy elmondja: a magyar titkosszolgálatok törvénytelen eszközök sokaságával próbálják ellehetetleníteni a Tisza Pártot”.

Hozzáteszi, hogy a rendőrség másnap házkutatást tartott nála, Orbán Viktor pedig ukrán kémek emlegetésével próbálja hitelteleníteni a századost. Pottyondy szerint eközben Matolcsy Ádám Dubajba menekíti a vagyonát, Mészáros Lőrinc pedig kiüríti a legnyereségesebb cége bankszámláját, a hatóságok pedig tétlenül nézik mindezt.

A youtuber a Partizán két videóját is említi. Az egyik Gyopáros Alpár kormánybiztos feleségének építkezéséről szól, amelyet állítása szerint egy olyan cég végez, amely kedvezményezettje a Gyopáros által felügyelt Magyar Falu Programnak. A másik videóból Pottyondy szerint az derült ki, hogy „Tóth Gabi napi hat órában a Fidesz frakció mellett dolgozik mint titkár. Nettó 1,3 millió forintért”. Végül egy szavazatvásárlásról szóló dokumentumfilmről is ír, amely szerinte bemutatja, hogyan működik a voksok megvásárlása, és amelynek készítői önkénteseket gyűjtenek a csalások megakadályozására.

„És ez csak az elmúlt négy nap termése, még van hátra tizenhét. Mi lesz még itt???”

– zárja bejegyzését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” – a mezőőrt küldték A szavazat ára forgatócsoportjára Nyírbogáton
Nyírbogáton a félelem az úr - erre jutottak a szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm készítői. Miközben dolgoztak, őket is követni kezdte egy autó, majd kiszállt belőle egy férfi, aki a helyiek szerint a polgármester embere.


Nyírbogát polgármestere a térség fideszes országgyűlési képviselőjének a felesége, egyben ő a helyi háziorvos és üzemorvos is, valamint korábban az idősek otthonát és a helyi futballklubot is ő vezette. Amikor az újságírók korábban erről faggatták, azt mondta, a település rengeteg pénzt spórol meg azzal, hogy ennyi funkciót tölt be.

A szavazat ára című, szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm külön fejezetet szentel a településnek, amiben több helyi is megszólal.

„Én nyírbogáti vagyok, és nagyon sokan elmondják, hogy  nem mernek megszólalni, reszketnek” – mondja egyikük,

hozzátéve, hogy az emberek attól tartanak, ha nem a megfelelő helyre szavaznak, nem kapnak orvosi ellátást vagy nem írják fel nekik a gyógyszert. Attól is félnek, ha valaki nem a várakozásoknak megfelelően szavazna, akkor demens beteg hozzátartozójukat kitennék az idősotthonból.

A polgármester nem akart a film készítőinek nyilatkozni, de miután találkoztak vele, a film készítői egyszer csak azt látták, hogy követni kezdi őket egy kocsi.

Egy erdős területen félrehúzódtak, és bevárták a nyomukban érkező autót. A sofőr letekert ablakkal vonta kérdőre őket. „Miért videóz engem? Tetszek magának?”

Mikor azt válaszolták, a természetet videózzák, meglepő válasz érkezett: „Akkor nyalja ki a seggem! A természettel együtt.”

Ezután az autós elhajtott, de csak azért, hogy nem sokkal arrébb megforduljon, és visszatérjen, és ismét letekerje az ablakot. „Megkértem magát valamire. Nem volt elég világos? Ilyen szennyes embereket!”

Amikor rákérdeztek, miért követi őket, a férfi azt válaszolta, a barátja itt lakik, egy juhász. Majd ismét elment.

Ezután a stáb tagjai a helyi informátoruktól kiderítették, hogy az őket követő férfi a polgármester rokona. Egyben a sofőrje, intézője, jobbkeze is.

„Tehát a polgármester ránk küldte az intézőjét?" - kérdezte az egyik alkotó. Az informátor szerint a férfi mezőőr, "meg van egy ilyen csomó humbug munkahelye.”

A település közepén aztán ismét felbukkan a kocsi, és ezúttal ki is száll a sofőr. Az igazolványát maga elé tartva közeledik. „Rendészeti feladatot ellátó személy vagyok” - mondja. Mikor a stáb tagjai megkérdezik, miért zaklatja őket, azt válaszolja, „Én mezőőr vagyok."

„De itt hol a mező?” - kérdezik a falu közepén. Ez azonban nem akasztotta meg. „És akkor ott mit csináltak? Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” - jelentette ki.

Egy helyi riportalanyt pedig épp akkor állítottak meg a rendőrök, amikor a stábbal találkozott volna. Közel három órán keresztül igazoltatták a település legforgalmasabb pontján. Állítása szerint a telefonját sem használhatta. „Úgy engedtek el, hogy  feljött a kisfiam, és azt mondta: anya, elmentek a sajtósok, elmentek az újságírók, és akkor billentett a fejével, na akkor most már mehet” – idézte fel a történteket az asszony, aki ennek ellenére arccal és névvel vállalta a szereplést.

A teljes film

A nyírbogáti rész 35:35-nél kezdődik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk