Élete legidegfeszítőbb, de legeredményesebb időszakáért lett a brit lovagrend tagja Szakmány Tamás
Kutatási munkájában megállapította egyebek között, hogy
„Azok között szedi áldozatait a fertőzés, akiket megfosztottak a társadalomban anyagi és nem anyagi javaktól. Sok nem fehér ember betegszik meg. Ezt tapasztaltuk Walesben és kiderült, hogy egész Nagy Britanniára igaz ez.”
Szakmány Tamás az elsők között volt, aki jelentkezett önkéntesnek az oxfordi vakcina klinikai vizsgálatába. Mint utóbb megtudta, ő a “placebo” csoportba került, és az agyhártyagyulladás ellen már évtizedek óta engedélyezett oltóanyagot kapta. Arra való tekintettel, hogy az NHS-ben dolgozik, sikerült megkapnia a Pfizer-oltás első adagját január elején.
Ennek nagyon örül, mert
„Úgy tűnt a kollégákon is, hogy ez nem volt vidám.”
A professzor jó ötletnek gondolta eleinte, hogy minél több ember beoltását tervezik Nagy Britanniában, és a második oltást nem egy, hanem három hónap múlva adnák. Már csak az a kérdés, hogy mennyire hatásos az első adag: 90 vagy csak 50 százalék?
„Minden nap változik, mi tudható a vakcinákról. Én találgatni sem akarok, mert én intenzíves orvos vagyok, nem virológus.”
Szerinte jó lenne, ha a virológusok, nem pedig háziorvosok, toxikológusok, gyógyszerészek próbálnák meggyőzni az embereket az oltásról. Neki erről is egy régi kollégája mondása jut eszébe: "15 év tapasztalatát pontosan 15 év alatt lehet megszerezni.”
Szakmány Tamás tanulni ment Angliába még 2oo4-ben.
„Láttam orvosokat, akik itt töltöttek időt. Ők jobb orvosok, szélesebb a látószögük, új dolgokat vittek a magyar egészségügybe. Nekem aztán úgy alakult, hogy maradtam. Nagyon sok kollégának segítettem én is kijönni, voltak, akik maradtak, és sokan hazamentek.”
Az mondja, az Egyesült Királyságban sokkal jobbak a lehetőségei szakmailag és anyagilag is, ezért akkor is marad, ha a család hiányzik és a magyar négy évszakért is jobban rajong, mint a folytonos őszért.