Eke Angéla: Az ami túl kényelmes, az nagy eséllyel káros is
Eke Angéla személye örökké emlékezetes marad számomra, mert 2020-ban, a pandémia előtti utolsó színházi élményem pont az Én, Iphigénia című egyszenélyes előadása volt. Ezért is örülök, hogy ismét interjúzhattam vele. Ezúttal a környezetvédelemről és a fenntarthatóságról kérdezgettem.
– Hogy vészelted át az elmúlt másfél évet?
– Hullámzóan telt a pandémiás időszak. Sok mindent átértékeltem.
Persze a karantén alatt sem lustálkodtam, igyekeztem mindenféle online művészeti projektben részt venni. A Trojka Társulattal például volt egy internetes online színházi előadásunk. De közben rájöttem – amire még nagyon sokan –, hogy az élő művészet mindennél fontosabb, igazi kuriózum, pótolhatatlan kincsünk.
Ugyanúgy az életünk része, mint bármi, ami az egészségünket szolgálja – itt most a lelki egészségünkről van szó.
– Az első lezárások idejében sokan fellelkesedtek, hogy milyen jó megállni kicsit. Hangsúlyosabbá váltak a fenntartható életmóddal, a környezetvédelemmel kapcsolatos témák. Ebből a szempontból Te hogy élted át ezt az időszakot?
– Sokkal többször tudtam például főzni magunknak, amit nagyon szeretek, ráadásul termelőktől szereztem be hozzá a zöldségeket, ahogy a legtöbb esetben. Ha magunknak csináljuk meg az ételt, sokkal értékesebb, és sokkal jobban hasznosul a szervezetünkben, hiszen az ember saját magának igyekszik minél egészségesebben, frissebben elkészíteni.
Most, hogy az embereknek több ideje volt, és leálltak a nemzetközi szállítói láncolatok, jobban előtérbe kerültek a hazai termelők, és
Van egy termelői piac, ahová hosszú évek óta járok, és a termelőkkel egyfajta bizalmi kapcsolatot építettem ki. A piac szerencsére a pandémia alatt is nyitva tarthatott. Megfogalmazódott bennem, hogy nagyon szeretnék majd egy saját kertet, ahol mindenfélét termelhetek.
– Számodra mikor vált igazán fontossá a környezetvédelem, hogyan fogtál hozzá, miken változtattál a saját életedben?
– Nekem ez mindig is az életem része volt, és ez valahonnan onnan datálható, hogy kiskoromban egyáltalán nem voltunk gazdagok. Meg kellett gondolnunk, hogy mikor mit veszünk. Ezért soha nem pazaroltunk, nem vásároltunk fölösleges dolgokat.
Az, ami túl kényelmes, nagy eséllyel káros is. Ha belegondolunk, 20-30 évvel ezelőtt robbantak be az egyszer használatos eszközök az életünkbe, ami akkoriban persze nagyon nagy könnyebbséget jelentett.
Én is emlékszem egy szülinapi zsúrra, amikor az anyukám örömmel felsóhajtott, milyen jó, hogy nem kell annyit mosogatni, mert lehet venni műanyag tányért és evőeszközt.
De akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy ez hova vezet. Most, hogy így visszagondolok, mindig is azt mondtam, hogy igyekezzünk az észszerűség határán belül maradni. Kérdezzük meg: valóban szükségem van arra a termékre, műanyag palackra, ruhára?
Már az sincs, hogy el kell mennem egy boltba, és ott valóban meggondolom, hogy szükségem van-e az adott termékre. A cégek azt sugallják, hogy rendelj nyugodtan bármennyit, odavisszük az ajtódba, és ha nem tetszik, visszaküldheted.
Ez olyan mértéktelenséget generál, ami nem jó.
Tudod, milyen hatással van az emberi tevékenység a bolygónkra? És tudod, hogy mit tehetünk a teremtett világ védelmében?
Tedd magad próbára a DUE Médiahálózat, Nagy Diák Klímatesztjén, hogy esélyes légy a fődíjra, amit te választhatsz magadnak, egy fantasztikus kétszemélyes belföldi (balatoni) utazás, egy elektromos robogó, vagy egy nagyértékű kerékpár közül!
A három fordulóból álló vetélkedősorozat első szakasza online zajlik 2021. március 5. és 2021. szeptember 5. között, a legjobb környezetvédők pedig továbbjuthatnak a középdöntőbe. A tesztet bárki kitöltheti, de a fődíjakért csak a 14-24 év közöttiek versenghetnek. A középdöntőt és a döntőt 2021. szeptember 30-án, a 28. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál keretén belül rendezik meg az Akvárium Klubban.
– Sokak számára az igazi nehézséget az jelenti, hogy ne érezzék önsanyargatásnak az életmódváltást. Számodra van olyan, amit tényleg csak a cél érdekében adtál fel, vagy amit legnagyobb jószándék mellett sem tudtál feladni?
– Őszintén szólva, nekem ez a természetes, ezért nem érzem nehézségnek. Sokkal inkább nehezemre esne például, hogy pet palackokat vásároljak fel. Annyira ésszerűtlen és felesleges!
Amit a legkevésbé tudok megérteni, hogy az emberek vizet vesznek és cipelik haza petpalackokban, miközben ha megnyitom a csapot, folyik belőle a jó minőségű víz.
A földbolygó olyan területén lakunk, ahol ihatunk a vízből. Mindemellett persze, ha minden kötél szakad, és olyan élethelyzet alakul ki, akkor én is megveszek egy-egy kevésbé környezetbarát dolgot.
De ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor a vásárolt tárgyat megpróbálom utána újra felhasználni.
Amit szeretnék megvalósítani, és még nem tudtam, az a fenntartható közlekedésre való áttérés. Jó lenne elektromos autóval közlekedni, de ez még nem adatott meg.
Amúgy nagyon szeretem a közösségi közlekedést, a közösségi rollert – de van saját rollerünk is itthon –, vagy a „car sharinget”. Tömegközlekedni is szoktam, vidékre sokszor vonattal utazom, de az autót még sajnos nem tudom teljesen kiiktatni az életemből.
– Kicsit beszélj még arról, hogy a közeljövőben hol, miben láthatunk.
– Nagyon bizakodó vagyok, várom az őszt, a színházi szezont. A Radnóti Tesla Laborban a tervek szerint továbbra is látható lesz az Én, Iphigenia című első monodrámám, mint ahogy az összes repertoár darabom is, a Szkénében és a Trojka Társulattal is folytatódnak a munkálatok.
A legizgalmasabb, ami a pandémia miatt mindig tolódott a társulattal, az Lars von Trier Dogville című filmjének színházi változata, amiben fontos feladatot kaptam Soós Attila rendezőtől.
Fotó: Panamy
