SZEMPONT

Egy játéfüggőnek a lottó sem fér bele

Két egykori játékfüggő arról mesélt az Abcúgnak, hogyan szippantotta be őket a szenvedély, és hogy tudták végül abbahagyni.

Abcúg, Albert Ákos - szmo.hu
2017. május 21.

Balázs tizenéves kora óta küzd játékfüggőséggel, eközben milliós adósságokat halmozott fel. Szabolcs hat különböző hitelt vett fel, és volt, hogy vajas kenyéren élt egy hónapig, csakhogy legyen pénze játszani. A magyarok fele azt sem tudja, mi az a szerencsejáték-függőség, pedig komoly betegség, amely több mint százezer embert érint. Bemutatunk két egykori játékfüggőt, akik arról mesélnek, miért kezdtek el játszani, majd hogyan tudták abbahagyni. Mit kell tenni, ha felhív a behajtó? Visszaesésnek számít-e egy feladott lottószelvény?

Volt már olyan, hogy nyugtalanná vagy izgatottá vált, ha nem játszhatott szerencsejátékot? Próbálkozott már azzal, hogy a játék során elveszített pénzt újabb játékkal nyerje vissza? Kért már kölcsön pénzt játék miatt? Tagadta már le családtagja előtt, hogy pénzt veszített játékon?

Ezek sztenderd kérdések, arra szolgálnak, hogy az ember eldöntse magáról, oké-e, hogy heti rendszerességgel vesz kaparós sorsjegyet vagy ez már játékfüggőség. A kérdések megtalálhatóak a Szerencsejáték Zrt., illetve a Névtelen Szerencsejátékosok közösségének a weboldalán tucatnyi más tájékoztató anyaggal együtt.

Mégis, a Szerencsejáték Zrt. legutóbbi, 2015-ben végzett online felmérése szerint a magyarok nagy részének fogalma sincs arról, mi az a szerencsejáték-függőség. A lakosság egynegyede szerint a játékfüggőség egyáltalán nem súlyos gond, és a többség szerint is csak középsúlyos probléma. A magyarok közel fele pedig azt mondta, szerinte a játékfüggőség nem betegség, csupán egy rossz szokás.

Holott a játékfüggőség igenis betegség, ráadásul a legutóbbi felmérés szerint akár kétszázezer embert is érinthet Magyarországon. Előző cikkünkben bemutattuk, mely csoportok a legveszélyeztetettebbek, és hogy mely játékokkal érdemes vigyázni. Most ismerjék meg Balázs és Szabolcs történetét. Ők éveken keresztül küzdöttek a játékfüggőséggel, de ma már mindketten játékmentesek. Miért játszottak, és hogyan sikerült abbahagyniuk?

Mindig az utolsó fillérig nyomtam

“A rulett volt az én játékom” – mondta Balázs, amikor azt kértem tőle, emlékezzen vissza rá, hogyan került kapcsolatba a szerencsejátékkal. Az első kaszinós élményeit 19 éves korában szerezte, és sokáig azt hitte, akkor kezdődött a játékos pályafutása. Csak később, amikor elkezdett foglalkozni a függőségével, tudatosult benne, hogy már azelőtt is megesett vele, hogy pókeren eljátszotta a fizetését, sőt már fiatalkorában a vidámparkban sem tudta visszafogni magát.

A kaszinó főiskolás korában jött. Az elején még voltak kevésbé súlyos évek, később azonban teljesen belefeledkezett a játékba. Jó helyen dolgozott, sok pénzt keresett, ez azonban csak annyit jelentett, hogy sok pénzt tudott eljátszani.

“Mindig az utolsó fillérig nyomtam” – mondta. Non-stop kaszinókba járt, így még a záróra sem akadályozta. Ha nem volt nála elég készpénz, kiment a bankautomatához. Ha kellett, várt éjfélig, hogy újra tudjon pénzt felvenni. Ha ez sem volt elég, hazataxizott pénzért, majd vissza a kaszinóba. “Az első mélypont az volt, amikor a barátnőmet loptam meg, és beismertem neki. Ő szembesített azzal, hogy játékfüggő vagyok” – mondta Balázs.

Megnyerte egy ember többhavi fizetését

“Ha volt pár ezer forintom, azzal megpróbáltam egy tippmixet, ha húszezrem, akkor játékautomatát, ha ennél is több pénzem volt, akkor kaszinóba mentem, vagy online póker” – ezt már Szabolcs mesélte. Ő 14 évesen kezdte, persze akkor még nem kaszinókkal: a kocsmákban ultizott. Mindenkit megvert, és jó pénzt keresett vele. “Kialakult belőle az a tudat, hogy nekem van képességem nyerni, hogy én okosabb vagyok… Aztán egyszer egy játékautomatával megnyertem egy ember többhavi fizetését, és ez meg is pecsételte a sorsomat” – mondta.

Szabolcs nem akart senkinek sem rosszat, csak arra számított, hogy nyereményekből a saját lábára tud állni. Azt gondolta, hogy onnantól már mindig nyerni fog, de nem nyert. Egyre több pénzt veszített, majd kölcsönöket kért, eladott dolgokat. Végül megkárosította azt a céget is, ahol akkor dolgozott. “Életem egy csúcspontja lehetett volna az az időszak, ha azokat a pénzeket nem játszom el… de nem csak eljátszottam, még kölcsönöket is felvettem” – mondta tűnődve.

Csak egy játékos érti, milyen őrület játszani

A játékfüggő erős késztetést érez arra, hogy játsszon, nem tud ellenállni a játéknak, amiért hajlandó feláldozni az életének más, fontos részeit. Például a munkáját, a családját, a hobbiját – mondta Demetrovics Zsolt, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékéknek vezetője. Demetrovics szerint a játékfüggőre jellemző

• a veszteség hajszolása, azaz az illető az elvesztett pénzek visszanyerésére törekszik, és ezzel magyarázza a játékát

• nyerés esetén felnagyítja a saját szerepét a játékban, azaz ha nyer, azt a saját ügyességének tulajdonítja,

• a veszteséget viszont ignorálja, kiszűri, külső okokra vezeti vissza, például azt mondja, “ma nem volt szerencsém”,

• titkolózik a játékkal kapcsolatban

• pénzt kér kölcsön, anyagi nehézségei keletkeznek.

Balázs és Szabolcs szerint nehéz megmagyarázni azt az érzést, amit játék közben éreznek. “Csak egy játékos érti, milyen őrület játszani” – mondták. Adrenalinról, izgalomról, a nyerés lehetőségéről szól. “Képzeld el, hogy az a pénz, ami a zsebedben volt, nincsen meg, és vissza kell nyerned, különben hiányérzeted van. Ez egy égető érzés… hogy valami nincs rendben” – próbálta körülírni a játék vonzását Szabolcs.

Ő mindig a jövőben élt. “Majd ha visszanyerem azt az összeget, ezzel hatalmaztam fel magam” – magyarázta. A további játékra és például arra, hogy a jövőbeni nagy nyeremény érdekében hiteleket vegyen fel. Majd még egy hitelt, majd még egyet. Amikor banki alkalmazott volt, akkor például saját magának intézte ezeket, végül összesen hat darab, fedezet nélküli hitele lett. “Azt mondtam magamnak, ez csak egy átmeneti anyagi probléma, de hát annyira átmeneti volt, hogy az én esetemben 14 évig tartott” – mondta.

Nem merte felvenni a telefont, hátha a behajtó

Végül, hat év különbséggel, de Balázs és Szabolcs is ugyanazt az utat választotta, amikor úgy döntöttek, változtatni akarnak. Balázs először pszichológushoz kezdett járni, de nem segített. “Három évet kellett még játszanom, mindent elvesztenem, a szüleim kitagadtak otthonról, na az volt a mélypont” – mondta. Tárcsázta a kórházat, bekerült egy terápiára, végül pedig a Gamblers Anonymous, azaz a Névtelen Szerencsejátékosok közösségénél kötött ki.

A közösség amerikai mintára alakult a 90-es években. Rendszeresen tartanak gyűléseket, főleg Budapesten, de némely nagyobb vidéki városban is, és egy 12 pontból álló felépülési programmal segítenek megfékezni a játékfüggőséget. Ennek az első pontja felismerni, hogy az ember tehetetlen a játékkal szemben, és az élete irányíthatatlanná vált.

“Életem első gyűlésén voltunk 8-an, egy születésnapot ünnepeltünk, egy társam harmadik éve nem játszott” – mondta Balázs. Ennyi idő játék nélkül akkor számára elképzelhetetlen volt. Szabolcs 2010-ben jutott el egy GH-gyűlésre. “Nekem az a tapasztalatom, hogy senkit nem lehet önmagától megmenteni, mindenkinek magának kell segítséget kérni” – mondta.

Fontos volt, hogy kialakuljon benne, az életéért ő a felelős, ebben pedig nagyok sokat segítettek neki a heti gyűlések. “Ott az lehetek, aki vagyok, elmondhatom, amit érzek, amit tettem, és nem azt mondják az emberek, hogy hogy lehetsz ilyen, hanem hogy velem is ez történt” – mondta. Olyan dolgokról tudott végre őszintén beszélni, hogy már nem merte felvenni a telefont, vagy átvenni a leveleit, mert attól félt, hogy pénzbehajtók keresik.

Egy szelvény lottó sem férhet bele

“Nem a legegyszerűbben kezelhető betegség” – mondta a játékfüggőségről Demetrovics Zsolt. De több lehetőség van kigyógyulni belőle, ebben a folyamatban pedig a pszichoterápiának, az önsegítésnek és az anonim játékos csoportoknak is nagy szerepük lehet. A visszaesés kockázata viszont a pszichológus szerint nagyon nagy. Az egészséges játék a kikapcsolódást szolgálja, a patológiás játék viszont szerinte olyan, mint az alkohol és a drog: a célja kilépni a valóságból, elzárkózni a problémák és a konfliktusok elől. Ezért is nagy a visszaesés lehetősége, és ezért van az, hogy egy függő képtelen csak a játék és a versengés kedvéért játszani. “A gyógyulás sem lineáris folyamat” – mondta Demetrovics. Sikerekből, részsikerekből és visszaesésekből áll, úja és újra.

Szabolcs szerint a gyűlések sem jelentették azonnal a játék feladását, sőt, évekig játszott még azután is, hogy elkezdett járni. Az elején csak napokat, hónapokat tudott játék nélkül tölteni, és mindig visszaesett. Viszont látott maga előtt olyan példaképeket, akiknek sikerült játékmentessé tenniük az életüket. Akkor már ilyen volt Balázs is.

“Csak a mai napra kell koncentrálni. Azt nem tudom megígérni, hogy soha többet nem játszom, de azt el tudom dönteni, hogy ma nem akarok játszani” – mondta. Amikor játszott, a napja felét a jövőben töltötte, arra gondolva, mi lesz majd, ha nyer, a napja másik felét pedig a múltban, hogy hol mit szúrt el. A közösségben azt tanulta meg, hogy a jelenben kell élnie, és ha aznap nem játszik, akkor másnap már tud úgy felkelni, hogy ne stresszelje az előző napi játék miatti lelkiismeret-fordulás. “Lényeg, hogy a mai nap fölött van hatalmam, hogy elmegyek-e játszani, és ezekből a napokból gyűlnek össze a hetek, a hónapok, az évek” – mondta.

Balázs ma már lassan 13 éve nem játszik szerencsejátékot. “Jól hangzik, ha azt mondom, hogy nem játszom évek óta, de igazából még ma is a mai nap a fontos” – magyarázta. Pedig egy alkalommal le is kellett nulláznia az évek számát. Ugyanis rájött, hogy nem elég, ha csak a kaszinót hagyja abba. “Az elején azt gondoltam, hogy a lottó belefér” – mondta. Majd egy évnek kellett eltelnie, mire rájött, hogy egy játékfüggőnek még az sem fér bele, hiszen ugyanolyan érzéseket ébreszt, mint a kaszinózás, hogy mi történik majd, ha megnyeri a nagy pénzt,

“Rég nem a játék a kérdés, az csak egy tünete a szenvedélybetegségemnek… hogy ki akarok elégíteni egy belső hiányt. Az én problémám a Balázs, hogy elfogadjam magamat úgy, ahogy vagyok, külsőleg, belsőleg, egzisztenciálisan, és ne egy álomvilágban éljek, hogy majd, ha megnyerem a lottót, akkor mi lesz” – mondta. Ezért végül arra jutott, hogy az ő életében semmilyen játék nem lehet, még promóciós játékok se, semmi olyan, ami nyereménnyel jár. Csak úgy lehet pénze, ha azt munkával keresi meg.

De miután felhagyott a játékkal, meg kellett küzdenie egy másik problémával is. “Baromi nehéz dolog azzal szembesülni, hogy felhalmoztam egy olyan adósságot, amelyet évekig kell törlesztenem” – mondta. Neki több mint tíz évbe telt, mire a végére jutott, furán is érezte magát, mikor minden hitelét maga mögött tudta. “25 évig úgy éltem az életemet, hogy mindig tartoztam valakinek, az első vidámparkozás óta. Ez egy új élmény, hogy pár éve már nem tartozom” – mondta.

Végre nem kell lemondani a kávézásról

Szabolcs hasonló utat járt be. “Elkezdtem felelősséget vállalni, szembe nézni magammal, hogy a helyzetért én vagyok a felelős, mert egész egyszerűen eljátszottam a pénzt” – mondta. Mindig kevés munkával akart sok pénzt keresni, számára többek között ezt jelentette a játék. Vagy egyfajta kényszercselekvést: játszott akkor, ha otthon nem mentek jól a dolgok, vagy ha a munkában volt problémája. A szerencsejátékosok közösségébe hét éve jár, de csak két éve játékmentes. “Volt egy visszaesésem, nem foglalkoztam magammal” – mondta. De visszajött belőle, azóta pedig rengeteg dolog megváltozott az életében.

“Régen nem voltak olyan dolgok, hogy csak úgy beülni egy kávézóba, mert megtehetem, hiszen nekem a pénz nem arra volt, hogy elköltsem, hanem egy lehetőség volt a játékra” – magyarázta. Nem költött kávéra, sőt, anno az első munkahelyén vajas kenyeret evett egy hónapig, hogy minél több pénze maradjon játszani. A munkahelyén mindig kamuznia kellett arról, hogy van az, hogy mindenkinél jobban keres, mégis a szüleinél lakik és busszal jár dolgozni. “Az életem minden területét megmérgezte” – mondta.

Szabolcs az utóbbi években már határozottan jól érzi magát. “Vannak nehézségek, de alapvetően az életemben jobb dolgok vannak, mint voltak” – mondta. Két éve játékmentes, gyűlésre pedig heti kétszer jár, és nincs olyan hét, hogy kihagyná. “ Most nem elkérek pénzt és eljátszom, hanem nem kérek és visszaadom” – mondta. Ő és Balázs is kifejezetten fontosnak nevezte, hogy próbáljanak segíteni más szenvedélybetegeken azzal, hogy átadják a tapasztalataikat. Ez egyébként az utolsó pont a Névtelen Szerencsejátékosok 12 pontos programjából: a lelki ébredést, a gyógyulási tapasztalatot más játékosoknak is át kell adni.

A játékfüggőséggel foglalkozó szervezetek elérhetőségeit itt találja, az ELTE játékfüggőknek szóló segélyvonalát a 06 (1) 411–6778 telefonszámon érheti el, a Névtelen Szerencsejátékosok közösségét pedig itt találja (és ezen a telefonszámon érhetőek el: +36-20-462-8304).

Forrás: Abcúg

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Rejtély a Balatonnál: annyira összeégett holttestet találtak, hogy a nemét és az életkorát sem tudják megállapítani

Egyetlen támpont a kövér testalkat, a halál oka továbbra is rejtély. A rendőrség azt kéri, hogy aki tud valamit az áldozatról, haladéktalanul jelentkezzen náluk.

KÉK HÍREK

Horribilis büntetésekre számíthatnak az autósok, holnaptól új szabályok lépnek életbe

Az országos kamerahálózat holnaptól automatikusan kiszúrja a bekötetlen utasokat. Övenként 20–40 ezer forintos csekk és 3–5 büntetőpont jár, a sofőr csak nyilatkozattal mentheti magát.

KÉK HÍREK

„Lődd le!” - kiáltotta egy rendőr, miután egy fejszenyéllel berobbantotta a kocsijuk ablakát egy ámokfutó Dabasnál

A tárgyaláson bemutatott videó szerint a férfi a szántóföldre hajtott, fejszenyéllel rátámadt a járőrautóra, majd az 5-ös főúton a rendőrségi kisbusznak ütközött. A büntetőügy októberben folytatódik, a vádpontok között emberölés kísérlete is szerepel.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”

Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.

Fischer Gábor, Címlapkép: Steffen Trumpf, Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 17.

„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”

Kapcsolódó

Svéd miniszterelnök: Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” terjeszt

Ulf Kristersson úgy látja, a magyar kormányfő a közeledő választások miatt kétségbe van esve. Ezért mondhatta, hogy Svédország már nem civilizált ország, hanem a barbarizmus uralja.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Meghalt egy egyhetes kisbaba Simontornyán - 7 éves testvére eshetett rá véletlenül

A Tolna vármegyei rendőrség megerősítette a halálesetet, de további részleteket nem közöltek. A körülmények feltárásához szakértőket vontak be, a helyiek mentőhelikopterről és kora estig tartó helyszínelésről beszélnek.

KÉK HÍREK

„Ennyi volt, itt a vég” - sorra késelte társait egy miskolci szociális otthon lakója

A férfi a közösségi térben kétszer hasba szúrta egyik társát, majd egy másik késsel újabb sérüléseket okozott több lakónak. A hatóságok szerint egy sérült életveszélyben van.

KÉK HÍREK

Rendőrre támadt egy 15 éves fiú Siófokon, a szülők az egészet élőben közvetítették

A siófoki rendőrök egy iskolaőrt fenyegető fiatalt akartak előállítani, de elszabadultak az indulatok. Három embert őrizetbe vettek, és a helyszíni élő videó fontos bizonyíték lett.

SZEMPONT

Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg

Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.

Fartek Patrícia, Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 14.

Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.

Kapcsolódó

Mehringer Marci: Én nem gondolom, hogy nekünk forradalmat kell csinálnunk… még

Az X-Faktor egykori felfedezettje szerint a művészeknek mindig kritikusan kell szólniuk a hatalomhoz. Új dala már több mint egymillió megtekintést hozott neki a YouTube-on.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Budapesten a Disturbed: újra itt a metálbanda, amelynek a legnagyobb slágere egy milliárdos megtekintésű feldolgozás lett

A Disturbed idén ünnepli korszakalkotó debütáló lemeze, a The Sickness 25. évfordulóját, ez alkalomból pedig 17 állomásos turnéra indultak. Az amerikai zenekar a Megadeth társaságában érkezik október 6-án a Budapest Arénába.

KÉK HÍREK

Részeg férfi sétált be a MOL százhalombattai védett finomítójába – órákig bolyongott az őrzött területen

A férfi több épületbe is bement, mire észrevették. A MOL belső vizsgálatot indított, a biztonsági cég nem válaszol a kérdésekre.

KÉK HÍREK

A szakértők szerint több különös rejtély is van Kaszás Nikolett eltűnésének ügyében

Nem tudni például, hogy miért nem a telefonjáról érkezett az utolsó üzenet. Ahogy az sem nyilvános egyelőre, hogy honnan küldték azt. Ráadásul a Pilis sem olyan nagy kiterjedésű, hogy közel 10 nap alatt ne találhatták volna meg.

SZEMPONT

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt

A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.

Maier Vilmos, fotók: Nagy Bogi/SzMo - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:

Kapcsolódó

„El akarják venni a cégem” – Mészáros Lőrinc emberei vetettek szemet Felföldi József vállalatára, állítja az az édességgyáros milliárdos

Az egyre több kormánykritikát megosztó Felföldi József azt állítja, politikai nyomás miatt értékesíti külföldön a termékeit. A „szívószálpápa” elárulta: tisztességtelen ajánlatot tettek a cégére.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Jó anyának tartja magát a nő, aki megfojtotta kisfiát, majd öngyilkos akart lenni Berekfürdőn

A nő gyakran italozott a környékbeli sörözőkben, miközben a gyermeke egyedül maradt otthon. A gyilkosság napján is délutánig ivott.

KÉK HÍREK

Biliárddákóval ölte meg húgát egy férfi Nógrád megyében

A 43 éves gyilkos a 8 éves unokahúga szeme láttra végzett testvérével. Utána ő maga hívta a segélyhívót, a rendőrségen pedig beismerte tettét.

KULT

Meghalt Buda Ferenc

A Kossuth- és Príma díjas költő, a Nemzet művésze 88 éves volt.

SZEMPONT

„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője

A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.

Malinovszki András / Fotó: Office of the Governor of Utah – Getty Images - szmo.hu
2025. szeptember 13.

Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)