KAPCSOLAT
A Rovatból

Egy drámai swinger-este tanulságai

Igaz történet arról, hogy ha nem mindenki vállalja a felelősséget, akkor elindul egy veszélyes spirál, amiből nehéz kigabalyodni.


Ezt a sztorit egy baráti társaságban mesélte nemrég egy ismerősöm, aki maga adott engedélyt rá, hogy elmeséljem a történetét, sőt, biztatott is rá. Fontosnak tartja, hogy beszéljünk erről a témáról, ami szerencsére nem annyira tabu már.

A nő tíz éve házas, három gyereket nevelnek a férjével, mindketten energikus harmincasok. Olyannyira energikusak, hogy amikor a három gyerek épp nyaral vagy bármilyen okból a két nagyszülőnél van, ők nem a Netflix előtt alszanak el este fél tízkor, hanem programot csinálnak. Az én jó öreg, klasszikus értékrendem szerint extrémsportolnak, és az is lehet, hogy ma már mindezek után ők is így gondolják.

Ne kerülgessük a forró kását: bevesznek plusz egy pasit. Ők így (is) szeretik.

Tőlem távol áll a swinger, ezért érdeklődve hallgattam, milyen kalandokban van részük, főleg mert a lányról alapból nem is gondoltam volna, hogy ilyen vagány dolgokat művel. A párcsere vagy swinger, vagy hívjuk bárhogy, de egy vagy két plusz fő bevonása egy szexuális műveletbe elviekben jól működik, ha minden fél betartja a közös szabályokat és érzelmileg nem sérül senki. Ez náluk is jól ment, egészen egy nyáresti liezonig.

Amikor is történt egy kis baleset. Valójában nagy, mert egy ilyen eset egészen drámaian is zárulhat. Nem kertelek: bent maradt az óvszer. És az óvszer tartalma nem a férjhez tartozott. Hősnőnk pedig épp ovulált (magyarul legtermékenyebb napján tartott a ciklusa), ezért miután – bocsánat az érzékletes fogalmazásért – kihalászta magából a gumit, jelentette a két férfinak, hogy itt most baj van. Felhívták az illetékes sürgősségi ügyeletet, esemény utáni tabletta lenyelve, majd látszólagos megnyugvás.

Azért látszólagos, mert a hősnő, elmesélése szerint, már másnap azon gondolkodott, hogy az események milyen furcsán követték egymást az előző napon. Látszatra intelligensen kezelte mindenki a helyzetet, és harag nélkül váltak el, hiszen az ilyesmi senkire nem terhelhető, klasszikus baleset.

Egyvalami zavarta csak: ők ketten, a férjével fizették az orvosi ellátást és a gyógyszert is, és nem két fillérbe került így az este.

Ilyenkor nagyon meg tud rendülni a bizalom, mesélte. Ha ugyanis a másik férfi nem vállalja a felelősséget – ergó: ebben az esetben nem jutott eszébe, hogy beszálljon a közös költségbe, még akkor is, ha az csak egy ezres lett volna, tökmindegy, nem az összeg a lényeg –, akkor az olyan, mintha mosná kezeit, és nem vállalná a következményeket.

"Egy férfi igenis vállalja a felelősséget, ha ilyen baleset történik" – mondta felkavarva a nő, és ezzel teljesen egyet kell, hogy értsek, még akkor is, ha ez nem egy swinger-helyzetben történik. Ha valaki teljes értékű résztvevője egy kapcsolatnak – és itt már ki is terjeszthettük a sztorit BÁRMILYEN emberi kapcsolatra, értsd alatta nemcsak a szexuálisat –, akkor felnőttként viselkedve vállalnia kell a részét minden történésből.

Egy konfliktushoz két ember kell, szoktuk mondogatni, mondjuk a swinger esetében ez lehet akár tíz is, de a lényeg: a nő, vagy a kiszolgáltatottabb fél nem hagyható cserben, nemcsak tettekben, hanem a róla való gondoskodásban is.

De ez lehet természetesen egy férfi is. A párt amúgy elkísérte a srác az "ügyintézésre", de attól még keserű szájíz maradt a nőben utána. Nem értette, miért nem magától értetődő, hogy ez egy egyenrangú viszony, amiben ő a testét tette kockára, és a minimum, hogy ne egy testként kezeljék. Az eset után az is zavarta, hogy a férfi nem kereste őket, hanem elrendezettnek érezte a dolgot. "Jólesett volna, ha legalább felhív, hogy hogy vagyok" - mesélte, ami azért is érhető, mert egy esemény utáni fogamzásgátlóval durva hormonális dózisnak teszi ki egy nő a szervezetét.

Felkavart, amit mondott. Én úgy éreztem, azt gondolhatta, egy szexbabának tartják, akit csak meg kellett "javítani", hogy újra jól működjön.

Végül úgy döntött, beszél a sráccal, mert szerette volna megtartani a jó viszonyt. Elmondta, hogy rosszul esett neki a helyzet, a férfi pedig bocsánatot kért: kiderült, hogy annyira össze volt zavarodva és megijedt, hogy nem jutott eszébe, és nem is volt kérdés neki, hogy hozzájáruljon a procedúrához utólag, sőt, szűrővizsgálatot is vállalt, a nemi betegségek átadásának kockázata miatt.

Azóta beszélnek, de ritkábban, majd az idő eldönti. A nőnek két hét múlva megjött a menstruációja, amitől nyilván nagyon megkönnyebbült. Mondanunk sem kell, hogy mindez ennél rosszabbul is alakulhatott volna.

Vajon minden férfi tisztában van vele, hogy milyen borzalmas átélni egy abortuszt? Vagy azzal, hogy csak egy sima nőgyógyászati vizsgálat mennyire kellemetlen, vagy akár fájdalmas? Hogy mennyire eltárgyiasodunk ilyen szituációkban? Nem vagyunk több, mint egy test, nemi szervekkel.

Sajnos nem beszélve a szülésről is sokszor - tisztelet az orvosi kivételnek. Biztos, hogy minden esetben érvényes a híres felelősségáthárító mondás, hogy mindenki a saját bőrét viszi a vásárra? Szerintem meg ne hagyjuk egyedül a nőket a saját nőiségük mechanikus, megoldásokat, hormonszereket, spirálokat és egyéb, akár az egészségüket is kockáztató eszközöket kívánó procedúráiban. Sem fizikailag, sem lelki támaszként. Ilyenkor is legyen férfi a férfi, ha mi a nőiségünk testi magjával, a termékenységünkkel játsszunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
„Bocsánatot kérek, de Susan velem akar jönni – Szívszorító utolsó üzenetet hagyott maga után az idős pár, mielőtt utolsó közös sétájukra indultak, és kézen fogva leugrottak egy szikláról
Mielőtt elindult volna a brit pár, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni.


David és Susan Jeffcock több mint fél évszázadon át éltek szeretetben egymás mellett. A 80 éves férfi súlyos csontrákkal küzdött, és a fájdalom egyre jobban felőrölte az erejét. Felesége, a 74 éves Susan nem tudta elképzelni az életét nélküle, ezért közösen határoztak arról, hogy együtt távoznak az élők sorából - írta a Daily Mail.

A házaspár július 30-án este indult el utolsó közös sétájára Whitby-i otthonukból, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre. Mielőtt elindultak volna, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni. David néhány egyszerű, de megrendítő mondatot is írt: „Susan velem akar jönni”

Kéz a kézben sétáltak át a kikötő hídján, majd lassan felmentek a 199 lépcsőn Whitby Abbey-hez. Útközben még mosolyogtak is egy járókelőre. A kolostor mögött átbújtak egy kerítésen, megálltak a Keleti-szikla peremén, majd összefonódó kezükkel együtt ugrottak le a körülbelül 55 méteres mélységbe.

A tragédiáról az ügyvédjük értesítette David unokaöccsét, Kevin Shepherdöt, miután megkapta a levelet. „Susan velem akar jönni” – idézte újra és újra a sorokat, amelyeket David hagyott hátra. Kevin szerint a házaspár életük minden pillanatában mélyen kötődött egymáshoz.

Kevin felidézte, hogy nagybátyja az utóbbi időben egyre csendesebb és visszahúzódóbb lett. A fájdalmak teljesen kimerítették, és az orvosság, amit szedett, alig segített rajta. Kevin szerint lehetséges, hogy David megtudta: már nincs sok ideje hátra, ezért döntöttek így.

David Sheffieldben született és nőtt fel, három évet élt Ausztráliában, majd hazatérése után postásként, taxisofőrként és végül buszsofőrként dolgozott, idős embereket és iskolás gyerekeket szállítva. Susan körülbelül 1970-ben találkozott vele, miután Hemsworth-ből Sheffieldbe költözött. Unokatestvére, Margaret Atherton szerint már az első találkozásuk után tudták, hogy egymásnak valók, és hosszú, boldog házasság várt rájuk.

Nyugdíjba vonulásuk után a tengerpartra költöztek: előbb Skegness-be, majd tíz évvel ezelőtt Whitbybe, ahol egy korábbi nyaralásuk helyszínén találtak otthonra. Kevin szerint imádták a várost, különösen a tengert és a kikötő látványát.

Gyakran mentek el a helyi kocsmákba élő zenét hallgatni, ami közös szenvedélyük volt. Susan a Stanley Tools egyik igazgatójának személyi asszisztenseként dolgozott.

A hatóságokat július 30-án este 19 óra 15 perckor értesítették, miután egy járókelő észrevett egy férfit és egy nőt a sziklákon. A dagály gyorsan közeledett, ezért helikopterrel emelték ki őket. A boncolás szerint halálukat több szervet érintő sérülések okozták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A férfiak reggel, a nők éjjel a legkívánósabbak – ezekben a napszakokban a legjobb a szex a különböző életkorokban
Hiába pörögnek a férfiak reggel, ha a nők csak éjjel indulnak be igazán. A megoldás a kompromisszum, ami a húszas években még spontán, de később már naptárbejegyzést igényelhet.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2025. december 28.



Ön reggeli pacsirta vagy éjjeli bagoly az ágyban? A legtöbben rávágnánk, hogy az esti összebújás a nyerő, de a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A Metro.co.uk cikke szerint nemcsak a hangulat, de a hormonok, a stressz és a családi logisztika is beleszól abba, mikor a legideálisabb az együttlét. Szakértők szerint a válasz koronként változik.

Bár a legtöbben valóban késő este bújnak össze, a nemek között óriási a különbség: a felmérések szerint a férfiak reggel 6 és 9 között a legkívánósabbak, míg a nők inkább éjjel 11 és hajnali 2 között éreznek vágyat.

A húszas éveikben járók hormonjai csúcson pörögnek, a testük biológiailag a babaprojektre van beállítva, ezért a reggelek tele vannak energiával. „Nagyobb a libidód, különösen ovuláció környékén, és több energiád és érzelmi reakciód van az intimitásra”

– magyarázza Mike Kocsis hormon-egészségügyi szakértő. A szexológus April Maria szerint ez a spontaneitás kora, amikor a legjobb időpont az, „amikor csak jön a kedv”.

A harmincas évekre azonban a felelősség – a gyerekek és a stresszes munka – miatt a spontaneitást gyakran felváltja a naptárba beírt szex. A stressz ráadásul bezavarhat a nemi hormonok termelésébe. A jó hír, hogy a szexuális élet ekkor mélyebbé válhat. „A szex kevésbé válhat a hormonális kilengések által vezéreltté, és inkább a bizalomról, a kapcsolódásról és az oxitocin által hajtott kötődésről szólhat” – mondja Kocsis.

A negyvenes évekre, ahogy a gyerekek nőnek, visszatérhet a spontaneitás. „Visszatérhet a reggeli szex – vagy lehet, hogy a hétvégék, az ebédszünetek vagy a spontán, lopott pillanatok illenek hozzád a legjobban” – véli April Maria. A menopauza közeledtével a hormonális változások miatt a nők érzékenyebbé válnak arra, mi esik jól nekik, ami jobb kommunikációra ösztönöz.

Az ötveneseknél a hangsúly a gyakoriságról a szenzualitásra helyeződik át, a nem szexuális intimitás, mint az összebújás vagy a kommunikáció is felértékelődik. „Az oxitocin minden korábbinál fontosabbá válik az intimitásban” – hangsúlyozza Mike Kocsis.

Az energiaszint miatt a reggeli vagy déli együttlétek lehetnek a legélvezetesebbek. „Egyeseknek a reggeli vagy déli szex, amikor több az energia és a test kipihentebb, élvezetesebbnek és elérhetőbbnek érződhet” – teszi hozzá a szexológus, aki szerint a legfontosabb, hogy „figyelj a testedre és arra, mi esik neked jól”.

Hatvan felett, a csökkenő stressz és a kirepülő gyerekek mellett egy új, tudatosabb szexuális korszak kezdődhet. A test jobban reagál, ha több idő van a pihenésre, ezért a délutánok és a kora esték ideálisak lehetnek. „A lassítás a kulcs” – tanácsolja April Maria, aki szerint érdemes új utakat keresni az öröm felfedezésére.

A tudományos szakirodalom is alátámasztja, hogy a legtöbb aktus a késő esti órákra koncentrálódik. A Journal of Circadian Rhythms egyik összefoglalója szerint a legtöbb együttlét este 11 és hajnali 1 között történik. Egy másik nemzetközi felmérés még ennél is pontosabb: szerintük a legnépszerűbb időpont a szombat este 22 óra 9 perc.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
Fájdalmas, de igaz: kutatások igazolják, hogy a férfiak sokkal gyakrabban válnak el, ha a feleségük betegszik meg, mint fordítva
Egy kutatás szerint egy nő súlyos diagnózisa után akár hétszeresére is nőhet a válás kockázata.


„Nem bírom nézni, ahogy meghalsz… Most hallasz rólam utoljára.” – ezekkel a szavakkal hagyta el egy férfi az agydaganattal küzdő feleségét, miután a közös bankszámlájukat is kiürítette. Az üzenetváltás nyáron terjedt el a TikTokon és a Redditen, és a döbbenetes eset egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amit több kutatás is alátámaszt.

A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent

friss tanulmány 18 éven keresztül követett több mint 25 ezer heteroszexuális párt. A kutatók megállapították, hogy amikor a férj betegedett meg, a pár általában együtt maradt. Amikor azonban a feleség lett beteg, a házasság nagyobb valószínűséggel ért véget.

Egy korábbi, idősebb amerikai párokat vizsgáló tanulmány is hasonló eredményre jutott, egy onkológiai és neurológiai kutatás pedig kimutatta, hogy egy nő súlyos diagnózisa után a kapcsolat hatszor-hétszer nagyobb eséllyel bomlott fel, mint egy férfi esetében.

Bella DePaulo szociálpszichológus szerint a jelenség a nemi szerepekhez köthető. „Amikor a feleség súlyosan korlátozottá vált a mindennapi teendők elvégzésében, de a férje nem, a pár nagyobb valószínűséggel vált el, mint amikor egyikük sem tapasztalt súlyos korlátokat. Ha a helyzet fordított volt, és a férj vált súlyosan korlátozottá, a házasság nem ért véget nagyobb eséllyel” – magyarázta.

Alex Broom szociológia professzor szerint a nők hagyományosan többet gondoskodnak másokról.

„A kutatások gyakran kimutatták, hogy a nők viselik a gondozási felelősség terhét az élet mindkét végén – a korai és az időskori években is.

Ugyanakkor a férfiak az életükben felkészületlenek lehetnek arra, hogy gondoskodást és támogatást nyújtsanak nekik, amikor szükségük van rá” – mondta. Az adatok ezt alátámasztják: a nők egyértelműen több időt töltenek házimunkával és főzéssel, miközben a munkaerő közel felét teszik ki.

A nyáron elterjedt történet alatti kommentek is a jelenség gyakoriságát tükrözik.

„Szó szerint erre tanítanak minket az ápolói iskolában, hogy felkészüljünk a betegek érzelmi vigasztalására, mert olyan gyakran hagyják el a férfiak a beteg feleségüket”

– írta egy hozzászóló. Egy másik kommentelő szerint: „A nőknek meg kell érteniük, hogy ez gyakori. Beszéljenek az onkológiai vagy az intenzív osztályon dolgozó orvosokkal és ápolókkal, és ők is elmondják.” Mások személyes történeteket osztottak meg: „Volt egy autóbalesetem, és a volt férjem azt mondta: »Már nem vagy szórakoztató.«”

Via Medium


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Tömeges kiábrándulás a randiappokból: a nők rájöttek, mit csinálnak totál rosszul a férfiak
Mi az az egyetlen dolog, ami a legtöbb férfinak eszébe sem jut, pedig erre vágynak a legjobban?


Bár a képernyőn újra tombol a romantika, a való életben a nőknek elegük lett a laza, elköteleződés nélküli randikból. Egy friss kutatás szerint tízből nyolc egyedülálló ausztrál nő több romantikára vágyik, mert frusztrálja őket, hogy a modern ismerkedés túlságosan is felszínessé és kötelezettségmentessé vált. A jelenségről a New York Post is beszámolt egy Bumble társkereső által végzett felmérésre hivatkozva, amely éppen akkor készült, amikor a romantikus történetek, mint a Bridgerton vagy a készülő, Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével forgatott Üvöltő szelek-adaptáció, újra a kulturális figyelem középpontjába kerültek.

A felmérés adatai szerint a nők kétharmada olyan szerelmet szeretne, amilyet ezekben a történetekben lát, a Bumble pedig „Storybooking”-nak nevezte el a trendet, ami a gyors tempójú randikultúrára adott válasz. A kutatásból kiderül, hogy

a nők számára a tiszta kommunikáció, az érzelmi biztonság és a kölcsönös erőfeszítés a legfontosabb egy új kapcsolat elején,

sőt, ötből négyen ezeket ugyanolyan izgalmasnak tartják, mint a rejtélyt. Ezzel párhuzamosan tízből hét nő magabiztosabban húzza meg a határait, mint néhány évvel ezelőtt.

„A randikultúránk közismerten laza” – mondta Chantelle Otten, a Bumble kapcsolati szakértője. Szerinte a romantikus történetek a várakozást és a kiszámíthatóságot hozzák vissza, lelassítják a folyamatot és értelmet adnak neki.

„A nők továbbra is a szerelmi történetet akarják, de most már érzelmi zűrzavar nélkül. Olyan partnereket választanak, akik világosan kommunikálnak, erőfeszítést tesznek és tiszteletben tartják a határokat.”

A kutatás eredményeit a 30 éves, Alejandra is megerősíti, aki szerint a randikultúra „túl lezser és közönyös”. Tapasztalatai szerint a férfiak már alig közelednek a nőkhöz, hacsak nem ittasak. „Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak kerülik a szemkontaktust, hogy aztán később megtaláljanak a közösségi médiában és rám írjanak. Ez egyszerűen nagyon lustának tűnik.” Alejandra számára a romantika a következetességről szól, nem az intenzitásról. „A korai szakaszban a romantikának nyugodtnak és szándékosnak kell lennie. Kiválasztani egy jó éttermet és lefoglalni, adni egy őszinte bókot, tartani a szemkontaktust és teljesen jelen lenni.”

Hasonlóan látja a helyzetet a 21 éves Eva is.

Szerinte a randizásból gyakran hiányzik a szenvedély, és széles körben tapasztalható a kiégés a vegyes jelzések, a ghosting és az érzelmi kiszámíthatatlanság miatt.

„Ha olyan sorozatokat nézel, mint a Bridgerton, elkezdesz vágyni a várakozásra, a kiszámíthatóságra és az érzelmi mélységre. Nem a drámára, csak a figyelmességre.”

Chantelle Otten szerint a kulcs az, hogy megkülönböztessük az egészséges romantikát a túlzó intenzitástól, például a legtöbb bántalmazó kapcsolat elején tapasztalható „love bombing”-tól. „Nem a romantika a probléma, hanem az indokolatlan intenzitás” – magyarázza a szakértő.

A valódi, egészséges romantika a kapcsolattal arányosan bontakozik ki, tiszteletben tartja a határokat, és biztonságos érzést nyújt.

Ahogy fogalmazott: „A romantikának hozzá kell adnia az életedhez, nem pedig eltérítenie azt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk