Egészségesen, fiatalon kapta a koronavírust fél éve, 30 kilót fogyott, még mindig fullad és szédül
Nem mindenkinek sikerül a túlélés
Mutatja a nyakán a nyomát, hol volt a kanül, amivel a fulladástól óvták, és ő már nagyon meg akart szabadulni tőle. Úgy magyarázta, hogy a légcsőben van egy labda, amitől nem tud beszélni. Azt mondták neki, hogyha 3 napig nem fullad be, nem lesz rosszul, akkor kiveszik.
„A fájdalomcsillapítóktól, nyugtatóktól olyan tompa az ember, nem úgy látja a mátrixot, ahogy kellene. Ekkor próbáltam a számon is levegőt venni, de olyankor az lehetetlen. Nagyon figyeltem, néztem a monitort. Nem aludtam semmit, annyira izgultam, hogy jól legyek. Aggódtam, hogy befulladok a lélegeztetőgép nélkül, de szerencsére nem így történt. Erre a doki nem jött be aznap.”
Dühös volt Tamás, de akadt valaki, aki megszabadította a kanültől, és végre a száján lélegezhetett. Szemben vele szokatlanul piros fejjel feküdt egy bácsi, ő végül meg is halt. Nem akarta látni, az ablak felé fordult.
„Végignéztem, hogy egy mandulafa rügybe szökkent, kivirágzott, elvirágzott és termést hozott. Ez nem egy nap volt, és nem is egy hét.”
Sok olyat hallott, amikor a monitorok sípolnak a megszűnt szívhang után. Sokan meghaltak körülötte.
„Meglepődsz az első ilyen párbeszéden:
- Hány hely van a hűtőben?
- Van hat.
- Jó akkor, hármat készíts nekünk!"
Ő egy olyan kórteremben feküdt, ami közel volt a zsiliphez, ahol a halottakat szállították el.
"Van egy tolikocsi, aminek a tetején van egy tepsi, abban viszik ki az embereket a patológiára” - meséli.
Extra fertőzéssel is küzdenek a lélegeztetőgépen lévők
A dolgozók akkor is túlterheltek voltak, emlékei szerint 4 ápoló volt 20-25 betegre, ez 5-6 beteg fejenként, az előírás szerint 3 lenne a maximum.
Nővérhívója nem volt, az ágy szélén kopogtatott. Próbáltak jönni az ápolók, de nem mindig tudtak. Azt mondja, volt egy fiatal, Zsolt nevű ápoló, aki viszont rengeteget segített neki.
„Amikor látta, hogy gyorsan veszem a levegőt, mondta, hogy visszatesz picit a gépre, működjek azzal. Ha egy ütemben veszed a levegőt, akkor zöld lámpa világít, ha gyorsabban, akkor a piros. És így szépen lelassult a légzésem.”
Nagyon hálás a gyógytornászokat tanító önkéntesnek is.
„Annyit tudok, hogy Péternek hívják. Önfeláldozó volt és az első pillanattól kezdve mozgatta a betegeket, és ez nagyon fontos, mert a lélegeztetés alatt teljesen leépül az izom.”
Tamás szerint a lélegeztető gépre kerülők közül sokan elkapnak valamilyen betegséget. Neki az MRSA kórházi fertőzés jutott.
„A garatban szabadult el. Vérmérgezést okozhat, de szerencsére másodszori nekifutásra kiirtották belőlem egy erős antibiotikummal.”
A telefon boldoggá tette, mást boldogtalanná
Akkoriban is voltak már átvezénylések.
„Egy kirendelt ápoló megborotvált, mellette volt intenzíves nővér, aki eleinte leginkább abban segített, hogy ne tévedjenek el a máshonnan jöttek.”
Húsvétkor Tamás könyörgött sonkáért vagy sárga túróért, hogy érezze az ünnepet.
Az egyik nővér egy Múltkor magazinnal és nyári turistás szendviccsel próbálta megnyugtatni. Ez a gesztus mindennél többet jelentett neki akkor.
Soha nem felejti, milyen csoda volt az ágyból kiszabadulni.
„Az utolsó héten levették a katétert, a pelenkát és el tudtam menni lezuhanyozni, vécére. Na, ez Amerika!”
Tamás egy almával foglalkozó cégnél dolgozik, és párja adományként vitt be némi gyümölcsöt a dolgozóknak.
„Így lett Almás Feri a becenevem. Mivel az elején nem tudtam beszélni, és nem tudtam szólni, hogy a Tamást használom.”
Fotót nem lehetett bent készíteni, neki onnan vannak képei, hogy bent volt az MTI fotósa, amikor levették a lélegeztetőgépről őt és egy társát.
MTI/Balogh Zoltán
„Sajnos nem tudok sírni, de amikor a párommal 35 nap után messengeren végre beszélhettem, majdnem elpityeredtem.”
Egy ápolótól kapta a telefont ehhez, de azt tilos volt bevinni, ezért őt - úgy tudja - elbocsátották. Emiatt lelkiismeretfurdalása van. Egy egészségügyi dolgozó szerint a fertőzésveszély miatt nem lehetett bevinni telefont, de szerinte egy betegnek hihetetlen erőt ad, ha hosszú idő után beszélhet a szeretteivel, még ha csak pár szót is.
A nagy remény után újabb bizonytalanság
Április 24-én engedték ki. Egy hónapig olyan gyenge volt, hogy lezuhanyozott és le kellett feküdnie.
„Hiába volt papírom róla, hogy gyógyult vagyok, nem éreztem igazán. Ahogy orvosoktól hallottam, tíz fertőzöttből kettő állapota súlyos, és ők nem is lesznek már teljes értékűek.”
Május közepén mélyvénás trombózist állapítottak meg a lábában, Nyíregyházán vérhígítót kapott és kérték, vigyázzon az étrendjére.
Sok barátja nem hitt a vírusban, nem hittek neki sem, pedig a tapasztalatai után mindenkit figyelmeztetni akart, hogy ez egy baromi nagy próbatétel volt, nem ajánlja senkinek. Ismer egy szintén negyvenes férfit, aki szintén intenzíven volt. Ő most nem tud beszélni. Olyanokról is tud, akiknek gyenge lefolyású volt a betegségük, de 3-4 hónap után sem jött vissza a kondijuk.
„Néha fulladok, szédülök, felszalad a pulzusom, ez nyugalmi és terheléses állapotban is előfordul. Ez júniusban rosszabb is volt, próbálják tovább enyhíteni a tüneteket. A légzési rehabilitáció is nagyon kell. Május végén elfelejtettem levegőt venni néha. Ez a gépi lélegeztetés mellékhatása.”
Neki tehát sokat javult már az állapota, de messze van még a régi Tamástól.
"Vannak nagy mérföldkövek egy nagy trauma után. Amikor először elmehettem vécére vagy aztán, amikor lezuhanyozni, két-három hónap múlva autót vezetni, és nyáron végre a nagy hobbimat, a vitorlázást is élvezhettem egy kicsit. Már csak az a kérdés, mikor fogok végre hegyet mászni és újra dolgozni? Ha az életem legalább megközelítené a 8 hónappal ezelőttit, mind fizikailag, mind mentálisan, a legnyugodtabb ember lennék a világon.”
Így zártuk a beszélgetést, majd a megjelenés előtt kiderült, hogy a nyugalom még messze van. A gyógyulás is csúszik, és attól is fél, megfertőződik-e újra. Boldog volt a bakonyi tüdőszanatóriumban, elbújva a vírus elől, de most kiderült, haza kell mennie, egy hét után megszakítják a négy hétre tervezett rehabilitációját, mert mindenhol, így a tüdőszanatóriumban is fogadnak koronás betegeket mostantól.
