hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Őt hívják a hatóságok, ha egy gyereket megerőszakolnak, elhanyagolnak, vagy súlyosan bántalmaznak

Rendszerhibákról, gyerekeket érintő bűnügyekről és a gyermekpszichiátria jelenlegi állapotáról beszélgettünk Dr. Sófi Gyula igazságügyi gyermek- és ifjúsági pszichiáter szakértővel.
Báthory-Beck Nóra - szmo.hu
2021. április 14.

hirdetés

Az igazságügyi szakértők munkáját bemutató sorozatunk következő részében a bűncselekményekben – áldozatként vagy elkövetőként - résztvevő gyerekeket érintő területtel foglalkozunk, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet, Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztályának vezetőjével, igazságügyi gyermekpszichiátriai szakértővel.

Dr. Sófi Gyulától évente körülbelül 5000 gyerek kér és kap segítséget. Az osztályán 800-1000 gyerek fordul meg fekvőbetegként, a sürgősségi pszichiátriai ambulanciájukon pedig további 3500-4000.

Amellett, hogy az ország egyik legjobb gyermekpszichiátriai és pszichológiai ápolói csapatát irányítom, törekszem a szakmák közötti kiegyensúlyozott együttműködésre is. A magas szintű szakmai munkának köszönhetően rengeteg sikerélményem van, ezekből töltekezem. Ez az igazi motiváció számomra, amitől másnap boldogan kelek fel, hogy a hivatásom végezzem.”

Igazságügyi szakértőként is vannak ügyei, gyerekotthonokban és javító-nevelő intézetekben is gyógyít, ahol liaison pszichiátriai ellátást ad. Ezen kívül tanul, kutat és publikál. Három gyermeke közül ketten még kamaszok, és úgy tudom, a harcművészetekkel is komolyan foglalkozik. A nap neki is 24 órából áll, de gyanítom, nem sokat tölt belőle alvással...

Hivatás

Sófi doktor a gimnáziumban még atomfizikusnak vagy jogásznak készült, de miután a nővére elkezdte az orvosi egyetemet Debrecenben, úgy döntött, ő is hasonló pályát választ.

hirdetés

„Olyan dolgokat tanult, amelyek engem is érdekeltek. Például a genetika. Amikor hétvégente hazajárt, sokat mesélt erről, így elkezdtem a tankönyveit olvasni. Egyre inkább érdekelt a molekuláris biológia és az anatómia, de általában az, amit a testvérem éppen tanult” – meséli a doktor, majd hozzáteszi: a gimi végére egyre kevésbé vonzotta az atomfizika vagy a jog.

Innen azonban még hosszú út vezetett a gyermekpszichiátria felé. Sófi doktor az egyetem alatt molekuláris genetikával, immunológiával majd születés előtti genetikai vizsgálatokkal foglalkozott.

„Az egyetem után szerettem volna a szülészeti klinikán dolgozni, de ott nem volt hely. Semmi másra nem készültem az egyetem alatt, csak erre, úgyhogy nagyon csalódott voltam, de szerencsére meghívtak a gyermekklinikára immunológiával foglalkozni, az MTA-nál nyertem el egy kutatói ösztöndíjat.”

A doktor eleinte a kutatólaborban dolgozott, de hamar kiderült, hogy könnyen szót ért a gyerekekkel és a családokkal is.

„Kezdetben az volt a félelmem, hogy nem tudnék elég jól kommunikálni gyerekekkel – főleg a betegekkel – és a családjukkal.
A munkám során azonban ez az érzés napról napra enyhült és éreztem, hogy ez valójában passzol hozzám. Könnyen teremtek megnyugtató és oldott légkört, így könnyedén tudom a gyermekeket vizsgálni. Ezért átkértem magam a kutatói állásból a gyógyító pályára, és végül gyermekgyógyászatból szakvizsgáztam.”

Sófi Gyula évekig dolgozott gyerekorvosként, de aztán mégis pályaelhagyó lett.

„A munkám során egyre többször találkoztam bántalmazott gyermekekkel és kerültem rendőrségi és bírósági eljárásokba, mint orvostanú.

Ezekben az ügyekben találkoztam először az igazságügyi szakértők munkájával is, akiknek a szakvéleményére támaszkodik a hatóság az ilyen ügyek eldöntésében” – fejti ki az orvos, aki azt mondja: nagyon érdekesnek találta a szakértők munkáját, és ez volt az a pont, amikor elhatározta, hogy maga is igazságügyi szakértőként akar részt venni a gyerekeket érintő eljárásokban, nem pedig tanúként.

„Itt köszönt vissza a jog iránti tinédzserkori érdeklődésem is. Tudatosan készültem az igazságügyi szakértői pályára, ezért elkezdtem a jogász szakot Pécsett. Közben természetesen az orvosi munkámat végeztem, és láttam, hogy a nyugati orvostudomány rengeteget tud, de mégis sokszor hiányérzetem volt. Nehéz megszólítani egy súlyos beteget vagy a szülőt, és

ott vannak a pszichoszomatikus betegségek: amikor mindegy, meddig és hogyan vizsgálunk egy hasfájós gyereket, érezzük, hogy valami van a háttérben, de az nem egy fekély vagy egy bélgyulladás, olyan megfoghatatlan.
Mert a háttérben ott mozoghat egy családi nehézség, akár egy kortárs közösségi feszültség, egy konfliktus a társakkal, a pedagógusokkal, vagy egy tanulással kapcsolatos probléma.”

Sófi doktort egyre inkább kezdte érdekelni a gyerekek gondolkodása, érzelmi világa, személyisége, vagyis a lelke.

„Különösen miután én is apa lettem. És nem mindig kaptam választ a testi betegségek gyógyításával foglalkozó orvosi tudásomból. Felmerült bennem, hogy mi lenne, ha utánamennék ezeknek, és gyermekpszichológus lennék.”

Erről azonban a mentora lebeszélte az akkor már évek óta gyerekorvosként praktizáló doktort.

„Azt tanácsolta, ne kezdjek el egy új pályát teljesen az elejéről, hiszen én már gyermekorvos vagyok, így ráépített szakvizsgaként olyan ismeretekhez jutnék a gyermekpszichiátria szakterületen keresztül, amely sokkal rövidebb idő alatt egy másfajta megközelítéssel, nem a lélek szintjén, hanem a tudat, a gondolkodás szintjén közelíti meg ezeket a problémákat” – mondja az orvos.

Hallgatott a tanárára és bár viszonylag későn, de végül gyermekpszichiáter lett. Az élethosszig tartó tanulással azóta sem hagyott fel.
Jelenleg egészségügyi-management specialistának és orvosközgazdásznak tanul a Soproni Egyetemen, valamint igazságügyi gyermekpszichiáterként: egy egyészségügyi, rendészeti és jogi multidiszciplináris kutatási témában doktorál.

Bűnelkövető gyermekek

A korábban Angliában is tanult módszertanokat most Magyarországon használja: a fiatalkori bűnelkövetők és problémás viselkedésű gyerekek pszichiátriai megsegítésével foglakozik.

Már gyakorló gyermekpszichiáterként elsősorban nehezebb karakterű gyermekekkel vagy családokkal sodort össze az élet. Könnyen megtalálom azt a pszichés teret, amelyben együtt tudunk dolgozni, viszont mélyebben akartam megismerni, hogy milyen genetikai, hormonális, szomatikus, neurológiai vagy pszichiátriai alapjai vannak a problémás viselkedésnek, amelyek sok esetben sajnos egy bűncselekménybe torkollnak.

Szerettem volna abban is gyakorlatot szerezni, hogy a bűnelkövető fiatalok indulatait egy akut, közvetlenül veszélyeztető helyzetben is hatékonyan tudjam verbálisan kezelni” – magyarázza a doktor, aki szerint a nevelés illetve a genetikai adottságok aránya körülbelül 80-20 százalékra tehető a személyiség kialakulása során.

„Az biztos, hogy a genetika markáns megalapozója a viselkedésnek, de ott van az a 80 százalék, amely nemcsak a nevelésből, hanem a környezeti faktorokból is áll. Például akár az is számít, hogy kik laknak a szomszédban, hogyan élik ők az életüket, milyenek a játszótéren a társak és az ő bátyjaik vagy nővéreik.

A problémás viselkedésű gyerekeknél Angliában külön tanulmányban vizsgálták a szomszédok hatását. Az ő karakterük, viselkedésük is nagyban befolyásolja a gyerekek személyiségfejlődését.

Azt is fontos tudni, hogy vannak olyan traumák, amelyekből akár egyetlen egy is tönkre teheti a gyerek további életét és vannak olyanok, amelyekből az ismétlődő sok-sok, akár enyhébb traumák láncolata is ugyanazt a hatást éri el” – mondja a pszichiáter, aki hozzáteszi:

„Az egyéni érzékenység is számít, hogyan fejlődött az erkölcs, a gyerek kötődési mintázata a gondozójával, és még számtalan faktor.

Olyan, mint egy ezer darabból álló kirakó, ezért minden eset teljesen más. Ez is nagyon izgalmassá teszi a munkát amellett, hogy minden nap kihívással szembesülök, hiszen mindenki számára más formában szükséges megadni a segítséget.”

A környezet gyerekre gyakorolt hatásait egyébként hazánkban is felügyelik és vizsgálják jelzés esetén. Ilyen feladatokat lát el például az úgynevezett párfogó felügyelői szolgálat, ahol bűncselekményt elkövetett gyermekekkel is foglalkoznak, vagy a családsegítő szolgálatok is.

A rendszer hibái

A rendszerben azonban vannak hiányosságok és joghézagok. Egy aktuális eljárásban például, amelyben egy tinédzser által elkövetett bűncselekményben kell döntenie a bírónak, éppen arról folyik a vita, hogy Sófi doktor, mint igazságügyi gyermekpszichiáter szakértő adhat-e egyáltalán szakvéleményt a 17 éves elkövetővel kapcsolatban.

A kérdés nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. Hiszen a Polgári Törvénykönyv kiskorúként határoz meg minden 18 év alattit, bár elkülöníti a 14 év alatti és feletti kiskorúakat. A Büntető Törvénykönyv már egy kicsit bonyolultabb. Eszerint gyermekkorúnak számítanak a 14 év alattiak, és vannak olyan bűncselekmények, amelyek esetében már a 12 évesnél idősebbek is felelősségre vonhatók. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben van még egy kategória; ez a fiatal felnőtt fogalma, amely 24 éves korig tart.

Sófi doktor azonban a szakképesítése szerint gyermek- és ifjúságipszichiáter, azaz addig foglalkozik a gyerekekkel, amíg azok felnőtté nem válnak.

Létezik egy nem konzekvens hozzáállás. Az Egészségügyi Törvény értelmében a felnőtt pszichiátriai osztályokra még akár a 17 év 364 napot betöltött fiatalt sem veszik fel, mivel ő nem felnőtt. Tehát egy ilyen korú fiatal hozzánk jön, az osztályunkon kap ellátást. Ellenben egy rendőrségi, vagy bírósági eljárásban érintett gyermekkorú elmeállapotát már vizsgálhatja az elmeszakértő, aki a mindennapi munkájában felnőttekkel foglalkozik, hiszen gyermekkorúak ellátására nem jogosítja fel a szakvizsgája.

Ebben én egy olyan billegő, bizonytalan helyzetet érzek, amit úgy gondolom, hogy egyértelműbben kéne szabályozni”

– mondja a szakember.

Már csak azért is, mert a gyermek és felnőtt pszichiátria teljesen eltérő szakterületek, teszi hozzá a doktor.

„A gyermek az nem kis felnőtt. Teljesen eltérő, teljesen más a lelki, az érzelmi és a gondolkodási működése.

Vannak olyan mentális állapotok, amelyek veleszületettek, így a személyt végigkísérheti a gyerekkorától a felnőttkorba is, és kivizsgálva, beállított terápiával adjuk át a felnőtt ellátásnak. Vannak azonban olyan mentális állapotok is, amelyek elsősorban a felnőttkorra jellemzőek, de már serdülőkorban is megjelenhetnek.”

Például a skizofrénia egy tipikusan olyan betegség, ami egészen más megnyilvánulásokkal jelentkezhet egy felnőttnél, mint egy gyereknél.

A skizofrénia egy spektrum, egy nagyon összetett gondolkodási zavar, sok-sok területet érintő eltérés. Egészen más lehet a tünettana 15-18 éves kor között, mint egy felnőttnél.

Egy felnőttkorban kialakuló deluzív zavarban (pszichiátriai fogalom: paranoid zavar, téveszmék, gyanakvás, bizalmatlanság) általában egy összerendezett téves eszmerendszerrel találkozunk, amely a környezetnek, de sokszor magának a személynek is olyan zavaró gondolkodási és viselkedési megnyilvánulása, hogy előbb vagy utóbb pszichiátriai segítségre szorul. Gyermekkorban az életkortól függően el kell különíteni, hogy kóros fantáziáról vagy valóban hallucinációk okozta téveszmékről van-e szó” – fejti ki a pszichiáter, aki hozzáteszi:

„Megemlíthetjük az autizmus spektrumzavar érintettséget is, amely a tudomány mai állása szerint - és nem várható, hogy ez változna - egy veleszületett központi idegrendszeri fejlődési-érési eltérés. Először az 1940-es évek második felében kezdték a megnevezést használni, de mintegy 40 éven keresztül ez az eltérés nem nyerte el az önálló kategóriát, többek között a skizofrénia veleszületett vagy gyermekkori formájaként is értelmezték. Ma, 2021-ben már teljesen másként gondolkodunk erről.”

Így, ha egy szakorvos más területen dolgozik és a napi munkájában nem találkozik azzal, milyen megnyilvánulásai vannak egy 3 éves gyermeknek, miben más egy 5 éves, egy 10 éves vagy egy 17 éves, milyen jellegzetes gondolkodási vagy viselkedési eltérések jelentkezhetnek az említett életkorokban például az autizmussal összefüggésben, ezeket a tüneteket hogyan lehet értelmezni, hogyan lehet a gyermeknek és a családjának segíteni, akkor annak a szakembernek a szemlélete is merőben eltér a gyermekorvosétól, és nem tud hatékony segítséget adni.

„Minden életszakasznak megvan a jellegzetessége gyerekkorban. Ha ezeket a mozaikokat nem ismerjük, akkor nem fog összeállni a kép.

Ha egy felnőtt pszichiáter vizsgál egy 17 éves tinédzsert, azt nyilván meg tudja állapítani, hogy pszichotikus-e vagy nem, beszámítható-e vagy sem. Nem biztos azonban, hogy pontosan ismeri, hogyan lehet segíteni a fiatalt, milyen rehabilitáció kell ahhoz, hogy a társadalomba visszailleszthető legyen.

Talán úgy lehet elképzelni, hogy egy kamaszról egy felnőtt pszichiáter fotót tud készíteni, de közben egy egész estés filmre lenne szükség ahhoz, hogy a fiatal előtt álló évtizedek megélt életminősége kedvezőbb lehessen.

Éppen ezért nagyon fontosnak érzem, hogy a 18 év alatti sértettek és elkövetők elmevizsgálatát és pszichológiai vizsgálatát csakis olyan szakemberek végezhessék, akik ezeken a területeken szakvizsgával és klinikai tapasztalattal rendelkeznek” – mondja az igazságügyi szakértő.

Ez azonban nem az egyetlen probléma a szabályozással. A Büntető Törvénykönyv bevezette a 14 év alatti, tehát gyermekkorú bűnelkövetők fogalmát. Bizonyos bűncselekményeknél 12 évesnél idősebbeket már felelősségre lehet vonni, amennyiben a belátási és beszámítási képességük ép.

Ennek a megállapítására azonban a törvény szerint igazságügyi elmeszakértőre van szükség, a gyermek- és ifjúsági pszichiátert konzultánsként kell bevonni. A két szakképesítés között azonban óriási a különbség.

„Az igazságügyi gyermekpszichiáter szakértő azokban az ügyekben kompetens, amelyekben az érintett személy 18 évesnél fiatalabb. Ez lehet polgárijogi, családjogi, kártérítési eljárás, de lehet büntetőeljárás is, amelyekben a 18 év alatti személy lehet sértett vagy elkövető.”

A gyermek- és ifjúsági pszichiáter a 18 év alattiak kóros mentális állapotát állapítja meg, és ezek terápiáját végzi. Az igazságügyi szakértő ettől eltérő feladatokat végez, a jog nyelvére fordítja le a pszichiátriai megállapításokat és jogi eljárási folyamatok megalapozására alkalmas véleményt ad. Elmeállapotokat határoz meg, és megoldási lehetőségeket ad a feltett kérdések megválaszolásával: a rendőrségnek, a bíróságnak vagy a gyámhatóságnak.

"Alapvetően más ez, mint amikor egy problémás hangulatú, gondolkodású, vagy önsértéseket végző gyermek családja kér segítséget a gyógyításban” – magyarázza Sófi doktor, aki kórházi munkája és a tanulmányai mellett az Európai Igazságügyi Gyermekpszichológiai és Gyermekpszichiátriai Társaság tanácsadó testületének tagja. Jól ismeri európai kollégái munkáját, a különböző módszertanokat és a nemzetközi szakirodalmat.

Azt mondja, a felmérések szerint a bűncselekményeket elkövető fiatalok 80 százalékának van legalább egy olyan pszichiátriai problémája, amely ok-okozati összefüggésben van az általa elkövetett cselekménnyel, vagy annak súlyával.
Ezen pszichés eltérések kezeletlensége pedig a társadalomba való visszaillesztés akadálya lehet.

„Márpedig egy serdülő javító-nevelő intézetbe vagy börtönbe kerülése még egyetlen pszichiátriai betegséget sem gyógyított meg. Attól senki sem gyógyul meg, hogy be van zárva. Ahhoz, hogy egy elmefolyamatot gyógyítsunk, pszichiátriai diagnózisra és pszichiátriai megsegítésre van szükség” – fejti ki a szakember.

MTI/Marjai János

Probléma az is, hogy Magyarországon egyelőre nincs olyan intézmény, amelyben a pszichiátriai zavarban szenvedő fiatalkorú bűnelkövetőket gyógyítanák.

Van olyan, korábban általam kezelt 14 év alatti gyermek, aki a pszichiátriai problémája miatt az IMEI-ben tartózkodik.
Olyan súlyosságú bűncselekményt követett el, amely miatt szükséges részére az igazságügyi gyermekpszichiátriai megsegítés. Csak éppen hazánkban jelenleg nem létezik olyan intézményrendszerben, ahol lehetőség lenne gyermekpszichiátriai ellátásra, tehát ahol a 18 év alatti életkorú bűnelkövetőket a felnőttektől elkülönítve tudnák fogadni és megfelelően kezelni. Úgyhogy kénytelen kelletlen a 18 év alattiakat is az IMEI-ben látják el.”

Az IMEI, vagyis a hírhedt Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, ahová azok a felnőtt brutális gyilkosok és erőszaktevők kerülnek, akik nem voltak beszámíthatóak, amikor ezeket a súlyos bűncselekményeket elkövették. Itt jó esetben a felnőtt életkor szakpszichológusai foglalkoznak a fiatalokkal, akik viszont nem feltétlenül ismerik a fiatal korcsoport életkori sajátosságait.

Ezzel szemben Svájcban, Németországban és más európai országokban is vannak kifejezetten gyermekeknek és serdülőknek létrehozott igazságügyi pszichiátriai ellátó helyek. Ezek rendszerhiányosságok, amelyek döntéshozói szinten érzékenyítést és megoldást tesznek szükségessé”
- fogalmaz Sófi doktor.

Siker

Döntéshozói oldalról úgy tűnik, van némi befogadó készség a szakmai vélemények iránt. Például 10 év után, 2021. január 1-től a büntetőeljárási törvény új rendelkezése lehetővé teszi, hogy az eljárás során igazságügyi pszichológus szakértő vagy szaktanácsadó kérdezze ki a bűncselekmények gyerekáldozatait. Másrészt az új jogszabályi rendelkezés elismeri az izlandi Barnahus-módszer magyarosított változatát. A traumatizált gyermekek vizsgálatát és ellátását biztosító intézményben folyó szakmai munka kidolgozásában Sófi doktornak és kollégáinak is nagy szerepe volt.

A modell célja, hogy nem az áldozattá vált gyereknek kell különböző intézményekbe (rendőrség, ügyészség, bíróság) mennie, hogy meghallgassák, hanem egy helyen elérhető számára a segítő - és igazságszolgáltatás.

Szmo/Markovics Z. Kristóf

A gyerek meghallgatása közben több kamerával kép- és hangfelvétel készül. Ennek az a célja, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen az átélt traumáról beszélnie, és a meghallgatás során szerzett információk elegendő bizonyítékként szolgáljanak a vádemeléshez és a későbbi ítélethozatalhoz.

A gyermekvédelem és az igazságszolgáltatás különböző szereplői: nyomozó, ügyész, bíró, esetleg ügyvéd a gyerek meghallgatása során egy monitoring szobában ülnek, és úgy van lehetőségük kérdéseket feltenni, hogy azt a meghallgatást végző szakember tolmácsolja a gyermek számára érthető módon. A kérdéseiket a pszichológus egy fülhallgatón keresztül hallja.

„Ez mindenképpen egy óriási dolog, és sok szakember sok munkaórája van abban, hogy végül Magyarországon is egy olyan érzékenységet ért el ez a téma, hogy aktivitás, szándék volt arra, hogy elmozduljunk a korábbi gyakorlattól.

Örülök, hogy mára már nem elég az ikeás asztalka, a kismaci meg a szép, gyerekbarát szoba, hanem a gyermeket ellátó szakembernek is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a gyermek ne szenvedjen az eljárás során további sérülést, ne viktimizálódjon.”

A modellnek egyébként része a speciális módszertan átadása, a szakemberek képzése is.

A szakemberhiány azonban nemcsak a gyerekáldozatok meghallgatása során probléma, hanem a gyermekpszichiátria területén is. A legutolsó, néhány évvel ezelőtti adatok szerint

Magyarországon összesen 45 gyermekpszichiáter szakorvos dolgozik a közfinanszírozott ellátásban, miközben több mint 1,5 millió 18 év alatt gyerek él az országban.

„A szakemberek száma méltatlanul alacsony. Például tudjuk, hogy a statisztikák szerint a gyerekek 3-7 százaléka ADHD-s (figyelemhiányos, hiperaktivitás-zavar), ez hazánkban legalább 50.000 gyereket jelent, ennek a számnak azonban csak a töredékét kezeljük. Tehát a jéghegy anomália itt is létezik.

Ezeknek a gyerekeknek a jelentős hányada nem jut el a szakorvoshoz, a szakellátáshoz. A szakemberhez el nem jutó gyermek pedig nem kap diagnózist, a diagnózis nélkül maradt gyerek pedig nem kap segítséget. A problémás gyermekből pedig így válik könnyen problémás felnőtt.

A közvélemény szerint egyre több pszichés problémájú gyermek van. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A pszichés eltérések arányszámai jellemzően nem változtak. A társadalom érzékenysége és a pszichológia, pszichiátriai fejlődése hozza el, ahogy a gyermek a társadalomban egyre nagyobb értéket jelent, hogy kisebb eltéréseket, problémákat is ki tudunk szűrni. Ugyanakkor a nem elegendő szakember miatt még mindig kevesen kapnak megfelelő segítséget. Ezért üvöltő a problémás gyermekek jelenléte a különböző kortárs közösségekben. Ha ezek a gyermekek megfelelő megsegítést kapnának, felnőttként teljes, minőségi életet tudnának élni és a társadalom hasznos tagjaivá válhatnának” - fejti ki a gyermekpszichiáter.

Ügyek

Bár az ügyei részleteiről nem beszélhet, a doktor azért azt elárulja, hogy nagyon emlékezetes volt számára a Veronai buszbaleset kapcsán tapasztalt szakmai összefogás.

MTI/EPA/Vigili Del Fuoco

Katartikus volt az életben maradt gyerekek és családjaik életereje, ahogyan jöttek és kérték, igényelték a szakmai segítséget. Nagyon jó érzés volt, hogy a baleset után rögtön, Magyarországról egy gyermek pszichológus és pszichiáter team összefogott, beültek a saját kocsijukba és a helyszínre mentek, ahol azonnal elkezdték az elsődleges ellátást.”

Sófi doktor klinikusként dolgozott ebben az ügyben is, a poszttraumás stressz zavarral diagnosztizált serdülőknek adott terápiás segítséget. Majd, mint igazságügyi gyermekpszichiáter szakértő több gyermek vizsgálatában és az iratanyagok elemzésében is részt vett.

„Mint felkért igazságügyi gyermekpszichiáter szakértő a baleset következtében kialakult poszttraumás stresszzavar megállapítása volt a feladatom. Az érintett gyerekeknél egy létező probléma lett, amely túlmutat a testi sérüléseken, a haláleseteken és nyomot hagy a fiatalok és a családtagjaik pszichéjében, így nyilván érinti a felelősök jogi megítélését, és a kártérítési kérdést is” – magyarázza a szakértő.

2013. novemberében az ügyészség vádat emelt egy szigetszentmiklósi házaspár ellen, akik éveken keresztül megerőszakolták, kínozták, verték, patkányokkal és ürülékkel etették az akkor nyolc-, kilenc- és tízéves gyerekeiket.

Az egész ország hitetlenkedve fogadta a hírt, amit később hosszú nyomozás, ombudsmani és egyéb vizsgálatok, majd több bírósági eljárás követett.

A horrorisztikus körülmények között nevelkedő gyermekek terápiás kezelését Dr. Sófi Gyula irányította. A doktor az eljárás elejétől kezdve állította, hogy a gyermekeket nemcsak sanyargatták és elhanyagolták, hanem szexuálisan is bántalmazták a szülők.
Első fokon azonban mégis enyhe ítéletet szabtak ki a vádlottakra, miután az eljárásban résztvevő szakértő úgy ítélte meg, hogy a gyermekek nincsenek traumatizálva. Végül a másodfokú bíróság és az új szakértő más álláspontra helyezkedett, figyelembe vették a gyerekeket évek óta kezelő Sófi doktor állításait és igazat adtak neki. A szülőket jogerősen 13 évre ítélték.

„Jól esik, hogy a munkám eredményét, hasznosságát figyelembe vették a megismételt eljárásban. Alapvetően ebben az ügyben nem szakértőként vettem részt, hanem mint gyerekpszichiátert kerestek meg a nevelőszülők a családból kiemelt gyermekekkel kapcsolatban. Az én rendelőmben nyert szakember számára bizonyságot, hogy ezeknek a gyermekeknek az életére egy komoly, összetett lelki, testi és szexuális abúzus nyomhatta rá a bélyeget. Ezek után indult el a nyomozati munka. A gyermekek járóbeteg és fekvőbeteg szakellátása már évekkel azelőtt elkezdődött, amikor az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő nem talált poszttraumás stresszre utaló jeleket náluk.

Ez azonban csak a munkánk minőségét bizonyítja, hogy képesek voltunk ilyen borzalmak után is megsegíteni, helyreállítani a gyermekek gondolkodási zavarát, érzelmi és lelki működését.”

Sófi doktor azt mondja: szakmai pályafutásának legnagyobb kudarcaként éli meg azt az ügyet, amelyben az elkövető és az áldozat is gyermek volt még.

„A fiatalkorú vádlott nem azt a gondoskodást kapta az ítéletben, mint amit a mentális állapota alapján meg kellett volna kapnia. Amellyel lehetősége lenne arra, hogy a vitán felül megérdemelt büntetésének letöltése után, egy jobb szellemi állapotban, egy, a társadalomba jobban visszailleszthető, akkorra már felnőtt emberként hagyhatná el a börtönt.

Nagyon rosszul érintett engem, hogy ebben az esetben egy szakorvosi evidencia szintjén megállapított kóros elmeállapotot találtunk, ami ugyan nem zárta ki a büntethetőséget, a javasolt gyógyítás esélyét azonban ez a serdülő nem kapta meg”
– mondja az orvos, aki szerint sok esetben előfordul, hogy a gyermekpszichiátriai evidenciák nem kerülnek be kellő súllyal az ítéletbe. Vizsgálatuk megállapítását, ajánlását ebben az ítéletben figyelmen kívül hagyták, amelynek később még súlyos következményei lehetnek.
„Szakértőként azt tudom mondani, hogy nagy esély van arra, hogy szabadulása után valamilyen büntetendő cselekménybe keveredik. Ezek a fiatalok azonban a pszichiátriai eltéréseik miatt nem Hannibal Lecterek lesznek, hanem sokkal inkább áldozatok.”

A konkrét esetben egyébként kisgyermekkor óta nyomon követhető volt a probléma a különböző jegyzőkönyvekben, megállapításokban, a gyermek mégsem jutott el gyermekpszichiáterhez.

Ha kezelést kapott volna már gyerekkorában, mert nála ez az eltérés veleszületett volt, akkor jó eséllyel elkerülhető lett volna a bűncselekmény, és nem lett volna áldozata sem.”

Az orvos szerint az, hogy ezek a problémás fiatalok nem kapnak segítséget kisgyermekkoruktól kezdve, az egész társadalom és az állam felelőssége.

A Büntető Törvénykönyv úgy fogalmaz, hogy aki észreveszi a gyereken, hogy probléma van, jeleznie kell, de nem határozza meg, hogy az kicsoda. A pedagógus, a szülő, az orvos, a védőnő, a szomszéd, a postás vagy éppen a gyerekvédelem. Mindenki, tehát konkrétan senki.

„Ez egy rendszerhiba. Valahogy szemellenzőt viselünk, és nem szívesen beszélünk ezekről a problémákról. Nem szívesen teszünk róla említést az érintett gyerek életéért, sorsáért felelős szülőnek, mert nehezen tudjuk magunkat kifejezni. Vagy arra számítunk, hogy nem megfelelő fogadtatást kapnak szavaink a szülőtől. Természetes, hogy nehéz ezekről az érzékeny problémákról beszélni a szülőknek, de ezt a képességet fejleszteni kell a gyermekekkel foglalkozó szakembereknél.

A szülők reakcióitól való aggodalmak általában feleslegesek. Számomra ez nem lehet magyarázat. Azt gondolom, hogy a társadalom minden szereplőjének feladata az, hogy megtanuljunk figyelni egymásra. Merjünk egymásnak segítséget adni.
Merjük kimondani szépen, etikusan olyan szavakkal a meglátásainkat, mint ahogy mi is szeretnénk, hogy részünkre fogalmazzák meg a nehezen elmondhatókat” – mondja a gyermekpszichiáter, aki szerint, ha ez megvalósul, akkor óriásit fog előre lépni a gyermekegészségügyi és gyermekvédelmi rendszer működése is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Zacher: „Az ördög nem alszik, ahogy a vírus sem” – lehet összefüggés a terasznyitás és a romló szennyvízadatok között

A főorvos nagyon reméli, hogy nem okoznak negyedik hullámot a teraszokra kirajzó tömegek. Beszélt arról is, hogy egyre több poszt-covidos beteget kezelnek, hosszabb távon ez még jelentősebb probléma lehet, mint maga a járvány.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. május 04.

hirdetés

Mint arról beszámoltunk, a 17. héten a szennyvízminták koronavírus-eredményei erős ingadozást mutatnak, a korábbi heteket jellemző csökkenés megállt.

Több településen, például Egerben, Kaposváron, Pécsett, Székesfehérváron és Tatabányán ugyan folytatódott a javuló tendencia, Budapest északi és déli szennyvíztisztító ellátási területén, valamint Debrecenben és Szolnokon azonban ismét emelkedésnek indult a szennyvízben mért koronavírus-örökítőanyag mennyisége.

Másfél héttel vagyunk a teraszok újranyitása után, melynek kapcsán a kialakuló hatalmas tömeget látva többen (például Kemenesi Gábor és Lantos Gabriella) megkongatták a vészharangot.

Az aggódó hangokhoz csatlakozott Zacher Gábor toxikológus, a hatvani kórház főorvosa is, aki akkor azt nyilatkozta:

„Nagyon nagy fokú felelőtlenségre, hihetetlen fegyelmezetlenségre vall, amit szombaton és vasárnap láthattunk. És ennek nem holnap, holnapután lesz meg a böjtje, hanem egy-két hét múlva érzi meg az egészségügy. Remélem, tévedek. Remélem, nem lesz igazam.”

hirdetés

A friss adatok nyilvánosságra kerülése után megkérdeztük a főorvost, lehet-e összefüggés a kettő között.

„Van benne logika, hogy a kettő között párhuzamot vonjon az ember, a terasznyitás óta eltelt idő elméletileg elég lehet ahhoz, hogy az akkor kialakult rajzás következménye legyen a koncentráció emelkedése” – mondta a Szeretlek Magyarországnak, hozzátéve: ebben az esetben mindig rá kell számolni némi lappangási időt, amíg a romló adatok a betegszámban is megjelennek.

„Adja az ég, hogy tévedjek, és nem lesz emögött negyedik hullám, de az ördög nem alszik, ahogy a vírus sem” – fogalmazott.

A kórházak leterheltségéről Zacher elmondta, egyértelműen érzékelhető némi fellélegzés: legutóbbi 24 órás ügyelete során három beteget vettek fel a Covid-osztályra, míg ez a szám a csúcson a 20-at is elérte.

Arról is megkérdeztük, véleménye szerint mikortól lehet felelősségteljesen közösségbe menni.

„Én mindenkit óvatosságra intek, hiszen láttunk két oltás után kórházba kerülteket is, még ha nem is nagy számban. De alapvetően a második vakcina után 10-12 nappal már kialakul egy olyan fokú védettség, ami a lakosság jelentős része számára megnyugvást okozhat”

– válaszolta. Tehát akire igazak a fentiek, elkezdhet visszatérni a normális életéhez, ugyanakkor a változatlanul érvényben lévő szabályok, úgy mint a maszkviselés, távolságtartás, rendszeres fertőtlenítés betartása nagyon fontos. Annál is inkább, mivel a vírus továbbadására jó eséllyel azok is képesek, akik egyébként már védettek.

Zacher doktor kitért a poszt-covidos betegekre is, akiknek a száma elmondása szerint egyre nő: az imént említett műszak során 3 „normál” koronavírusosra 8 ilyen eset jutott náluk. A tünetek rendkívül szerteágazóak lehetnek, akár a fertőzés lezajlása után 2-3 hónappal is: nem múló köhögéstől periodikus nehéz légzésen át hajhullásig, emésztési problémákig vagy alvászavarig rengeteg variációval találkoztak már.

„A poszt-Covid egy teljesen új történet, amit még javában tanulunk, de bőven képes meglepetéseket okozni. Nem csoda, hogy sorra nyílnak az erre fókuszáló ambulanciák a sürgősségi osztályok tehermentesítése miatt, például nálunk is, Hatvanban. Nem lepődnék meg rajta, ha hosszabb távon még jelentősebb problémát okozna, mint maga a járvány” – foglalta össze.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Harc a védettségi igazolványért külföldi állampolgárként, magyar szappanopera, 211832. rész

A szélmalomharc legújabb epizódjából kiderül, hogy a külföldi személyi igazolványok a ludasok, az viszont még nem, hogy mi a megoldás.
Szerző: Polák Zsóka - szmo.hu
2021. május 05.

hirdetés

Az oltást megkapni könnyebb, mint a védettségi igazolványt. Legalábbis az itt élő külföldi állampolgárok esetében biztosan, a kis plasztikkártya megszerzése ugyanis egyelőre a közel lehetetlen kategóriába tartozik. Míg mások a kórházak előtti sorokban harcolnak a Pfizerért, addig a külföldi állampolgárok csendben vívják harcukat a bürokráciával és a bizonytalansággal.

Mi is foglalkoztunk már azzal, mi is lehet az oka annak, hogy az itt élő, TAJ-számmal és lakcímmel rendelkező külföldi állampolgárok egyre feltűnőbben maradnak ki az igazolványosztásból annak ellenére, hogy be vannak oltva, ám mivel érdemi válasz vagy megoldás semmilyen csatornán nem jött, gondoltam, megpróbálom ott, ahol nehezebb lerázni az embert, és ahonnan az utolsó reménysugarat vártam: a kormányablakban.

Mivel hétfő óta időpontfoglalás nélkül lehet védettségi igazolvánnyal kapcsolatban ügyet intézni a kormányablakoknál, arra számítottam, hogy tömegek fogják majd idegesen verni az asztalt az igazolványért, ám kellemeset csalódtam:

nem volt tömeg, és a sor is gyorsan ment.

Az 1. számú ügyintéző megértően bólogatott, miután előadtam problémámat a külföldi állampolgárságom és az üresen kongó postaláda kapcsolatáról, kaptam is egy papírt kitöltésre meg egy útbaigazítást egy másik ablakhoz. Nagyjából hasonló papírt kellett kitöltenem, mint amit az ügyfélkapun keresztül – egy bejelentés volt az igazolvánnyal kapcsolatban, és azt a két sort is tartalmazta, amely a Magyar Orvosi Kamara útmutatója szerint az EESZT felületen a külföldiek esetében kitöltendő: egy rubrika az állampolgárságról és az úti okmány száma. Már-már megrészegített a siker, hogy nem csak a „várjon, majd megérkezik”-kezdetű örökzöldet hallottam, sőt, még papírt is kaptam, de túl rutinos versenyzője vagyok már a bürokratikus cirkuszoknak ahhoz, hogy tudjam: percek kérdése, és indul a Benny Hill-show.

És ahogy az lenni szokott, akkor nyílt ki a pokol legmélyebb bugyra, amikor a szlovák személyi igazolványom előkerült.

A 2. számú ügyintézőnek úgy sötétült el az arca a kis kártya láttán, mintha egy levágott disznófejet tuszkoltam volna át a kis plexilyukon, azzal az egy darab mondattal oszlatta el minden naiv reményemet a sikerrel kapcsolatban, hogy

hirdetés
„hát ezeket ám még nem képes kezelni a rendszer."

2021-ben tehát azért nem kap egy nem is olyan kisszámú, beoltott embercsoport kártyát, mert a rendszer még nem képes kezelni a külföldi személyi igazolványok azonosítószámát. Nehéz is volt ezzel a megdönthetetlen érvvel vitatkozni, de azért én megpróbáltam konstruktívan hozzáállni a problémához: próbáltam okokat, megoldásokat találni, de a látszólag egyre jobban zavarba jövő ügyintéző nem tudta megmondani, hogy mégis mire számítson az a balga külföldi, aki őrült módon itt oltatta be magát. Ott tudtam, hogy végleg elvesztettem ezt a csatát, amikor a boldogan kitöltött papírjaimat nagy sebességgel tuszkolta vissza a kis ablakon. Mikor már azt hittem, tényleg minden elveszett, akkor előhúzta a külföldi oltottak Szent Grálját, a Szent Fecnit, amin egy darab email-cím volt, én pedig már esküszöm, csak azt vártam, hogy citromailre végződjön.

Azzal a tanáccsal engedett utamra, hogy ha a Szent Cetlin található email-címre megírom a kínomat, elküldöm befotózva a személyimet és az oltási lapomat, akkor az majd előremozdítja az ügyet. Sőt, azért is biztatott erre, merthogy ott gyorsabb az ügyintézés, mintha a most kitöltött papíromat nyújtanám be ott helyben.

A konklúzió tehát annyi: ne legyen külföldi személyid. Ha pedig mégis azzal vert a sors, akkor csak abban lehet bízni, hogy a rendszerrel kezdenek valamit, hogy képes legyen kezelni mást is a magyar személyiken kívül. Addig pedig ott a bűvös [email protected] email-cím, amire becsülettel elküldtem az adataim - nagyon úgy néz ki, hogy ennél közelebb egyelőre nem lehet jutni a megoldáshoz, de ha sikerül, jelentkezem.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Megfertőződnek a beoltottak? Több fiatal kapja el a vírust? Tények és tévhitek az indiai koronavírus-járványról

Egyelőre hatásosnak tűnnek a vakcinák az indiai variánsok ellen, viszont a tehénvizelet nem gyógyítja a Covidot. A rengeteg hamvasztás miatt csak kicsit lett rosszabb a levegő Indiában.
Fotó: Northfoto/ZUMA Press - szmo.hu
2021. május 04.

hirdetés

Hetek óta India jelenti a legtöbb koronavírusos esetet a világ országai közül. Annyi ember haldoklik a világ második legnépesebb országában, hogy a krematóriumok nem tudják tartani a lépést az áldozatok számával. A legtöbb szakértő szerint a fertőzöttek és az elhunytak valós mértéke jóval meghaladhatja a hivatalos jelentésekben szereplőket. Nem csoda, ha ilyen körülmények között rengeteg hamis információ terjed az eddigi legsúlyosabb járványhullámról, melyeket sokan ellenőrzés nélkül kész tényként fogadnak el.

A CNN utánajárt, hogy mi igaz a leggyakrabban feltett kérdésekre adott olykor sokkoló válaszokból.

Több fiatal kapja el a koronavírust?

A helyi orvosok mellett a politikusok is azt terjesztik, hogy a tízmilliókat érintő második hullámban jóval több fiatal fertőződik meg, mint az első hullám alatt. Arvind Kejriwal április 15-én a Twitteren közölte, hogy ezúttal sokkal több fiatalt érint a világjárvány, mint hónapokkal korábban. A delhi miniszterelnök ezért a posztban azt szorgalmazta, hogy a fiatalok az eddigieknél is körültekintőbben járjanak el.

A valóság ugyanakkor az, hogy az indiai kormány statisztikái szerint semmivel sem fertőződik meg több fiatal, mint korábban. Míg az első hullám idején a fertőzöttek 31 százaléka volt 30 év alatti, ezúttal pedig 32 százalék a korcsoport aránya a betegek között. Az összes fertőzött 21 százaléka volt 30-45 év közötti az első hullámban, és pont ugyanez az arány a pusztító második hullám esetében is.

Tavaly minden ötödik elhunyt volt 50 évnél fiatalabb. A 20 százalékos arány egyetlen százalékkal 19-re csökkent a második hullám idején.

hirdetés

Elkapják a Covid-19-et a már beoltott egészségügyi dolgozók?

Az indiai média beszámolói szerint több olyan orvos is megfertőződött, aki korábban már megkapta valamely oltás mindkét dózisát. Emiatt az emberek joggal kezdtek aggódni, hogy az országban forgalomba került vakcinák talán nem nyújtanak védelmet az Indiában terjedő mutációk ellen, ráadásul szabad szemmel láthatóan is néhány nap alatt döbbenetesen felgyorsult a járvány terjedése.

A statisztikák azonban ezt az állítást sem igazolják. Az ország saját fejlesztésű vakcinájával, a Covaxinnel eddig beoltott 1,7 millió emberből 695 esetében lett pozitív a koronavírusteszt, ami 0,04 százalékos aránynak felel meg. A Covishieldet, vagyis tulajdonképpen az AstraZeneca védőoltását 15 millióan kapták meg, közülük 5014-en fertőződtek meg, ami 0,03 százalékos arányt jelent.

A már beoltott, de fertőzött egészségügyi dolgozók száma azért tűnhet különösen magasnak, mert szombatig bezárólag Indiában csak a frontvonalban harcoló egészségügyi dolgozókat és a legkiszolgáltatottabbakat oltották be.

Az új mutánsok állnak az indiai második hullám mögött?

Az indiai egészségügyi minisztérium még március 24-én jelentette be, hogy több aggodalomra okot adó variáns mellett azonosítottak egy duplán mutálódott koronavírust is. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a fertőzések robbanásszerű terjedésének hátterében a B.1.617 névre keresztelt variáns állhat. Több vélemény szerint ez a mutáció ráadásul képes lehet megkerülni az oltások által nyújtott védettséget is.

Ezzel szemben továbbra sincs bizonyíték egyik állításra sem. A tudósok egyelőre még mindig vizsgálják, hogy mennyire befolyásolta a tízmilliókat érintő második hullám berobbanását az új mutáns, amiről az sem derült még ki, hogy fertőzőképesebb vagy halálosabb lenne, mint az eddig ismert verziók. Az indiai járványszakértők szerint azonban van összefüggés az országban kialakult mutációk és az egyre gyorsuló járvány között. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy már náluk is megjelent a brit variáns, ami szintén felelős lehet az ugrásszerűen növekvő esetszámért.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Tíz napig volt lélegeztetőgépen a koronavírus miatt, ez teljesen átalakította a gondolkodását

Eleinte szkeptikus volt a vírussal szemben a 45 éves, egészséges férfi, őt is megdöbbentette, hogy így leterítette a fertőzés. Most már teljesen más a hozzáállása.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 04.

hirdetés

Újjászületése napját ünnepli egy koronavírus-fertőzésen átesett férfi azon a napon, amikor 10 nap után levették a lélegeztetőgépről.

Lőrincz Róbert március közepén fertőzödött meg, napok alatt annyit romlott az állapota, hogy párja végül mentőt hívott hozzá. Elmondása szerint

olyan rossz állapotban volt, hogy nem tudta megtartani a fejét, szürke volt és nehezen vette a levegőt.

A mentőben nagyon megijedt, az ezután következő dolgokra viszont már nem emlékszik.

Az egri Markhot Ferenc kórház intenzív osztályára került, azonnal lélegeztetőgépre kapcsolták. Tíz nap múlva, hajnalban tért magához.

"Elég megdöbbentő volt. Láttam, hogy más betegek is fekszenek mellettem, gépek között vagyok én is - az elég rossz érzés volt. Rossz volt nézni a többi beteget is, hogy kinél hogy változik a gép kijelzője. Láttam olyat, aki elég közel került a halálhoz, és újraélesztést is láttam"

- mesélte az RTL Híradónak.

hirdetés

Bevallotta, hogy korábban ő is szkeptikus volt a vírussal kapcsolatban. Bár tisztában volt vele, hogy létezik, de a környezetében nem találkozott vele. Most már belátja, hogy elbízta magát, a betegség és a kórházban töltött 22 nap viszont átértékelt benne mindent.

"Én úgy gondoltam, hogy egy életerős ember vagyok 45 évesen, nem voltam beteg körülbelül 10 éve, de egy ilyen apró vírus gyakorlatilag leterített".

Róbert két hete mehetett haza a kórházból, de még mindig nincs jól. Összesen tizennégy kilót fogyott a betegség miatt. Elmondása szerint a felépülése két-hat hónapig is tarthat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó riportja


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: