Direkt36: A koronavírus áldozatainak el nem mondott története
Magyarországon közel harmincezren haltak meg koronavírusban. Kik voltak ők, és mi történt velük az első tünetek megjelenésétől a halálukig?
A Direkt36 a koronavírus áldozatairól készített összeállítást: 16 ember történetét mutatják be a 444-en megjelent cikkben és képgalériában, dokumentumfilmükben pedig hozzátartozóik mesélnek elvesztett szeretteikről.
A cikk szerint a betegség lefolyása során több család is hasonló nehézségekkel és a betegek ellátását nehezítő problémákkal szembesült. Visszatérő elem volt a beszámolóikban, hogy:
• az első tünetek megjelenésekor a háziorvost nehezen lehetett elérni
• gyors tesztelés helyett gyakran szakszerűtlen tanácsokat kaptak a betegek
• a kórházban fekvő családtag állapotáról nehéz volt információt szerezni
• a vírushelyzet a halál utáni ügyintézést lelkileg és pénzügyileg is megterhelőbbé tette
A koronavírus járvány idején csak egyes újságokat engedtek be a kórházakba (28 szerkesztőség erre vonatkozó kérését elutasították), az Operatív Törzs sajtótájékoztatóin pedig megszűrték a kérdéseket. A Direkt36 kérdéseire az érintett kórházak és háziorvosok nem válaszoltak.
• Panni és Dániel édesanyja, Fórizsné Matuz Magdolna a törökbálinti óvodában volt óvónő. Szerette a romantikus filmeket, imádott turkálókban vásárolni. Az ötvenéves Magdolnát gyerekei nem féltették a vírustól, mert sem idős, sem krónikus beteg nem volt: sosem ment táppénzre, és úgy tervezte, majd 60 évesen is csúszik-mászik az ovisokkal.
• Nóra és Erika édesapja, Megyesi János Nagykőrösön élt. Nyugdíj előtt biztosítási szakértő volt, de nagyon szeretett a ház mögötti asztalos műhelyében is dolgozni. A kórházban olyan gyorsan romlott az állapota, hogy az orvosok lemondtak róla azelőtt, hogy intenzív osztályra került volna. Lányai e-mailen kértek lehetőséget az utolsó látogatásra, amire a mai napig nem kaptak választ.
• Szenoráczki Szilvia édesanyjával és édesapjával, Jolánnal és Ferenccel élt az aszódi házukban. Szerettek közösen barkácsolni, kertészkedni, igazi közösségi emberek voltak. Mindhárman elkapták a vírust, és egyszerre kerültek kórházba. Míg Szilvia lassacskán jobban lett, szülei egyre rosszabbul: először édesapja, majd édesanyja került lélegeztetőgépre. Egy nap különbséggel haltak meg.