SZEMPONT
A Rovatból

Dezső András: Simán jönnek-mennek az orosz és kínai kémek anélkül, hogy bármi bántódásuk esne

Dezső András Fedősztori című könyve kapcsán mesélt a Medgyessy-ügyről, kérdeztük a 2006-os zavargásokról, de szóba került James Bond és a Fudan Egyetem is.


Néhány hete jelent meg Dezső András harmadik könyve. A magyar maffiózók és a kokain hazai története után most a titkosszolgálatok világába nyújt betekintést Fedősztori című kötetében.

– Ez a könyv tényleg olyan, mint egy kémnovella-gyűjtemény, annyira olvasmányos, fordulatos a stílusod, még a korábbi könyveidhez képest is. Ez szándékos, vagy így jött ki?

– Az biztos, hogy próbálok elmenni abba az irányba, hogy minél izgalmasabb és olvasmányosabb legyen. De a sztorik jellegéből is adódik, hogy vannak benne fordulatok.

– Van benned késztetés, hogy megpróbálkozz valamikor fiktív történetekkel?

– Nem vagyok szerintem olyan jó író. Arra viszont törekszem, hogy a dokumentumok, vádiratok, interjúk alapján élvezetesen írjam meg a sztorikat.

De az én könyveimet a hitelesség miatt szeretik. Talán nem annyira fordulatos, mint egy skandináv krimi, de megtörtént. A fikció viszont nem ilyen.

– Ha titkosszolgálatról, kémekről beszélünk, nekem elsőként a James Bond-filmek világa ugrik be. Annak, amit ott látunk, van bármi valóságalapja?

– Vannak a valóságnak olyan elemei, amelyek akár még túl is szárnyalják a James Bond-filmeket.

Már a hidegháború alatt is voltak például mindenféle technikai vívmányok.

Mikrofilmleolvasók, titkosírást előhozó vegyi anyagok, miniatűr készülékek, amiknek a létezéséről az átlagember akkoriban nem is tudott.

Ilyen szempontból tehát James Bond világa nem fikció. És küldetések is vannak, főleg a nagyobb, külföldi titkosszolgálatoknál. Például a CIA 2001. szeptember 11 után küldött ki ügynököket nem klasszikus titkosszolgálati, hanem inkább katonai feladatokkal.

Magyarországon is volt ilyen. Benne is van a könyvben, amikor a 90-es évek második felében Csecsenföldön elraboltak két magyart. A titkosszolgálatok tárgyalásba kezdtek a túszejtőkkel, és a végén filmbe illő jelenetek között szabadították ki őket.

– A magyar titkosszolgálatok a világmezőnyben mennyire jók?

– Szerintem egyáltalán nincsenek benne az élmezőnyben. Pedig egy kis ország szolgálatai is lehetnek nagyon jók, de a mieink sajnos évek óta nem azok.

Ha csak az elhárítást nézzük, voltak vezetőváltások, nagy a fluktuáció, és sok terület elkerült onnan.

Lehetnének erősek, de ahhoz politikai kurzusokon átívelő koncepciók kellenek. Ezt viszont nem nagyon lehet látni.

– És ez nem csak a források közti különbség miatt van így? A szerényebb lehetőségeinken belül is lehetnénk még jobbak?

– Így van. Például egy szövetségi rendszeren belül megtehetnénk, hogy ráállunk egy területre. Ez lehet a kibervédelem, vagy az oroszok, a kínaiak. Ebben az esetben nem lenne gond a forráshiány, mert a külföldi partner szolgálatok pénzt, paripát, fegyvert adnának, hogy közös műveleteket hajtsunk végre.

De ez mostanság nem igazán működik. Elég megnézni, hányszor értesül arról a közvélemény, hogy elfogtak egy kémet. A balti államokban viszonylag sokszor van ilyen, még a cseheknél, németeknél is. Magyarországon nem nagyon hallunk ilyeneket.

Tehát ha jól értem, azt mondod, nem azért nem hallunk ezekről, mert a titkosszolgálataink ügyesen titokban tartják, hanem mert nincsenek ilyenek.

– Így van.

– Apropó oroszok és kínaiak. Az orosz bank és a Fudan egyetem kapcsán is felmerült az a vád, hogy ezek kémközpontok lesznek.

– Azt nem gondolom, hogy ezek az intézmények kémközpontok lennének. Magyarországon amúgy is simán jönnek-mennek az orosz és kínai kémek anélkül, hogy bármi bántódásuk esne.

Ez nem azt jelenti, hogy itt hajtanák végre az akcióikat, inkább csak logisztikai központként használják az országot. Arról nem beszélve, hogy ha ide jönnek, már az EU-ban vannak. Innen mennek egy harmadik országba különféle missziókra.

De ne legyünk igazságtalanok, például a németek is jó viszonyt ápolnak a kínaiakkal, tehát ez nem magyar sajátosság. Csak nem mindegy, hogyan engeded be ezeket az embereket az országba. A német titkosszolgálat sokkal erősebb a miénknél.

Az mindenképp komoly rizikót jelent, ha ennyire barátkozunk ezekkel az országokkal, ennyi mindent megengedünk nekik.

– Ha titkosszolgálatról és kémekről beszélünk – valószínűleg ez is a James Bond filmek hatására –, akkor tulajdonképpen egyfajta hidegháborús hadviselésre gondolunk. Ha egy ország kémeket küld valahova, akkor rosszat akar annak az országnak.

Ezek a tevékenységek tényleg mindig ellenséges szándékot takarnak, vagy lehet más célja is?

– A titkosszolgálatoknak két fő iránya van. Leegyszerűsítve az egyik az elhárítás, a másik a hírszerzés. Az elhárítás célja, hogy megakadályozza az országra nézve kártékony tevékenységet.

A kémelhárítás nemcsak arról szól tehát, hogy „elhárítják” a kémeket, hanem úgy intézik a dolgokat, hogy a titkok eleve biztonságban legyenek. Olyan ez, mint hogy a lakásodban elrejted az értékeidet, hogyha jön egy betörő, akkor ne találja meg.

Aztán van a hírszerzés, amikor van egy információigény, ami az állam szempontjából fontos, és ezt ki kell deríteni. Ez nem feltétlenül gonosz tevékenységet jelent, hanem a szolgálatnak vannak nagyon jó elemzői, akik nyilvános adatokból, információkból, újságcikkekből, közleményekből tudják ezeket szállítani.

És vannak azok a tevékenységek, amikor beszerveznek külföldön ügynököket. Ezzel már ártanak az adott országnak.

– A titkosszolgálatokat milliónyi összeesküvéselmélet veszi körül. A CIA-ról szokták mondani, hogy állam az államban, van, aki szerint a Kennedy-gyilkosság mögött is ők álltak. Lehetséges, hogy egy titkosszolgálat elinduljon a saját feje után?

– Előfordulhat, voltak rá példák a történelem során, hogyha nem volt megfelelő kontroll a titkosszolgálat felett, akkor például túlzottan egy adott politikus befolyása alá kerültek.

Elég példának Szlovákia, ahol a 90-es években, a Meciar-kormány idején voltak a titkosszolgálatban olyanok, akik egyfajta „Meciar kommandóként” működtek.

Nyilván a CIA történetében is volt olyan a kezdetekben, amikor kicsit kicsúszott a felügyelet alól.

De alapjában véve ezek hivatalok, ha csinálnak is olyan akciókat, amelyek során civil szemszögből nézve bűncselekményeket követnek el, azt akkor is az állam érdekében, annak jóváhagyásával teszik. Elég csak arra gondolni, amikor terroristákat likvidálnak drónokkal.

Tehát nem arról van szó, hogy van egy háttérhatalom, hanem van egy eszköz.

Nem is életszerű, hogy önálló életre keljenek, mert ezekre a hivatalokra az a jellemző, hogy mindent dokumentálnak.

Az más kérdés, hogy földi halandók nem láthatják ezeket a titkos dokumentumokat, csak nagyon hosszú idő után, amikor feloldják a titkosítást.

De mindent dokumentálnak, pontosan a saját maguk védelme miatt. Hogy ha van egy ügy, és később felmerül a felelősség kérdése, akkor lehessen látni, ki adott utasítást, ki milyen döntést hozott.

Viszont ha van egy gonosz politikai erő – teljesen mindegy, hogy a világban hol –, és valami sunyiságot akar csinálni, sokkal jobban jár, ha úgymond „mezítlábasokkal” oldja meg, tehát olyan emberekkel, akik magánúton intézik el ezt.

Nem véletlen, hogy az utóbbi idők titkosszolgálati botrányai is magáncégeknél robbantak ki. Gondoljunk csak az izraeli kémszoftver-gyártó NSO-ra a Pegasus ügyből, vagy a Black Cube-ra, ami szintén izraeli cég, és civileket figyelt meg.

Az állami vezetés azért nem bízza ezeket a feladatokat az állami szolgálatokra, mert ott nyoma maradna.

– A könyvedben több történet is olvasható olyan civilekről, akiket beszervezett valamelyik titkosszolgálat. Tulajdonképpen nagyon hasonlóan működnek ezek az emberek, mint a terrorista szervezetek sejtjei.

– Itt is ott is a konspiráció a lényeg. De nem csak ott, a profi bűnözői körökben is ezt alkalmazzák a saját védelmük érdekében.

Érdekes, hogy a bűnözők is általában akkor tudnak nagyon jól működni, ha ezt megtanulják olyan profiktól, akiket annak idején kiképeztek a konspirációra.

Az arab terroristák is sok esetben egykori titkosszolgáktól tanulják ezeket a módszereket. Amikor például Irakot lerohanták, és Szaddam Husszeint kivégezték, akkor az iraki titkosszolgálattól sokan átmentek olyan csoportokhoz, akik az ellenállást segítették. Az Isisnél is jelentek meg ilyen figurák, Afganisztánban is.

Sőt, Afganisztánban friss hír, hogy az egykori kémek átálltak az Isis, a dzsihadisták oldalára, mert azt mondják, jelenleg ők az egyetlenek, akik a tálibok ellen harcolnak.

– Magyarországon gyakran felmerül vádként, hogy a mindenkori kormány nem annyira az ország, hanem a saját belpolitikai céljaira használja fel a titkosszolgálatokat. Volt például annak idején a Dunagate-ügy, vagy amikor fideszes politikusokat figyeltek meg. Kicsit hasonló a Te történeted is, amikor az amerikai kitiltási ügy kapcsán megkörnyékeztek.

– Ez nagyon vékony jég, és nagyon kevés információnk van nekünk, újságíróknak arról, hogy ez miként működik. Abból tudunk kiindulni, hogy azok, akik otthagyták a titkosszolgálatokat, miket mesélnek.

Az biztos, hogy a rendszerrel vissza lehet élni. A kérdés, hogy visszaélnek-e vele. Ha engem kérdezel, szerintem nagyon, és az elmúlt években ez látványosan romlott.

A kontroll jelenleg gyakorlatilag nulla.

A parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága nem tud kontrollt gyakorolni a titkosszolgálatok felett. Amíg ez így van, addig nincs is értelme arról beszélni, milyen visszaélések vannak, mert nem lehet tudni.

Azt nem gondolom, hogy politikai rendőrségként használnák a titkosszolgálatokat, inkább azt mondom, hogy vannak olyan „okosságok”, amikkel bizonyos esetekben ki lehet kerülni a jogszerű utat úgy, hogy egyébként jogszerűnek tűnjön az adott művelet.

– A magyarországi titkosszolgálatok profi hatóságok, amik az épp regnáló kormány által kitűzött célok alapján végzik a munkájukat, vagy ott is pártkatonák váltják egymást?

– Mondok egy nagyon egyszerű hasonlatot. Ha megnézzük, hogy általában az állami szerveknél mit tapasztalunk… Milyen például a közmédia és ott hogyan gondolkoznak az újságírásról vagy a televíziózásról… Vagy milyen konfliktusokat kellett elviselnie mondjuk az Országos Atomenergia Hivatal vezetésének Paks ügyében, ahol volt ugye egyfajta politikai sürgetés, hogy az engedélyeket adja ki…

Ha megnézzük, hogy a különböző állami szervek vezetőit hogyan nevezték ki, akkor felteszem a kérdést: Miért pont a titkosszolgálatoknál történnének másképp a dolgok?

– Nagyon sok izgalmas belpolitikai téma előjön a könyvedben. Nem akarok nagyon spoilerezni, mindenki olvassa el, de azért pár dologra rákérdeznék. Például itt van Medgyessy Péter és a D209-es ügy, amiről elég sokat írsz. Ő annak idején arra hivatkozott, hogy amikor ő ügynök volt, Magyarország szeretett volna csatlakozni a Világbankhoz, amit a szovjetek igyekeztek megakadályozni, és ő pont a szovjetek ellen dolgozott. Ez mennyire reális magyarázat?

– Szerintem ez nem jó magyarázat. A szovjetek álltak a csúcson, kizárt, hogy a KGB-vel szemben dolgozhatott volna.

Ami igazán érdekes kérdés ebben a Medgyessy-sztoriban az az, hogy mi a baj vele. Lehet azt mondani, hogy ha a titkosszolgálatnál volt SZT tiszt, akkor le kellett volna mondania a miniszterelnökségről.

De a többi ugyanilyen múltú ember miért nem zavarja a Fideszt?

Mert hogy ők támadták emiatt Medgyessyt. Ott van például Czukor József, aki később nagykövet is lett, és Orbán Viktor tanácsadója volt, ő a 3/1-nél dolgozott, a kommunista hírszerzésnél.

Tasnádi László, aki szintén államtitkár volt, a 3/2-nél, mint Medgyessy Péter. Tovább megyek: ha Medgyessy és a többiek, akik a kommunista hatalommal kollaboráltak, rossz emberek, akkor miért nem rehabilitálták azokat, akik a másik oldalnak, például a CIA-nak dolgoztak?

– Van egy olyan legenda, hogy egyik ismert, ma már idős, visszavonult vezető politikusunk birtokában van egy csomó ügynökakta (többek között a sajátja), és ezzel zsarol embereket. Ez mennyire életszerű?

– Ma már talán kevésbé, de az biztos, hogy a 90-es években nem lett rendezve ez a kérdés. Ügynöklisták nincsenek, de eleve az, hogy létezik ilyen fogalom, sokat elárul erről a káoszról.

Az biztos, hogy sokan visszaéltek ezzel, mert az tény, hogy a rendszerváltás környékén sorban tűntek el az akták. De elsősorban nem úgy éltek vissza velük, hogy megzsaroltak volna embereket, hanem a kommunista titkosszolgálat emberei közvetlenül a rendszerváltás előtt megsemmisítették az aktákat.

Azzal ideologizálták meg, hogy ők a szakma szabályai szerint jártak el, védték az ügynökeiket.

Az, hogy ezt a kérdést nem rendezték, lehetővé tette valóban, hogy ezekkel az információkkal sakkban tartsanak embereket. Viszont konkrétan ilyen ügyekről nem tudunk. De a sajtóban értek támadások embereket mindenféle dokumentumok alapján. Sokukat alaptalanul, de sokukat jogosan, akik aztán pereltek és megnyerték, annak ellenére, hogy teljesen egyértelműen ügynökök voltak.

– Ugyancsak elterjedt elmélet, hogy a 2006-os zavargások mögött az akkori titkosszolgálatok állnak. Erről tudsz valamit?

– Én kicsit másképp látom. A titkosszolgálatok keze nem volt benne. Válasszuk ketté. Vannak a politikai tüntetések, amelyekhez a titkosszolgálatoknak az égvilágon semmi köze nincs, és nem is kell, hogy legyen. Aztán voltak a zavargások, illetve a zavargáson túlmutató akciók, amikor már-már terrorista cselekmények történtek, amik már nem tekinthetőek egyszerűen véleménynyilvánításnak.

Gondolok itt például a Magyarok Nyilaira, akik politikusokat vagy bírókat támadtak meg. Vagy a tévészékház szétverése. Ez már olyan terület, ami a titkosszolgálatra tartozik, hogy megelőzze a hasonló rendbontásokat.

A titkosszolgálat akkoriban valóban nagyon sokat dolgozott azon, hogy ezeket megakadályozza. Hogy a politikában ez hogyan jelenik meg?

Valóban volt egy olyan titkosszolgálati jelentés, amely arra mutatott rá, hogy a Fidesz tudott az őszödi beszédről, sőt, ők teregették ki.

Ezt is leírom a könyvben, hogyan történt. Egyébként korábban a titkosszolgálat tette elérhetővé ezeket a dokumentumokat. De olyan nem volt, hogy a titkosszolgálat szervezett volna zavargásokat.

– Te hogy látod az ügynökkérdést Magyarországon? Fel kéne tárni, nyilvánosságra hozni a neveket, vagy inkább el kéne engedni?

– Először azt kellene tisztázni, hogy mit akarunk feltárni. Sokat kutattam a Történeti Levéltárban. Azt látom, hogy egy-egy személy esete mögött nagyon bonyolult történetek húzódnak meg.

Az egyik megoldás a teljes aktanyilvánosság. Alapvetően azt propagálnám. Csak nagyon fontos tudnia az embereknek, hogy sok minden nincsen bent. Nagyon sok minden eltűnt, át se került a Történeti Levéltárba.

Más szempontból viszont, most már nagyon sok minden nyilvánosságra került. Hány embert érdekelt? Hányan mentek be a levéltárba és kérték ki az aktáikat? Hányan vannak képben, hogy ez az egész egyáltalán hogyan működik? Mit tudnának kezdeni az emberek ezzel a nagy adathalmazzal?

Mint újságíró, a teljes nyilvánosság híve vagyok, de hozzátenném, hogy szerintem a katarzist nem hozná meg. Csalódnának az emberek.

Nem lenne olyan, mint a filmekben, hogy jönne a nagy leleplezés, ott lennének a nevek, és mindenki mondhatná, hogy „fú, végre kiderült az igazság”.

Itt nagyon sok iratról és adatról van szó, amik önmagukban sokszor semmit nem jelentenek.

– Ha az ember végigolvassa a könyvedet, hajlamos paranoiássá válni. Hiszen a békés szomszédról bármikor kiderülhet, hogy orosz kém, a civilszervezet, amit támogatni szoktam lehet, hogy titkosszolgálati fedőszerv.

Milyen mélységben vannak a szolgálatok jelen az életükben, és kell-e ettől tartanunk? Vagy engedjük el, mert úgy sincs rá befolyásunk?

– Szerintem van rá befolyásunk. Fontos tudni, hogy a titkosszolgálatok ma már nagyon sok helyen ott hagyják a nyomukat. Például a médiában, amikor híreket olvasunk, nem tudhatjuk, nem egy dezinformációs kampányt látunk-e esetleg.

Járjunk nyitott szemmel, védjük az adatainkat, gondoljunk rájuk úgy, mint amikor a lakásban hagyjuk az értékeinket. Ezt a könyvemben így nem fejtem ki, mert önálló kötetet lehetne írni róla, de újfajta kihívást jelentek a kiberbiztonsági dolgok.

Keveset tudunk róla, pedig nap mint nap találkozhatunk vele, például amikor a kedvenc oldalunkat terheléses támadás éri, akkor felmerül a kérdés, hogy nem egy titkosszolgálati akcióba csöppentünk-e.

De semmiképp ne legyünk paranoiásak, vegyük tudomásul, hogy kémek mindig is voltak és lesznek, alighanem ez a második legősibb szakma.

Ha nem követünk el bűncselekményeket, normális esetben nincs okunk tartani tőlük, hiszen elvileg ezek a szolgálatok azért vannak, hogy a biztonságunkat védjék.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fesztiválozók Azahriah-ról: erős, megosztó kijelentés, de értjük, mit akart mondani
„Már csak az igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények maradtak, mint Fidesz-szavazók” - Azahriah ezért később bocsánatot kért, de a kijelentés átment a köztudatba. Az EFOTT-on kérdeztük a fiatalokat.


Mint azt mi is megírtuk, Azahriah kemény szavakkal illette a fideszes szavazókat. Egy szerdán kirakott Instagram-sztorijában úgy fogalmazott: „Gyönyörűen süt a Nap, mert ő is tudja, hogy már csak az igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények maradtak, mint Fidesz-szavazók”. A sztorit nem sokkal később már törölte is.

„Úgy gondolom, a mai reggeli kiírásommal hibát vétettem. Elragadott az aljas indulat, ami éppenhogy a polgári politizálás lehetőségét öli meg: a személyes hangvétel és a lekincsinylő stílus.

Akárhogy is érzem, nem ilyen energiákat akarok ebbe a hatalmas reflektorfénybe tolni, ideológiáink sosem szabad, hogy egymás ellen uszítsanak minket! Bánom, hogy olyan embereket minősítettem, akik nem szándékosan az ország leépítéséhez akartak asszisztálni, szimplán hittek egy évtizednyi hazugságban. Elnézést kérek, akiket véglénynek neveztem, ígérem, hogy a továbbiakban ezt meghagyom Bayer Zsoltnak”

- írta a korlátozott ideig elérhető Instagram-sztorijában később az énekes.

Az EFOTT-on kollégnk a fesztiválozókat kérdezte Azahriah kijelentéséről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon keménynek kell lenni” – a TISZA kongresszusán résztvevőket kérdeztünk a jövőről
A TISZA hívei Nagykanizsán gyűltek össsze, hogy meghallgassák a párt vezetését főként Magyar Pétert, mit terveznek arra az esetre, ha kormányra kerülnének. Az is téma egy ideje, hogy mi lesz, ha kétharmaddal nyer a TISZA.


Magyar Péter a TISZA Párt második kongresszusán ismrette azokat a főbb témákat, amelyekkel a választás után hatalomra kerülő TISZA-kormány elsők között foglalkozna. Azt is elmondta, hogy terveik megvalósításához milyen pénzügyi forrásokat használnának fel. Magabiztos beszédet mondott, egyértelműen kormányzásra készül a párt. A hívei közt az is téma egy ideje, hogy mi lesz, ha kétharmaddal nyer a TISZA. Erről is kérdeztük a kongresszus résztvevőit:


Link másolása
KÖVESS MINKET: