SZEMPONT
A Rovatból

„Torkom szakadtából üvöltöttem és zokogtam, miközben felszínre tört minden gyerekkori traumám”

Daróczi Szilárd nemrég tisztító ceremónián vett részt egy balinéz gyógyítónál. Részletesen elmesélte, mit élt át, valamint azt is, kinek való egy ilyen program és kinek nem.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. március 23.


Link másolása

Bali egyfajta egzotikus földi paradicsomként él a legtöbb ember fejében. Daróczi Szilárd 5 éve kezdett utazásokat szervezni az Indonéziához tartozó szigetre elsősorban magyaroknak, hogy minél többen megismerhessék annak igazi arcát.

Vendégeinek lehetőségük van részt venni egy különleges tisztító szertartáson is, aminek keretében segítséget kapnak régóta elnyomott traumáik feldolgozásához. Szilárd néhány hete maga is átélte a ceremóniát, amely óriási hatással volt rá.

Ennek apropóján beszélgettünk vele.

– Hogyan kerültél Balira?

– Egy barátom javasolta 2017-ben, hogy mi lenne, ha ketten kiköltöznénk és elkezdenénk utakat szervezni. Ő nem sokkal ezelőtt járt ott először, és azonnal beleszeretett. Leültünk beszélgetni és elhatároztuk, hogy fél éven belül belevágunk. Ekkoriban én az MTVA-nál dolgoztam, de már erősen a kiégés szélén voltam, szóval 2018 elején kértem fél év fizetés nélküli szabadságot. A terv az volt, hogy megnézzük, milyen az élet Balin, és ha megtetszik, akkor maradok, ha viszont mégse, fél év után hazajövök folytatni a korábbi munkámat.

A főnökeim először megadták a fizetés nélküli szabadságot, egy újbóli egyeztetésen viszont már azt közölték, hogy mégse fog menni a dolog: vagy maradok, vagy felmondok, fél évre elengedni nem tudnak. A felmondást választottam, és eredeti szándékommal ellentétben az albérletemet se fizettem tovább, szóval gyakorlatilag minden szálat elvarrtam. 2018 márciusában érkeztünk meg Balira, első körben 9 hónapot maradtunk, ami alatt bejártuk az egész szigetet és környékét. Ezután következett két év kétlaki élet, néhány hónap Balin, majd néhány hónap Londonban, ahol korábban szintén dolgoztam. Utóbbira azért volt szükség, mert ekkor még nem volt annyi vendégünk, ami kitermelte a költségeinket, az angliai munkával viszont jól lehetett keresni.

A Covid kitörésekor is épp Balin voltunk, de az utolsó csoportunkat már le kellett mondanunk. Visszaköltöztem Londonba, próbáltam munkát keresni, ami nem volt könnyű, de végül sikerült. Tavaly februárban tértem vissza Balira, már egyedül, és kezdtem el újraépíteni a vállalkozást. Szerencsére alig több, mint fél év alatt sikerült eljutni oda, hogy egyedül már nem győzöm a feladatokat, szóval épp bővülés előtt áll a cég.

– Milyen utazók fordulnak hozzád?

– Főleg magyarokkal dolgozom, mivel ebben láttam piaci rést: Magyarországon egy jelentős réteg továbbra sem beszél idegen nyelveket, vagy ha mégis, sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha ott helyben a saját nyelvükön kapnak tájékoztatást és van egy idegenvezetőjük, akihez bármilyen kérdéssel fordulhatnak. Ettől függetlenül szeretnék nyitni Anglia, Németország és más európai piacok felé is.

– Nem érzed úgy, hogy te is hozzájárulsz a sziget elturistásodásához azzal, hogy csoportokat viszel oda?

– Én elsősorban nem a mindenki által ismert és látogatott látványosságokhoz szeretném elvinni a vendégeimet, hanem ha rajtam múlik, a sziget valódi arcát, a balinézek mindennapjait mutatom meg nekik.

Az itteni emberek az anyagi javaktól függetlenül is teljes életet élnek, egyáltalán nem ettől függ a boldogságuk. A vágyam, hogy át tudjak adni valamennyit ebből a szemléletből, amit aztán haza is visznek magukkal és ideális esetben beépíthetik a saját életükbe.

Sajnos sokaknak elég nehéz ezt lenyomni a torkán, de szerencsére mindig vannak nyitottabbak, akik a tömegturizmus célpontjai helyett inkább erre vevők.

– Önismerettel mikor kezdtél foglalkozni?

– Komolyabban a Covid alatt. Ekkoriban kezdtem el napi két meditáció mellett pszichológushoz is járni, és a terápia végére tudatosult bennem, mit is akarok valójában az élettől. Korábban is gondolkodtam ezen, amikor kint voltam Balin, de akkor valahogy nem voltam még készen arra, hogy átlássam, mi mindent lehet kihozni egy ilyen helyzetből. Itt rengeteg olyan kezelésben, rituális élményben lehet az embernek része, ami mind hozzájárul az önismerethez. Úgy érzem, mostanra már elég magas szintre sikerült eljutnom, ha összehasonlítom a jelenlegi énemet a 2-3 évvel ezelőttivel, teljesen más a kettő.

– Elég sokan csinálják manapság az ilyesmit divatból. Hogyan lehet kiszűrni ezeket az embereket a jelentkezők közül?

– Ha valaki ír nekem, hogy érdekli a dolog, először elmesélem neki, én mit éltem át. Mindig hangsúlyozom, hogy ezek a saját élményeim, egy olyan emberé, aki borzasztóan nyitott ezekre a dolgokra. De nagyon fontos, hogy senkinek ne legyenek előzetes elvárásai, mert úgysem azt fogja kapni. Ez általánosságban is igaz Balira: a többség azt képzeli, hogy mindenhol csend van, biciklivel járnak az emberek, egymást érik a pálmafák. A valóságban azonban nagyon kevés már az ilyen hely.

A balinéz kezeléssel hasonló a helyzet: nem szabad úgy nekimenni, hogy majd ettől megváltozik az életed, mert szinte biztosan csalódni fogsz. Ez egy olyan program, amit könnyű eladni, de én pont az őszinteséggel próbálom kiszűrni azokat az embereket, akik csodát várnak tőle.

Az én olvasatomban arról van szó, hogy kapsz egy élményt, amit vagy be tudsz fogadni, vagy nem, és az is simán előfordulhat, hogy semmilyen hatása nem lesz. Jellemzően az szokott előfordulni, hogy valaki vagy belemagyaráz dolgokat, amelyek talán nem is történtek meg, vagy jó magyar szokás szerint elkezd panaszkodni, hogy nem érzett semmit, kár volt ezért ennyi pénzt kiadni. Az ilyeneket kiszűrni szinte lehetetlen, de amikor beszélgetek a vendégekkel, azért próbálok puhatolózni az elvárásaikkal kapcsolatban. Lebeszélni nyilván senkit nem tudok róla, de felhívom a figyelmüket a fentiekre.

– Hogyan találtál rá a gyógyítóra?

– Egy kint élő magyar lánnyal, Daniellával közösen kezdtünk önismereti, lélekgyógyító elvonulásokat szervezni Balira, ezért többeket felkerestünk, hogy a legjobb, leghitelesebb emberhez tudjuk elvinni a vendégeinket. Sajnos jellemző, hogy az Ízek, imák, szerelmek óta Balin mindenki gyógyító, vagy legalábbis annak mondja magát. Egy teljes iparág épült erre, és nagyon kevesen vannak, akik tényleg hitelesek tudtak maradni. A pénz nagyon meg tudja változtatni az embert, még akkor is, ha egyébként rendelkezik a megfelelő szaktudással.

Akinek profi honlapja van foglalórendszerrel, Instagram- és Facebook-oldallal, ott minimum gyanakodni kell rá, hogy inkább a bevételszerzésről szól számára a dolog, mint a valódi segítségnyújtásról.

A fentiek szellemében végigjártunk jó néhány gyógyítót helyiek ajánlásait követve, és ő volt az, akinél mindketten azt éreztük, hogy valami olyasmit kaptunk, amit korábban még nem.

– Mi történt pontosan?

– Az elején elmondta, milyennek látja az életünket, milyen állapotban vagyunk és mire kell odafigyelnünk. Aki már járt látónál, tenyér- vagy kártyajósnál, tudhatja, hogy megvannak azok a frázisok, amelyek mindig elhangzanak, mert szinte mindenki magára tudja venni.

Itt azonban nagyon meghatározó volt számunkra, hogy az egész mindössze 5-6 percig tartott, és általánosságok helyett teljesen személyre szabott jellemzést adott rólunk.

Nekem például azt mondta, hogy a személyiségemből adódóan mindenkinek segíteni akarok, de vannak olyan munkatársaim, akik ezt kihasználják és visszaélnek a jóindulatommal. Ez eléggé betalált, főleg annak fényében, hogy semmit nem kérdezett előtte.

Utána felöltöztettek sarongba (ez egy tradicionális helyi ruhadarab), majd a kert hátsó részébe vittek. Leültettek a földre, ahol egy virágszirmokkal teli kádba folyt a víz. A gyógyító és segédje balinéz mantrákat énekeltek, ez volt tulajdonképpen a ráhangolás, majd elkezdtek locsolni a virágos vízzel. Azt gondolná az ember, hogy mivel ez hideg víz volt, fáztam és reszkettem tőle, de a valóság egészen más volt: amikor locsolt, azt éreztem, mintha felfelé jönne valami a torkomba a hasamból. Az egész ahhoz hasonlított, mint amikor készülsz a sírásra, vagy azt érzed, hogy valaminek ki kell jönnie. Utána elkezdte a hátamat és a gerincemet masszírozni, ami olyan érzés volt, mintha direkt azt akarná, hogy kijöjjön belőlem valami. Ezután kicsit drasztikusabban a hasamat kezdte nyomni, miközben azt mondta, nyugodtan dőljek a segítője karjába, és kiabáljak, amennyire csak tudok, mert ezáltal fognak kijönni a traumák.

Így is lett: torkom szakadtából üvöltöttem, majd zokogni is elkezdtem. Én nem voltam teljesen a tudatomnál, de Daniella utólag elmondta, hogy a gyógyító közben azokat a negatív dolgokat sorolta fel, amelyeket gyerekkoromban átéltem. Ezek szóba se kerültek korábban a jóslás résznél, teljesen magától említett mindent.

Azt mondta, minden egyes üvöltéssel ezeket a traumákat és gyerekkori sérelmeket dolgozom fel, ha kijönnek, akkor többé nem fognak nyomasztani. Közben folyamatosan ölelt, simogatott és bátorított, hogy ráérünk, ne hagyjam abba, addig sírjak, amíg ki nem jött minden.

Ez a rész 10-15 percig tartott, utána átsétáltunk a családi szentélyhez, ahol egy tradicionális balinéz imádság hangzott el, volt hozzá felajánlás-kosár is gyümölcsökkel, süteményekkel, banánlevélbe csomagolt rizzsel és hasonló dolgokkal. Közben ötször kellett imádkozni, az első és ötödik alkalommal üres kézzel, a második-harmadik-negyedik alkalommal pedig virágot helyeztünk az ujjaink közé, az imádság után pedig a fülünk mögé tettük. Végül jött a gyógyító, és megkínált bennünket nyers rizzsel, amit a homlokunkra és a torkunkra tett. Előbbinek az volt a célja, hogy megtisztítsa a gondolatainkat, az utóbbinak pedig az, hogy a kimondott szavaink mind a tiszta szívünkből jöjjenek.

– Mit érzel azóta, megváltozott valamiben az életed?

– Közvetlenül utána megkönnyebbültséget éreztem, ami egyébként más korábbi, kint megélt terápiák után is jellemző volt. Azóta pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy foglalkoznom kell azokkal a traumákkal, amelyekről szó esett a kezelésen: nem intézhetem el annyival a dolgot, hogy megéltem, feldolgoztam és túl is vagyok rajta. Ha már át kellett élnem a kirekesztettséget, muszáj segítenem másoknak is abban, hogyan küzdjenek ellene. Daniellával elkezdtünk beszélgetni a témáról, ennek nyomán hoztunk létre egy saját kimonómárkát, aminek az üzenete pontosan az, hogy aki felveszi, önmaga lehet: úgy csodálatos, ahogy van, nem kell megjátszania magát. A bevétel egy részével olyan magyarországi szervezeteket fogunk támogatni, amelyek a kirekesztés ellen küzdenek.

Az utóbbi fél évben nagyon sok szabadidőmet töltöttem azzal, hogy rászoruló családoknak vittünk adományokat. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy egy-egy ilyen alkalom után rendszeresen fellendült az üzletem, például bejött több nagy értékű foglalás. Nyilván nem ezért segít az ember, de ettől még tényleg lehet valami abban, hogy oda-vissza működik a dolog.

– Ki az, akinek ajánlanád, hogy részt vegyen a kezelésen, és kinek nem?

– Azoknak ajánlom, akik úgy érzik, hogy szeretnének átélni egy különleges élményt, amit korábban soha, viszont el tudják engedni az elvárásaikat azzal kapcsolatban, hogy valami óriási dolog fog történni. Akik nyitottak spirituálisan, és nem azonnal várnak csodát, inkább hosszabb távon szeretnének belőle meríteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Szemembe nézett a rendőr, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk” - a Magyar Anyák is ott voltak a Fidesz-székháznál
A nőkből álló aktivista csoport az anyák napján tartott demonstrációján megígérte, hogy kiállnak a gyerekekért, ezért csatlakoztak hozzájuk most is. Elmesélték, hogy látták ők a pénteki eseményeket.

Link másolása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Megvonta a vállát, a szemembe nézett, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

nem a fejüket ütötték, „csak” gumibottal a combjukat, de oda kaptak rendesen. Állításuk szerint nem csináltak semmit, amiért ez volt a reakció.

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Ungváry Krisztián: Nem beszámítható vagy szándékosan terjeszt orosz dezinformációt a vezérkari főnök
Böröndi Gábor azt mondta, egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a második világháború kitörését. A korszak történész szakértője úgy fogalmaz: nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán.

Link másolása

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

Ezek után a Böröndi-féle kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni: a Honvéd Vezérkar főnöke nem beszámítható állapotú vagy pedig szándékosan orosz dezinformációt terjeszt. A kettő közül mindenki kiválaszthatja azt, ami neki megfelelő.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Mindezt pedig azért teszi, mert kapott egy egyértelmű politikai feladatot, mint egy propagandista, akit megbíztak azzal, hogy a NATO-t belülről bomlassza fel.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása
Drasztikusan, 40-50 százalékkal csökkentek az adásvételek - mondja az ingatlanpiaci szakértő. Az is bajba kerülhet, akinek amúgy nem lenne szüksége a költözéshez hitelre, mert minden mindennel összefügg.

Link másolása

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Emiatt a felvett hitelek volumene 70%-kal csökkent.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

a lakáspiaci adásvételek körülbelül 40-50 százalékkal csökkentek, legalábbis az ingatlan.com adatai alapján.

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Azaz ha valaki azt mérlegelte, hogy van mondjuk 10 millió forintja, amiből el tudna indulni hitelfelvétellel a saját lakás vásárlása felé, reálértelemben évről évre 20-25 százalékot veszített a pénze értékéből, mert ugyanannyi pénzből ennyivel kisebb ingatlanba tudott beköltözni.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Lehet, hogy egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el azért, mert valahol Borsod megyében beragadt egy kis ház vásárlása.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Tehát az olló nyílt, és ez minden bizonnyal tovább nyílik. De drágábbak nem lettek, egyszerűen azért, most nem ez a tendencia, most a vevők nem hajlandóak többet fizetni.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Az agglomerációs települések érdekes módon a válság idején is előnyt élveznek a vásárlók körében.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy ezek a ingatlanok kevesebbet érnének, mint eddig.

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

rendkívül sok új munkavállaló jelenik meg, akiknek sok esetben a lakhatása nem megoldott,

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Kellettek a 18 órás munkanapok szabadnap nélkül, hogy helyrerázódjak mentálisan”
Interjú egy biciklis futárral, aki átlagosan 150 kilométert teker a hét minden napján, és nem a pénz a fő motivációja: állítása szerint ez az egész sokkal többet segít neki bármilyen hagyományos terápiánál.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. május 12.


Link másolása

Marcival lassan 15 éve ismerjük egymást az éjszakából, régebben sok koncerten futottunk össze, egy ideje viszont már csak a Facebook-posztjai alapján kaptam némi képet arról, mi újság vele. Így tudtam meg azt is, hogy 2020 tavaszán, a járvány első hullámának idején rengeteg másik emberhez hasonlóan ő is ételfutárnak állt.

A többség számára ez csak átmeneti szükségmegoldás volt, ő azonban benne ragadt: azóta is biciklivel járja a várost, munka közben szerzett vicces vagy tanulságos élményeit pedig gyakran megosztja közösségi oldalán.

Eredetileg amiatt kerestem meg, hogy mesélje el hasonló sztorikon keresztül, milyenek a futárok mindennapjai Budapesten, anekdotázás helyett azonban végül egészen más lett a beszélgetésünk fókusza. De ne szaladjunk ennyire előre.

– Miért kezdtél futárkodni?

– Korábban egy könyvkereskedésben dolgoztam, majd 5 évig vendéglátóztam, itthon és Ausztriában egyaránt. Már akkoriban is előfordult, hogy heti 100 órákat húztam le két munkahelyen párhuzamosan, de ebben a szakmában ez azért nem ritka. Egy idő után viszont úgy éreztem, hiába teszek bele rengeteg energiát, egyszerűen nem tudok előrébb lépni. Ráadásul ekkortájt jött be a Covid is, ami miatt teljesen bezárultak a kapuk: szembesültem vele, hogy abszolút semmi ötletem nincs, merre lépjek tovább.

Akárhová küldtem el az önéletrajzom, vagy nem jött válasz, vagy elutasítottak. Az is oka lehetett ennek, hogy a vendéglátósokat eleve nem szívesen vették fel sehová a járvány elején, mivel úgy gondolták, hogy amint újranyitnak a helyek, úgyis visszatérnek az eredeti szakmájukhoz.

Egy közeli barátommal megbeszéltük, hogy dacból nem fogunk dolgozni, erre másnap megjelent az egyik futárcég egyenruhájában. Amikor kérdőre vontam, csak annyit felelt: „ember, valamit kell csinálni…” Végül én is követtem a példáját.

Addig talán egyszer bicikliztem hosszabb távot Hollandiában, ezt leszámítva csak néhány kilométereket mentem egyhuzamban. El se tudtam képzelni, mivel jár a futárkodás a gyakorlatban: sem azt, mennyire megterhelő, sem azt, mennyi pénzt lehet belőle összeszedni. Szerencsém volt, mert relatíve gyorsan felvettek: bár óriási várólisták alakultak ki akkoriban, nálam egy héten belül lezajlott az egész folyamat.

– Mennyire könnyen rázódtál bele?

– Az hagyján, hogy korábban alig bicikliztem, de azt hittem, ismerem a várost. Na, már a legelején kiderült, hogy egyáltalán nem… Előfordult, hogy felmentem a Várba, és szinte azonnal bekeveredtem egy kordonokkal elzárt területre, ahonnan nem találtam a kivezető utat. Végül rendőrök mutatták meg, szóval elmondhatom, hogy rendőri felvezetéssel sikerült elhagynom a Budai Várat. Ez utólag vicces, de élesben nem igazán volt az. Rengeteg hasonló helyzet adódott, mire belejöttem. Minden héten szándékosan más városrészbe jelentkeztem, így lassan megismertem mindegyiknek a sajátosságait.

A futárkodás versengő szakmának tűnt, ahol az emberek nem nagyon kötnek barátságokat, mindenki félti a többiektől a saját megélhetését. Az egyik cégnél ráadásul besorolásos rendszer működik: a teljesítményed alapján kapsz egy számot, és ennek megfelelően vehetsz fel jobb vagy kevésbé jó műszakokat.

Régebben voltak olyan hónapok, hogy komplett éjszakákat töltöttem a telefonom előtt műszakokat vadászva, ami rengeteg energiámat elvitte. Részben erre ment rá az akkori kapcsolatom is.

A versengő hozzáállás ellenére viszonylag sok olyan kollégával sikerült összebarátkoznom, akikről az volt a benyomásom, hogy gyakorlatilag folyamatosan kint vannak az utcán. Nekem ez akkor még meg se fordult a fejemben, maximum napi 8 órában gondolkodtam. Aztán egyre inkább tologattam kifelé a határaimat, hogy kiderüljön, mennyit bírok. Amikor elkezdtem belendülni, voltak 350-400 órás hónapjaim is, az abszolút rekordom 440 óra volt a Futárkupa egy hónapja alatt.

– Miért? Adósságaid voltak, vagy egyszerűen megtetszett, hogy csak a teljesítményedtől függ, mennyit keresel?

– Kicsit mindegyik, de a pénz önmagában nem jelentene elegendő motivációt, mélyebb problémák vannak a háttérben. Nehéz időszakom volt akkoriban, elég mélyre csúsztam mentálisan. Jártam pszichológushoz, de nem sokat segített, ráadásul erre jött rá az említett szakítás is.

Egy idő után észrevettem, hogy ha egyhuzamban kint vagyok és tekerek napi 15-18 órát, akkor valamennyire kordában tudom tartani a negatív érzéseket. Ezért nem tudok mit kezdeni a szabadnapjaimmal se. Magánéletem egyáltalán nincs jelenleg, ami nyilván egy védekező mechanizmus: amúgy teljesen rendszertelen életet élnék, ez rak bele valamiféle rendszert.

37 éves leszek hamarosan, és az elmúlt nagyjából 16 évben eléggé beleszarós mentalitás jellemzett. Eddig menekültem például az felhalmozott adósságaim és a felelősségvállalás elől, tovább viszont már nem nagyon tudtam. De ez igazából csak egy kényelmes indok, hogy ne nézzenek teljesen kattantnak, amiért ennyit dolgozom.

Most már valamivel jobb a helyzet, szinten tudom tartani magam, de egy szabadnapon például még mindig nem tudnék mit kezdeni magammal. Nyilván eljárhatnék sportolni, vagy koncertekre, mint régen, de ez valószínűleg ugyanazokat a rossz reflexeket hozná vissza. Szóval inkább kint vagyok reggeltől késő éjszakáig. Végül is egy olyan dologgal foglalkozni, amire bármennyi időt fordíthatsz, jól érzed magad közben, és még jól is keresel vele, annyira nem rossz. Pszichológusoknak fizettem alkalmanként akár 20 ezer forintot is, annál sokkal jobban megéri.

– Nem érzed néha, hogy kiégtél?

– Folyamatosan jönnek olyan gondolatok, hogy vajon meddig tudom még ezt csinálni, vagy egyáltalán, meddig engedi a szervezetem. Egy adott nap során is – főleg, ha 18 órát vagyok kint – számos holtponton megyek át, amikor a pénz se tud motiválni. Naponta tekerek 150-160 kilométert, ha nem többet, de hiába vagyok mindig másik városrészben, ez mégis rutinszerű és monoton tud lenni.

Ráadásul vannak olyan időszakok, amelyek abszolút nem fizetnek jól. Előfordult olyan is (bár ez szélsőséges példa), hogy 5 órát ültem egyetlen címért egy pirosbetűs ünnepnapon, miközben a család otthon volt. Persze ennek megvan az ellenkező véglete is, amikor nagyon jól tudsz keresni. Könnyen rá lehet függni, mindkét szolgáltatónál kint lehetsz bármennyit. A legtöbb ember, akivel jóban vagyok, mind ezt csinálja, rajtam kívül tizen-egynéhányan lehetnek.

– Hogyan tudsz figyelni a biztonságos közlekedésre egy 18 órás munkanap végén?

– Pontosan tudom magamról, mi az a pont, amikor veszélyeztetném a forgalmat. Olyankor nyilván abbahagyom, vagy egyáltalán nem megyek ki. De azt is tudom, hogy ha egy bizonyos holtponton átlendülök, onnantól jóformán bármennyit tudok menni. Ha viszont kiveszek egy szabadnapot, az teljesen kihoz a ritmusból, és 3-4 napba is beletelik, mire visszarázódok.

Ez az egész nemcsak óriási fizikai megterhelés, hanem szellemi is, hiszen végig ott kell lenned fejben. Nemrég például egy helyen nem adtak elsőbbséget, és olyan erőset kellett fékeznem, hogy elkerüljem az ütközést, amitől majdnem kicsúszott alólam a bringa.

Háromszor csattantam már autóval, szerencsére egyik alkalommal se esett komoly bajom, de ez nem mindig rajtam múlt. És van olyan ismerősöm, aki fél évre is kiesett egy ilyen baleset miatt a munkából. Tulajdonképpen minden egyes nap egy hajszálon múlhat.

– Mi volt a kedvenc sztorid munka közben?

– Az egyik kedvencem, amikor egy futóversenyt kereszteztem, természetesen épp egy rendeléssel a hátamon. A szervezők jó fejek voltak és átengedtek, csak annyit kértek, hogy ne zavarjam a futókat. Tekertem közöttük, és egyszer csak hallom, hogy a pálya széléről egy anyuka azt mondja a gyerekének: drukkoljál, kicsim, mert már nagyon fáradtak… Mire a kislány elkezdett kiabálni: hajrá, pizzás!

Rengeteg ismerősnek vittem már ki rendelést spontán módon, olyanoknak is, akikkel nagyon régóta nem találkoztam, jelentős részben a mentális állapotom miatt. Az egyik legjobb barátommal is ennek köszönhetően vettük fel újra a fonalat fél év szünet után. Ezt kicsit sorsszerűnek éltem meg: rádöbbentett, hogy jobban kellene foglalkoznom a körülöttem lévőkkel, akiket elhanyagoltam, mert önmagában nem elég, hogy én jól érzem magam. Rajta vagyok ezen, de hosszú folyamat lesz.

– Meddig akarod még folytatni?

– Nyilvánvaló, hogy ez nem egy nyugdíjas szakma. Nem tudom, mennyi időm lehet még benne, de addig lehetőleg szeretném visszafizetni az összes tartozásom, és ideális esetben félretenni is valamennyit.

Az elmúlt pár hónapom mind millió feletti volt, az új feltételek mellett viszont ebből 300 ezret le kell adózni, ott van továbbá a rezsi, a telefonszámla, az albérlet, a diákhitel-törlesztő... Ha ezeket levonod, már el is költöttél nagyjából 700 ezer forintot. Szóval nem egyszerű, de kis lépésekben haladok.

Eddigi életem során azt vettem észre, hogy 5 éves ciklusokban működöm. Egyelőre még messze nem vagyok abban a kiégési stádiumban, hogy úgy érezzem, az ebből hátralévő két év nagyon nehezen fog menni. Remélem, mire kifizetem a tartozásaimat, rendszerezem a magánéletemet és összegyűjtök valamennyi megtakarítást, már nagyjából körvonalazódik majd bennem, mivel szeretnék foglalkozni utána.

Link másolása
KÖVESS MINKET: