prcikk: „Csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre” – Gábor György vallásfilozófus Balog Zoltán maradásáról és a kegyelmi botrányról | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre” – Gábor György vallásfilozófus Balog Zoltán maradásáról és a kegyelmi botrányról

Gábor György szerint a református egyházban saját felemelő történelmi hagyományaikkal fordultak szembe, amikor bizalmat szavaztak a kegyelmi kérvényt támogató püspöknek. Azzal a hagyománnyal, amiért valamikor akár máglyára is mentek a hittársaik.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 15.



Balog Zoltán elismerte, hogy hibázott, amikor támogatta a pedofil főnökét fedezni próbáló bicskei igazgatóhelyettes kegyelmi kérvényét. A püspök bocsánatot is kért, de lemondani nem hajlandó, annak ellenére, hogy a református egyház második embere is felszólította erre. Arra hivatkozik, hogy kedden az egyházi zsinat 86%-a bizalmat szavazott neki. Csakhogy a hvg.hu információi szerint a három püsökből kettő ellene szavazott.

Gábor György vallástudóssal, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársával, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a református egyházra, és mit is gondol ő a kegyelmi botrányról.

– Megszólalt Balog Zoltán, aki beismerte, hogy támogatta a kegyelmi döntést, de nyilvánvalóvá tette, hogy nem mond le. Mit gondol erről a nyilatkozatról?

– Undorító, felháborító és elfogadhatatlan. Több szempontból is. Én magam nagyon-nagyon erősen képviselem azt az álláspontot, amit a kiváló Deák Ferenc fogalmazott meg saját programjaként, vagyis az egyházi autonómia kérdését. De egyházi autonómia csak akkor lehetséges, ha az egyház nem csüng financiális pórázon és egyéb módokon az állam kebelén. Ezt csak azért mondom, mert én nem szólnék bele az egyház döntésébe, tehát abba a döntésbe, hogy ők továbbra is Balog Zoltán áldásos püspöki tevékenységét óhajtják. Ez az ő dolguk. Azonban annyiban mégis beleszólnék, hogy ez már rég közügy. Ez már még a közmorál, az általános morál kérdését érinti. Vagyis

ezzel a döntéssel önmagukról állított ki ez a grémium egy bizonyítványt egy olyan kérdésben, ami az egész társadalmat mozgatja, élén a köztársasági elnök lemondásával, ami azért nem egy mindennapos esemény. Egy olyan kérdésben, amiben teljes a konszenzus Magyarországon és az egész világon.

Nos, ezt a konszenzust sikerült felrúgnia ennek a testületnek, amikor Balogh Zoltánt továbbra is alkalmasnak tartotta egy vezető, egyházi poszt betöltésére. Ez minősíthetetlen. Illetve persze köszönettel tartozunk nekik, hogy ezt ennyire nyilvánvalóvá tették. Különösképpen akkor, amikor maga az érintett Balog Zoltán mondta azt, hogy valóban támogatta a kegyelmi kérvény elfogadását.

Ez nem egy jogi szempont, amit én most képviselek, de nem is vagyok jogász, ez morális szempont, és morális értelemben bármilyen bűncselekménynek az eltussolása, az majdnem olyan undorító, mint maga a bűncselekmény.

Erről értesít bennünket a püspök úr, hogy ezt ő egyébként támogatta, ezt az illetőt, és ezek után nemcsak hogy jónak tartotta bejelenteni, hogy ő nem mond le, hanem folytatja, hiszen megkapta a bizalmat a grémiumtól. Mindezt úgy, hogy közben fogának léckerítése mögül annyi nem suhant ki, hogy egyébként bocsánatot kér az összes érintettől, az összes abuzált gyerektől, idáig még csak el sem jutott a püspök úr.

– Bocsánatot kért, csak nem tudjuk, hogy kitől, mert azt mondja, hogy akitől kellett, ő bocsánatot kért, és bocsánatot kér.

– A bocsánatkérés az mindig konkrét. Olyan nincs, hogy kérem szépen én bocsánatot kérek.

A bocsánatkérésnél el kell hangoznia annak, hogy miért kérek bocsánatot, és kitől, kiktől kérek bocsánatot. Máskülönben az egész az értelmetlen.

– Ön szerint e református egyház a döntéssel elveszítette a hitelét?

– Nem tegnapról mára, hanem egy folyamatban vagyunk itt benne. Ez a folyamat tükröződött abban a minapi kimutatásban, amelyből egyértelműen kiolvasható, hogy ezek az úgynevezett nagy történelmi egyházak, tehát a katolikusok, reformátusok, evangélikusok milyen döbbenetes számban, valami egészen elképesztő arányban és számban vesztettek a hívekből. Ez a folyamat úgy látszik, feltartóztathatatlan.

Ennek meglesz egyébként az eredménye, ehhez nem kell jóstehetség. Olyan nincs, hogy egy intézmény gyakorlatilag eladja magát a politikai hatalomnak. Tokostul, vonóstul, financiálisan, mindenhogy.

Sajnos süllyed Deák Ferencnek "Szabad az egyház szabad államban" jelmondata. Ez pontosan azért született, hogy az egyházak büszke, autonóm intézmények maradhassanak. Az állam ne tudjon beleszólni az egyházak dolgaiba. Ez most már se nem büszkeség, mert nincs ok büszkének lenni, se nem autonómia. Arról nem beszélve, hogy önmaguk felemelő történelmi hagyományait rúgták le magukról, mint a vízilabdázó az ellenfelét. Innen azért emlékeztetném őket, hogy azt a hagyományt, amiért egykor hittársaik akár még máglyára is mentek.

– A kormány ugyanakkor azt állítja, számukra fontos a keresztény Magyarország, és annak védelme.

– Most az az abszurd helyzet figyelhető meg, hogy

folyamatosan a kereszténységre hivatkozik ez a kormány, folyamatosan a keresztény értékekre mutogat, miközben önmaga az első, aki páros lábbal tiporja és rúgja fel a keresztény értékrendet.

Ez egy virtuális vagy látszatkereszténység, aminek semmi köze sincs ahhoz a hagyományhoz, a keresztény hagyományhoz, amit még egyes hívők őriznek magukban. Ez egy politikai erőforrássá változtatott kereszténység. A kormány változatlanul mantrázza ezt a kereszténységet, változatlanul hivatkozik rá, miközben erodálódik az egész, és szépen lassan szorul vissza, másrészt pedig ennek a keresztény értékrendnek, amit itt naponta visszaböfögnek, az égadta világon semmi köze nincs a valódihoz. Ez az egész hatalomtechnikai szempontból jó hivatkozási alap, de valójában semmi jelentősége nincs és nem is lesz. Arra jó, hogy erre hivatkozva minden szembejövő bármit, legyen az személy, tárgy vagy bármi, ami nekik nem tetszik, lefóliázzanak.

– Ön szerint mit mond el a mai Magyarországról a kegyelmi botrány? Az, hogy mindez megtörténhetett?

– A rendszer beért. Beért minden tekintetben, és ennek a „gyümölcseit” élvezhetjük most. Sokan látták azt, és ehhez persze nem kellett olyan hihetetlenül okosnak lenni, hogy merrefelé tart ez az egész. Nem azért, mert jóstehetségek voltak, hanem egyszerűen azért, mert a történelem ismerete és a politikai összefüggések ismerete, bár jóslásra nem ad lehetőséget, de arra igen, hogy a tendenciákból olvassunk. Történt ez az eset, amely ha csak önmagában állna egyes-egyedül, mint a magányos cédrus, az is elborzasztó. Hiszen azt tapasztalhatta meg a társadalom, hogy a morális értelemben létező legocsmányabb vagy legundorítóbb bűncselekmény elkövetője mellett volt egy másik ember, aki

ezeket a gyerekeket újra megerőszakolta, a szónak abban az értelmében, hogy hamis tanúzásra akarta rávenni őket,

hogy eltussolja, elleplezze az ocsmány bűncselekményt, illetve mentse annak elkövetőjét, majd ezt az embert, a bűncselekményt fedező embert a magyar államapparátus feje, a köztársasági elnök felmenti, futni hagyja. Teszi ezt titokban. Tudom, ilyenkor elmondják mindig, hogy nem kell indokolnia. Én azt gondolom, hogy jogilag valószínűleg ez helytálló, de az egy morális minimum, hogy ennek a társadalomnak a köztársasági elnöke egy ilyen döntésnél igenis tartozik azzal, hogy a nyilvánosság előtt megindokolja a döntését.

– De nincs erő, ami ezt kikényszeríthetné.

– Ezért mondtam, hogy beérett a rendszer, beérett a gyümölcs, mert teljesen nyilvánvaló, hogy

egy olyan országban élünk, amely országban a kiválasztottakra, az Olümposz szent lakóira teljesen más törvények vonatkoznak, mint az egyszerű, magunkfajta halandókra.

Teljesen világos az, hogy brutális módon érvényesül ebben a társadalomban ez a más megítélés, akár a jogban - lásd ezt az esetet. Ilyen nem történhet meg akárkivel, emögött az ember mögött bizonyos erők, hatalmi, politikai erők tornyosulhattak. Más elbírálás alá esnek az olimposziak vagy a holdudvar tagjai a különböző pályázatok elbírálásától, a kinevezési gyakorlattól, a gazdasági és a pénzügyi élet területén át, egészen a diplomata útlevél osztogatásáig, vagy amikor különböző, személyre szabott törvényeket hoznak meg. Más szabályok működnek a tudományos életben, az egyetemi kinevezéseknél. Ma már az lesz professzor, aki az ő körükbe tartozik. Lehet, hogy az illető még magyarul is csak középfokon tud, semmilyen tudományos teljesítményt nem mutatott fel, de egyetemi professzor lesz itt, vagy ott, mert közéjük tartozik. Ugyanez vonatkozik az egész média- és sajtóhelyzetre is, ez nem lebecsülendő. Nagyon nem mellékes, hiszen a mai agyon mediatizált világban a sajtónak hatalmas, meghatározó szerepe van. Az úgynevezett közszolgálati média szerintem pártszolgálati. Minden itt dől el, az olimposziak versus nem olimposziak értelmében. És ebben a vonatkozásban én nagyon komolyan azt gondolom, hogy ideje befejezni azokat a méretes vitákat, hogy minek nevezzük ezt, hogy most hibrid rendszer, vagy önkényuralom, és így tovább, és így tovább. Nem. Ez diktatúra.

Egy nagy tévedés, hogy a diktatúra arról ismerszik meg, hogy megáll éjszaka a házad előtt a fekete autó, vagy az Andrássy út 60. alatti pincében lerúgják a vesédet.

Nem ettől diktatúra a diktatúra, ahogy a demokrácia sem volt mindig ugyanolyan. A görög demokráciát is demokráciának nevezzük, pedig nem ugyanaz a fogalmi keret vagy apparátus írja le azt, mint mondjuk egy XXI. századi demokráciát. Tehát nem kell megállni a fekete autónak a házam előtt ahhoz, hogy diktatúrát lássak. Diktatúra az, hogy nincsenek Magyarországon szabad választások. Persze el lehet menni aznap szavazni, igen, de a szabad választáshoz számtalan dolog hozzátartozik, például a médiaszabadság. Például az, hogy a közszolgálat közszolgálatként működjön, és ne pártszolgálat legyen. És így tovább.

– Demokráciában is hibáznak politikusok...

– Ez az eset két okból különösen súlyos. Itt a törvény előtti egyenlőség elve sérült meg, hiszen ilyen bűncselekmény esetén normális berendezkedésű világban nem mentenek, nem menthetnek fel senkit, de olyan sem történhet meg, hogy odaüzennek - márpedig itt nyilvánvalóan odaüzentek a miniszternek és az államfőnek. Nem akarom menteni Novák Katalint meg Varga Juditot. A felelősség adott az ügyben,

de nyilván azt sem tudták, hogy ki ez az illető, hanem tudatták velük, hogy ki ő, és mi a teendő.

És ez a törvény előtti egyenlőség elvét sérti, innentől kezdve nem érdemes demokráciáról beszélni. A másik pedig, hogy teljesen átlátszóvá vált az Orbán-rezsim működése és berendezkedése, mert miközben reggeltől estig és estétől reggelig halljuk a mantrákat a kereszténységről, közben csak ki kell nyitni reggel ébredéskor a szemünket, hogy lássuk, folyamatosan felrúgják ezeket az általuk hivatkozott elveket. Ez önmagában még nem lenne olyan baj, ettől egyszerűen nevetségessé, komikussá válnak, és ha belegondolunk, nagyon jó komédiák születtek Plautustól Shakespeare-en, Moliere-en, Gogolig az ilyen figurákról. Csakhogy visszaélnek azokkal az értékrendekkel és fogalmakkal - most maradjunk a kereszténységnél -, amely fogalmat és értékrendet mások komolyan vesznek.

Ezzel pedig csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre. Vizet prédikálnak és vedelik a bort, sört, pálinkát együtt összeöntve, ami súlyosabbá teszi az esetet a puszta komédiánál.

Ezért mondtam azt, hogy átlátszóvá vált minden, és beérett a rendszer. És még rosszabb következhet, mert tudjuk, hogy ezek folyamatok. Rajtunk múlik, hogy mikor állítjuk meg, mikor mondjuk azt, hogy ennyi, ne tovább.

– A kormányoldal részéről azt állítják, hogy az a tény, hogy ez a két politikus az ügy kirobbanásától számítva a hetedik napon lemondott, komoly morális és erkölcsi teljesítmény, mert ki mondja azt ezután, hogy itt nincsenek következmények, ezzel példát is mutatnak az országnak, és morálisan edukálják is az országot, itt egy új politikai kultúra épül.

– Ezzel az állítással keményen vitatkozom. Egyrészt azt gondolom, hogy nem veregetem meg annak az embernek a vállát, aki naponta mondjuk tiszta zoknit vesz (bocsánat a profán hasonlatért) vagy cseréli a fehérneműjét, és nem mondom azt, hogy ez maga a higiénikus életmód modellje. Vagyis én azt egyáltalán nem tekintem egy morális eredménynek, ha valaki, pláne az államigazgatás területén, egy súlyos, erkölcsi szempontból a lehető legrosszabb üzenetet eredményező hibát követ el, akkor ezt követően lemond. Magyarországon nem szoktak lemondani egyébként. Magyarország tényleg következmények nélküli ország, civilizált helyeken ennél sokkal-sokkal súlytalanabb dolgok miatt is rendszeresen mondanak le.

De ettől én nem fogok most itt elalélni. Azt gondolom, hogy ez a dolgok teljesen természetes rendje.

Ahogy természetesnek tartom azt, és soha nem is háborgok miatta, hogy egy miniszternek mennyi a fizetése, meg milyen autóval jár. Ez teljesen természetes, de ugyanígy elvárom, hogy ha hibát követ el, akkor vonja le a következtetéseket, és azonnal menjen arról a területről. Tulajdonképpen most majdnem ez történt, de az a probléma, hogy megsem ez történt. Ez a két ember nem egyszerűen lemondott, hanem lemondásra kényszerítették őket. Nem akarom őket semmilyen tekintetben sem védeni őket. Nekem nagyon sok bajom volt mind a két politikus tevékenységével, és ennek sokszor hangot is adtam. De itt ez a lemondatás vezéráldozat volt.

Két vezéráldozat, azért, hogy valakit mentsenek. Sok név, mindenféle találgatás elhangzik a miniszterelnöktől a miniszterelnök feleségéig és Balog Zoltánig. Abban biztos vagyok, hogy nem ez a két nő követte el a hibát, a bűnt, hanem másvalaki vagy másvalakik, akiket most fedezni akar a teljes apparátus.

És ezért mondatták le, vagy tették félre ezt a két embert. Szóval én itt inkább ezt érzékelem. És nem véletlen az, hogy láthatjuk, hogy ez milyen indulatokhoz vezetett, akár az egyik félrelökött nőnek a volt férjére gondolunk. Ez nem véletlenül eredményezett és fog eredményezni komoly törésvonalakat a Fideszen belül. Ugyanis az emberek, szemben azzal, amit a hatalom és a Rogán-művek gondol róluk, nem mind hülyék. Mert onnan fentről tényleg tízmillió hülyét látnak maguk alatt. De ez nem így van. Most hagyjuk az ellenzéket, az itt és most érdektelen. De a Fideszen belül is vannak olyan emberek, akik egyrészt felháborodtak ezen, hát hogyne, hisz a legtöbb ember környezetében vannak gyerekek. Minden épelméjű ember ugyanúgy érzi, hogy a pedofília, illetve a pedofíliát mentegetni próbáló tevékenység az milyen mocsok, és ehhez nem kell szülőnek vagy nagyszülőnek lenni. Tehát nyilván egy csomó jóérzésű fideszest is felháborított ez. Másrészt nyilván a fideszesek között is van sok olyan ember, akik szeretik, tisztelik Novák Katalint. És úgy érzik, hogy ebben az esetben itt a legfőbb hibát vagy bűnt nem Novák Katalin követte el, ő egy eszköz volt, hanem itt valahonnan máshonnan ered ez a bűn.

Ha lenne itt egy pártoktól, illetve politikától mentes nyomozóhatóság, akkor ki tudná deríteni, hogy tulajdonképpen hova vezetnek a szálak. De hát nincs.

Ezért mondom, hogy további törésvonalak lesznek. Lesznek, akik azt mondják, hogy bitang módon buktatták meg Novák Katalint, vagy mind a két politikust, hiszen ők valószínűleg csak végrehajtók voltak, ahogy végrehajtóként írt alá mind a kettő. Eléjük tettek egy cetlit, hogy itt kell aláírni, valószínűleg itt is ez történt. Ez a felelősségüket nem menti, csak egyszerűen ez az objektív helyzet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs: Orbán Viktor katonaéveiről lehet kompromittáló anyaga a Kremlnek
Az oknyomozó újságíró szerint zsarolásra alkalmas iratok lehetnek Moszkva birtokában. Az újságíró szerint ez magyarázatot adhat a miniszterelnök oroszbarát fordulatára, miközben a Szemjon Mogiljevics-féle zsarolási teóriát kamunak tartja.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 10.



Panyi Szabolcs, a Direkt36 és a VSquare oknyomozó újságírója volt a Helyzet van podcast vendége, ahol a magyar választási kampányt övező titkosszolgálati játszmákról, az ellene indított lejárató kampányról és az orosz befolyás mélységeiről beszélt.

Az újságíró szerint a mostani intenzív kampányidőszak nagyjából az ő március 6-i, a VSquare-en megjelent cikkével kezdődött, amelyben arról írt, hogy az orosz katonai hírszerzés, a GRU emberei jelentek meg Magyarországon, hogy Orbán Viktor érdekében befolyásolják a választásokat. Panyi elmondta, maga a tény, hogy orosz befolyásolási kísérlet zajlik, több mint tízéves kutatómunkája után nem lepte meg.

„Ami meglepett, az az, hogy ez a helyzet odáig eszkalálódott, hogy a magyar kormány az igazából semmit nem tesz ez ellen”

– fogalmazott. Állítása szerint olyan információk jutottak el hozzá, majd később a Financial Times által megszerzett dokumentumok is ezt erősítették meg, hogy a Kreml egy 80 fős kormánypárti influenszerhálózaton keresztül terjesztett volna mesterséges intelligenciával generált, orosz dezinformációs tartalmakat, miközben 30 ellenzéki véleményvezért próbáltak volna elnyomni. Szerinte az teszi unikálissá a magyar esetet más országokéhoz képest, hogy

míg máshol az állam ellenállt az orosz beavatkozásnak, „Magyarországon ez a magyar kormány hatalomban tartása érdekében történik”.

A cikk megjelenése után szerinte a kormányoldal és a propaganda sajtó példátlan támadást indított ellene. „Ez volt az első olyan eset, hosszú-hosszú évek óta, amikor átlépte a határt, mondjuk Kocsis Máté, Fidesz frakcióvezető és mások is. Retorikailag és jogilag is átlépték azt a határt, amit korábban igyekeztek betartani” – mondta Panyi, aki szerint korábban kerülték a direkt vádakat, hogy egy bíróságon véleménynyilvánításnak minősüljön a kijelentés.

„Itt átlépték azt a határt, hogy direkt módon kijelentették azt, hogy én egy kém vagyok, meg hazaáruló vagyok.”

Hozzátette, Kocsis Máté a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjaként letagadta, hogy a testületben elhangzottak volna a GRU-s ügynökök magyarországi jelenlétére vonatkozó információk.

Az elmúlt hetekben megszaporodott, nyugati lapokban megjelent, nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozó cikkek kapcsán Panyi Szabolcs úgy véli, nem egy, a nyugati szövetségeseknek tulajdonítható, összehangolt akcióról van szó. Szerinte

a helyzet egyszerűen annyira súlyossá vált, hogy az már nemzetbiztonsági kihívást jelent a NATO és az EU számára is.

Úgy látja, az események inkább „hólabdaszerűen” indultak el, miután ő nyilvánosságra hozott egy részletet egy lehallgatott Szijjártó-Lavrov beszélgetésből, ami más újságírókat is arra ösztönözhetett, hogy megkérdezzék a saját forrásaikat.

A lehallgatott beszélgetések eredetéről szólva kifejtette, a nyugati titkosszolgálatok vélhetően nem a magyar politikusokat, hanem orosz célpontokat figyelnek meg, és a magyar vezetők egyszerűen „a vonal túlsó oldalán” bukkannak fel.

„Túl sokat telefonálnak Moszkvába, ennyiről van szó”

– jelentette ki. Szijjártó Péter esetében szerinte a külügyminiszter többszöri figyelmeztetés ellenére sem használ biztonságos kommunikációs csatornákat, ami Panyi szerint, ha nem Magyarországon történne, súlyos büntetőeljárásokat vonna maga után.

„Az én feltételezésem az az, hogy a legsúlyosabb dolgok, azok mind privátban, a személyes találkozókon hangzanak el.”

Az ellene indított lejárató kampány második, intenzívebb hullámát egy másik cikke váltotta ki, amely egy ukrán pénzszállító elfogásáról szólt. Ennek hatására jelent meg a Mandineren egy vágott és vélhetően manipulált hangfelvétel egy forrásával folytatott beszélgetéséről. Az újságíró szerint ez egyértelműen bosszú volt, amelynek valódi kiváltó oka egy korábbi, a brüsszeli „pancser kémtevékenységről” szóló cikke lehetett. Az ukrán pénzszállítós akciót egy tudatos, Farkas Örs, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár által vezényelt provokációnak tartja, aminek célja egy Ukrajnával való konfliktus gerjesztése volt.

A Farkas Örs nevével fémjelzett időszakról szólva Panyi a titkosszolgálatok működésében kontinuitást lát, de az elmúlt hetek eseményei szerinte brutális eszkalációt jelentenek. Úgy véli, a szolgálatoknál eltűnt a szakmai középvezetés, és a szerveket teljesen Orbán Viktor újraválasztásának szolgálatába állították. „Ki fog ezután bármit megosztani egy magyar titkosszolgálattal, hogyha azt látják, hogy a következő pillanatban azt mondjuk egy újságíró ellen tudják felhasználni. Tehát ez elképesztően felelőtlen” – mondta. A saját lehallgatásával kapcsolatban megjegyezte, elképzelhető, hogy egy új, a Pegasus utódjának számító magyar kémszoftverrel hajtották végre az akciót.

A kémkedés vádjával tett feljelentést Panyi Szabolcs a politikai kommunikációs gépezet részének, jogi szempontból komolytalannak tartja.

„A kémügyek nem úgy működnek, hogy bejelenti a kormány sajtótájékoztatóján, a kormányinfón a miniszter, hogy ő egy kém és ezzel feljelentést teszünk.”

A valódi veszélyt nem a jogi eljárásban látja.

„Amitől igenis tartani kell az az, hogy mindig vannak mentálisan, pszichológiailag instabil emberek, akik elhiszik, hogy én tényleg egy ukrán kém, én tényleg egy hazaáruló vagyok, és esetleg ők azt gondolják, hogy nekik kell igazságot szolgáltatni.”

Az orosz befolyásról szóló könyvén is dolgozó újságíró beszélt arról is, hogy mi állhat Orbán Viktor oroszbarát fordulata mögött. A Szemjon Mogiljevics nevével fémjelzett zsarolási teóriát „full kamunak” tartja. Ehelyett szerinte a magyarázat sokkal hétköznapibb.

Kutatásai alapján létezik olyan, a Kreml által is őrzött kompromittáló anyag, amely Orbán Viktor katonaéveire és a 3/4-es csoportfőnökséggel való állítólagos együttműködésére vonatkozik. Bár ez szerinte erkölcsileg nem lenne elítélhető, egy antikommunista imázsra építő politikus számára a 2000-es években rendkívül súlyos lehetett volna.

Emellett már a 2000-es években létezett egy olyan orosz titkosszolgálati kapcsolattartó, aki a Kreml és a magyar kormány között a korrupt üzleteket menedzselte, és már akkor felvette a kapcsolatot a Fidesszel, amikor Orbán még a Gazprom legvidámabb barakkjáról beszélt.

Panyi a megnövekedett nyilvános szerepléseit tudatos stratégiának nevezte, amellyel a lejárató kampányra reagál, és amellyel a hatalmas nemzetközi szakmai szolidaritást is viszonozza. Szerinte az európai közvélemény a magyar eseményeket nem a helyi kampány, hanem az orosz befolyás kontextusában értelmezi.

„Ők úgy értelmezik, hogy ez az orosz befolyásolási kísérlet, ez az orosz módszerek átvétele, és amikor egy újságírót kémkedéssel vádolnak, az konkrétan az a putyini mintázatnak az átvétele.”

Saját munkájára egyfajta kémelhárításként tekint, mivel állítása szerint a magyar állami szervek nem végzik el ezt a feladatot.

„Mi történik akkor, ha egy miniszter olyan dolgokat csinál, amit ha bárki más csinálna, akkor kattanna a bilincs?”

Ezt a kérdést Szijjártó Péter tevékenységére utalva tette fel, akinek Lavrovval való viszonyát egyenlőtlennek és alárendeltnek írta le.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés az állam ellenségeként élni, úgy reagált, hogy a magyar kormányt nem tekinti szuverénnek, a módszereket és a vádakat pedig orosz mintázatúnak tartja. „Én nem vagyok közellenség, lehet, hogy az államnak az ellensége vagyok, de hogy én újságíróként a magyar nyilvánosságot, a magyar közönséget, a magyar olvasókat szolgálom. Az, hogy most van egy olyan rezsim, amelyik nem feltétlenül a magyar szempontokat tekinti a legfontosabbnak, (...) hát ezért hadd ne érezzem már rosszul magam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András Orbán péntek reggeli beszédéről: Az ország egy nagy cselt várt a „NER csodacsatárától”, de ehelyett csak egy erőtlen akciót kapott
A politikus a választás előtti utolsó pénteken reagált Orbán Viktor bejelentésére. A Momentum alapítója szerint a kormányoldal ezzel a lépéssel egy „szánalmas öngólt” rúgott.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. április 10.



A Momentum Mozgalom alapítója szerint a kormányoldal „tényleg elfogyott” a vasárnapi választás előtt. Fekete-Győr András egy pénteki Facebook-posztban úgy fogalmazott, az ország egy nagy cselt várt a „NER csodacsatárától”, de ehelyett csak egy erőtlen akciót kapott.

„Tizenhat éven át tartó, gátlástalan egész pályás letámadás után egy ország várta, hogy a NER csodacsatára a legvégén még bemutasson egy utolsó nagy cselezést.

Ha valamikor, hát most tényleg sikerült magára terelnie a figyelmet: húszezren figyelték élőben a beígért »rendkívüli bejelentést«. Az egész ország várta lélegzetvisszafojtva a titkos fegyvert, a mindent elsöprő ellencsapást a hetek óta rájuk szakadó botránylavinára...” – írta Fekete-Győr.

A politikus által említett „rendkívüli bejelentés” Orbán Viktor pénteki üzenete volt, amely a kampányhajrában nagy figyelmet kapott. Az üzenetet Lakner Zoltán politológus Grósz Károly egykori MSZMP-főtitkár hírhedt beszédéhez hasonlította, amelyben a rendszerváltás előtt a fehérterrorral riogatott. A miniszterelnök most egy szervezett, káosszal fenyegető kísérletről beszélt.

Fekete-Győr szerint ez a bejelentés nem érte el a célját, sőt, a visszájára sült el.

„Erre a nagy roham helyett mit kapunk? Még csak nem is kapufát, hanem egy a saját térfélen botladozva rúgott szánalmas öngólt. Már ahhoz is kevesek, hogy vergődjenek.”

A kampány utolsó napjait amúgy is a kölcsönös vádaskodás jellemezte. Dömötör Csaba bejelentette, a Fidesz Demokrácia Központot hoz létre, hogy a polgárok jelezhessék a Tisza Párt által elkövetett választási visszaéléseket. Ezzel párhuzamosan Magyar Péter azt állította, a kormány orosz dezinformációval terjeszt hamis híreket a pártja jelöltjeinek állítólagos visszalépéséről.

A Momentum alapítója a bejegyzésében egyenesen Rogán Antalt szólította meg, és a rendszer végéről írt.

„A szemünk láttára omlik össze az a bizonyos legyőzhetetlennek hitt gépezet, és a nagy fináléra a gigantikus leszámolás helyett szerencsére nem maradt más, csak egy erőtlen, tartalom nélküli semmi.”

Úgy véli, a választók fogják megadni a kegyelemdöfést vasárnap. „Ennek a rendszernek tényleg vége van. Úgy tűnik, nem maradt több ász az ingujjukban, vasárnap pedig mi magunk, magyarok milliói fogjuk megadni a kegyelemdöfést ennek a szánalmas agóniának!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter: Választási puccsról szóló orosz álhírek árasztották el a netet, kritikus napok jönnek
A „Matrjoska” nevű orosz dezinformációs hálózat koordinált kampányban terjeszt hamis videókat a magyar választási kampány utolsó napjaiban - állítja a nemzetbiztonsági szakértő. A tartalmak más platformokon már közel 300 ezer megtekintést gyűjtöttek össze.


Két nappal a vasárnapi választás előtt az orosz és a magyar kormánybarát médiában is egyre többet emlegetik a „magyar Majdan” lehetőségét, miközben elemzők szerint egy hamis zászlós művelet következő, akár erőszakos szakasza is előkészítés alatt állhat - írja Buda Péter legújabb Substack bejegyzésében.

A dezinformációs kampány egyik eleme szerinte egy, a „Pravda Magyarország” nevű csatornán április 6-án közzétett videó, amelyen állítólag ukrán katonák egy budapesti akciót készítenek elő.

Bár a konkrét klip független hitelesítése nehézkes, a módszer illeszkedik a hálózat által használt mintázatokhoz.

A felvétel több ponton is gyanús: az „akciótérkép” közepén feltűnően nagy betűkkel szerepel a BUDAPEST felirat, ami egy titkos műveletnél életszerűtlen. A rejtett kamerás felvétel látszatát keltő snittek is beállítottnak tűnnek, az eligazítás szövegét pedig nyilvánvalóan felolvassák.

Buda Péter szerint a narratívát a hazai közéletben is felerősítik, az Alapjogokért Központ főigazgatója, Szánthó Miklós például arról beszélt:

„Minden egyes nappal egyre egyértelműbb, hogy az ukránok és az őket kiszolgáló Tisza már arra készülnek, hogy a választási vereségük után puccsal kíséreljék meg átvenni a hatalmat.”

Mint arról korábban írtunk, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró már felhívta a figyelmet a „Matrjoska” nevű orosz bothálózatra, amely vélhetően az orosz katonai titkosszolgálathoz köthető, és ismert médiumok arculatát ellopva terjeszt ukránellenes álhíreket.

A hálózat működéséről és a magyar kampányról részletesen írt a Kyiv Independent. Elemzésük szerint a hálózat rendszeresen hamisít médialogókat és koordináltan posztol feltört közösségi média fiókokból. Bár a videók elérése az X-en egyenként alacsony, más platformokon a kapcsolódó Ukrajna-ellenes tartalmak összesen közel 290 ezer megtekintést értek el.

A mostani orosz beavatkozási kísérlet Buda Péter szerint március 23-án indult, amikor Vlagyimir Kornyilov Kreml-barát propagandista egy Telegram-posztban bedobta a „magyar Majdan” narratíváját, azt írva: „Mindenki érti, hogy Ukrajna Maidanra készül Magyarországon.” Két nappal később az orosz állami RT hírcsatorna már arról cikkezett, hogy egy Orbán-győzelem kiválthat-e egy „szteroidon pörgetett Majdant”.

A LetsData nevű elemzőcég kutatói szerint a kampány célja egyértelmű.

„Ez a narratíva azt célozza, hogy hiteltelenítsen minden lehetséges tiltakozást, és delegitimálja Orbán ellenzékét” – közölték.

A dezinformációs műveletben a Kreml-barát és a magyar kormányközeli narratíva lényegében megegyezik: Brüsszel és Kijev beavatkozik a választásba, Orbán Viktor győzelme esetén pedig zavargások vagy puccs jöhet. Ezzel szemben független elemzők egy koordinált orosz dezinformációs műveletet látnak, amelynek célja az ellenzék és a lehetséges tiltakozások hiteltelenítése.

Az elkövetkező napok Buda Péter szerint kritikusak lehetnek.

A műveletek legvalószínűbb forgatókönyve szerinte valamilyen közintézmény megtámadása vagy tömegrendezvények felhasználása olyan tömegriadalom keltésére, amely erőszakba fordulhat át és amely aztán a résztvevők fizikai épségét is fenyegetheti.

„Képzeljünk el például egy súlyos pánikot egy zsúfolt tömegrendezvényen, ahonnan mindenki menekülni próbál” - írja a nemzetbiztonsági szakértő.

Mindez szerinte ürügyet adhat olyan propaganda-tevékenység kifejtésére vagy vészforgatókönyvek alkalmazására a kormány részéről, amely alapjaiban befolyásolhatja a választást vagy akár annak elhalasztását is eredményezheti, nem beszélve a választást követő időszak történéseinek befolyásolásáról egy hamis zászlós narratíva mentén.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
The Guardian: Orbán bukása után sem garantált a gyors változás Magyarországon
A neves brit lap szerint a Fidesz által kiépített intézményrendszer egy választási vereség után is komoly akadályt jelentene egy új kormánynak. Így tehát Orbánék bukása sem garantálja a demokrácia gyors visszatérését Magyarországon.


Még ha Orbán Viktor vasárnap távozik is, a liberális demokrácia nem tér vissza automatikusan – erre a következtetésre jut egy, a választás hajrájában megjelent véleménycikk, amely szerint egy esetleges kormányváltás önmagában nem garantál gyors és teljes fordulatot a magyar politikában.

A The Guardian elemzése szerint

a Fidesz 16 év alatt annyira beágyazódott az államrendszerbe, hogy a lebontása még egy választási győzelem esetén is rendkívül nehézkes lenne.

A cikk kiemeli, hogy a 2010 után kialakított választási rendszer a „győzteskompenzációval” és a választókerületek átrajzolásával a legnagyobb pártnak kedvez. Emellett a Fidesz az elmúlt 16 évben sarkalatos, vagyis kétharmados többséggel módosítható törvényekkel és lojális kinevezettekkel töltötte fel a kulcsfontosságú intézményeket, mint az Alkotmánybíróság, a Legfőbb Ügyészség vagy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Ezek lecseréléséhez minősített többség kellene, ami nélkül egy új kormány mozgástere korlátozott. További akadályt jelenthet a 2029-ig hivatalban lévő köztársasági elnök, Sulyok Tamás, aki a nemrég megerősített jogköreivel élve visszaküldheti a törvényeket, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat velük.

A lap elemzése kitér Magyar Péter és a Tisza Párt profiljára is, megjegyezve, hogy a politikus konzervatív háttérrel rendelkezik, és a párt programja több ponton – például a migrációs paktum elutasításában vagy Ukrajna gyorsított EU-csatlakozásának ellenzésében – egybeesik a Fidesz álláspontjával. Bár a Tisza szavazóbázisát nagyrészt liberális és baloldali szavazók adják,

a cikk szerint a párt jobboldali programja és Magyar korábbi Fidesz-kötődése miatt nem várható egy gyors átmenet a liberális demokráciába.

A The Guardian összegzése tehát jelen állás szerint Magyarország számára a legjobb forgatókönyv a választási demokráciához való visszatérés lehet a Tisza-kormánnyal. A liberális demokrácia azonban valószínűleg egyelőre elérhetetlen marad.


Link másolása
KÖVESS MINKET: