prcikk: „Csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre” – Gábor György vallásfilozófus Balog Zoltán maradásáról és a kegyelmi botrányról | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre” – Gábor György vallásfilozófus Balog Zoltán maradásáról és a kegyelmi botrányról

Gábor György szerint a református egyházban saját felemelő történelmi hagyományaikkal fordultak szembe, amikor bizalmat szavaztak a kegyelmi kérvényt támogató püspöknek. Azzal a hagyománnyal, amiért valamikor akár máglyára is mentek a hittársaik.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 15.



Balog Zoltán elismerte, hogy hibázott, amikor támogatta a pedofil főnökét fedezni próbáló bicskei igazgatóhelyettes kegyelmi kérvényét. A püspök bocsánatot is kért, de lemondani nem hajlandó, annak ellenére, hogy a református egyház második embere is felszólította erre. Arra hivatkozik, hogy kedden az egyházi zsinat 86%-a bizalmat szavazott neki. Csakhogy a hvg.hu információi szerint a három püsökből kettő ellene szavazott.

Gábor György vallástudóssal, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársával, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a református egyházra, és mit is gondol ő a kegyelmi botrányról.

– Megszólalt Balog Zoltán, aki beismerte, hogy támogatta a kegyelmi döntést, de nyilvánvalóvá tette, hogy nem mond le. Mit gondol erről a nyilatkozatról?

– Undorító, felháborító és elfogadhatatlan. Több szempontból is. Én magam nagyon-nagyon erősen képviselem azt az álláspontot, amit a kiváló Deák Ferenc fogalmazott meg saját programjaként, vagyis az egyházi autonómia kérdését. De egyházi autonómia csak akkor lehetséges, ha az egyház nem csüng financiális pórázon és egyéb módokon az állam kebelén. Ezt csak azért mondom, mert én nem szólnék bele az egyház döntésébe, tehát abba a döntésbe, hogy ők továbbra is Balog Zoltán áldásos püspöki tevékenységét óhajtják. Ez az ő dolguk. Azonban annyiban mégis beleszólnék, hogy ez már rég közügy. Ez már még a közmorál, az általános morál kérdését érinti. Vagyis

ezzel a döntéssel önmagukról állított ki ez a grémium egy bizonyítványt egy olyan kérdésben, ami az egész társadalmat mozgatja, élén a köztársasági elnök lemondásával, ami azért nem egy mindennapos esemény. Egy olyan kérdésben, amiben teljes a konszenzus Magyarországon és az egész világon.

Nos, ezt a konszenzust sikerült felrúgnia ennek a testületnek, amikor Balogh Zoltánt továbbra is alkalmasnak tartotta egy vezető, egyházi poszt betöltésére. Ez minősíthetetlen. Illetve persze köszönettel tartozunk nekik, hogy ezt ennyire nyilvánvalóvá tették. Különösképpen akkor, amikor maga az érintett Balog Zoltán mondta azt, hogy valóban támogatta a kegyelmi kérvény elfogadását.

Ez nem egy jogi szempont, amit én most képviselek, de nem is vagyok jogász, ez morális szempont, és morális értelemben bármilyen bűncselekménynek az eltussolása, az majdnem olyan undorító, mint maga a bűncselekmény.

Erről értesít bennünket a püspök úr, hogy ezt ő egyébként támogatta, ezt az illetőt, és ezek után nemcsak hogy jónak tartotta bejelenteni, hogy ő nem mond le, hanem folytatja, hiszen megkapta a bizalmat a grémiumtól. Mindezt úgy, hogy közben fogának léckerítése mögül annyi nem suhant ki, hogy egyébként bocsánatot kér az összes érintettől, az összes abuzált gyerektől, idáig még csak el sem jutott a püspök úr.

– Bocsánatot kért, csak nem tudjuk, hogy kitől, mert azt mondja, hogy akitől kellett, ő bocsánatot kért, és bocsánatot kér.

– A bocsánatkérés az mindig konkrét. Olyan nincs, hogy kérem szépen én bocsánatot kérek.

A bocsánatkérésnél el kell hangoznia annak, hogy miért kérek bocsánatot, és kitől, kiktől kérek bocsánatot. Máskülönben az egész az értelmetlen.

– Ön szerint e református egyház a döntéssel elveszítette a hitelét?

– Nem tegnapról mára, hanem egy folyamatban vagyunk itt benne. Ez a folyamat tükröződött abban a minapi kimutatásban, amelyből egyértelműen kiolvasható, hogy ezek az úgynevezett nagy történelmi egyházak, tehát a katolikusok, reformátusok, evangélikusok milyen döbbenetes számban, valami egészen elképesztő arányban és számban vesztettek a hívekből. Ez a folyamat úgy látszik, feltartóztathatatlan.

Ennek meglesz egyébként az eredménye, ehhez nem kell jóstehetség. Olyan nincs, hogy egy intézmény gyakorlatilag eladja magát a politikai hatalomnak. Tokostul, vonóstul, financiálisan, mindenhogy.

Sajnos süllyed Deák Ferencnek "Szabad az egyház szabad államban" jelmondata. Ez pontosan azért született, hogy az egyházak büszke, autonóm intézmények maradhassanak. Az állam ne tudjon beleszólni az egyházak dolgaiba. Ez most már se nem büszkeség, mert nincs ok büszkének lenni, se nem autonómia. Arról nem beszélve, hogy önmaguk felemelő történelmi hagyományait rúgták le magukról, mint a vízilabdázó az ellenfelét. Innen azért emlékeztetném őket, hogy azt a hagyományt, amiért egykor hittársaik akár még máglyára is mentek.

– A kormány ugyanakkor azt állítja, számukra fontos a keresztény Magyarország, és annak védelme.

– Most az az abszurd helyzet figyelhető meg, hogy

folyamatosan a kereszténységre hivatkozik ez a kormány, folyamatosan a keresztény értékekre mutogat, miközben önmaga az első, aki páros lábbal tiporja és rúgja fel a keresztény értékrendet.

Ez egy virtuális vagy látszatkereszténység, aminek semmi köze sincs ahhoz a hagyományhoz, a keresztény hagyományhoz, amit még egyes hívők őriznek magukban. Ez egy politikai erőforrássá változtatott kereszténység. A kormány változatlanul mantrázza ezt a kereszténységet, változatlanul hivatkozik rá, miközben erodálódik az egész, és szépen lassan szorul vissza, másrészt pedig ennek a keresztény értékrendnek, amit itt naponta visszaböfögnek, az égadta világon semmi köze nincs a valódihoz. Ez az egész hatalomtechnikai szempontból jó hivatkozási alap, de valójában semmi jelentősége nincs és nem is lesz. Arra jó, hogy erre hivatkozva minden szembejövő bármit, legyen az személy, tárgy vagy bármi, ami nekik nem tetszik, lefóliázzanak.

– Ön szerint mit mond el a mai Magyarországról a kegyelmi botrány? Az, hogy mindez megtörténhetett?

– A rendszer beért. Beért minden tekintetben, és ennek a „gyümölcseit” élvezhetjük most. Sokan látták azt, és ehhez persze nem kellett olyan hihetetlenül okosnak lenni, hogy merrefelé tart ez az egész. Nem azért, mert jóstehetségek voltak, hanem egyszerűen azért, mert a történelem ismerete és a politikai összefüggések ismerete, bár jóslásra nem ad lehetőséget, de arra igen, hogy a tendenciákból olvassunk. Történt ez az eset, amely ha csak önmagában állna egyes-egyedül, mint a magányos cédrus, az is elborzasztó. Hiszen azt tapasztalhatta meg a társadalom, hogy a morális értelemben létező legocsmányabb vagy legundorítóbb bűncselekmény elkövetője mellett volt egy másik ember, aki

ezeket a gyerekeket újra megerőszakolta, a szónak abban az értelmében, hogy hamis tanúzásra akarta rávenni őket,

hogy eltussolja, elleplezze az ocsmány bűncselekményt, illetve mentse annak elkövetőjét, majd ezt az embert, a bűncselekményt fedező embert a magyar államapparátus feje, a köztársasági elnök felmenti, futni hagyja. Teszi ezt titokban. Tudom, ilyenkor elmondják mindig, hogy nem kell indokolnia. Én azt gondolom, hogy jogilag valószínűleg ez helytálló, de az egy morális minimum, hogy ennek a társadalomnak a köztársasági elnöke egy ilyen döntésnél igenis tartozik azzal, hogy a nyilvánosság előtt megindokolja a döntését.

– De nincs erő, ami ezt kikényszeríthetné.

– Ezért mondtam, hogy beérett a rendszer, beérett a gyümölcs, mert teljesen nyilvánvaló, hogy

egy olyan országban élünk, amely országban a kiválasztottakra, az Olümposz szent lakóira teljesen más törvények vonatkoznak, mint az egyszerű, magunkfajta halandókra.

Teljesen világos az, hogy brutális módon érvényesül ebben a társadalomban ez a más megítélés, akár a jogban - lásd ezt az esetet. Ilyen nem történhet meg akárkivel, emögött az ember mögött bizonyos erők, hatalmi, politikai erők tornyosulhattak. Más elbírálás alá esnek az olimposziak vagy a holdudvar tagjai a különböző pályázatok elbírálásától, a kinevezési gyakorlattól, a gazdasági és a pénzügyi élet területén át, egészen a diplomata útlevél osztogatásáig, vagy amikor különböző, személyre szabott törvényeket hoznak meg. Más szabályok működnek a tudományos életben, az egyetemi kinevezéseknél. Ma már az lesz professzor, aki az ő körükbe tartozik. Lehet, hogy az illető még magyarul is csak középfokon tud, semmilyen tudományos teljesítményt nem mutatott fel, de egyetemi professzor lesz itt, vagy ott, mert közéjük tartozik. Ugyanez vonatkozik az egész média- és sajtóhelyzetre is, ez nem lebecsülendő. Nagyon nem mellékes, hiszen a mai agyon mediatizált világban a sajtónak hatalmas, meghatározó szerepe van. Az úgynevezett közszolgálati média szerintem pártszolgálati. Minden itt dől el, az olimposziak versus nem olimposziak értelmében. És ebben a vonatkozásban én nagyon komolyan azt gondolom, hogy ideje befejezni azokat a méretes vitákat, hogy minek nevezzük ezt, hogy most hibrid rendszer, vagy önkényuralom, és így tovább, és így tovább. Nem. Ez diktatúra.

Egy nagy tévedés, hogy a diktatúra arról ismerszik meg, hogy megáll éjszaka a házad előtt a fekete autó, vagy az Andrássy út 60. alatti pincében lerúgják a vesédet.

Nem ettől diktatúra a diktatúra, ahogy a demokrácia sem volt mindig ugyanolyan. A görög demokráciát is demokráciának nevezzük, pedig nem ugyanaz a fogalmi keret vagy apparátus írja le azt, mint mondjuk egy XXI. századi demokráciát. Tehát nem kell megállni a fekete autónak a házam előtt ahhoz, hogy diktatúrát lássak. Diktatúra az, hogy nincsenek Magyarországon szabad választások. Persze el lehet menni aznap szavazni, igen, de a szabad választáshoz számtalan dolog hozzátartozik, például a médiaszabadság. Például az, hogy a közszolgálat közszolgálatként működjön, és ne pártszolgálat legyen. És így tovább.

– Demokráciában is hibáznak politikusok...

– Ez az eset két okból különösen súlyos. Itt a törvény előtti egyenlőség elve sérült meg, hiszen ilyen bűncselekmény esetén normális berendezkedésű világban nem mentenek, nem menthetnek fel senkit, de olyan sem történhet meg, hogy odaüzennek - márpedig itt nyilvánvalóan odaüzentek a miniszternek és az államfőnek. Nem akarom menteni Novák Katalint meg Varga Juditot. A felelősség adott az ügyben,

de nyilván azt sem tudták, hogy ki ez az illető, hanem tudatták velük, hogy ki ő, és mi a teendő.

És ez a törvény előtti egyenlőség elvét sérti, innentől kezdve nem érdemes demokráciáról beszélni. A másik pedig, hogy teljesen átlátszóvá vált az Orbán-rezsim működése és berendezkedése, mert miközben reggeltől estig és estétől reggelig halljuk a mantrákat a kereszténységről, közben csak ki kell nyitni reggel ébredéskor a szemünket, hogy lássuk, folyamatosan felrúgják ezeket az általuk hivatkozott elveket. Ez önmagában még nem lenne olyan baj, ettől egyszerűen nevetségessé, komikussá válnak, és ha belegondolunk, nagyon jó komédiák születtek Plautustól Shakespeare-en, Moliere-en, Gogolig az ilyen figurákról. Csakhogy visszaélnek azokkal az értékrendekkel és fogalmakkal - most maradjunk a kereszténységnél -, amely fogalmat és értékrendet mások komolyan vesznek.

Ezzel pedig csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre. Vizet prédikálnak és vedelik a bort, sört, pálinkát együtt összeöntve, ami súlyosabbá teszi az esetet a puszta komédiánál.

Ezért mondtam azt, hogy átlátszóvá vált minden, és beérett a rendszer. És még rosszabb következhet, mert tudjuk, hogy ezek folyamatok. Rajtunk múlik, hogy mikor állítjuk meg, mikor mondjuk azt, hogy ennyi, ne tovább.

– A kormányoldal részéről azt állítják, hogy az a tény, hogy ez a két politikus az ügy kirobbanásától számítva a hetedik napon lemondott, komoly morális és erkölcsi teljesítmény, mert ki mondja azt ezután, hogy itt nincsenek következmények, ezzel példát is mutatnak az országnak, és morálisan edukálják is az országot, itt egy új politikai kultúra épül.

– Ezzel az állítással keményen vitatkozom. Egyrészt azt gondolom, hogy nem veregetem meg annak az embernek a vállát, aki naponta mondjuk tiszta zoknit vesz (bocsánat a profán hasonlatért) vagy cseréli a fehérneműjét, és nem mondom azt, hogy ez maga a higiénikus életmód modellje. Vagyis én azt egyáltalán nem tekintem egy morális eredménynek, ha valaki, pláne az államigazgatás területén, egy súlyos, erkölcsi szempontból a lehető legrosszabb üzenetet eredményező hibát követ el, akkor ezt követően lemond. Magyarországon nem szoktak lemondani egyébként. Magyarország tényleg következmények nélküli ország, civilizált helyeken ennél sokkal-sokkal súlytalanabb dolgok miatt is rendszeresen mondanak le.

De ettől én nem fogok most itt elalélni. Azt gondolom, hogy ez a dolgok teljesen természetes rendje.

Ahogy természetesnek tartom azt, és soha nem is háborgok miatta, hogy egy miniszternek mennyi a fizetése, meg milyen autóval jár. Ez teljesen természetes, de ugyanígy elvárom, hogy ha hibát követ el, akkor vonja le a következtetéseket, és azonnal menjen arról a területről. Tulajdonképpen most majdnem ez történt, de az a probléma, hogy megsem ez történt. Ez a két ember nem egyszerűen lemondott, hanem lemondásra kényszerítették őket. Nem akarom őket semmilyen tekintetben sem védeni őket. Nekem nagyon sok bajom volt mind a két politikus tevékenységével, és ennek sokszor hangot is adtam. De itt ez a lemondatás vezéráldozat volt.

Két vezéráldozat, azért, hogy valakit mentsenek. Sok név, mindenféle találgatás elhangzik a miniszterelnöktől a miniszterelnök feleségéig és Balog Zoltánig. Abban biztos vagyok, hogy nem ez a két nő követte el a hibát, a bűnt, hanem másvalaki vagy másvalakik, akiket most fedezni akar a teljes apparátus.

És ezért mondatták le, vagy tették félre ezt a két embert. Szóval én itt inkább ezt érzékelem. És nem véletlen az, hogy láthatjuk, hogy ez milyen indulatokhoz vezetett, akár az egyik félrelökött nőnek a volt férjére gondolunk. Ez nem véletlenül eredményezett és fog eredményezni komoly törésvonalakat a Fideszen belül. Ugyanis az emberek, szemben azzal, amit a hatalom és a Rogán-művek gondol róluk, nem mind hülyék. Mert onnan fentről tényleg tízmillió hülyét látnak maguk alatt. De ez nem így van. Most hagyjuk az ellenzéket, az itt és most érdektelen. De a Fideszen belül is vannak olyan emberek, akik egyrészt felháborodtak ezen, hát hogyne, hisz a legtöbb ember környezetében vannak gyerekek. Minden épelméjű ember ugyanúgy érzi, hogy a pedofília, illetve a pedofíliát mentegetni próbáló tevékenység az milyen mocsok, és ehhez nem kell szülőnek vagy nagyszülőnek lenni. Tehát nyilván egy csomó jóérzésű fideszest is felháborított ez. Másrészt nyilván a fideszesek között is van sok olyan ember, akik szeretik, tisztelik Novák Katalint. És úgy érzik, hogy ebben az esetben itt a legfőbb hibát vagy bűnt nem Novák Katalin követte el, ő egy eszköz volt, hanem itt valahonnan máshonnan ered ez a bűn.

Ha lenne itt egy pártoktól, illetve politikától mentes nyomozóhatóság, akkor ki tudná deríteni, hogy tulajdonképpen hova vezetnek a szálak. De hát nincs.

Ezért mondom, hogy további törésvonalak lesznek. Lesznek, akik azt mondják, hogy bitang módon buktatták meg Novák Katalint, vagy mind a két politikust, hiszen ők valószínűleg csak végrehajtók voltak, ahogy végrehajtóként írt alá mind a kettő. Eléjük tettek egy cetlit, hogy itt kell aláírni, valószínűleg itt is ez történt. Ez a felelősségüket nem menti, csak egyszerűen ez az objektív helyzet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint teljesen félreérti a Fideszt, aki azt hiszi, hogy trükkökhöz folyamodna egy vereség után
Az elemző szerint a jelenlegi kormánypárt a többség akaratával szemben sosem politizál, bármennyire is elmegy a falig. A hatalom átadása után azonnal a visszatérésen dolgoznának, és nagyon kemény ellenzékiségre kellene tőlük számítani.


Török Gábor politológus a Facebookon elemezte, mire lehet számítani a Fidesztől egy esetleges választási vereség után.

A politológus szerint, amióta a Tisza Párt a választás esélyesének látszik, egyre több találgatás hangzik el azzal kapcsolatban, hogy egy vesztes választás után milyen trükkökre készülhet a kormánypárt.

„A régi vagy egy csonka parlament összehívása még az új megalakulása előtt, kétharmados döntések villámgyors áterőltetése, félelnöki vagy elnöki rendszer bevezetése - minden kombináció elhangzik ezekben a napokban.”

Bár szerinte ezek között vannak alkotmányellenes, „necces” és politikailag kockázatos, de végigvihető forgatókönyvek is, mégis úgy véli, hogy „a Fidesz rendszerének és logikájának teljes félreértése az ezekről való fantáziálás”.

Török Gábor kifejti, hogy a Fidesz politikai kormányzást folytat, amelyben a céljaihoz keres eszközöket.

„Ha többsége van, érvényesíti, ha szükségesnek, érdekének lát egy változtatást, gyorsan meglépi. Nem riad vissza attól sem, hogy a politikai versenyben az aktuális ellenfeleit mindenfélével megvádolja, vagy éppen kétes hitelességű dokumentumok alapján beszéljen az ellenfél terveiről” – írja, majd hozzáteszi, hogy az orbánizmus arról híres, hogy mindent megtesz a hatalompolitikai céljaiért, és ha van ereje, még a falat is arrébb tolja.

A politológus szerint ugyanakkor van egy erős ellensúlya a Fidesz eszközhasználatának, ez pedig a népakarat, ami a legtisztábban egy választáson tud megnyilvánulni.

„Nem az állítom, hogy mindenféle meghatározás alapján igaz lenne a kormánypárt vezetőinek mély demokratikus elkötelezettsége, de azt igen, hogy a klasszikus, többségi definícióknak bizony megfelel. Lehet (sőt, biztos), hogy nem tartják annyira fontosnak a hatalmat korlátozó intézményeket vagy éppen a konszenzusos demokrácia logikáját, de a többség akaratával szemben nem szívesen politizálnak”

– állítja Török.

Ezért ha a Fidesz elveszíti a választást, Törököt nagyon meglepné, ha olyan trükközésbe kezdenének, amely ezt a döntést felül akarná írni. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy

a hatalom átadásának másnapjától minden erejükkel arra összpontosítanak majd, hogy a lehető leghamarabb visszaszerezzék az elvesztett többséget.

A posztját azzal zárja:

„ha a Tisza nyeri a választást – én alapvetően (közjogi és nem kommunikációs értelemben) sima hatalomátadásra és nagyon kemény ellenzékiségre számítok a Fidesz részéről.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mitrovits Miklós: Kádárista, III/III-as módszerekkel próbálják megsemmisíteni a TISZA Pártot
A történész a Facebookon fakadt ki a Tisza Párt elleni titkosszolgálati művelet miatt. Állítja, a hatalom az egykori állambiztonság legdurvább eszköztárát veti be Magyar Péterék ellen.


Mitrovits Miklós történész a Facebookon fejtette ki véleményét a TISZA Párt elleni, általa titkosszolgálati akcióknak nevezett eseményekről. Bejegyzésében azt írja, amit az elmúlt héten tapasztalt, az szerinte

„nem kémelhárítás, hanem klasszikus kommunista-kádárista III/III-as tevékenység az ellenzék megsemmisítése céljával.”

A történész történelmi párhuzamot vonva kifejti, hogy a Kádár-rendszerben is hasonló módszerekkel dolgoztak.

„A Kádár-rendszerben a BM III/III. Csoportfőnökség volt az, amely az állampárt közvetlen irányításával igyekezett minden ellenzéki tevékenységet ellenőrzése alatt tartani, illetve lehetőség szerint felszámolni. A III/III legfőbb eszköze az ún. bomlasztó tevékenység volt. Ennek során a céljuk az ellenzékiek politikai tevékenységének megakadályozása, alakulóban lévő csoportjaik, szervezeteik bomlasztása, folyamatos és totális ellenőrzésük volt”

– idézi fel a posztban, hozzátéve, hogy ennek érdekében ügynököket szerveztek be vagy küldtek az ellenzék soraiba.

Mitrovits szerint a megszerzett információk alapján az állambiztonság stratégiát dolgozott ki a tagok elbizonytalanítására, az eszköztár pedig „az egyéni elbeszélgetéstől az egzisztenciális fenyegetésen át a rendőrhatósági zaklatásig illetve végső soron a bebörtönzésig terjedt.”

Személyes hangvételű bekezdésében arról ír, 12 éves volt a rendszerváltáskor, és bár azóta egyik kormánnyal sem szimpatizált, de azt állítja,

nem gondolta volna, „hogy 48 évesen, 36 évvel a rendszerváltás után visszatérünk a kádárizmusba, ráadásul abból is a legrosszabb részt sikerül megismételni.” A bejegyzést azzal zárja, hogy örömtelinek tartja, hogy ezúttal szerinte kudarcot vallottak és lebuktak az akció végrehajtói. „Már csak megbukniuk kell! Szerencsére erre is van történelmi példa”

– fogalmaz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani
Az Oroszország-szakértő szerint a magyar kormány a Kreml legerősebb bástyája az EU-ban és a NATO-ban. Az orosz beavatkozásnak fokozatos eszkalációs jellege van, és a végén radikális megoldások is jöhetnek.
Getty Images - szmo.hu
2026. március 30.



A 444.hu Helyzet van című műsorában beszélt Rácz András, a Corvinus docense, a poszt-szovjet térség és a nemzetközi biztonságpolitika szakértője arról, hogy Moszkva milyen eszközökkel avatkozhat be a magyar választási kampányba a jelenlegi kormány hatalomban tartása érdekében.

A szakértő szerint az nem meglepő, hogy Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani, és az sem, hogy a beavatkozásnak „van egy ilyen fokozatos eszkalációs jellege”.

A néhány hete a Washington Postban megjelent, egy esetleges álmerényletről szóló cikk kapcsán Rácz elmondta, az az orosz külső hírszerző szolgálat (SVR) egyik anyagára hivatkozik, amely szerint a választásoknak nem Orbán Viktor az esélyese, ezért a kampányt érzelmi síkra kell terelni. „És valami olyasmit csinálni, esetleg egy önmerényletet, ami az érzelmi síkra tereléssel meg tudná fordítani a közhangulatot” – idézte a javaslat lényegét.

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a külföldi beavatkozások során mindig több orosz ügynökség dolgozik párhuzamosan, amelyek nem is feltétlenül tudnak egymásról, így az SVR javaslata csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül. Rácz szerint az, hogy a katonai hírszerzés (GRU) mellett az SVR is jelen van, „abszolút a magyar választások jelentőségét jelzi”.

Úgy véli, „Moszkva számára Orbán Viktor kormánya az a leges-legerősebb pozíció, amit az Európai Unió és a NATO befolyásolásában valaha elértek”. Ezt azzal magyarázta, hogy míg például az osztrák Szabadságpárti kormány csak az EU-t tudta befolyásolni, addig Magyarország EU- és NATO-tag is, így Moszkva szempontjából értékesebb.

A szakértő szerint nem valószínű, hogy egy ilyen érzékeny, „kinetikus műveletet” koordinálnának a magyar kormánnyal, mivel Moszkva a magyar biztonsági szervekben alapvetően nem bízik azok NATO-kötődései miatt.

Az, hogy a terv nyilvánosságra került, radikálisan csökkenti a siker esélyét, de Rácz szerint elméletileg egy súlyos merénylet akár ürügyet is adhatna egy rendkívüli állapot bevezetésére.

Rácz András szerint több jel is utal az oroszok aktív jelenlétére a kampányban. Ilyen volt szerinte a két hadifogoly hazahozatalának kommunikációja, ami „egy teljesen egyértelműen koordinált magyar-orosz információs művelet volt”.

Emellett oroszokhoz köthető troll- és botfarmok tolnak meg hamis tartalmakat, valamint láthatóak a nyomai a mesterséges intelligencia használatának is. Példaként az „aranykonvoj” ügyét említette, ahol a kormánysajtóban megjelent, AI-jal generált képeken a magyar rendőrök ukrán egyenruhában, a rendőrautók pedig orosz mintázattal jelentek meg. „Erős a gyanú, hogy ott bizonyos illusztrációk ehhez az aranykonvojhoz, ezek nem magyar szerkesztőségekben készültek” – mondta, hozzátéve, hogy ez akkor fordulhat elő, ha cirill betűkkel adják ki a parancsot az MI-nek.

A szakértő szerint 13 nappal a választások előtt valószínűtlen, hogy pusztán információs eszközökkel meg lehetne fordítani a trendeket.

Az információs hadviselés azonban katalizátorként működhet, ha a kormányzat annak alapján jogi lépéseket tenne az ellenzékkel szemben. Rácz András szerint elképzelhető még, hogy deepfake technológiával készített, kompromittáló felvételek jelennek meg billegő körzetek esélyes ellenzéki politikusairól.

„A következő 13 napban tulajdonképpen elég meglepő lenne, ha nem lépnének valami radikálisabbat, mint ami eddig történt.”

Kiemelte, a magyar helyzet azért is különleges, mert itt Oroszország nem kormányt váltani akar, hanem az aktuális kormányt hatalomban tartani, ami azt jelenti, hogy a magyar biztonsági szervek részéről kisebb ellenállással kell számolniuk.

Az Orbán-kormány és Moszkva viszonyáról a szakértő azt mondta, az nem bizalmi alapú.

„Orosz oldalról az Orbán kormány iránt morális alapú bizalom nincs. Nem is volt sosem” – jelentette ki, emlékeztetve, hogy Moszkvában nem felejtették el Orbán Viktor politikai karrierjének első 20, erősen oroszellenes évét. A fordulatot 2009 novemberére, a szentpétervári találkozóra datálta.

A kapcsolatot szerinte nem a bizalom, hanem a nyomásgyakorlás jellemzi, pozitív ösztönzőkkel (pénz, például Paks vagy az energiaüzletek) és nem ismert negatív ösztönzőkkel. „Tehát itt ez nem egy bizalomalapú viszony, ez egy szervilis viszony, ez egy alárendelt viszony” – fogalmazott.

A Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti, kiszivárgott telefonbeszélgetésről szólva Rácz András a magyar külügyminiszter hangvételét egy „farokcsóváló kis kutyáéhoz” hasonlította. Megdöbbentőnek nevezte, hogy egy külügyminiszter ennyire felkészületlen legyen, és egy nem biztonságos telefonvonalon kérjen választási beavatkozást egy másik országtól.

Különösen élesen kritizálta, hogy Szijjártó a magyar nemzeti érdekkel indokolta, hogy egy magyarellenes szlovák párt parlamentbe jutásához kért orosz segítséget. „Hogy a viharba lehet az magyar nemzeti érdek, hogy egy, a párt identitását részben magyar ellenességre alapozó szlovák formációt bejuttassunk a szlovák parlamentbe, és ehhez orosz segítséget kérünk. Hol ebben a nemzeti érdek?” – tette fel a kérdést.

Szijjártó szerepét úgy határozta meg, mint egy „menedzser”, aki nem hoz önálló döntéseket, csak végrehajtja a feje fölött, a Karmelitában született utasításokat.

Az Orbán Viktor kampányrendezvényein megjelenő, fekete ruhás, az ellentüntetőket akadályozó csoportokat a poszt-szovjet térségből ismert jelenséghez hasonlította. „Ezek az ilyen bérelhető verőemberek. Jellemzően a kormánypárt érdekében lépnek föl, jellemzően elég erőszakosan, és ezt azért tudják megtenni, mert amikor ezek ott vannak valahol, a rendőrség pont nincs ott” – magyarázta, hozzátéve, hogy ez az erőszak kiszervezésének tipikus autoriter mintázata.

A beszélgetés végén Rácz András kitért arra is, hogy lehetséges-e másfajta Oroszország-politika. A szakértő szerint a válasz egyértelműen igen. Úgy véli, egy esetleges kormányváltás után az új kabinet ugyanúgy megörökölné az energiafüggőséget, de szerinte a szervilis magatartás véget érne.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Minek ekkora hodály az Orbán családnak?” – az utolsó túrát vezette Hatvanpusztára Hadházy Ákos a választások előtt
Hadházy szerint nagy szégyen lenne, ha a luxusbirtok a választások után is megmaradhatna a tulajdonosoknál. Sokan ismét létráról néztek be a kerítésen, a hatalmas épületeket most jobban lehetett látni, mert nem takartak a lombok.


A választások előtt utoljára szervezett túrát Hadházy Ákos az Orbán család hatvanpusztai birtokhoz, ahová ezúttal már nemcsak egyénileg, hanem busszal is érkeztek az érdeklődők, hogy saját szemükkel lássák az építkezést. A látogatók egy kis túrát is tettek a környéken.

„Ilyesmit saját szemmel kell látni; majd később az unokáimnak is elmesélem, hogy amikor még Orbán volt hatalmon, megnéztem a zebráit és a kis kastélyát. Ezt látni kell saját szemmel” – magyarázta egy Hollandiából érkezett férfi. Mások azért jöttek el, mert ez volt az utolsó lehetőség a választások előtt. „Gondoltam, hogy mivel ez az utolsó szervezett alkalom, eljövünk megnézni, milyen ez április 12. előtt; aztán ki tudja, mi lesz április 12. után” – jegyezte meg egy nő.

Egy másik látogató szerint az utazás célja az volt, hogy megnézzék, „egy beteg lény agyszüleménye hogyan testesül meg a valóságban.” Úgy vélte, a birtok egy vár, ahová a tulajdonosa egy életre be akar rendezkedni, hogy mindenkitől elzárkózva éljen. „Ez nem normális dolog” – tette hozzá.

„Ez a hodály... Nem értjük, miért kellett ekkora hodály egy családnak, az Orbán családnak” – fogalmazott egy újabb résztvevő, aki szerint bár nem jó dolog ezt látni, de segít felmérni, mennyibe kerülhetett.

A hatalmas épületkomplexumot most jobban meg lehetett nézni, mert még nem takarták a kilátást lombok.

Hadházy Ákos, a szervező hangsúlyozta, az esemény nem tüntetés. „Azért vagyunk itt, mert sokan kérték, hogy szeretnék megnézni” – mondta, utalva a korábbi, Pécsről, Dunaújvárosból és Szegedről indított utakra. A képviselő beszélt arról is, hogy a terület elvileg műemléki besorolású, ezért a tulajdonosnak biztosítania kellene a látogathatóságot. Reményét fejezte ki, hogy egy „valódi rendszerváltás” után belülről is megtekinthető lesz a birtok.

Hadházy arról is beszélt, „nagy szégyen lenne, ha ez így megmaradhatna a tulajdonosoknál.”

Orbán Viktor miniszterelnök korábban „félkész gazdaságnak” nevezte a majorságot, és az érdeklődőket édesapjához, Orbán Győzőhöz irányította.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET: