SZEMPONT
A Rovatból

„Csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre” – Gábor György vallásfilozófus Balog Zoltán maradásáról és a kegyelmi botrányról

Gábor György szerint a református egyházban saját felemelő történelmi hagyományaikkal fordultak szembe, amikor bizalmat szavaztak a kegyelmi kérvényt támogató püspöknek. Azzal a hagyománnyal, amiért valamikor akár máglyára is mentek a hittársaik.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 15.



Balog Zoltán elismerte, hogy hibázott, amikor támogatta a pedofil főnökét fedezni próbáló bicskei igazgatóhelyettes kegyelmi kérvényét. A püspök bocsánatot is kért, de lemondani nem hajlandó, annak ellenére, hogy a református egyház második embere is felszólította erre. Arra hivatkozik, hogy kedden az egyházi zsinat 86%-a bizalmat szavazott neki. Csakhogy a hvg.hu információi szerint a három püsökből kettő ellene szavazott.

Gábor György vallástudóssal, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársával, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a református egyházra, és mit is gondol ő a kegyelmi botrányról.

– Megszólalt Balog Zoltán, aki beismerte, hogy támogatta a kegyelmi döntést, de nyilvánvalóvá tette, hogy nem mond le. Mit gondol erről a nyilatkozatról?

– Undorító, felháborító és elfogadhatatlan. Több szempontból is. Én magam nagyon-nagyon erősen képviselem azt az álláspontot, amit a kiváló Deák Ferenc fogalmazott meg saját programjaként, vagyis az egyházi autonómia kérdését. De egyházi autonómia csak akkor lehetséges, ha az egyház nem csüng financiális pórázon és egyéb módokon az állam kebelén. Ezt csak azért mondom, mert én nem szólnék bele az egyház döntésébe, tehát abba a döntésbe, hogy ők továbbra is Balog Zoltán áldásos püspöki tevékenységét óhajtják. Ez az ő dolguk. Azonban annyiban mégis beleszólnék, hogy ez már rég közügy. Ez már még a közmorál, az általános morál kérdését érinti. Vagyis

ezzel a döntéssel önmagukról állított ki ez a grémium egy bizonyítványt egy olyan kérdésben, ami az egész társadalmat mozgatja, élén a köztársasági elnök lemondásával, ami azért nem egy mindennapos esemény. Egy olyan kérdésben, amiben teljes a konszenzus Magyarországon és az egész világon.

Nos, ezt a konszenzust sikerült felrúgnia ennek a testületnek, amikor Balogh Zoltánt továbbra is alkalmasnak tartotta egy vezető, egyházi poszt betöltésére. Ez minősíthetetlen. Illetve persze köszönettel tartozunk nekik, hogy ezt ennyire nyilvánvalóvá tették. Különösképpen akkor, amikor maga az érintett Balog Zoltán mondta azt, hogy valóban támogatta a kegyelmi kérvény elfogadását.

Ez nem egy jogi szempont, amit én most képviselek, de nem is vagyok jogász, ez morális szempont, és morális értelemben bármilyen bűncselekménynek az eltussolása, az majdnem olyan undorító, mint maga a bűncselekmény.

Erről értesít bennünket a püspök úr, hogy ezt ő egyébként támogatta, ezt az illetőt, és ezek után nemcsak hogy jónak tartotta bejelenteni, hogy ő nem mond le, hanem folytatja, hiszen megkapta a bizalmat a grémiumtól. Mindezt úgy, hogy közben fogának léckerítése mögül annyi nem suhant ki, hogy egyébként bocsánatot kér az összes érintettől, az összes abuzált gyerektől, idáig még csak el sem jutott a püspök úr.

– Bocsánatot kért, csak nem tudjuk, hogy kitől, mert azt mondja, hogy akitől kellett, ő bocsánatot kért, és bocsánatot kér.

– A bocsánatkérés az mindig konkrét. Olyan nincs, hogy kérem szépen én bocsánatot kérek.

A bocsánatkérésnél el kell hangoznia annak, hogy miért kérek bocsánatot, és kitől, kiktől kérek bocsánatot. Máskülönben az egész az értelmetlen.

– Ön szerint e református egyház a döntéssel elveszítette a hitelét?

– Nem tegnapról mára, hanem egy folyamatban vagyunk itt benne. Ez a folyamat tükröződött abban a minapi kimutatásban, amelyből egyértelműen kiolvasható, hogy ezek az úgynevezett nagy történelmi egyházak, tehát a katolikusok, reformátusok, evangélikusok milyen döbbenetes számban, valami egészen elképesztő arányban és számban vesztettek a hívekből. Ez a folyamat úgy látszik, feltartóztathatatlan.

Ennek meglesz egyébként az eredménye, ehhez nem kell jóstehetség. Olyan nincs, hogy egy intézmény gyakorlatilag eladja magát a politikai hatalomnak. Tokostul, vonóstul, financiálisan, mindenhogy.

Sajnos süllyed Deák Ferencnek "Szabad az egyház szabad államban" jelmondata. Ez pontosan azért született, hogy az egyházak büszke, autonóm intézmények maradhassanak. Az állam ne tudjon beleszólni az egyházak dolgaiba. Ez most már se nem büszkeség, mert nincs ok büszkének lenni, se nem autonómia. Arról nem beszélve, hogy önmaguk felemelő történelmi hagyományait rúgták le magukról, mint a vízilabdázó az ellenfelét. Innen azért emlékeztetném őket, hogy azt a hagyományt, amiért egykor hittársaik akár még máglyára is mentek.

– A kormány ugyanakkor azt állítja, számukra fontos a keresztény Magyarország, és annak védelme.

– Most az az abszurd helyzet figyelhető meg, hogy

folyamatosan a kereszténységre hivatkozik ez a kormány, folyamatosan a keresztény értékekre mutogat, miközben önmaga az első, aki páros lábbal tiporja és rúgja fel a keresztény értékrendet.

Ez egy virtuális vagy látszatkereszténység, aminek semmi köze sincs ahhoz a hagyományhoz, a keresztény hagyományhoz, amit még egyes hívők őriznek magukban. Ez egy politikai erőforrássá változtatott kereszténység. A kormány változatlanul mantrázza ezt a kereszténységet, változatlanul hivatkozik rá, miközben erodálódik az egész, és szépen lassan szorul vissza, másrészt pedig ennek a keresztény értékrendnek, amit itt naponta visszaböfögnek, az égadta világon semmi köze nincs a valódihoz. Ez az egész hatalomtechnikai szempontból jó hivatkozási alap, de valójában semmi jelentősége nincs és nem is lesz. Arra jó, hogy erre hivatkozva minden szembejövő bármit, legyen az személy, tárgy vagy bármi, ami nekik nem tetszik, lefóliázzanak.

– Ön szerint mit mond el a mai Magyarországról a kegyelmi botrány? Az, hogy mindez megtörténhetett?

– A rendszer beért. Beért minden tekintetben, és ennek a „gyümölcseit” élvezhetjük most. Sokan látták azt, és ehhez persze nem kellett olyan hihetetlenül okosnak lenni, hogy merrefelé tart ez az egész. Nem azért, mert jóstehetségek voltak, hanem egyszerűen azért, mert a történelem ismerete és a politikai összefüggések ismerete, bár jóslásra nem ad lehetőséget, de arra igen, hogy a tendenciákból olvassunk. Történt ez az eset, amely ha csak önmagában állna egyes-egyedül, mint a magányos cédrus, az is elborzasztó. Hiszen azt tapasztalhatta meg a társadalom, hogy a morális értelemben létező legocsmányabb vagy legundorítóbb bűncselekmény elkövetője mellett volt egy másik ember, aki

ezeket a gyerekeket újra megerőszakolta, a szónak abban az értelmében, hogy hamis tanúzásra akarta rávenni őket,

hogy eltussolja, elleplezze az ocsmány bűncselekményt, illetve mentse annak elkövetőjét, majd ezt az embert, a bűncselekményt fedező embert a magyar államapparátus feje, a köztársasági elnök felmenti, futni hagyja. Teszi ezt titokban. Tudom, ilyenkor elmondják mindig, hogy nem kell indokolnia. Én azt gondolom, hogy jogilag valószínűleg ez helytálló, de az egy morális minimum, hogy ennek a társadalomnak a köztársasági elnöke egy ilyen döntésnél igenis tartozik azzal, hogy a nyilvánosság előtt megindokolja a döntését.

– De nincs erő, ami ezt kikényszeríthetné.

– Ezért mondtam, hogy beérett a rendszer, beérett a gyümölcs, mert teljesen nyilvánvaló, hogy

egy olyan országban élünk, amely országban a kiválasztottakra, az Olümposz szent lakóira teljesen más törvények vonatkoznak, mint az egyszerű, magunkfajta halandókra.

Teljesen világos az, hogy brutális módon érvényesül ebben a társadalomban ez a más megítélés, akár a jogban - lásd ezt az esetet. Ilyen nem történhet meg akárkivel, emögött az ember mögött bizonyos erők, hatalmi, politikai erők tornyosulhattak. Más elbírálás alá esnek az olimposziak vagy a holdudvar tagjai a különböző pályázatok elbírálásától, a kinevezési gyakorlattól, a gazdasági és a pénzügyi élet területén át, egészen a diplomata útlevél osztogatásáig, vagy amikor különböző, személyre szabott törvényeket hoznak meg. Más szabályok működnek a tudományos életben, az egyetemi kinevezéseknél. Ma már az lesz professzor, aki az ő körükbe tartozik. Lehet, hogy az illető még magyarul is csak középfokon tud, semmilyen tudományos teljesítményt nem mutatott fel, de egyetemi professzor lesz itt, vagy ott, mert közéjük tartozik. Ugyanez vonatkozik az egész média- és sajtóhelyzetre is, ez nem lebecsülendő. Nagyon nem mellékes, hiszen a mai agyon mediatizált világban a sajtónak hatalmas, meghatározó szerepe van. Az úgynevezett közszolgálati média szerintem pártszolgálati. Minden itt dől el, az olimposziak versus nem olimposziak értelmében. És ebben a vonatkozásban én nagyon komolyan azt gondolom, hogy ideje befejezni azokat a méretes vitákat, hogy minek nevezzük ezt, hogy most hibrid rendszer, vagy önkényuralom, és így tovább, és így tovább. Nem. Ez diktatúra.

Egy nagy tévedés, hogy a diktatúra arról ismerszik meg, hogy megáll éjszaka a házad előtt a fekete autó, vagy az Andrássy út 60. alatti pincében lerúgják a vesédet.

Nem ettől diktatúra a diktatúra, ahogy a demokrácia sem volt mindig ugyanolyan. A görög demokráciát is demokráciának nevezzük, pedig nem ugyanaz a fogalmi keret vagy apparátus írja le azt, mint mondjuk egy XXI. századi demokráciát. Tehát nem kell megállni a fekete autónak a házam előtt ahhoz, hogy diktatúrát lássak. Diktatúra az, hogy nincsenek Magyarországon szabad választások. Persze el lehet menni aznap szavazni, igen, de a szabad választáshoz számtalan dolog hozzátartozik, például a médiaszabadság. Például az, hogy a közszolgálat közszolgálatként működjön, és ne pártszolgálat legyen. És így tovább.

– Demokráciában is hibáznak politikusok...

– Ez az eset két okból különösen súlyos. Itt a törvény előtti egyenlőség elve sérült meg, hiszen ilyen bűncselekmény esetén normális berendezkedésű világban nem mentenek, nem menthetnek fel senkit, de olyan sem történhet meg, hogy odaüzennek - márpedig itt nyilvánvalóan odaüzentek a miniszternek és az államfőnek. Nem akarom menteni Novák Katalint meg Varga Juditot. A felelősség adott az ügyben,

de nyilván azt sem tudták, hogy ki ez az illető, hanem tudatták velük, hogy ki ő, és mi a teendő.

És ez a törvény előtti egyenlőség elvét sérti, innentől kezdve nem érdemes demokráciáról beszélni. A másik pedig, hogy teljesen átlátszóvá vált az Orbán-rezsim működése és berendezkedése, mert miközben reggeltől estig és estétől reggelig halljuk a mantrákat a kereszténységről, közben csak ki kell nyitni reggel ébredéskor a szemünket, hogy lássuk, folyamatosan felrúgják ezeket az általuk hivatkozott elveket. Ez önmagában még nem lenne olyan baj, ettől egyszerűen nevetségessé, komikussá válnak, és ha belegondolunk, nagyon jó komédiák születtek Plautustól Shakespeare-en, Moliere-en, Gogolig az ilyen figurákról. Csakhogy visszaélnek azokkal az értékrendekkel és fogalmakkal - most maradjunk a kereszténységnél -, amely fogalmat és értékrendet mások komolyan vesznek.

Ezzel pedig csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre. Vizet prédikálnak és vedelik a bort, sört, pálinkát együtt összeöntve, ami súlyosabbá teszi az esetet a puszta komédiánál.

Ezért mondtam azt, hogy átlátszóvá vált minden, és beérett a rendszer. És még rosszabb következhet, mert tudjuk, hogy ezek folyamatok. Rajtunk múlik, hogy mikor állítjuk meg, mikor mondjuk azt, hogy ennyi, ne tovább.

– A kormányoldal részéről azt állítják, hogy az a tény, hogy ez a két politikus az ügy kirobbanásától számítva a hetedik napon lemondott, komoly morális és erkölcsi teljesítmény, mert ki mondja azt ezután, hogy itt nincsenek következmények, ezzel példát is mutatnak az országnak, és morálisan edukálják is az országot, itt egy új politikai kultúra épül.

– Ezzel az állítással keményen vitatkozom. Egyrészt azt gondolom, hogy nem veregetem meg annak az embernek a vállát, aki naponta mondjuk tiszta zoknit vesz (bocsánat a profán hasonlatért) vagy cseréli a fehérneműjét, és nem mondom azt, hogy ez maga a higiénikus életmód modellje. Vagyis én azt egyáltalán nem tekintem egy morális eredménynek, ha valaki, pláne az államigazgatás területén, egy súlyos, erkölcsi szempontból a lehető legrosszabb üzenetet eredményező hibát követ el, akkor ezt követően lemond. Magyarországon nem szoktak lemondani egyébként. Magyarország tényleg következmények nélküli ország, civilizált helyeken ennél sokkal-sokkal súlytalanabb dolgok miatt is rendszeresen mondanak le.

De ettől én nem fogok most itt elalélni. Azt gondolom, hogy ez a dolgok teljesen természetes rendje.

Ahogy természetesnek tartom azt, és soha nem is háborgok miatta, hogy egy miniszternek mennyi a fizetése, meg milyen autóval jár. Ez teljesen természetes, de ugyanígy elvárom, hogy ha hibát követ el, akkor vonja le a következtetéseket, és azonnal menjen arról a területről. Tulajdonképpen most majdnem ez történt, de az a probléma, hogy megsem ez történt. Ez a két ember nem egyszerűen lemondott, hanem lemondásra kényszerítették őket. Nem akarom őket semmilyen tekintetben sem védeni őket. Nekem nagyon sok bajom volt mind a két politikus tevékenységével, és ennek sokszor hangot is adtam. De itt ez a lemondatás vezéráldozat volt.

Két vezéráldozat, azért, hogy valakit mentsenek. Sok név, mindenféle találgatás elhangzik a miniszterelnöktől a miniszterelnök feleségéig és Balog Zoltánig. Abban biztos vagyok, hogy nem ez a két nő követte el a hibát, a bűnt, hanem másvalaki vagy másvalakik, akiket most fedezni akar a teljes apparátus.

És ezért mondatták le, vagy tették félre ezt a két embert. Szóval én itt inkább ezt érzékelem. És nem véletlen az, hogy láthatjuk, hogy ez milyen indulatokhoz vezetett, akár az egyik félrelökött nőnek a volt férjére gondolunk. Ez nem véletlenül eredményezett és fog eredményezni komoly törésvonalakat a Fideszen belül. Ugyanis az emberek, szemben azzal, amit a hatalom és a Rogán-művek gondol róluk, nem mind hülyék. Mert onnan fentről tényleg tízmillió hülyét látnak maguk alatt. De ez nem így van. Most hagyjuk az ellenzéket, az itt és most érdektelen. De a Fideszen belül is vannak olyan emberek, akik egyrészt felháborodtak ezen, hát hogyne, hisz a legtöbb ember környezetében vannak gyerekek. Minden épelméjű ember ugyanúgy érzi, hogy a pedofília, illetve a pedofíliát mentegetni próbáló tevékenység az milyen mocsok, és ehhez nem kell szülőnek vagy nagyszülőnek lenni. Tehát nyilván egy csomó jóérzésű fideszest is felháborított ez. Másrészt nyilván a fideszesek között is van sok olyan ember, akik szeretik, tisztelik Novák Katalint. És úgy érzik, hogy ebben az esetben itt a legfőbb hibát vagy bűnt nem Novák Katalin követte el, ő egy eszköz volt, hanem itt valahonnan máshonnan ered ez a bűn.

Ha lenne itt egy pártoktól, illetve politikától mentes nyomozóhatóság, akkor ki tudná deríteni, hogy tulajdonképpen hova vezetnek a szálak. De hát nincs.

Ezért mondom, hogy további törésvonalak lesznek. Lesznek, akik azt mondják, hogy bitang módon buktatták meg Novák Katalint, vagy mind a két politikust, hiszen ők valószínűleg csak végrehajtók voltak, ahogy végrehajtóként írt alá mind a kettő. Eléjük tettek egy cetlit, hogy itt kell aláírni, valószínűleg itt is ez történt. Ez a felelősségüket nem menti, csak egyszerűen ez az objektív helyzet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt” – Magyari Péter Orbán búcsú nélküli távozásáról
Az újságíró egy Facebook-posztban kommentálta azt, hogy Orbán Viktor nem vesz részt az utolsó EU-csúcsán. Magyari szerint „Európa önjelölt fenegyereke” nem búcsúzik, „csak eltűnik csendben.”


Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.

Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.

Példaként említi, hogy még Mateusz Morawieckitől is normálisan elköszöntek 2023 őszén, pedig Magyari szerint a Tanács tagjainak többsége nem titkolta, hogy megkönnyebbült a lengyel kormányfő választási veresége után. Az újságíró úgy fogalmaz, „a búcsú a szokásosnál fagyosabb volt, de méltóságteljes.”

Amikor Angela Merkel már leköszönő kancellárként az utolsó ülésén vett részt, Magyari felidézése szerint az akkori elnök többek között ezt mondta róla: „Olyan lesz nélküle a testület, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül, de a lelke és a tapasztalata velünk marad”.

Hasonlóan méltóságteljes volt a holland Mark Rutte búcsúja is, aki 14 év után vett részt élete utolsó ülésén. Az újságíró szerint bár Rutte is „nagy vétózó volt, nagyon nehezen adott pénzt a közösbe, de méltósággal és tisztelettel búcsúztatták.”

Magyari Péter kiemeli, hogy Merkel és Rutte mellett ebben a században csak Orbán Viktor volt a Tanács tagja több mint 10 évig. Azonban, mint írja, a miniszterelnök „mégsem búcsúzik, csak eltűnik csendben.”

„Európa önjelölt fenegyereke, a fokossal a többiekre rontó, a Brüsszel elfoglalását ígérő harcos nem vállalta, hogy ott legyen az utolsó ülésén. Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt hosszú éveken át”

– jegyezte meg posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Ellátásbiztonsági zavar nem lesz, de a védett ár helyett áfa-csökkentés kell az üzemanyagoknál
Sok autóst aggaszthat, hogy a kőolajtartalék 80 százaléka elfogyott a híradások szerint. Az energetikai szakértő szerint mindez a védett ár miatt van, ami helyett azonban létezik más megoldás, amivel ugyanilyen alacsonyan, vagy még alacsonyabban tarthatnák az üzemanyagok árát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 16.



Riasztó hírek láttak napvilágot arról, hogy a magyar stratégiai üzemanyag-készlet 20 százalékra apadt. Orbán Viktor és Magyar Péter energiaválságról beszél, miközben a leendő miniszterelnök szerint a mostani kormánytól semmilyen tájékoztatást nem kapnak. A Tisza elnöke többek között ezzel indokolta, hogy minél előbb össze kell hívni az új országgyűlés alakuló ülését, és meg kell alakítani az új kormányt. Magyar Péter arról is beszélt, hogy a lehető legalacsonyabb árat biztosítanák az autósoknak, de megkerülte azt a kérdést, fenntartanák-e a jelenlegi védett árat. Ehelyett a lengyel példát hozta fel, ahol ÁFA csökkentéssel még a mostani magyar áraknál is olcsóbban árulják a benzint és a dízelolajat a kutakon, annak ellenére, hogy a világpiacon még mindig az egekben vannak az árak az iráni háború miatt.

Kifogyhat-e az üzemanya a benzinkutakon? Meddig fenntartható a választási kampány idején fenntartható védett ár? És mire számíthatnak az autósok, ha az új kormány kivezeti? Erről beszélgettünk Holoda Attila energetikai szakértővel.

— Erősen fogyóban vannak a kőolajtartalékok, körülbelül 20 százalékra apadtak le. Mit jelent ez a 20 százalék?

— Ez törvény alapján működik: a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség feladata, hogy biztonsági készletet tartson a következő termékekből: nyerskőolaj (tehát feldolgozásra alkalmas nyerskőolaj), benzin, dízel, kerozin és földgáz. A földgáznál van még egy úgynevezett különleges készlet is; ez korábban egy normál kereskedelmi mennyisége volt a Szőreg-1 tárolónak, de 4-5 évvel ezelőtt a kormány átminősítette ezt a részt, és most már különleges készletnek hívják. Azt szoktam mondani, hogy Magyarországon alapvetően földgáztárolóból elég sok készlet áll rendelkezésre, de a nyersolaj- és a feldolgozott termékkészlet nagyjából megfelel a Nemzetközi Energiaügynökséghez tartozó országok által elhatározott, 90 nap körüli tartaléknak.

Egészen decemberig-januárig még én magam is azt mondtam, hogy körülbelül 96 napra elegendő ilyen tartalékunk van, ami három hónapot jelent.

Csakhogy ennek a készletnek, tehát a biztonsági készleteknek, az a feladata, hogy amennyiben valamilyen ellátási zavar van, akkor ezt be lehessen vetni. Például amikor a Druzsba-vezeték leállt a robbantást követően, akkor a MOL kérte, hogy ebből a nagyjából 650 ezer tonnányi nyersolajkészletből szabadítsanak fel 250 ezer tonnát. Így amíg megérkezik az Adrián az általuk megrendelt, nem orosz típusú olaj, addig is van miből dolgozni. De a készleteink nem is emiatt apadtak le annyira, hanem amikor a Hormuzi-szoros lezárása miatt hirtelen felszaladtak a nemzetközi árak, és akkor még a magyar forint sem volt ilyen remek állapotban, a kormány rádöbbent, hogy hirtelen komoly üzemanyag-áremelkedés következne be. Ezt szerették volna elkerülni, hiszen a választások előtt nem jön jól egy ilyen emelkedés.

Úgy gondolták, és ezt be is jelentették, hogy az általuk bevezetett úgynevezett „védett ár” kategória fedezete az lesz, hogy a stratégiai készletben lévő benzint és dízelt felszabadítják.

Ezzel tudnak spórolni, hiszen ezeket még korábbi, alacsonyabb áron szerezték be, azaz a nyilvántartási értékük jóval alacsonyabb, mint a most előállított készleteké. Gondolom, azt remélték, hogy ez majd szépen kitart a választásokig, aztán a választás után, amikor érzik, hogy ez kifogyóban van, bejelentenek valamilyen másfajta tompítást. Én akkor is elmondtam, amikor ezt bevezették, bár nem sokan figyeltek rá, hogy nem ezt kellett volna tenni. Ez újból egy beavatkozás a piaci folyamatokba, ami szabályozza a kereskedelemben elérhető mennyiséget.

Ilyenkor az importőrök azonnal megtorpannak és kivonulnak az országból,

nem hoznak be elegendő importárut. Ráadásul ez azért is okoz problémát, mert a MOL nem tudja teljes kapacitással üzemeltetni a százhalombattai finomítót. Tavaly ősszel volt az az ominózus baleset, amikor az AV-3-as sor, tehát az atmoszférikus desztillációs torony gyakorlatilag megégett. A javítása, legalábbis a MOL ígéretei szerint, valamikor 2026 őszére lesz esedékes. A finomító tehát egyelőre nem tud teljes kapacitással működni,

a kormány mégis bevezette ezt az intézkedést, nyilván kampányeszközként, mondván: „jó lesz ez, kihúzzuk valameddig”.

És elkezdett apadni ez a készlet. Ráadásul ilyenkor indulnak a mezőgazdasági munkák. A mezőgazdasági nagyvállalkozók, akik saját tartályparkkal, tárolási lehetőséggel rendelkeznek, mit szoktak csinálni, amikor ilyen kedvező ár van, mint a 480 forintos ársapka idején vagy a most 615 forintban maximált dízelárnál? Szépen elkezdenek felvásárolni nagy mennyiséget, mondván, ki tudja, hogyan alakul később az üzemanyagok ára. Ez azt is jelentette, hogy a fogyasztás meghaladta a tavaszi időszakra jellemző mértéket, ami havonta körülbelül 320 ezer tonna dízelolaj és 120 ezer tonna benzin. Jóval nagyobb volt a kereslet, mint amire számítottak, és a készletek nagyon erősen leapadtak. Így a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség honlapján jelenleg az látszik, hogy már csak 44 napra elegendő a készlet. Ez drasztikus csökkenés.

Ráadásul, ha megnézzük a számokat, azonnal látható, hogy a nyilvántartott, olcsóbb árú készletek már nem tudják fedezni a havi fogyasztást. Vélhetően a hónap vége előtt el fognak fogyni.

Ezt nyilvánvalóan mindenki tudja. Ugyanakkor vannak információim a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségtől, akik jelezték, hogy már elkezdték a visszapótlást.

— Hogyan is történik ennek az értékesítése?

— Vannak nagykereskedők Magyarországon, például a MOL, de mások is, akik hozzáférést kapnak ehhez az úgynevezett védett árú készlethez, és az ő feladatuk ellátni a benzinkutakat. Ezek a nagykereskedők, teljesen jogosan azt csinálták, hogy a számukra kiutalt készletet ki is fizették. Azaz azokban a nagy tartályokban, ahol ezek a feldolgozott üzemanyagok vannak, fizikailag több van, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel. Amit ugyanis a nagykereskedő kifizetett a szövetségnek, azt az MSZKSZ már kivezeti a saját készletéből. Egy kicsit ellentmondásos,

nem teljesen átlátható a helyzet, mert még több ott az üzemanyag, mint ami a nyilvántartási számokból látszik, csak nem tudjuk pontosan, mennyivel.

A szövetség jelezte, hogy a nagykereskedők, akiknek feladatuk visszapótolni az általuk alacsonyabb áron igénybe vett üzemanyagot, már elkezdték ezt. Olyan információval rendelkezem, hogy április 13-án már 57 napra elegendő készlet volt. Sőt, azóta kapott pontosítás szerint arra törekednek, hogy a hónap végére nagyjából 65-70 napos készletet töltsenek vissza. Csak az már nyilván egy magasabb árú üzemanyag lesz, ami nem alkalmas arra, hogy a kormány által elképzelt védett árat finanszírozza.

— A MOL korábban az Adria-vezeték kapacitását vitatta. Mi volt ennek a hátterében?

— Ezt a kapacitást a MOL mindig is vitatta. Azt mondták, hogy az átadási kapacitás nem elég, mert nekik napi 44 ezer tonna szállítására lenne szükségük, a vezeték pedig ennyit nem tud. A horvátok persze állították, hogy de, tud annyit. Egyébként meg nem is kell, hogy ennyi szállítás legyen, mert nincs az a finomító, ami folyamatosan csúcskiterheléssel működik. Sőt, az a két finomító, amiről folyamatosan azt hallottuk, hogy évi 14 millió tonna olajra van szükségük, soha az életben nem dolgozott fel ennyit egy év alatt. Egyszerűen nem volt rá akkora igény.

— Tehát az ellátás nem került veszélybe, érkezik kőolaj?

— Igen, el tudja látni az országot, érkezik kőolaj.

Amikor a Druzsba-vezetéken bekövetkezett a baleset, a MOL, ahogy az egy professzionális cégtől elvárható, vásárolt tengeri úton szállított, nem orosz eredetű olajat.

Elsősorban észak-afrikai területekről, Líbiából, Egyiptomból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból, és volt benne szaúdi olaj is, de olyan, ami már a tengeren volt, amikor megvették. A horvát szállítócég, a JANAF tájékoztatása szerint nagyjából másfél-két hete a MOL jelezte, hogy kilenc tanker fog érkezni. Akkor a JANAF már azt mondta, hogy négy meg is érkezett, és elkezdték a lefejtését és átszivattyúzását Százhalombatta irányába. Az elkövetkező időszakban megérkezik a maradék öt is.

Azaz kapunk olajat rendesen. Egy probléma van vele: ez az olaj most drága, mert a világpiaci ár nagyon felment. Gyorsan hozzáteszem: most az orosz olaj sem lenne olcsó.

Tehát nem azon múlik a dolog, hogy Zelenszkij visszaindítja-e a Druzsbát. Az orosz olaj ára borzasztóan felment az elmúlt időszakban. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy ami mindig olcsóbb szokott lenni, mint a Brent, az most drágább. Meg lehet nézni a tőzsdei árakon: nagyjából 110 és 120 dollár között van most az uráli olaj ára, miközben a Brent 104-105 dollár körül mozog. Jelenleg tehát az orosz olaj még csak nem is olcsó. Persze ettől még igaz, hogy a MOL orosz olajat szeret finomítani, mert arra van optimalizálva a technológiai folyamata: arra a kénes olajra, arra a viszkozitásra, arra a sűrűségre. Ráadásul az orosz olaj dízeltartalma magasabb, mint például a Brenté. Csakhogy a MOL által vásárolt úgynevezett könnyű arab olajnak, ami Líbia térségéből is érkezik, ugyanolyan magas a dízel- és benzintartalma, mint az orosznak, csak éppen nincs benne kén, tehát kevesebb vele a probléma, nem kell kénmentesíteni. Viszont drágább.

— A leendő miniszterelnök, Magyar Péter azt állítja, hogy a kormány a háború elején, amikor még 65 dollár volt az olaj, akkor is az orosz olaj újraindulását várta, és nem vásárolt eleget a nem orosz fajtából, ait most kell a 100 dollár fölötti áron pótolni.

— Ez így van. Amikor 65 dollár volt a Brent olajár, akkor az orosz olaj ára 48 volt. Nyilván azt vásárolták, ezt én sem vitatom. Az, hogy megvették azt a kilenc tankert, még a háború előtti információ volt. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a kereskedők, akik az olajat eladják, nagyon ravaszak.

Kitört a háború, és hiába volt már egy lekötött szerződésük valamilyen áron, közölték, hogy „jó, akkor még plusz öt dollár”, aztán „plusz huszonöt dollár”.

Borzasztóan kihasználják a vevő szorult helyzetét: „oké, tudom, hogy megállapodtunk, de nekem most egyéb költségeim merültek fel, meg máshol talán jobban el tudom adni, tegyél még rá”. Durva piaci alkudozás folyik. Tehát miközben a MOL valóban vásárolt korábban, a nagyjából 70-75 dolláros áron, most arra kényszerül, hogy ha továbbiakat akar venni, azt csak a drága olajból tudja megtenni.

— Mi lehet a megoldás, ha a készletek kifogynak?

— Jelenleg a védett áron értékesíthető benzinből kevesebb volt nyilvántartva, mint amennyit az ország egy hónap alatt fogyaszt. Ezért mondom, hogy nagy valószínűséggel az ügyvezető kormány rá fog szorulni, hogy ezen változtasson. Az új kormány képviselői bejelentették, hogy ők nem ezt tették volna, hanem az adótartalomhoz nyúltak volna hozzá. Ettől a kormány úgy tartózkodott, mint macska a forró kásától: mindig mindenkire áthárított mindenféle költséget, csak a saját bevételeit nem akarta csökkenteni. Nem nyúlt hozzá sem az áfához, sem egyéb adótételekhez, miközben a költségvetési hiányuk már így is az egekben van a tervezetthez képest. Pedig ha a kormány segíteni akarna a lakosságon, mondhatná, hogy egy hónapra 5 százalékra viszi le az áfát, átmenetileg mentesíti a kiskereskedőket a különadótól, és felfüggeszti a szénhidrogén-készletezési díjat is.

Akkor legalább a védett árnak megfelelő szinten, sőt, számításaim szerint annál olcsóbban tudná adni az üzemanyagot.

Mondhatná, hogy „majd látjuk, hogyan alakul a nemzetközi helyzet”, és később lépcsőzetesen visszaemelné az adókat. Ezt csinálta Nyugat-Európa jelentős része is, ahol felfüggesztették például a jövedéki adót, vagy akár az áfát is levették, hogy segítsenek a polgáraiknak. A magyar kormány viszont mindig valamilyen trükköt keres, ahelyett hogy az adócsökkentés eszközével élne.

— Tehát nem lesz ellátási zavar, de az árak emelkedni fognak?

— Ellátásbiztonsági zavar nem lesz, nem ez a szűk keresztmetszet. De abban biztos vagyok, hogy ha bármelyik kormány, akár a mostani ügyvezető, akár az új, nem nyúl hozzá az adótartalomhoz, akkor nem fogják tudni tartani az alacsonyabb árat a stratégiai készletből. A készletben lévő olcsó termék ugyanis ki fog fogyni. Lesz ugyan stratégiai készletünk, csak az már drágább lesz, tehát nem segít abban, hogy pénzügyi fedezetként bevonhassa a kormány.

Tehát valamilyen áremelés fog bekövetkezni, ha az adókhoz nem nyúlnak hozzá. Ha viszont hozzányúlnak, akkor erőteljesen lehet mérsékelni az üzemanyagok árát, éppúgy, ahogy Európa más országai is teszik.

Ráadásul akkor nem kellene különbséget tenni, hogy „külföldiek igen, magyarok nem”, hanem mindenkire érvényes lenne.

— És a költségvetés ezt elbírná? Honnan lenne fedezet az adócsökkentésre?

— Én nem vagyok költségvetési szakember. Csak azt látom, hogy mennyit költöttek el propagandára az elmúlt időszakban. Az bőven fedezi. Ha mostantól nem költenek propagandára, ahogy azt a leendő kormányfő is ígérte, akkor ez simán megoldható, már csak abból is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András a NER-propagandistákról: „Nincs bocsánat, viseljék a következményeket”
Rácz András egy Facebook-posztban fejtette ki, hogy a NER-propagandistáknak nem jár megbocsátás a tetteikért. Szerinte a felelősségre vonás elmaradása azt üzenné, hogy a gyűlöletkeltésnek nincsenek következményei.


Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.

Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.

Figyelmeztet, hogy ha az újrakezdés során, 1989-hez hasonlóan, elmarad a szembenézés, akkor mindez újra megtörténhet. „Ugyanis, ha mindazok megússzák, akik ebben az egész rettenetben nevüket-arcukat adva, és/vagy vezetőként részt vettek, akkor ez azt fogja üzenni, hogy mindezt újra meg lehet tenni.”

Személyes, egyéni választ ad arra, hol húzná meg a felelősség határát.

Véleménye szerint „aki NER-es propaganda-intézményben vezető volt, annak nincs bocsánat. Aki mindebben önként, tudatosan részt vett, mindezt irányította, fejlesztette, azzal többet nem lehet szóba állni civilizált helyen.”

Ugyanígy vélekedik azokról is, akik a propagandához nevüket és arcukat adták. „A 'megafonosok' és hasonlók sorsa legyen az intő példa a jövő generációk számára, hogy ilyesmit soha többet ne lehessen csinálni.” Álláspontja szerint ezekkel az emberekkel egy civilizált ember ne fogjon kezet, ne adjon nekik állást, mert ők kiírták magukat a civilizációból. Úgy fogalmaz, „senki sem tolt puskacsövet a szájukba, hogy ezt tegyék”. Kivételt talán azok esetében tenne, akik valódi megbánást mutatnak és aktívan közreműködnek a károk helyreállításában, de mint írja, ebben sem biztos.

Másként ítéli meg viszont azokat, akik nem exponált beosztásban, például adminisztratív vagy technikai munkatársként dolgoztak a rendszerben. „Akik viszont nem exponált beosztottként, közszolgaként, adminisztratív vagy technikai munkatársként tették a dolgukat, ott óvakodnék bármiféle általános ítélkezéstől.” Szerinte a többségük tisztességes ember, akikre az új Magyarországnak is szüksége lesz.

Rácz András személyes tapasztalatait is megosztotta, hogy adatokkal támassza alá, mit jelentett a propaganda célkeresztjében lenni. Elmondása szerint egy komoly fenyegetést kapott, amit a rendőrség korrektül kivizsgált. „Az elmúlt tizenhat évben kétszer veszítettem el kutatóintézeti állást egyértelműen politikai okokból.” Hozzáteszi, mindkét alkalommal heteken belül talált új állást, de ez külföldre költözéssel vagy ingázással járt, ami egy családos ember számára sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna.

A személyes támadásokról szólva azt írja: „Gyalázkodó üzeneteket és kommenteket szó szerint ezrével kaptam.” Emellett „hétszáznál több olyan profilt tiltottam ki a saját Facebook-omról, amelyek anyáztak, személyeskedtek, szidtak, stb.” A lejárató cikkek számolását száznál hagyta abba, ezekben a NER-média brit, amerikai, német, ukrán és Soros-ügynöknek is nevezte.

Megjegyzi, hogy viszonylag védett helyzetben volt, mivel nem volt exponált politikai szereplő, egzisztenciálisan nem volt kiszolgáltatott, és finnországi tapasztalatai révén felkészült volt az orosz stílusú propagandára. Ennek ellenére a helyzetet egyáltalán nem élte meg könnyen. A posztot azzal a személyes zárszóval fejezi be: „Szerencsém van, mert kivételesen jó név- és arcmemóriával áldott meg a sors. Mindenkire emlékszem, tényleg mindenkire. És nem felejtek és nem bocsátok meg senkinek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Jeszenszky Géza a rendszerváltásról: Én már attól féltem, hogy ezt nem érem meg
Az Antall-kormány volt külügyminisztere szerint a magyar választási eredmény véget vetett annak a korszaknak, amelyben az ország Vlagyimir Putyin szövetségese volt. Úgy véli, a TISZA-kormány visszatér a nyugati szövetségesi rendszerbe.


Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész és nagykövet volt az ATV vendége, ahol a Tisza Párt választási győzelme volt a fő téma.

Jeszenszky Géza szerint a választási eredményt nyugaton kitörő örömmel fogadták. Az amerikai sajtóban nagyobb hír volt a magyar választás, mint az, hogy mi történik a Hormuzi-szorosban, pedig az a világ olajszállítását is befolyásolja.

„Én nem vagyok vak optimista, de a magyar jövő tekintetében ez a vasárnapi eredmény teljesen megváltoztatta az én perspektíváimat is. Én már attól féltem, hogy ezt nem érem meg” – fogalmazott Jeszenszky Géza.

Szerinte neki, akik az első rendszerváltozás aktív részvevője, előmozdítója volt, úgy tűnt, visszatérünk a rendszerváltás előtti idők világába. „De most a saját kormányunk tett bennünket Putyin első számú csatlósává. És ez most megszűnt.”

Jeszenszky Géza úgy gondolja, az oroszok most leírták Magyarországot, mert reálpolitikusak ilyen szempontból. Álláspontja szerint Magyarország helye Ukrajna mellett van, mondván: „egy 56-os nemzet Ukrajna mellett kell, hogy álljon.”

Szerint most olyan perspektíváink vannak, hogy aminben ő nemcsak új Magyarország, hanem új Európa lehetőségét is látja.

„Én azt hiszem, hogy Fico napjai, de legalábbis a Smer napjai meg vannak számlálva. A szlovákiai politikát is felbolydította ez a magyarországi siker” - fogalmazott. Szerinte  Magyarország most utat mutat a lengyeleknek követni is, így jövőre nagy többséget kaphat a mostani Európa-barát, demokrata kormány.

Optimista a szerb-magyar kapcsolatok tekintetében is. „Látjuk, hogy Vučić, a szerb elnök azért óvatos duhaj volt, nem ugrott bele abba, hogy egy ilyen mondvacsinált, nevetséges álpuccskísérlettel próbálja segíteni Orbánt, távolságot tartott.” Ahogy a cseh miniszterelnök sem ugrott bele a „patrióták” ölelő karjába. „Hogyha Szlovákiában meglesz a változás, akkor már megvan a V3, és akkor a csehek is csatlakoznak, addig pedig V2-ként a lengyel–magyar tandem fog működni” - jósolta.

Ami Horvátországot illeti, Jeszenszky Géza szerint  Plenković miniszterelnökkel már meg van alapozva a jó viszony. Ez az Adria-vezeték miatt létfontosságú. A volt külügyminiszter abban is biztos, hogy a magyar eredmény befolyásolni fogja a szlovéniai választásokat, amit még nem tűztek ki, de nem lát más lehetőséget.

Romániában pedig szerinte egy kiváló elnök van, egy magyarbarát elnök. A román külügyminiszter már meg is hívta Orbán Anitát, a következő külügyminisztert.

Úgyhogy Jeszenszky Géza szerint „óriási lehetőségünk van, hogy egy erős közép-európai blokkot hozzunk létre”, ami szerinte erősebb lehet akár a  német–francia szövetségnél is.

Az uniós forrásokkal kapcsolatban a volt külügyminiszter úgy látja, a jóindulat megvan Magyarország felé, de a Brüsszel által támasztott 27 mérföldkőnek nevezett feltételt teljesíteni kell. Úgy látja, ez nem ultimátum, hanem olyan elvárások sora, amelyeket az Orbán-kormány is teljesíthetett volna. Úgy fogalmazott, „az Orbán kormány hihetetlen felelőtlenséggel kidobta az ablakon ezeket az európilliárdokat”.

A feltételek között említette a jogállamiságot, a bíróságok függetlenségét és az egyetemi autonómia helyreállítását, és hozzátette: „ezeketnek a teljesítése, benne van a TISZA programjában.”

Arra a kérdésre, hogy ezeket a feltételeket könnyű-e teljesíteni, a volt külügyminiszter a lengyel példát hozta fel, ahol Donald Tusknak nincs kétharmados többsége, így nehezebb dolga van. Magyarországon viszont a választási eredmény egy kétharmados többséget hozott. „A kétharmaddal valóban mindent el lehet érni” – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezek nem brüsszeli, hanem magyar érdekek.

Szóba került Trump is, aki már csak „volt barátomként” hivatkozott Orbán Viktorra. A volt tárcavezető felidézte Palmerston 19. századi angol miniszterelnök híres mondását, miszerint

„nincsenek örök barátaink, nincsenek örök ellenségeink, csak örök érdekeink”.

Trump jövőjével kapcsolatban úgy fogalmazott, a volt amerikai elnök ideje meg van számlálva. Szerinte legkésőbb három év múlva eltűnik, de mostani a kongresszusi és a szenátusi többségét már most novemberben elveszítheti. Ezután Jeszenszky Géza szerint Trump „béna kacsa lesz”, mivel az amerikai szenátusnak jelentős ellenőrzése van a külpolitika felett.

Elmondta, hogy Magyar Péter többször is utalt rá, hogy a magyar forradalom 70. évfordulója remek alkalom lenne Trumpnak, „hogy jóvá tegye a saját népe előtt, a saját választói előtt azt a hibát, azt a baklövést, hogy a rossz lóra fogadott.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET: