„Csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre” – Gábor György vallásfilozófus Balog Zoltán maradásáról és a kegyelmi botrányról

Magyar Péter és Kelemen Hunor, az RMDSZ vezetőjének találkozója után Magyar Péter bejelentette, a szövetség a jövőben tartózkodik a magyarországi belpolitikai küzdelmektől. A leendő miniszterelnök szerint a határon túliaknak szánt támogatások feltétele az átláthatóság lesz, a korábbi pénzek felhasználását pedig visszamenőleg is felülvizsgálják.

A választások utáni erdélyi hangulatról, a Fidesz-propaganda rombolásáról és a levélszavazás körüli visszásságokról beszélgettünk Kátai István színművésszel, az Erdélyi Kossuth Tisza Sziget, és a nemrég megalakult Változás Erdélyért Egyesület egyik alapítójával.

— Hogyan fogadták a romániai magyarok a választás eredményét? Milyen most a hangulat Erdélyben, és okozott-e a politikai változás hasonló töréseket a közösségekben vagy a családokon belül, mint Magyarországon?

— A választások utáni és az azt megelőző időszakról is tudok beszélni, mert a kampány alatt is jártam haza Kolozsvárra, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Marosvásárhelyre, és vidékre, falvakba is. A hangulat egy picit változott. Az, amit az interneten látunk, már nem a valóság. De

A hangulatról hadd mondjak el egy vicces történetet. Egy polgármester mesélte, hogy a választás utáni hétfő reggel, amikor bement a hivatalba, az alkalmazottak feketébe voltak öltözve. Ő színesben ment be, és megkérdezte: „Ne haragudjatok, mi történt, valaki meghalt, és nem tudok róla? Miért vagytok feketében?” Mire ők: „Hát, polgármester úr, a Fidesz elvesztette a választást.” Erre ő: „Ja, hát akkor nem halt meg senki. Nem mi vesztettük el, hanem a Fidesz.” Erre mindenki hazament, kapott egy kis szabadidőt, hogy átöltözzön. Ez elképesztő, szerintem lassan mindenki át fog öltözni. Idővel mindenki azt fogja gondolni, hogy ennek vége, és amikor a propaganda megszűnik, látni fogják, hogy ez nem folytatódhat így tovább, és belátják, hogy 16 évig átverték őket.

— Tapasztalhatók-e családon belüli konfliktusok? Megfigyelhető-e Erdélyben is az a magyarországi mintázat, hogy a fiatalabbak inkább a változást támogatták, az idősebbek viszont nem?

— Rengeteg történet van erről. Főleg határon átívelő konfliktusokról tudok, sokan panaszkodnak Messengeren vagy e-mailben. Például, ha az egyik testvér Magyarországon él, a másik pedig Erdélyben, a Fidesz propagandája olyan mély árkokat ásott közéjük, hogy már nem is beszélgetnek. Otthon, családon belül pedig úgy próbálják ezt kezelni, hogy a családi összejöveteleken inkább nem politizálnak. Aki nagyon elhitte a propagandát és imádta Orbán Viktort, az nagyon nehezen áll szóba azzal a családtagjával, aki a változásra szavazott. Vannak otthon is családi veszekedések, egymásra mutogatások.

A közel 500 ezer regisztráltból talán 280 ezren szavaztak Erdélyből, és ennek a 10%-a nem a Fideszre. Úgy gondolom, hogy a Tisza párt erdélyi megjelenésével és népszerűsítésével sikerült csökkenteni a Fideszre szavazók számát. Azt gondolom, hogy párbeszéddel, türelemmel, nyugalommal, egymást és a vesztes felet is meghallgatva, akik most még nagyon bántva és megcsalva érzik magukat, sikeres lesz az elkövetkező két-három év. Meg fogjuk győzni erdélyi honfitársainkat is, hogy nem tragédia történt, hanem egy szabad országban fogunk élni, ahová ők is szabadon jöhetnek, és amellyel szabadon tarthatnak kapcsolatot. Ezt egyelőre a háborús retorika elnyomja, nem is beszélve arról, hogy Erdélyben még mindig jut forrás arra, hogy a propagandát sulykolják az emberek fejébe. De lassan elfogy a pénz. Ahogy itt is szűnnek meg a propaganda-csatornák, szerintem Erdélyben is ez fog történni. Helyreáll a köztévé. Erdélyben nagyon sokan néznek közmédiát, a Duna Tévét, és nézik a Hír Tv-t is. Amikor a közmédiában majd igazi hírek jutnak el az erdélyi polgárok fülébe, és nem a brüsszelezős, Ukrajna-ellenes, valójában háborúpárti (hiszen a Fidesz politikája nem háborúellenes, hanem háborúpárti volt), és a magyar hazafiak között feszültséget szító hang, akkor szerintem meggyógyulnak a lelkek, vége lesz a csatározásnak, és az emberek újra közeledni fognak egymáshoz, kezet fognak és megölelik egymást.

— Hogyan tudják az erdélyi magyarok feldolgozni azt a kettősséget, hogy miközben Magyarországról egy Ukrajna-ellenes, oroszpárti narratíva ömlött a médiából, addig Románia, Lengyelország mellett az egyik legaktívabban támogatja Ukrajnát és a NATO-ban is fontos szerepet játszik? Hogyan csapódott ez le az egyes emberekben?

— Van egy értelmiségi réteg, amelyik beszéli a román nyelvet, követi a politikai helyzetet, néz román tévét, olvas román sajtót. Azok, akik kétnyelvűek, követik a román aktuál- és geopolitikát, nem vették be azt a maszlagot, amit az Orbán-kormány mondott. De vannak olyanok is, akik bár nem dőltek be a nagy Ukrajna-ellenességnek, mégis azt mondják, hogy Orbán Viktor mennyi támogatást adott nekünk, mennyi pénz jött ide, bár azt nem tudják, hogy annak elköltése állítólag nem szabályszerűen és átláthatatlanul történt. Székelyföldön sajnos azok, akik nem beszélnek románul és csak a magyar narratívát, a magyar propagandát hallották, nehezebb helyzetben vannak. Ők teljesen elhitték, hogy elviszik a gyerekeiket a háborúba, hogy hamarosan kitör egy világháború, amit csak akkor lehet megfékezni, ha Orbán Viktor marad hatalmon. Az egyszerű emberek, akik nem követik a napi politikát, könnyen megvezethetők voltak ebben. Sőt, még most sem láthatnak tisztán, mert

Én már érzem a szabadság illatát. Azt érzem, hogy szabadon lehet közlekedni, nyilatkozni, beszélni. Ami fontos, hogy sok embernek, aki a rendszerváltásra szavazott Erdélyben vagy Magyarországon, a fejében is meg kell történnie az átállásnak. Egy bántalmazó viszony volt az elmúlt 16 év, és hozzászoktunk ahhoz, hogy reflexből szétnézünk, mielőtt megszólalunk. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy Magyar Péter miniszterelnökként jó irányba tereli az országot, hazahozza az uniós pénzeket. A sajtótájékoztatója briliáns volt, több nyelven beszélt, és minden kérdésre egyenesen válaszolt. Bizakodó vagyok, hogy nagyon jó irányt vesznek a dolgok, és végre boldogan és szabadon élhetünk ebben az országban.

— Magyar Péter a múlt héten tárgyalt az RMDSZ vezetőjével, Kelemen Hunorral. Megállapodtak, hogy az RMDSZ a továbbiakban tartózkodik a magyar pártpolitikától. Ha ezt sikerül betartatni, az segíthet a köd felszállásában?

— Ez a kérés Magyarország leendő miniszterelnökétől hangzott el. Hogy az RMDSZ hogyan reagál erre, azt nem tudom. De Kelemen Hunor máris egy hazugsággal kezdte, amikor hazament: a közleményéből kihagyta az egy évtizedre visszamenőleges elszámoltatást, aztán azt mondta, ezt elfelejtette. Én üdvözlöm Magyar Péter kemény kiállását, bár sok internetes fórumban azt látom, hogy az emberek nem értették a rövid tőmondatokban megfogalmazott elvárásokat.

Nagyon komoly követeléseket fogalmazott meg: az RMDSZ soha többé ne szóljon bele a magyarországi politikába; a támogatások rendszerét legalább egy évtizedre visszamenőleg felülvizsgálják; a választójoghoz nem nyúlnak hozzá, de a támogatási rendszer átláthatóbb lesz, tehát nem szűnik meg. Ezek egyértelmű kérések. Most már az RMDSZ dolga, hogy betartja-e. Szeretnék még valamit hozzátenni. Sokan elvárták, hogy Magyar Péter mondassa le Kelemen Hunort. Ezt rengeteg kommentben láttam. De Kelemen Hunort Erdélyben választották meg, ő az erdélyi magyarság legitim képviselője. Magyar Péter sem politikailag, sem etikailag nem szólhat bele ebbe. Ebben is különbözik Orbán Viktortól. Ha ő azt kéri, hogy ne szóljanak bele a magyar politikába, akkor Magyarország sem szólhat bele abba, hogy az RMDSZ-nek ki az elnöke. Ezt az erdélyieknek kell eldönteniük. Az erdélyi magyarság, nem az a kétszázvalahányezer ember, aki most szavazott, hanem az a 600 ezer, aki annak idején az RMDSZ-re voksolt, bölcs döntést fog hozni. Én, mint kettős állampolgár, csak halkan mondom, hogy nem tartanám jónak, ha most bosszúhadjárat indulna Kelemen Hunor ellen. Az lenne a jó, ha az erdélyi magyarság döntené el, ki vezesse a szövetséget.

Ami még fontos: a Romániai Magyar Egyesületek Fóruma feljelentést tett az RMDSZ ellen választási csalásért a magyar és a román ügyészségen is. A kivizsgálás folyik. Amit én láttam, az alapján nagy valószínűséggel meg fogják állapítani a befolyásolást. Ilyen durva befolyásolást, pedig fürkész voltam, nem láttam Magyarországon, inkább azt láttam, hogy buszosztattak, meg listáztak. De azt, hogy megfogják szavazóknak a kezét és ráteszik a papírra és behúzatják vele az X-et, ilyet nem láttam.

— Hogyan zajlott most a levélszavazás?

— Én Magyarországon élek, így csak a barátaim, a családom elmondásából és az újságokból tudom, hogyan működött. Lehetett szavazni a követségen, de le lehetett adni a voksot egy ABC-ben is, vagy megkeresték az embereket személyesen. Nincs egységes rendszer. A román postát megkerülték azzal a hazugsággal, hogy alkalmatlan a levélszavazatok kézbesítésére, ezért kitaláltak mindenféle kis irodákat. A legdurvább az volt, hogy a végén már egy ABC-ben is volt gyűjtőpont, ahová be lehetett vinni a szavazatot. Hogy annak utána mi lett a sorsa, azt nem tudni.

— Ez azt jelenti, hogy a levélszavazatokhoz útközben bárki hozzáférhetett, akát ki is cserélhette őket?

— Bizonyítani nem tudom, de elképzelhető. A Magyar Hang újságírójának kezébe is került egy köteg üres szavazólap, amit bárki kitölthetett volna. Amikor egy RMDSZ-es potentátot kérdeztek a halottak szavazatairól, Kelemen Hunor azt mondta, hogy az nem az ő hibájuk. Próbálta a magyar bürokráciára tolni a felelősséget, mondván, ők nem tudják ellenőrizni, hogy aki Erdélyben meghalt, azt Magyarországon miért nem jelentették be, és így miért tud szavazni adott esetben más helyette. Ezen változtatni kell, meg kell reformálni a rendszert. Hogy egy kis ABC-ben vagy a templomban is le lehet adni voksokat, az diszkriminatív is, mert máshol ilyet nem lehet megtenni. Ez a jelenség csak Erdélyben létezik.

— Azt tudjuk, hogy akik éltek a választójogukkal, azoknak a 90%-a a Fideszre szavazott. De a teljes erdélyi magyar választópolgárhoz képest ez mekkora arány?

— Úgy emlékszem, hogy közel 500 ezren regisztráltak, és ebből talán 280 ezren szavaztak. Ebből a 280 ezerből is 10 százalék nem a Fideszre voksolt. Az RMDSZ most egy kicsit azt kommunikálja, amit a Fidesz az elmúlt tíz évben: hogy egy kisebbség legyőzte a többséget.

Egyszerűen nem igaz. Ott vannak a számok: a 280 ezer szavazó a 600 ezer szavazati joggal rendelkezőhöz képest még a fele sincs. Ebből lehet számolni.

A választási vereség utáni hetekben a NER látványosan omlott össze. A NER-elit tagjai Magyar Péter szerint már a vagyonukat menekítik, az ügyészség egymás után lép az eddig szőnyeg alá söpört fideszes ügyekben, az állami tévé valódi hírek sugárzásával próbálkozik. Közben a Fideszen belül alig akad olyan hang, amely Orbán Viktor felelősségét vetné fel, és bár a miniszterelnök nem ül be a parlamentbe, továbbra is ő szeretné "újjászervezni" a pártot, a frakcióba pedig régről ismert arcok ültek be.

Van-e jövője Orbán Viktornak a Fidesz élén, vagy a bukás után elkerülhetetlen a felelősségre vonás? Hogyan maradhat egyben a TISZA, és milyen veszélyeket rejt a beígért elszámoltatás? Erről beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológus, politikai elemzővel.

— A választás után mintha szó szerint eltűnt volna a Fidesz. Prominens politikusaik be sem ülnek a parlamentbe. Óriási a zavar?

— Az, hogy eltűnt, talán erős kifejezés, de hogy tünedezőben van vagy óriási esésben, azt mindenképpen mondhatjuk. A Fidesz nem nagyon változtatott a kommunikációs panelein, körülbelül ugyanazt mondják, mint korábban. Amit korábban Magyar Péterrel szemben hallhattunk kampányszerűen, az most a magyarázkodás eszköztárában zajlik ugyanúgy, nem igazán történik meg a szembenézés a vereség okaival.

Orbán Viktor körülbelül itt le is akarja zárni ezt, nehogy véletlenül a gyász tagadása utáni szakaszban a végiggondolás és az abból történő elfogadás időszaka következzen be. Nehogy a gondolkodás megérkezzen erről az egész történetről a Fidesz háza tájára, mert akkor Orbán Viktort felelősségét kezdenék firtatni az elmúlt évek történéseiért. Közben pedig fenyegeti őket az elszámoltatás, vagy talán jobb kifejezés, ha azt mondom: a rákérdezés arra, hogyan és milyen módon mentek ki a közpénzek.

— A Békemenet egyik szervezője, Fricz Tamás nemrég arról írt, hogy 2002 óta nem érzékelték, milyen pökhendi hangnemben beszélnek a társadalommal. El lehet hinni, hogy ezt csak most vette észre? Vagy most pukkant szét körülötte a buborék?

— A Fidesz körüli véleményformálók és hangadók, köztük Fricz Tamás is, felelősek ezért a helyzetért. Nemcsak az ország állapotáért, hanem a Fidesz állapotáért is. Lehet, hogy ők most ezzel nem akarnak szembenézni, de elfelejtették a pártjukat kritikai alapon tájékoztatni arról, hogy milyen irányba viszik az országot, és mit kéne változtatniuk, hogy ne éljenek át ekkora vereséget.

Az utolsó pillanatig kitartottak amellett, hogy mindenki, aki mást mond, tudatosan hazudik és Brüsszel ügynöke. Ezáltal minden szempontból mérhetően felelősek a Fidesz választási vereségéért, és azért a morális helyzetért, amibe az országot és a saját pártjukat juttatták.

— Ugyanakkor, aki kritizálni mert a Fideszen belül, az már régóta nincs ott. Aki maradt, az vállalta, hogy nem bírál.

— Jó, de akkor ne tekintsék magukat sem értelmiséginek, sem szellemi embernek. Ha ők a konzervatív értelmiséghez akarnak tartozni, akkor ott szellemi értékek mentén van feladatuk, és ez a feladatuk nem az, hogy tolják a pártelnök politikáját. Mert akkor ők nem szellemi emberek, hanem politikusok. Tudok mondani számtalan embert az országban, aki nem ezt az utat választotta. Nem volt kötelező a kormányt és az állami költségvetést választani. Meg lehet nézni például Zárug Péter Farkast, aki végig a konzervatív oldalról mondta, mit is lát az országban, és nem az számított nála, hogy a véleménye Orbán Viktornak jó-e vagy rossz. De itt van a Magyar Hang újságírógárdája, a Válasz Online-osok, a Gulyáságyú Média, csupa tisztességes, többségében konzervatív, polgári értelmiségi. Bod Péter Ákos, Raskó György, Jeszenszky Géza, soroljam még,

és helyettük üres fejű egykor volt hírességek, vagy „avokádóláttés” hülye gyerekek tolták napi szinten a hazugságokon alapuló gyűlöletet az emberek arcába.

— Van-e a Fidesznek jövője Orbán Viktorral? Hiszen ő építette fel ezt a rendszert, és most ő akarja megújítani, de ez a történelemből számtalanszor ismert, sikertelen recept.

— Azt kimondhatjuk, hogy Orbán Viktornak a magyar politikában abban a tekintetben, hogy lesz-e még egyszer miniszterelnök, nincs jövője. Viszont ő most ennél súlyosabb dolgokkal küzd. Azt kell megvédenie, hogy ne kelljen büntetőperekkel kapcsolatban tanúskodnia, és akkor a legfinomabb kifejezést mondtam. Ő most nincs abban az állapotban, hogy igazán erős kihívója lehetne bárminek is. Nem véletlenül hagyta ott a parlamentet, mert ő is pontosan tudja, hogy ott neki nincsen helye. Ezt a pártján belül már néhányan érzik, és ahogy haladunk előre, egyre többen fogják azt gondolni, hogy

Amit még megtehet, hogy egy szélsőséges populista csoportot próbál szervezni Magyarországon, mert a politikája már nemzetközi szinten is megbukott. De egy ilyen mozgalomnak nincsen igazán nagy relevanciája.

— Annak idején Pozsgay Imre azt mondta a párt öreg kádereinek, hogy az MSZMP feláldozta a rendszert az embereiért. A Fideszben egyelőre nincs egy Pozsgay, aki ezt a lépést megtenné.

— Az a kérdés, hogy van-e önálló Fidesz. Igazából ezt fogjuk látni a következő időszakban: létezik-e a Fidesz mint párt, vagy a Fidesz Orbán Viktor magánvállalkozása? Ez fog eldőlni. Ha a dolgok továbbra is Orbán Viktor akarata szerint történnek, és maradunk annyiban, hogy ez az ő magánvállalkozása, akkor az a jövőben véleményem szerint nem lesz egy sikeres vállalkozás.

— Elképzelhető, hogy a Fidesz-frakció tovább darabolódik?

— Minden elképzelhető, bár a frakció most már elég kicsi ahhoz, hogy a további darabolódás annyira érdekes legyen.

Érdemes lesz majd figyelni, hogy mennyire kerültek össze ott hasonló értékrendű emberek ott, vagy mennyire inkább egy olyan gyűjtőpárt, ami Orbán Viktorral szemben jött létre, és így több különböző áramlat vannak benne. Most nincsen ellenzék, egyetlen működő párt van ma Magyarországon, a TISZA, ami nem is klasszikus pártként, hanem Tisza Szigetek közösségeként működik. Mivel most csak ők vannak és ők dominálják a politikai teret, ebből az következhet, hogy

Amíg nem áll fel velük szemben erős kihívó, addig a szociálpszichológia törvényei szerint a feszültségek belül keletkeznek, és ott alakulhatnak ki a törésvonalak.

— Azonban veszélyes, ha nem alakul ki egy normális pártrendszer. 

— A TISZA felemelkedése adott egy lehetőséget. Megüzente, hogy lehet ellenzéket csinálni, a parlamenten kívül is. Bárki, bármikor előállhat, és ha kellően tehetséges, és megvan hozzá a társadalmi akarat, akkor az menni fog. Úgy gondolom, hogy komoly politikai fejlemények előtt állunk, látni fogunk új politikai közösséget formáló eseményeket a következő években. Ha a TISZA tartja magát az ígéretéhez, és megpróbálja helyreállítani a demokratikus választási kereteket annak érdekében, hogy több más párt is kialakulhasson, akkor számíthat arra, hogy hosszú távú váltógazdálkodásban tud majd együtt dolgozni a még most nem látható, de kialakuló ellenzékével.

— A TISZA egyik legfontosabb ígérete az elszámoltatás. Sokan mondják, hogy ha ez nem történik meg, minden megismétlődhet. Hogyan lehet ezt jogszerűen végigvinni anélkül, hogy önkényeskedésbe csapna át?

— Most először látjuk azt a legújabb kori magyar politikatörténetben, hogy nem elszámoltatási biztosokat neveznek ki, mint korábban Keller Lászlótól Papcsák Ferencen át Budai Gyuláig. Most először halljuk azt, hogy a bíróságok és az ügyészségek szabadon, politikai kontroll nélkül tegyék a dolgukat. Ez nagyon más megközelítés. Szerintem itt a kulcs, itt a megoldás. Ha engedik az intézményrendszert szabadon dolgozni, és olyan legfőbb ügyész lesz, aki támogatja a kollégáit ebben a munkában, az elég lesz a jogszerű elszámoltatáshoz.

Jelen pillanatban megvan a remény arra, hogy végre, jogszerűen és törvényesen nézhessünk utána annak, ami a múltban történt.

— Mit üzen az, hogy az ügyészség, rendőrség, adóhatóság mintha hirtelen elkezdett volna dolgozni, pedig hivatalosan még semmi sem változott?

— Azért már változott. Már nincs úgy Orbán-kormány, ahogy a választások előtt volt.

Nyilván nyilvánosságra engednek olyan dolgokat, amelyek korábban vizsgálat alatt voltak, de nem lehetett beszélni róla. Nézzük meg az állami televíziót: ugyanazok a szereplők, akik évekig a propagandát mondták fel, tessék meghallgatni, milyen híreket olvasnak be most. Mintha nem ugyanazok az emberek lennének. Akármilyen furcsa, de ez nem is annyira természetellenes helyzet. Amint a választók eldöntötték, ki legyen az új miniszterelnök, másnap már egyértelmű volt, hogy formálisan még van, de informálisan már nem működik az Orbán-kormány. Úgy tűnik, még gesztusokat is tesznek, hogy az átadás-átvétel különösebb konfliktusok nélkül menjen. Feloldották például a vétót Ukrajna pénzügyi támogatásánál.

— Milyen nyárra készüljünk?

— Az időjárást illetően melegre.

Olyan információk kerülnek majd nyilvánosságra, amikre nem számítottunk, vagy csak gyanakodtunk. Kiderül majd, milyen súlyú korrupciós és immorális emberi helyzetek voltak, amiket eltitkolt a hatalom. Itt gondolhatunk a gazdasági bűncselekményekre, de arra is, hogy megszólalnak azok a megalázott, sértett emberek, akiket például az állami gyermekvédelem nem védett meg, és most már konkrét neveket fognak mondani. Ezek a dolgok mind jönni fognak. Közben pedig zajlik az unióval a tárgyalás, ami sikert fog hozni a kormánynak. Haza fogják hozni az uniós pénzek egy jókora részét, ami további sikereket jelent majd nekik. Ezért azt várom, hogy a TISZA még feljebb, a Fidesz pedig még lejjebb megy.

Most azt mondja a leendő miniszterelnök, hogy nem, de ebben az ügyben mellette és ellene is vannak komoly érvek. Ha úgy döntenek, hogy nem hozzák előre, akkor egy kicsit nyugodtabb időszakot élhetünk meg kampány szempontból, és szépen lassan eljönnek a nyugodt hétköznapok is. A kormányzati politika pedig hozni fogja, amit várhatunk tőle: kormányzati aktivitást a pozitív ügyekben, mint az uniós pénzek, és a negatív ügyekben, az elszámoltatás vonalán. Nem tud más történni, mert a költségvetés nagyon rossz állapotban van, és Magyar Péternek be kell mutatnia, miért tartunk ott, ahol tartunk.

— Kitart mellette a bizalom, ha kemény intézkedéseket kell hoznia?

— Mindig kérdés, hogy mennyi ideig lesznek türelmesek az emberek, ha jönnek a megszorításnak tűnő intézkedések. De gondoljunk arra, hogy a Fidesz 2010 után, 2012 környékén hozta a Széll Kálmán-tervet, ami egy megszorító csomag volt, csak szépen becsomagolták, és 2014-ben megint választást nyertek. Ha az embereknek van bizalmuk a kormány felé, az sokat számít.

Ez lehet egyébként Orbán Viktor egyik nagy problémája: ő sem gondolta valószínűleg, még a választások előtti napokban sem, hogy a nép ilyen mélyen fejezi ki az utálatát vele szemben.

— Ez felveti a kérdést, hogy a Fidesz, amely állítólag mindent mér, milyen kapcsolatban volt a valósággal?

— Itt azért sok megközelítés van. Meg kell nézni az Equilor befektetéseit, ami az Orbán család üzleti köre. Ők a TISZA győzelmére játszottak. Úgy tűnik, az Orbán család környékén lévő, befektetésekkel szakszerűen foglalkozó üzletemberek látták, merre mennek a dolgok. Ez nem jelenti azt, hogy maga Orbán Viktor is látta. De ha azt vesszük, hogy a Nézőpont Intézet másfél millió szavazót mért félre, és velük kutattak nap mint nap, akkor kérdés, hogy ha mértek is, mit mértek és hova mutattak azok a mindennapi mérések? Nincs igazolva így, hogy a sok kutatásra elköltött pénz jó helyre ment. Lehet, hogy ezek a kutatások hozták őket egyre rosszabb helyzetbe, mert nem mondták el sosem, hogy mi is lehet a valóságos helyzet.

A Dombóvár-Komló között bezárt vasútvonalon, egy különvonaton adott interjút az Átlátszónak Vitézy Dávid. A TISZA Párt által a közlekedési és beruházási miniszteri posztra felkért politikus a leköszönő kormányzatot és elődjét, Lázár Jánost bírálva vázolta fel terveit.

Vitézy Dávid szerint szándékukban áll újranyitni a Lázár János által 2023-ban bezárt komlói vasútvonalat, de a végső döntés előtt alaposan fel kell mérni a pálya állapotát és a járműhelyzetet. A miniszterjelölt felidézte, hogy egy évvel ezelőtt a vonal bezárásakor is a helyszínen tiltakozott a vasútbarátokkal közösen. Úgy látja, a MÁV azóta a vonal karbantartását gyakorlatilag nem végzi, ezért míg a bezárás előtt 60-80 km/órás sebességgel lehetett közlekedni, a mostani különvonat már csak 30-cal tud haladni. A komlói vonal bezárását a legkevésbé érthető és legindokolatlanabb döntésnek nevezte, mivel szerinte ez nem egy mellékvonal, hanem egy várost az országos hálózatba bekötő regionális vonal.

Vitézy szerint 2023-ban a tíz vonal bezárásával vált a kormányzat végképp vasútrombolóvá. „Itt látszott az, hogy az a vasútrombolás, ami elindult a beruházások leállításával, elindult az intézményrendszer szétverésével, az átfordult gyakorlatba” – mondta, hozzátéve, hogy itt döntötte el, hogy a helyzet tarthatatlan.

Azért is érkezett most erre a vonalra, mert egy évvel ezelőtt is itt volt az emlékmenetről posztolva. A többi, 2023-ban bezárt vonal sorsáról azt mondta, azokat egyesével kell megvizsgálni műszaki és finanszírozási szempontból. Különbséget tett a gyorsan, érdemben újranyitható vonalak, és az olyanok között, mint például a Makó-Újszeged szakasz, amelynek szerinte csak akkor lenne igazán értelme, ha megépülne a több mint 70 éve ígért szegedi vasúti Tisza-híd.

A Debrecen és Nagykereki közötti 106-os vonal felszedését „elképesztő rombolásnak” nevezte, amely szerinte a kínai akkumulátorgyártás érdekeit szolgálta a magyar közérdekkel szemben. Úgy véli, felelőtlenség volt bezárni a vonalat, mielőtt a pótlását egyáltalán elkezdték volna tervezni.

„Ha Budapest környékén lenne ez a vasútvonal, akkor mindenki elővárosi vonalként, esetleg hévként hivatkozna rá” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a vonalra szükség van, és mindent el kell követni az újraindításáért.

A Mohácsi híd kapcsán Vitézy azt mondta, a beruházást alaposan meg kell nézni, de Magyar Péter iránymutatása alapján „torzókat semmiképpen nem szeretne maga után hagyni ez a kormányzat”. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy minek kell oda kétszer két sáv, ami szerinte nem a helyi, hanem „valamiféle építőipari érdek kiszolgálásáról” szól. Azt is felvetette, hogy a hídra költött plusz pénzből akár a Budapest-Pécs vasútvonalat is fejleszteni lehetett volna, amelyen 50 éve nem történt érdemi beavatkozás. Elutasította Lázár János narratíváját a vidék és Budapest szembeállításáról.

„Én nem szeretném semmiben erősíteni azt a teljesen fals szembeállítását magyar és magyar embernek, amit Lázár János a zászlajára tűzött, és végig tolt, hogy ha valami jó Budapestnek vagy a térségének, akkor az a vidéknek rossz.”

A Budapest-Belgrád vasútvonal személyforgalmának indulásával kapcsolatban szkeptikus.

Szerinte a probléma a kínai biztosítóberendezés beüzemelésével van, amelynek biztonságos működését még nem igazolták. Kérni fogja a teljes dokumentációt, beleértve a TÜV-jelentést is, és a nyilvánosságra hozatal mellett érvelt. „Én nem látom azt, hogy egy ilyen vasúti beruházás kapcsán mit és miért kéne titkolni” – tette hozzá, utalva a beruházás körüli titkosításra.

Budapest és térsége kapcsán Vitézy Dávid egyfajta „bosszúpolitikáról” beszélt Lázár János részéről, ami minden vasúti és hévberuházás leállítását jelentette. Célja, hogy az uniós források megérkezésével újraindítsák a legfontosabb projekteket, mint a HÉV-ek vagy a lajosmizsei vonal fejlesztését. A TISZA programjában szereplő nagyberuházásokról is beszélt: a 4-es metró újpalotai meghosszabbítását meg kell csinálni, de előbb tanulmányokat kell készíteni a módjáról. A reptérfejlesztést a reptér saját profitjából kell finanszírozni, az államnak a vasúti és közúti megközelíthetőséget kell megoldania. Az új gyorsforgalmi utak építése helyett a meglévő főúthálózat karbantartására helyezné a hangsúlyt.

„Talán a legbotrányosabb, leginkább a magyar adófizetők érdekével ellentétes döntés az a magyar autópályáknak az egy nagy tenderben Mészáros Lőrinc és Szijj László konzorciuma (...) számára történő koncesszióba adása volt.”

A beruházási törvényt „sebtében összerakott tákolmánynak” és tarthatatlannak nevezte, amelynek egyetlen célja szerinte az volt, hogy Lázár János kezében koncentrálja a hatalmat.

Kritizálta az olyan beruházási ügynökségek, mint a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő vagy a Budapesti Fejlesztési Központ megszüntetését is.

A Galvani hídra szerinte szerkezeti szempontból szükség van, de mivel magyar költségvetési forrásból valósulhatna meg, nem tartozik az első körös beruházások közé. Hangsúlyozta a helyiek bevonásának és a kompromisszumoknak a fontosságát. Úgy véli, a kormány és a főváros viszonyában új fejezetet lehet nyitni. Miniszteri felkérését is azért fogadta el, mert hite szerint „Budapestért is egyébként itt tudok most a legtöbbet tenni”. A kinevezéshez Karácsony Gergely főpolgármester is gratulált.

Az ország- és vármegyebérletek rendszerét alapvetően pozitívnak tartja, de a vármegyebérletet igazságtalannak nevezte azokkal szemben, akik rövid távon, de megyehatáron át utaznak. Szerinte egy rugalmasabb, távolságalapú rendszerre lenne szükség. Az árakhoz egyelőre nem tervez hozzányúlni, de a pontos számok ismeretében lehet majd felelős döntést hozni.

Az ukrán hadsereg drónparancsnoka szerint a háború új szakaszba lépett, és a közeljövőben még több támadás éri majd Oroszország mélyen fekvő területeit. Robert Brovdi, az ukrán drónerők magyar származású parancsnoka arról beszélt, hogy a helyben gyártott, egyre olcsóbb és nagyobb hatótávolságú drónjaiknak köszönhetően Oroszországon belül 1500–2000 kilométerre már nincs békés hátország.

Brovdi szerint az egysége a háborút Oroszország területére viszi, hogy az oroszok is megtapasztalják annak valóságát – derül ki a BBC News-nak adott interjújából.

Egy titkos, mélyen a föld alatt fekvő irányítóközpontból vezényli a légi háborút, ahol a falakat padlótól a plafonig képernyők borítják. Az itt dolgozó drónpilóták valós időben követik a célpontokat, és minden egyes csapást videón rögzítenek, majd kiértékelnek és naplóznak.

A parancsnok állítása szerint az egysége parancsot kapott arra, hogy havonta több ellenséges katonát öljenek meg, mint amennyit Oroszország toborozni tud, ami több mint 30 ezer embert jelent. „Nevezhetjük ezt gyilkos tervnek is, igen. Jelenleg túlteljesítjük az elvárást” – mondta, hozzátéve, hogy minden egyes halálesetet videóval kell igazolniuk.

Az ungvári származású Brovdi a háború előtt gabonakereskedő és műgyűjtő volt, és közvetlenül a teljes körű invázió előtt csatlakozott a hadsereghez. Kezdetben egyszerű, játékdrónokból átalakított eszközökkel kísérletezett, de az egysége, amely hamarosan a Magyar Madarak nevet kapta, mára az ukrán haderő egyik legütőképesebb alakulatává vált. Egy orosz bíróság idén március 27-én távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

Brovdi neve Magyarországon akkor vált széles körben ismertté, amikor a magyar kormány kezdeményezte a kitiltását az Európai Unióból. A lépést azzal indokolták, hogy Brovdi csapata hajtotta végre a Barátság kőolajvezeték oroszországi szakasza elleni támadást. A magyar kormány a lépést az ország és az EU energiabiztonsága elleni támadásként értékelte, Lengyelország azonban kritikával fogadta a magyar kezdeményezést, és jelezte, hogy Brovdit szívesen látják.

A Barátság kőolajvezeték ügye azóta is feszültséget okoz. Január 27-én leállt a déli ágon a kőolajszállítás, miután az ukrán fél szerint orosz dróntámadás érte a vezetéket.

A magyar kormány ezt vitatja, szerintük nincs olyan mértékű kár, ami indokolná a teljes leállást, és politikai nyomásgyakorlást sejtenek a háttérben. Budapest egy tényfeltáró küldöttséget indított az ügyben, és felvetette, hogy válaszul leállíthatja az Ukrajna felé tartó áram- és földgázszállítást. A kormány emellett az Ukrajnának szánt EU-s hitelcsomag blokkolásával is nyomást gyakorol Kijevre a szállítások újraindítása érdekében.