SZEMPONT
A Rovatból

„Csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre” – Gábor György vallásfilozófus Balog Zoltán maradásáról és a kegyelmi botrányról

Gábor György szerint a református egyházban saját felemelő történelmi hagyományaikkal fordultak szembe, amikor bizalmat szavaztak a kegyelmi kérvényt támogató püspöknek. Azzal a hagyománnyal, amiért valamikor akár máglyára is mentek a hittársaik.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. február 15.



Balog Zoltán elismerte, hogy hibázott, amikor támogatta a pedofil főnökét fedezni próbáló bicskei igazgatóhelyettes kegyelmi kérvényét. A püspök bocsánatot is kért, de lemondani nem hajlandó, annak ellenére, hogy a református egyház második embere is felszólította erre. Arra hivatkozik, hogy kedden az egyházi zsinat 86%-a bizalmat szavazott neki. Csakhogy a hvg.hu információi szerint a három püsökből kettő ellene szavazott.

Gábor György vallástudóssal, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársával, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a református egyházra, és mit is gondol ő a kegyelmi botrányról.

– Megszólalt Balog Zoltán, aki beismerte, hogy támogatta a kegyelmi döntést, de nyilvánvalóvá tette, hogy nem mond le. Mit gondol erről a nyilatkozatról?

– Undorító, felháborító és elfogadhatatlan. Több szempontból is. Én magam nagyon-nagyon erősen képviselem azt az álláspontot, amit a kiváló Deák Ferenc fogalmazott meg saját programjaként, vagyis az egyházi autonómia kérdését. De egyházi autonómia csak akkor lehetséges, ha az egyház nem csüng financiális pórázon és egyéb módokon az állam kebelén. Ezt csak azért mondom, mert én nem szólnék bele az egyház döntésébe, tehát abba a döntésbe, hogy ők továbbra is Balog Zoltán áldásos püspöki tevékenységét óhajtják. Ez az ő dolguk. Azonban annyiban mégis beleszólnék, hogy ez már rég közügy. Ez már még a közmorál, az általános morál kérdését érinti. Vagyis

ezzel a döntéssel önmagukról állított ki ez a grémium egy bizonyítványt egy olyan kérdésben, ami az egész társadalmat mozgatja, élén a köztársasági elnök lemondásával, ami azért nem egy mindennapos esemény. Egy olyan kérdésben, amiben teljes a konszenzus Magyarországon és az egész világon.

Nos, ezt a konszenzust sikerült felrúgnia ennek a testületnek, amikor Balogh Zoltánt továbbra is alkalmasnak tartotta egy vezető, egyházi poszt betöltésére. Ez minősíthetetlen. Illetve persze köszönettel tartozunk nekik, hogy ezt ennyire nyilvánvalóvá tették. Különösképpen akkor, amikor maga az érintett Balog Zoltán mondta azt, hogy valóban támogatta a kegyelmi kérvény elfogadását.

Ez nem egy jogi szempont, amit én most képviselek, de nem is vagyok jogász, ez morális szempont, és morális értelemben bármilyen bűncselekménynek az eltussolása, az majdnem olyan undorító, mint maga a bűncselekmény.

Erről értesít bennünket a püspök úr, hogy ezt ő egyébként támogatta, ezt az illetőt, és ezek után nemcsak hogy jónak tartotta bejelenteni, hogy ő nem mond le, hanem folytatja, hiszen megkapta a bizalmat a grémiumtól. Mindezt úgy, hogy közben fogának léckerítése mögül annyi nem suhant ki, hogy egyébként bocsánatot kér az összes érintettől, az összes abuzált gyerektől, idáig még csak el sem jutott a püspök úr.

– Bocsánatot kért, csak nem tudjuk, hogy kitől, mert azt mondja, hogy akitől kellett, ő bocsánatot kért, és bocsánatot kér.

– A bocsánatkérés az mindig konkrét. Olyan nincs, hogy kérem szépen én bocsánatot kérek.

A bocsánatkérésnél el kell hangoznia annak, hogy miért kérek bocsánatot, és kitől, kiktől kérek bocsánatot. Máskülönben az egész az értelmetlen.

– Ön szerint e református egyház a döntéssel elveszítette a hitelét?

– Nem tegnapról mára, hanem egy folyamatban vagyunk itt benne. Ez a folyamat tükröződött abban a minapi kimutatásban, amelyből egyértelműen kiolvasható, hogy ezek az úgynevezett nagy történelmi egyházak, tehát a katolikusok, reformátusok, evangélikusok milyen döbbenetes számban, valami egészen elképesztő arányban és számban vesztettek a hívekből. Ez a folyamat úgy látszik, feltartóztathatatlan.

Ennek meglesz egyébként az eredménye, ehhez nem kell jóstehetség. Olyan nincs, hogy egy intézmény gyakorlatilag eladja magát a politikai hatalomnak. Tokostul, vonóstul, financiálisan, mindenhogy.

Sajnos süllyed Deák Ferencnek "Szabad az egyház szabad államban" jelmondata. Ez pontosan azért született, hogy az egyházak büszke, autonóm intézmények maradhassanak. Az állam ne tudjon beleszólni az egyházak dolgaiba. Ez most már se nem büszkeség, mert nincs ok büszkének lenni, se nem autonómia. Arról nem beszélve, hogy önmaguk felemelő történelmi hagyományait rúgták le magukról, mint a vízilabdázó az ellenfelét. Innen azért emlékeztetném őket, hogy azt a hagyományt, amiért egykor hittársaik akár még máglyára is mentek.

– A kormány ugyanakkor azt állítja, számukra fontos a keresztény Magyarország, és annak védelme.

– Most az az abszurd helyzet figyelhető meg, hogy

folyamatosan a kereszténységre hivatkozik ez a kormány, folyamatosan a keresztény értékekre mutogat, miközben önmaga az első, aki páros lábbal tiporja és rúgja fel a keresztény értékrendet.

Ez egy virtuális vagy látszatkereszténység, aminek semmi köze sincs ahhoz a hagyományhoz, a keresztény hagyományhoz, amit még egyes hívők őriznek magukban. Ez egy politikai erőforrássá változtatott kereszténység. A kormány változatlanul mantrázza ezt a kereszténységet, változatlanul hivatkozik rá, miközben erodálódik az egész, és szépen lassan szorul vissza, másrészt pedig ennek a keresztény értékrendnek, amit itt naponta visszaböfögnek, az égadta világon semmi köze nincs a valódihoz. Ez az egész hatalomtechnikai szempontból jó hivatkozási alap, de valójában semmi jelentősége nincs és nem is lesz. Arra jó, hogy erre hivatkozva minden szembejövő bármit, legyen az személy, tárgy vagy bármi, ami nekik nem tetszik, lefóliázzanak.

– Ön szerint mit mond el a mai Magyarországról a kegyelmi botrány? Az, hogy mindez megtörténhetett?

– A rendszer beért. Beért minden tekintetben, és ennek a „gyümölcseit” élvezhetjük most. Sokan látták azt, és ehhez persze nem kellett olyan hihetetlenül okosnak lenni, hogy merrefelé tart ez az egész. Nem azért, mert jóstehetségek voltak, hanem egyszerűen azért, mert a történelem ismerete és a politikai összefüggések ismerete, bár jóslásra nem ad lehetőséget, de arra igen, hogy a tendenciákból olvassunk. Történt ez az eset, amely ha csak önmagában állna egyes-egyedül, mint a magányos cédrus, az is elborzasztó. Hiszen azt tapasztalhatta meg a társadalom, hogy a morális értelemben létező legocsmányabb vagy legundorítóbb bűncselekmény elkövetője mellett volt egy másik ember, aki

ezeket a gyerekeket újra megerőszakolta, a szónak abban az értelmében, hogy hamis tanúzásra akarta rávenni őket,

hogy eltussolja, elleplezze az ocsmány bűncselekményt, illetve mentse annak elkövetőjét, majd ezt az embert, a bűncselekményt fedező embert a magyar államapparátus feje, a köztársasági elnök felmenti, futni hagyja. Teszi ezt titokban. Tudom, ilyenkor elmondják mindig, hogy nem kell indokolnia. Én azt gondolom, hogy jogilag valószínűleg ez helytálló, de az egy morális minimum, hogy ennek a társadalomnak a köztársasági elnöke egy ilyen döntésnél igenis tartozik azzal, hogy a nyilvánosság előtt megindokolja a döntését.

– De nincs erő, ami ezt kikényszeríthetné.

– Ezért mondtam, hogy beérett a rendszer, beérett a gyümölcs, mert teljesen nyilvánvaló, hogy

egy olyan országban élünk, amely országban a kiválasztottakra, az Olümposz szent lakóira teljesen más törvények vonatkoznak, mint az egyszerű, magunkfajta halandókra.

Teljesen világos az, hogy brutális módon érvényesül ebben a társadalomban ez a más megítélés, akár a jogban - lásd ezt az esetet. Ilyen nem történhet meg akárkivel, emögött az ember mögött bizonyos erők, hatalmi, politikai erők tornyosulhattak. Más elbírálás alá esnek az olimposziak vagy a holdudvar tagjai a különböző pályázatok elbírálásától, a kinevezési gyakorlattól, a gazdasági és a pénzügyi élet területén át, egészen a diplomata útlevél osztogatásáig, vagy amikor különböző, személyre szabott törvényeket hoznak meg. Más szabályok működnek a tudományos életben, az egyetemi kinevezéseknél. Ma már az lesz professzor, aki az ő körükbe tartozik. Lehet, hogy az illető még magyarul is csak középfokon tud, semmilyen tudományos teljesítményt nem mutatott fel, de egyetemi professzor lesz itt, vagy ott, mert közéjük tartozik. Ugyanez vonatkozik az egész média- és sajtóhelyzetre is, ez nem lebecsülendő. Nagyon nem mellékes, hiszen a mai agyon mediatizált világban a sajtónak hatalmas, meghatározó szerepe van. Az úgynevezett közszolgálati média szerintem pártszolgálati. Minden itt dől el, az olimposziak versus nem olimposziak értelmében. És ebben a vonatkozásban én nagyon komolyan azt gondolom, hogy ideje befejezni azokat a méretes vitákat, hogy minek nevezzük ezt, hogy most hibrid rendszer, vagy önkényuralom, és így tovább, és így tovább. Nem. Ez diktatúra.

Egy nagy tévedés, hogy a diktatúra arról ismerszik meg, hogy megáll éjszaka a házad előtt a fekete autó, vagy az Andrássy út 60. alatti pincében lerúgják a vesédet.

Nem ettől diktatúra a diktatúra, ahogy a demokrácia sem volt mindig ugyanolyan. A görög demokráciát is demokráciának nevezzük, pedig nem ugyanaz a fogalmi keret vagy apparátus írja le azt, mint mondjuk egy XXI. századi demokráciát. Tehát nem kell megállni a fekete autónak a házam előtt ahhoz, hogy diktatúrát lássak. Diktatúra az, hogy nincsenek Magyarországon szabad választások. Persze el lehet menni aznap szavazni, igen, de a szabad választáshoz számtalan dolog hozzátartozik, például a médiaszabadság. Például az, hogy a közszolgálat közszolgálatként működjön, és ne pártszolgálat legyen. És így tovább.

– Demokráciában is hibáznak politikusok...

– Ez az eset két okból különösen súlyos. Itt a törvény előtti egyenlőség elve sérült meg, hiszen ilyen bűncselekmény esetén normális berendezkedésű világban nem mentenek, nem menthetnek fel senkit, de olyan sem történhet meg, hogy odaüzennek - márpedig itt nyilvánvalóan odaüzentek a miniszternek és az államfőnek. Nem akarom menteni Novák Katalint meg Varga Juditot. A felelősség adott az ügyben,

de nyilván azt sem tudták, hogy ki ez az illető, hanem tudatták velük, hogy ki ő, és mi a teendő.

És ez a törvény előtti egyenlőség elvét sérti, innentől kezdve nem érdemes demokráciáról beszélni. A másik pedig, hogy teljesen átlátszóvá vált az Orbán-rezsim működése és berendezkedése, mert miközben reggeltől estig és estétől reggelig halljuk a mantrákat a kereszténységről, közben csak ki kell nyitni reggel ébredéskor a szemünket, hogy lássuk, folyamatosan felrúgják ezeket az általuk hivatkozott elveket. Ez önmagában még nem lenne olyan baj, ettől egyszerűen nevetségessé, komikussá válnak, és ha belegondolunk, nagyon jó komédiák születtek Plautustól Shakespeare-en, Moliere-en, Gogolig az ilyen figurákról. Csakhogy visszaélnek azokkal az értékrendekkel és fogalmakkal - most maradjunk a kereszténységnél -, amely fogalmat és értékrendet mások komolyan vesznek.

Ezzel pedig csörgő bohócsipkát tesznek a kereszténységre. Vizet prédikálnak és vedelik a bort, sört, pálinkát együtt összeöntve, ami súlyosabbá teszi az esetet a puszta komédiánál.

Ezért mondtam azt, hogy átlátszóvá vált minden, és beérett a rendszer. És még rosszabb következhet, mert tudjuk, hogy ezek folyamatok. Rajtunk múlik, hogy mikor állítjuk meg, mikor mondjuk azt, hogy ennyi, ne tovább.

– A kormányoldal részéről azt állítják, hogy az a tény, hogy ez a két politikus az ügy kirobbanásától számítva a hetedik napon lemondott, komoly morális és erkölcsi teljesítmény, mert ki mondja azt ezután, hogy itt nincsenek következmények, ezzel példát is mutatnak az országnak, és morálisan edukálják is az országot, itt egy új politikai kultúra épül.

– Ezzel az állítással keményen vitatkozom. Egyrészt azt gondolom, hogy nem veregetem meg annak az embernek a vállát, aki naponta mondjuk tiszta zoknit vesz (bocsánat a profán hasonlatért) vagy cseréli a fehérneműjét, és nem mondom azt, hogy ez maga a higiénikus életmód modellje. Vagyis én azt egyáltalán nem tekintem egy morális eredménynek, ha valaki, pláne az államigazgatás területén, egy súlyos, erkölcsi szempontból a lehető legrosszabb üzenetet eredményező hibát követ el, akkor ezt követően lemond. Magyarországon nem szoktak lemondani egyébként. Magyarország tényleg következmények nélküli ország, civilizált helyeken ennél sokkal-sokkal súlytalanabb dolgok miatt is rendszeresen mondanak le.

De ettől én nem fogok most itt elalélni. Azt gondolom, hogy ez a dolgok teljesen természetes rendje.

Ahogy természetesnek tartom azt, és soha nem is háborgok miatta, hogy egy miniszternek mennyi a fizetése, meg milyen autóval jár. Ez teljesen természetes, de ugyanígy elvárom, hogy ha hibát követ el, akkor vonja le a következtetéseket, és azonnal menjen arról a területről. Tulajdonképpen most majdnem ez történt, de az a probléma, hogy megsem ez történt. Ez a két ember nem egyszerűen lemondott, hanem lemondásra kényszerítették őket. Nem akarom őket semmilyen tekintetben sem védeni őket. Nekem nagyon sok bajom volt mind a két politikus tevékenységével, és ennek sokszor hangot is adtam. De itt ez a lemondatás vezéráldozat volt.

Két vezéráldozat, azért, hogy valakit mentsenek. Sok név, mindenféle találgatás elhangzik a miniszterelnöktől a miniszterelnök feleségéig és Balog Zoltánig. Abban biztos vagyok, hogy nem ez a két nő követte el a hibát, a bűnt, hanem másvalaki vagy másvalakik, akiket most fedezni akar a teljes apparátus.

És ezért mondatták le, vagy tették félre ezt a két embert. Szóval én itt inkább ezt érzékelem. És nem véletlen az, hogy láthatjuk, hogy ez milyen indulatokhoz vezetett, akár az egyik félrelökött nőnek a volt férjére gondolunk. Ez nem véletlenül eredményezett és fog eredményezni komoly törésvonalakat a Fideszen belül. Ugyanis az emberek, szemben azzal, amit a hatalom és a Rogán-művek gondol róluk, nem mind hülyék. Mert onnan fentről tényleg tízmillió hülyét látnak maguk alatt. De ez nem így van. Most hagyjuk az ellenzéket, az itt és most érdektelen. De a Fideszen belül is vannak olyan emberek, akik egyrészt felháborodtak ezen, hát hogyne, hisz a legtöbb ember környezetében vannak gyerekek. Minden épelméjű ember ugyanúgy érzi, hogy a pedofília, illetve a pedofíliát mentegetni próbáló tevékenység az milyen mocsok, és ehhez nem kell szülőnek vagy nagyszülőnek lenni. Tehát nyilván egy csomó jóérzésű fideszest is felháborított ez. Másrészt nyilván a fideszesek között is van sok olyan ember, akik szeretik, tisztelik Novák Katalint. És úgy érzik, hogy ebben az esetben itt a legfőbb hibát vagy bűnt nem Novák Katalin követte el, ő egy eszköz volt, hanem itt valahonnan máshonnan ered ez a bűn.

Ha lenne itt egy pártoktól, illetve politikától mentes nyomozóhatóság, akkor ki tudná deríteni, hogy tulajdonképpen hova vezetnek a szálak. De hát nincs.

Ezért mondom, hogy további törésvonalak lesznek. Lesznek, akik azt mondják, hogy bitang módon buktatták meg Novák Katalint, vagy mind a két politikust, hiszen ők valószínűleg csak végrehajtók voltak, ahogy végrehajtóként írt alá mind a kettő. Eléjük tettek egy cetlit, hogy itt kell aláírni, valószínűleg itt is ez történt. Ez a felelősségüket nem menti, csak egyszerűen ez az objektív helyzet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: Ez állami útonállás, csak a szégyen tölt el, mint ennek az országnak a polgárát és mint büntetőjogászt
Az ukrán pénzszállítók elleni akció egy olyan végvonaglás képét vetíti elé a jelenlegi hatalomgyakorlók részéről, amit a saját országában sosem szeretett volna látni - mondja a volt igazságügyi miniszter. Szerinte az eljáró NAV-osok felelőssége is felvethető.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 11.





A parlament utolsó ülésnapján a kormánypárti többség megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely visszamenőleges hatállyal próbálja törvényessé tenni az ukrán pénzszállító autókban talált pénz és arany lefoglalását, valamint lehetővé teszi, hogy 60 napig ne adják azt vissza Ukrajnának. Közben Lázár János nyíltan beszélt arról, hogy a TEK-es akció nem volt független a Barátság kőolajvezeték lezárástól, mert „mégse lehetünk olyan hülyék, hogy hagyjuk magunkat.” A Telex azt is kiderítette, hogy a NER-hez közel álló Garancsi István cége, a Criterion Készpénzlogisztikai Kft. rendszeresen végzett hasonló pénzszállításokat az ukránoknak, Ukrajna ugyanis az orosz támadás óta kénytelen közúton megoldani a készpénz és értékek szállítását.

Hogyan minősíthető jogilag a bécsi Raiffeisen Bank és a kijevi Oscsadbank közötti, bejelentett pénzszállítással kapcsolatos NAV-os akció? Hatással lehet-e ez a választásokra? Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel beszélgettünk.

— Hogyan lehet értékelni, ami történt?

— Ez egy törvényen kívüli történet. Tulajdonképpen, ha össze akarom foglalni, akkor egy útonállás. Minden eddigi értesülésünk szerint, és ilyenkor az értesülések tartalma valószínűleg igaz, mert ezek hitelesnek tűnnek, azóta szállítanak közúton ilyen pénzeket, amióta légtérzár van Ukrajna területe felett. Ez egy két bank közötti pénzszállítás, ami valóban rendszeresen történt. Ebben a rendszerességben egyetlen elemet most megakasztottak, és a később tanúként meghallgatottakat kifektették a betonra és megbilincselték. A pénzt pedig most visszatartják. Látom, hogy van egy törvényhozási próbálkozás, ami visszamenőleg próbálja törvényessé tenni ezt a törvénytelenséget, legalábbis azt a részét, hogy a pénzt visszatarthassák. Mindeközben egy felelős miniszter tesz egy olyan nyilatkozatot, hogy ez a pénz itt marad addig, amíg a Barátság kőolajvezetéket meg nem nyitják újra, és hogy tulajdonképpen az egész azért történik, mert elzárták a csapot. Az egészet nem tudom beleilleszteni egy büntetőeljárás menetébe.

Tanúkat általában nem fektetünk ki, nem bilincselünk meg. Egy minden határon ellenőrzött pénzküldeményre nem mondjuk azt, hogy pénzmosás gyanúja van, mert ez azért elég valószínűtlen két bank közötti pénzmozgás esetén.

Másrészt azóta sem látunk gyanúsítottat, aki a pénzmosást elkövette volna. Harmadrészt nem nagyon tudom, mi az a jogellenes magatartás – magyarul bűncselekmény, amiből ez a készpénz származik, és ezért lehet tárgya egyáltalán pénzmosásnak. Bűnös származás nélkül ugyanis az ilyen anyagi javak pénzmosás tárgyai nem lehetnek. Szóval akárhonnan közelítem meg, jogtalanság jogtalanságra halmozódik.

Ez egy állami útonállásnak tűnik az én számomra.

Az, hogy a hét embert kiutasították Magyarországról, egy idegenrendészeti eljárás keretében elképzelhető, csak hát annak sem tudjuk az alapját. Az ügyben részt vevő ügyvédtől származó, nyilvános közlések alapján pedig olyan furcsaságok is fölmerültek, hogy a hatóságok félrevezették az ügyvédet, az ukrán nagykövetet és a konzult is arról, hogy egyáltalán hol, milyen eljárási cselekmények folynak, ha ezeket egyáltalán szabályos eljárási cselekménynek lehet mondani. Ezért aztán az ügyvéd és a nagykövet kóborolt Budapest-szerte, keresvén a bilincsbe vert embereket, meg az eljárást egyáltalán, sikertelenül. Ha a véleményemet kérdi erről, akkor mint ennek az országnak a polgárát és mint jogászt, büntetőjogászt, csak a szégyen tölt el.

— Az állam is elkövethet bűncselekményeket?

— Az állam, mint olyan, nem követhet el bűncselekményeket, csak természetes személy. Olyan személy, aki esetlegesen állami megbízásra hivatkozik, amikor a magatartását tanúsítja, vagy az államban valamilyen felelős pozíciót tölt be. Ilyenkor

meg kell keresni azt a természetes személyt, aki mondjuk indította a TEK-es fiúkat arra, hogy állítsák meg és fektessék ki ezeket az embereket.

Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök valótlanságot állít, amikor azt mondja, hogy már csak az is megmagyarázhatatlan, hogy az M5-ösön haladnak, holott az M5-ösön sosem jártak. Szóval egy biztos: aki itt állami tisztségviselőként megnyilvánult, az szinte kizárólagosan hamis állításokat tett. Vagy pedig olyat tett, mint az egyik felelős miniszter, aki azt mondta, hogy ezt kvázi bosszúból teszik, mert elzárták az olajcsapot.

— Ha bosszú, akkor miért beszélnek pénzmosásról?

— A kettő együtt természetesen nem lehet igaz.

— Mi a helyzet a végrehajtókkal? A NAV-os, TEK-es parancsnokok, a nyomozók láthatták, hogy ez nem jogszerű. Kötelességük lett volna megtagadni a parancsot?

— Én nem tudom, hogy ők mit látnak. A TEK-et egyszerűen kiküldték, hogy ezt a két kocsit meg kell fogni, és aki benne van, azt ki kell fektetni a betonra. Egyébként ha megfognak valakit, és az ő értesülésük szerint bűnözőkről van szó, akkor maga a kifektetés és a bilincselés lehetett akár szabályszerű is. A kérdés az, hogy kaptak-e olyan információt, ami alapján kétségbe kellett vonniuk, hogy jogszerűen járnak-e el.

Ha kaptak ilyen információt, akkor ők is bűnösök, amennyiben nem tagadták meg a parancs végrehajtását.

Ha nem kaptak ilyet, akkor természetesen az ő büntetőjogi vagy bármilyen felelősségre vonásuk nem állhat meg, hiszen lehet, hogy a TEK-et mint egy végrehajtó egységet küldték ki azzal, hogy a gyanú egyébként megalapozott, de az a részletek nálunk vannak. Ezt most még nem tudhatjuk. Természetesen a társadalom igényt tarthatna arra, hogy egy ilyen súlyos és szégyenletesnek látszó állami cselekvés esetén érdemi tájékoztatást kapjon az államtól. Ez itt természetesen nem valósult meg. Azért mondom, hogy természetesen, mert a jelenlegi hatalom viselkedésével ez tökéletesen összeillik. Ami a NAV-ot illeti, hogy ők miről értesültek, ott nem nagyon van ilyen kétségem.

Az eljáró NAV-os tisztségviselőknek tudniuk kellett, hogy mit csinálnak.

— Ebben az esetben viszont, ha tudták, akkor kötelességük lett volna azt mondani, hogy ezt nem csinálom?

— Azt gondolom, hogy igen.

— Azt máig sem tudjuk, hova vitték ezeket az embereket, továbbá megtagadták tőlük a jogot, hogy ügyvéddel beszéljenek.

— Ez egy olyan, kifejezetten illegálisnak tűnő eljárás, amiben még visszamenőleg sem tudjuk tisztán látni ennek a hét embernek a státuszát. Tanúként hallgatták ki őket, de akkor meg nem ilyen módon járunk el velük szemben. Egyébként a tanúnak is lehet képviselője a büntetőeljárásban. Ha van képviselője, és a hatóság erről értesült, akkor lehetővé kell tennie, hogy a tanú képviselője jelen legyen. Ha pedig terheltként, gyanúsítottként hallgatják meg, akkor végképp lehetővé kell tenni, hogy a védője jelen legyen. Emellett,

ha külföldi az illető, értesíteni kell az állama szerinti külképviseletet, de ha az magától jelentkezik, a nagykövet, a konzul vagy bárki, akkor ott is lehetővé kell tenni a jelenlétet, és a tájékoztatás kötelező.

Szóval ez, ami itt történt, egyszerűen nem minősíthető. Tudja, amikor túl sok baj van egy emberi cselekménnyel, akkor sokszor az ember azt se tudja, melyik végén fogja meg a történetet. Ebben a történetben minden rossz. És ezt koronázza meg az, hogy egy képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, egy elképzelést, hogy hogyan kellene utólag legálissá tenni valahogy a pénz visszatartását.

Ez egy olyan végvonaglás képét vetíti elém a jelenlegi hatalomgyakorlók részéről, amit én a saját országomban sosem szerettem volna látni.

— A törvény elfogadása előtt Orbán Viktor is hozott egy rendeletet, amiben elrendeli a pénz eredetének vizsgálatát, azt is, hogy politikai szervezetek részesülhettek-e belőle. Elképzelhető, hogy az egész akció célja a TISZA Párt kizárása a választásból?

— A miniszterelnöki nyilatkozat a szürrealitások körébe tartozik. Természetesen lehet egy ilyen elképzelés, de a jelenlegi hatalom helyében én legalább mérlegelném, hogy egy állami cselekvésnek milyen társadalmi fogadtatása lesz. Az a reményem a magyar társadalom jövőjét tekintve, hogy az állami magatartások nem csúsznak át egy olyan szférába, ami már olyan mértékű nyugtalanságot kelt a társadalomban, amely aztán helyrehozhatatlan károkat okoz az országban.

— Orbán Viktor közben az ATV-ben azt is mondta, hogy létezik egy titkosszolgálati jelentés arról, hogy a TISZA Pártot Ukrajna finanszírozza.

— Mondott már ilyet, aztán a dokumentum sose került elő.

— Most viszont arra is biztatta az őt kérdezőt, hogy kérje a titkosítás feloldását.

— Hát intézkedjen ő hivatalból esetleg. Vagy kérje ő, mint magyar állampolgár.

— Közben több kormánypárti oldalon AI-jal generált képek jelentek meg az „ukrán aranykonvoj” lefoglalásáról, amik alatt tízezerszámra jelentek meg külföldi lájkolók. Lehet ebben az egészben szerepe az orosz szolgálatoknak?

— Nyilvánvalóan a tényállásnak ezt a részét nem ismerem. Azt tudjuk, hogy az orosz befolyásérvényesítés különböző technikákkal jelen volt választások idején akár Romániában, akár Moldáviában, akár Belaruszban. Sőt, arról is szárnyaltak fel hírek, hogy az USA-ban is jelen volt ilyen orosz akaratérvényesítés a legutóbbi és az azt megelőző választások idején is. Helytálló következtetés, hogy

az oroszoknak nem érdekük a hatalomváltás Magyarországon, és ezért itt is felléphetnek.

Én ezt nem tudhatom, de logikus lenne, hogy fellépjenek. Ezt a magyar állam tagadja, az orosz állam is tagadja, de ettől még lehet igaz. És ugye van olyan értesülésünk, hogy egy külföldi, viszonylag elfogadottan működő titkosszolgálat erről értesítette is a magyar államot.

— Alig több, mint egy hónap van a választásokig. Tegyük fel, a Fidesz hatalmon marad. Egy ilyen, a jogállamiságot ennyire nyíltan sértő ügy után milyen következményei lehetnek ennek Magyarország maradék reputációjára nézve az EU-ban?

— Itt nem is a reputációról van szó, hanem arról, hogy egy bel- és külföldön túlnyomórészt teljesen hitelvesztett társaság gyakorolná továbbra is a hatalmat. Mert most a választás megnyerése érdekében olyan magatartást tanúsítanak a jelenlegi hatalom reprezentánsai, ami végképp hiteltelenné teszi őket. Már többször mondtam, és most is mondom: ha a Fidesz érdekét tekintem, vagy a Fideszben hívők és a Fidesz hatalmát gyakorlók érdekét, akkor én a helyükben azt kívánnám, hogy a hatalomváltás egy választás útján történjen meg, és nem másként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Üzemanyaghiány és bezáró kutak jönnek a kormány rossz döntése miatt
A szakértő szerint a védett árral kiszorítják a MOL-on kívüli többi nagykereskedőt a piacról, emiatt üzemanyaghiány fog fellépni. Holoda Attila úgy látja, lett volna más, sokkal jobb megoldás is a drasztikus áremelkedés ellen.


Holoda Attila energetikai szakértő szerint lehetett számítani arra, hogy a kőolaj hordónkénti ára eléri a 100 dollárt. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arról beszélt, hogy az áremelkedést nem önmagában az okozta, hogy nem lehet szállítani, hanem az, hogy a termelést is felfüggesztették. Példaként említette, hogy Kuvait, Katar és Irak is bejelentette a termelés leállítását. Irak esetében ez azt jelenti, hogy a napi 3,3 millió hordós exportja 800 ezerre esett vissza.

„Azért állították le, mert nem tudják már hova tenni az olajat” – fogalmazott a szakértő.

Kifejtette, hogy bár az olajtársaságok hatalmas tárolókapacitásokkal rendelkeznek, ezek már megteltek, ahogy a kikötőkben álló tartályhajók is. Holoda Attila szerint ez nagy probléma, mert egy olajmezőt nem egyszerű leállítani, és utána újraindítani sem, ezért a termelést a piaci zavarok ellenére is igyekeznek fenntartani.

A szakértő szerint már túl vagyunk a kezdeti „érzelmi reakción”, ami addig tartott, amíg a termelők abban bíztak, hogy a helyzet gyorsan rendeződik. Mivel ez nem történt meg, és a leállás komolyabb műszaki beavatkozásokat igényelt, az újraindítás is sokkal többe fog kerülni és problémásabb lesz.

„Nem fog egyik pillanatról a másikra hihetetlen sok nagy mennyiségű olaj megjelenni a piacon” – jelentette ki. Úgy véli, a kőolaj ára még sokáig a magas, 100-110 dolláros tartományban mozoghat.

„Nagyon sok idő fog eltelni addig, míg a 70 dollár vagy az alá vissza fog térni” – tette hozzá.

Holoda Attila szerint a G7-országok és a Nemzetközi Energiaügynökség terve, hogy stratégiai készletekből szükség esetén 300-400 millió hordó olajat dobnak piacra, mindenképpen segít a helyzeten, de a feszültség ettől még megmarad a piacon. A problémát szerinte az is súlyosbítja, hogy az ázsiai országok, mint Kína, Dél-Korea és Japán, hatalmas felvásárlók, és ha nem jutnak elég olajhoz a Perzsa-öbölből, akkor megjelennek az európai piacon, és jobb ajánlatot tesznek a tankerekre, amivel az európai vásárlóknak versenyezniük kell.

A szakértő egy komoly válság veszélyére is figyelmeztetett. Szerinte a nagyon kritikus pont akkor jön el, amikor a stratégiai készletek elkezdenek lecsappanni. „Hogyha ebben az időintervallumban nem sikerül ezt lezárni akármilyen úton-módon... akkor ez egy újabb, egy nagyon árfejhajtó hatással fog jelentkezni” – mondta. Hozzátette, hogy a helyzet elhúzódása esetén a következmények „megközelítheti akár a 2008-as válságot is”.

A hazai helyzetre térve a miniszterelnök bejelentését, miszerint az ukrán olajblokád is hozzájárult az áremelkedéshez, Holoda Attila úgy kommentálta: „Azt megszokhattuk, mi a miniszterelnök szerint minden összefügg az ukrán-orosz háborúval, semmi köze ehhez, hogy mi most kapunk-e olajat vagy sem”.

Sőt, állítása szerint a mostani helyzetnek Oroszország az egyik legnagyobb haszonélvezője, mivel a Brent árával együtt az orosz olaj ára is emelkedik, ami már elérte a 90 dollárt, miközben a költségvetésüket 59 dolláros árral tervezték.

A kormány által bevezetett „védett ár” és a korábbi „ársapka” között szerinte semmi különbség nincsen. „A múltkori ársapkát azonban már meghaladta az idő, nem akartak megint ársapkát bevezetni, azért új lánykori nevet kapott a keresztségben és most hívjuk védett árnak” – fogalmazott.

Az elmúlt napok hazai, drasztikus áremelkedéseit nem tartja indokoltnak, mivel a kutakra kerülő üzemanyagot még a korábban, olcsóbban beszerzett orosz olajból finomították.

Az új ársapka következményeiről szólva úgy látja, ismét a kisebb, független, úgynevezett „fehér kutak” fognak bezárni. A szakértő szerint a kormány döntése azért is rossz, mert azzal, hogy kiszorítják a többi nagykereskedőt a piacról, üzemanyaghiány fog fellépni.

Holoda Attila szerint nem az árakba kellett volna beavatkozni, hanem elég lett volna adótartalomhoz hozzányúlni. Önmagában ezzel szerinte „tudnánk 70-90 forinttal csökkenteni azonnal az árakat”. Magyar Péter 480 forintos hatósági árra vonatkozó követelésével sem ért egyet, mert szerinte az ugyanúgy áruhiányhoz vezetne.

„A 480 forinttal megint azt érnénk el, hogy áruhiány alakulna ki” – jelentette ki, mivel a külföldi beszállítóknak nem érné meg Magyarországra hozni az üzemanyagot.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„A sértegetés és a hányinger határvidékén jár” - Az Operaház főigazgatója Vörösmarty Mihálynak adná Krasznahorkai László Nobel-díját
A Nobel-díjas magyar író a La Repubblica olasz lapnak adott interjúban nevezte elmegyógyintézetnek az országot. Ókovács Szilveszter a Facebookon „übermensch lenézésről” és sértegetésről írt válaszul.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 10.



„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak” – egyebek mellett ez a mondat is elhangzott abban a nagyinterjúban, amelyet Krasznahorkai László Nobel-díjas író adott, és ami komoly indulatokat kavart, miután március 9-én megjelent az olasz La Repubblica című lapban. A kijelentésekre Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Facebookon reagált.

Az író az interjúban a magyar nyelvhez és a magyarsághoz fűződő viszonyát is taglalta.

„Messzire kerültem a magyar világtól, a butaságtól szennyezett magyar létezés fogalmától. Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon történik”

– fejtette ki Krasznahorkai.

Az Operaház főigazgatója szerint az író nem könnyíti meg, hogy egy nemzet büszke lehessen a Nobel-díjára.

„Amikor megkapta, lelkes posztot írtam, önmagam ellen érveltem mellette, örömmel (sajnos, nélküle, sőt, válasza nélkül) játszottuk a könyve alapján készült Eötvös-operát – elkapkodtam a dolgot, azt hiszem” – írta Ókovács, aki úgy látja, Krasznahorkai nyilatkozata „a sértegetés és a hányinger határvidékén jár”, és azon az „übermensch lenézés is átsüt”. Az elmegyógyintézetes hasonlatra így tért ki:

„A Krasznahorkai által láthatólag kedvelt Magyarország-tébolyda mint metafora előtti helyzetleírás már nem is egy kampányba beletérdelt művészt, hanem konkrétan egy igazi ápoltat mutat, amennyiben komolyan gondolta azt, és nem az újságíró hamisított szöveget.”

Ókovács példaként hozta fel a közelmúlt magyar Nobel-díjasait – Kertész Imrét, Karikó Katalint és Krausz Ferencet –, akik szerinte méltó módon viselkedtek az elismerés után. Posztját ezzel a felkiáltással zárta: „»Itt élned, halnod kell.« Krasznahorkai Nobel-díját Vörösmarty Mihálynak!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mérő Vera a Magyar Péter-filmről: Végigsírtam, mert arra gondoltam, nem kell abban felnevelnünk a gyerekeinket, amiben eddig éltünk
A jogvédő aktivista a közösségi oldalán öntötte ki a szívét, miután megnézte a Tavaszi szél - az ébredés című dokumentumfilmet. Úgy véli, a remény helyét már egy szebb jövőbe vetett hit vette át az emberekben.


Mérő Vera jogvédő aktivista, publicista egy Facebook-posztban írta le, milyen hatással volt rá Topolánszky Tamás és Sümeghy Claudia „Tavaszi szél – az ébredés” című dokumentumfilmje, amely Magyar Péterről, a TISZA Párt elnökéről szól. Bejegyzését azzal kezdi, hogy nagyon nehéz szavakba öntenie a film által kiváltott érzéseket, hatásokat és felismeréseket, amelyek még egy éjszaka után is kavarognak benne.

Úgy véli, a film egyrészt megmutatja Magyar Pétert, az embert, „talán úgy, ahogy eddig még soha”, másrészt megerősített benne egy régi megérzést. Szerinte ez a megérzés mára bizonyossággá vált, és ki meri mondani, hogy „nemcsak hogy vége van, hanem valami visszafordíthatatlanul át is fordult”. Úgy fogalmaz: ezt a változást, ezt az „ébredést” már semmilyen titkosszolgálati mesterkedés vagy riogatás nem tudja felülírni.

„Tavaly nyáron éreztem ezt először hasonló, legalábbis alakuló bizonyossággal, a szigetemen, a zsákfalumban. Nem csak azt, hogy a korábban csontfideszes falu már egyáltalán nem volt az. Hanem azt, hogy

ez már nem csupán arról szól, hogy az emberekben a félelem helyét átvette a remény és bátran, a hangjukra találva elkezdtek beszélgetni egymással, kimondani, amit évek óta csak komoran, magukban gondoltak. Ekkor éreztem meg először, hogy a remény helyett elkezdett formálódni a hit egy lehetséges szebb jövőben. A hit azt jelenti, hogy az emberek már nem csak reménykednek a változásban. Fél lábbal már benne állnak.”

– írja. Hozzáteszi, ugyanezt érezte országszerte, a közösségi médiában, az utcán, boltokban és a tömegközlekedési eszközökön is.

Mérő Vera szerint a film nem Magyar Péter személyiségének megítéléséről szól, hanem a hitelességről. Párhuzamot von saját maga és a politikus között, mondván, mindkettejüket megosztó személyiségnek tartja, de a hitelességüket nem lehet megkérdőjelezni, mert van egy ügyük, amiben hisznek.

„És ugyanezt látom, ha úgy tetszik, felismerem a rokoni szálat Magyar Péterben is. Hogy bár nem biztos, hogy mi olyan nagyon kedvelnénk a másikat - sőt, jó eséllyel nem -, de ha egymás szemébe néznénk, nagy valószínűséggel meglátnánk a másik tekintetében, hogy van egy ügye. Hogy felismerte az ügye súlyát és jelentőségét. És hogy ez az ügy mennyivel nagyobb, mint ő maga” – fogalmaz. Úgy látja, ettől lesz egy ember megkérdőjelezhetetlenül hiteles.

Szerinte az országnak pontosan egy ilyen hiteles figurára volt szüksége, aki megmutatja, hogy a változás lehetséges.

„Hogy igenis ki lehet mondani: mi ezt meg tudjuk csinálni. Nem egyedül, hanem veletek. Mert hiteles vagyok, mert ugyanazt akarjuk, mert nagyon sokan akarjuk. És csak ki kell mondani, hogy meg fogjuk csinálni. Mert eldöntöttük. Így cserélte ez az ország a tanult tehetetlenség apátiáját a tanult optimizmus tettrekészségére. Mert felébredtünk”

– fogalmazott a jégvédő.

Azt is elárulta, hogy a filmet a tizedik perctől az utolsóig végigsírta.

„Egyszerűen azért, mert közben szorongattam a mellettem ülő kezét, és arra gondoltam: nem kell abban felnevelnünk a gyerekeinket, amiben eddig éltünk. Amiben az elmúlt tizenhat évben éltünk. És ahhoz, hogy ezt ne kelljen, nem az az egyetlen út, hogy elhagyjuk a hazánkat.”

Mérő Vera szerint Magyar Péter ehhez az érzéshez segített hozzá milliókat, egyfajta „vezetékként” működve, amely összeköti a pontokat, hogy az emberek ráébredjenek, mennyien vannak. Végül köszönetet mond az alkotóknak, akik szerinte áldozatokat hoztak és a szívüket-lelküket beletéve hoztak létre valami csodálatosat. Ezt állítja szembe a hatalommal, amelyet véleménye szerint a rettegés és a legalantasabb motivációk hajtanak, nem a hit, a remény vagy a szeretet.

„Ez a film emlékeztet minket arra, hogy történelmi pillanat előtt állunk. Hogy a szépségünket végre újra, teljes fényében mutathassuk meg”

– zárja bejegyzését.

A „Tavaszi szél – az ébredés” egy független, egész estés dokumentumfilm, amelyet Topolánszky Tamás Yvan rendezett, producerei pedig Topolánszky és Sümeghy Claudia. Az alkotók több mint egy éven át követték Magyar Pétert országjárásokon és otthoni beszélgetésekben is. A film saját forrásból, állami támogatás és szponzoráció nélkül készült, és 2026. március 12-én kerül a mozikba a JUNO11 Distribution forgalmazásában.

Magyar Péter mellett megszólal benne többek között Szabó Andrea politológus-szociológus, Dull Szabolcs, a Telex volt főszerkesztője, Lakner Zoltán politológus, valamint Ruff Bálint kommunikációs szakember. Emellett szerepelnek Magyar közeli munkatársai és támogatói is, mint Bódis Kriszta író, Radnai Márk, a Tisza alelnöke, Rost Andrea operaénekes és Nagy Ervin színész.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk