SZEMPONT
A Rovatból

Csak takarónak jó az orvosi igazolás a bölcsődék, óvodák és a szülők számára

Egy gyerekorvos a Facebookon írta meg, hogy szerinte miért nincs értelme a papírnak és mi lehetne a megoldás, amely sok időt és energiát is megspórolna.


Van-e létjogosultsága a kisgyerekek számára kiadott orvosi igazolásnak? Mit igazol valójában az orvos? Mi lehetne a megoldás? Rábízható-e a szülőre és az óvoda dolgozóira a döntés, hogy a gyerek állapota alapján közösségbe vihető-e?

Dr. Korausz Etelka gyermekorvos írása érdekes kérdéseket vet fel, és jó párra meg is adja a választ. A Facebookon közzétett véleményét változtatás nélkül közöljük.

"A BÖLCSŐDEI ÉS AZ ÓVODAI IGAZOLÁSOK 'TAKARÓ-FUNKCIÓJA'

Talán meglepő a cím, de a gyakorlatban pontosan erről van szó.

Ha a gyermek beteg, akkor a legtöbb bölcsődébe vagy óvodába csak orvosi igazolással engedik vissza őt.

Mit igazol ilyenkor az orvos?

Elvileg azt igazolja, hogy abban a pillanatban, amikor vizsgálja a gyermeket, akkor egészségesnek látja őt.

Nem véletlenül írtam, hogy abban a pillanatban, hiszen már akár egy óra múlva is lehet újra lázas, náthás. stb., arról nem is beszélve,hogy azt pl., hogy elmúlt-e már a köhögése, láza,hasmenése, nem is láthatja az orvos, azt csak a szülő tudja.

A pénteken kiadott igazolás hétfőre, de akár már másnapra semmit nem ér....

(Itt jegyzem meg, hogy amikor a gyermek először kerül közösségbe, akkor az orvosi igazolás célja az, hogy az orvos nyilatkozzon arról, hogy a gyermek szenved-e olyan betegségben, van-e olyan krónikus állapota, ami kizárja azt, hogy közösségbe járjon. Tehát nem az aktuális állapotáról nyilatkozik, ezért annak, hogy ez az igazolás 3 napon belül legyen, semmi értelme nincs!)

Ha vizsgál a gyermekorvos egy gyermeket, akinek a szülő elmondása szerint hasmenése van, felesleges gyógyultan visszahívnia a rendelőbe akkor, amikor már nincs hasmenése, csak azért, hogy a szülő szavát írásba adja. Hiszen azt sem látja, hogy van hasmenése, és azt sem fogja látni, hogy már nincs. A legtöbb helyen orvosi igazolás nélkül nem veszik vissza a gyermeket a közösségbe. A kitöltetlen, a szülő által befejezett igazolás miatt pedig nagy az intézmények felháborodása.

Pedig az ilyen,egyébként teljesen felesleges igazolások a gyermek és a szülők védelmét szolgálják.

Az helyes, ha a hasmenésből, náthából gyógyult gyermek és a szülő ismét egy-másfél órát ül a váróban a betegek között az egészséges-igazolásért?

Be kellene végre látni,hogy nincs szükség az igazolásokra, jó lenne, ha az intézmények nem ragaszkodnának hozzá!

A helyes gyakorlat az lenne, hogy lázas, nagyon náthás, köhögős, rossz közérzetű, kiütéses, hasmenéses gyermek ne menjen közösségbe!

A mindennapokban sajnos azt látjuk, hogy ha van papírja arról, hogy egészséges, akkor mehet, ha nincs, akkor nem. Pedig egyértelmű, hogy az orvos általában a szülő elmondása alapján adja ki az igazolást. Tehát azt, hogy a gyermek meggyógyult, elmondhatná a szülő is a gondozónőnek vagy az óvónőnek.

Az óvónő és a gondozónő pedig azt kellene,hogy jelezze a szülőnek, ha ő betegséget észlel a gyermeken, nem az a feladata, hogy orvoshoz küldje őt.( Sajnos ez sokszor előfordul.)

Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a szülő úgy látja, hogy orvosi segítségre van szüksége, nem akkor, ha igazolást kell kérnie!

Mit is jelent tehát a "takaró-funkció"?

Egyrészt, ha a szülő fél attól, hogy nem veszik be kicsit náthásan a gyermeket a közösségbe, akkor "takarózik" az orvosi igazolással, hiszen papírja van róla,hogy a gyermek egészséges.

Másrészt az óvónő és a gondozónő is "takarózhat" a másik szülő felé, hogy azért engedte be a köhögős gyermeket, mert hozott orvosi igazolást. Amit a fentiekben leírt módon adott ki a gyermekorvos. ( Vagyis legtöbbször a szülő által adott információ alapján. Azért így, mert a gyermekbetegségek legnagyobb részénél az orvos is a szülő információja alapján ítéli meg azt,hogy meggyógyult-e már a gyermek!)

Véleményem szerint a megfelelő szülő-óvónő/gondozónő párbeszéd elég lenne ahhoz,hogy eldöntsék, mehet-e a gyermek közösségbe. Ha nem egyértelmű a helyzet, akkor a szülő forduljon orvoshoz,és mondja el az óvodában/bölcsődében, hogy mit mondott az orvos! Az óvónő/gondozónő pedig higgye el azt!

Normális esetben nem így kellene ennek működnie?

Szerencsére van már erre is egyre több példa. Ismerek több olyan alapítványi óvodát, ahol párbeszéd alapján döntenek arról, hogy járhat-e a gyermek közösségbe, és nem kérnek orvosi igazolást. Ha ott gond nélkül működnek a dolgok, akkor a többi intézményben miért ne működhetnének?

Oda nem ugyan olyan gyermekek járnak?

Mi, gyermekorvosok pedig szeretnénk abbahagyni a teljesen felesleges igazolások írogatását, ami az érdemi munkától veszi el a hasznos időt.

Véleményem szerint orvosi igazolásra csak járványtani helyzetben lehet szükség, ami szerencsére nagyon ritka, a mindennapos nátha, köhögés, hasmenés pedig nem az, ugye?"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nem a Partizánban, hanem a börtönben, az ügyvédi beszélőn kellene megszólalniuk” - Herczeg Zoltán nem bocsátana meg a Fidesz-kiugróknak
Herczeg Zoltán divattervező kemény stílusban fejtette ki véleményét a NER-ből kiugró, hirtelen kormánykritikussá váló szereplők médiaszerepléséről. Szerinte semmi keresnivalójuk „az általuk 16 éven keresztül szakmányban porig gyalázott, szétgyilkolt, megtaposott” és mindennek elhordott független médiában.


Herczeg Zoltán divattervező szerint a NER-ből kiugró, „hirtelen megtért” szereplőknek nem a független médiában kellene szerepelniük. Véleményének a közösségi oldalán adott hangot, ahol kifejtette, hogy a „16 évig pusztító, romboló, tolvajló, galád, alja, mocskos bűnbanda” tagjainak nem a Partizánban vagy a Telexen a helyük.

„Szerintem se a Partizánban és a Telexen kéne beszélniük, mentegetőzniük a 16 évig pusztító, romboló, tolvajló, galád, alja, mocskos bűnbanda hirtelen megtért, megvilágosodott tagjainak. Eddig hol voltak??? WTF???”

– teszi fel a kérdést bejegyzésében.

A divattervező szerint ezeknek az embereknek a börtönből, az ügyvédi beszélőn kellene megszólalniuk „havonta egyszer az 1x1 méteres, hermetikusan elzárt, sötét lyukba a rozsdás radiátor mellé a vasszékre a vastag, nehéz vasajtón túl, szintén lyuggatott üvegfalon át”, és közben „csak remélik, hogy ezt nem hallgatják le a tisztek. De, lehallgatják!”.

Állítása szerint a kapcsolattartásnak a börtön falain belül kellene zajlania, például Skype-on, rossz minőségű eszközökkel. „A beszélőn kéne beszelniük skype-on, havi két alkalommal percre pontosan 60-60 percet, ha működik egyáltalán az ezer éves, lekoszvadt, retkes, intézményi komputer a szakadt hangfalaival, széthullott monitorjaival es szétbarmolt mikrofonjaival!”

A személyes találkozókat is hasonlóan képzeli el, ahol a fizikai kontaktus teljesen kizárt. „A körkörösen lyuggatott falú, vastag, karcos, opálos üvegablakon át kéne beszelniük a nagy nehezen kicsikart kapcsolattartóikkal szintén két hetente 1-1 órát úgy, hogy nulla testi kontakt, se ölelés, se puszi, csak a bakelit telefon, miközben a felügyelők természetesen végig lehallgatják.”

Úgy véli, a zárkatársakkal való kommunikáció is veszélyes lenne. „Szűk körben, 15 m2-en beszéljenek egymás közt a zárkatársakkal, de kurv@ra óvatosan vagy épp rettegve, mert sose tudni, ki fogja rögtön elárulni őket a saját kedvezménye reményében. Ez a legdurvább!”.

Lehetőségként említi a börtönpszichológussal való beszélgetést, ami szerinte segíthet a fogvatartottaknak. „Beszéljenek a börtönpszichológussal havi egyszer egy órát, hátha ő nem adja ki őket, és hátha így könnyíteni tudnak a lelkükön! Nagy meló, de nagyon ajánlom! Addig se a zárkában kell megrohadni!”

A napi sétát is egyfajta kommunikációs lehetőségként írja le, de állítása szerint ez is tele van veszéllyel. Azt mondja, a fogvatartottaknak „végig attól parázva, melyik krumpliért megvásárolt roma szavazó polgártárs fogja hátulról nyakonb@szni a kellemes sétálgatás közben a 9. emelet rácsos túraútvonalán csak úgy, játszásiból!”

A telefonálási lehetőségeket is felvázolja, ami szerinte egy drága és korlátozott opció kellene, hogy legyen. „Beszéljenek a zöld, műanyag, ütésálló, HT-s bunkofonjukkal heti 80 percet percenként 75 forintért, csak kifele, a néhány nagy kegyesen jóváhagyott kapcsolattartóikkal, esetleg az ügyvédjükkel.” Hozzáteszi, hogy bejövő hívásra és internetre ne legyen lehetőség, és a fogvatartotti kártyájukon se legyen pénz.

Szerinte ennyi jár, és nem több. Herczeg Zoltán a posztja végén ismét megerősíti, hogy ezeknek az embereknek semmi keresnivalójuk azokban a médiumokban, amelyeket korábban támadtak.

„De semmi esetre se az általuk 16 éven keresztül szakmányban porig gyalázott, szétgyilkolt, megtaposott, összesz@rt független, “baloldali”, “sorosista”, “brüsszelita”, “ukrán kémhálózati” médiákban, mert egyáltalán nem érdekel még az se, amit kérdeznek, kurvár@ egyetlen szavukat, betűjüket se hiszem el!!!” – zárja sorait a divattervező, majd egyértelművé teszi véleményét: „Nem, nem és nem!!!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor bemutatta: ennyit számítottak a külföldi szavazatok a választás végeredményének szempontjából
Az elemző szerint a levélszavazatok érdemben javították a Fidesz eredményét. Amennyiben csak az anyaországi magyarok szavazatait nézzük, akkor az olló még nagyobbra nyílik a két párt között: a Tisza 55,9 százalékon állt volna a Fidesz 36,3 százalékával szemben.


Török Gábor politikai elemző szerint a külföldről és átjelentkezéssel leadott voksok is módosították a végeredményt.

Azt írta: „A külképviseleti és átjelentkezős szavazatok még emeltek az eredményen, a Tisza 3,3 millió fölé ment, a Fidesz közel 30 ezerrel haladta meg a 2014-es eredményét.”

A politológus közölte a levélszavazatokkal együtt kalkulált végső arányokat is. „A levélszavazatokkal számított végeredmény: Tisza: 53,2 Fidesz: 38,6” – írta.

Török Gábor kitért arra is, hogy milyenek lettek volna a számok a levélszavazatok nélkül.

A posztja alapján a csak „hazai szavazatok” esetében az arányok a következőképpen alakultak: „Tisza: 55,9 Fidesz: 36,3”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az adóhatóság nyakig benne volt” - így kebelezte be a NER a kiszemelt cégeket egy ismert ügyvéd szerint
A mérlegbenyújtások közeledtével tömeges osztalékkifizetések várhatók a kormányközeli cégeknél, állítja Horváth Lóránt. A jogász szerint a pénzt strómanokon keresztül próbálhatják eltüntetni.


Ha a kormányváltás után perek indulnak, akár több tízezer milliárd forint is visszaszerezhető lehet az államtól, de ehhez azonnali és széles körű vagyonzárolásokra lenne szükség – állítja Horváth Lóránt ügyvéd.

Szerinte a mérlegbenyújtások közeledtével a kormányközeli cégekből most tömegesen vehetik ki az osztalékot, hogy a pénzt gyorsan eltüntessék, akár külföldre vigyék. Az Ügyvédkör elnökeként is ismert jogász szerint az elmúlt években vállalkozók és magánszemélyek tízezreit érhette százmilliárdos nagyságrendű kár politikailag motivált hatósági vizsgálatok, cégek ellehetetlenítése és a piac állami pénzekkel való torzítása miatt – írta a 444.

Horváth szerint ezek nem feltétlenül lenyomozhatatlan ügyek: a digitális adatbázisok és a mesterséges intelligencia segítségével a céghálók és a pénzmozgások felrajzolhatók, így el lehet jutni a valódi haszonélvezőkhöz, akiket gyakran strómanok és magántőkealapok fedeznek.

„Vannak esetek, ahol biztosan kimutatható, hogy hivatali visszaélés tett tönkre céget” – mondta Horváth.
„Az adóhatóság nyakig benne volt” – állította az ügyvéd.

A cégek megszerzésére kifinomult módszereket is alkalmaztak. Az ügyvéd egy konkrét példát is említett, ahol egy kormányközeli céget fővállalkozóként beiktattak egy tapasztalt nemzetközi vállalat és az állami megrendelés közé. A NER-cég megkapta a pénzt az államtól, de nem fizette ki az alvállalkozóját, aki így a saját beszállítóinak sem tudott fizetni. Végül a kormányközeli cég felvásárolta ezeket a kisebb követeléseket, hogy rátehesse a kezét az értékes eszközökkel rendelkező, eredeti alvállalkozóra.

A jogi elégtétel azonban nem egyszerű, a sikeres per feltétele a bizonyíték. Ki kell tudni mutatni az okozati összefüggést a hatósági zaklatás vagy piaci zsarolás és a cég bevételkiesése között. Ehhez hangfelvételek, e-mailek vagy dokumentumok kellenének. „Naponta legalább tíz megkeresést kapunk, de sajnos nagyon gyakran nincs semmiféle bizonyíték” – ismerte el Horváth Lóránt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Vox Populi: Nem 53-39, hanem 56-36 a valódi választási eredmény
Vox Populi egy bejegyzésben vette górcső alá a listás szavazatokat, szerinte a valós arányokat a levélszavazatok nélkül kapjuk meg. Felteszik a kérdést, hogy vajon hány 1945 utáni nem-kommunista választáson fordult elő Európában, hogy egyetlen párt a szavazatok 56 százalékát szerezte meg.
M.M. / Nagy Bogi - szmo.hu
2026. április 18.



A Vox Populi a Facebookon fejtette ki véleményét a választási eredményekről.

A poszt írója szerint: „Megjelent a 100%-os feldolgozottságú választási eredmény, eszerint a TISZA a hazai listás szavazatok 55,8, a Fidesz 36,3, a Mi Hazánk pedig 5,9%-át szerezte meg.”

Úgy véli, bár a hatóságok és a sajtó egy másik, 53:39 arányú eredményt kommunikálnak, a lényegi eredmény a levélszavazatok nélküli, belföldi voksokból áll össze.

A levélszavazatok szerepéről azt állítja: „Hogy a levélszavazatok mennyire lényegtelenek, és legfőképpen csak egy külhonban eljátszott pajzsraemelési rituálét és propaganda-célokat szolgálnak, azt legjobban abból lehet látni, hogy a levélszavazatok idén már 5,6 százalékát tették ki az összes listás szavazatnak, de a 199 parlamenti mandátumból csak egyet vagy kettőt befolyásoltak, tehát vagy fél, vagy egy százalék volt a súlyuk.”

Szerinte az sem egyértelmű, ki a levélszavazók képviselője a parlamentben, és kétségesnek tartja, hogy ez a Fidesz listavezetője lehetne, akinek állítása szerint rajtuk kívül kétmillió belföldi szavazót is képviselnie kell. A poszt szerzője kifejti, hogy a levélszavazóknak azért csekély a befolyásuk a parlament összetételére, mert magyarországi lakóhely hiányában egyéni választókerületi szavazattal nem bírnak.

Azt viszont problémásnak tartja, hogy állítása szerint „törvénytelen körülmények között zajlik a levélszavazás, és a végén még az se világos, hogy ugyan ki képviseli ezeket az embereket a magyar parlamentben.”

Megoldási javaslatként felveti, hogy „egy arányos választási rendszerben ezt a problémát is igazságosabban lehet megoldani, mint az egyéni választókerületes rendszerben.”

A bejegyzés végén egy gondolatébresztő kérdést tesz fel olvasóinak: „vajon hány 1945 utáni nem-kommunista választáson fordult elő Európában, hogy egyetlen párt a szavazatok 56%-át szerezte meg?” A poszt írója azt ígéri, másnap megadja a választ, és egyúttal meghívja követőit egy sörre a Városligetbe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: