Budapesti közönségét is elvarázsolta Chris Hadfield űrhajós
A Budapest Brain Bar jövőbenéző konferencia keretében a Nemzetközi Űrállomás volt parancsnoka tartott előadást a Szent István Bazilika előtt.

Körülbelül 500 ember gyűlt össze a Szent István téren felállított színpad előtt, amelyen először, felvezetésképp, felcsendült a Brain Bar himnusza, egy vegyeskórus előadásában. Ezután a világ első kanadai űrhajósa, Chris Hadfield lépett a színpadra.

A rutinos előadóként is ismert volt asztronauta pedig gyorsan Magyarország, Budapest és környékének méltatásába kezdett. Természetesen az általa, az űrből készített képek segítségével az apró részletek kiemelésével. És ezzel fel is vezette, hogy szerinte miről szól igazán a Brain Bar: a tudatos emberi döntésekről, és hogy azoknak milyen hatása van a minket körülvevő világra, hogyan építjük vagy romboljuk a környezetet.

Mert az űrből minden egyben látszik, olyan perspektívába kerül az ember, amelyre máshogy nem lenne mód. És talán ez is az indoka annak, ami miatt az ember beül egy
A szabadtéri színpad előtti közönség pedig itt kezdett el teljesen elnémulni és figyelte az előadó minden szavát. Körbenézve nem láttam olyat, aki a telefonját nyomkodta vagy bármi mást csinált volna. Több száz szempár szegeződött a színpadra.
Na, ilyen rutinos és szuggesztív előadó Chris Hadfield.

Igaz, ami igaz, az űrutazás témája már önmagában is elég érdekes. Fel is hívta az egybegyűltek figyelmét, hogy aki csak teheti, menjen el egy űrutazásra. "Odafönt a súlytalanság egy olyan játék, ami soha nem romlik vagy fogy el" - emelte ki azt a jelenséget, amit a legjobban szeretett. Az űrséta utána természetesen.

A lenyűgöző, űrből készült képek mellett ott volt egy 9 éves kisfiú képe is, aki egy dobozban ülve már űrhajósat játszott. Hadfield 9 évesen hitte el először, hogy a lehetetlen valójában lehetséges, amikor látta a Holdra lépni Neil Armstrongot 1969-ben. Akkor döntötte el, hogy űrhajós lesz, és az egész életét feltette azért, hogy egyszer kiléphessen egyszer a semmibe több száz kilométerrel a Föld felett. Szerinte nagyon fontos, hogy a szülők semmiben se akadályozzák a gyermekeiket. Neki is csak úgy sikerült, hogy űrhajós terveit az első pillanattól elfogadták szülei.

És ez az eltökéltség kell ahhoz, hogy valami igazán új, és forradalmi szülessen meg. Amikor először repült az Atlantis űrsiklóval, akkor 1:38-hoz volt az esélye annak, hogy már a felszállást sem élik túl.
Ha az Air Canada ilyen mutatóval működne, akkor 16 repülőgépük zuhanna le naponta.

Ez a szintű elhatározottság kell egy ilyen vállalkozáshoz, és persze a technológiába vetett bizalom és a körülmények teljes ismerete. Ami azt is jelenti, hogy módszeresen készültek minden alkalommal az összes rosszra, ami csak megtörténhet. Nem keresztet vetve léptek be a kilövőállásra, hanem szinte várták, hogy egyszer minden elromlik és akkor jöhet majd az előre kigondolt megoldás.
- fogalmazta meg Hadfield mennyire is magukra vannak odafönt hagyatva. Ott nagyjából így nézett ki a fontossági sorrend: életben maradni, egyben tartani az űrállomást, hazaérni egyben és rögtön jelentkezni a következő útra. Ja, és elvégezni a NASA által előírt feladatokat.

De mindez nem jött volna össze ha tucatnyi - egymással egyébként fasírtban levő - nemzet és tudósok, szakemberek ezrei nem dolgoznak és gondolkodnak együtt, nem megtorpanva a kudarcoktól.
Példának hozta fel Elon Muskot és a Space X programot, amelynek keretében már háromszor sikerült épségben visszahozni hordozórakétát egy mobil kilövőállomásra a fellövés után. Ezzel mutatva az utat előre egy gazdaságos, környezetbarát(abb) és talán egyszer mindenki számára elérhető űrutazás felé.

Az előadás végén válaszolt néhány kérdésre majd újra felcsendült David Bowie halhatatlan szerzeménye a Space Oddity, amelyet egyszer eljátszott a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén és a Földön is 700 ezer kisiskolás közreműködésével.
VIDEÓ: Dawid Bowie Space Oddity című dala Chris Hadfield előadásában a Bazilikánál: