KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Borzasztó körülmények között mentette meg háborús sérültek életét két héten át egy ukrán idegsebész és gyerekorvos felesége

A Kijev mellett Bucha kórházában rekedtek, ahová folyamatosan érkeztek a megsérült emberek. Végül sikerült kimenekülniük a betegekkel együtt, mielőtt az oroszok elfoglalták volna a kórházat.


Számos ember életét mentette meg egy kijevi idegsebész és gyermekorvos felesége az ukrán fővárostól 24 kilométerre lévő Bucha kórházában - számolt be róla a Daily Mail.

Andrij Szviszt, a kijevi Romodanov Idegsebészeti Intézet specialistája és gyermekorvos felesége konzultációk miatt utaztak a fővárosból Buchába, ahonnan aztán nem is tudtak hazatérni két hétig a harcok és a rengeteg háborús sérült miatt. Legközelebbi barátaikat arra kérték, ha esetleg nem élnék túl, fogadják örökbe 5 és 2 éves gyerekeiket.

Ha már ottragadtak, igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a Központi Irpen Kórházba érkező sebesültekért. A 35 éves Olga segített a sérülések diagnosztizálásában, a sebek ellátásában, a 47 éves Andij pedig komolyabb műtéteket végzett.

Ő mentette meg például egy hétéves kislány életét, aki súlyos fejsérülést szenvedett egy orosz támadásban. A Kijev külvárosában élő családja kocsival menekült a harcok elől, de belefutottak a lövöldözésbe. Csak az apa úszta meg sértetlenül, a kislány fejébe szilánkok fúródtak, bátyja és édesanyja pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy már nem tudták megmenteni az életüket. A kislány azonban Svisztnek köszönhetően életben maradhatott egy nehéz, háromórás műtét után.

"Nagyon súlyos, életveszélyes sérülés volt. Örülök, hogy túlélte. Szörnyű megfelelő orvosi felszerelés nélkül, folyamatos bombázás közben embereket műteni"

- mondta az idegsebész.

A kórházban egyáltalán nem voltak ideális körülmények az ilyen súlyos betegek ellátásához. Volt, hogy nem volt víz, kannából kellett vizet önteniük, hogy kezet tudjanak mosni, és sokszor az áram is elment. A bent lévők folyamatosan hallották a repülőgépek hangját és a rakétakilövéseket az épület felett. A személyzet nyílt tűzön főzött ételt, és fáklyákkal világítottak, hogy energiát spóroljanak a kórházi generátoroknak. Volt, hogy a CT-vizsgálatokhoz sem volt elég áram, ezért Szvisztnek a röntgenfelvételekre és saját képességeire kellett hagyatkoznia.

"Néha abban a helyiségben aludtunk a padlón, ahol műtöttünk. De volt, hogy nem is tudtunk aludni a közeli robbanások miatt. Olyan volt, mintha a frontvonalban lettünk volna: amikor lefekszel, nem tudod, hogy felébredsz-e"

- mondta.

Feleségével együtt megfogadták, hogy a legsúlyosabban sérült gyerekek nélkül nem fogják elhagyni a buchai kórházat. Végül 19 gyerekkel együtt menekültek ki onnan mindössze két nappal azelőtt, hogy az oroszok elfoglalták a kórházat.

"Nem dicsekszem, de mindenkit megmentettünk, akit meg tudtunk menteni, ez hatalmas eredmény. Senki sem hitte, hogy ezek a komoly fejsérülést szenvedett emberek túlélhetik ezt, de mindannyiuknak sikerült"

- mondta az idegsebész.

Csak egyetlen sérült halt meg, egy férfi, akit géppuskával lőttek meg, egy golyó pedig a gerincvelejébe fúródott. Három nappal később jutott el buchai kórházba, ahol már nem tudtak segíteni rajta. Szviszt szerint egy tűzoltó életének megmentése volt a legnehezebb feladat, aki a közeli Hosztomelben sérült meg, amikor az oroszok állítólag a megsebesült katasztrófavédelmi dolgozókat akarták megölni. A férfit is meglőtték, egy golyó a karjában, egy pedig a fejében volt. Végül egy ötórás műtéttel sikerült megmenteni, de továbbra is kórházi kezelésre szorul, és hosszú rehabilitáció vár rá.

Az a fiatal lány is életben maradt, aki súlyos fejsérülést szenvedett, de csak két nap múlva sikerült eljutnia a kórházba. Húgával együtt indultak el, de ő olyan rossz állapotban volt, hogy útközben meghalt. Nővére is már majdnem haldoklott, amikor beért a kórházba, vérátömlesztésre volt szüksége, de szerencsére túlélte.

Az idegsebész és kollégái mentették meg azt a 9 éves kislányt is, akinek a fotója már bejárta a világsajtót. Mi is megírtuk, hogy a kis Sashát meglőtték a karján, amikor családjával együtt kocsival akartak elmenekülni Hosztomelből, de útközben tüzet nyitottak rájuk az orosz katonák. Az apa meghalt, az anya és két lánya pedig két napig egy pincében rejtőzködtek, mielőtt egy férfi segített volna nekik eljutni a kórházba. A kislány karja akkor már nagyon rossz állapotban volt.

"Azonnal a műtőbe vittük Sashát. Mondtam az édesanyjának, hogy nem biztos, hogy meg tudjuk menteni a lánya karját. Ő pedig nyugodt, csendes hangon csak annyit mondott: 'mentse meg a lányom életét'. Se könnyek, se pánik"

- mesélte Olga.

Sasha karját végül amputálni kellett, de az életét megmentették. A történtek után is azt mondta: "Nem tudom, miért lőttek meg az oroszok. Remélem baleset volt, és nem akartak bántani."

Öt nappal a műtétje után sikerült kimenekíteni a sérülteket és az orvosi személyzetet a kórházból. Két busszal vitték őket, a legsúlyosabb sérülteket a padlóra fektették a hétórás út alatt.

"A gyerekek sírtak, mert féltek a fegyverropogástól. Mi meg azért féltünk, mert nem tudtuk, hogy élve el tudjuk-e vinni őket egy biztonságos helyre"

- mondta Szviszt.

Végül szerencsésen eljutottak egy ukrán ellenőrzőponthoz, ahol a katonák alig akarták elhinni, hogy épségben el tudtak jönni odáig Buchából, a heves harcok ellenére. A betegeket kijevi kórházakba szállították. A kis Sasha pedig Olaszországba ment a családjával, ahol ismét megműtötték, már lábadozik.

Az idegsebész azt mondta, félelmetes volt számára ez a két hét. Nagyon haragszik az oroszokra, akik ennyi szenvedést okoznak Ukrajnának.

"Embertelen módszereket alkalmaznak. Ez nem háború, ezek nem katonák - az igazi katonák nem viselkednek így. Ők az orvosokat, a mentősöket is célba veszik, civileket ölnek. A holttestek az utcákon hevernek, mert nem engedik, hogy eltemessék őket. Nem engedik az embereknek, hogy autót használjanak, gyaloglásra kényszerítik őket. Annyira gyűlölöm őket, mindannyiukat rács mögé kellene zárni"

- jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: