„A fa kérdése nem racionális, hanem érzelmi vagy még inkább szellemi kérdés” – Interjú Bojár Iván Andrással
Alig volt idősebb nálam, amikor egyetemi éveimben művészettörténetre tanított, persze akkor is az építészetet állítva a központba. Alapított folyóiratot, indított mozgalmat Budapestért, ezenkívül rádiós és televíziós műsorokat is jegyzett. Most a Balaton-felvidéken él, korántsem remeteéletet. Elsősorban a fakitermelés könnyebbítését célzó kormányrendeletről beszélgettünk.
– Fűtöttél fával?
– Itt Szentgyörgyhegyen egy kemencém van, itt azzal fűtök, igen. De hozzáteszem, hogy egy másfél éves, száraz tüzifa olyan tisztán ég, hogy nincs is füstje. He belegondolunk, ennek a karbonlábnyoma adott esetben kisebb, mint az elektromos fűtésé. Mert az az áram, amit felhasználunk, keletkezhet akár kőolajat vagy gázt égető erőművekben is. De ezzel nem ezt a mostani helyzetet akarom relativizálni. Csak jelzem, hogy nálam sosem volt bevezetve a gáz, egy vagyok abból a 25 százaléknyi magyar polgárból, akiknek ez az egyetlen fűtési mód.
– És a fán sosem volt rezsicsökkentés, a tüzifa ára durván megugrott az utóbbi években.
– Brutálisan. Én még tanácstalan vagyok, nem tudom hol és hogyan húzom ki a telet.
– Pesten is van lakásod.
– Igen, más lakik benne. Nem akarok két lakásban lakni, egyrészt óriási karbonlábnyoma van, ha az ember két helyen lakik, és sokkal drágább is.
– Akkor marad a fa és Szentgyörgyhegy?
– Nyilván. Esetleg, ha télidőben egy helyiségbe húzódom, akkor a kemence mellé beállíthatok rásegítésként egy elektromos radiátort, ha kell.
– Létrehoztál egy szervezetet, 10 millió Fa néven, azzal a céllal, hogy minél több fát ültessetek. Időközben kiderült, hogy a kormány majdnem minden akadályt felszámolt a fakitermelés elől, hogy tüzelőt biztosítson télre az embereknek. A te válaszod egy szervezkedés, a Ne vágj ki minden fát csoport.
– Amikor kijött ez a rendelet, akkor a szervezetünkből, meg annak környékéről rengeteg kétségbeesett üzenet érkezett, hogy úristen, most mi lesz. Apokaliptikus érzelmi állapotba került sok ember. Nem volt mese, ki kellett alakítani egy álláspontot ennek kapcsán, noha a 10 millió Fa nem egy protest szervezet.
Nem tudom pontosan megmondani, mennyi fát ültettünk eddig, olyan negyedmillió lehet. Csak mire összeszámolnánk, hogy éppen hol tartunk, valahol valakik már megint ültettek.
– De azt írod, még lesznek akcióitok. Mire számítsunk? Ha nem protest szervezet vagytok, ez azt jelenti, hogy még több fát ültettek?
– Egyrészt igen. Ha valami veszteség ér, én olyan vagyok, hogy még több energiát érzek magamban, hogy magasabb fordulatszámra kapcsoljak. De meg kell akadályozzuk, hogy ez a rendelet érvényre jusson, hogy az erdőgazdaságok ezt szervilis módon végrehajtsák. Ráadásul szakemberek szerint úgy tűnik, hogy
Nekem úgy tűnik, hogy vagy a gázmizériából fakadó para hozta létre ezt a rendeletet, vagy ez az egész csak ürügy. Ürügy a gáz, ürügy a háború is, és valami egészen másért született a rendelet. És ezt alátámasztani látszanak az úgynevezett Mészáros Lőrinc üzletileg helyzetbe hozott kályhagyáráról, Zámbó államtitkár védett területeken fokozandó kitermelést szorgalmazó miniszterének írt levele, a volt parkolási maffia erdészeti üzletekben való megjelenése.
Ugyanis értelmezhetetlen az, hogy amikor valamikor augusztus elsején bejelentik, hogy megvan a szükséges gázmennyiség nyolcvan százaléka, és még vásárolnak, hogy meglegyen a teljes mennyiség, akkor miért kellene az erdőket kivágni?
Úgy, hogy nincsen telepítési kötelezettség sem. A kommunikációs zavarosban jól lehet halászni.
– Ez egy vészhelyzeti felhatalmazással hozott rendelet, ha jól tudom...
– Abszolút. Mégpedig az egész Európában párját ritkítóan egyedülálló háborús vészhelyzeté. Van az erdőtörvény, ami sok évtizedes, évszázados tapasztalatokon alapul. Ez is hordoz magyar sajátosságokat, például eddig is engedélyezett vágást természetvédelmi területen.
Ez más országokban nem fordulhatna elő. De akkor is, ennek volt egy kialakult gyakorlata és egyensúlya, szabályozottsága. Most ezzel a rendelettel ezt is felrúgják. És ahogy mondtam, energetikai szempontból nem is szükséges.
– Néhány évvel ezelőtt a ligetvédők egy maroknyi fát sem tudtak megvédeni. Hogyan tudunk több százezer fát megvédeni most, ha akkor az sem sikerült?
– A ligetvédelem kapcsán szimbolikus állítások feszültek egymásnak. Az egyik azt mondta, hogy itt van ez a kétszáz éves park, nemzeti kincs, így álmodták meg az eleink, tartsuk is így meg. Míg a másik oldal azt állította, hogy ide kultúrát hozunk, mindenáron. Fel is épültek a csilivili paloták és még ültettek is sok zöld növényt, tehát talán-talán egyensúlyban vagyunk,
Itt nem kulturális állítások állnak egymással szemben, hanem az élet, meg a pusztítás. Százötven éve nem volt ilyen aszály ebben az országban. Brutális erővel mutatja meg magát a klímaváltozás, a globális klímavészhelyzet (amit Magyarországon nem vagyunk hajlandóak elismerni, noha minden más vészhelyzetet szeretünk kihirdetni). Miközben a kormányzat egy másik sztorit kommunikál, az emberiség sztorija éppen ez. Amit Attenborough mond. És mostani, a magyaroknak szóló üzenetében Jane Goodall. De nemcsak ő. Az utca embere is: klímavészhelyzet van!
Az egész kormányzásnak már rég erről kellene szólnia. Erdőirtás helyett például intenzív erdőtelepítés kellene. Persze ebbe bele tudnak kötni, hiszen elvben van egy cél arra, hogy az eddigi 21 százalék helyett 27 százalék legyen az erdőkkel borított terület Magyarországon. Bizonyos lépéseket tesz is valóban a kormány ennek érdekében, persze korántsem annyit és korántsem olyan dinamikával, mint amennyire ünnepli. Össze sem hasonlítható más civilizált országok erdőtelepítési gyakorlatával.
– Nem lehet, hogy a kormány rendelete csak egy opció? A vészhelyzet kommunikálása csupán? Kommunikációs tarvágás, hogy később kiderülhessen, hogy lám mégsem volt erre szükség?
– Ez lázálom. Már az is, hogy bárhol tarvágással irthatják az erdőket, pótlási kötelezettség nélkül. De ha ehhez hozzáadjuk azt is, hogy a kormány szándékai szerint a nemzeti parkok területéből is el lehet adni területeket, akkor nem tudom, mire gondoljak.
Szerintem, ha ezt komolyan mérlegre teszik, és mérik, márpedig mérik, akkor érzékelik, hogy ez nagyon kockázatos lépés. Ez többet vihet, mint amennyit hoz. Én mástól tartok. Szerintem a haszonlesésen túl hozzájárul ehhez az elképesztő kormányzati kapkodás és hozzá nem értés. És vannak nagyon rossz beidegződések, amiket az elmúlt 12 év fa és erdőirtásai már megmutattak.
– Úgy értsem, hogy a sebtiben levágott és beraktározott fák lesznek ennek a vészhelyzetnek a tizenötezer lélegeztetőgépe?
– Benne van ez is. Én nem fogalmazok így, de benne van, hogy valami ilyesfajta trükkök lehetnek. Legalábbis ajtót nyit ennek.
– Hogyan lehetne másként csinálni?
– Én nem akarok úgy tenni, mintha okosabb lennék bármelyik újságolvasó embernél. Pontosan annyit tudok erről, mint bárki más. Bennem az szüremlik le, hogy nem tudom, hogy akkora bajban vagyunk-e, mint amekkorát itt mondanak nekünk. Néha van gáz, néha nincs gáz. Van gáz, de eladjuk a szerbeknek. Nincs gáz, ezért hétszeres áron kell vennünk. Nem értem. Nem tudom, van-e energetikai oka ennyire félni?
Tehát nem tudom, van-e akkora probléma, vagy sem. De ahogy mondtam, hogy halászni úgy istenigazából a zavarosban lehet, pláne ha az a zavaros mesterségesen van előállítva.
– Visszatérve a mozgalomhoz. Mi jön most? Hozzá láncoljátok magatokat a fákhoz? Hogyan lehet átütni az apátia falait, és erővel tiltakozni most?
– Számomra a fa kérdés nem racionális, hanem érzelmi, vagy méginkább szellemi kérdés. Felolvasok neked gyorsan egy verset, ami ezt szemléletesen elmondja. Ez egy Ratkó József vers, az a címe, hogy Ember, fa.
Minden emberben fa lakik, ágaira fészkel a hit, s dalol, mint valami madár, míg le nem üti a halál.Minden fában lélek lakik, az emeli az ágait, és fészket óv, szélnek feszül, s szenved – már majdnem emberül.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tényleg mindannyiunkban ott van a fa. És ha elmegy az ember a pszichológushoz, meg is kéri, hogy rajzolja le. És minden népdalban benne van, minden népmesében és minden népművészeti ábrázolásban ott van a fa. Minden gyerekrajzban is.
Emiatt azt gondolom, hogy ennek nekimenni nem bölcs dolog, és az embereknél ez átüti azt a falat, amiről beszélsz. Én, bár lehet, hogy ez az én buborékom, de nem tudom kinyitni úgy a gépemet, hogy ne ez jöjjön velem szembe, hogy az emberek kétségbeesetten tiltakoznak az erdőirtás ellen. Lehet mások, más buborékban élnek, de én bizakodom.
Nekünk van egy szlogenünk: Éljen az élet! Ezt azért mondjuk, mert a fa a földi élet egyik garanciája. Nincs élet, ha nincsenek fák. Nemcsak az erdőkre, de minden egyes fa egyedre vigyázni kell, mert nagyon nagy baj jön. Aki ennek ellenében cselekszik, az nem érti az életet, vagy nem értékeli az életet. Az az élet ellenében megy.
Ami a mostani rendeletben van, nemcsak a tarvágásokról van ott szó. Hanem arról is, hogy az eddigi vágási időszakokon kívül is engedélyt ad rá.
Elviekben ott a minisztériumokban szakemberek vannak, akiknek tudni kell, hogy ezek a szempontok léteznek. Nem lehet egy dolgot kiragadni és a többi tényt figyelmen kívül hagyni. Pláne nem ülhet minden életszempontra rá a pénz kizárólagos érdekszempontja.
Visszatérve arra, hogy mi nem vagyunk protest szervezet. Mi ültetni akarunk, dolgozni akarunk, fákat akarunk telepíteni a gyermekeink számára, a földi élet holnapja számára. Tízmilliót szeretnénk ültetni és nem hagyjuk, hogy közben százmilliót elpusztítsanak.
