Bod Péter Ákos: A politikailag nem erős Sulyok Tamás vagy más állami vezető elmozdításánál az üzleti világnak fontosabb a központi bank ügye
6000 milliárd forintnyi uniós támogatás felszabadításáról született politikai döntés Magyar Péter és Ursula von der Leyen között. Bár ez nem jelenti azt, hogy ezt a pénzt automatikusan ki is fizetik, megnyílt az út az uniós pénzek hazahozatala előtt. Ez hatással lehet a magyar gazdaság helyzetére és az ország megítélésre is. Ugyanakkor Sulyok Tamás köztársasági elnök szerint alkotmányos válság fenyeget, miután Magyar Péter többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó lemondani, és a miniszterelnök hétfőn azt közölte, egy hónapon belül az alaptörvény megváltoztatásával mozdítják el pozíciójából.
Hogyan hathat ez a konfliktus a Magyarországgal szembeni piaci bizalomra és a forint helyzetére? Mit jelent a múlt héten kötött uniós megállapodás, és mekkora esély van arra, hogy ez a 6 ezer milliárd forint valóban megérkezik? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákos közgazdásszal, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökével.
— 6000 milliárd forintról van szó. Jól értjük, hogy ez nem azt jelenti, hogy a pénz holnap megérkezik, hanem azt, hogy megnyílt a lehetőség a lehívására, mert megállapodtak a feltételekben?
— Igen, így van. A lehetséges maximális összeg önmagában meglepetés, mert azt gondolhattuk, hogy egy része gyakorlatilag elveszett, de a mostani tárgyalások eredményeként most még minden pénzért lehet dolgozni. Kell is, mert a kimenő kormány nem volt hajlandó – sem képes – teljesíteni a lehívási feltételeket. Pedig ezek teljesen egybevágnak azokkal, amelyekkel Magyarország belépett az Európai Unióba: jogállamiság, korrupció elleni fellépés, az európai jogrend betartása. Ezt várják el az EU-ban mindenkitől, és ezeket sértette meg sorozatosan, évek hosszú során át a korábbi magyar kormány.
Most úgy néz ki, hogy a von der Leyen–Magyar Péter megállapodás értelmében a lehető legjobb esetben a teljes összeghez előbb-utóbb hozzá lehet jutni.
— Mit jelent az, hogy „előbb-utóbb”?
— Itt különböző kategóriák vannak. Az egyik az úgynevezett RRF, tehát a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap, az EU rendkívüli, egyszeri pénzügyi konstrukciója, megszabott időtávval, amely mindenkinek lejár. Nemcsak Magyarországnak, hanem mindenkinek. Ez esetben jóindulattal sem lehet felmentést adni egy tagállam számára, a kormányváltásra vagy más belső okra hivatkozva, mert az összes többinél is vannak különböző elmaradások. Ezért a következő napokban óriási munkát kell elvégeznie a magyar kormányzatnak, majd annak a brüsszeli bürokráciának is, amelynek a munkatársai nyáron egyébként el szoktak menni nyaralni, mint minden rendes köztisztviselő.
Megeshet, hogy a projektpénzek egy részéhez már így sem lehet hozzáférni. Ám a csomagnak másik része a hitel. Az szintén nagyon fontos Magyarország számára, mert kedvezményes, uniós kondíciók szerinti hitelről van szó. A magyar államnak az eddigi devizaadósság törlesztése miatt szüksége van pénzre, és az Orbán-kormányok alatt egyre drágábban és rosszabb feltételekkel lehetett csak finanszírozni ezt a hatalmas államadósságot. Ez a hitel tehát lehívható, míg a másik rész, amely projektekből áll, technikailag bonyolultabb. Nehéz előre látni, hogy mennyi jól kidolgozott projektet sikerül benyújtani a következő hetekben, mennyit fognak elbírálni, és ha elfogadják, annak mekkora hányada fog megvalósulni. De mindezt elmondva az, hogy az áprilisi választások utáni magyar kormány kemény munkával képes visszaállítani a tagsági viszonyunkhoz szükséges, és a magunk számára is elsőrendűen fontos jogi keretet, önmagában óriási eredmény, és így fontosabb is, mint az a pénzalap, amikről most beszélünk.
— Maradjunk még az RRF-nél. Tudunk olyan projektekről, amelyeket az RRF-ből finanszíroztak volna, a magyar állam brüsszeli forrás híján már előfinanszírozta őket, és be is fejeződtek. Ilyenkor automatikus a lehívás?
— A projektek állásának, készültségi állapotuk megítéléséhez részletes technikai ismeret kellene. Ha a projekt rendben van, elkészült, elkezdték finanszírozni, és átadják az uniós apparátusnak, majd a jogi és pénzügyi vizsgálaton júliusban átmegy, akkor azt gondolom, hogy kipipálják, és a dolog rendben van.
Ezt kívülről nem lehet tudni, ezt talán még az sem tudja egészen, aki most a hivatalba bekerült. Abban azonban biztos vagyok, hogy a miniszterelnök éjjel-nappal hajtja ezt a pénzt, az apparátusnak nem sok nyaralása lesz Magyarországon.
— Az előző kormány a kieső uniós pénzeket drágább ázsiai vagy arab hitelekkel próbálta pótolni. Mennyit veszítettünk eddig csak emiatt?
— Rengeteget. Ha vesszük a lengyel vagy a cseh állam finanszírozási költségeit, nem Németországot mondom, a Szövetségi Köztársaság kamatfeltételeit, eddig is rengetegbe került eddig hozzájuk képest. Ez uniós hitelkerethez való hozzáférés eredményeként most már nem kell ezekhez a költséges forrásokhoz fordulni. Valamint nem kell próbálkozni azzal az úgynevezett amerikai védőhálóval sem, amit Orbán emlegetett. Ha valaha létrejött volna, amit kétlek, akkor is sokkal rosszabbak lettek volna a pénzügyi feltételei. Az említett veszteség mindenképpen százmilliárd forintos nagyságrendű tétel. Az már egy érdekes szakmai kérdés, hogy ha az RRF kedvezményes hitel bejön, van-e olyan most élő drága kölcsönszerződés, amit lehet előtörleszteni. Nem volna rossz, mert ismerünk olyat, ami 30 éves lejáratú, a 2050-es években jár le, majdnem 7%-os kamatozású dollárban.
A megtakarítás pontos mértékét így nem merem megtippelni, de arra a kérdésre, hogy ez jelent-e könnyítést a magyar államnak, a magyar adófizetőknek, az utca emberének, a válaszom az, hogy nagyon is.
— Csak hogy tisztán lássunk: ez nem azt jelentené, hogy az RRF-hitelből történne az előtörlesztés, hanem azáltal felszabaduló költségvetési forrásokat lehetne átcsoportosítani, igaz? Hiszen az EU nem finanszíroz közvetlenül államadósságot.
— Ha beérkezik a hitel, bekerül a devizatartalékba, viszont akkor annyival kevesebb hitelt kell felvenni a piacon, amikor a megelőző években felvett hitelek egy része lejár. És ahogy említettem, az is lehet, hogy a megnövekedett likviditásból a legdrágább hiteleket le lehet cserélni. Ezek összetett technikai ügyek, de a lényeg az, hogy a Magyar-kormány által elért kedvezményes uniós hitel, a 3,5 milliárd euró önmagában óriási könnyebbség.
A támogatási keret terhére pedig számukra nagyon fontos célokra lehetett pályázni, mint amilyen az energiatakarékosság, a digitalizáció, az infrastruktúra-fejlesztés. Tehát pont olyan területek, amikre így is, úgy is kellett volna költeni. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez uniós támogatás keretéből történik, vagy a magyar adófizetőknek kell kigazdálkodniuk.
— Az új kormány megalakulása óta a forint árfolyama látványosan erősödött. Mivel ezek a pénzek euróban érkeznek, ez érinti a forint árfolyamát?
— Inkább azt mondanám, hogy a forint árfolyama azért erősödött meg látványosan a választást követően, mert a Magyarországot övező kockázatok egy része eltűnt. Ugyanis, ha Orbán maradt volna, akkor szédületes sebességgel robogtunk volna a pénzügyi csőd felé. Ennek vége. És bár az exportőrök most panaszkodnak a hirtelen megerősödő árfolyamra, de mindenki más számára azt is jelenti, hogy
Ezzel egy trend is megszakadt, hiszen az euróhoz képest a forint elvesztette értékének jelentős részét négy év alatt, és most ezt a négyéves veszteséget négy hét alatt visszaszedte a választást követő napokban. Erre jött most az uniós forrásokhoz való hozzáférésről szóló új hír
— Ilyen sokat számított ez a bejelentés?
— Nemcsak ez. Már a von der Leyen–Magyar Péter megállapodás bejelentése előtt is volt egy nagyon fontos fejlemény. Az új magyar kormány határozottan szóba hozta az uniós belső körnek számító eurózónába való belépést, amely szerepelt a Tisza választási programjában. A valutaunióba való bekerülés nemcsak devizacserét jelent, hanem azt is, hogy a magyar pénzügyminiszter majd ott ül azok között, akik a pénzügyeket intézik, és a Magyar Nemzeti Bank elnöke is képviseli Magyarországot az Európai Központi Bankban.
Az euró-átvétel azonban hosszú folyamat és a megvalósulása még messze van. Előbb az kell, hogy megszülessen a belépési céldátum, amit természetesen alapos pénzügyi elemzésnek és egyeztetésnek kell megelőznie, onnantól kezdve viszont a tagjelölt ország rákerül egyfajta fogyókúrára. Ez azt is jelenti, hogy a hivatalban levő kormány felhagy azzal az eddigi gyakorlattal, mi szerint a választási évben a költségvetést ebek harmincadjára dobja, ahogy azt az Orbán-kormány megtette ’18-ban, ’22-ben és '26-ban is. 2014-ben csak azért nem szállt el a költségvetés, mert akkor nem lévén komoly ellenzéke, nem kellett lábon megvenni a szavazópolgárt. A többi említett esetekben azonban a Fidesz nem habozott tönkretenni az államháztartást azért, hogy a választást megelőző hónapok átmeneti pénzbőségében népszerű legyen.
— Most azonban vége az aránylagos nyugalomnak, a kormányfő éles csörtéje a köztársasági elnökkel nem ronthat az eddigi bizalmon?
— Szerintem nem. A forint ereje mögött ott áll néhány alapvető, masszív tényező. A legfontosabb maga az euróátvétel napirendre kerülése. Az oda vezető pálya, ahogy említettem, olyan fogyókúra vagy inkább tréning, amelynek a végén pénzügyileg erősebb, válságállóbb lesz a gazdaság. Az új tagállamok közül heten már átestek ezen a folyamaton, és láthattuk, hogy az euróátvételi mindenhol árfolyamerősödéssel járt középtávon. Továbbá, amiről szintén szó esett, már idén, de főleg jövőre erősiti az árfolyamot az EU-alapok kifagyasztása. A mai üzleti érdeklődés Magyarország iránt nem egyszerűen szimpátia: azt jelenti, hogy ismét érdemesnek látszik befektetni ide, mivel a jogi, politikai bizonytalanságnak vége. Ami az aktuális politikai csatát illeti:
Lengyelország esetében zavaró a kettősség a politika csúcsan, ám az elnöknek ott szélesebb jogkörei vannak, politikailag jelentősebb tényező, mint a jelenlegi magyar köztársasági elnök. Emellett persze jobb lenne, ha a Sándor-palota mostani lakója belátná a helyzete tarthatatlanságát, és nem provokálná ki a jogi kikényszerítést.
