Bod Péter Ákos: Senki sem gondolta volna, hogy idáig fajulnak a dolgok
Hétfőn bombaként robbant a hír, hogy a világ egyik legjelentősebb és legjobban informált üzleti lapja a Financial Times szerint egy, az Európai Tanács főtitkárságán készült dokumentum szerint Brüsszel a totális támogatásmegvonás felvetésével szabotálná a magyar gazdaságot, ha a magyar kormány egyedüliként az uniós tagországok közül nem járulna hozzá, hogy az Európai Unió egy közös megoldás keretében pénzügyileg támogassa Ukrajnát. A lap szerint az általuk megismert dokumentumban felvázolt startégia azon alapul, hogy a magyar gazdaság gyenge lábakon áll, magas az államháztartási hiány, az infláció, és az egész EU-ban a legmagasabb adósságszolgálati kifizetésekre fordított összeg. Amennyiben „az állam- és kormányfők nyilvánosan bejelentenék, hogy a magyar miniszterelnök destruktív hozzáállására való tekintettelelképzelhetetlennek tartják, hogy az EU pénzügyi forrásokat folyósítson Budapestnek”, az megingathatná a befektetői bizalmat, gyengítené a forintot és még nehezebb helyzetbe hozná a költségvetést.
Estére kiderült, hogy a Financial Times egy belső használatra szánt elemzésből dolgozhatott, amiben azonban nincs semmilyen konkrét terv Magyarországgal szemben. Bod Péter Ákossal arról beszélgettünk, mennyi a realitása, hogy egy ilyen totális támadás valóban bekövetkezzen.
– Szerintem a felröppent hír inkább része annak a szellemi és taktikai küzdelemnek, amelyet a magyar kormány és az uniós intézmények egymással játszanak, mert azt gondolom, anélkül, hogy pontosan ismerném a jogi szabályozást, hogy az a fajta fenyegetés, amit megszellőztetett egyik vagy másik orgánum, az nem valósítható meg a szokásos úton,
A Bizottság technikai apparátusa elég sok okot találna arra, hogy megfogja a Magyarországnak szánt pénzeket, hiszen most is csak előleget tudnak folyósítani a viták miatt, de végül is mindig politikai döntés születik, és ahhoz pedig az kellene, hogy az összes rajtunk kívüli kormány támoassa ezt a döntést Akivel én beszéltem erről, szintén azt mondja, hogy ez valószínűleg inkább csak egy csetepé egy hosszú, elnyúló lökdösődésben.
– Ha mégis megszületne egy ilyen terv, annak milyen gazdasági következményei lennének? Tegnap a forint nem tért magához, a főbb részvények is lefelé indultak. Tehát már egy ilyen szivárogtatásnak is van egy azonnali hatása.
– Már az a tény megrázó, hogy ilyesmi felmerülhet Magyarország esetében, három évtizeddel a rendszerváltozás után, mert senki sem gondolta volna, hogy idáig fajulnak a dolgok. Valóban, ahogy ez felröppent, az amúgy is gyengülőben levő forint még tovább gyengült, holott igazából még nem történt semmi. Ha tényleg megszületne egy ilyen döntés, akkor is lennének a magyar kormány előtt korrekciós lehetőségek. Például olyan törvényeket kellene meghoznia, betartania és hitelesen gyakorolnia, amelyek ezeket az aggályokat legalábbis visszaszorítják. Ezen kívül
Ide tartozik az Ukrajnának címzett európai uniós támogatás megszavazása, és több más ehhez kapcsolódó ügy is. Elképzelhető, hogy a magyar kormány oszt és szoroz, és végül a taktikai játékából enged, mert például ami a svéd NATO-csatlakozást illeti, eddig semmi nyomós észérvet nem hallottunk, ami a magyar álláspontot alátámasztaná. De ha a magyar kormány nem képes engedni a taktikai játékából, és végül mégis születne egy jelentős döntés, akkor a pénzek tartósan megállnak. Nem tűnnek el, ezek félre vannak téve, de tartósan befagynak. Ez nyilván igen kellemetlen hír lenne, és erre kénytelenek lennének a hitelminősítő intézetek is reagálni. Akkor biztosan nem lehetne elkerülni a leértékelődést. Pedig
Ez azt is jelenti, hogy onnantól kezdve bizonyos befektetők, például a biztosítók nem vehetnének a saját szabályaik szerint magyar állampapírt. Ez azt jelentené, hogy még feljebb mennének a magyar hozamok. Amúgy is nagyon sokba kerül az államadósság finanszírozása, ez jelentősen tovább növelné a költségeket. Nem is mondom tovább, mert ez olyan kellemetlen szcenárió, amit persze fejben kell tartani, de a legjobb volna mindenképpen elkerülni, mert a magyar kamatfizetés egész Európában a legnagyobb arányú. Nagyobb hányada megy kamatfizetésre a nemzeti jövedelemből, mint a nagyon eladósodott görögök, vagy a meglehetősen eladósodott az olaszok vagy belgák estetében, és ez a teher csak tovább nőne egy ilyen kedvezőtlen fordulat esetén.
– Azt már láttuk az Európai Unió történetében, hogy adott esetben nagyon kemény nyomást tud helyezni egy tagállamára. Igaz, hogy az Görögország tagja volt már az eurózónának, amikor ez megtörtént, de nem lehet, hogy ehhez hasonló szcenárión gondolkoznak az Európai Unió vezetői?
– Valóban a görögök esete az érdekes, mert ott nyilvánvaló volt, hogy az uniós támogatás és a világbanki támogatás nélkül Görögország nem tudott volna talpon maradni pénzügyileg, és a támogatás fejében nagyon kemény intézkedéseket vártak el. A magyar kormányzat nem egészen ok nélkül, ismerve ezt a történetet, igyekezett mindig nagyon távol maradni a Valutaalaptól, és betartotta az úgynevezett 3 százalékos deficitkorlátot, mert ha nem tartja be, akkor uniós intézmények teljesen jogszerűen, közös felhatalmazásból, követelményeket fognak támasztani. A beszélgetésünk pillanatában az a furcsa helyzet van, hogy bele van írva a következő időszakra szóló törvényekbe, hogy idén be lesz tartva a 3 százalékos deficitkorlát. Persze a törvényt bármikor átírhatják, megváltoztathatják, nálunk rendeleti kormányzás van, tehát ez olyan sokat nem számít. Éppen a múlt héten a pénzügyminiszter már utalt is arra egy szakmai konferencián, hogy ahogy a dolgok kinéznek, lehet, hogy idén ez a vállalás mégsem sikerül. Ez rögtön azt is felveti, hogy egy ilyen esetben nem kell semmilyen politikai vita, semmilyen ideológiai tartalmú összeütközés, akár Ukrajna támogatásáról, akár másról, hanem egyszerűen az érvényes szabályok alapján a magyar kormány megsért egy közösen vállalt határértéket, nem egyedül, másokkal együtt nyilván. Ez önmagában is probléma. Ha azonban a kormány be akarja tartani ezt a három százalékot, akkor valószínűleg ebben az évben, de mivel választások lesznek, csak az év második felében, további kemény megszorítások szükségesek. Tehát akár blöff az a hír, amiről mi most beszélünk, akár nem, azt gondolom, hogy az év nagyon mozgalmas lesz gazdaságpolitikai értelemben, mert
Részben okkal, mert volt Covid, részben ok nélkül, választás és egyéb okok miatt szórta a pénzt, és most is nagyon költséges terveket szövöget: külső cégeknek nagyvonalú támogatását, olyan állami eszközvásárlást, ami nem halaszthatatlan: repülőtér, telefontársaság, bank, biztosító, stb. A magyar költségvetés ezt nem bírja, és ez most pukkadt ki, ebben az évben, így aztán akár van politikai izgalom, akár nincs, a költségvetés ad elég fejfájást a kormánynak, meg az elemzőknek is.
– Hogyan tudja a kormány előfinanszírozni vállalásai szerint azokat az elvileg uniós projekteket, melyekre nem érkezik meg a pénz, ha ilyen pénzszűke van?
– Sajnos én sem gondolom azt, hogy azok a számok, amelyek most a papíron szerepelnek, azok a végsők.
Miután itt nincsen parlamenti törvényhozás, hanem rendkívüli jogrend alapján dönt a kormány, hozzá is szokott ahhoz, hogy különösebb latolgatás, tárgyalás és egyeztetés nélkül nagyon gyorsan változnak a dolgok. Ez egyébként nehezíti a magyar folyamatok kiszámíthatóságát, és mint ilyen, rontja az ország megítélését. A pénzügyi megítélését is. Az elemzők, pénztulajdonosok nem egészen tudják követni, hogy mi van nálunk. Az uniós kapcsolatrendszer azért is roppant kritikus, mert a magyar kormányzat, egyébként helyesen, arra számít, hogy ezek a pénzek előbb-utóbb csak megjönnek, így hát bizonyos kiadási folyamatokat elindított, uniós támogatásra számítva előleget fizetett, hogy ne álljanak le a folyamatok. Ha az a pénz, kiesne végleg és jogilag, az abban a pillanatban megjelenik a hiányban. Most még nem jelenik meg a hivatalos hiányban, hiszen a pénzt elköltötték, de van mögötte egy ígéret. Tehát cash-flow alapon, pénzáramlás alapján persze ott a hiány, de azt lehet mondani, hogy ha azzal szemben áll egy követelés, ami azzal szemben előbb-utóbb bejön. De ha nem jön, akkor hirtelen minden költségvetési adat tovább fog romlani. Nem is mondom tovább, mert ezek mind egy irányba mutatnak, és ez az irány az, hogy a magyar költségvetés körül óriási gondok lesznek, és a pénzügyminiszternek fájhat a feje emiatt.
– Ez terv, amit az Európai Unió lebegtet, nem bizonyulhat kétélű fegyvernek? Ha már semmi sem köti a kormányt az Unióhoz, mert úgysem kapunk egy huncut vasat sem, akkor egy nemzeti konzultációval, vagy sima parlamenti döntéssel, holnaputántól kívülről nézhetjük az Uniót?
– A legnagyobb félreértés, hogy az uniós tagság legfontosabb vonatkozása a pénz, amit a költségvetésből kapunk, hiszen a tagországok nagyobbik fele nettó befizető. Amikor belépett Ausztria vagy Svédország, vagy Finnország előttünk, akkor tudván tudták, hogy ők mindig nettó befizetők lesznek. Tehát az egy plusz, hogy tekintettel a fejletlenségi szintünkre kisebb összegben járulunk hozzá, mint ország az Unió fenntartásához, mint amilyen összeg onnan jön, különböző célokra. Hha itt kiesnének a pénzek, akkor attól még az alapértelme az uniónak természetesen megmarad, nevezetesen, hogy
De abban igaza van, hogy az elmúlt időszakban elterjedt az a hibás gondolatmenet, hogy az unióval való kapcsolatot szatócs módon teszik mérlegre, amiben csak ez a lényeg, hogy mennyi pénzhez jutunk hozzá a költségvetésből és mennyivel járulunk hozzá. Egyébként a miniszterelnöknek a múlt pénteken már el is hangzott egy olyan mondata, ami nem állja ki az igazság próbáját, hogy mi már 2020-ban a Covidra sem kaptunk pénzt az Uniótól, tavaly sem kaptunk, mégis talpon maradtunk. Ez azért nem igaz, mert az elmúlt négy évben évi 5 milliárd euró jött, éppen most is jön. Ezekben a napokban megjelentek az agrárpénzek. 1,5 milliárd euró nagyságrendű pénzhez jutnak a gazdák. Tehát nem igaz, amit a miniszterelnök mond, de kétségtelen, hogy el lehet úgy adni, hogy csak a kötelezettség hárul ránk, akkor ez a klub nekünk nem ér semmit.
Szerencsére ez nem olyan egyszerű dolog. A Brexitnél lehetett látni, hogy egy kilépési eljárás nem olyan, hogy valaki azt mondja, hogy „na én elmentem”, az egy hosszú, több éves politikai és jogi folyamat, ami bizonyos ponton belül elindítható, megakasztható, leállítható. Tehát, ha valaki még el is kezdené, azt le lehet állítani. De az is tragédia, hogy erről nekünk beszélnünk kell, és minden ilyen latolgatás csak azt jelzi, hogy nagyon sok fölösleges kockázati rizikó tapad a magyar politikához, amely sokba kerül annak is, akik nem érdekel a politika, de csodálkozik, hogy miért gyenge a forint, és miért ilyen drága importáru, és miért van az, hogy az ő bére a harmada annak, mint amit a a szomszéd országban keresne.
