SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos: A Fidesz nem készül már kormányzásra, vagy pedig nem érdeklik a következmények, „kerül, amibe kerül, nyerjünk!”

2026 júniusában minden akna felrobban majd, a valóság bekopog. Cudar idő vár a következő kormányra, bármilyen színű is lesz – mondja a jegybank volt elnöke. Azonban más Orbán Viktor és más Magyar Péter felelőssége, és mások a lehetőségeik is.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. szeptember 15.



Hol van még a választás, de már dübörög a kampány. Kötcsén mind a Fidesz, mind a Tisza párt teljes gőzzel kampányüzemmódba kapcsolt. És ahogy egy kampányban szokás, az ígéretek sem maradnak el. A kormány élethosszig tartó szja-mentességgel, az Otthon Start program 3 százalékos támogatott hitelkamatával kampányol, Nagy Márton pedig az idei Közgazdász-vándorgyűlésen 10 ezer milliárdos országépítési tervről beszélt. A Tisza Párt szintén adócsökkentést, nyugdíjas SZÉP-kártyát, bérlakásépítési programot ígér, igaz, bevezetnék a vagyonadót is a leggazdagabbaknál.

Röpködnek a milliárdok. Most már csak az a kérdés, honnan futja bármire is az egyre rosszabb állapotba kerülő költségvetésből. Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanárt kérdeztük.

– Nemrég lezajlott a Közgazdász-vándorgyűlés, ahol mintha Nagy Márton és Varga Mihály nem ugyanabból a kottából beszéltek volna. Nagy Márton adócsökkentést és nagyívű fejlesztéseket vázolt fel. Ön mit érzékelt ebből?

– A vándorgyűlésen a jegybankelnök szakszerű, világos előadást tartott a gazdaságról, főleg a monetáris viszonyokról, bár egy témát nem említett, a kamatpolitikát, pedig ez a magyar jegybank egyetlen igazán erős eszköze. Nyilván nem akart izgalmat kelteni.

Fontos volt, hogy szembeszállt azzal a nézettel, miszerint a gyenge forint jót tesz a növekedésnek.

A közgazdászok többsége ezt jól tudta, de Matolcsy miniszterként és MNB-elnökként még a régi iskola szerint a leértékelés előnyei mellett érvelt, és sajnos sikeresen el is hitette a politikai vezetéssel. Örülök, hogy az új jegybankelnök kimondta a valuta külső értékállóságának fontosságát. Arra is utalt, hogy az adatokat kell figyelni, és azokhoz kell szabni a jegybanki kamatszintet. Az pedig magasan van, de szükséges is a forint stabilizálásához. A forint most az euróhoz képest 390 és 400 között mozog, és elég stabil, de ne feledjük, hogy az euró bevezetése óta a valutánk az értékének a felét elvesztette, szemben a cseh korona vagy a zloty esetével. A nemzetgazdasági miniszter viszont nem beszélt a gazdasági helyzetről, a növekedés hiányáról, pedig harmadik éve egy furcsa, recessziót és inflációt ötvöző, sajátos stagflációs helyzetben vagyunk. Ehelyett, ahogy említette, nagy ívű tervekről beszélt.

– Országépítésről.

– Őszintén szólva, hallgatóként ott már kikapcsoltam. Választások előtt fél évvel vagyunk. Nem tudjuk, milyen parlament és milyen kormány lesz, milyen állapotban lesz az ország. Majd meglátjuk, hogy az akkori kormány és országgyűlési többség mit akar építeni és hogyan. Előadását nehéz lett volna komolyan venni, és úgy érzem, nem is hagyott nyomot a szakmai társaságban. Ennyit az akkori élményeimről.

– A kormánypárt nemcsak ígér, tesz is. Szinte minden hónapra jut egy bevezetett intézkedés, például a 3%-os, kamattámogatott hitel, vagy az adómentesség kiterjesztése, amelyet fokozatosan mindenkire kiterjesztenének, aki valaha gyermeket szült. És még csak szeptember van, nem látszik, hogy ez a tempó lassulna. Mekkora nagyságrendről lehet szó? Mi lehet ennek a következménye? Úgy emlékszem, 2022 után keserves volt a nyár, a helyzet pedig éppenséggel nem lett jobb.

– A pénzügyi helyzetet az stabilizálja valamelyest, hogy a Magyar Nemzeti Bank 6,5%-on tartja az alapkamatot, ami a kereskedelmi bankok és a jegybank közötti betét- és hitelnyújtás eszköze. Persze mi, személyek és a cégek a bankban ennél drágábban kapunk hitelt. Ez a 6,5% nagyon magas. Az Európai Központi Banknál kettessel kezdődik az alapkamat, Csehországban három és fél százalék, Lengyelországban 4,75, Szerbiában 5,75 %, ami nálunk 6,5%. Amikor a magyar állam, mint a legjobb belföldi adós, tízéves kötvényt bocsájt ki, 7% hozamon finanszírozza magát. Szóval

aki arról hall, hogy Tóth István lakásépítésre 3%-os kamattal kap hitelt, láthatja a dolog abszurditását.

Ez csak úgy lehetséges, hogy a költségvetés pótolja ki a piaci és a kedvezményes kamat közötti különbséget. Ezt a pénzt nyilvánvalóan máshonnan kell elvenni: nem lehet belőle kátyúzni, kórházfejlesztést finanszírozni, iskolát kifestetni. De vissza a kamatokhoz: ha a magyar állam 7 százalékot kénytelen fizetni a kölcsönre, akkor az a normális, hogy egy kereskedő vagy iparvállalat, lévén kockázatosabb adós, ennél drágábban kap hitelt. Drága kamat mellett háromszor is meggondolja, hogy beruházzon. Nem is dübörög a beruházás, sőt, a 2022-es csúcshoz képest harmadik éve meghökkentő mértékben zsugorodik. De ennek nemcsak a kamat az oka. 2022 választási év volt, és már előtte, ’21 nyarától hatalmas osztogatásba fogott az Orbán-kormány, hogy nyerjen. Csökkentett adókat, viszont rengeteg kedvezményes hitelt osztogatott, a fegyveres testületeknek fegyverpénzt fizetett, állami fejlesztéseket indított. Ezek következményeként pénz zúdult a gazdaságba, az elemzők valahol 1500–2300 milliárd forint közé teszik az osztogatás mértékét. Ennek következményeként tovább gyorsult az infláció, és 2023-ban az Európai Unióban messze nálunk lett a legnagyobb. Persze baj lett a költségvetéssel is, így rögtön a megnyert választás után jöttek a megszorítások, kezdve a nyáron, a pénzügyi év közepén, a KATA-s kisadózókkal, ha még valaki emlékszik erre a kategóriára. Leállítottak egy sor állami beruházást, Lázár miniszter húzogatta ki a költségesebb tételeket. Mindez, sok más tényezővel együtt, oda vezetett, hogy immár három éve nem nő a magyar gazdaság.

Lehet-e választási évben felpörgetni a gazdaság motorját, hogy minden jobban mutasson? Lehet. Van-e következménye? Igen. A mi esetünkben ez három év gazdasági pangás, épp az a három év, amiről a miniszter úr nem beszélt.

Innen térek rá a két kérdésére: ha 2025-ben ugyanezt csinálják, kibírja-e ezt a gazdaság? És ha igen, nem lesz ennek böjtje? Az egyik kérdésre bizonytalanabb a válaszom: remélem, hogy kibírja odáig. Hogy nem jön kellemetlen hitelminősítés, hogy nem indul-e tőkemenekítés, nem ijednek-e meg az emberek, nem tör-e ki pánik. Reméljük, nem. A másikra biztosabb: jön a böjt. Több formában is. Itt van az a cinikus, de átlátszó ügyeskedés, hogy a kormány hirtelen felfedezvén an inflációt, tavasztól árrést rögzíttet bizonyos élelemiszereken, majd piperecikkeken. Rászorítja a gyógyszercégeket, hogy ne emeljenek árakat, sőt „önkéntesen” rögzítsenek huszonöt terméknél árat, a tavaly év végi szintre visszamenőleg. Meddig? A válasz: 2026 júniusáig. Ezek az intervenciók látszólag nem kerülnek sokba a költségvetésnek, de veszteséges működésre kényszerítenek üzleti szereplőket. Egy darabig bírják, persze nem lesz nyereségük, így majd nyereségadó sem a következő kormány költségvetése számára. Elrejtett akna. Mint az elfojtott infláció is, ami ki fog törni.

– Mikor?

– 2026 júniusában. És minél tovább van hatályban egy életidegen ár, annál nagyobb lesz az áremelkedés a kötöttség felszabadításakor. Ez még csak az inflációs ügy. A költségvetés? Abba kevesen látnak bele. De ami hivatalos, a nemzetközi szervezeteknek megküldött anyagokban szerepel, abból látszik, hogy a magyar államháztartás tartósan deficites. Az Országgyűléssel elfogadtatott hiányszámot rendre nem képes tartani a kormány. Erre az évre is nagy deficithányadot terveztek, a GDP 3,7 százalékával, aztán már megemelték az idei célt, de elég valószínűen annál is több lesz. Lényegében

2019 óta egyetlen törvénybe írt adósság-előirányzatot sem sikerült betartani.

Egyébként az új tagországok között nálunk a legmagasabb az államadósság aránya, és a finanszírozás a legdrágább. Ezért bizonytalan a válaszom a kérdésre: kibírja-e a gazdaság a már futó intézkedéseket, és az ígéretdömpinget.

– Ígérget Magyar Péter is, adócsökkentést adójóváírással. Beindít-e ez egy ígéretspirált mindkét oldalon? Felelős politizálás-e ez? A Fidesz nagyarányú osztogatása nem annak jele-e, hogy elengedték a választási győzelmet, és a választás utáni időszakra telepítenek aknákat?

– Azért az nagy különbség, hogy valaki a hatalomban ül, első kézből ismer információkat, és mégis szórja a pénzt, sőt többet is ígér. A másik oldal a maga programját kezdi kialakítani, és meglehet, hogy majd megörököl egy helyzetet. Azt azonban most még nehéz előre látni. Hogy a Fidesz sejti a hatalomból kiesést? Az a cinikus mód, hogy ma hatalmi pozícióból fenyegetéssel és ígéretekkel ráveszik az üzleti szereplőket a veszteségek lenyelésére – éppen a választás utánig, lehet annak előre vetítése, hogy akkor már nem ők fognak kormányozni. A választás után új kormány jön, és azzal szembesül, hogy az előző adminisztráció által kicsikart beavatkozásoknak véget kell vetnie, hiszen lehetetlen hosszú távon fenntartani az árrögzítéseket, ársapkákat, életszerűtlen árakat.

Az új kormányra, bármi a színe, cudar idők jönnek. A felelőtlen osztogatásból és ígérgetésből tehát következtethetünk arra, hogy a Fidesz nem készül már kormányzásra.

Vagy pedig nem érdeklik a következmények: kerül, amibe kerül, nyerjünk!

– Sikeres lehet jól láthatóan fedezetlen ígéretekkel választást nyerni?

– Nehéz előre jósolni. Eddig a magyar polgárok örömmel elfogadták, amit kaptak; bár volt gyanújuk, hogy végül ők fizetik meg, de a szavazók egy részénél, kritikus méretű szavazó körben a pénzosztással és ígéretekkel való korrumpálás működött. Hogy most működik-e, nem tudom. Az ellenzéki programban szereplő ígéretekről: érzek itt jogos védekezést.

Ha valaki kimondja, amit szakmailag gondol, rögtön ráugrik a kormánypropaganda, és azt harsogja, hogy lám az ellenzék gonosz, és adót akar emelni.

Láttuk: ha valaki megemlít egy adóreform-elemet, rögtön támadják. Egyébként az adózás egyes elemeit önmagukban nehéz tárgyalni. Ha például valaki csökkentené az SZJA jelentőségét, ami most a Fidesz álláspontja, akkor szeretném hallani a miniszterelnöktől, hogy milyen más adótételeket fog kompenzálásként emelni, vagy honnan pótolja a kieső ezermilliárdokat. Tárja elénk, hogy melyik kiadási tételt húzza ki? Ismerje be, hogy nem 35 ezermilliárdot költ különféle célokra, hanem éppenséggel spórolni fog. Hol, kin és mennyivel? De eddig csak „Európa legnagyobb adócsökkentése” hangzott el, azaz sok adót nem szednek be. Viszont rengeteget költenek. A kettő együtt nem megy.

Tiszta beszédre lenne szükség, és a kormány ezt elmulasztja. A valóság aztán bekopog.

Romániában, ahol szintén évek óta nagy volt a hiány, most voltak kénytelenek áfát emelni. Ez egy darabig megdrágítja a fogyasztást, felviszi az inflációt, de kell az állami bevétel. Szlovákiában is stabilizálási intézkedéseket tárgyalnak. Nálunk is szükséges lesz komoly kiigazításra. De óvnám az ellenzéki szakértőket, hogy megtegyék azt a szívességet, hogy a hivatalban levő, általunk fizetett miniszterei helyett ők mondják meg, mit kellene most tenni a stabilizáláshoz, ráadásul olyan helyzetben, amikor a gazdaság 2022 nyarától nem húz.

– Talán azért sem húz, mert az előző osztogatások lábon lőtték.

– Az osztogatás miatt sem húz, de van más oka is: az a működési mechanizmus, ahogy az Orbán-kormányzatok mindent hetente szabályoznak, kivetnek egy árrögzítést három hónapra, ágazati adót vezetnek be, és a megígért időszak végén ottfelejtik, ársapkát vezetnek be, ami lejár augusztus 31-én, majd két nappal korábban bejelentik, hogy meghosszabbítják.

Ez rengeteg bizonytalanság a külső, vámháborús, technológiai és egyéb piaci rizikókkal együtt oda hat, hogy a kalkuláló vállalkozó nem kötelezi el magát egy beruházással öt évre.

Hogy miért nem mennek a beruházások? Részben ezért. Őrültség lenne nagy beruházásba fogni, mondják nekem sokan, ilyen kiszámíthatatlan rezsimben. Egy kínai gigacég talán megteheti, mert mögötte áll a kínai állam. De Tóth István Kft.-je ötször meggondolja a fejlesztést. Ki tudja, nem kap-e a nyakába valamilyen új adót vagy árrögzítést.

– A választás eredménye még ismeretlen, de ha az ellenzék győz, ezzel az örökséggel akkor is kezdeni kell valamit. Van-e olyan gazdaságpolitika, ami segíthet, hogy egy ilyen örökség után nem újabb négy év hánykolódás jöjjön?

– A pszichológiai hatást nem kell lebecsülni. Ha egy réteg megszabadul a fölé épülő, őt kizsákmányoló néhány oligarcha család nyomásától, az óriási megkönnyebbülés. Nem tudom forintosítani, de létezik. És ez vonatkozik a NER másodvonalára is. Ha megnézzük, kik vannak a Tisza rendezvényein, aktivistaként, érdeklődőként, felfedezhetők olyan arcok is, akik a legutóbbi 10–15 éves beruházási hullám haszonélvezői voltak, de mások kaszáltak. Mitől várható még több dinamika? Itt van az uniós pénzek ügye. Amikor azt mondtam, hogy a gazdaság nem húz, és nincs beruházás, abban vastagon benne van, hogy azok a pénzek, amelyek jöhetnének, csak részben csordogálnak, a másik része egyáltalán nem jön. És amíg Orbán a miniszterelnök, addig nem is fog. Ez óriási anyagi veszteség Magyarországnak. Most a miniszterelnök röpköd Arábiában, keleti autokrata rezsimekkel tárgyal; onnan elvileg lehet politikai alapon pénzt szerezni, De azokhoz politikai vállalások is társulnak.

– És ha Orbán Vikor megy, könnyebb lehet?

– Most nagyon sokan kivárnak, a kormányváltás után visszatérhet a dinamika.

Ha Magyarország megszűnik kérdőjel lenni Európában, lehet érdemben tárgyalni vele.

Most, amikor hadipari fejlesztéseken gondolkodnak, és az orosz agresszió egyre fenyegetőbb, 26 országról van szó az uniós fórumokon. Miközben az EU-nak 27 tagállama van. Látok tényleges, bár nehezen beárazható tételeket, amelyek növelhetik a dinamikát. Hogy a matek hogy jön ki, hány százalékos lehet a növekedés, az ígéretek mekkora része tartható, mi az, amit időben el kell tolni vagy nem lehet teljesíteni, ebbe most nem mennék bele.

– Foglalkoztat egy elvi jelentőségű kérdés: az SZJA eljelentéktelenítése. Szép lassan már csak a férfiak fognak adót fizetni, ha mindenki, aki valaha gyermeket szült, örökre adómentes lesz. Ez összeegyeztethető-e a polgári demokrácia alapvető szemléletével, amely szerint minden, amit a költségvetés fizet, az „az én adómból épül”, és ezen a jogon beleszólhatok abba, ami történik?

– A személyi jövedelemadó a modern államok egyik legnagyobb bevételi tétele, a másik a fogyasztás adóztatása, és a kettő együtt adja a bevételek óriási többségét. A direkt adóknál, mint amilyen az SZJA és a társasági adó, az adózó tudja, hogy mennyi pénze megy, és hová; az adózás mögött egy hallgatólagos társadalmi szerződés áll. Az adófizetés kellemetlen a családi büdzsének, de a társadalmi szerződés része. Örülnék, ha az adók egy része helyi szinten maradna, ennek jele is van a Tisza programban. Természetesen annyival kevesebbet kellene a központi büdzséből fordítani, de helyben a saját szemünkkel látjuk, megvolt-e a kátyúzás, ki van-e festve az iskola. A társadalmi szerződés így jobban érvényesül. A személyes jövedelmek adóztatása egyszerre társadalmi és költségvetési ügy.

Nulla jövedelemadó sehol sincs, legfeljebb olajmonarchiákban, ahol az olajból fenntartható a rendszer.

Más az indirekt adózás, amit egyébként nagyon szeret az Orbán-kormány. A forgalmi adót a kasszánál fizetjük. Nem mindenki tudja, hogy a blokkon szereplő összegnek hány százaléka megy és hová. A kevésbé tudatos polgár ezért nem is támaszt különösebb igényt az állammal szemben. Magyarországon extra magas a fogyasztáson keresztüli elvonás, részben a 27 százalékos normál áfa, részben a kiskereskedőkre áfaszerűen kivetett különadók révén. Érdekes, hogy a

z indirekt adókkal általában a gyenge politikai támogatású kormányok élnek.

Az Orbán-kormánynak kétharmada volt és van, ennek ellenére kedveli. Mert más az, amikor a polgárral kell szembenéznie a pénzügyminiszternek, az SZJA ügyében.

– Gondolom, előbb-utóbb ezt is reparálni kell, bár a megadott mentességeket nagyon nehéz visszavenni.

– Nem könnyű. De ha kell, akkor meg lehet tenni. Egy példa: a rendszerváltáskor is volt 3%-os OTP-lakáshitel, én is vettem fel. Aztán, amikor két számjegyű, sőt 30% körüli lett az infláció, nem volt mit tenni, meg kellett változtatni a törvényt, mert az állami támogatást nem bírta ki a költségvetés, és nem is volt tisztességes, hogy a kiskeresetűekre terhelt adóból aránytalanul sok szubvenció jusson a jobb módúakra. 1990-ben az Alkotmánybíróság elé került, hogy szabad-e szerződést bontani a polgárral, aki abban a tudatban vette fel a 3%-os hitelt 1986-ban, hogy húsz évig úgy marad? Az Alkotmánybíróság, nagyon helyesen, azt mondta: a közjó nagyobb kártya, mint a szerződés szentsége.

Ha kiderül, hogy nem bírja a gazdaság, a felelős kormányzat felülvizsgálja a kedvezményeket és felmentéseket, az ügyet beviszi az Országgyűlés elé, ahol a felelős törvényhozók megfontolják és döntenek.

Ezt ma nehéz elképzelni egy fiatal embernek, pedig a demokráciában így van. Nem az egyeduralkodó írja fel a konyhaasztal szélén egy cetlire, hogy mi lesz az adóval és az alkotmánnyal, hanem vitában, érvekkel dől el. Akkor majd az ellenzék elmondja, hogy mennyire hátrányos ez azoknak, akik már házépítésbe fogtak, vagy abban hittek, hogy nem kell adót fizetniük. A másik oldalon a képviselők majd visszakérdeznek, hogy ki is volt hatalmon, amikor megalapozatlan kedvezményeket osztottak? Ki az, aki elfelejtette felvilágosítani a választópolgárt, hogy az egész homokvár volt?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Lezárkóztattak minket a vécékeféig, és most elveszik a méltóságunkat is” - mondja Orsós János, az Ámbédkar iskola egyik alapítója
Orsós János iskolaigazgató maga is ott volt a gyöngyösi tiltakozók között. A Lázárinfó után a kormány rekordsebességgel hozta nyilvánosságra a résztvevők bűnlajstromát. Szerinte ez egyértelmű üzenet mindenkinek, aki kritizálni meri a rendszert.


Orsós János azt kérdezte Lázár Jánosól gyöngyösi fórumán, mit jelent szerinte, hogy a cigányság a belső tartalék, hogyan magyarázza ezt el a tanítványainak? Nem sokkal utána megdöbbentve látta, hogy Orbán Viktor azt mondta róluk, „bűnözők, bandába szerveződve”, akik a TISZA megbízásából mentek el a fórumra, hogy ott „balhét csináljanak”. A Fidesz oldalán egy videó is megjelent, ahol az elhomályosított arcokra ráközelítve, monogramokkal és életkorral megjelölve közöltek listát állítólagos bűncselekményekről, amiket a Lázár Jánost kérdőre vonó romák elkövethettek.

Azóta közülük többen is kitették a facebookra az erkölcsi bizonyítványukat, néhányan nem tagadva, hogy évtizedekkel ezelőtt követtek el bűnt. Ugyanakkor azt nem értették, ettől miért ne tiltakozhatnának Lázár János „szarpucolós” mondatai miatt. Ami Orsós Jánost illeti, ő emellett, hogy a TISZA Párt egyik aktivistája, a miskolci Doktor Ámbédkar iskola alapítója, vezetője, és tanára. 2004-től az Alsószentmártonban működő esélykiegyenlítő iskolában tanított, majd 2007-ben Sajókazán részt vett a Doktor Ámbédkar gimnázium megalapításában. Céljuk, hogy érettségit és versenyképes szakmát adjanak olyan mélyszegénységből érkező diákok kezébe, akik körében az érettségizettek aránya az 1%-ot sem éri el. Vele beszélgettünk Lázár János elhíresült mondatáról, a miniszter bocsánatkéréséről, a bűnbandázásról, de leginkább a romák helyzetéről.

— Legutóbbi videójában azt mondta, önt is támadások érték az elmúlt időszakban. Mi történt?

— Erről nem is szeretnék beszélni, sokkal inkább az eljárásmódról. Az történt, hogy csütörtökön ott voltunk a gyöngyösi Lázárinfón, ahol nagyon sok ember hangot adott a megaláztatásnak, ami érte őket. Én is ott voltam. Nem együtt érkeztünk, nem egy csapatban vagyunk, de ismerjük egymást, jó barátok vagyunk, és én nagyon sokra tartom azt a kiállást, amit ezek az emberek ott végeztek. Közösséget vállalok velük, ez a lényeg. Én végig vártam két órát, hogy feltehessek egy kérdést a miniszter úrnak arról, hogy fejtse ki bővebben, mit is jelent, hogy mi tartalékosok vagyunk ebben az országban. Valójában nem az a fő kérdés, hogy szélsőjobboldali szennylapok milyen mocskolódásokat hoznak velem összefüggésbe, hanem az, hogy ez a kormányzat valódi válasza az én kérdésemre.

Ha valaki mer kérdést feltenni, rendszerkritikát megfogalmazni, akkor ez a lejárató kampány és gyűlöletkeltés valójában nem is nekem szól. Ez megfélemlítés mindazoknak, akik később úgy gondolnák, hogy a rendszer ellen bármiféle kritikával szeretnének élni.

Erőfitogtatás a hatalom részéről, amivel megmutatják, hogy nem érdemes velük ujjat húzni. A lényeg itt nem az, hogy ki mennyire volt bűnöző, vagy ki mennyire nem. Az emberek nem azért mentek oda, mert bűnözők, hanem hogy hangot adjanak a méltatlankodásuknak. Annak, hogy Lázár János a vécékefe-történettel helyezte kontextusba azt a kormányzati akaratot, ami elhelyez bennünket a társadalomban. Ez az a státusz, ami ellen szót emeltünk. Mi ennek a társadalomnak, nemzetnek a tagjai vagyunk, és nem a munka miatt sértődtünk meg, hanem a megalázás miatt, amit ez az egész narratíva sugall, és amit a kormány intézkedései alá is támasztanak.

— Érdekes fordulat, hogy Lázár János a bocsánatkérése, majd Orbán Viktor a Dankó Rádió hallgatása után mégis ellentámadásba lendült.

— Igen, mert ez is egy megalázó dolog. Lázár János már ott, magából kikelve azzal kezdte, hogy ezek fizetett rendbontók voltak. Ott mondtam neki, hogy ne tessék már ezt gondolni, és ne vegye el a méltóságunkat, mintha nekünk magunktól nem lenne annyi önérzetünk, hogy saját jogon kiálljunk. A miniszter magából indult ki. Ő ugyanis azért kért bocsánatot, mert vannak cigány barátai, és ők szóltak neki, hogy ez már sok. Tehát nem azért, mert önérzetéből vagy jóérzésből rájött volna, hogy így nem kommunikálunk. Neki szóltak a cigány barátai.

Az pedig, hogy utána Orbán Viktor a Dankó Rádiót hallgatta, ami ugyanolyan szalonrasszizmus, mint amikor valaki nem is tudja magáról, hogy rasszista, és azzal védekezik, hogy „nekem vannak ám cigány barátaim”.

A miniszterelnök úr ezt mutatta meg: ő még a Dankó Rádiót is hallgatja, tehát nem is lehet rasszista. De arról nem szabad megfeledkezni, hogy csütörtök után alig telt el munkanap, és Orbán Viktor Hatvanban már konkrét bűnlajstromokkal rendelkezett a rendbontókról. Ez rekordsebességű mozgósítás, én azt gondolom. Azt nem értem, hogy ezt a rekordsebességet miért nem tudják alkalmazni akkor, amikor egy jó ideje azon gondolkodunk, vajon hová tűnt a Matolcsy-féle 650 milliárd. Vagy mi van a Szőlő utcai dolgokkal? Ott miért nem használják ugyanezt a gyors eljárást?

— Ezzel mintha a Fidesz elengedte volna a romákat, pedig korábban, főleg választások előtt, nagyon próbált nekik kedveskedni.

— Őket kéne megkérdezni, mi ezzel a szándékuk. Én nem tudom megjósolni, mert tényleg kiszámíthatatlanok. Jól is kijöhettek volna ebből a gyöngyösi históriából, hiszen elmondhatták volna utána, hogy „lám-lám, milyen jól működő demokrácia vagyunk, teret adunk a szabad véleménynyilvánításnak”. Ehelyett a bocsánatkérés után rögtön előjöttek a bűnlajstrommal. Sokkal könnyebb elhitetni a társadalommal, hogy ezek rendbontó, bűnöző cigányok, akik vadállatként viselkednek. Ez sokkal jobban illik a magyar ember fejében kialakított cigányképbe, semmint az, hogy megbántott emberekről van szó, akik önérzetből, demokratikus jogukkal élve adnak hangot annak, hogy így nem beszélhetünk embertársainkról.

Azzal, hogy azt sejtetik, mások „küldték” a tiltakozókat, elveszik azt a méltóságunkat is,

ha azt gondolják, mi annyira bolondok vagyunk, hogy nem tudunk kiállni magunkért, és nem halljuk meg, amikor megaláznak minket. Ez ugyanolyan rasszizmus, mint amikor valaki a vécékefék mellé tud minket elképzelni.

— Bayer Zsolt azt üzente a tiltakozóknak, hogy „fogják be a szájukat”, és inkább akkor álljanak ki, ha meg akarják köszönni, mit adott nekik a Fidesz az elmúlt 16 évben. Mit adott valójában?

— Egyre több szegregált iskolát. Egyre több olyan 16 és 23 év közötti fiatalt, akinek nincs meg a nyolc osztálya. Én ezeket tapasztalom. És most kaptunk egy munkalehetőséget: a közmunkából a vécékeféken keresztül vezet az út a munka világába. Ezt kaptuk még. Nyilván, ha a kormányzatot kérdezi meg az ember, akkor néhány pillanat alatt legyártanak olyan adatsorokat és statisztikákat, amilyenekről Nyugat-Európa álmodni sem merne. De mivel az elmúlt 15 évben nincsenek olyan szociológiai felmérések, olyan kutatások, amelyek valódi látleletet adnának, addig csak a tapasztalatainkból tudunk kiindulni. És mi ezt látjuk:

egyre több a cigányiskola, egyre kevesebb pedagógussal, egyre rosszabb minőségű oktatással, és egyre több olyan fiatal, aki nem végzi el a nyolc osztályt, mert 16 éves koráig nem sikerül neki megugrani.

— A rendszerváltás óta az előző kormányoknak volt érdemi hozzájárulásuk a romák felemelkedéséhez? Volt valamikor koncepció?

— Volt egy nagyon szép időszak, amikor Magyarország csatlakozni szeretett volna az Európai Unióhoz. Akkor nagyon fontos volt bemutatni, hogy a romák is a társadalom részei. Mindenféle, akkor még PHARE-programos beruházáshoz indikátorként írták elő a romák részvételét. Az indikátorokat teljesíteni kellett. Nagyon sokunknak sikerült középiskolai végzettséget szerezni, egyetemre kerültünk, akkor ez divat volt. A Soros Alapítványtól kezdve sok olyan szervezet volt, amely támogatta, hogy a legszegényebb roma fiatalok is eljussanak a gimnáziumokba. Így kezdődött, és akkoriban a Dél-Dunántúlon nagyon erősek voltak az e köré szerveződő oktatási programok is.

Úgy tudtunk sikereket elérni, hogy a magyar politika érdekelt volt abban, hogy a romákat valamilyen módon beengedje az indikátorok közé. Miután csatlakoztunk az EU-hoz, eltelt néhány év, és most már ott tartunk, hogy a kormány inkább kifelé kacsingat az Unióból.

Az oktatás fontosságát pedig már nem a romákon kell lemérni, elég körülnézni a tanártüntetéseken, milyen problémák fogalmazódnak meg.

— Tehát az uniós csatlakozás után, kormányzati színtől függetlenül, ez a téma már nem volt fontos?

— A Magyar Bálint-féle időszakban még zászlóra volt tűzve az oktatási integráció, de a következő négy évben, Hiller István alatt ez már nem volt annyira hangsúlyos. A Fidesz pedig gatyába rázta azt az össznépi akaratot, ami abban nyilvánul meg, hogy a szegregáció ma egy elfogadott tény Magyarországon. Hiszen a baloldali kormányok idején is, amikor az iskolafenntartók még az önkormányzatok voltak, számos baloldali polgármester sem szüntette meg a szegregáló intézményét. Ebben tehát van egy folytonosság: a Magyar Bálint-érán kívül nem volt valódi akarat az oktatási integrációra.

— Olyan vélemények is vannak, hogy a rendszerváltás óta egyik párt sem gondolta, hogy a romák egyenjogúsításával választást lehet nyerni, ezért nem is fektettek bele energiát.

— Azért fogalmaztam meg nagyon hangsúlyosan, amikor elkezdtem kiállni a nyilvánosság elé, hogy

mindaddig, amíg Magyarország a hazai romákra nem tekint a nemzet részeként, addig ez így is marad.

Ezt a döntést meg kell hozni: a hazai cigányság a magyar nemzet egészéhez tartozik. Nem tartalék, nem felzárkóztató program, semmi más. Ha a romáknak ugyanolyan jogaik vannak, mint bárki másnak, ha nyitva állnak előttünk a minőségi iskolák ajtajai, és nem az a hozzáállás, hogy „nekem vannak cigány barátaim”, hanem ezek a dolgok alapértelmezetten működnek, akkor kerülünk közelebb a megoldáshoz. Ezt a döntést nem helyi modellprogramokon keresztül kell meghozni, hanem felülről. Mert ha Mari néninek kell megszavaznia, hogy ki járjon az iskolába, akkor ő nem fogja a cigány gyereket beszavazni. Ha Mari néninek kell megszavaznia, hogy melyik cigány kerüljön be a parlamentbe, akkor nem fogja megszavazni. De ha van erre állami akarat, az egy idő után egyértelművé és önjáróvá tud válni.

— A közelgő választások után, ha a TISZA Párt kerülne kormányra, lát esélyt érdemi változásra?

— A TISZA jelenlegi narratívájából kiindulva maximális remény van, de nézzük reálisan a dolgokat. Egy TISZA-kormánynak óriási feladata lesz felfejteni mindazt, amit az elmúlt 15 évben nem láthattunk. El sem tudjuk képzelni, milyen csontvázak esnek ki a szekrényből. De a legfőbb érdemi változás meg fog történni: megtörik ez a másfél évtizede tartó kétharmados rendszer. Szerintem a mostani választásnak ez az egyik legnagyobb tétje.

— Az ön által vezetett iskola egy működő modell, egy példa. Lehetséges lenne az önök tapasztalatait országosan hasznosítani?

— Nem lehet, hanem kell hasznosítani.

— Keresik önöket a politika részéről, hogy mondják el, mit csinálnak?

— Hát, annyira nem. A Fidesz-kormányra gondol?

— Akár, de mondjuk a TISZA Pártra is.

— A TISZA Párt azért elég nagy teret ad az én meglátásaimnak. Azt látom, hogy a vezetősége olyan húrokat pendít meg, amelyek sokkal jobban rezonálnak a demokráciára, mint bármi, amit az elmúlt 15 évben éltünk. Ha a TISZA csak egy picit is demokratikusabban képzeli el a kormányzást, mint a Fidesz, amire elég nagy esély van, akkor már beljebb vagyunk.

— Tegyük fel, hogy elindul egy valódi esélyteremtő, felzárkóztató politika...

— A felzárkóztatás szót nem szeretem. Én lezárkóztatásnak hívom, ami eddig történt, mert

az elmúlt 35 év felzárkóztató programjainak az eredménye az, hogy lezárkóztattak minket a vécékeféig.

— Akkor mondjuk úgy, hogy egyenjogúsító, esélyteremtő politika. Ha egy ilyen elindul és jól működik, akkor évtizedek múlva az önéhez hasonló intézmények az egykori Szabad Európa Rádió sorsára juthatnak: okafogyottá válnak.

— Milyen jó lenne! Ezt mondom én is. De ma azt látjuk, hogy sokszor mi vagyunk az egyetlen intézmény, ahol igénybe tudják venni a szolgáltatásainkat. Azt szoktam mondani, hogy a miénkhez hasonló intézmények a rendszerváltás járulékos veszteségei. Sokszor elmondtam már: az lenne jó, ha a mi iskolánkat, mint nemzetiségi gimnáziumot, a diákok csak azért választanák, mert kifejezetten a nemzetiségi oktatásban szeretnének részesülni, mert a roma nemzetiséghez tartoznak, és ebben szeretnének elmélyülni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Caramel: Lázár Jánosnak el kellett volna gondolkodnia a lemondáson
Az énekes szerint fontos lenne, ha bárki kiáll egy másik magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen. Caramelt a wc-kefés mondatok miatt tartott tüntetésen kérdeztük.


– Le kell mondani Lázár Jánosnak?

– Szerintem el kellett volna gondolkodnia rajta. Én csak azért mondom ezt, mert ez már a többedik ilyen jellegű kijelentése volt. Minimum egy gondolkodást szerintem megért volna. De ha már abban változik ez a helyzet, hogy hogy észreveszi a vezetőség azt, hogy sokkal körültekintőbben kellene az ilyen fontos, kényes ügyekről nyilatkozni vagy megnyilvánulni, szerintem már az is egy óriási előrelépés.

– Orbán Viktor ma azt mondta, szó szerint idézem, hogy a Tisza Párt bandába verődött bűnözőket küldött a fideszesekre, utalva a Lázár János gyöngyösi fórumán tiltakozókra. Mit gondol erről? Bandába verődött bűnözők tiltakoztak ott Lázár ellen?

– Pont ezzel van baj, hogy szerintem a politikának ezek az eszközei. Így működik a politika. Nyilván nem lepődöm meg, hogy most ez a fajta üzemmód van. Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy másik magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen. Én teljesen elképzelhetőnek tartom azt, hogy ezek az emberek, akik ott megjelentek és elmondták a véleményüket, önmaguk miatt mondták el a véleményüket, és nem felszólításra vagy utasításra. Az pedig, hogy kinek milyen a múltja, arról nekem fogalmam sincs.

– Bayer Zsolt egy publicisztikában "saját fajtájuk ocsmány árulóinak" nevezte a Gyöngyösön tiltakozó cigányokat. "Fogjátok be a pofátokat, és majd akkor nyissatok ki újra, ha meg tudjátok köszönni mindazt, amit az elmúlt 16 évben kaptatok az Orbán kormánytól" - írta.

– Erről beszélek, a politikai kommunikáció színvonaláról. Én mindig azt mondom, hogy a másik vélemény az egy erősség és nem egy gyengeség. Minél több vélemény hangzik el szalonképesen a közbeszédben, annál jobb. Szerintem pont ez egy nem helyes út. Azért nem helyes út, mert ezzel olyan energiákat ültetünk el az emberek szívében a közbeszéden keresztül, ami... Mindenki kikéri magának minden oldalról a hergelést, és bevallom őszintén, hogy én sem szeretem. Bármelyik oldalról is történne ilyen, nem szeretem az ilyen jellegű megnyilvánulásokat, mert szerintem nagyon-nagyon káros hosszútávon. Bárki szájából hangzik el egy ilyen minősítés, az egyszerűen szerintem nem szép, nem helyes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk