SZEMPONT
A Rovatból

Blokkolhatja-e a megfosztási eljárást, ha Sulyok az Alkotmánybírósághoz fordul? - három ismert alkotmányjogászt kérdeztünk

Halmai Gábor, Kollarics Flóra és Stánicz Péter véleménye eltér a kérdésben. Abban azonban egyetértenek, hogy előbb-utóbb az elnöknek mennie kell. A kérdés csak az: már most megtörténhet-e mindez, vagy hónapokba telik?


Magyar Péter arra számít, hogy Sulyok Tamás már csak néhány napig marad köztársasági elnök, legkésőbb szombatig alá kell írnia a saját megbizatása megszűnéséről is rendelkező 17. alaptörvény-módosítást, amit a parlament kétharmados többséggel fogadott el. Ez egyetlen, indoklás nélküli mondattal vethet véget az államfő mandátumának, amely így szól: „Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik.” Csakhogy Sulyok világossá tette, hogy szerinte törvénytelenül próbálják elmozdítani, a Fidesz pedig a demokrácia végéről és az önkény kezdetéről beszél.

Három ismert alkotmányjogászt, Halmai Gábort, Kollarics Flórát és Stánicz Pétert kértük meg, hogy segítsenek tisztárni, a miniszterelnöknek vagy az államfőnek van igaza, és fenyegethet-e ez a helyzet alkotmányos válsággal.

Mindhárom alkotmányjogász úgy véli, hogy a köztársasági elnök megbízatásának egyetlen mondattal történő megszüntetése nem a legszerencsésebb megoldás. Ugyanakkor abban is egyetértenek, hogy bár az államfőnek az aláírás előtt joga van az Alkotmánybírósághoz fordulni, de ez a testület 2013 óta csak eljárásjogi, formai szempontból vizsgálhatja felül az Alaptörvény módosításait. Ezt a korlátozást épp a Fidesz állította fel, és azt jelenti, hogy az AB kizárólag akkor akadályozhat meg egy alkotmánymódosítást, ha azt szabálytalan módon fogadták el, például nem a képviselők kétharmadának szavazatával.

Magyar Péter azt mondja, ha Sulyok Tamás nem írja alá a 17. alaptörvény-módosítást, akkor megfosztási eljárást indítanak ellene. Ez azt jelenti, hogy a parlament kétharmadának döntése alapján az Alkotmánybíróság elé kerül a kérdés, megsértette-e Sulyok Tamás az alkotmányt. Ezt a döntést azonban a Tisza nem várná meg. Az eljárás megindítása után ideiglenesen a házelnök, Forsthoffer Ágnes veszi át Sulyok Tamás feladatait, és az első dolga lesz aláírni az alaptörvény-módosítást, ami alapján a megfosztási eljárás eredményétől függetlenül azonnal megszűnne Sulyok mandátuma.

A három általunk megkérdezett alkotmányjogász véleménye jelentősen eltér arról, hogy Sulyok Tamás esetleges alkotmánybírósági beadványa megakadályozhatja-e a megfosztási eljárás megindítását, és arról is, milyen sorrendben kellene átalakítani a legfontosabb közjogi intézményeket.

Jogszerű, de egyikük szerint sem elegáns megoldás

Kollarics Flóra szerint a jog ugyan „az eleganciával nem igazán tud foglalkozni”, de nem ideális, ha egy általános szabályokat megállapító alaptörvényt egyedi politikai döntés végrehajtására használnak. Úgy fogalmaz, „ez biztosan nem a legszebb megoldás”.

Arra emlékeztet, hogy a korábbi köztársasági elnökök idő előtti távozását politikai háttéralkukkal és lemondással oldották meg. Az államfő eltávolításának másik lehetséges útja a megfosztási eljárás lenne, amely szerinte

„formálisan, alkotmányjogilag jobb megoldás is lehetne”, mint egy egyszeri, személyre szabott rendelkezés beillesztése az Alaptörvénybe.

Halmai Gábor szintén úgy véli, hogy lehetett volna megfelelőbb megoldást találni annál, hogy az értelmező vagy záró rendelkezések között kimondják: másnaptól megszűnik a köztársasági elnök megbízatása. Szerinte „tiszta megoldás” lett volna, ha a módosítás érdemben és részletesen megindokolja Sulyok Tamás eltávolítását.

Halmai szerint azt kellett volna kimondani, hogy a köztársasági elnök „számos alkalommal szolgálta egy autokratikus rendszer kiépítését és fenntartását”, ezért megszüntetik a megbízatását. Ezt ugyancsak alaptörvény-módosítással lehetett volna végrehajtani, de nem egy egymondatos rendelkezéssel, hanem „normális indoklással”. Ebben az esetben a kérdés egyértelműen tartalmi jellegű lett volna, ezért az elnök nem küldhette volna az Alkotmánybírósághoz.

Stánicz Péter ugyancsak „nem elegánsnak”, ugyanakkor működőképesnek és legalább formálisan jogszerűnek nevezte a választott megoldást. Érvelése szerint

az Alaptörvény módosítása felett nincs tartalmi kontroll, ezért „formálisan így mindenképp jogszerű” az államfő megbízatásának alkotmánymódosítással történő megszüntetése.

Mindhárom alkotmányjogász kritikusan beszél tehát a Tisza által választott megoldásról. Kollarics elsősorban az egyedi döntések alaptörvényi szintre emelését kifogásolja, Halmai a részletes és érdemi indoklást hiányolja, Stánicz pedig úgy véli, hogy az eljárás esztétikailag vitatható ugyan, de a hatályos szabályok alapján formálisan jogszerű.

Csak eljárási hiba miatt fordulhat az államfő az Alkotmánybírósághoz

Abban mindhárman egyetértenek, hogy Sulyok Tamás csak eljárási kifogásra hivatkozva küldheti az Alkotmánybírósághoz az aláírásra elé kerülő alaptörvény-módosítást

Kollarics Flóra szerint az államfő mozgástere „nagyon szűk”. Csak akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha közjogilag érvénytelennek tartja az eljárást. Ilyen probléma lehetne például, ha nem lenne meg a szükséges kétharmados többség, vagy nem folyt volna megfelelő mennyiségű és minőségű nyilvános vita. Kollarics azonban úgy látja, hogy ezek a körülmények a jelenlegi ügyben nem állnak fenn.

Szerinte ezért egy esetleges beadvány „legfeljebb egy kreált alkotmánybírósághoz fordulás” lehet. Hozzátette ugyanakkor, hogy az elvi lehetőség megvan arra, hogy az elnök eljárási aggályra hivatkozva előzetes alkotmánybírósági kontrollt kérjen.

Halmai Gábor ugyancsak azt mondja, hogy az államfő kétféle kifogást fogalmazhat meg, de csak az egyik alapján járhat el. Ha eljárási hibára hivatkozik, valóban az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

Ha viszont tartalmi problémája van a módosítással, ezt nem teheti meg, mert „2013 óta csak eljárási hiba esetén vizsgálódhat az Alkotmánybíróság”.

Halmai szerint elképzelhető, hogy Sulyok Tamás arra hivatkozik majd: „a köztársasági elnököt alkotmánymódosítással nem lehet felmenteni”. Ez azonban Halmai megítélése szerint valójában tartalmi kérdés. Ha az elnök ezt eljárási kifogásként terjeszti elő, az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie, hogy valóban eljárási problémáról vagy tartalmi kifogásról van-e szó.

Stánicz Péter ennél is szűkebbnek látja az államfő lehetőségeit. Azt mondja, sem a szavazatszám, sem az előterjesztés módja kapcsán nem merül fel formai probléma, ezért nem látja, „milyen okból lehetne megküldeni az Alkotmánybíróságnak” a módosítást.

Szerinte Sulyok Tamás esetleg azzal próbálkozhat, hogy a módosítás valójában nem tekinthető alaptörvény-módosításnak. Stánicz azonban hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata szerint a testület „nem teremthet magának hatáskört”.

A beadvány ezért nem tartalmazhat „formai okba bújtatott tartalmi ellenőrzés” iránti kérelmet.

Megakaszthatja-e a beadvány a megfosztási eljárást?

Ebben a kérdésben már lényeges különbség mutatkozik Halmai Gábor és Stánicz Péter álláspontja között.

Halmai szerint ha a köztársasági elnök eljárási hibára hivatkozva küldi meg a módosítást az Alkotmánybíróságnak, addig nem lehet jogszerűen megindítani vele szemben a megfosztási eljárást. Így fogalmaz: „a kérdés tartalmi vagy eljárási jellegéről csak az AB dönthet. Ha megállapítanák, hogy tartalmi a kérdés és nem válaszolhatják meg, akkor nyilvánvaló az alkotmánysértés az elnök részéről, indulhat a megfosztás”. Szerinte tehát akkor is lehet időt nyerni, ha a formailag eljárási hibára hivatkozó kifogás mögött valójában tartalmi probléma áll. Ebben az esetben

az elnök „húzta az időt”, és az Alkotmánybíróság feladata eldönteni, hogy a beadvány valóban a hatáskörébe tartozik-e.

Kollarics Flóra azt emeli ki, hogy az Alkotmánybíróság előzetes kontrollra vonatkozó eljárása nem húzható a végtelenségig. A testületnek szűk határidői vannak, így „15–30 napról beszélhetünk”. Az augusztus 20-ig tartó ítélkezési szünet ugyan okozhat további késedelmet, de szerinte „nem fél évekről beszélünk”, mint egy alkotmányjogi panasz esetén.

Stánicz ezzel szemben úgy véli, hogy a megfosztási eljárás akkor is megindítható, ha az államfő beadványa már az Alkotmánybíróság előtt van.

„A köztársasági elnök az Alaptörvény szerint köteles eljárni. Ő csak akkor küldheti meg az Alkotmánybíróságnak ezt az Alaptörvény-módosítást, ha valós eljárásjogi aggály merül fel, hiszen az Alaptörvény csak ezt teszi lehetővé. Ha egyéb tartalmi kérdések felülvizsgálatát kéri, akkor nem az Alaptörvény szerint jár el, és nem kizárt a megfosztási eljárás megindítása” - fogalmaz.

Ki gyakorolja az államfő jogköreit a megfosztási eljárás alatt?

Kollarics Flóra és Stánicz Péter egyetért abban, hogy amint az Országgyűlés dönt a megfosztási eljárás megindításáról, a köztársasági elnök az eljárás lezárultáig nem gyakorolhatja a jogköreit.

Kollarics szerint az államfő akadályoztatása esetén az Országgyűlés elnöke helyettesíti az államfőt. „A köztársasági elnök bármilyen akadályoztatása esetén, ha például beteg és két hónapra kórházba kerül, az Országgyűlés elnöke a helyettes. Ebben az esetben is ez van. Az Alaptörvény kimondja, hogy amint az Országgyűlés dönt a megfosztási eljárás megindításáról, annak lezárultáig a köztársasági elnök nem gyakorolhatja a jogköreit. Akkor valakinek be kell ugrania helyette, és ez a Ház elnöke lesz.”

Stánicz azt is hangsúlyozza, hogy a házelnök ebben az időszakban teljeskörűen gyakorolhatja a köztársasági elnök jogköreit.

„A rendszerben ez úgy néz ki, hogy az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezi, hogy döntsön a megfosztási eljárásról az Országgyűlés, amelynek kétharmaddal kell döntenie a megindításról. Onnantól majd az Alkotmánybíróság fogja kimondani a végén, hogy a köztársasági elnök sértett-e alaptörvényt vagy sem. De amíg ez az eljárás lefut, addig a házelnök gyakorolja teljeskörűen a köztársasági elnök jogkörét. Semmilyen korlátozás nincs. Az alaptörvény-módosítást is aláírhatja a házelnök.”

Vagyis szerinte megvalósulhat az a forgatókönyv, amire Magyar Péter utalt.

Milyen más módon lehetett volna eltávolítani Sulyok Tamást?

Kollarics Flóra és Halmai Gábor egyaránt a megfosztási eljárást tartotta volna a jelenleginél jobban védhető megoldásnak, de eltérően fogalmazzák meg annak lehetséges alapját.

Kollarics szerint megfosztási eljárás akkor indítható, ha bizonyítható, hogy a köztársasági elnök szándékosan megsértette az Alaptörvényt vagy valamely más törvényt. Úgy véli,

meg kellett volna vizsgálni, található-e olyan elnöki magatartás, amely miatt Sulyok Tamás számonkérhető.

Lehetséges indokként említi, hogy az államfő nem lépett fel „a köztársaság és a demokrácia legfőbb őreként” a jogállamiság védelmében bizonyos kormányzati intézkedésekkel szemben. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy egy konkrét mulasztás, például az 5 napos aláírási határidő be nem tartása alapján kezdeményezzenek eljárást. Elismeri, hogy ezek „fiktív esetek”, de úgy gondolja, hogy „egy jogászi háttérstáb, ha lehetőséget kap, talál fogást”.

Halmai két lehetséges utat vázolt fel.

Az egyik szerinte egy részletesen megindokolt alaptörvény-módosítás lett volna, amely nyíltan kimondja, miért szüntetik meg Sulyok Tamás megbízatását.

„Tiszta megoldás lett volna, ha azt mondják: ez a köztársasági elnök számos alkalommal szolgálta egy autokratikus rendszer kiépítését és fenntartását, ezért megfosztjuk a megbízatásától. Ezt egy normális indoklással, ugyancsak egy alaptörvény-módosítással, de nem a zárórendelkezések között, hanem érdemi indoklással alapozták volna meg. Ez járható út lett volna, és mindenki el is fogadhatta volna” - fogalmaz. Szerinte ebben az esetben Sulyok Tamás nem fordulhatott volna az AB-hét, mert egyértelmű lett volna, hogy ez nem eljárási, hanem tartalmi kérdés.

A másik megoldás szerinte a megfosztási eljárás közvetlen megindítása lehetett volna, az Alaptörvény és más törvények elnök által elkövetett megsértéseinek felsorolásával.

Halmai szerint ennek az útnak az volt a politikai kockázata, hogy az Alkotmánybíróságnak kétharmados többséggel kellett volna döntenie a megfosztásról. „Ez rizikós, senki sem tudja, hogy a jelenlegi Alkotmánybíróság kétharmada mit gondol erről” – fogalmaz. Szerinte valószínűleg ezért nem ezt a megoldást választották.

Veszélyes precedenst teremthet-e az egyedi alkotmánymódosítás?

Kollarics Flóra egyetért azzal, hogy a mostani eljárás veszélyes precedenst teremthet. Szerinte ha nem épülnek be megfelelő jogi garanciák, akkor egy későbbi, kétharmados felhatalmazással rendelkező politikai erő is megteheti, hogy egy kurzusváltáskor úgy lép fel: „radírozzunk le mindenkit a térképről”. Felidézi, hogy 2010 után a Kúria elnökét is „egy nem túl elegáns húzással” távolították el. A strasbourgi bíróság később megállapította az egyezménysértést, de ez nem vezetett ahhoz, hogy a korábbi elnök visszakerüljön a tisztségébe. Szerinte megfelelő alkotmányos garanciák nélkül hasonló eljárás egy következő politikai fordulat után is előfordulhat.

Emlékeztet, a rendszerváltás idején az Alkotmánybíróság már kimondta, hogy „jogállamot nem építünk jogállammal szembe menő eszközökkel”. Kollarics szerint most ezen a „vékony mezsgyén” egyensúlyoznak. Megérti az igényt a korábbi rendszer által kinevezett személyek leváltására, de azt szeretné, ha minél kevesebb „politikailag indokolható, de jogilag nehezen védhető” eszközt alkalmaznának.

Halmai Gábor szintén azt mondja, hogy a célok és a választott módszerek különválasztandók. Álláspontja szerint

a kormány céljai legitimek, a módszerek azonban különböző okokból „nem szerencsések”.

Halmai szerint fel kell vállalni, hogy Sulyok Tamás „nem az alkotmányosságot védő köztársasági elnök”, ezért el kell távolítani, de ezt „normális jogállami keretek között” kell megtenni. Úgy vélte, Magyarországnak jelenleg „egy autokratikus alaptörvénye és egy autokratikus módon megválasztott köztársasági elnöke van”, és ebből a helyzetből kell kiindulni.

Stánicz Péter szerint a legfontosabb garancia annak deklarálása lenne, hogy a mostani csak „rövid távú, rövid ideig tartó megoldás”. Az újonnan megválasztott köztársasági elnök csak az új alkotmány elfogadásáig maradna hivatalban, az új alkotmánynak pedig széles körű társadalmi átgondoláson kellene alapulnia.

Stánicz a közjogi méltóságok kiválasztásánál különösen fontosnak nevezi, hogy konszenzusos személyeket válasszanak. A mostani helyzet kapcsán ugyanakkor megjegyezi: azokat a szabályokat, amelyek alapján a módosítás formálisan végrehajtható, „az a hatalom hozta létre, aki most tiltakozik a formális jogszerűség ellen”.

Illegitim lesz-e az új köztársasági elnök?

A Fidesz az elmúlt napokban többször érvelt úgy, hogy az állafő ilyen módon történő leváltása miatt a következő elnök összes döntése megkérdőjelezhető lesz.

Kollarics Flóra emlékeztet rá, hogy voltak, akik korábban az Alaptörvény legitimitását is kétségbe vonták. Formáljogi értelemben azonban nem lesz érvénytelen az a törvény, amelyet az új köztársasági elnök ír alá.

„Politikailag persze ez egy jól hangzó állítás” – mondja. Szerinte biztosan lesznek, akik ragaszkodnak ehhez, jogi értelemben azonban az új államfő által aláírt törvények érvényesek maradnak.

Halmai Gábor szerint annak megítélése, hogy kialakul-e alkotmányos válság, „politikai kategória”. A jelenlegi helyzetet szerinte eleve az határozza meg, hogy az ország autokratikus alaptörvénnyel, köztársasági elnökkel és egy Fideszhez lojális Alkotmánybírósággal rendelkezik. Úgy látja, ezt az állapotot meg kell változtatni, de nem egymondatos rendelkezéssel, hanem jogállami körülmények között.

Először az Alkotmánybíróságot kellett volna átalakítani?

Ebben a kérdésben Kollarics Flóra és Halmai Gábor eltérő álláspontot képvisel.

Halmai határozottan úgy véli, hogy először az Alkotmánybíróságot kellett volna lecserélni. „Szerintem itt is azt a módszert kellett volna választani, mint a köztársasági elnöknél. Azt mondani, hogy ezek az alkotmánybírák egyetlen párt által kijelölt és megválasztott személyek, tehát tőlük nem várható el, hogy egy valóban jogállami alkotmány értékeit védjék. Ők a Fidesz alkotmányát fogják védeni. Ezért azt kellett volna mondani, hogy ez a testület úgy, ahogy van, kicserélendő.”

Halmai Gábor szerint ezt követően egy független testület, „nem a TISZA-párthoz lojális, hanem egy független Alkotmánybíróság”  dönthette volna el, hogy indokolt-e a köztársasági elnök megfosztása. Halmai szerint így el lehetett volna kerülni azt a gyanút is, hogy az alkotmánybírókat azért tartják hivatalban, hogy az új kormány számára megfelelő döntéseket hozzanak.

Kollarics szerint azonban „minden mindennel összefügg”.

Az Alkotmánybíróság átalakításához is alaptörvény-módosítás szükséges, amely a köztársasági elnök elé kerül. Ha az elnök nem írja alá, ismét felmerül a megfosztási eljárás.

Kollarics hangsúlyozta, hogy az államfő nemcsak reprezentatív szerepet tölt be, „a köztársasági elnök mindenhol ott van: a legfőbb közjogi tisztségek javaslatánál, kinevezésénél, és minden jogalkotás rajta megy keresztül..” Szerinte ezért lényegében mindegy, melyik intézménnyel kezdik, mert valamennyi lépés hatással van a többire. Úgy véli, valószínűleg azért sem került még előtérbe a legfőbb ügyész vagy a Kúria elnökének helyzete, mert előbb a köztársasági elnök ügyét kell „rendbe tenni”.

A 70 éves alkotmánybírói korhatár és a 12 éves képviselői mandátumkorlát

A 17. alaptörvény-módosítás nemcsak Sulyok Tamás megbizatásáról megszűnéséről rendelkezik, hanem például arról is, hogy az Alkotmánybíróságon visszaállítják a 70 éves korhatárt, és ez a jelenlegi alkotmánybírákra is vonatkozik, amivel automatikusan megszűnik Polt Péter jelenlegi AB-elnök megbizatása.

Kollarics Flóra szerint önmagában nem idegen a jogrendszertől, hogy felső életkori korlátokat állapítsanak meg. A problémát inkább abban látja, hogy az új szabályt nemcsak a jövőben megválasztott alkotmánybírókra, hanem a már hivatalban lévőkre is alkalmaznák.

Úgy véli, mind az életkori határ, mind a képviselői mandátumkorlát gyors, kellően át nem gondolt elfogadása alkotmányossági problémákat okozhat. Ha azonban a rendelkezések bekerülnek az Alaptörvénybe, azok tartalmát már senki nem tudja felülvizsgálni.

Halmai Gábor sem magát a 70 éves korhatárt kifogásolja. Szerinte ez „egy helyes korhatár”, amely korábban is része volt a szabályozásnak. A problémát abban látja, hogy ezzel csak három, az év végéig esetleg négy alkotmánybírót lehet eltávolítani, miközben szerinte az egész testületet le kellene cserélni.

Úgy fogalmaz, nem szabad „szemezgetni a 70 évet betöltött bírákkal”. Szerinte mind a 15 jelenlegi alkotmánybírót el kellene küldeni, majd új, független tagokat kellene választani. Halmai szerint a mostani alkotmánybírák „egyetlen párt által kijelölt és megválasztott személyek”, ezért nem várható el tőlük, hogy egy jogállami alkotmány értékeit védjék.

Stánicz Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy a bírák nyugdíjkorhatárának módosítása nem példa nélküli. A 70 éves határ szerinte egy korábbi szabály visszavezetése. Úgy fogalmaz, ezt a korlátozást korábban azért vették ki a rendszerből, hogy „szabadon lehessen jelölni olyan személyt, akit kívántak”. A mostani változtatás részben hasonló személyi kör eltávolítását érinti.

A három általunk megkérdezett alkotmányjogász a képviselői mandátum három ciklusra korlátozásáról is eltérően vélekedik, ami szintén benne van a mostani alaptörvény-módosításban.

Kollarics Flóra szerint szólnak érvek a mandátumkorlát mellett, mert „a végtelenített pozícióbetöltés hathat a korrupció irányába”. Ugyanakkor problémásnak tartja, hogy egy egyéni választókerület képviselőjét akkor sem választhatnák meg negyedszer, ha a választói elégedettek vele. Szerinte ez a szabály „talán finomhangolásra szorulna”.

Halmai Gábor egyértelműen kijelenti: „Én ezzel nem értek egyet.” Arra hívja fel a figyelmet, hogy

parlamentáris rendszerekben sem az egyéni, sem a listás képviselőknél nem szokás ilyen korlátozást alkalmazni.

A szabályt ugyanakkor nem nevezné az alkotmányos elvek különösen súlyos sérelmének. Úgy fogalmaz, „nem szerencsés megoldás”, ő maga biztosan nem választotta volna, de alapvetően politikai döntésnek tekinti.

Stánicz Péter abból indul ki, hogy a választhatóság, vagyis a passzív választójog nem korlátozhatatlan alapjog. Az alapjogok szükséges és arányos mértékben korlátozhatók, ezért szerinte azt kell megvizsgálni, hogy a tizenkét éves korlátozás megfelel-e ezeknek a feltételeknek. Stánicz szerint a kérdésről „mindenképpen társadalmi párbeszéd szükséges”, és az új alkotmánynak az ennek során kialakult társadalmi konszenzust kell tükröznie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lattmann Tamás: Mészáros Lőrincéknek is van okuk aggódni az új ügyészség miatt
Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint a magyarországi oligarchák, köztük Mészáros Lőrinc, Garancsi István is az Európai Ügyészség figyelmének középpontjába kerülhetnek. A szakértő ezt azzal indokolta, hogy cégeik számos nagy, uniós forrásból finanszírozott beruházásban vettek részt.


A magyar kormány Európai Ügyészséghez való csatlakozása egy fontos fordulópont az elszámoltatás kérdésében – erről beszélt Lattmann Tamás nemzetközi jogász a KlikkTV Mélyvíz című műsorában.

Szerinte a csatlakozásnak kiemelt és komoly jelentősége van, mert egyfajta alternatívát és kiegészítést jelent a magyarországi vádhatósági tevékenység mellett. Úgy látja, ennek az igazi jelentősége akkor mutatkozik meg, „hogyha a hazai igazságszolgáltatáson belül a vádhatóság működésével valamiféle problémák vannak, ahogy Orbán Viktor 16 éve alatt, egyértelmű álláspont volt az, hogy igen, problémák vannak vele”.

Lattmann Tamás szerint nem véletlen, hogy Orbán Viktor minden létező eszközével próbált ellenállni.

„Ennek a jelentősége az, hogy megkettőződik az a fajta vádhatósági képesség, ami bizonyos fajta bűncselekmények esetében onnantól kezdve rendelkezésre fog állni” – fogalmazott.

Kiemelte, hogy az uniós ügyészség az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós bűncselekmények esetében járhat el, tehát egy budapesti parkolóőr megvesztegetése, vagy a Balásy-féle túlárazások nem tartozna a hatáskörébe, de az uniós pénzekkel való visszaélések igen.

A jogász az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) és az Európai Ügyészség közötti különbséget is elmagyarázta. Míg az OLAF-nak vannak nyomozati jogkörei, vádhatósági jogosítványai nincsenek, így a feltárt bűncselekményekről szóló anyagokat át kellett adnia a tagállami hatóságoknak. Lattmann szerint Magyarországon az volt a „nagyon kellemetlen helyzet, hogy a csaláselleni hivatal nyomozati munkáját utána az ügyészség, a magyar vádhatóság nem használta fel, nem formált azokból vádakat, nem vitte azokat a bíróság elé”.

Arra a kérdésre, hogy kiknek kell tartaniuk az új szervezettől, Lattmann Tamás egyértelmű választ adott. A felosztás szerinte nagyon egyszerű: „Bárki, akinek 2021 óta európai uniós pénz kötődik a kezéhez, aggódhat az Európai Ügyészség miatt”.

Hozzátette, remélhetőleg a legtöbben alaptalanul aggódnak, de akinek van rá oka, az jobban teszi, ha aggódik.

Példaként említette, hogy Mészáros Lőrinc vagy Garancsi István cégeihez köthető fejlesztések, építkezések jelentős része uniós forrásokból valósult meg, így ezek felkelthetik az ügyészség figyelmét.

A jogász szerint az Európai Ügyészség a szervezet 2021. június 1-jei indulásáig visszamenőleg vizsgálhatja az ügyeket, de hangsúlyozta, hogy ez nem minősül visszamenőleges jogalkalmazásnak. „Hiszen alapvetően ezek a cselekmények megtörténtek, a jogszabályok, amiket megsértettek ezek a bűncselekmények, ezek már akkor is hatályban voltak, tehát ez semmilyen módon nem minősül visszamenőlegesnek” – mondta.

Lattmann Tamás nem számít arra, hogy az Európai Ügyészség eljárásai lényegesen gyorsabbak vagy lassabbak lennének egy átlagos ügyészi szervezetnél.

Szerinte sokkal fontosabb, hogy a szervezet meglétének van egy jövőbe mutató garanciális szerepe is. „Hogyha most nekem el kéne döntenem, hogy meg kéne mondanom, hogy az uniós ügyészségbe való belépés a múlt rendezése, vagy a jövő biztosítása miatt fontosabb, akkor én hajlanék azt mondani, hogy a jövő biztosítása miatt sokkal fontosabb” – jelentette ki.

Úgy látja, a múlt bűncselekményeinek feltárását a magyar ügyészség is elvégezhetné, ha lenne rá politikai szándék.

Az Európai Ügyészség inkább egyfajta hozzáadott garancia arra, hogy a jövőben ilyen jellegű korrupciós bűncselekményeket ne lehessen ilyen könnyen elkövetni.

Az újonnan létrehozott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról (NVVH) szólva elmondta, annak talán még komolyabb szerepe is lehet az elmúlt évek bűneinek feltárásában, mint az Európai Ügyészségnek. A hivatal létrehozásával ugyanis megszűnik a közvád monopólium, és a szervezet maga is vádat emelhet.

„Ezzel tulajdonképpen most a jogalkotó egy kettős célt ért el viszonylag egyszerűen. Egyrészt kivette a monopól pozícióból a legfőbb ügyészt. A másik szempont pedig ugye az, hogy a korrupcióval szembeni védekezésnek az egyik legfontosabb eszköze mindig a prevenció, a megelőzés erősítése” – magyarázta.

A parlamentben létrehozott eseti vizsgálóbizottságokkal kapcsolatban, különösen a végrehajtói maffiát vizsgáló, Toroczkai László vezette testülettel kapcsolatban szkeptikus. Bár üdvözli, hogy a bizottságok erősebb eszközöket kaptak, és komolyabban kell őket venni, úgy véli, ezek nem válhatnak „boszorkányüldözéssé”.

„Toroczkai László kapott Magyar Pétertől egy búgócsigát, hogy ő azzal játszódhasson, és láthatóan ez is fog most történni” – fogalmazott.

Szerinte ezeket sokkal inkább a „politikai játszótér” műsorszámainak kell tekinteni, semmint komoly szakpolitikai megoldásoknak.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Se köpni, se nyelni nem tudtunk” – Erste-vezér Orbán Viktor beszédéről, amelyben „a halál vámszedőinek” nevezte őket
Jelasity Radován, az Erste Bank vezérigazgatója egy interjúban beszélt a korábbi kormányzati támadásokról. Szerinte volt olyan is, hogy nekik kellett magyarázkodniuk az Európai Központi Banknál Nagy Márton kijelentése miatt.


Az Európai Központi Bankból hívták fel az Erste bécsi központját, miután Nagy Márton akkori gazdasági miniszter bejelentette, hogy Magyarországon öt nagybank maradhat, és a négy, általa nevesített pénzintézet között nem szerepelt az Erste.

A vezérigazgató szerint a nemzetközi felügyeletnél azt kérdezték, mire is gondolt a magyar miniszter, mire ők azzal magyarázták a helyzetet, hogy ez egy „választások előtti viccelődés”, egyfajta „hungarikum”, amit „nem kell komolyan venni”

– derül ki abból az interjúból, amit Jelasity Radován, az Erste Magyarország vezérigazgatója a Forbesnak adott.

Nem ez volt Nagy Márton egyetlen hirtelen bejelentése a bankvezető szerint:

„Márton-napon fölhívott Nagy Márton. Köszöntem, hogy boldog névnapot és jó reggelt, mire azt mondta, az övé az jó lesz, az enyém már kevésbé. Majd – nagyjából három perccel a bejelentés előtt – hozzátette, igazán szép tőle, hogy nem a Közlönyben olvashattuk a hírt.”

Az interjúban szóba került Kármán András mostani pénzügyminiszter is, aki tavaly még az Erste egyik vezetője volt. Jelasity elmondta, Kármán már 2025 elején jelezte neki politikai ambícióit, majd tavaly nyáron, miután a Tisza Párthoz való csatlakozása nyilvánosságra került, fel is mondott, hogy ne okozzon kárt a banknak. A személyes kapcsolat előnyt nem hoz – mondta, majd hozzátette:

„Kármán András nem az én asszisztensem. Ő profi szakember, becsületesen dolgozott a bankban tíz éven át, az Erstének semmivel sem adósa.”

Jelasity az új kormánytól kiszámíthatóságot, átláthatóságot és egyenlő versenyfeltételeket remél. Szerinte a korábbi években a szabályozásba való belenyúlások során „mindig voltak egyenlőbbek, és mindig voltak kevésbé egyenlők”.

Mindazonáltal elmondta, hogy „Elég gyorsan megtanultam Magyarországon, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek, de most alapvető elvárásunk, hogy ne ez legyen.”

A bank a Fidesz-kormány célkeresztjébe került a Tisza Párthoz csatlakozó Kármán András, és más ismeretlen okokból.

Az interjúban például a bankvezető így emlékezett vissza a beszédre, amelyben Orbán Viktor miniszterelnök a 2026-os februári évértékelőjében a „háború kutyáinak” és a „halál vámszedőinek” nevezte az Erstét és a Shellt: „Se köpni, se nyelni nem tudtunk, amikor hallottuk”.

Egyébként Jelasity Radován Erste-vezér volt az,, akiről Simor András volt jegybankelnök korábban azt állította, hogy még Matolcsy György elnöksége alatt a Magyar Nemzeti Bank egyik alelnöke megfenyegette, hogy ha Simor az osztrák Erste Group felügyelőbizottságának tagja marad, a jegybank megnehezíti a pénzintézet magyarországi működését.

Az Erste a vádakra akkor úgy reagált, hogy a múltban tapasztaltak „hátrányos bánásmódot”, a sajtó által megnevezett volt MNB-alelnök, Kandrács Csaba pedig tagadta a vádakat. A jegybank belső vizsgálatot követően májusban hivatali visszaélés gyanúja miatt feljelentést tett a rendőrségen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Salát Gergely: Szijjártó leigazolásával a BYD jelezni tudja más országok politikusainak is, hogy érdemes értük lobbizni
A volt külügyminiszter alkalmazása a kínaiak szempontjából szinte unikumnak számít, de abban bízhatnak, hogy jó kapcsolatai vannak a Közel-Keleten, Afrikában és Délkelet-Ázsiában, amelyek a BYD fontos piacai - mondja a szakértő. De Kína a Tisza-kormánnyal is jóban akar lenni.


Alig két hónappal mandátumának átvétele után Szijjártó Péter volt külügyminiszter bejelentette, hogy lemond a képviselőségről, és a kínai BYD autógyártónál folytatja pályafutását, ahol a vállalatcsoport külső kapcsolataiért és az új üzletágak fejlesztéséért felelős vezetője lesz. A lépés heves politikai vihart kavart: Magyar Péter miniszterelnök a „legvérlázítóbb korrupciónak” nevezte az átigazolást, mondván, Szijjártó külügyminisztersége alatt a magyar kormány 300 milliárd forint értékben támogatta a BYD-t, és szerinte a volt politikus ezzel a Kínai Kommunista Párt szolgálatába állt. Ezzel szemben Orbán Viktor volt miniszterelnök a nyár csúcsigazolásának nevezte a történteket.

Miért fontos a BYD számára egy volt magyar miniszter? Milyen üzenete van ennek a lépésnek más országok politikusai felé? Erről beszélgettünk Salát Gergely sinológussal, egyetemi oktatóval.

— Hogyan kell értelmezni Szijjártó megjelenését a BYD-nál? Általános módszer ez a befolyásépítésre a kínai cégeknél, vagy egyedi esetről van szó?

— A kínai cégek nem olyan régen kezdtek nemzetköziesedni. Az, hogy nyugati menedzsereik legyenek, akár a kínai központban, elég új dolog, bár nem teljesen példátlan. Szijjártó Péter leigazolása sem feltétlenül a személyes érdemei miatt történt, hanem mert a kínai cégek nemrég, 10-20 éve kezdtek el kifelé terjeszkedni.

Ez a lépés tehát majdnem unikumnak számít.

Ugyanakkor a kínai cégek is a nemzetköziesedésre törekednek, és a nagy multicégek mintája azt mutatja, hogy érdemes színesíteni a menedzsmentet, hiszen sok országban jobban tudnak tárgyalni a nem kínaiak, mint a kínaiak.

— Tehát a nyugati metódust veszik át, hogy közelebb kerüljenek a nyugati gondolkodásmódhoz? Vagy inkább a politikai kapcsolatrendszere miatt fontos nekik?

— Mindkettő egyszerre érvényesül. Minden kínai cégnek problémája, hogy sok helyen bizalmatlansággal, szkepticizmussal, előítéletekkel szembesülnek. Ezt a percepciót oldani tudja, ha látják, hogy nemzetközi menedzsmentje van az adott cégnek egy külföldi tárgyalódelegációban. Másrészt Szijjártó Péternek elképesztő kapcsolatrendszere van, a telefonjában biztosan sok fontos ember száma benne van. Nem is annyira Európában, ahol nem volt különösebben népszerű, és nem is Magyarországon, mert feltételezem, hogy a jelenlegi magyar kormányhoz sincsenek túl jó kapcsolatai. De az elmúlt 12 évben, amíg külügyminiszter volt, beutazta az egész globális délt. Jó kapcsolatai vannak a Közel-Keleten, Afrikában, Délkelet-Ázsiában, és ezek nagyon fontos piacok a BYD-nak. Nem mindegy a cég számára, hogy van egy emberük, akinek megvan a szudáni külügyminiszter-helyettes telefonszáma, aki befolyással bír a helyi beruházásokra. A személyes kapcsolatrendszerére is szükség lehetett.

— Akkor ez a lépés nem elsősorban az Európai Unió felé való terjeszkedésben kulcsfontosságú, hanem inkább a harmadik országok felé?

— Nem tudom, hogy Európában Szijjártó Péternek milyen a kapcsolatrendszere, legalábbis a kormányzó pártokkal. Bizonyos pártcsaládok tagjaival lehetnek jó kapcsolatai, de én azt gondolom, hogy inkább a globális dél országairól van szó.

Ezzel a BYD jelezni tudja más országok politikusainak is, hogy érdemes értük lobbizni, érdemes egyengetni az útjukat, mert „egy menekülő útvonalat tudunk nektek kínálni”.

Van egy olyan aspektusa is a dolognak, hogy Kínában nincs kormányváltás, és náluk egy volt miniszter élete végéig rendkívül befolyásos ember marad. Nem igazán értik ezeket a kormányváltásokat, ezért egy picit a saját rendszerüket vetítik ki más országokra is. Azt gondolják, hogy nálunk is egy volt miniszter biztosan nagyon befolyásos, fontos ember, akivel jóban kell lenni. Azt, hogy egy előző kormány minisztere az új kormány számára persona non grata lehet, nem igazán tudják értelmezni. Még Magyarországon is, ami egy fontos hídfőállás az első EU-s gyárukkal, gondolhatják, hogy Szijjártó jó kapcsolat lehet.

— A szegedi BYD-gyár mindenképpen felépül, de a jelenlegi magyar kormány máshogy áll a kínai beruházásokhoz, mint az előző, Magyar Péter Szijjártó kapcsán egyenesen korrupciót emlegetett. Van jövője az újabb kínai beruházásoknak, ha a kormány közelebb kerül az európai fősodorhoz?

— Ők most nagyon keresik a kapcsolatot az új kormányhoz. Kínának az az érdeke, hogy az eddig idejött beruházások felépüljenek, termelőre forduljanak, és esetleg újak is jöjjenek. Meg akarják tartani azt a jó kapcsolatot, ami az Orbán-kormányok alatt megvolt. Ők nem Orbán Viktorhoz kötődnek, hanem azt szeretnék, hogy bárki is legyen kormányon, az baráti legyen Kínához. Ezért nem hiszem, hogy egy ilyen megnyilvánulásból nagy patáliát csinálnának. Pontosan tudják, hogy ez politikai kommunikáció, a miniszterelnök üzen a saját választóinak.

A nagyobb problémájuk az, hogy a helyi hatóságok elkezdtek kellemetlenkedni. Azokat a vizsgálatokat, amiket eddig nem végeztek el, vagy nem volt következményük, most elvégzik, és vannak következmények.

Ez újragondolásra készteti a kínai cégeket, de ez nem tragédia. A kapitalista vállalatok mindig pont annyira tartják be a szabályokat, amennyire betartatják velük.

— Mennyire kell tartanunk Európában a kínai ipartól? A kínai gazdasági terjeszkedés hozza magával a politikai terjeszkedést is?

— Az ipartól nagyon kell tartanunk. Egészen egyszerűen versenyképes termékeket gyártanak ár-érték arányban. A Draghi-jelentés is arról szólt, hogy Európa nem elég versenyképes, és valamit kezdeni kell ezzel. Azóta sem csináltunk semmit. Kínának olyan méretgazdasági és egyéb előnyei vannak, hogy jobb minőségű termékeket tudnak olcsóbban gyártani, mint mi.

Meg fognak verni minket a saját piacunkon, ettől nagyon kell félni.

A toldozgatás-foldozgatás védővámokkal, kvótákkal nem segít. Ezekkel bezárjuk a saját piacunkat, de a világpiacról a kínaiak ki fognak szorítani minket. Lehet, hogy itthon megvédjük a Volkswagent a kínai konkurenciától, de Afrikában nem tudjuk megvédeni. Biztonsági fenyegetést különösebben nem jelentenek, nincsenek területi vitáink Kínával, nem ütköznek az érdekszféráink, tehát olyan nagyhatalmi verseny Európa és Kína között, mint az USA és Kína között, nincsen. A politikai rendszerüket nem exportálják, ők üzletelni akarnak. Az üzlet által szereznek politikai befolyást, de a politikai befolyás elsősorban arról szól, hogy még több üzletet tudjanak kötni egy adott országban. Erre persze oda kell figyelni.

— Van egy évezredes tradíció Kínában, a soft power típusú befolyásszerzés. Ugyanakkor az utóbbi időben, például ahogy Afrikával üzletelnek, egyre inkább a klasszikus imperializmus jegyeit mutatja. Mintha a régi gondolkodásmód háttérbe szorulna...

— Szerintem ez inkább a nyugati sajtó percepciója. Ha megnézzük az afrikai közvélemény-kutatásokat arról, hogyan vélekednek a kínaiakról, azt látjuk, hogy egyáltalán nem negatív a megítélésük. Nem tartják őket neokolonialistának vagy a neoimperializmus képviselőinek. Vannak ott is konfliktusok, tehát nem 100%-os az elismertségük, de én azt látom, hogy inkább a nyugati sajtó fókuszál a Kína-Afrika kapcsolatok keményebb oldalára. Azokról az ügyekről ír, ahol a kínaiak keményen lépnek fel, és azokról kevésbé, ahol gyümölcsözőbb az együttműködés. Szerintem inkább a percepció változik.

— Kínában a vezető politikai erő a kommunista párt, de a gazdaság kapitalista modell szerint működik. Hogy egyeztetik ezt össze ideológiailag?

— Egyrészt a kínai kultúra, közhelyesen mondva nem a „vagy-vagy”, hanem az „és” kultúrája. Össze tudnak egyeztetni ellentmondásos dolgokat egyéni és kollektív szinten is. Nem az arisztotelészi logikán szocializálódtak, miszerint valami nem lehet egyszerre A és B is.

A másik, hogy ezt ideológiailag a 80-as évek óta úgy magyarázzák meg, hogy Kína jelenleg a szocializmus építésének kezdeti szakaszában van.

Ez a kezdeti szakasz sokáig fog tartani, de nem mondták ki, meddig. Ez még nem a szocializmus, pláne nem a kommunizmus. Ebben a kezdeti szakaszban a fő cél a gazdasági alapok megteremtése, és ebbe még beleférnek olyan dolgok, amik a kommunizmusban már nem fognak, mint például a magántőke, a magánvállalatok, a tőkések, a tőzsde. Ezzel a vita meg van oldva: ez még nem kommunizmus, hanem a szocializmus építésének kezdeti szakasza, beláthatatlan ideig, tehát nyugodtan lehetnek milliárdosok és magáncégek.

— Érdekes, mert az európai szocialista országokban annak idején amiatt féltek a reformoktól, mert azt tartották, hogy a gazdasági változások előbb-utóbb politikai változásokat hoznak. Európában ez így is történt, Kínában viszont nem.

— A Tiananmen téren 1989-ben a Kínai Kommunista Párt elég erőteljesen megüzente, hogy gazdasági változások lehetnek, de politikai változásokat ne akarjatok, mert akkor lövünk. Felkínálták a társadalomnak azt az alkut, hogy gazdagodhattok, gyarapodhattok, alapíthattok magánvállalkozást, lehettek milliárdosok, utazhattok,

olyan szabadságot kaptok, ami soha a kínai történelemben nem volt, de a politikai kérdésekkel ne foglalkozzatok.

Ez az alku egészen a legutóbbi időkig nagyon jól működött. Azok a törvényszerűségek, amiket a 19-20. századi európai és észak-amerikai kultúrára kitalált a társadalomtudomány, nem biztos, hogy Kínában is érvényesek. Az, hogy a gazdasági változás politikai változást hoz, arra Kína egy nagyon jó ellenpélda.

— Tehát mi nem értjük, hogy Kínában hogyan nem váltják egymást a politikai erők, ahogy ők sem értik, hogy nálunk hogyan váltják. Mi adja a legitimitását ennek a rendszernek Kínában?

— Ez a világ legsikeresebb pártja. Több mint 70 éve uralkodik, és bár az elején meghalt néhány tízmillió ember, a 70-es évek vége óta a világtörténet legnagyobb, legütemesebb, leggyorsabb és legmélyrehatóbb fejlődését produkálta az ország ennek a pártnak a vezetésével. Ez elképesztő legitimációt ad neki. Kínaiak százmillióit emelték ki a mélyszegénységből, egy elmaradott mezőgazdasági országból high-tech ipari ország lett. Persze bőven vannak még elmaradott területek, de 40 éven keresztül az volt az emberek alaptapasztalata, hogy évről évre jobban élünk. Nem biztos, hogy annyival jobban, mint a szomszéd, aki már Ferrarival jár, én meg még csak elektromos robogóval, de lehet, hogy jövőre nekem is lesz egy kis kocsim, vagy ha nekem nem, a gyerekemnek igen. Az állandó gyarapodás élménye megvolt.

Egy olyan kormányzat, ami 40 éven keresztül évi 10%-os gazdasági növekedést biztosít, az nagyon erős és nagyon legitim.

Az elmúlt években vannak problémák, a gazdasági növekedés lelassulásával van némi elégedetlenség, de én azt gondolom, hogy ez egy rendkívül erős, stabil rendszer. Attól, hogy a növekedés nem 8%, hanem 4%, a világ egyik legjobban szervezett rendszere nem fog meginogni. Lehet, hogy nem lesz annyira népszerű, vannak helyi elégedetlenségek, panaszkodnak, hogy esnek az ingatlanárak, amiben a vagyonukat tartották, de ez egy teljesen másfajta panaszkodás, mint ami a rendszer stabilitását veszélyeztetné.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Dull Szabolcs: Eljött Sulyok Tamás utolsó napja, hogy döntsön
A politikai elemző emlékeztetett, hogy ma jár le az ötnapos határidő, ameddig Sulyok Tamás államfő aláírhatja az őt menesztő Alaptörvény-módosítást. Amennyiben ezt nem teszi meg, a kormánytöbbség megfosztási eljárást indíthat ellene.


Dull Szabolcs politikai elemző szerint „ELJÖTT SULYOK TAMÁS UTOLSÓ NAPJA, HOGY DÖNTSÖN.” Szombati Facebook-posztjában azt írta, politikailag már április 12-én eldőlt az államfő sorsa, „ma jogilag is látjuk, hogy fog távozni”.

Dull emlékeztetett, Sulyok Tamásnak ma jár le az ötnapos határidő, hogy aláírja a parlament által hétfőn elfogadott Alaptörvény 17. módosítását. A bejegyzésben három lehetséges kimenetet sorol fel.

Az egyik, hogy aláírja a jogszabályt, amivel szerinte lényegében a „saját politikai halálos ítéletét kellene aláírnia”.

A másik két lehetőség, hogy nem írja alá és az Alkotmánybírósághoz fordul, vagy még ma bejelenti a lemondását.

Az elemző a legvalószínűbbnek a második forgatókönyvet tartja, amihez egy azonnali következményt is vázol. „Amennyiben ez a második forgatókönyv következik ma be, Magyar Péter ígérete alapján megindítják ellene a megfosztási eljárást” – írja.

Ekkor a helyébe lépő Forsthoffer Ágnes házelnök „nyilván rögtön aláírja az alkotmánymódosítást, vagyis másnap Sulyoknak ezért kell távoznia”.

A bejegyzés azzal zárul, hogy bárhogy is alakul a mai nap, a jövő héten már az új köztársasági elnök személye lesz a kérdés. A Tisza Párt még nem árulta el a jelölési mechanizmusát, a Fidesz pedig vélhetően nem vesz majd részt az eljárásban.

Az Országgyűlés hétfőn elfogadta az Alaptörvény 17. módosítását, amely a hatálybalépését követő napon megszünteti Sulyok Tamás államfői megbízatását. Gulyás Gergely a döntést az elmúlt 36 év leggyalázatosabbjának nevezte, a Fidesz–KDNP képviselői pedig bojkottálták a parlamenti vitát és a szavazást is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk