Beszéde végén olyan ünneplésben részesítették az altábornagyot, mint egy rocksztárt - ilyen volt belülről Magyar Péterék első nagy pártrendezvénye
Nem vagyok egy pártkongresszusra járós fajta. Annyira nem, hogy ezelőtt csak a múlt évezredben, 1988-ban voltam egyen, az a Fidesz második kongresszusa volt, a Jurta Színházban. Meghatározó élmény volt számomra, akkor láttam először a demokráciát működni. Igaz, némi szépséghibája volt a történteknek egy zilált kinézetű, bajszos fiú, akinek a savanyú stílusa valahogy számomra idegen volt attól a fiatalos lendülettől, ami amúgy az akkori Fideszt jellemezte. De ezen akkor túltettem magam.
A Tisza Párt mostani rendezvénye egyáltalán nem ilyen volt. Cseppet sem volt kócos, de fiatalos sem, ellenben profi volt, ami a szervezést illeti. Nem mehetett be bárki, nemcsak a sajtónak, de a résztvevőknek is előre kellett regisztrálniuk. Szépen, a különböző színű regisztrációs kártyákkal a nyakban léphettünk be, ahol sárga láthatósági mellényes önkéntesek segítettek minket, hogy mit hol találunk.
Persze eltelt azóta 37 év. Akkor egy induló pártnak be kellett érnie a Jurta Színház szűkös tereivel, a Tisza azonban a Hungexpo központi épületének tágas tereit birtokolta. Akkor, 1988 őszén 1956 még hivatalosan ellenforradalomnak számított, az állami rádió és televízió (még) nem küldte el a munkatársait az eseményre. Most hivatalosan 1956 megítélése egészen más. Elég erről megkérdezni Orbán Balázst. Az állami televízió és rádió munkatársait most sem láttam az eseményen (az épület előtt, reggel ott volt az állami televízió, bent azonban nem találkoztam velük), cserébe számtalan hírportál és néhány televízió is tudósított.
Szinte ráragadt már a Tiszára, hogy Magyar Péter egyszemélyes vállalkozása ez, one-man show, divatos kérdezgetni, hogy hol van a többi kompetens vezető. A teljes igazság az, hogy mind Tarr Zoltán, mind Kulja András már egy ideje egyértelműen azonosítható a párttal, és alkalmunk volt mindkettejük stílusát megismerni, tehát jó ideje már nem is annyira egyszemélyes produkció a Tisza Párt. Azt is tudjuk, hogy a Tisza-szigetek robbanásszerű megjelenésével megfoghatóan, megszámlálhatóan sok ember jelent meg a párt mellett, mozgalmi háttérként.
Lehetőségünk nyílt szigorúan kamera és mikrofon nélkül belesni a szekcióülésekre, ahol előadók készítették fel a Tisza-szigetek tagjait a kampányra. Csapatépítő játékokkal, kampánymenedzsment ismertetésével. Három szép nagy teremben, százasával jöttek-mentek a Tisza-sziget tagok, hogy részt vegyenek a képzéseken.
Azzal a várakozással mentem én is el a Hungexpo Kongresszusi Központjába, hogy új arcokat ismerhetek meg, akik a Tisza Párt politikusaiként dolgoznak a továbbiakban. Az utcán általunk megkérdezett, az eseményre siető szimpatizánsok is hasonlókat mondtak. Igaz, sima résztvevőkkel nem volt könnyű interjúzni, mert már előre figyelmeztetett bennünket a párt, ők nem közszereplők, és az épületen belül, a folyosókon nem is engedték a forgatást.
Mindenesetre a nagyteremben megismerhettünk új arcokat. Egyfelől ők minden kétséget kizáróan kompetens szakemberek, komoly teljesítményekkel a hátuk mögött. Másfelől úgy éreztem még mindig, hogy bár duzzad a névsor, de lényeges szakterületek még mindig nincsenek lefedve nevekkel. De már megszokhattuk a Tiszától az óvatos előrelépkedést. És érthető is egy olyan politikai atmoszférában, ahol a gyanakvás mindenek felett áll.
Stílszerűen szólva, a legnagyobb bomba Ruszin-Szendi Romulusz volt. A volt vezérkari főnök megjelenése és csatlakozása a Tisza Párthoz amellett, hogy komoly fegyvertény magának a pártnak is, óriási meglepetés volt mindenkinek.
Ez a katonaember, amit végtelen fegyelemmel és csendességgel elmondott, óriási hatást gyakorolt a résztvevőkre. (Színészi feladat: tessék a volt vezérkari főnök szövegét hatásvadász, szónoki stílusban elmondani – garantáltan feleződik a katartikus erő.) A jól felépített beszédben sorjáztak a tények, egyértelműen elmondta, mi elfogadhatatlan, min kellene változtatni, miközben kiállt a fegyveres testületek mellett. Hivatásról beszélt, hazaszeretetről, és ez az ő csendes stílusában nem hatott bombasztikusnak, sokkal inkább vallomásnak. Nyilván ezt értékelte a közönség, amikor
Mindezt felállva. Tanulságos pillanat arról, hogy a hitelességhez nem hangerő kell, hanem letett korábbi teljesítmény.
De teljesítményt nyújtott korábban Kulcsár Krisztián is, aki a párbajtőr többszörös világbajnoka egyéniben és csapatban is, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke. De mindemellett a CIB Bank igazgatója és a BÁV Zrt. vezérigazgatója is volt. Őt nagyon nem irigylem. A sport a jelenlegi rezsim szent tehene, a stadionépítésekre és nemzetközi sportrendezvényekre elköltött ezermilliárdok árnyékában ember legyen, aki helyreteszi ezt a területet. Nyilván lesz mit elvonni, ugyanakkor a sport tömegek felé történő kinyitása valóban fontos feladat lenne, ahogy ezt Kulcsár Krisztián is elmondta.
Bódis Kriszta író, filmrendező, szociológus megjelenése a társadalompolitikai területen nagyon fontos fejlemény, szerintem. Egyetlen kormány sem fektetett hangsúlyt erre a területre, letudta, mint szükséges rosszat. Hiszen csak viszi a pénzt a szegény vidékek felzárkóztatása, a szociális projektekkel nem lehet választást nyerni.
Holott bizonyított tény, hogy az ebbe a szférába fektetett összegek többszörösen térülnek meg – persze nem abban a ciklusban, amikor azok invesztálásra kerülnek, ahogy diófát is az unokáinknak ültetünk. Figyeljünk oda, meddig lesz a Tisza Párt mellett Bódis Kriszta.
Magyar Péter beszédét várta mindenki, én is. Elmondok egy titkot: mind moziban, mind színházban onnan tudom, hogy valami nem stimmel, hogy elálmosodom, netán elalszom. A pártelnök beszédének első tizenpár percénél bizony az álmosság kerülgetett. Magyar Péter hozta a kötelezőt, de én többet vártam – valami újat, erőset. Akkor kaptam először föl a fejem, amikor a korrupt politikusok börtönbe juttatásáról beszélt. Azután sorjáztak a különböző szakpolitikai területek 12 pontjai, és csak
Mert azt még értem, hogy a Klebelsberg Központok megszüntetésével már szinte megduplázódik a közoktatás költségvetése, de hogy honnan lesz évente plusz ötszázmilliárd az egészségügyre – úgy, hogy a teljesítményvolumenkorlátot is eltörlik (magyarán nem szűkítik mesterségesen az elvégezhető műtétek, ellátások számát költségvetési eszközökkel) –, amikor áfát csökkentünk, visszaállítjuk a KATÁ-t, állami bérlakásépítést indítanak be... Miközben értem, hogy van befagyasztott pénz az EU-nál, amit haza kell hozni, értem, hogy le lehet állítani felesleges beruházásokat, és azt is értem, hogy egy jobb gazdaságpolitikát a hitelminősítők jobb osztályzattal honorálnak, ami olcsóbbá teszi a hitelfelvételt. De kíváncsi lennék a kiadási és bevételi oldalak egyenlegére.
Végszóként megint felidézem a múlt századi emlékeimet: egy évvel az 1990-es országgyűlési választások előtt a magyar demokrácia már volt olyan állapotban, hogy az állami televízió élő adásban közvetítette a pártok kongresszusait, bár természetesen akkor még – az állampártot leszámítva – az összes többi párt parlamenten kívülinek számított. A Fidesz akkori kongresszusán graffiti-szerű betűkkel az alábbi felirat díszelgett a molinón (LED-fal akkor még nem volt):
Legyen így.
