Bernard-Henri Lévy: 'Nem szeretnék egy ilyen Európát a gyermekeimre hagyni'
A szerző, akinek darabja az Európát fenyegető veszélyekre irányítja rá a figyelmet, március elején indult el turnéjára, és úton lesz egészen az európai parlamenti választásokat megelőző napokig. Budapestre éppen félúton érkezett. A Belvárosi Színházban tartandó előadása előtti napon találkozott a Brody Studiosban az újságírókkal.
Lévyt régi barátja, Konrád György mutatta be a jelenlévőknek. Ismeretségük még az 1980-as évek közepére nyúlik vissza. Azokra az időkre, amikor Konrád „ellenségesnek” minősülő írásai itthon még csak illegálisan, a „szamizdat” kiadványokban jelenhettek meg, de a magyar írástudó már komoly visszhangot váltott ki a külföldi, köztük a francia sajtóban megjelent cikkeivel, amelyekben már akkor fontos szerepet kapott az európaiság, mint a szuperhatalmak ellensúlya.
A francia írástudót elsősorban Orbán Viktor miniszterelnökkel való előző napi eszmecseréjéről faggatták.
Lévy igen diplomatikusan elmondta, hogy két órát beszélgettek, mindketten határozottan képviselték a maguk nézeteit, amelyek nem közeledtek egymáshoz, bár úgy érezte: néhány megjegyzése kellemetlenül érintette a magyar kormányfőt. Ők már 30 évvel ezelőtt találkoztak, az író akkor egy forradalmi hevületű, az emberi jogokért minden porcikájával kiálló fiatalembert ismert meg benne. „Legtöbben a végsőkig próbáljuk megőrizni magukban fiatalkori énünket. Orbán azok közé tartozik, akiknek sikerült ezt az ifjút kiölni magából” – mondta a hazájában csak BHL-ként emlegetett író, aki szerint Orbán Viktor őszintén meg van győződve arról, hogy a demokrácia létezhet liberalizmus és emberi jogok nélkül. De az is megdöbbentette őt, hogy rá kellett jönnie: ezzel a két órával ő különleges kegyben részesült egy olyan országban, ahol sok hazai újságíró és értelmiségi évek óta öt percet sem kap a miniszterelnöktől.

Bernard-Henri Lévy óva intette hallgatóságát attól, hogy elhiggyék: az értelmiség halott Európában. „Még Magyarországon sem, és ebben a történelmi helyzetben mindenkinek tennie kell a kötelességét” – mondta. Az „iszlám veszéllyel” kapcsolatban kifejtette: harcolni kell a radikális iszlamistákkal, ugyanakkor segítő kezet kell nyújtani az iszlám demokratáknak, ugyanúgy, ahogyan annak idején tették a kelet-európai demokratikus ellenzékkel. A kettő összemosása a legjobb eszköz a radikális iszlamisták erősítésére – figyelmeztetett.
A sajtóbeszélgetés után Bernard-Henri Lévy külön interjút adott a szeretlekmagyarorszag.hu – nak.
– Hogyan jutott eszébe ez a monodráma-ötlet?
– Úgy érzem, hogy Európa beteg, hogy lángok kerülgetik az európai házat. Úgy érzem, hogy 5 perccel éjfél előtt vagyunk, és nem szeretnék egy ilyen Európát a gyermekeimre hagyni. Ami a riasztás formáját illeti: ez pontosan megfelel Európa mai helyzetének. Egy belső monológról van szó, amely vészesen kusza, tele van sokkoló gondolatokkal. Egyes pillanataiban minden világosnak tűnik, máskor pedig teljesen kaotikusnak.
– Hogyan reagáltak az eddigi előadásokra?
– Fantasztikus lelkesedéssel, néhány elszigetelt esetet kivéve. Mindenhol reflektáltam a helyi dolgokra is, így lesz Budapesten is.
– A turné előtt adott egyik interjújában azt mondta: újra kellene olvasni Bertolt Brechtet, Curzio Malapartét és újra megnézni Chaplint.
– Igen, Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabjának főhőse köztünk van – Putyint az ő reinkarnációjának érzem –, Malapartét azért, mert tanúi lehetünk az államcsíny új formájának. Heller Ágnes nagyon jól jellemezte a „lopakodó államcsínyt”, amely olyan, mint amikor reggel felébredünk, ott van a házunkban valaki, és nem tudjuk, mikor és hol jött be. Chaplint pedig azért érdemes elővenni, mert a populisták többség groteszk, nevetséges figura, mint amilyen Marine Le Pen, vagy Matteo Salvini.
Az interjú folytatásáért lapozz!