Bárándy Péter: Ez a titkosszolgálati működés, amire most fény derült, egy tipikus pártállamvédelmi akció
Magyar Péter szerda esti fórumán azt mondta, ha csak a haja szála is meggörbül Szabó Bence századosnak, akkor az állampárt a magyar néppel találja magát szemben. Ő az a kiemelt főnyomozó, aki a Direkt36-hoz fordult, majd maga is a nyilvánosság elé állt, mert szerinte egy államtitkár vagy miniszter kézi irányítása alatt álló, speciális titkosszolgálati egység dolgozhatott a Tisza Párt bedöntésén. Erra a következtetésre azután jutottak a rendőrök, hogy gyermekpornográfia gyanújával kiküldték őket a Tisza Párt két informatikusához, a nyomozás során azonban ilyesminek jelét sem találták. Elolvastak viszont egy sor üzenetváltást a fiatalabb informatikus és egy Henry nevű ismeretlen között, aki megpróblta rábírni, hogy hozzáférhessenek a Tisza Párt informatikai rendszeréhez. A cél az volt, hogy bedöntsék a pártot a választások előtt. A két informatikus egy rejtett kamerával épp Henry lebuktatására készült, amikor a rendőrök megkapták a névtelen bejelentést. Ezután a nyomozók hiába próbálták a titkosszolgálati szálra felhívni főnökeik figyelmét, elhallgattatták őket.
A Direkt36 cikke után a Nemzeti Nyomozóirodánál magas rangú tisztek jelentek meg, hogy kidrítsék, ki szivárogtatott. Szabó Bence önként jelezte, ő volt, hogy a kollégáit ne vegzálják. Ezután házkutatást tartottak nála, majd hivatalos visszaéléssel gyanúsították meg. A történtekről Bárándy Péter volt igazságügyminiszterrel beszélgettünk.
— Mit gondol arról, amit az ügyről eddig tudni lehet?
— Azt, hogy a titkosszolgálatok nem azt a feladatot teljesítik, ami egy modern jogállamban a feladatuk. Nem nemzetvédelmet látnak el, hanem államvédelmet. Ilyen már volt ebben az országban. Nagyon reméltem 1990-ben, hogy soha többet nem lesz ilyen, és néhány évtizeden át úgy tűnt, hogy ebben a hitben meg is maradhatok. Kialakult egy összenőtt állam és párt, amit klasszikus megfogalmazásban állampártnak vagy pártállamnak szoktunk nevezni. És úgy tűnik, hogy
Szembehelyezkedik azzal, hogy egy modern társadalomban a pártok olyan akaratokat és érdekérvényesítést képviselhetnek, amely a társadalom egy nagyobb csoportja számára biztosítja a közvetett demokrácia tényleges gyakorlását. Itt úgy tűnik, hogy a titkosszolgálat egy olyan politikai erőt akart ellehetetleníteni, amely a népesség jelentős hányada számára politikai értéket jelent.
— A legelgondolkodtatóbb talán az, hogy a titkosszolgálat mintha nem számolt volna azzal, hogy a rendőrség nem lesz partner ebben a játszmában.
— Ha van valami, ami számomra valamiféle optimizmusra okot és alapot ad, az ez. Az, hogy a rendőrség úgy tűnik, a társadalom érdekében akar eljárni, nem pedig egy párt érdekeit akarja szolgálni. És itt ütközött a két érdek.
— A nyomozó, Szabó Bence azt mondta, „árnyéknyomozást” folytattak, hogy a lelkiismeretükkel elszámoljanak, és később bizonyítani tudják: a rendőrség nem volt tétlen.
— Ez olyan, mint amikor az író a fióknak ír. Én teljesen megértem őket. Egyrészt
Másrészt valószínűleg azzal, hogy Szabó százados úr a nyilvánosság elé állt ezzel a történettel, demonstrálni akarja, hogy az a szervezet, amelyben ő szolgált, tényleg a társadalmat szolgálja; hogy elzárkózik, lehetőség szerint a pártszolgálattól. Biztos, hogy az is benne van az ő motivációjában, hogy ha változik a magyar állam politikai színezete, akkor ne lehessen felelősségre vonni olyan bűn miatt, amit rá akartak erőszakolni.
— Fontos kérdés, hogy kinek milyen büntetőjogi felelőssége van ebben az ügyben. Felmerül-e bűncselekmény elkövetése azoknál a rendőrségi és ügyészségi szereplőknél, akik akadályozták a nyomozást? Illetve Szabó Bence elkövetett-e bűncselekményt azzal, hogy nyilvánosságra hozta a nyomozati adatokat, illetve ez utóbbit felülírhatja a közérdek?
— Nagyon nehéz a büntetőjog. A múltkor azt mondtam, hogy olyan, mint a medve: nem játék. De ahogy a történet kinéz, azt gondolom, hogy azoknál a hivatalos személyeknél, akik a rendőrséget ilyen mozgásokra akarták rávenni, sőt megkövetelték, hogy ezeket tegyék meg, nyilvánvaló, alaptalan okokat megjelölve, ezeknél, ha más bűncselekmény nem is, a hivatali visszaélésben való marasztalás lehetősége fennállhat.
Ennek három elkövetési magatartása van, de a legenyhébb az, ha csak visszaéltek a hivatali helyzetükkel azért, hogy jogtalan hátrányt okozzanak, vagy jogtalan előnyt szerezzenek valaki számára, és ez ezt a bűncselekményt lefedi.
— És mi a helyzet Szabó Bence századossal?
— Az, hogy a főnyomozó ezt nyilvánosságra hozta, az biztos, hogy formailag lefedhet bizonyos diszpozíciókat, de ezek csak akkor válnak büntetendő cselekménnyé, ha társadalomra veszélyesek. Ennek a visszaélésnek a nyilvánosságra hozatala, mivel nem volt más lehetősége a nyomozónak, valószínűleg azt eredményezi, hogy
A társadalomra veszélyesség hiányát akkor tudjuk megállapítani, ha a cselekmény ahelyett, hogy veszélyeztetne vagy sértene valamilyen társadalmi érdeket, ellenkezőleg, szolgál egy társadalmi érdeket. És itt az, hogy a titkosszolgálat ne pártérdekek mentén járjon el, hanem a társadalom védelmében – hát ez, azt gondolom, megalapozza a cselekedetét.
— Az Alkotmányvédelmi Hivatal azt állította, hogy a fiatalabb informatikus egy ukrán hackercsoporttal állt kapcsolatban.
— Ha a titkosszolgálati eszközökkel felderítették a helyzetet, akkor haladéktalanul nyílt nyomozást kellett volna indítani, mégpedig azon bűncselekmény tárgyában, amelyet le akarnak leplezni. De a másik, aminek alapján elrendelték a házkutatást, az kizárttá vált. És semmiféle alap nem volt annak feltételezésére.
— Magyar Péter azt mondta, ez az ügy a legrosszabb kommunista időket idézi és súlyosabb az amerikai Watergate-botránynál, amibe Nixon elnök belebukott. És valóban: bár lehallgatták, de nem akarták tönkretenni a Demokrata Pártot.
— Igen, de a védett jogi tárgy azonos itt és ott. Csak ez a cselekmény durvábban sérti, mint az annak idején.
— A Tisza Párt az ügy kapcsán az Alaptörvény ellenállási jogról vagy kötelességről szóló passzusát is idézet. Ön egyetért ezzel? Olyan alkotmányjogi helyzet állt elő, hogy lehet erre hivatkozni?
— Ez a C cikk (2) bekezdése, valóban. Nem ezzel állt elő ez a helyzet, ez a helyzet van jó ideje. A jelenlegi hatalomgyakorlók a hatalom kizárólagos birtoklására törekednek, úgy gyakorolják azt, és annak a megtartására törekednek. Ez a mostani ügy egy megnyilvánulása ennek a viselkedésnek. Tehát az ő egész jelenlegi hatalomgyakorlási metódusuk az, ami az ellenállási jog, tehát az Alaptörvény C cikk (2) bekezdésének felhívására alapot ad. Annak a logikának a mentén, amit Vörös Imre 2012-ben fejtett ki először. És aztán mi kifejtettük később már százszor, legutóbb 2021-ben, az előző választás előtt, egy külön kis könyvben is. Igen, azt gondolom, hogy
— Mi tartozik ebbe?
— Az ellenállási jog nem egy modern dolog. Ez egy évszázados jog, ami régen a nemességet illette meg. Nyilván most már, hogy a „nép” fogalmában nem csak a nemességet értjük, hanem a teljes társadalmat, a teljes társadalomra vonatkoztatandó. Az viszont nincs kidolgozva, hogy milyen módon gyakorolhatja az ellenállási jogát a társadalom abban az esetben, ha valaki a hatalom erőszakos vagy kizárólagos megszerzésére, megtartására törekszik.
— Érdekes mozgások indultak az utóbbi hetekben, és a folyamat gyorsul. Újabb és újabb dokumentumok kerülnek elő, megszólalnak olyan emberek, akik fél éve még nem mertek volna.
— Ennek legalább két oka van, de ha kicsit még gondolkodunk rajta, valószínűleg több is. Az egyik a szokásos damaszkuszi úton való téblábolás: amikor a gyenge ember előtt kirajzolódik, hogy a hatalom ereje másfelé csoportosul, akkor keresi a damaszkuszi útra a bejáratot. Ez az egyik ok nyilván, és ez tömeges lesz, ha a helyzet így alakul.
A másik ok pedig nyilvánvalóan az, hogy mérhetetlenül eldurvult a Fidesz-állam viselkedése. Most már olyanok számára is felismerhetővé válik a baj, akik a szolidabb és kulturáltabb megnyilvánulásaikra nem kapták fel a fejüket. Azok, akiknek a jelzőrendszere nem annyira kifinomult, mint például egy rendőrnek, egy jogásznak vagy egy szociológusnak.
— Az elmúlt hetekben a sajtóban felmerültek szóbeszédek arról, hogy a Fidesz mire készülhet orosz segítséggel, akár egy önmerényletre is. Viszont egy ilyen helyzetben, amikor napról napra kerülnek elő információk, az ilyesmi egyre kockázatosabb lenne.
— Valóban, és pánikban az ember hülyeségeket szokott csinálni. Mint ahogy most ők is hülyeségeket csinálnak. Amihez nyúlnak, semmi sem jön be. Se a bevetetlen ágy, se más hasonló. Az útonállás a pénzszállító kocsival egyértelműen diszfunkcionális cselekedetük volt már a saját érdeküket tekintve is. Ezt a társadalom vélhetően túlnyomó része állami útonállásként élte meg. Mint ahogy az is volt. És ebből Lázár miniszter úr utólagos közlése folytán kirajzolódott egy terrorcselekmény. Ha ő nem mondja, amit mond, akkor ez a cselekmény nem jut eszébe senkinek, legfeljebb a többszörösen minősített rablás. Az pedig csak 15 évig terjedő büntetési tétellel jár, nem életfogytiglannal.
— Magyar Péter azt ígérte, nem követik el azt a hibát, amit az 1989–90-es rendszerváltás politikai osztálya, akkor elmaradt a felelősségre vonás. Valóban hiba volt, hogy akkor következmények nélkül maradtak az előző rendszer cselekményei?
— Biztosan volt olyan cselekmény, ami büntetést érdemelt volna. De azt látni kell, hogy az 1989–90-es rendszerváltozás konszenzusos volt. Konszenzus alapján pedig nem szokás felelősségre vonni. Ott a legyengült pártállam tudomásul vette, hogy legyengült, hogy „meg van dögölve”, és át kell engednie a hatalmat. És ezt elő is segítette. A maga suta, béna módján, de elősegítette, néhány figyelemreméltó személyiség és cselekedet segítségével. Tehát az egy másik kimenetel volt egy minősíthetetlenül pocsék rendszerből, mint ami előtt remélhetőleg most állunk. Mert
Ezért látom másnak ebből a szempontból a felelősségre vonás követelésének – vagy elmulasztásának – a megítélését. És ezért hajlok arra, hogy az akkori felelősségre vonás elmaradása nem volt olyan súlyos hiba. Antall József mondta erre, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”, de akkor nem volt szükség forradalomra.
— Ha a Tisza győzne, elképzelhetőnek tartja, hogy a hatalom átadásáig még újabb, ennél is súlyosabb ügyek történhetnek?
— Egészen biztos vagyok benne. Benne van az ösztöneikben, benne van a technikai lehetőségeikben. Biztos vagyok benne, hogy igen.
