Az oroszok már ott tartanak, hogy 60 éve rendszerbe állított T-62 tankokat vetnek be
Az ukrajnai háború híreivel fekszem és kelek, és valószínűleg sokan vannak ugyanígy – jelentette ki Györffy Dóra politológus, közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora a Közép-Európai Egyetem (CEU) Határtalan tudás előadás-sorozatának vitaestjén. Két kollégájával, Rácz András védelempolitikai szakértővel, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársával, és Meszerics Tamás történész-politológussal, a CEU professzorával Geopolitikai kilátások és átrendeződések a háború nyomán címmel elemezték az immár nyolc hónapja tartó fegyveres konfliktus hátterét, kilátásait és a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatását.
Rácz András arra kereste a választ, hogy miként hat a háború Oroszország nagyhatalmi státusára. Emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió minden tekintetben globális nagyhatalom volt: megvolt a nukleáris ütőereje hadászati és harcászati téren egyaránt, vétójoggal rendelkezett az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként, közel 300 milliós saját népesség és egy több rétegű szövetségi rendszer állt mögötte a Varsói Szerződéstől különböző szovjetpárti országokig, a hozzájuk tartozó katonai bázishálózattal. Hagyományos hadseregének állománya a Szovjetunió felbomlásakor 3,6 millió fő volt, mintegy 4 millió mozgósítható tartalékossal. Tehát rendelkezett globális erőkivetítési képességgel, és egy egységes ideológiával, amelyben százmilliók hittek világszerte.
A mai, háború előtti Oroszországnak megmaradt a nukleáris ereje, a BT-tagsága, de mára mindössze 144 millió orosz állampolgár maradt, egészen tragikus demográfiai mutatókkal, és a kiterjedt szövetségi rendszerből semmi. A hagyományos hadsereg az év elején „papíron” egymillió fő körüli volt, de erőkivetítési képessége szinte teljesen leépült. Ezzel szemben Oroszország jelentős tényezővé vált a globális olajpiacon.
Ez leginkább a közösségi médiában követhető nyomon, ahová elképesztő mennyiségű vizuális tartalom kerül fel. A holland ORYX csoport például innen gyűjti össze a haditechnikai veszteségek látható bizonyítékait, a személyi veszteségekről pedig több orosz és külföldi civil szervezet tájékoztat.
Rácz András szerint az orosz szárazföldi haderő legfeljebb 400 ezer fő, és ebből 60 ezer orosz katona már biztosan meghalt, köztük legalább 1300 tiszt vagy főtiszt. Ehhez jön még legalább háromszor ennyi sebesült. Ami a harci eszközöket illeti, az adatok arra utalnak, hogy Oroszország dokumentáltan elvesztette összes harckocsijának 40%-át.
A jelenlegi szankciós helyzetben felmerül a kérdés, hogy ez a haditechnikai veszteség egyáltalán pótolható-e. Ha igen, akkor is évtizedes távlat, mert Oroszország nem jut hozzá a modern technológiához.
A személyi veszteségeket is nehéz pótolni. Rácz András szerint a részleges mozgósítás elkerülhetetlen volt, mert elfogyott volna az orosz hadsereg. Csakhogy egy őrnagy a parancsnoki kiképzettségi szintet 20 év alatt éri el.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a nagyhatalmi státus jellemzői közül a hagyományos katonai erő hosszabb távon kiesik Oroszország számára – mondta végezetül szakértő.
- vette át a szót Győrffy Dóra.
A Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerint akkor, amikor Nyugatról beszélünk, nem vallási vagy földrajzi szempontból sorolunk ide államokat, hanem értékeik: a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok helyzete alapján.
Ma a Föld népességének kevesebb mint a fele él demokráciában és 2006 óta a demokráciák száma folyamatosan csökken a világban. Éppen ezért az elmúlt évtizedben Győrffy Dóra szerint releváns kérdés volt a Nyugat hanyatlásáról beszélni. Erre utalhatott az is, hogy az autoriter hatalmak részesedése a világ GDP-jéből folyamatosan növekedett, főleg Kína révén, míg az Egyesült Államok és Nyugat-Európa részesedése csökkent.
A Brexit és Donald Trump hatalomra kerülése Amerikában szintén azt sugallhatta, hogy mély belső elégedetlenség él a nyugati rendszerekben.
Ugyanakkor ezekhez a folyamatokhoz nagyban hozzájárult maga Oroszország is: az orosz propagandával, amelynek terjesztését olcsón lehetővé tette a Nyugat által kitalált közösségi média; a választási beavatkozásokkal az Egyesült Államokban, és a stratégiai korrupcióval az Európai Unióban.
Emellett Putyin Európa energiafüggőségét is fegyverként használta, ami ellen az Unió a nem sokat tett, még azután sem, hogy az oroszok elfoglalták a Krím-félszigetet.
A Nyugat tehát „elaludt”, csak az azonnali üzleti érdekek mozgatták. A háború azonban mindent megváltoztatott.
Miközben Zelenszkij elnökkel az élen Ukrajna fantasztikusan kommunikálta ügyét a világ számára, az ukrán vezetés „nácizmusát” sulykoló orosz szólamokat felülírták a katonáik által elkövetett háborús bűnök.
A tömegsírokról, a kínzókamrákról, Oroszországba elhurcolt gyerekről szóló hírek Ukrajna mellé állították a nyugati közvéleményt, és olyan összefogást eredményeztek, amelyre 30 éve nem volt példa. Ez az összefogás biztosította azt a katonai hátteret is, amelyre Ukrajna támaszkodik a harcokban.
A szankciókról Győrffy Dóra azt mondta, azok hosszabb távon még az energiakitermelésre is negatív hatással lehetnek, hiszen az oroszok nem jutnak hozzá a technológiai utánpótláshoz. Emellett súlyosan érinti az orosz gazdaságot a 90-es évek óta működő nyugati cégek kivonulása és a rengeteg képzett fiatal kivándorlása. Ezt a hatalmas exodust felerősítette a mozgósítás is: 8 hónap alatt az ország több mint egymillió embert vesztett.
Ezt jelzi Svédország és Finnország várható felvétele a NATO-ba, és az Európai Unió is új tagokkal bővülhet.
Győrffy Dóra szerint a Nyugat a jövőben remélhetően jobban odafigyel az orosz korrupciós kísérletekre, és erősödik a propagandájuk elleni fellépés is. Fontos célkitűzés, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az autoriter rendszereknek sem az energia, sem más alapvető termékek beszerzése terén. Ennek kapcsán reményét fejezte ki, hogy Magyarország, amely jelenleg a nyugati szövetség tagja, nem fog átállni a „vesztes” oldalára, ahogyan erre sajnos volt már példa történelmünkben.
Meszerics Tamás történész-politológus arról beszélt, hogy a háború előtt Ukrajna erősen megosztott társadalom volt. A különböző oligarcha-csoportok mindennapi befolyást gyakoroltak a politikai vezetésre és ez kedvezett Oroszországnak.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés során szóba került Kína, amely Rácz András szerint árgus szemekkel figyeli a Nyugat reagálását az orosz agresszióra. Győrffy Dóra szerint az Egyesült Államok éppen azért reagál keményen Putyin nukleáris zsarolására, mert ha az ettől való félelemben leállnának Ukrajna támogatásával, akkor mások is élhetnének ezzel az eszközzel, például a Tajvanra pályázó Kína.
Arra a kérdésre, hogy a háború felgyorsíthatja-e Ukrajna NATO-tagságát, Rácz András katonapolitikai szakértő kétségeit hangoztatta, mivel a szövetség éppen a kollektív védelmi garancián alapuló jellege miatt nem vesz fel olyan országot, amelynek folyamatban lévő területi konfliktusa van. Emlékeztetett arra, hogy miután a 2008-as bukaresti csúcson elvi megállapodás született Ukrajna és Grúzia leendő NATO-tagságáról, Oroszország háborút indított Grúzia ellen, és kiszakította belőle Abháziát és Dél-Oszétiát. Grúzia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg e két területről le nem mond, egy ilyen döntés viszont politikailag kényes ügy. Valójában ez orosz részről egy preventív háború volt, és ugyanez a logika húzódott a Krím-félsziget 2014-es elfoglalása mögött is.
De nincs előrelépés Finnország és Svédország csatlakozásának ügyében sem, mivel a tagállamok egyhangú döntésére van szükség és jelenleg éppen Magyarország és Törökország blokkolja e két ország felvételét – tette hozzá Győrffy Dóra.
Hatalmon maradhat-e Putyin, ha elveszti a háborút? Rácz András szerint elképzelni sem tudjuk, hogy mennyire erős az orosz belföldi propagandarendszer, képes egy teljes, önálló univerzumot felépíteni.
Szerinte valószínűbb egyfajta visszatérés a 2015 és 2022 közötti kelet-ukrajnai állapothoz, egy alacsony intenzitású konfliktushoz. Putyin jövőjét alapvetően nem a front eseményei fogják meghatározni, hanem az, hogy az orosz elit hogyan reagál a gazdasági-politikai-társadalmi változásokra – mondta Rácz András.
