Az iráni háború első hetének mérlege: lángba boruló Közel-Kelet, zavaros politikai célok, egekbe emelkedő üzemanyag-árak

A választási vereség utáni hetekben a NER látványosan omlott össze. A NER-elit tagjai Magyar Péter szerint már a vagyonukat menekítik, az ügyészség egymás után lép az eddig szőnyeg alá söpört fideszes ügyekben, az állami tévé valódi hírek sugárzásával próbálkozik. Közben a Fideszen belül alig akad olyan hang, amely Orbán Viktor felelősségét vetné fel, és bár a miniszterelnök nem ül be a parlamentbe, továbbra is ő szeretné "újjászervezni" a pártot, a frakcióba pedig régről ismert arcok ültek be.

Van-e jövője Orbán Viktornak a Fidesz élén, vagy a bukás után elkerülhetetlen a felelősségre vonás? Hogyan maradhat egyben a TISZA, és milyen veszélyeket rejt a beígért elszámoltatás? Erről beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológus, politikai elemzővel.

— A választás után mintha szó szerint eltűnt volna a Fidesz. Prominens politikusaik be sem ülnek a parlamentbe. Óriási a zavar?

— Az, hogy eltűnt, talán erős kifejezés, de hogy tünedezőben van vagy óriási esésben, azt mindenképpen mondhatjuk. A Fidesz nem nagyon változtatott a kommunikációs panelein, körülbelül ugyanazt mondják, mint korábban. Amit korábban Magyar Péterrel szemben hallhattunk kampányszerűen, az most a magyarázkodás eszköztárában zajlik ugyanúgy, nem igazán történik meg a szembenézés a vereség okaival.

Orbán Viktor körülbelül itt le is akarja zárni ezt, nehogy véletlenül a gyász tagadása utáni szakaszban a végiggondolás és az abból történő elfogadás időszaka következzen be. Nehogy a gondolkodás megérkezzen erről az egész történetről a Fidesz háza tájára, mert akkor Orbán Viktort felelősségét kezdenék firtatni az elmúlt évek történéseiért. Közben pedig fenyegeti őket az elszámoltatás, vagy talán jobb kifejezés, ha azt mondom: a rákérdezés arra, hogyan és milyen módon mentek ki a közpénzek.

— A Békemenet egyik szervezője, Fricz Tamás nemrég arról írt, hogy 2002 óta nem érzékelték, milyen pökhendi hangnemben beszélnek a társadalommal. El lehet hinni, hogy ezt csak most vette észre? Vagy most pukkant szét körülötte a buborék?

— A Fidesz körüli véleményformálók és hangadók, köztük Fricz Tamás is, felelősek ezért a helyzetért. Nemcsak az ország állapotáért, hanem a Fidesz állapotáért is. Lehet, hogy ők most ezzel nem akarnak szembenézni, de elfelejtették a pártjukat kritikai alapon tájékoztatni arról, hogy milyen irányba viszik az országot, és mit kéne változtatniuk, hogy ne éljenek át ekkora vereséget.

Az utolsó pillanatig kitartottak amellett, hogy mindenki, aki mást mond, tudatosan hazudik és Brüsszel ügynöke. Ezáltal minden szempontból mérhetően felelősek a Fidesz választási vereségéért, és azért a morális helyzetért, amibe az országot és a saját pártjukat juttatták.

— Ugyanakkor, aki kritizálni mert a Fideszen belül, az már régóta nincs ott. Aki maradt, az vállalta, hogy nem bírál.

— Jó, de akkor ne tekintsék magukat sem értelmiséginek, sem szellemi embernek. Ha ők a konzervatív értelmiséghez akarnak tartozni, akkor ott szellemi értékek mentén van feladatuk, és ez a feladatuk nem az, hogy tolják a pártelnök politikáját. Mert akkor ők nem szellemi emberek, hanem politikusok. Tudok mondani számtalan embert az országban, aki nem ezt az utat választotta. Nem volt kötelező a kormányt és az állami költségvetést választani. Meg lehet nézni például Zárug Péter Farkast, aki végig a konzervatív oldalról mondta, mit is lát az országban, és nem az számított nála, hogy a véleménye Orbán Viktornak jó-e vagy rossz. De itt van a Magyar Hang újságírógárdája, a Válasz Online-osok, a Gulyáságyú Média, csupa tisztességes, többségében konzervatív, polgári értelmiségi. Bod Péter Ákos, Raskó György, Jeszenszky Géza, soroljam még,

és helyettük üres fejű egykor volt hírességek, vagy „avokádóláttés” hülye gyerekek tolták napi szinten a hazugságokon alapuló gyűlöletet az emberek arcába.

— Van-e a Fidesznek jövője Orbán Viktorral? Hiszen ő építette fel ezt a rendszert, és most ő akarja megújítani, de ez a történelemből számtalanszor ismert, sikertelen recept.

— Azt kimondhatjuk, hogy Orbán Viktornak a magyar politikában abban a tekintetben, hogy lesz-e még egyszer miniszterelnök, nincs jövője. Viszont ő most ennél súlyosabb dolgokkal küzd. Azt kell megvédenie, hogy ne kelljen büntetőperekkel kapcsolatban tanúskodnia, és akkor a legfinomabb kifejezést mondtam. Ő most nincs abban az állapotban, hogy igazán erős kihívója lehetne bárminek is. Nem véletlenül hagyta ott a parlamentet, mert ő is pontosan tudja, hogy ott neki nincsen helye. Ezt a pártján belül már néhányan érzik, és ahogy haladunk előre, egyre többen fogják azt gondolni, hogy

Amit még megtehet, hogy egy szélsőséges populista csoportot próbál szervezni Magyarországon, mert a politikája már nemzetközi szinten is megbukott. De egy ilyen mozgalomnak nincsen igazán nagy relevanciája.

— Annak idején Pozsgay Imre azt mondta a párt öreg kádereinek, hogy az MSZMP feláldozta a rendszert az embereiért. A Fideszben egyelőre nincs egy Pozsgay, aki ezt a lépést megtenné.

— Az a kérdés, hogy van-e önálló Fidesz. Igazából ezt fogjuk látni a következő időszakban: létezik-e a Fidesz mint párt, vagy a Fidesz Orbán Viktor magánvállalkozása? Ez fog eldőlni. Ha a dolgok továbbra is Orbán Viktor akarata szerint történnek, és maradunk annyiban, hogy ez az ő magánvállalkozása, akkor az a jövőben véleményem szerint nem lesz egy sikeres vállalkozás.

— Elképzelhető, hogy a Fidesz-frakció tovább darabolódik?

— Minden elképzelhető, bár a frakció most már elég kicsi ahhoz, hogy a további darabolódás annyira érdekes legyen.

Érdemes lesz majd figyelni, hogy mennyire kerültek össze ott hasonló értékrendű emberek ott, vagy mennyire inkább egy olyan gyűjtőpárt, ami Orbán Viktorral szemben jött létre, és így több különböző áramlat vannak benne. Most nincsen ellenzék, egyetlen működő párt van ma Magyarországon, a TISZA, ami nem is klasszikus pártként, hanem Tisza Szigetek közösségeként működik. Mivel most csak ők vannak és ők dominálják a politikai teret, ebből az következhet, hogy

Amíg nem áll fel velük szemben erős kihívó, addig a szociálpszichológia törvényei szerint a feszültségek belül keletkeznek, és ott alakulhatnak ki a törésvonalak.

— Azonban veszélyes, ha nem alakul ki egy normális pártrendszer. 

— A TISZA felemelkedése adott egy lehetőséget. Megüzente, hogy lehet ellenzéket csinálni, a parlamenten kívül is. Bárki, bármikor előállhat, és ha kellően tehetséges, és megvan hozzá a társadalmi akarat, akkor az menni fog. Úgy gondolom, hogy komoly politikai fejlemények előtt állunk, látni fogunk új politikai közösséget formáló eseményeket a következő években. Ha a TISZA tartja magát az ígéretéhez, és megpróbálja helyreállítani a demokratikus választási kereteket annak érdekében, hogy több más párt is kialakulhasson, akkor számíthat arra, hogy hosszú távú váltógazdálkodásban tud majd együtt dolgozni a még most nem látható, de kialakuló ellenzékével.

— A TISZA egyik legfontosabb ígérete az elszámoltatás. Sokan mondják, hogy ha ez nem történik meg, minden megismétlődhet. Hogyan lehet ezt jogszerűen végigvinni anélkül, hogy önkényeskedésbe csapna át?

— Most először látjuk azt a legújabb kori magyar politikatörténetben, hogy nem elszámoltatási biztosokat neveznek ki, mint korábban Keller Lászlótól Papcsák Ferencen át Budai Gyuláig. Most először halljuk azt, hogy a bíróságok és az ügyészségek szabadon, politikai kontroll nélkül tegyék a dolgukat. Ez nagyon más megközelítés. Szerintem itt a kulcs, itt a megoldás. Ha engedik az intézményrendszert szabadon dolgozni, és olyan legfőbb ügyész lesz, aki támogatja a kollégáit ebben a munkában, az elég lesz a jogszerű elszámoltatáshoz.

Jelen pillanatban megvan a remény arra, hogy végre, jogszerűen és törvényesen nézhessünk utána annak, ami a múltban történt.

— Mit üzen az, hogy az ügyészség, rendőrség, adóhatóság mintha hirtelen elkezdett volna dolgozni, pedig hivatalosan még semmi sem változott?

— Azért már változott. Már nincs úgy Orbán-kormány, ahogy a választások előtt volt.

Nyilván nyilvánosságra engednek olyan dolgokat, amelyek korábban vizsgálat alatt voltak, de nem lehetett beszélni róla. Nézzük meg az állami televíziót: ugyanazok a szereplők, akik évekig a propagandát mondták fel, tessék meghallgatni, milyen híreket olvasnak be most. Mintha nem ugyanazok az emberek lennének. Akármilyen furcsa, de ez nem is annyira természetellenes helyzet. Amint a választók eldöntötték, ki legyen az új miniszterelnök, másnap már egyértelmű volt, hogy formálisan még van, de informálisan már nem működik az Orbán-kormány. Úgy tűnik, még gesztusokat is tesznek, hogy az átadás-átvétel különösebb konfliktusok nélkül menjen. Feloldották például a vétót Ukrajna pénzügyi támogatásánál.

— Milyen nyárra készüljünk?

— Az időjárást illetően melegre.

Olyan információk kerülnek majd nyilvánosságra, amikre nem számítottunk, vagy csak gyanakodtunk. Kiderül majd, milyen súlyú korrupciós és immorális emberi helyzetek voltak, amiket eltitkolt a hatalom. Itt gondolhatunk a gazdasági bűncselekményekre, de arra is, hogy megszólalnak azok a megalázott, sértett emberek, akiket például az állami gyermekvédelem nem védett meg, és most már konkrét neveket fognak mondani. Ezek a dolgok mind jönni fognak. Közben pedig zajlik az unióval a tárgyalás, ami sikert fog hozni a kormánynak. Haza fogják hozni az uniós pénzek egy jókora részét, ami további sikereket jelent majd nekik. Ezért azt várom, hogy a TISZA még feljebb, a Fidesz pedig még lejjebb megy.

Most azt mondja a leendő miniszterelnök, hogy nem, de ebben az ügyben mellette és ellene is vannak komoly érvek. Ha úgy döntenek, hogy nem hozzák előre, akkor egy kicsit nyugodtabb időszakot élhetünk meg kampány szempontból, és szépen lassan eljönnek a nyugodt hétköznapok is. A kormányzati politika pedig hozni fogja, amit várhatunk tőle: kormányzati aktivitást a pozitív ügyekben, mint az uniós pénzek, és a negatív ügyekben, az elszámoltatás vonalán. Nem tud más történni, mert a költségvetés nagyon rossz állapotban van, és Magyar Péternek be kell mutatnia, miért tartunk ott, ahol tartunk.

— Kitart mellette a bizalom, ha kemény intézkedéseket kell hoznia?

— Mindig kérdés, hogy mennyi ideig lesznek türelmesek az emberek, ha jönnek a megszorításnak tűnő intézkedések. De gondoljunk arra, hogy a Fidesz 2010 után, 2012 környékén hozta a Széll Kálmán-tervet, ami egy megszorító csomag volt, csak szépen becsomagolták, és 2014-ben megint választást nyertek. Ha az embereknek van bizalmuk a kormány felé, az sokat számít.

Ez lehet egyébként Orbán Viktor egyik nagy problémája: ő sem gondolta valószínűleg, még a választások előtti napokban sem, hogy a nép ilyen mélyen fejezi ki az utálatát vele szemben.

— Ez felveti a kérdést, hogy a Fidesz, amely állítólag mindent mér, milyen kapcsolatban volt a valósággal?

— Itt azért sok megközelítés van. Meg kell nézni az Equilor befektetéseit, ami az Orbán család üzleti köre. Ők a TISZA győzelmére játszottak. Úgy tűnik, az Orbán család környékén lévő, befektetésekkel szakszerűen foglalkozó üzletemberek látták, merre mennek a dolgok. Ez nem jelenti azt, hogy maga Orbán Viktor is látta. De ha azt vesszük, hogy a Nézőpont Intézet másfél millió szavazót mért félre, és velük kutattak nap mint nap, akkor kérdés, hogy ha mértek is, mit mértek és hova mutattak azok a mindennapi mérések? Nincs igazolva így, hogy a sok kutatásra elköltött pénz jó helyre ment. Lehet, hogy ezek a kutatások hozták őket egyre rosszabb helyzetbe, mert nem mondták el sosem, hogy mi is lehet a valóságos helyzet.

A Nemzeti Nyomozóiroda korábbi századosa, Szabó Bence a Telexnek adott interjút, amelyben részletesen beszélt a választások előtti kiállásáról, az azt követő megpróbáltatásokról, a rendőrség belső állapotáról és a jövőbeli terveiről is.

Szabó elmondta, a Rendszerváltó koncerten, több százezer ember előtt beszélni rendkívül megterhelő élmény volt, ahol annyira a szövegére koncentrált, hogy fel sem fogta igazán a körülötte zajló eseményeket. Azt, hogy az emberek „hősök”-et skandáltak, utólag, a videókon élte át, de a kifejezést nem érzi magára illőnek.

„Normalitásnak kellene lennie annak, hogy valaki kiáll a rendszer ellen, ha nem tetszik neki” – fogalmazott. Azt is elárulta, az ő ötlete volt, hogy Pálinkás Szilveszterrel együtt lépjenek színpadra, mert úgy gondolta, ha csak öt fiatalt el tudnak vinni szavazni, már megérte.

A választások estéjét egy „emocionális hullámvasútként” élte meg, különösen miután Orbán Viktor szerinte a nap folyamán burkoltan megfenyegette őt és Pálinkás Szilvesztert, hogy retorzió illeti azokat, akik így kiugranak. „Furcsa volt hallani, hogy a miniszterelnök, az országban, amiben élek a miniszterelnöke, név szerint tényleg burkoltam fenyeget engem és Pálinkás urat.”

Attól tartott, ha a Fidesz nyer, nem egy tisztességes eljárásra, hanem egy politikailag befolyásolt büntetésre számíthat. „Persze. Ezt már a tervezésnél tudtam, hogy van benne egy ilyen forgatókönyv: börtönbe fognak küldeni” – mondta.

Az első eredmények láttán, amikor a kormánypártok vezettek, úgy érezte, megismétlődik a négy évvel ezelőtti csalódás. „Akkor érkezett meg az egyik barátom oda a közös ismerősökhöz, és mondta, hogy falfehéren ültem, és mondtam, hogy nem hiszem, hogy megint megtörténik, ami négy évvel ezelőtt.”

Aztán teljesen más lett a vége.

Elmesélte, hogy kiállását követő első hét rendkívül megterhelő volt számára, hipermagas pulzussal, „fight or flight” állapotban élte meg, és folyamatosan a híreket figyelte. Elmondása szerint az első három napban gondolkodni sem tudott.

Az ezt követő hetekben paranoiás lett, különböző technikákkal ellenőrizte, hogy jártak-e a lakásában, amíg nem volt otthon, és informatikai szakértővel is megnézette a telefonját, hogy van-e rajta kémprogram. „Üldözésmániának hangzik, de a történetemből eredően, amit a nyilvánosság elé tártam, talán nem az” – tette hozzá.

Véleménye szerint a rendőrség a polgári elégedetlenség és a kormány közötti ütközőzónává vált, az alacsony fizetések miatt pedig nem a legképzettebb emberek jelentkeznek, ami a szakmai színvonal romlásához vezet. „Ki ne szeretne inkább biztonságos helyre elmenni, akár egy élelmiszerlánchoz, ahol ugyanazt a fizetést megkapja, és nincs ekkora veszély?” – tette fel a kérdést.

Azt is állította, a rendőrség úgy működött, mint a kormányzás kicsiben: a döntéseket felülről, erőszakosan nyomták le, a szakértői visszajelzések nélkül.

Az ellene és az ő szavai nyomán indult eljárásokkal kapcsolatban szkeptikus. Úgy látja, bár történtek lépések, az ő ügyében például a mai napig nem bírálták el a panaszát, és az iratokhoz sem fér hozzá, noha a törvényes határidők már lejártak. A gyanúsítást, miszerint a Direkt36-nak akart jogtalan előnyt szerezni, abszurdnak tartja. A szolgálati jogviszonyának megszüntetése miatt munkaügyi pert indított, mivel szerinte jogellenesen jártak el vele szemben, hiszen a kiállása estéjén egy márciusban beadott lemondása ellenére újra lemondatták.

Szabó Bence beszélt arról is, hogy korábbi munkája során, a NAV-nál és a rendőrségnél is tapasztalt politikai befolyásolást. Állítása szerint több olyan ügyre emlékszik, amelyeket érdemes lenne újra elővenni. „Hogyha egyszer valamiért tényleg felvennének a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatalba, akkor nagyon sok régi, poros aktát elővennék újra” – mondta, hozzátéve, hogy kapásból tíz ilyen, több százmilliós ügyet is fel tudna sorolni.

Elmondása szerint a politikai befolyás gyakran nem direkt utasításokban, hanem abban nyilvánult meg, hogy egy-egy ügyet „nem bombabiztos” bizonyítékokra hivatkozva megszüntettek. A politikailag érzékeny információkat pedig gyakran „fejléc és lábléc nélküli” jelentésekben továbbították felfelé.

A vagyonvisszaszerzéssel kapcsolatban bizakodó, mert úgy véli, sok elkötelezett, hivatástudattal rendelkező szakember szeretne majd az újonnan felálló hivatalban dolgozni. Bár Magyar Péter felajánlotta neki a lehetőséget, hivatalos megkeresést még nem kapott, amit a folyamatban lévő büntetőeljárása miatt megért. Ennek ellenére nagyon szeretne részt venni ebben a munkában.

– fogalmazott.

Bangó Sándor, a Szőlő utcai javítóintézet egykori lakója és az ottani bántalmazási ügy egyik koronatanúja, valamint ügyvédje, Liresits András a KlikkTv Mélyvíz című műsorában adott interjút.

A beszélgetésben Bangó Sándor arról beszélt, hogy egy kormányváltás után már nem fél annyira, ezért

Bangó Sándor az interjúban felidézte, hogy már hatévesen szexuális abúzus áldozata lett egy nevelőszülőnél, aki rendőrként dolgozott. „Csak arra emlékszem igaziból, hogy nagyon sokszor megvertek ott, akkor bezártak a szobába. Éheztettek minket” – mondta, hozzátéve, hogy a bántalmazás után egy fürdőszobában tért magához, ahol mindent vér borított.

Ezt követően rövid időre édesanyjához került, de miután az anyát és őt is bántalmazta a nevelőapa, az asszony pszichiátriára került, Sándor pedig visszakerült az állami gondozásba.

Életének egyetlen, kevesebb mint egy évig tartó boldog időszakaként egy agárdi befogadóotthonra emlékezett vissza. Később rossz társaságba keveredett, drogozni és bűnözni kezdett, így került a Szőlő utcai javítóintézetbe. Állítása szerint a drogok egyfajta menekülést jelentettek számára. „Mert ha a droghoz nyúlsz ilyen lelki állapotban, akkor elfelejtődik a minden lelki bánatod” – fogalmazott.

A Szőlő utcai intézetben a volt igazgató szexuálisan bántalmazta őt – állította Bangó Sándor. Elmondása szerint a férfi fokozatosan építette ki vele a kapcsolatot, majd az irodájában, ami egy hálószobára emlékeztetett, szexuális aktusokra kényszerítette.

A fiatalember szerint ez számára akkoriban „természetes” volt, mivel már gyerekkora óta ahhoz szokott, hogy a testét kell adnia alapvető dolgokért, például ételért cserébe. Hozzátette, a volt igazgató azt ígérte neki, hogy cserébe korábban szabadulhat.

A bántalmazás lelkileg azért sem viselte meg annyira, mert az igazgató egyfajta apafiguraként viselkedett vele. „És lehet, hogy azért nem bántott ez lelkileg. Mert kevés olyan ember foglalkozott úgy velem, mint ő. És úgy kedvelt engem, mintha fia lennék” – magyarázta.

A beszélgetés legmegrázóbb része az volt, amikor Bangó Sándor

Elmondása szerint az intézet pszichiátere folyamatosan emelte a gyógyszeradagját, azzal az indokkal, hogy „beteg ember” és „hangokat hall”. Egy ilyen, erősen begyógyszerezett állapotban vitték le a volt igazgató szobájába, ahol sötét volt.

Azt hitte, az igazgató várja, de egy idegen férfi erőszakolta meg. Ez az élmény sokkal traumatikusabb volt számára, mivel semmilyen érzelmi kötődése nem volt az elkövetőhöz. „Miután végzett, ez a csávó felkapcsolta a villanyt, felöltözött, és kiment” – idézte fel a történteket. Akkor még nem ismerte fel a férfit, de később a közösségi médiában meglátta, és a szeme alapján azonnal azonosította.

Bangó Sándor szerint a kormányváltás adta meg neki a bátorságot, hogy most már névvel is vállalja a vallomását. Mint mondta, korábban félt a következményektől.

Liresits András, az áldozat ügyvédje elmondta, hogy tavaly novemberben és decemberben már tettek vallomást az ügyészségen, de akkor Bangó Sándor még nem nevezte meg „Zsolt bácsit”. Az ügyvéd közölte, hogy egy másik tanú is tudja a nevet, de ő fél beszélni.

Most, hogy Sándor elszánta magát, már felvették a kapcsolatot az ügyészséggel, és a következő hetekben sor kerül a folytatólagos tanúkihallgatásra. Liresits hangsúlyozta a nyomozás jogi nehézségeit, utalva arra, hogy egy tanú vallomása önmagában kevés lehet. „A jogi egyetemen az első latin mondat, amit megtanítanak a joghallgatóknak, az az, hogy egy tanú nem tanú” – mondta, kiemelve a további bizonyítékok és áldozatok jelentkezésének fontosságát. Hozzátette, hogy a jogállamiság elvei szerint a tisztességes eljárás mindenkit megillet. „Még Zsolti bácsinak is kijár.”

Bangó Sándor a jövőjéről is beszélt: jelenleg két helyen dolgozik, egy konditeremben és egy autista gyerekekkel foglalkozó iskolában.

A lelki feldolgozásban a zene segíti a legtöbbet, és hamarosan egy tehetségkutató műsorban is szerepelni fog. „A zene nem tud becsapni téged, nem tud bántani téged. Az mindig ott van, hogyha segítségre van szükséged” – mondta. Azt is elárulta, hogy a nyilvánosság miatt sok bántó kommentet is kap, ami lelkileg megviseli. „Mert ha egy ember beszél a fájdalmairól, az nem ezt érdemli.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte mikor derülhet ki a nyilvánosság számára a név, azt válaszolta: „Egy fél év maximum. Szerintem.”

Fricz Tamás politológus a Magyar Nemzetben megjelent írásában a Fidesz–KDNP súlyos, április 12-i választási vereségének mélyebb okait elemzi. Szerinte a legfőbb probléma az, hogy „a Fidesz az utóbbi években, vagy talán már korábban is eltávolodott a polgári Magyarország nemes, üdvözítő és lelkesítő gondolatától.” Visszaemlékezik a kilencvenes évekre, amikor a párt vezérkara és holdudvara Rákosszentmihályon tervezte a jövőt, olyan kiváló személyiségek részvételével, mint Granasztói György, Schmidt Mária vagy Jankovics Marcell, a párt vezető politikusai mellett. Fricz Tamás szerint „daliás idők voltak, nagy tervekkel egy megújult, kommunizmus- és posztkommunizmus-mentes világról.” Az akkori elképzelésekről azt írja, olyan jövőt képzeltek el, ahol a demokrácia öntudatos, képzett és szuverén polgárokra épül.

Úgy véli, egy tudásalapú társadalomban gondolkodtak, ahol az állam és a civil társadalom között együttműködés és harmónia van. Kifejti, hogy felnőtt, öntudatos polgárokat akartak, akikhez nem lehet lekezelően szólni, és nem abból indultak ki, hogy az embereket csak a legalapvetőbb anyagi javak érdeklik. Ezzel szembeállítja a jelent, és felteszi a kérdést:

„Hogyan jutottunk el a polgári, öntudatos Magyarország víziójától a mai hatalomgyakorlásig, hogyan jutottunk el a „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!” jelszavától a „Hallgass a zsebedre, szavazz a Fideszre!” illúziótlan és ormótlan kampányszlogenjéig?”

A politológus úgy látja, „valahol utat tévesztettünk.” Állítása szerint egy ponton a tudatos polgárok helyett „muglikat”, ostoba nyárspolgárokat, alattvalókat és kádári kispolgárokat kezdtek látni az állampolgárokban, és a kormányzást is ennek megfelelően alakították.

Fricz Tamás szerint lemondtak arról, hogy a lakosság helyett civil társadalomban gondolkodjanak. Emlékeztet, hogy a polgári körök óriási ötletnek számítottak, de felteszi a kérdést, mi lett belőlük. A CÖF-ről mint alapító azt mondja, még megpróbálta fenntartani a civilség erényét. Szerinte „a civilséget segíteni, felkarolni kell, mert ez az egyetlen alapja annak, hogy ne csak formailag, hanem valóságosan is egy, a képviselők és a képviseltek közötti egyensúlyra épüljön fel az országunk.” A töréspontot a 2002-es választási vereséghez köti, amelyből szerinte többen téves következtetéseket vontak le.

A szerző szerint ezek a döntéshozók nem értették meg, hogy a posztkommunisták akkor még mélyen beágyazottak voltak a társadalomba. Ettől függetlenül úgy véli, nem lett volna szabad szakítani „a polgári demokratikus Magyarország víziójával, a legszebb és legnemesebb vízióval, amit a Fidesz valaha kitermelt magából.” A 2010-es kétharmados győzelem után Fricz szerint a teljes polgári Magyarország azt várta, hogy a régi vízió megvalósul, hiszen minden adott volt hozzá. Úgy látja, egy ideig ez működött is, de aztán valami megtört. Állítása szerint

Hozzáteszi, hogy a belpolitikát ellepte az öncélú gőg és elitizmus. A politológus megjegyzi, hogy négy kormányzati ciklus utáni bukás nem meglepő, sőt, Európában ez a természetes. Példaként Helmut Kohlt említi, akit 1998-ban úgy váltottak le, hogy nem volt komoly baj az országgal, egyszerűen elkopott a kormányzása. Egy akkori kampányszlogent is idéz: „Danke Helmut – aber es reicht.” (Köszönjük Helmut, de ennyi elég volt.) Fricz Tamás szerint azonban a természetes elkopás mellett a Fidesz nagy hibái is kellettek a vereséghez. Úgy véli,

Azt gondolja, felnőttként kellett volna beszélni hozzájuk, „őszintén, s nem szinte gyalázatosan primitív üzenetekkel lebutítani az embereket.” Azt állítja, az emberek nem ostobák, és ha ennek megfelelően szólnak hozzájuk, az őket is megemeli. Végezetül felidézi régi mondását, amelyet szerinte ma már Magyar Péter is emleget, miszerint Magyarország nem maradhat „egy következmények nélküli ország”. Zárásként reményét fejezi ki: „Végre valóban legyen így! S akkor újra egy jobb, polgári Magyarország felé indulhatunk el.”