„Az emberek fuldokolnak, levegőért kapkodnak a szobákban” – egy magyar házaspár helyzetjelentése New Yorkból
A héten több embert szállítottak be a feleségem osztályára lőtt sérüléssel, miután megpróbálták önmagukat és családtagjaikat megölni a korona vírustól való félelmükben. Így élünk mi itt a Bronxban.
Végül elfogynak a szavai és inkább belevetjük magunkat egy rövid sitcom-ba a Netflixen. Korán fekszünk, ki kell aludnia magát, hiszen reggel megint indul a daráló.
Ilyenkor már nem a jótékony sötétségbe merül, mint amikor hazaesik. Ilyenkor minden egyes alkalommal rosszul alszik, forgolódik, izzad. Arról álmodik, hogy dolgozik, embereket irányít egy újabb újraélesztésnél. Sokszor beszél álmában. Hol magyarul, hol angolul.
Egy hete hoztak pár orvost kisegítésre. Gyerekgyógyászokat, radiológusokat, bőrgyógyászokat… Majdnem mind az első nap után összeomlottak. Nem sok hasznukat venni.
Aztán 5:50-kor kel.
Miközben felszáll a biciklire, hogy újabb 24 órán keresztül mentse, ami menthető, egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, amit még reggeli közben suttogott. A kórház rezidenseinek a csoportjába írták, hogy tegnap előtt egy fiatal, egészséges kollégájuk halt meg a fentebb említett Elmhurst kórházban. Az ő kórházukban is több rezidens beteg, egyikük pedig ma reggel került súlyos állapotban az intenzívre.
Biciklijével eltűnik a néma sarkon, én pedig bejövök, kezet mosok, és leülök a gép elé, hogy megírjam ezt a posztot. Mert már nem tudok annyi üzenetre válaszolni, mint amennyi érkezik nap mint nap.
Az utca embere még itt New Yorkban se tudja, mi folyik bent a kórházakban. Nem érzi, egészen addig, amíg ő maga, vagy egy szerette be nem kerül. Magyarországon, az emberek fejében még az olaszországi helyzet is messzinek tűnik, nemhogy a New York-i.

Csakhogy Manhattan utcái szinte üresek, a mindig zsúfolt Time Square-en hallani az épületek között vágtató tavaszi szelet. Többnyire csak futárok jönnek-mennek, rendőrök ülnek az autóikban és pár maszkos ember igyekszik, aki bevásárlását intézi. A Hudson folyón kikötött a világ legnagyobb kórház hajója, a USNS Comfort. A 170,000 négyzetméteres Javits Centert (kongresszusi központ) pedig átalakították betegek fogadására.
De túl fogjuk élni ezt is, le fogjuk győzni. Lesz vakcina, és lesz gyógyszer is. Ám most a türelmünk az egyetlen orvosság. Legyen bármilyen nehéz is.
A POSZT CÉLJA NEM A PÁNIKKELTÉS!!! EZEK TÉNYEK.
A tények pedig - mint tudjuk - makacs dolgok. Attól még, hogy nem vagyunk hajlandóak tudomást venni róluk, ott maradnak és kib@sznak velünk.
Lehet mondogatni, írogatni, posztolgatni, hogy éhségben 2.3 millióan haltak meg máig (április 5.) ebben az évben, és ehhez képest COVID-ban “csak” 70,675-en. Csakhogy ez az esetszám három hete (március 16.) még a tizede(!!!) volt (7,162), úgy, hogy karantén intézkedések vannak és az orvosok megfeszítve dolgoznak. New York City-ben ma (április 5.) 72,181 beteg van, és 3,048 halott, ami eddig egészen extrém, 4.2%-os(!!!) halálozást mutat. A legmagasabb az USA-ban, ahol jelenleg (április 5.) 356,963 megbetegedés van és 10,539 halott. És még sehol a tetőzés.
A pánik és a hülyeség viszont továbbra sem megoldás. Elég csak otthon maradni. Ha kimész, csak a legszükségesebbekért tedd. Néha azért sétálj (esetleg fuss) is, de mindenkitől távol és ne fogdozz össze semmit. Már biztos hallottál minden egyéb óvintézkedést, de azért tudjál arról is, hogy nem okos dolog a Margit Szigeten a keskeny rekortánon közvetlenül valaki mögött futni, vagy a szembefutó ember mellett levegőt venni, sem pedig egymás mellett nyújtani.
Mert ez NEM INFLUENZA. És NEM “olyasmi mint az influenza”. Meg lehet ugyan úszni hasonló tünetekkel, de hidd el, nem akarod megkockáztatni.
Természetesen nem kell hinni az orvosoknak, és nem kell komolyan venni az óvintézkedéseket se - önálló, felnőtt, szabad ember vagy. Csak kérlek, most, hogy van egy kis időd, egy dologba gondolj bele: miről kell lemondanod, ha az orvosoknak hiszel, és kit veszíthetsz, ha nem.