SZEMPONT
A Rovatból

Az elég lenne nekik, ha egy kést szúrna a hátamba?

Zsilák Szilvia, Abcúg - szmo.hu
2019. szeptember 04.



Amikor az áldozatvédelem csak papíron valósul meg

Ez után joggal merül fel az a kérdés, hogy ez a tragédia csupán csak egy kirívó eset, amikor a hatóságok nem megfelelően intézkedtek, vagy rendszerszintű problémával állnak szemben a bántalmazást elszenvedett nők.

Az közismert, hogy az Isztambuli Egyezményt a magyar állam 2014-ben aláírta, azonban azóta sem ratifikálta, pedig kétségtelen, hogy az egyezmény gyakorlatba ültetése a nők elleni erőszak áldozatainak szó szerint létfontosságú lenne. Azonban létezik egy áldozatvédelmi eszköz, amiről viszonylag kevesen hallottak, ez az Európai Áldozatvédelmi Irányelv, amit 2015-ben ültetettek át a magyar jogrendbe.

A tanulmány szerint egyelőre az is nagy előrelépés lenne, ha legalább ennek az irányelvnek a lényegi pontjai ténylegesen megvalósulnának. Ami többek között előírja a családon belüli erőszakkal, fenyegetéssel és a megtorlással szembeni védelmet, a jogot ahhoz, hogy a bántalmazott az eljárás során ne szenvedjen el megalázástatást a hatóság részéről, illetve az áldozat jogát arra, hogy felvilágosítást kapjon a büntetőeljárás során a jogairól.

A tanulmányban a kutatók olyan nőket kerestek, akik 2015 novembere után, az irányelv hazai jogba való átültetését követően fordultak a hatóságokhoz.

Az interjúkból fény derült arra, hogy komoly hiányosságok vannak az irányelv gyakorlatba ültetésében. Magyarországon ezek a jogok sok esetben csak a papíron léteznek, és leginkább csak akkor van valamennyi esély ezeket érvényesíteni, ha gyermek az áldozat.

Legalább ne beszéljék le az áldozatokat a rendőrök a feljelentésről

A magyar áldozatvédelmi rendszerben a rendőrség, a bíróság, az ügyészség, és az áldozatsegítő szolgálatok kötelesek a bántalmazott nőket a jogaikról és az elérhető szolgáltatásokról informálni. Az interjúkból kirajzolódik, hogy a hatóságok megítélése az érintettek részéről nem fekete-fehér, az, hogy végül kapnak-e információt, sokszor attól függ, hogy személyesen kivel kerülnek kapcsolatba, és az adott segítő, szakember milyen tudással és hozzáállással rendelkezik – tehát a tájékoztatás rendszerszinten egyáltalán nem biztosított.

Sok minden függ tehát attól, hogy az áldozat mely területen él, és éppen melyik rendőr jár el az ügyében.

Mindez megmutatkozik abban is, hogy az interjúalanyok hogyan ítélik meg a rendőrök munkáját, akikkel kapcsolatba kerültek. Sokan a rendőrség negatív hozzáállásáról számoltak be, több interjúalany azonban elégedettebb volt a rendőrséggel, mint más hatóságokkal, vagy államilag finanszírozott segítő szolgáltatásokkal. „A rendőrség egy jó élmény ebben a történetben a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szervekhez és a bíróhoz képest. Meg voltam elégedve a munkájukkal” – mondta Luca.

Nem ritka az sem, hogy a rendőrök nem teszik meg a megfelelő lépéseket, amikor egy bántalmazott feljelentést szeretne tenni. Az áldozatnak többször is vissza kell mennie a rendőrségre, vagy órákat kell várnia, hogy feljelenthesse bántalmazóját. “Háromszor mentem be a rendőrségre, hogy megtegyem a feljelentést. Először a gyerekkel mentem, és eleinte nem is akartak fogadni minket” – mesélte Laura. Az első alkalommal nem regisztrálták a feljelentést, pedig a nő elmondta a rendőrnek, hogy feljelentést akar tenni. Miután semmilyen előrelépés nem történt az ügyben, érdeklődésére derült ki, hogy meg sem indították az eljárást, mert nem feljelentésként iktatták az előadását.

Az áldozatok tapasztalata szerint a rendőrök sokszor megpróbálják lebeszélni őket a feljelentésről. Hannát fizikailag bántalmazta a férje, a rendőrök azonban a büntetőeljárás megindítása helyett inkább azt javasolták neki, hogy veresse meg valakivel a férjét. “Személyes megjegyzéseket tettek, minthogy „Valakinek meg kéne vernie”.(…) Volt tapasztalatuk, látták, hogy felesleges feljelentést tennem, mert nem lesz következménye” – mondta Hanna.

Legalább ne beszéljék le az áldozatokat a rendőrök a feljelentésről, vagy ne mondják azt, hogy várják meg, amíg súlyosabban megverik őket. Többször is megtörtént velem mindkettő

– mondta egy másik interjúalany.

A legtöbb családon belüli erőszakos cselekmény esetén nem hivatalból indul büntetőeljárás, hanem a bűntény magánindítványra üldözendő, ráadásul magánvádas eljárás keretében. A magánindítvány előterjesztése már önmagában egy akadály az érintetteknek, hisz félnek az azt követő megtorlástól jogi lépéseket tenni az elkövetők ellen, ráadásul a rendelkezésre álló 30 nap egy súlyosan traumatizált, sokszor sokkos állapotban lévő sértett számára gyakran irreálisan kevés. A magánvádas eljárásban pedig kötelező elem a békítés – amit az Isztambuli Egyezmény kifejezetten tilt ezekben az esetekben – , tetézi a nehézségeket, hogy a megindítása 10.000,-Ft illeték befizetését feltételezi, mely sokak számára megoldhatatlan.

Eltűnő bizonyítékok

A hatóságok nem minden esetben fogadják be az áldozatok által benyújtott bizonyítékokat sem. A bírók személyes megítélésén, szubjektív mérlegelésén múlik, hogy egy-egy bizonyítékot figyelembe vesznek-e, tehát ugyanazt a bizonyítékot az egyik bíró elfogadhatja, a másik elutasíthatja. “A családon belüli erőszak esetében nehéz bármit is bizonyítani. Hangfelvételeim és orvosi jelentéseim voltak, nem fogadták el őket” – mondta egyikük.

Voltak hangfelvételeim is, de nem fogadták el őket. Megpróbáltam bizonyítékot gyűjteni, de nem számított. Azt mondták, hogy a hangfelvétel olyan rossz minőségű, hogy nem értik. Teljesen érthetőek voltak, én mindent hallottam. Úgyhogy leírtam a hangfelvételek szövegét. Így sem fogadták el. Most másodfokon, a bíró elfogadta.

Néhány esetben a bizonyíték elveszett az eljárás során:

Még a bírósági ítélet után is, hogy hat hónapra lecsukják, továbbra is bántalmazott, késsel fenyegetett. Azonnal feljelentettem, de lényegtelen volt. Egyáltalán nem érdekelte őket. Megvolt az összes ítéletem, de elvesztették. Még a felvételek is elvesztek

– mondta az egyik interjúalany.

Az elég lenne-e nekik, ha egy kést szúrna a hátamba?

Az interjúkból az is kiderült, hogy a rendőrség és a bíróság gyakran semmiféle információt nem ad a távoltartásról, távoltartási végzésre pedig egyébként is nagyon nehéz szert tenniük. Anna könnyű testi sértésért jelentette fel férjét. Miután megtette a feljelentést, távoltartást kért, de visszautasították. „Megpróbáltam távoltartást kérni, de azt mondták, hogy semmiség, ami velem történt. Megkérdeztem őket, hogy az elég lenne-e nekik, ha egy kést szúrna a hátamba…” Katit húsz évig bántalmazta a (mostanra már csak volt) partnere, de nem tudta, honnan kérjen segítséget. Végül úgy döntött, feljelentést tesz, annak ellenére, hogy félt a volt férje reakciójától. Senki nem javasolta neki a távoltartás egyik formáját sem. „Soha senki nem mondta nekem, hogy [a távoltartás] egy lehetséges opció.”

Az áldozatok sokszor egyáltalán nem kaptak szóban tájékoztatást a jogaikról és az elérhető segítő szolgáltatásokról, azonban gyakran kaptak olyan tanácsokat, amiket nem tartottak hasznosnak, minthogy “zárd be az ajtódat”, “ne sétálj üres utcákon”. Továbbá sokszor a kapott információ a szakmai nyelvezete miatt nem volt érthető számukra.

Ha ez vele történt volna, biztosan tudta volna, melyik ujját használta az elkövető

Azok a bántalmazott nők, akiknek az ügye a bíróságig jutott, három fő problémával szembesültek. Az egyik, hogy a hatóság munkatársai gyakran hangoztatják, hogy a családon belüli erőszak magánügy, és felszólítják az áldozatokat, hogy az ügyüket magánúton oldják meg.

A novemberi bírósági tárgyaláson egy idősebb férfi volt a bíró. Felém fordult, és azt mondta, hogy [a férjem] bocsánatot kért, menjünk haza, hagyjuk ezt az ügyet. [Azt mondta], vegyünk inkább egy Legot a gyereknek ahelyett, hogy bírságot fizetnénk. Megmondtam neki, hogy fenntartom a panaszom. Megkérdezte, miért. Azt válaszoltam, hogy rá akarom kényszeríteni [a férjemet], hogy szembenézzen azzal, hogy amit tesz, az nem helyes

– számolt be Bori.

A másik jelentős probléma, hogy a hatóságok gyakran lekicsinylik az erőszakot, bagatellizálják annak súlyát. A testi sértés még mindig automatikusan könnyűnek minősül, ha az áldozatnak nem törik csontja, még akkor is, ha a gyógyulás időtartama bőven meghaladja a nyolc napot.

Az interjúalanyok azt is kiemelték, hogy a rendőrség rendszeresen azt mondja a családon belüli erőszak áldozatainak, hogy akkor térjenek vissza feljelentéssel, ha súlyosabb erőszakot követ el ellenük a bántalmazó. „Folyamatosan ott volt ez az „amíg vér nem folyik, semmit nem tehetünk” reakciójuk, többször is” – mondta egyikük. Pedig azzal, hogy a hatóságok nem lépnek közbe a korai stádiumban, lehetővé teszik az egyébként megelőzhető, további (és egyre súlyosabb) bántalmazást és az erőszak folyamatos fokozódását.

Nyolc évet kellett várnom, hogy ki legyen mondva, hogy a volt férjem egy bántalmazó. De ezen a ponton sem azért kellett börtönbe mennie, mert engem folyamatosan vert, hanem mert egy idegen férfit megvert az utcán

– számolt be az egyik bántalmazott nő.

A harmadik problémát pedig az jelenti, hogy az interjúalanyok gyakran találkoztak az áldozathibáztatással.

Azt mondták, az nem kérdés, hogy a volt férjem fojtogatott-e, de azt állították, hogy nagymértékben hozzájárultam a konfliktusos helyzet kialakulásához, amelyben az erőszak történt. A volt férjem elhitette a bíróval, hogy egy vita volt köztünk, amikor ő csak egy kicsit erősebben támadott vissza. Megrovást kapott, és ki kellett fizetnie a bírósági eljárás díját. Ez volt minden

– mondta Bori.

Márta a volt férje által elkövetett szexuális erőszak miatt tett feljelentést. A kihallgatás során a rendőrnő egy monológba kezdett arról, hogy ha valami hasonló megtörténne vele, biztos, hogy emlékezne rá, hogy az elkövető melyik ujjával hatolt belé.

A rendőrség szörnyen viselkedett ebben a szexuális erőszak-ügyben. Volt hangfelvételem és voltak kórházi jelentéseim, majd az ügyet bizonyíték hiányában lezárták. Volt egy rendőrnő, aki vele [az elkövetővel] együtt hallgatott ki – pedig úgy tudom, a szexuális erőszak ügyek esetén nem lehet szembesítést elrendelni. Mivel csak ujjal történt behatolás, és nem pénisszel, a rendőrnő megkérdezett, melyik ujjával követte el. Mondtam neki, hogy nem emlékszem. A rendőr erre üvöltözni kezdett velem – míg ő [az elkövető] és az ügyvédem is ott volt –, hogy ha ez vele történt volna, biztosan tudta volna, melyik ujját használta az elkövető. És ez egy nő volt

– számolt be Márta.

Nem tudnak az áldozatsegítő szolgáltatásokról

Annak ellenére, hogy az áldozatokat jogilag kötelező tájékoztatni az áldozatsegítő szolgáltatásokról, az interjúalanyok túlnyomó többsége nem tudott semmilyen államilag finanszírozott, kifejezetten áldozatsegítő szolgáltatás létezéséről. Az interjúalanyok a civil szervezetek által biztosított segítségnyújtással alapvetően elégedettek voltak. Azonban kiemelték, hogy a civil szervezetek sokszor nehezen hozzáférhetőek, mert nincs mindenkire elég kapacitásuk. Ezek a szervezetek állami támogatásban nem részesülnek, az állami ellátórendszer tagjai pedig mindenfajta együttműködéstől elzárkóznak az utóbbi évek civilellenes propagandája miatt.

Az állami szociális és gyermekvédelmi rendszerrel pedig a legfőbb problémát abban látták, hogy nem rendelkeznek elegendő szakmai tudással a családon belüli erőszakról.

Emellett az interjúalanyok az anyaotthonokban található kevés férőhelyről is beszámoltak. Katalin, mikor évtizedes bántalmazás után kiutat keresett, sikertelenül próbált lakhatást szerezni anyaotthonokban: “Sosem tudtam bejutni egy anyaotthonba sem. Sosem volt szabad férőhelyük. Ezzel sosem volt szerencsém.”

A rendszer magára hagyja a bántalmazott nőket

Az interjúalanyok úgy érezték, hogy teljesen magukra vannak hagyva az eljárások során. “Semmire nem jutottam a joggal, mert nem védett meg. Ha nem védem meg magam, nincs esélyem” – mondta Ágnes.

“Amikor külföldre jöttem, és egy áldozatsegítő szolgáltatáshoz fordultam, azt mondták, hogy nekik az a legfontosabb, hogy megvédjenek engem. Elkezdtem sírni. Otthon soha senki nem mondott nekem ehhez hasonlót, egyszer sem, hat év alatt. Azt is mondták, hogy ha nem akar a gyermekem láthatásra menni, akkor nem kell rákényszerítenem. Senki sem fog megbüntetni”

– mondta az egyik interjúalany.

A következők segíthetnének a bántalmazott nők helyzetén:

- Szükséges lenne egy olyan protokoll kidolgozása, amely rögzíti a különböző szereplők áldozatsegítéssel kapcsolatos kötelességeit, feladatait, és az eljárásrendet, s ezen belül biztosítja az áldozatok megfelelő tájékoztatását is a célzott segítséghez.

- A jelenlegi hiányosságok kiküszöbölhetőek lennének, ha a szakemberek megfelelő képzést kapnának a nőket érő erőszakról. Mindezt egyrészt bele kellene építeni az egyetemi szakmai képzésbe, másrészt pedig a szakembereket civil szervezetekkel együttműködve fel lehetne készíteni ezeknek a helyzeteknek a megfelelő kezelésére.

- A családon belüli erőszak áldozatai nem számítanak automatikusan különleges bánásmódot igénylő személyeknek, ennek bevezetése javítana a helyzetükön.

- Az áldozatok számára elérhetővé kell tenni a szakmailag felkészült szociális áldozatsegítő szolgáltatásokat, amelyek képesek biztonságot és szakszerű, hatékony támogatást nyújtani nekik.

Egységesíteni kellene, hogy a bíróság milyen bizonyítékokat fogadhat el, és miket utasíthat vissza.

- Szükség lenne a távoltartás széleskörű és egységes alkalmazására.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki prókátor: Orbán Viktor tudatosan hazudik, a Btk. a politikusokra is vonatkozik!
Egy népszerű Facebook-oldal a rémhírterjesztés paragrafusát idézte a miniszterelnök bejelentése után. Akár több év börtön is járhat a köznyugalom megzavarásáért.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. február 25.



A Vidéki prókátor nevű Facebook-oldalán reagált Orbán Viktor bejelentésére, amelyben a miniszterelnök katonai és rendészeti eszközökkel erősítené meg a kritikus energetikai infrastruktúra védelmét. A poszt szerzője három pontban fejti ki a véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. Elsőként azt állítja, hogy

Orbán Viktor tudatosan hazudik,

amikor „további akciókról” beszél, mivel szerinte:

„Ukrajna nem követett el eddig semmilyen »akciót« magyar létesítmények ellen, ezért a »további« kifejezés használata – Orbánhoz méltó módon – tudatosan hazug.”

A bejegyzés írója ezután azt a feltételezést veti fel, hogy ha bármilyen támadás érne magyar létesítményeket vagy állampolgárokat, az végső soron a magyar miniszterelnöknek kedvezne. Állítása szerint

egy ilyen akcióból kizárólag Orbán Viktor profitálna, és ezért az bizonyosan az ő érdekében történne, függetlenül attól, ki a tényleges elkövető.

A poszt végül a Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló paragrafusát idézi, emlékeztetve, hogy az a politikusokra is vonatkozik.

„Btk. 338. § (1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta. Ez a törvényhely a politikusokra is vonatkozik.”

Orbán Viktor a Védelmi Tanács ülése után közzétett videóban jelentette be a kritikus energetikai infrastruktúra védelmének megerősítését. A miniszterelnök azt állította, hogy Ukrajna „olajblokáddal” gyakorol nyomást Magyarországra és Szlovákiára, és „további akciókra” készülhet a magyar energiarendszer megzavarására. Ennek nyomán elrendelte katonák és eszközök telepítését a kiemelt létesítményekhez, fokozott rendőri járőrözést, valamint drónrepülési tilalmat vezetett be Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: Számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak
A miniszterelnök azt mondta, benne van az erdőben, és bár hisz a győzelemben, már kevesebb egyéni választókerületet tart nyerhetőnek. Fordíthat-e a Fidesz, miután a Medián a pártot választani tudó biztos szavazók körében 20%-os Tisza előnyt mért? Erről beszélgettünk.


Orbán Viktor szerda este arról beszélt, „benne van az erdőben”, és „már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja”. Mindezt a Medián friss számaira reagálva közölte, amiket szerinte nem lehet komolyan venni. Ebben a pártot választani tudó biztos szavazók között 20%-os előnyt mértek a Tisza javára, a teljes népességben is 11%-kal előzte meg az ellenzéki párt a Fideszt. A Nézőpont azonnal kihozta saját eredményeit, amik szerint továbbra is stabil a kormánypárt előnye. A miniszterelnök pedig közölte, a győzelemhez azokat is mozgósítani kell, akik nem mennének el szavazni, ha nem kopogtatnának be hozzájuk.

A kormányoldal reakció azt mutatják, a Fideszt is érzékenyen érinthették a választások előtt alig hat héttel mért Medián-adatok. Hann Endre és több politikai elemző is úgy látja, a választás eldőlni látszik, már ha a kormány betartja a demokratikus játékszabályokat. A kormány közben bejelentette, katonákat és rendőröket vezényelnek a magyar energetikai infrastrúra védelmére, amit ukrán támadás fenyeget. Magyar Péter válaszként figyelmeztetett, nehogy önmerényletre készüljenek. Valóban ennyire ledolgozhatatlan már a Fidesz hátránya? Fordíthat-e ezen a kormánypárt, ha még tovább fokozza a háborús veszély hangoztatását vagy jobban mozgósít? És mi a helyzet a többi párttal? Ranschburg Zoltán politikai elemzőt kérdeztük.

— Ezeket az eredményeket már a gödi botrány és hálószoba-ügy után mérték. A lejárató kampányok nem hatásosak?

— A hálószoba-ügy érdekes, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi az ügy. Valójában azon túl, hogy megjelent egy oldal, még semmi konkrétumot nem láttunk. Ebben az esetben Magyar Péter közzétett egy videót, ahol ő a saját oldaláról megmagyarázta, hogy mit láthatunk majd esetleg egy videón. De ennél többet nem tudunk, tehát ez még persze gyűrűzhet. De én úgy látom, hogy annak ellenére, hogy nagyon aktívan folyik a kampány, érdemi elmozdulások nagyon nem történtek; illetve történt elmozdulás, de csak a Tisza irányába. Tehát a Fidesznek nem sikerült megállítani a Tisza népszerűség-növekedését.

A február kulcsfontosságú volt ebből a szempontból, hiszen a hónap elején elkezdtek érkezni azok a pénzügyi juttatások, amelyekhez, én azt gondolom, hogy a Fidesz nagyon komoly reményeket fűzhetett.

Itt a fegyverpénzre gondolok, a 14. havi nyugdíj részletére és így tovább. De ennek a hatása nem látszik ezekben a Medián-számokban.

Ez mindenképp egy nagyon-nagyon komoly probléma a Fidesznek. Én most először gondolom azt, hogy itt tényleg... Nem akarom azt mondani, hogy eldőlt a választás, de most már csak valami egészen földcsuszamlásszerű dolognak kellene ahhoz történnie, hogy ez megfordulhasson.

— Mi fordíthatná meg ezt a trendet?

— Fogalmam sincs. Ha ezek a Medián-számok így stimmelnek, akkor... nem tudom. 2022-ben nem láttuk előre, hogy Oroszország le fogja rohanni Ukrajnát. Ez nyilván alapvetően megváltoztatta a kampány utolsó bő másfél hónapját. Valami hasonló, földcsuszamlásszerű esemény persze most is történhet, de a különbség akkor is óriási. Mert hogy olyasmi tud-e történni, ami alapvetően megingatja azokat, akik a Tisza Pártra voksolnának, és a Fidesz felé terelné azokat, akik jelenleg a bizonytalanok közé tartoznak, az előfordulhat, de én nem tudom, hogy minek kell történnie ehhez.

Az is igaz azonban, hogy egy számsor nem számsor.

Nem a Medián mai adataiból kell kiindulni, hanem meg kell nézni, hogy mit mért a Medián az előző hónapokban, és meg kell majd nézni azt is, hogy a többi kutatóintézetnek lesznek-e legfrissebb számai, amelyek már a február hónap eseményeit is figyelembe veszik, tehát amelyek február második felében, végén készültek, akkori adatfelvétellel. Ha ezeket megnézzük, akkor nem csak az az érdekes, hogy most hogy áll a Tisza és most hogy áll a Fidesz, hanem az látszik, hogy egy hónapok óta tartó trendről van szó, ami a Fidesz stagnálását, esetleg enyhe gyengülését és a Tisza erősödését mutatja.

Ezt a hosszú folyamatot kellene valahogy megfordítani, nem a mai állást. És ez az, ami miatt ennyire nehezen látom, hogy mi lehet az, amit még be tud vetni a Fidesz.

Főleg úgy, hogy ugye már aktívan zajlik a kampány. Tehát most már nem arról van szó, hogy Magyar Péter pörög az online térben, és mindenki rá figyel, és a Fidesz meg közben morfondírozik, hanem folyamatosan zajlik az oda-vissza küzdelem a két nagy párt között. Orbán Viktor személyesen országot jár, gyakorlatilag minden nap megszólal valahol, tele van vele az összes hírmagazin, híradó és minden egyéb hírforrás. És még így sem sikerült ezen a trenden változtatni. Szerintem ezt így, ebben a kontextusban érdemes nézni. Innen nézve mondom azt: fogalmam sincs, mi lehet az, ami még ezt meg tudná változtatni.

— Nem gyengíti Orbán Viktor a saját pozícióit azzal, hogy az országjárása gyakorlatilag titkosított, míg Magyar Péter nyilvánosan hirdeti meg, hol lép fel, akár egy nap több helyen is?

— Ami az országos nyilvánosság szintjét illeti, azt gondolom, hogy Magyar ettől láthatóbb, jobban fel lehet rá készülni. Azért nyilván Orbán Viktor szerepléseiről is kapunk híreket utólag. De az biztos, hogy Magyar Péternek a személyes elérése nagyobb.

— A mérés szerint a fideszes tábor bizonytalanabb, amit nézhetünk úgy is, mint mozgósítási tartalékot. De azt is jelentheti, hogy ha több kutatás is megerősíti ezt a trendet, hogy elérkezünk most már egy lélektani ponthoz, amikor a bizonytalanok elkezdenek a vélhető győztes, a Tisza felé áramlani. Melyik a hihetőbb magyarázat?

— Az, hogy a Fidesz szavazói kevésbé aktívak, nem új jelenség; ezt nagyon régóta mutatják a kutatások. Ezért van az, hogy a Tisza jellemzően jelentősen nagyobb arányban vezet a biztos szavazó pártválasztók között, mint a teljes népességben. Tehát többen mondják a Tisza szavazói közül, hogy biztosan el is mennének szavazni; azaz az ő esetükben a mozgósítottság szintje magasabb. A Fidesz-közeli elemzők nagyon szeretik ezt úgy értelmezni, hogy a Fidesznek több a tartaléka, és ebben valamennyi igazság van is, bár nagyon sok tekintetben szerintem lehet ezzel vitatkozni, hiszen nagyon meglepődnék, ha Orbán Viktor egy évvel ezelőtt azt gondolta volna, hogy de jó lesz nekünk, ha csak mondjuk 80 százaléknyi a mozgósítottságunk, és nem 90. Nem hiszem, hogy ez a helyzet. Igazából két különböző feladat áll most a Tisza és a Fidesz előtt.

A Fidesz dolga az, hogy a kevésbé aktív választói mozgósítottsági szintjét növelje, őket aktivizálja, hogy mindenképpen elmenjenek szavazni.

A Tiszánál nem nagyon van már hova fokozni: majdnem 100 százalékon áll azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy el is mennének a Tiszára szavazni. Az ő esetükben az a kihívás, hogy ezt a szintet fenntartsák április 12-ig. Valójában ugyanis az a lényeg, hogy a választás napján érje el a maximumát a mozgósítottság. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Tisza előtt álló kihívás ebből a szempontból jóval kisebb. A tiszás mag nagyon aktív, a választóik nagyon aktívak, aminek nyilván kedvez az (és ezt a kutatások is igazolják), hogy egyre nagyobb lehetőség van a kormányváltásra, a rendszerváltásra. Ez önmagában is olyan tényező, ami fenntarthatja ezt a mozgósítottsági szintet. A Fidesznél nem tudom, meddig lehet fokozni azt az aktivitást, ahol most állnak. Nyilván ez az elképesztő háborús őrület, ami kezd beindulni megint a Fidesz részéről, és az egyre agresszívabbá és konfliktusosabbá váló kommunikáció Ukrajna kapcsán ezt a célt szolgálja. De még ha a fideszes szavazótábor mozgósítottsága magasabbra is nőne, az sem lenne elég.

A Fidesznek az is kell, hogy a bizonytalanok közül tudjon maga felé terelni újabb választókat a félelemkeltéssel, azzal az üzenettel, hogy a Fidesz az egyedüli párt, amely képes biztonságot nyújtani az állampolgároknak.

Számomra kérdéses, hogy sokan vannak-e azok, akik hitelt adnak ennek az üzenetnek, illetve azok az emberek nincsenek-e már most a Fidesz mögött.

— Az országot elárasztották a Fidesz, a kormány és a hozzájuk köthető szervezetek plakátjai. Ez az egyszólamú, háborús veszélyre épülő stratégia elég lehet a Fidesznek a helyzet korrigálására?

— Ez az, amivel kapcsolatban az előbb azt mondtam, hogy vannak kétségeim, mennyire tud ez még eredményes lenni. Nem csak azért, mert négy éve, a 22-es kampányban már ugyanerre épített a Fidesz, és még a 2024-es EP-kampányban is, hanem azért, mert nagyon régóta folyamatosan zajlik a háborús riogatás. Nincs olyan érzése a választónak, hogy na most berobbant a kampány, most aztán jönnek a kampányplakátok. Több olyan hirdetőfelülettel találkoztam én magam is, például üres telkek előtt álló hirdetőtáblákkal, ahol faltól falig arról szólnak a plakátok, hogy Von der Leyen és Zelenszkij dróton rángatja Magyar Pétert, és Magyar Péter kiszolgálja a brüsszeli érdekeket. Ez nem új dolog. Szerintem ehhez nagyon-nagyon hozzászoktak már a választók.

Nem tudom, mekkora újdonságerővel tud még bírni az, ha még további plakáthelyekre is kikerülnek hasonló hirdetések.

Ezt én különválasztanám a politikusok hirdetéseitől. A Tisza elmondta, hogy óriásplakátokat nem fognak kihelyezni, viszont az egyes politikusaikat, az OEVK-ban induló jelöltjeiket fogják hirdetni. Nyilván ennek van egy ismertségi oka: egyszerűen el kell érni, hogy a sokszor helyben kevésbé ismert, újonc tiszás jelöltek névismertsége terjedjen, egyre többen tudják, kik a tiszás jelöltek. Ezen a szinten nyilván a Tisza is jelen lesz. Ami magukat az üzeneteket illeti, tehát ami nemcsak a politikusok ismertségére vonatkozik, hanem a politikai üzenetekre, ott a Tisza eddig is nagyon eredményes volt óriásplakátok nélkül, a Fidesz pedig mindig is operált ilyenekkel. Nem tudom, nehezen látom magam előtt, hogy most akkora óriási robbanás lesz ebben a típusú közterületi kampányolásban, ami alapvetően megváltoztatná az eddigi viszonyokat.

— Ha ennyire nyílik az olló, a Fidesz gondolhatja-e úgy, hogy mégiscsak ki kellene állni egy miniszterelnök-jelölti vitára?

— Egy miniszterelnök-jelölti vita mindig a kihívó számára jelent előnyt, hiszen egy szintre kerül a kihívottal, az inkumbens miniszterelnökkel; számára lehet ez igazán eredményes. Ha a Fidesz azt gondolja, hogy nagyon nagy hátrányban van, én akkor is nehezen tudom elképzelni a vitát. De azért pár hónappal ezelőtt sokkal egyértelműbben mondtam volna nemet erre. Most is azt gondolom, hogy valószínűbb, hogy nem fog sor kerülni a miniszterelnök-jelölti vitára, mert ez egyértelműen a gyengeség beismerése lenne. De jobban nem látok bele.

— A független és a kormányközeli közvélemény-kutatók mintha másik valóságban élnének. Most, hogy alig 40 nap van a választásokig, kockáztathatja-e bárki a hitelességét azzal, hogy a valóságtól durván eltérő adatokat közöl?

— Egyfelől ez valóban kérdés lehet, viszont másfelől azt gondolom, hogy ezért is fontos különbséget tenni az egyes pártoktól függő és a valóban a piacról működő közvélemény-kutatók között. Egy, a kormánytól vagy a kormánypártoktól függő kutatóintézetnek vagy think tanknek nem az a sikerszempont, hogy jól eltalálja a számokat; tőlük nem ezt várják el. Ami azt is jelenti, hogy nekik ebben az értelemben nem kell majd elszámolni, vagy nem igazán kell elszámolni a számaikkal. A közvélemény felé nyilván valamilyen magyarázatot kell majd adni, de az nem jelenti azt, hogy politikai megrendeléseket ne kapnának a jövőben.

Egy piacról működő közvélemény-kutatónak ebből a szempontból sokkal óvatosabbnak kell lennie, mert náluk nyilván, ha nagyon mellélőnek, ha valami óriási hibát követnek el, amit nem lehet megmagyarázni, akkor annak hatása lehet egyszerűen arra, miből fognak megélni a jövőben.

Tehát ez egy fontos különbség. Egyébként, ami a tendenciákat illeti, azokban még a kormányközeli kutatóintézeteknél sem nagyon más a helyzet, mint a függetleneknél. Nyilván a számok maguk mások, de náluk is, ahol azért a Fidesz vezet, ott is a két párt közeledését mutatják már régóta. Ott is csökken a különbség a Fidesz és a Tisza között. El tudom képzelni, hogy valamilyen magyarázatot utólag szőnének arra, ha nem az ő számaiknak megfelelő eredmény jönne ki, de hát ezt persze nyilván mindenki megteszi.

— Orbán Viktor nemrég elismerte, hogy a pesti agglomerációban nehéz helyzetók van. Ez azt jelenti, hogy a választókerületi átrajzolás, a gerrymandering hatástalan lett?

— A gerrymanderingnek van hatása, nyilván ezért is csinálják, de önmagában nem dönt el egy választást; lehet hatása rá, de ez csak egy a sok tényező közül.

Az számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak.

Én azt hiszem, hogy itt most az a fontos, és ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre fontosabbá válik, hogy érezzék a fideszes szavazók, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy nem mennek el szavazni. Ez egy érdekes probléma a Fidesznél, ami már régóta megvan: egyszerre kell kétféle üzenetet kommunikálniuk. Az egyik a magabiztosság, a másik pedig az, hogy óriási a tét, muszáj elmenni. Figyelemreméltó volt, hogy még az évértékelőjében Orbán mennyire magabiztosan beszélt; ott fel sem merült, hogy ez nyitott kimenetelű választás lenne. Bár előtte is és azóta is több helyen célzott rá, hogy valójában korántsem tartja ezt megnyert választásnak. Én azt hiszem, hogy itt ez a legfontosabb üzenet minden választókerület irányába. Úgyhogy mondom: a gerrymanderingnek lehetett hatása, biztos, hogy okkal került sor ezekre, de hát változtak azóta az idők.

— Nézzük a kispártokat. A Mi Hazánkat befutóra mérik, de a DK-nak a jelek szerint az aláírásgyűjtés is nehezen megy. Okozhat-e meglepetést a Mi Hazánk azzal, hogy mérleg nyelveként hatalomra segíti a Fideszt?

— Erre az utóbbi kérdésre azt tudom mondani, hogy előfordulhat, de nem akarok eredményeket tippelni. Nyilván a matematikai lehetőség megvan rá, tehát ez előfordulhat. És valóban a három még játékban maradt kispárt közül a Mi Hazánk tűnik a legesélyesebbnek. Ha megnézzük a korábbi választási eredményeiket: a Mi Hazánk környékén volt egy viszonylag stabil, olyan hat százaléknyi választói réteg, amely leadta a szavazatát a pártra. Most ez nagyon érdekes helyzet lesz, több okból. Egyrészt, ha nagyon a bejutási küszöbön egyensúlyoz a Mi Hazánk, akkor nem érzik-e a választói, hogy inkább biztosra mennek, és átszavaznak olyan pártra, amelyik biztos bejutó. Ez az egyik. Azért ennél általában elkötelezettebbek a Mi Hazánk-szavazók. Akkor viszont az a kérdés merül fel, hogy a Mi Hazánk szavazói inkább a Fideszt támogatnák-e, vagy inkább a kormányváltást? Mert az a nagyon érdekes helyzet, és ezt Szabó Andrásék tavaly év végi, nagymintás közvélemény-kutatásából szűrtem le, hogy

a Mi Hazánk-osok között elég magas azoknak az aránya is, akik kormányváltást szeretnének.

Nyilván nem a Tisza lenne az elsődleges választásuk, hanem a Mi Hazánk. De nem rajongói a Fidesznek. Emellett viszont sokan vannak, akiknek mégiscsak a Fidesz a másodlagos preferenciája. Tehát ha átszavaznak a Mi Hazánk-szavazók, számomra nem teljesen egyértelmű, hogy az fideszes szavazatként konvertálódik át. Úgyhogy ezt még meglátjuk. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a Fidesznek lehet a Mi Hazánknál nagyobb tartaléka. Ha ez viszont igaz, akkor a Mi Hazánk-szavazóknál az merül fel, hogy ha azt látják, hogy bajban a Fidesz, akkor nem gondolják-e azt, hogy inkább átszavaznak a Fideszre. Ezt azt hiszem, ezt április 12. előtt nagyon nehéz megmondani. Egy közvélemény-kutatásban, ahol megkérdezik, melyik a preferált pártja, melyik pártra szavazna egy elméleti helyzetben, ha most lennének a választások, azért könnyebben mondja az ember a saját valós pártpreferenciáját, minthogy utána effektív döntést kelljen hoznia erről. Tehát itt további spekulációba nem mennék bele. Ami a DK-t és a Kutyapártot illeti: igen, nagyon jól látszik, mennyire küzdeniük kell.

— Mi a helyzet az örök dilemmával: mi van, ha a régi ellenzéki jelöltek, mint Hadházy Ákos vagy Tordai Bence, annyira megosztják a szavazatokat, hogy nevető harmadikként a Fidesz fut be egyéniben? Ezen múlhat a választás, vagy a Tisza kétharmada?

— Megint csak azt mondom, hogy a matematikai esélye nincs kizárva, de kevés esélyt látok rá. Elsősorban azért, mert azokban az OEVK-kban, ahol erős, tiszán kívüli, régi ellenzéki jelöltek vannak, ott a Tisza borzasztóan erős. Ezek túlnyomó többségben budapesti OEVK-k.

Nagyon erőn felül kellene a Fidesznek teljesítenie ahhoz, hogy nevető harmadikként fusson be, és ne csak simán harmadik helyezett legyen egy ilyen helyzetben.

Tehát nem látom igazán esélyét, hogy ezen múlna a dolog. Az előző választásokon is jellemző volt, hogy alapvetően az egyéni jelöltekre is pártszimpátia alapján szavaznak a legtöbben. Általában elég kicsi volt az eltérés a listákra és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma között, ezért kicsi esélyét látom annak, hogy a régi ellenzéki jelöltek olyan mértékben vinnék el a Tisza voksait, hogy ezen múljon a Tisza győzelme. Ha ez mégis előfordulna, akkor viszont nagyon nem lennék azoknak a jelölteknek, vagy azoknak az akkor már megválasztott képviselőknek a helyében, akiken ez adott esetben elúszott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Viktor: Mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom
A miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja, de úgy gondolja, nyerhetnek. Ehhez a mozgósítás a kulcs, ugyanis a saját szavazótáboruk kevésbé iskolázott, sokan csak akkor mennek el, ha bekopogtatnak hozzájuk.


Orbán Viktor miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy az előrejelzések és a becslések világában már „nincs értelmes beszéd”. A kormányfő szerint ez már nem a politika, hanem a szórakoztatóipar része, amiről nem lehet komolyan beszélni.

Konkrét példaként említette Hann Endrét, a Medián közvélemény-kutató ügyvezetőjét. „Ma is láttam egy ilyet Hann Bandi esetében” – fogalmazott. A miniszterelnök szerint ezek a „tisztességben megőszült szakemberek” a végén átnyergeltek egy másik szakmára. Orbán Viktor egy divatvilágból vett hasonlattal élt, mondván: „Talán Coco Chanel, vagy valamelyik divatcsászár mondta azt, hogy minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned. Szeretném hinni, hogy itt erről van szó.”

A miniszterelnök kijelentette, hogy miután nem lehet ezekre a felmérésekre hagyatkozni, „oda jutottunk, hogy már a saját felméréseinket is kétkedve olvasgatom.”

„Egyetlen dolog maradt, ugye mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom, hogy megyünk. Választókerületről választókerületre megyünk.”

Orbán Viktor elmondta, ő maga is járja az országot és beszél az emberekkel, és ezek alapján van egy becslése a jelenlegi erőviszonyokról. A 106 egyéni választókerületből a Fidesz szerinte biztosan megnyerne 65-öt, ha most vasárnap lennének a választások.

„Ha holnap reggel lenne a választás, szerintem 65-öt a mostani erőviszonyok alapján behúznánk” – állította. Hozzátette, ezen felül „van 10, amiért nagyon jó eséllyel harcolnánk.”

Emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt 87 egyéni választókerületet nyertek meg, és kijelentette, nem tud kisebb céllal harcba menni, mint amit legutóbb elértek. „Az nem az én sportágam.” A kormányfő szerint onnan kell kiindulniuk, hogy mindent megvalósítottak, amit vállaltak, sőt, még azon túl is.

A miniszterelnök ezután arról beszélt, hol lehet egy ilyen kedvező helyzetből mégis veszíteni. Úgy látja, a probléma az, hogy a szavazóik egy része nem megy el választani, csak akkor, ha személyesen felkeresik őket.

Ennek okát abban látja, hogy a Fidesz szavazói „nem a társadalom elitjéből vannak”.

Orbán Viktor szerint van egy olyan összefüggés, hogy az iskolázottabbak nagyobb arányban mennek el szavazni. Azt is elismerte, hogy pártja támogatottsága az értelmiségiek, illetve a magasabb iskolai végzettségűek körében lecsökkent. A Fidesz szavazóinak nagyobb része szerinte jelenleg a munkásokból, szakmunkásokból és betanított munkásokból, vagyis a „társadalom derékhadából” kerül ki.

„A külvárosokban velünk vannak. A koránkelő melósok, a betanított munkások, még a közmunkások is velünk vannak” – jelentette ki. Hozzátette, velük van mindenki, aki úgy érzi, hogy a munka egy lehetőség, nem pedig teher.

A győzelem kulcsát a mozgósításban látja.

„Ha azokat az embereket is ráébresztjük arra, hogy miért fontos eljönni, akik egyébként nem foglalkoznak politikával, ha őket is elérjük, akkor mi egy nagy győzelmet tudunk aratni. De ha nem jönnek el, akkor el lehet csúszni.”

A megoldás szerinte a személyes megkeresés: „Be kell hozzájuk kopogtatni, és akkor eljönnek.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: A kormánypártnak lassan válságkezelésre kell berendezkednie, már egy Orbán–Magyar-vita is az érdekük lehet
A szociológus szerint a Medián legfrissebb eredményeit látva Orbán Viktor akár egy vitát is bevállalhat Magyar Péterrel. Ha a következő hetekben a Fidesz nem tud előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza nyerhet.


A Medián legfrissebb felmérése szerint a biztos pártválasztók körében a Tisza Párt 20 százalékponttal vezet a Fidesz előtt. Somogyi Zoltán az ATV-n azt mondta, ez a különbség rendkívül nagynak számít.

„Hogyha itt tartunk, akkor valószínűsíthetően a kormánypártnak lassan egyfajta válságkezelésre kell majd berendezkednie” – vélekedett.

Hozzátette, a Mediánt hiteles kutatóintézetnek tartja, amelynek adataiból szerinte még Orbán Viktor stábja is dolgozik. „Én is azt valószínűsítem tehát, hogy országos szinten mindenképpen a TISZA vezet.”

A szociológus szerint a kormánypártok jelenleg ugyan még magabiztos győzelmet kommunikálnak, de ha a következő hetekben nem tudnak előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza Párt nyerhet.

Ebben a helyzetben felvetette egy Orbán–Magyar vita lehetőségét is. „Hogyha mondjuk egy kicsit is az Orbán stáb gondolkozik azon, hogy miben lehetne esetleg fordítani az eredményen, és azt gondolják, hogy ők vesztésre állnak, akkor nincs is olyan messze tőlünk egy Orbán-Magyar választási vita” – fogalmazott a szociológus, aki szerint egy ilyen esemény egy ponton már az Orbán-stáb érdeke is lehet.

A kisebb pártokkal kapcsolatban Somogyi Zoltán azt mondta, a Mi Hazánknak megvan a saját szubkultúrája és az 5 százalékos bejutáshoz szükséges támogatottsága, a többiek viszont bajban vannak.

„Ennek a választásnak egyetlen egy kérdése van, hogy Orbán Viktor menjen vagy maradjon. A választók nagy része erre rendezkedett be” – állította.

A műsorban megkérdezték Orbán Viktor és Magyar Péter közelmúltban elhangzott becsléseiről is, melyik párt mennyi egyéni mandátumot hozhat el. A miniszterelnök korábban 80 Fidesz által nyerhető választókerületről beszélt, Sülysápon viszont már csak 65-ről. Magyar Péter viszont azt közölte, 80-85 egyéni körzetben ők vezetnek.

Somogyi Zoltán szerint ezeket érdemes fenntartásokkal kezelni. „Magyar Péterre ugyanúgy igaz, mint Orbán Viktorra, hogy az, hogy hány helyen vezetnek, ezt ők sem tudják” – jelentette ki. Ennek módszertani okai is vannak, ugyanis „egyéni választói körzeteket a lehető legnehezebb, szinte lehetetlen kutatni”. Minél kisebb a vizsgált sokaság, annál pontatlanabbak lesznek az adatok, magyarázta.

Arra a kérdésre, hogy mi történne egy esetleges Tisza Párt-győzelem után, Somogyi Zoltán azt válaszolta: „ez még nagyon messze van.” Szerinte először a kormányátadás mikéntjéről kellene beszélni, majd arról, hogyan lehet eligazodni abban a közjogi rendszerben, amelyet Orbán Viktor a saját képére formált. Hozzátette, a Fidesz ellenzéki viselkedése csak ezek után következne, de mindennek az alapfeltétele, hogy a Tisza Párt valóban megnyerje a választást.

„A Medián kutatásából az következik, hogy igen, de pár hét múlva meg fogjuk látni, hogy tulajdonképpen mi is történik” – zárta gondolatait az elemző.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk