A Rovatból

Ha csak boldog családapa lesz belőle, én annak is örülni fogok

'Nem büntetnek, jutalmaznak' - a speciális ABA terápia autista gyerekeknek már itthon is elérhető. Segítségével felnőttként akár teljes életet is élhetnek.
Mizsur András riportja az Abcúgon. Fotó: Végh László - szmo.hu
2018. augusztus 29.



Magyarországon kevesen ismerik és használják az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában népszerű úgynevezett ABA terápiát. A folyamatos adatgyűjtésre alapuló módszer kiskorú autista gyerekeknek segíthet abban, hogy megtanuljanak kommunikálni a külvilággal és részt tudjanak venni a közösség életében.

Idehaza többek között a Kis Lépések Alapítvány foglalkozik ABA terápiával; hamarosan megnyíló központjukkal szeretnék elérni, hogy minél hamarabb tb-támogatott legyen a módszer. Sok család azért fordul hozzájuk, mert az állam által biztosított ellátás kevés gyerekeik számára. A speciális terápia ugyanakkor igen költséges, a szülők mégis úgy vannak vele, gyerekeik jövője érdekében inkább most hoznak anyagi áldozatot.

Melyik játszótéren voltatok?

– kérdezett vissza Bandika, mikor Szilvi arról mesélt, hol töltötte előző napját. A hétéves fiú hatalmas dicséretet kapott a kérdés miatt. Krisztina, a másik terapeuta sem győzte tudtára adni, mennyire ügyes volt. Bár apróságnak tűnik, az autista fiútól ez nagy dolognak számít.

Néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna, hogy magától kérdezzen vissza. Az úgynevezett ABA, vagyis Applied Behavior Analysis/Verbal Behavior (magyar fordításban: AVA, vagyis Alkalmazott Viselkedéselemzés/Verbális Viselkedés) terápia keretében több apró lépésben tanulta meg, hogyan kell résztvenni egy ilyen szituációban, magyarázta Krisztina.

Előtte Bandika elmondta nekünk, hogy hány éves, hogy hívják a szüleit, hány évesek a testvérei. Egy papírdarabra szimbólumok (szívecske, ház) voltak felrajzolva, ezt használta sorvezetőként, hogy tudja, miről kell beszélnie bemutatkozáskor. A következő lépés az lesz, ha majd magától mondja el ezeket, amikor idegennel találkozik. Bandikát öt éves korban diagnosztizálták autizmus spektrum zavarral. Kicsit furcsa, magának való, introvertált gyereknek tűnt.

Sokáig nem sejtették, hogy mi a valódi probléma, mesélte Niki, a fiú édesanyja. Nem nagyon voltak barátai, nem szívesen nyilvánult meg stresszes vagy ismeretlen helyzetekben. Mindig voltak “mániái”, csak azokról volt hajlandó beszélni.

Az aktuális szenvedély a fogaskerekű: “amikor az óvodában karácsonyi témájú képet kellett rajzolniuk a gyerekeknek, ő egy fogaskerekűt rajzolt, az egyik szerelvény tetején egy minikarácsonyfával.” Bandika nagyon okos gyereknek számít, intelligenciájával próbálja palástolni az autizmus jeleit.

Március óta járnak a foglalkozásokra, Niki szerint ez a terápia után is így lesz, de sokkal alkalmazkodóbb és nyitottabb lesz. Megtanulja, hogy mi okoz neki nehézséget (új feladatok megoldása) és hogyan küzdjön meg ezekkel.

A Kis Lépések Alapítvány három terapuetája, Vásárhelyi Nóra, Merényi Krisztina és Do Thang Szilvi közel tíz éve foglalkozik autista gyerekekkel az ABA módszert használva. Krisztina és Nóra az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán végzett gyógypedagógiai terápia szakirányon. Szilvi a SOTE Testnevelési- és Sporttudományi Karán tanult, szakdolgozatát is az ABA terápiáról írta.

Az Egyesült Államokkban és Nyugat-Európában népszerű módszer alapjait Szulyovszky Éva segítségével sajátították el. A korábban az Egyesült Államokban dolgozó magyar származású szakember hozta létre Magyarországon az első ABA Terápiás Központot. Krisztina és Szilvi itt kezdett el együtt dolgozni.

Nem büntetnek, jutalmaznak

Ahogy a módszer elnevezése is jelzi, az ABA terápia során olyan készségeket sajátíthatnak el a gyerekek, amelyeket mindennapi életükben és közösségben is használni tudnak – akárcsak Bandika esetében.

“Nem a szociálisan nem megfelelő viselkedést büntetjük, hanem annak hiányát jutalmazzuk. Miközben új, szociálisan elfogadhatóbb viselkedéseket tanítunk nekik” – foglalta össze a terápia filozófiáját Szilvi.

A viselkedéselemzés arra utal, hogy a foglalkozások során tudományosan meghatározott szempontok alapján folyamatosan monitorozzák a gyerekek viselkedését és adatokat gyűjtenek. Minden egy állapotfelméréssel kezdődik: milyen területek (beszédkészség, vizuális készség) szorulnak fejlesztése, milyen célokat akarnak elérni a terápia során.

A négyéves Joki lassan két éve jár a Kis Lépések Alapítványhoz. Az elején kifejezetten nehéz esetnek számított, többször megharapta Krisztináékat, nehezen tudták lenyugtatni. Elsősorban a kommunikáció okozott gondot nála; alig beszélt, nem tudta megértetni magát a külvilággal.

Mára képes egész mondatokban kommunikálni. Különféle vizuális segédeszközökkel, játékokkal rávezették, hogyan kapcsolódnak össze a hallott szavak azzal, amit szeretne elérni. Ehhez többek között egy tableten futó applikációt használnak, ami felolvassa a képekből összerakott mondatokat.

A terápia során Krisztina egy klikkeren számolta, hányszor köszönt meg vagy kért valamit magától a fiú. Az így kapott adatokból ki lehet olvasni, hol történt fejlődés, merre haladhatnak tovább.

Sok család azért keresi fel a Kis Lépések Alapítványt, mert nem elég az a fejlesztés, amit az állam alanyi jogon biztosít gyerekük számára. Ez sokszor heti 1-2 alkalmat jelent, ami nagyon kevés. Az ABA ennél intenzívebb: Nikiék például hetente 5 alkalommal járnak Szilviékhez. A kutatások azt mutatták, hogy magas óraszám mellett tud igazán hatékony lenni a módszer: jobb eséllyel vehetnek részt integrált oktatásban, jelentős javulást érhetnek el értelmi és szociális képességeiket tekintve.

Az együttműködés is hosszabb távú: minimum 1-1,5 évig dolgoznak együtt a családokkal. Negyven családdal vannak kapcsolatban, 10-20 jár hozzájuk rendszeresen. Van olyan család, ahová hét év elteltével is visszajárnak Szilviék.

Nem csilli-villi játszóház lesz

A Szulyovszky Éva által alapított központ mindössze néhány évig működött, túlságosan költséges volt a fenntartása. Szilviék már akkor elhatározták, hogy alapítványi formában újraindítják a központot. Az újrakezdés mellett szólt, hogy a családokkal a központ megszűnése után is kapcsolatban maradtak, azzal a különbséggel, hogy már nem ők hozták be a gyerekeiket, hanem Szilviék jártak ki hozzájuk.

Szakmailag viszont komoly visszalépést jelentett ez. Így nehezebb volt biztosítani a terápiához szükséges eszközöket (például speciálisan autista gyerekeknek kifejlesztett társasjátékok) is. A szülőktől nem lehetett elvárni, hogy ezeket maguk szerezzék be, hiszen drágák és a gyerekek fejlődésével gyorsan meghaladottá válnak. Másrészt az otthoni környezet sokszor elvonta a gyerekek figyelmét, ami az autistáknál különösen fontos szempont.

Az új központ októberben fog megnyílni, egy budai egészségközpont egyik helyiségét fogják bérelni. Ez lesz azt egyetlen ilyen intézmény az országban. Március óta egy átmeneti helyszínen, egy óvoda tornatermében tartják a foglalkozásokat. Eddigi tapasztalataik is azt mutatják, hogy a fix helyszín révén sokkal könnyebben tudják ellátni a gyerekeket, illetve több családhoz jutnak el.

“Nem egy csilli-villi játszóházat kell elképzelni, nagyon lecsupaszított szobák lesznek, mert ezeknél a gyerekeknél nehéz megtartani a figyelmet és a fókuszt” – írta le Krisztina, hogyan fog kinézni a központjuk. Szeretnének egy szenzoros szobát kialakítani az új központban. Ez egy sötétíthető szoba lesz, ahol különféle ingereket (hang, szag, tapintás) tudnak biztosítani azoknak a gyerekeknek, akiknek erre szüksége van. Ennek költsége 1,5 millió forintnál kezdődik, a speciális berendezés miatt.

Jöjjön az úthenger

Az ABA terápia hátránya, hogy intenzitásából fakadóan igen költséges. Egy terápiás óra hatezer forintba kerül az alapítványnál, ami önmagában nem sok, de 10-20 alkalom kifizetése már megterhelő a családoknak. Idehaza a társadalombiztosítás nem támogatja az ABA terápiát, de az alapítvány célja, hogy ez minél hamarabb megváltozzon. Tavaly egy pályázatnak köszönhetően volt arra lehetőségük, hogy öt családnak jelentős kedvezményt adjanak.

Az Adjukössze adománygyűjtő honlapon futó kampányukkal azt szeretnék elérni, hogy az új központban is tartani tudják a jelenlegi feltételeket. Eddig egymillió forint jött össze, ami azt jelenti, hogy félévre előre biztosítva van a központ bérleti díja. Az alapítványi forma is azért fontos, hogy tudjanak különböző forrásokra pályázni.

Nikiéknek is komoly anyagi áldozattal jár a terápia, de az eredmények miatt megérte feladniuk, hogy félretett pénzükből nagyobb lakást vegyenek, mondta.

Az lebeg a szemük előtt, hogy ha a következő 1-1,5 évben rászánják a terápiához szükséges pénzt, akkor később Bandikából olyan felnőtt válhat, aki tudatában van állapotával és közben teljes és boldog életet élhet.

Elmesélte, hogy eleinte az óvónők nagyon ellene voltak, hogy Bandikát kivizsgálják. Nem értették, miért akarja egy életre megbélyegezni. Néhány hónapnyi terápia után teljesen megváltozott a véleményük; azt látták, hogy a fiú kommunikatívabb lett, barátokat szerzett, maga jelentkezett szavalni az évzáró ünnepségen.

“Toldozgatjuk-foltozgatjuk az utat, mondván, másra kell a pénz. És van, amikor jön az úthenger és teljesen felújítjuk az utat. Az ABA-módszer az utóbbi.” Ezért foglalkoznak – prevenciós jelleggel – kifejezetten kiskorú gyerekekkel, mondta ehhez kapcsolódva Szilvi. Az állam számára is nagyobb költséget jelent, ha idősebb korukban kell ellátását és utógondozást biztosítani számukra.

“Nem várom el, hogy fizikus legyen a NASA-nál”

Nem Nikiéké az egyetlen család, ahol komoly áldozatot hoznak gyerekükért a szülők. Vannak, akik vidékről (Pécs, Kecskemét) járnak fel a foglalkozásokra, mert vidéken nem találni ABA terapeutát. Magyarországon eleve kevesen ismerik ezt a módszert; workshopokon vagy külföldi szakemberek előadásain, tréningjein lehet tanulni róla.

Európában viszont több mint 30 országban oktatják, például a régió országaiban, Romániában és Lengyelországban is. Az alapítvány két szakértője, Herman Alexandra és Békési Edina is külföldön – az Egyesült Államokban és Angliában – vett részt képzésen. Ez hamarosan megváltozhat; az egyik fővárosi egyetemmel már folynak egyeztetések egy akkreditált szak elindításáról, árulta el Szilvi.

Jokiék Sárváron laknak, Ildikó, a fiú édesanyja feladta ügyvédi praxisát és felköltözött Budapestre, csakhogy minél többet járhassanak terápiára. “Eleinte teljes tagadás” – emlékezett vissza a nő, hogyan élte meg, amikor Jokiról megállapították, hogy autista. Képtelen volt elfogadni, hogy ez megtörténhet velük. Férjével elhatározták, hogy nem fognak szomorkodni, inkább arra fordítják energiáikat, hogy minden szóba jöhető lehetőséget felkutassanak, ami segíthet.

Most hetente két napot töltenek a fővárosban, reggel vonattal utaznak fel Sárvárról, este pedig mennek vissza. Ildikó tisztában van vele, hogy kevés család engedhetné meg magának ugyanezt. Ugyanakkor úgy gondolja: nem az anyagiakon múlik minden. Nemrég beiratkozott gyógypedagógiára, hogy megtanulja azokat a terápiás módszereket, amiket otthon is használhat.

Lehetetlen megmondani, mennyit javulhat még Joki állapota. Vannak terápiák, amelyek végleges gyógyulást ígérnek a szülőknek, Krisztiék viszont nem bocsátkoznak jóslatokba. Arra törekszenek, hogy kihozzák mindazt a fiúból, amire képes lehet. Ahogy Ildikó fogalmazott:

“Nem várom el, hogy átvegye az apja cégét, vagy hogy fizikus legyen a NASA-nál. Ha csak boldog családapa lesz belőle, én annak is nagyon fogok örülni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk