Mint arról beszámoltunk, Ausztriában az egyre súlyosabb negyedik hullám miatt hétfőtől kijárási korlátozást vezettek be azok számára, akik nincsenek teljes körűen beoltva: csak alapos indokkal hagyhatják el otthonaikat, például ha orvoshoz, munkába vagy bevásárolni mennek.

Bécsben élő magyarokkal, köztük egy orvossal beszélgettünk arról, mit gondolnak az új szabályozásról, mi állhat a hátterében és be lehet-e vajon tartatni.

„Az eddigi hullámokhoz képest felemás a helyzet: ha a diagnosztizált fertőzötteket nézzük, már minden korábbi rekord megdőlt. Kórházba viszont ehhez képest relatíve kevesebben kerülnek, aminek szinte biztosan köze van ahhoz, hogy az oltás megvéd a súlyos lefolyástól. A másik fontos tényező, hogy az alig vagy kevésbé átoltott 5-14 és 15-24 éves korosztályok pörgették fel ezt a hullámot” – mondja Magyarics Zoltán orvos, aki 13 éve él és dolgozik Bécsben. A betegellátásban ugyan közvetlenül nem vesz részt, de szakmabeli ismerőseinek köszönhetően viszonylag jól rálát.

Ausztriában Magyarországgal ellentétben nyilvánosak az adatok arról, a mennyivel több oltott betegszik meg az oltatlanokhoz képest – a statisztikákból az látszik, hogy háromszorostól tízszeresig terjed az eltérés, korcsoporttól és attól függően, minden igazolt fertőzést nézünk-e, vagy csak a tüneteseket.

Ami az új intézkedéseket illeti: a kijárási korlátozás közel sem teljes, annyi kivételt szabtak meg – ilyen az alapszükségletek ellátása, a sportolás, fontos hivatali ügyek intézése, családtag ellátása vagy akár a templomba járás –, hogy gyakorlatilag bárki találhat kifogást, miért tartózkodik az utcán. Magyarics szerint látni kell, hogy nem lehet minden ember mellé rendőrt állítani.

A beoltottak esetleges éjszakai korlátozásával kapcsolatban pedig folyamatosan zajlanak a politikai alkudozások, ebben közel sincs egyetértés a kormányzó koalíciós pártok között – teszi hozzá.

Az intenzív betegellátásban résztvevő orvosok rövid időre, de átmenetileg a mostaninál is szigorúbb intézkedéseket javasolnak a járványhullám tompítására.

A mostani szigorítás előzménye, hogy Ausztriában a tömeges oltás megkezdése után átálltak arra, hogy nem az esetszámokhoz kötik a járvány súlyosságát, hanem az egészségügy leterheltségéhez, vagyis a kórházi – elsősorban az intenzív – ágyak foglaltságához.

Ez viszont csak addig működött, amíg a negyedik hullámban el nem kezdett drámaian gyorsulni a járvány terjedési sebessége: most tartanak 430-440 körüli foglalt intenzíves ágynál, mégis kénytelenek voltak az eredetileg 500-nál és 600-nál tervezett intézkedéseket előrehozni, pusztán a növekedés dinamikája miatt.

Magyarics Zoltán szerint aligha fog jól reagálni a lakosság arra, ha az oltottakat is korlátozzák, de ennek a kérdésnek több vetülete van: egyrészt egy orvosszakmai, másrészt egy politikai.

„A politikusok belenavigálták magukat abba a narratívába, amibe Magyarországon is, miszerint mindenki számára elérhető az oltás, ezzel pedig készen is vagyunk, nincs további teendőnk. Gyakorlatilag lábon lőtték magukat a sikerkommunikációval, holott a szakemberek már akkor is elmondták, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű” – fogalmaz.

Úgy látja, korai volt ez a sikerkommunikáció abban az értelemben is, hogy a delta variáns ellen hamarabb csökken a védettség az oltás után, illetve magasabb átoltottságra lenne szükség a szezonális felfutások kivédésére, ám ez a tömeges oltási kampány idején még nem volt nyilvánvaló.

„Jelenleg azt a helyzetet próbálja mindenki elkerülni, hogy az intenzív osztályokon triázs legyen, tehát dönteni kelljen, kit részesítsenek előnyben. A további korlátozások is leginkább ezen, tehát a szabad ágyak számán múlnak majd. Egy pozitív hozadéka mindenesetre már van az intézkedéseknek: jelentősen nőtt az oltási kedv, ez pedig a téli-tavaszi időszakban már könnyíthet a helyzeten.”

„Súlyosnak nem nevezném a helyzetet. Az utcán, az embereken egyáltalán nem látom, hogy félnének” – ezt már egy szintén Zoltán keresztnevű másik nyilatkozónk meséli, aki négy éve él Bécsben.

Szerinte azért kényszerült meghozni a kormány a most életbe lépett intézkedéseket, mert az átoltottság elért egy plafonszintet, ami után már nagyon nehéz volt új embereket meggyőzni. Ugyanis aki fontosnak tartotta a vakcinát, az már megkapta, aki viszont nem, arra nem hatottak az észérvek.

Az persze nem valószínű, hogy a maradék 30 százalékot egyöntetűen sikerül ezzel rávenni az vakcinára, de ezzel együtt is szemmel láthatóak a szigorítás hatásai.

„Persze az itteni Facebook-csoportokban is van egy felháborodott réteg, akik sárga csillagos megkülönböztetésről és hasonlókról beszélnek, de azt látom, hogy nagyon gyorsan lehurrogják őket” – teszi hozzá Zoltán, aki szerint egyértelműen csökken az oltásellenesek száma.

Azt mindenesetre nem érzi, hogy a kormány átverte őt, még annak ellenére sem, hogy egészen eddig arról beszéltek, az oltás megold minden problémát. Szerinte alapvető különbség más országokhoz képest, hogy itt emberként kezelik az állampolgárokat, nem ellenségként. Emiatt a nagy többség megérti és elfogadja az intézkedéseket, ha azt mondják, hogy erre most feltétlenül szükség van.

Ugyanakkor szerinte az is fontos lenne, hogy a tartományok egymással egyeztetve konzekvens szabályozást dolgozzanak ki, mivel most még eléggé átláthatatlan és kaotikus a rendszer.

Azt nem merné megtippelni, meddig lesznek érvényben a korlátozások, abban viszont biztos, hogy az idei ünnepi időszakban még biztosan szükség lesz védettségi igazolványra.

„Azoknál látok problémát, akik például éjszakai szórakozóhelyeken dolgoznak, hiszen nekik most ismét veszélybe került a megélhetésük. De tegyük hozzá, hogy a tavalyi lezárás idején is részletes tervet készítettek a szektor kompenzálására, így minden esély megvan rá, hogy most is ez fog történni. Egyszerúen csak nagyon gyorsan lépett életbe a szabály, még nem volt idő a kártalanítás kidolgozására” – összegez.

„Abból a szempontból jogos az aggodalom, hogy már a közvetlen környezetemben is nagyon sokan megbetegedtek. De szerencsére aki oltott volt, kivétel nélkül megúszta enyhe tünetekkel” – meséli Luca, aki érettségi után költözött Ausztriába, ahol közgazdaságtant tanult, majd a bankszektorban helyezkedett el.

Az osztrákoknál viszont Magyarországhoz képest sokkal szigorúbb szabályok voltak érvényben eddig is, például megmaradt a maszkviselési kötelezettség a boltokban és járműveken. Ráadásul FFP2-es maszkot kell hordani, amit sok helyen ingyen is osztogatnak. Erre jöttek most az új intézkedések, amelyek miatt az ő ismeretségi körében is sokan fel voltak háborodva.

– fogalmaz, hozzátéve: ő maga felvette a vakcinát, de nem tartja magát kifejezetten sem oltáspártinak, sem oltásellenesnek. Annak ugyanakkor sokkal kevesebb értelmét látja, hogy ne lehessen kimenni az utcára, mint például a maszkhasználatnak vagy a távolságtartásnak.

Az viszont tény, hogy az emberek túlnyomó része akkor is betartja a szabályokat, ha nem ért egyet velük, tehát kifejezetten magas az egyéni felelősségvállalás mértéke.

Azzal kapcsolatban, meddig fognak tartani a most bejelentett szigorítások, Luca is bizonytalan: szerinte ha a kijárási korlátozás talán nem is, a maszkviselés és a vendéglátóhelyek látogatásának oltottsághoz való kötése tavasz elejéig jó eséllyel el fog húzódni.

Márk gyerekkorában kezdődtek problémák a veséjével, 2020-ban végezték az átültetést. A fiú nem harcolt a sorssal, elfogadta a helyzetet.

„A sokkon túllendülve már nyugodtabban fogtam fel, mi történt. Jobban voltam, nem voltak durva tüneteim.”

– összegzi röviden, miként élte meg a műtétet.

A Covidtól eleinte félt, szervátültetettként ugyanis a veszélyeztetettek közé tartozott. Tavaly márciusban kapta az első oltását, a másodikat egy hónap múlva, másfél hónap múlva pedig a harmadikat. Orvosai tudták, hogy immunsérültként neki nem kettő, hanem három oltás az alapimmunizáció, így a megerősítő oltás nála a negyedik.

A három Pfizer után mindig csináltatott az orvosa ellenanyag-vizsgálatot, de mind negatív lett. Ekkor már úgy gondolta, hiába minden, előbb-utóbb ő is el fogja kapni a vírust. A megerősítő oltástól mégis remélt valamit.

Szeptember elején kapta meg, Modernát adtak neki. Ezután is vizsgálták, termelődött-e ellenanyag. De az eredmény ismét negatív lett.

„Enyhe tünetekkel végigment rajtam, jelenleg úgy néz ki, hogy visszamaradó tünetek nélkül megúsztam.”

Kíváncsi volt, hogy a természetes fertőzés után mérhető-e az antitest-szintje. Azon a teszten, ami 0.8-tól pozitív, 21.8 U/ml volt az ő értéke. Szóval a természetes fertőzés után kimutatható az ellenanyaga.

Márk esete különleges, de sejtes immunválasz-vizsgálata nem volt, így lehet, hogy őt pont a nem mért, nem látott sejtes immunitás védte meg a súlyosabb megbetegedéstől. Ilyen vizsgálatot csak elvétve készítenek, sokkal bonyolultabb és drágább is.

Rusvai Miklós virológus ugyanakkor elmondta, hogy a vakcináknál erősebb védettséget ad a Covid átvészelése.

Elmagyarázta, mitől más a koronavírus-fertőzés keltette immunválasz, mint az oltás.

„A fertőzés átvészelése az egyetlen, aminek az esetén az úgynevezett nyálkahártya immunitás is kialakul, tehát már a testfelszínen: az orrváladékban, a nyálban, a különböző váladékokban is vannak ellenanyagok, és emiatt a vírus adott esetben már be sem tud hatolni a szervezetbe, mert a felszínen, a nyálkahártyák felszínén semlegesítődik. Ez a fertőzésen átesettek privilégiuma.”

Hozzátette, hogy antitestes és sejtes immunitásnál is a vírus minden fehérjéje ellen termelődik ellenanyag fertőződéskor, nemcsak a tüskefehérje ellen, mint amire az oltóanyagokat készítették.

„A természetes fertőződés során sokkal komplexebb és hatékonyabb immunválasz alakul ki” - mondja Rusvai Miklós.

Vannak olyan emberek is, akik koronavírus-fertőzött mellett sem kapják el a Covidot.

„Ez nem befolyásolható vitaminellátással, semmivel az égvilágon, ez genetikai adottság. Van, aki rendelkezik vele, van, aki nem. Ennek köszönhető, hogy például a középkorban, amikor még nem voltak vakcinák, akkor se mindenki halt bele a pestisbe, a fekete himlőbe, meg a kolerába. Bizonyos százaléka a lakosságnak mindig túlélte, sokszor meg sem betegedett. Ezt hívjuk genetikai immunitásnak” - mondja Rusvai Miklós.

A világon eddig 320 millióan kapták el a koronavírust, és 5,5 millióan belehaltak a szövődményekbe. Senki sem tudhatja előre, van-e genetikai immunitása, vagy hogyan reagál az immunrendszere a fertőzésre. Vagyis senki sem tudhatja, ha oltatlanul kapja el a vírust, akkor a túlélők vagy az áldozatok közé kerül.

Szerdán érkezett a hír, hogy Márki-Zay Péternek pozitív lett a koronavírus-tesztje, ezért minden programját lemondva karanténba vonult. Így viszont lehetőségünk nyílt egy hosszabb telefonos interjúra, amiben szóba kerültek az elmúlt hetek vele kapcsolatos botrányai – amiket egytől egyig műbalhénak tart –, az ellenzék legfrissebb óriásplakátjai, Fidesz által megvásárolt álellenzékiek, a Kétfarkú Kutya Párt, és az Orbán elleni vita is.

– Hogy van?

– Köszönöm szépen, nem a Covid miatt, hanem inkább a bal kezem miatt vagyok még mindig kicsit rosszul. Jelenleg a röghöz kötés és a karantén az igazi hátrány, hiszen nem mehetek emberek közé. Az országjárás hétvégi állomásait le kellett mondanunk, de ha öt nap után, hétfőn sikerül egy negatív tesztet produkálnom, akkor újra szabadon mozoghatok. Abban bízunk, hogy szerdán Londonba már el tudok utazni.

– Három hónap telt el az előválasztás óta. Van bármi ebből az időszakból, amit ma már máshogy csinálna?

– Jó eséllyel igen. Talán a pártokkal való egyezkedésben hamarabb is lehetett volna eredményt elérni, de nem érzékeltem, hogy számukra mennyire fontos kérdés például a listás helyek elosztása. Elfogadtam a javaslatukat, hogy ezt egy bizottságra bízzuk, és csak akkor szembesültem vele, hogy valójában ez az egyik legfőbb akadálya az együttműködésnek, amikor már nagyon sok időt veszítettünk, és számos nemtelen támadás jelent meg a sajtóban is.

– Hogy áll most a lista, van már céldátum a véglegesítésére?

– A végső határidő februárban van, de azt gondolom, hogy minél előbb túl kellene esni rajta. Nagyon remélem, hogy így is lesz, én minden alkalommal a figyelmükbe ajánlom, amikor a pártokkal egyeztetek.

– Több elemzés jelent meg arról, hogy Ön elégette a "momentumát", elveszett az a hatalmas lendület, ami az előválasztási győzelme után megvolt. Erről mit gondol?

– Ha valaki így látja, azzal nem lehet vitatkozni, hiszen ez tipikusan olyan terület, ahol a percepció a valóság. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ne lehetne visszahozni, hiszen most indul az éles választási kampány.

– Tehát utólag visszatekintve is ezt a pihenőidőt választaná?

– Akkor ezt a döntést hoztuk, ezen most nem érdemes lamentálni. Viszont fontos hozzátenni, hogy nekünk egyáltalán nem volt pihenés, még ha a nyilvánosság felé máshogy is látszott. És karácsony előtt óta ismét az utcákon voltunk, hiszen akkor indult a sikeres népszavazási aláírásgyűjtés.

– Kisebb, nagyobb, vagy ugyanakkora esélyt lát most a győzelemre, mint október közepén?

– Személy szerint ugyanakkorát.

– A vasárnapi bejelentkezésén legutóbb már Simon András kérdezte. Van ennek köze ahhoz, hogy egy irányított beszélgetésben kisebb az esély egy olyan elszólásra, amit aztán felkap a média?

– Az elszólások esélye szerintem ugyanannyi, hiszen élőben megyünk, ellenben változatosabb, összeszedettebb és célratörőbb is így a dolog, mintha egyedül lennék. A cél az volt, hogy fókuszáltabbá és pörgősebbé tegyük.

– A kommunikációs stáb mennyire fogja a fejét egy-egy olyan mondat után, amiből az utóbbi hetekben hír lett? Leülnek beszélgetni önnel, vagy továbbra is teljes szabadságot kap?

– Nyilván nem fognak kötelezni arra, mit mondhatok, és mit nem, de természetesen kifogásolják, ha becsúszik egy-egy ilyen mondat. Ezek ugyanakkor nem elszólások: sem a Covidban meghalt nyugdíjasok, sem a Fideszben lévő zsidók esetében nem volt semmi félreérthető, egyszerű műbalhékról van szó.

– Tehát tudatosan mondta ezeket?

– Nézze, ha azok a részek másként hangzanak el, vagy el sem hangzanak, akkor valami mást emeltek volna ki.

A Covid-halálozások ügye nagyon tragikus, természetesen senki semmilyen örömet nem próbált ebbe belecsempészni. A zsidóság pedig a legjobban tudhatja, hogy a hozzájuk való viszonyom semmilyen aggodalomra nem ad okot. Egy Bayer Zsoltot kitüntető párttal szemben viszont jogosan merülnek fel ilyen aggályok. Ténybeli alapja egyik ilyen vádnak sincs. Ezeket azok a megmondóemberek fújják fel, akik kifelé az ellenzékiség látszatát mutatják, de valójában a Fidesz keze alá dolgoznak.

– Kik a Fidesz ellenzékbe beépített megmondóemberei?

– Nem szeretnék példákat mondani, de mindenki pontosan tudja. Azok az emberek, akik előnyöket kapnak azért, hogy bomlasszanak, elbizonytalanítsanak, és elvegyék a kormányváltást akarók kedvét attól, hogy elmenjenek szavazni. A végén mindez Orbán Viktor hatalomban tartását szolgálja.

– Tehát vannak olyan ellenzéki megmondóemberek, akik Ön szerint a Fidesztől kapnak fizetést?

– Fizetést vagy pénzben mérhető előnyöket. Az más kérdés, hogy én őket nem tekintem ellenzékinek. Azt kérem mindenkitől, hogy tegye magában tisztába: aki a kormányváltás ellen dolgozik, az fideszes. Aki pedig a kormány ellen dolgozik, az ellenzéki. Ez ilyen egyszerű.

– A kistelepülések, falvak lakóit mivel akarják megszólítani? Egyelőre mintha csak annak a nagyvárosi értelmiségi rétegnek kampányolna az ellenzék, akik amúgy is biztosan rájuk szavaznak.

– Egyáltalán nincs így, a 3 millió példányban kinyomtatott reklámújságunkat például a falvakba is eljuttatjuk, aláírásgyűjtésre a falvakba is megyünk. Minden jelöltünknek az a feladata, hogy a körzete összes településére eljussanak az ellenzék üzenetei.

– A legújabb óriásplakátok egyikén viszont önálló oktatási és kulturális minisztériumot ígérnek. Ez a nagyvárosi értelmiségnek vonzó lehet, Mari néninek Borsodban viszont aligha.

– Lehet, hogy én nem a minisztériumokkal indítottam volna ezt a sorozatot, de ugyanezeken a plakátokon az is ott van, hogy marad a rezsicsökkentés, a határkerítés, és hadd ne soroljam fel az összes többi üzenetet. De ne becsüljük alá, sokakat joggal bőszít, hogy ma sem az egészségügy, sem az oktatásügy nem számít annyira fontos területnek, hogy önálló minisztériumot érdemelne. Az igaz, hogy a rezsicsökkentés megtartása mindenkit érint.

– Ezt akkor nem egyeztették önnel?

– Nézze, nem kézivezérelt a kampány. Ezeket a plakátokat nem én készítem, véleményezni persze szoktam őket. Ezek technikai kérdések, szerintem a hatpárti szakértői csapat számára sokkal nagyobb kihívás, hogy egy olyan pártállami propagandagépezettel küzdünk, amivel szemben őrült hiba egymás kritizálásával foglalkozni.

– Mik az igazi problémák?

– A valóság az, hogy minden irányból támadnak bennünket. A héten beszélgettem egy nyilvánvalóan Fidesz-közeli, nagyon tehetős emberrel, aki elmesélte az egyik megyei jogú város választási küzdelmét fideszes oldalról. Volt minden, az ellenzék megvételétől kezdve kamujelöltek indításáig, és az egészet a kormánypárt szervezte. Eldöntötték, ki legyen a jelölt, rávették az indulásra, százmilliókat adtak a kampányára. A kamujelölteknek a forrásom elmondása szerint – ezt persze nem tudom ellenőrizni – 30 millió forintot adtak csak azért, hogy induljanak el. Korábbi ellenzéki politikusokról van szó, akik ma már nem azok. A mára összefogott hat párt egyikének helyi jelöltjét rávették, hogy lépjen vissza egy nappal a választás előtt. A cigány szavazatokat először 5, majd 12 ezer forintért vásárolták meg. És mindezek ellenére elvesztették a választást. Most is arra kell felkészülnünk, hogy a Fidesz minden gátlástalanságra képes: zsarol és megvásárol embereket, ellenzékinek tűnő szereplőket vesz rá arra, hogy Orbánt hatalmon tartva az ellenzéket szidják. Egy végtelenül gonosz, tolvaj pártállam válogatott hazugságokkal támad folyamatosan bennünket, csak azért, hogy tovább lophassanak.

– Arra lát esélyt, hogy közös ellenzéki jelölteket is visszalépésre bírhat majd a Fidesz?

– Lesznek ilyen kísérletek, ebben egészen biztos vagyok. Lélekben arra is fel vagyunk készülve, hogy vezetőszáron visznek majd el ellenzéki politikusokat, már a jelöltállítás lezárulta után.

– Például Czeglédy Csabát?

– Igen, éppenséggel ő is lehet célpontja egy ilyen támadásnak. De elég megnézni, hogy a Fidesz eddig mindig csinált valami nagyon látványos letartóztatást a választások előtt. Most is számítunk arra, hogy hasonló eszközökkel fognak operálni. Egy végtelenül aljas és gátlástalan, tolvaj bandát kell leváltani, majd pedig elszámoltatni. Ők most ha nem is az életükért, de mindenképp a szabadságukért küzdenek.

– A Kutyapárt elnöke azt nyilatkozta, élete legrosszabb hónapja jött azután, hogy Ön nyíltan elkezdett ellenük kampányolni. Hozott ez bármit az ellenzéknek?

– Én soha nem kampányoltam a Kutyapárt ellen.

– Szerintük igen, mivel azt hangoztatja, hogy minden rájuk adott szavazat az ellenzéket gyengíti és a Fideszt erősíti. Ők viszont azt állítják, hogy a szavazóik biztosan nem választanák az ellenzéket.

– Ebben speciel tévednek, egy tavalyi felmérés szerint a kutyapárti szavazók 46 százaléka az összellenzékre is leszavazna, három százalékuk pedig a Fideszre is. A másik fele lehet, hogy valóban nem szavazna senki másra rajtuk kívül, de közel sem mindenkire igaz ez. Én pedig továbbra is kitartok amellett, hogy minden szavazatra szükség van ahhoz, hogy leváltsuk Magyarország ezeréves történelmének legkorruptabb kormányát.

– Tehát változatlanul úgy gondolja, hogy nem lenne szabad elindulniuk a választáson?

– Soha nem mondtam ilyet, sőt semmilyen támadást nem intéztem ellenük. Mindig a lehető legpozitívabban nyilatkoztam róluk, ők ezzel szemben nemcsak engem támadtak valótlanságokkal. Ha valaki azt gondolja, hogy az Orbán által betelepített több tízezer ukrán valójában magyar, az még soha nem járt például a jászberényi Tescóban, ahol ezek az ukránok vásárolnak, és egy mukkot nem beszélnek magyarul. A többi alaptalan kritikájukat fel se sorolom.

– Gattyán György pártja ön szerint tényleg ott lesz a szavazólapokon 106 jelölttel?

– Biztos vagyok benne, hiszen ha már ennyi pénzt beleöltek (és nyilván a Fidesz érdekében tették), nem fogják félbehagyni a projektet. Nem hiszem, hogy különösebben sok szavazót meg tudnak majd mozgatni, de nekem az a célom, hogy ezt is mind a Fidesztől vegyék el.

– Mennyi kamupárt feltűnésére számít? Négy éve akkora volt a szavazólap, mint egy lepedő.

– Biztosan lesz néhány, de most egy picivel nehezebb a dolguk, mivel 71 körzetben kell jelöltet állítaniuk. Így nem csoda, hogy míg a Fidesz korábban még az egyik kamupártnak szervezte ki, hogy oltásellenesek legyenek, most kénytelen voltak ugyanezt a Mi Hazánkra testálni.

– Mennyi ideje lesz a helyi kampányra az országjárás mellett? A körzet polgármestereinek nagy része már most közölte, hogy nem kérnek önből.

– Igen, de ezek a Fidesz által megfélemlített polgármesterek. Természetesen hozzájuk is el fogok látogatni a következő időszakban. Heti egy napot szánok a helyi kampányra, hármat az országosra, a maradék időben pedig a polgármesteri feladataimat látom el.

– Elég lesz ez az összes polgármesteri teendőre?

– Meg fogjuk oldani. A város szerencsére rendkívül jól működik, minden fideszes ellehetetlenítési kísérlet ellenére.

– Orbán Viktor Hollik Istvánon keresztül máris megüzente, hogy nem vitázik. Mi kellene ahhoz, hogy meggondolja magát?

– Az, hogy a saját szavazói is nyomást gyakoroljanak rá. Szerintem a Fidesz-szavazók jogosan várják el, hogy a miniszterelnökük ne a propagandamédiáján keresztül támadjon valótlan, pár másodperces mondattöredékekre épülő hazugságokkal, hanem álljon ki tisztességesen egy nyílt vitára, ahogy bátor államférfiak közt ez szokás. Szerintem végül így fog tenni, amint úgy érzi, hogy neki is ez az érdeke. Egyébként talán Révész Máriusz el is mondta ezt egy Partizán-interjúban. Mi azon dolgozunk, hogy Orbán Viktornak feltétlenül érdeke legyen.

– Mire számíthatunk a hátralévő 2 és fél hónapban, hogy fog kinézni az országos kampány?

– A feladatunk, hogy az egyébként számszerűen többségben lévő ellenzéki szavazókat egységbe tudjuk terelni. Ehhez a választás tétjéről fogunk nagyon sokat beszélni.

El kell jutnunk a lehető legtöbb településre, amihez rengeteg aktivistára van szükség. Szerencsére jól állunk: 17 ezer ember már jelentkezett szavazatszámlálónak a szükséges 22 ezerből, az ő jelentős részük pedig a kampányban is hajlandó legalább heti egy napot rászánni, hogy szórólapozzon, plakátozzon, beszélgessen. Muszáj véget vetni annak a gyűlöletnek, amire Orbán alapozza a hatalmát. Az, hogy 12 év orbáni agymosás után még mindig többen vannak, akik a kormány távozását akarják, kisebbfajta csoda, a magyar nép hihetetlen ellenállóképességét mutatja. A kérdés, hogy ezek az emberek áprilisban elmennek-e szavazni az összefogott ellenzékre. Ha igen, győzünk.

„A helyzet kilátástalan az egészségügyi dolgozók és a kórházak számára” - fogalmaz Dr. Craig Spencer, egy New York-i kórház sürgősségi osztályának orvosa a New York Times véleményrovatában.

Az orvos, aki ma is az első vonalban küzd a betegekért, azt írja, hálás azért, hogy az oltásoknak és a potenciálisan kevésbé halálos omikronnak köszönhetően jelenleg kevesebb páciense szorul életmentő ellátásra, mint a járvány kezdetekor.

Emlékszik rá, 2020 márciusában szinte megállás nélkül rohangáltak a betegek között, hol az egyik, hol a másik állapotát kellett stabilizálni, a legsúlyosabbak lélegeztetőgépre kerültek, ahonnan sokan nem tértek vissza élve. Az intenzív osztályok megteltek, miközben egyre csak jöttek az újabb betegek.

„Szerencsére ez a hullám nem ilyen. Eddig egyetlen Covid-19-beteget sem kellett lélegeztetőgépre tennem. És a betegek többségének nincs szüksége kiegészítő oxigénre sem” -írja.

Abban is más a helyzet, hogy rendelkeznek olyan olcsó, széles körben hozzáférhető gyógyszerekkel, mint a szteroidok, amelyek életmentőnek bizonyultak a Covid-betegek számára. Megtanulták továbbá, hogy az oxigén orron keresztüli magas áramlású adagolása is jelentősen javítja a betegek állapotát. Ugyancsak hatékonyak bizonyos orron át adható vírus elleni gyógyszerek, de természetesen elsősorban az oltások azok, amelyek révén sokan megússzák a kórházba kerülést.

Csak New York-ban az elmúlt hetekben megháromszorozódott a kórházi felvételek száma, és Egyesült Államok-szerte hasonló tendencia figyelhető meg.

Dr. Spencer kórházában is számos súlyos eset van, valamennyien oltatlanok. „Láttam olyan idősebb pácienseket, akiket a Covid annyira legyengített, hogy nem tudnak felkelni az ágyukból. Kezeltem cukorbetegségben szenvedőket, akiknél a vírus életveszélyes komplikációkat okozott. És bár szinte valamennyiüknél enyhébb lefolyású a betegség, mint 2020 márciusában, ugyanannyi helyet foglalnak el a kórházban” – hangsúlyozza az orvos.

A koronavírus-járvány kitörése óta ezekben a hetekben érte le a legmagasabb szintet a dolgozók fertőzöttsége az Egyesült Államokban. Van olyan intézmény, amely személyzetének 15%-át, vagy annál is nagyobb hányadát veszítette el így időlegesen.

Az amerikai közegészségügyi hatóság legújabb rendelkezése szerint 10 napról 7-re csökkentették a pozitív tesztet produkáló egészségügyi dolgozók izolációját, hogy előbb visszatérhessenek, de vannak olyan államok, mint Rhode Island és Kalifornia, ahol

Dr. Spencer szerint ez ugyan ellentétes a gyógyítás „soha ne árts” alapelvével, de a másik alternatíva, hogy a pácienseknek még hosszabb ideig kell várakozniuk az ellátásra, vagy egyáltalán nem jut el hozzájuk orvos.

Ha kevesebb az egészségügyi dolgozó, kevesebb lesz az ágy is, mert csak annyi beteget vesznek fel, amennyit el is tudnak látni. Lassabb lesz a kezelés, és az emberek minél több időt töltenek el a sürgősségi osztályon, annál hosszabb lesz a többiek számára a várakozás. Ez a dominó-hatás pedig érinteni fogja az egész egészségügyi rendszert a gondozóhiányban szenvedő idősotthonoktól a túlterhelt mentőkig.

Dr. Craig Spencer összegzésül megállapítja: érthető, hogy az emberek belefáradtak a Covidba, akárcsak az egészségügyi dolgozók, de egy olyan erősen fertőző variáns, mint az omicron, még akkor is, ha enyhébb megbetegedéseket okoz, összeomlaszthatja az egészségügyi rendszert.

Tegyük fel, hogy ma megérkezik Magyarországra valaki egy lakatlan szigetről. Halvány fogalma sincs itt semmiről. Egyáltalán. Aztán belenéz az újságokba, a tévébe, a netes portálokba, kommentszekciókba, meghallgatja a megmondóembereket, a véleményvezéreket és az elemzőket. Mindenféle oldalról. Véleményem szerint pár nap alatt szentül meg lesz győződve arról, hogy ezt a szerencsétlen népet azonnal meg kell szabadítani az agresszív, kompromisszumképtelen, futóbolond, antiszemita, pszichopata despotájától: Márki-Zay Pétertől.

Fel sem merülne benne, hogy mellesleg nem ő vezeti az országot. Hanem valami Orbán Viktor nevű pali, akit ugyan kritizálnak itt-ott, de 90 százalékban agyondicsérik. Mindenhonnan harsog, hogy a vízen is tud járni, az elmúlt ezer év legpirosabb földi paradicsomát teremtette meg népének, amely kétségek nélkül “alavjú”-za őt. És még a fennmaradó tíz százaléknyi vélemény szerint is igen-igen, csinál olykor csúnya dolgokat, lop is, meg korrupt is, meg az a fránya jogállamiság sem az erőssége, ejnye-bejnye. No de Márki-Zay Péter akkor is SOKKAL veszélyesebb, mint ő.

Az idecsöppent idegen véleményem szerint még csak véletlenül se jutna arra az egyszerű következtetésre, miszerint itt 74 nap múlva választások lesznek. Amelynek apropóján a 12 éve teljhatalommal regnáló Orbán Viktort a hivatalosan megválasztott ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter kívánja leváltani. Egy olyan hatpárti összefogás élén, amely a mérések többsége szerint fej-fej mellett áll a jelenlegi hatalommal, a szavazóik száma alapján.

Azon, hogy az orbáni propaganda-bábok nulla-huszonnégyben gyalázzák őt, egyáltalán nem vagyok meglepve, ez a dolguk. Ezért vannak fizetve. De hogy az ellenzéki megmondók meg tollforgatók is jórészt ott gáncsolják, ahol tudják, arra már egy kicsit felkapom a fejem. MZP zsidózik. MZP megoszt. MZP hülyeségeket beszél. MZP migráns-számlálója ciki. MZP le-fideszesezi szegény kétfarkú kutyákat, a sokszínű demokrácia őreit.

MZP buzizik. MZP nem tartja tiszteletben mások magánéletét. MZP nem píszí. MZP nem csinál semmit. Nem “látszik”, nem mozgósít. Facebook-live sajtótájékoztatókon ismerteti a programját, az ellenzékkel együtt, hát hogy képzeli, ez milyen ócska már, ez nem kampány. Meg a plakátjuk is milyen. Meg a hajuk is. MZP futóbolond. “Nem lehetne, hogy ne ő legyen a miniszterelnök-jelölt?”

Bevallom, én elég sok helyről tájékozódom, de a “független”, mainstream vélemény-műhelyekből legalább 90 százalékban ezt hallom. Egyfolytában. Rágják, mint a kutya a csontot. Miközben ha rámegyek MZP Facebook- vagy Youtube-oldalára, azt látom, hogy egyetlen percre nem áll meg. Folyamatosan járja az országot, a bel-budai Móricz Zsigmond körtértől a legnyomorultabb, nógrádi cigánytelepig. Mindenütt az aktuális, ellenzéki képviselőjelölttel együtt. És mindenütt jócskán vannak emberek, akikkel hosszan elbeszélget. Elmondja nekik, milyen országot képzel el az ellenzék, ha rájuk szavaznak. Még Londonba is ki fog menni, az ottani magyarokhoz.

És hogy egy kicsit a saját kollégáimhoz, a független újságírókhoz szóljak: nem kéne egy kicsit többet tudósítani róla? Elmondani, hogy valójában mit akar? Legalább négy-öt mondatát kivárni, nemcsak a botrány-hívószavakra lecsapni? Két MZP-fikázás közé beférne ez is. Tudom, hogy a média alapvető szerepe az, hogy kritikus legyen. De azért nem ártana egy kicsit jobban megfelelni a független tájékoztatás szabályainak sem. MZP ugyanis nem azért nem “látszik”, mert nem csinál semmit, hanem mert az országot lefedő média 90 százalékban a hatalom kezében van.

Nem mehet be a mindannyiunk adójából fizetett köztévébe. Nem mehet be a Kossuth Rádióba, és ha már itt tartunk, a kereskedelmi rádiókba sem. Nem írnak róla a megyei napilapok, sem az Origo, sem a Pesti Srácok, sem a 888. Vagyis írnak, csak hát az nyomdafestéket nem tűr. Nem állhat ki egyenrangú, demokratikus miniszterelnök-jelölti vitára, mert Orbán az egyik csicskásával egy Facebook-posztban megüzeni neki, hogy “ne röhögtess, kisapám”. A független médiát meg mintha csak az érdekelné, hogy “buzizik”, meg “zsidózik”, meg “megosztó”. SEMMILYEN mozgástere nincs, csak a közösségi média, és az országjárás, és még ott sem kicsi az ellenszél.

Hát ez így nehezen fog menni. Hit nélkül még senki nem győzött, ezt bármelyik sikeres ember megmondhatja. Volt egyszer egy magyar király, talán a legnagyobb. Mátyásnak hívták. Soha nem virágzott úgy ez az ország, mint az ő uralkodása alatt. 1490-ben halt meg, és sajnos nem hagyott törvényes utódot. A fenyegető oszmán terjeszkedés árnyékában a magyar nagyuraknak egyetlen feladata volt: találni egy erős, törvényes királyt, hogy az ország ne gyengüljön le.

Nem kellett mindenkinek szeretni, csak elfogadni egy vezetésre alkalmas jelöltet, aki az ország érdekében elengedhetetlen stabilitásra garancia lehetett volna. Harminchat évig nem sikerült nekik. Ütötték-vágták egymást, pártoskodtak, intrikáltak (az erélytelen II. Ulászlót, aki a lengyel és a cseh trón mellett a magyart is bevállalta, szintén ott gáncsolták, ahol tudták), szóval nyírták egymást, mint a gép. Aztán 1526-ban, Mohácsnál jött a török, és 150 évre eldöntötte a vitát.

Miért van olyan érzésem, hogy nekünk tényleg mindig Mohács kell?