Attól, hogy józan lettem, kint az élet ugyanolyan szar tud lenni
Itt pótolja be a drog miatt elvesztegetett éveket
A támogatott lakhatásban új életet kezdhetnek a felépülők. Sok esetben jobb, ha a rehabról kikerülve nem mennek vissza ugyanabba a környezetbe, ahol a terápia előtt éltek. A régi helyek az anyagozásra emlékeztethetik őket, másrészt a család is veszélyeztetheti a józanságukat.
A hozzátartozók sokszor nem tudják elfogadni, hogy szenvedélybeteg szerettüknek még egy korsó sör sem fér bele. Norbert ugyan dunaújvárosi, de ő sem ment vissza családjához a rehab után, pont ezek miatt.
József Budapestről költözött a városba, egy helyi áruházban dolgozik. Nem akart a fővárosban maradni, mert minden emléke a beálláshoz kapcsolódott. Tiszta lappal akart nekivágni a józan életnek, és ehhez az kelllett, hogy teljesen új környezetbe kerüljön. Elmesélte, hogy amikor kijött a rehabról, a környezete állandóan gyanakodott, hogy merre járt, mit csinált. A családok és a barátok elvárták, hogy meggyőzze őket, ez viszont frusztrálta őt. Nyugodtabb, hogy távol van a múltjától. “Örülök, hogy a Hős utcát elfelejthettem, mert a végén már az volt.”

“Attól még, hogy józan lettem, kint az élet ugyanolyan szar tud lenni”
Most pótolja be a drogozással elvesztegetett éveket: ha minden jól megy, 36 évesen fog érettségizni, utána szeretne továbbtanulni, és idővel saját albérletbe költözni. A lakhatásért havonta 15 ezer forintot kell fizetniük, ami még dunaújvárosi viszonylatban is nagyon olcsónak számít, így anyagilag is egyenesbe tudnak jönni.
“Egy húsz éves szerhasználat általában az utcára teszi az embert, mindenhonnan kitagadják, nincs hová mennie. Ezért van a támogatott lakhatás”
– fogalmazott József.
Józanul minden új
Frekventált helyen, a Széll Kálmán tértől körülbelül két percnyi sétára található a Válaszút Misszó Drogkonzultációs Iroda, a mellette lévő épületben működik a támogatott lakhatás: három lakásban 12 férőhelyet tartanak fenn szenvedélybetegeknek. Sztajkosz Petrosz három éve dolgozik a Válaszútnál, szociális munkásként ő koordinálja a támogatott lakhatást.
Maga is felépülő függő, így került a misszióhoz. Szerinte a támogatott lakhatásban nem az olcsó lakhatási lehetőség a legfontosabb szempont, hanem a megtartó közeg. Előfordult, hogy olyan kliens is bekerült hozzájuk, akinek amúgy volt lakása, mégis szüksége volt a védett környezetre. Rendszeresen szerveznek programokat (mozizás, színház, falmászás) a lakóknak, ezzel is próbálják segíteni őket abban, hogyan tudják józanul eltölteni szabadidejüket.

Viktor (balra) és Norbi (jobbra) Budapesten kezdtek új életet.
Norbi és Viktor vidékről költözött fel Budapestre, mindketten a Válaszút támogatott lakásában élnek. Viktor Miskolcról származik, 2015-ben költözött be, amikor kikerült a ráckeresztúri rehabról. “Számomra egyenlő a visszaeséssel” – mondta szülővárosáról. Egyszer már megtörtént vele, bárhová ment, mindenhol olyan ingerek érték, amik az anyagozásra emlékeztették.
“Egy-egy napot még ki lehet bírni, de ha folyamatosan abban a közegben vagy, ahol beszippanthat a múlt, onnan nincs kiút.”
Családtagjaival sem tartja a kapcsolatot, mivel szinte mindegyikük szerhasználó. Egyedül egyik testvérét látogatja meg, de őt is csak évente egyszer. Fájdalmas volt felismernie, hogy a családja nem fér bele a józanságba, csak visszahúznák.
Norbi élete legjobb döntésének tartja, hogy a támogatott lakhatásban kezdett új életet. Pedig az elején nem tűnt könnyűnek, hogy elhagyja Székesfehérvárt, és egy teljesen idegen városba költözzön. A rehab után eleinte jó volt találkozni a régi ismerősökkel, sok biztatást kapott tőlük. Egy idő után viszont már zavarta, hogy folyton azok a helyek jönnek vele szembe, ahol hajléktalanként élt vagy anyagozott. Ma már ritkán jár vissza Székesfehérvárra, minden Budapesthez köti. Alkohol- és gyógyszerfüggő anyjával is jórészt telefonon tartja a kapcsolatot. “Ez valahol önzőség, de csak így tudok tiszta maradni. Azzal tudom neki a legtöbbet adni, hogy jól vagyok.” Nem biztos benne, hogy akkor is meg tudta volna tartani a józanságát, ha nem így tesz.

“Olyan mintha most nyílna ki a világ. Minden új így józanul” – mondta Norbi a felépülésről.
A környezetváltással nemcsak a családjuktól szakadtak el, hanem a régi barátaiktól is, mivel ismeretségeik többsége valamilyen formában az anyagozáshoz kötődött. Norbi szerint míg a rehabon azt tanulták meg, hogyan maradhatnak józanok, addig a támogatott lakhatásban azt, hogyan tudnak újra integrálódni a társadalomba.
“Húsz évig anyagoztam, számomra minden új: hogyan szerezzek barátokat, hogyan viselkedjek egy munkahelyen. Olyan mintha most nyílna ki a világ. Minden új így józanul.”
Rendszeresen eljár gyülekezetekbe, prevenciós előadásokat tart iskolákban, és ezeken keresztül sok új embert ismert meg. Viktornak a sport segített barátokat szerezni: belépett egy futóklubba, ahol az edzéseken kívül is összejár a csapattársaival.
Ambivalens érzésekkel gondolnak arra a pillanatra, amikor kiköltöznek a támogatott lakhatásból. Viktor kicsit fél, mert kikerül a biztonságot jelentő burokból, de közben várja is, mert kint végre kiteljesedhet, megvalósíthatja álmait. Fodrásznak szeretne készülni, a rehabon is ő vágta a többi kliens haját. Ehhez előbb meg kell csinálnia az érettségit, ami még legalább egy év, addig mindeképpen a támogatott lakhatásban maradna.