SZEMPONT
A Rovatból

„Arról, hogy a munkások zöme kínai, thaiföldi, vietnámi, nem beszélünk” – Molnár László a magyar ipar jövőjéről

Miközben a magyar ipar teljesítménye visszazuhant a Covid utáni szintre, gőzerővel épülnek az akkumulátorgyárak. A GKI vezérigazgatója szerint ezek akkor is csak papíron javítják majd a magyar gazdaság helyzetét, ha elkészülnek.


Lesújtó adat, kemény pofon, a vártnál jóval gyengébb teljesítmény - ilyen szalagcímekkel fogadta a hazai sajtó a magyar gazdaság novemberi ipari teljesítményéről szóló KSH jelentést. Ebből kiderült, hogy az egy évvel korábbinál 5,8 százalékkal volt rosszabb a magyar ipar teljesítménye.

2023 első tizenegy hónapjában 4,8 százalékkal volt alacsonyabb az ipari termelés a 2022-es szintnél.

Mindez azt jelenti, hogy az ipar beesett a Covid-járvány vége utáni szintre. A Nemzetgazdasági Minisztérium bizakodik a kilábalásban, azzal számol, hogy a reálbérek emelkedése miatt élénkülhet a belső kereslet, és a kamatstop, valamint a bankok önkéntes kamatplafonja is „pozitív hatást gyakorol” az ipari teljesítményre. A GKI vezérigazgatójával, Molnár Lászlóval arról beszélgettünk, mi okozhatta a vártnál nagyobb beesést, és hosszabb távon változtathatnak-e a helyzeten például a most épülő akkumulátorgyárak.

– A KSH számai szerint 5.8%-kal teljesített rosszabbul a magyar ipar novemberben, mint egy évvel korábban. Ez nagyon nagy visszaesés.

– Továbbá októberhez képest is csökkent 2,3 százalékkal, tehát nem elég, hogy tavalyelőtthöz képest csökkent, hanem még az előző hónaphoz képest is.

– Hol lehet a gödör alja?

– Ezt nehéz megmondani, mert ellentétes folyamatok zajlanak. Egyrészt a hagyományos iparágakban, tehát az autógyártásban a külkereskedelmi statisztika szerint

rekord kivitel van, a gép- és berendezésgyártáson belül a személygépkocsiban, meg az akkumulátorban. Ugyanakkor ha az ipari termelést nézzük, ennek nem nagyon van nyoma.

Tehát itt most vagy az történik, hogy a korábbi raktárkészleteket söprik ki, és azt viszik külföldre, vagy egyszerűen csak valami számviteli különbség van, tehát másképp számolják az egyiket, mint a másikat. Kicsit ellentmondásos ez, hogy az ipar csökken, ugyanakkor meg az export szárnyal.

– Miért kezdenék el a raktárak kisöprését a gyártás helyett?

– Ez összefüggésben lehet azzal, hogy például az importvolumen is esik vissza, és nem csak az energia miatt, hanem amiatt is, hogy a konjunktúra Nyugat-Európában nem túl kedvező egyelőre. A Magyarországra települt vállalkozások jellemzően Nyugat-Európába kívánnak exportálni. A fő exportpiacunk az Európai Unió volt és marad, a kibocsátás közel 80 százaléka az EU-ba megy, sőt még ennél is több, mert kiderült, hogy például a dél-koreai akkumulátorgyárak termelése csak papíron megy Dél-Koreába, valójában Európába jut el, csak számlázási okokból dél-koreai a vevő, tehát valódi adat ennél még nagyobb is. És ha az Unióban a várható felhasználás csökken, akár a lakossági felhasználás, mint a gépkocsi, akár a vállalkozási felhasználás, mint mondjuk a haszongépjármű, akkor az nyilván kihat a magyar feldolgozóipar legnagyobb tevékenységére, a gépgyártásra, és azon belül is a személygépkocsi, tehergépjármű gyártásra.

– Eközben épp gőzerővel épülnek az akkumulátorgyárak.

– Igen, pedig az elektromobilitás, úgy tűnik, hogy lassulni fog Nyugat-Európában is. 2035-ig még az új autók piacán is maradhatnak a hagyományos meghajtású járművek, ezért igazából nem nagyon nyomják a gyártók sem azt, hogy még több elektromos autó legyen. Ráadásul most az uniós felülvizsgálatok során úgy tűnik, hogy a kínai nyomulást is meg fogják állítani, tehát erőteljesebben fogják vizsgálni az állami támogatásokat. És múlt heti hír volt az is, hogy a tengeri szállítás is nagymértékben megdrágult, pont az autókivitel miatt. Az elektromobilitás lassulása önmagában is kérdésessé teszi, hogy hova fogják eladni a termelendő akkumulátorokat.

– Ennek ellenére a kormány kitörési pontként tekint az akkumulátorgyártásra.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez teljesen értelmetlen. Elég csak megnézni, mi történik az akkumulátorgyártásnál. Idejön mondjuk egy cellagyártó.

Most már tudjuk, hogy a munkaerőt szinte száz százalékban külföldről hozza. Felhasználja Magyarország vizeit, felhasználja az energiát, amiben nem dúskálunk, és utána exportál.

Ez javítja az export mutatót, de ugyanakkor rendkívül nagy mértékű az import is. A megtelepült akkugyártók esetében az importhányad 80-85 százaléka közvetlen import. És akkor még van a közvetett import, ami a beszállítókon keresztül zajlik. Tehát nagyon kicsi a magyar hozzáadott érték, és ennek a hozzáadott értéknek is nagyon kicsi a magyar munkaerő által előállított része. Azaz, ami az exporttöbbletben meg fog jelenni, az előbb-utóbb a folyó fizetési mérleg profitoldalán kimegy.

– A befizetett adók sem árnyalják ezt a képet?

– Nem nagyon van adóbevétel, hiszen adókedvezményekkel csábítjuk őket ide. 320 milliárd forintot fizetünk ki a kínai akkumulátorgyártónak közvetlen támogatás címén. Emellett még infrastruktúra-támogatás is van, tehát az állam épít meg utakat, vasutakat, bekötőutakat, iparvágányokat. És még csinálunk egy gázmotoros erőművet a gyáraknak, hogy az energiaigényüket biztosítani tudjuk. Tehát amikor maga a beruházás 300 milliárd, továbbá nagyságrendileg elköltünk 6-700 milliárd forintot erre az üzemre, milyen adóbevételt várunk a másik oldalon?

– Mi az, amit várhatunk?

– Azt tudjuk, hogy például a meglevő gyárakból nem nagyon van adóbevétel egyelőre. Adóbevétel képződhet a munkaerőn, de ha kifejezetten külföldről hozom be, akkor nagyon keveset fog Magyarországon költeni, tehát csak a közvetlen adóbevétel van rajtuk, ez a szocho, meg az szja, ha nálunk adózik, mert ez is egy kérdés, hogy hol adózik.

Ráadásul alacsonyabb béren jön ide, mintha a magyar munkavállaló jönne, azaz eleve egy alacsonyabb bérszintre vonatkoznak ezek az adók, így összességében sem túl magas ez az adóbevétel.

Van még a nyereségadó, ami lehet egy tétel, nem tudjuk mekkora. Ugye nyilván az a kérdés, mekkora nyereséget akarnak kimutatni nálunk.

– Mi a hatása mindennek a költségvetésre?

– Ezek a források elvonják az állam erőforrásait az állam funkcióiról. Ezt elköltjük, és reménykedünk benne, hogy valamennyi ebből vissza fog folyni, amikor már az üzem felállt és termel. Öt-hat év múlva talán majd valami bevételt is hoz. De addig ez a pénz hiányzik a költségvetésből. Ha hiányzik a költségvetésből, és a költségvetés hiánya így is magas, akkor nyilvánvalóan ezt valahol vissza kell szedni. Például nem emeljük a pedagógusok bérét megfelelően, nem emeljük az egészségügyi kiadásokat megfelelően, általában az állam tevékenységét, nem látjuk el elég jól. Ha megnézzük, hogy ez így van-e, akkor

látjuk, hogy a kórházi várólisták már az egekben vannak, látjuk, hogy már lassan mindenért fizetni kell. Látjuk a vízközműhálózatot, hogy rohad le, látjuk a szennyvízhálózatot, ugyancsak.

Az áramhálózat is már a kapacitásai végét járja, főleg a transzformátor-állomások, ott is erős beruházási igény van. Erre kellenének majd az Európai Újjáépítési Alap pénzei, melyekből ezt rendeznék, ha hozzáférhetnénk. Tehát minden olyan rendszer, ami az államhoz köthető, az oktatás, az egészségügy, a szociális tér, a kulturális szféra folyamatosan romlik le, egyre rosszabb a minősége, egyre rosszabb a hatásfoka, és egyre elégedetlenebbek a benne dolgozók is, mert a fizetésük nem emelkedik, ami nyilván összefügg a hatékonyság romlásával.

– Egy sokkal körültekintőbben felépített ipari szerkezetben elkerülhető lett volna mindez?

– Hát hogyne! Ez a fajta magyar kormánypolitika, azaz a gépgyártás megerősítése, az autóipari multik behozatala a '90-es évek elején reális alternatíva volt. Akkor nagy munkanélküliség volt, ráadásul nagy szakmunkás munkanélküliség, így logikus lépés volt, hogy ezeket támogatni kell. De ez 2015-re kifújt, onnantól kezdve inkább már munkaerőhiány van, és ez fokozódott, ahogy az újabb meg újabb beruházások bejöttek. Innentől kezdve nincs szabad munkaerő, főleg szakmunkás végzettségű munkaerő. A betanított munkások esetében meg olyan alacsony a bér, hogy már nem akar senki dolgozni, inkább elmegy külföldre, és ott háromszor ennyit keres. Az unión belül a munkaerő-elszívás így működik. Emiatt eljutottunk odáig, hogy

még a meglevő kapacitásokat is nehezen tudjuk üzemeltetni, majd ezek után újabb, meg újabb nagy volumenű beruházást hozunk, mert jól mutat.

Ezeknek a munkaerő igényét már nem tudjuk biztosítani. Nem sok értelme van ennek.

– Ha jól értelmezem, amit mond, akkor körülbelül 2015 táján mindenképpen váltani kellett volna valami magasabb hozzáadott értéket termelő modell felé. De a magasabb hozzáadott értékhez megfelelő szakértelem is kell.

– Ha megnézi a foglalkoztatási adatokat, és a GKI honlapjára felmegy, talál erről egy cikket. Ott lehet olvasni, hogy 2010 óta a foglalkoztatás bővülésének a kétharmadát a diplomások adták, és a maradék fele az érettségizettek számának bővüléséből fakadt. Vannak szolgáltató szektorok, amelyek valamiért jelentősen tudtak bővülni, és jelentős foglalkoztatási hatást tudtak gyakorolni. Ebből lett az államnak jóval több bevétele, hiszen a diplomás bérek eleve jóval magasabbak, mint a szakmunkásbérek. Spontán módon, tulajdonképpen

az állam akarata ellenére valósult meg, hogy Magyarország a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások irányába ment el,

miközben a pénzek túlnyomó része meg az ipar erőltetett fejlesztését szolgálja.

– Ebben a helyzetben ön szerint mit kellett volna az államnak tennie?

– Ha az 1000 milliárdot, amit jellemzően az autóipar kapott egyedi kormánydöntések alapján, mondjuk a felsőoktatásra, a közoktatásra fordította volna az állam,

javította volna a humánerőforrás minőségét, plusz továbbképzésekre, tehát a meglévő munkaerő állomány minőségének javítására fordította volna, és mellette támogatta volna a szolgáltató szektorban lévő vállalkozások megtelepedését, akkor nagyságrendileg jobb állapotba került volna a költségvetés.

– Rövid távon is? Vagy ez egy hosszú távú projekt?

– Maga az oktatás hosszú távú projekt, de az, hogy az oktatás ne romoljon, az rövid távú. A javításhoz már nyilván változtatni kell a módszereken, változtatni kell a tananyagon, egy csomó mindent változtatni kell, de az, hogy ne romoljon tovább, azért az már rövid távú kérdés. Erre azért vannak tapasztalatok nemzetközileg, hogy viszonylag rövid távon is lehet nagyon gyors eredményeket elérni az oktatás területén, csak bátornak kell lenni.

– És ez jó hatással lehet a gazdaságra a későbbiekben?

– Ha a pedagógus pálya vonzóbbá válik, akkor megszűnik például a reáltárgyakat tanítók hiánya. Ez már önmagában javítja például az ipar pozícióit, elég csak a mérnököre gondolni.

Hogy lesz valaki mérnök úgy, hogy nem tudja a matematikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát, mert ezeket nem sikerült rendesen megtanulni a középiskolában?

Minden szempontból érdeke lenne az államnak is, hogy ezek a rendszerek jól működjenek, de ennek nincsen közvetlen, azonnali, politikailag jól mérhető hatása. Ellentétben az, hogy átvágom a szalagot, mert átadtam egy újabb üzemet, és ott ötszáz, ezer, kilencezer ember dolgozik, egy jól eladható termék. Persze arról, hogy a munkások zöme kínai, thaiföldi, vietnámi, nem beszélünk. A politika, főleg a mai politika nem annyira vevő a hosszú távú dolgokra, csak azonnali tűzoltás van, tehát nincsenek stratégiák, csak papíron.

– Nagy Mártonék a kamatstopra és a bankok önkéntes kamatplafonjára is úgy hivatkoznak, mint az ipar szempontjából bizakodásra okot adó tényezőkre. Ezt hogy kell értelmezni?

– Az az elgondolás, hogy olcsón kell adni a hiteleket, adósodjon el a lakosság. Az persze, hogy mire adósodjon el, az a probléma, mert legyünk őszinték, a lakosság túlnyomó része nem hitelképes, az embereknek nincs megtakarításuk, a jövedelmükből hónapról hónapra élek, hogy akarjuk azt, hogy hitelt vegyenek föl?

– A vállalkozásoknak sem jók a hitelek?

– A vállalkozások nagy részének nem ez a problémája, hanem a piac. Nincs a termékeikre megfelelő fizetőképes kereslet, amely alapján növekedni tudnának. Tehát ez nagyobb gond. Csak sokkal nagyobb munka lenne ezt megoldani, mint egyszerűen csak rámutatni a bankokra, hogy oldjátok meg.

– A minisztériumi reagálásból kikerült a háborúra való hivatkozás, pedig eddig ez volt minden baj okozója.

– Legyünk őszinték, a háború kitörése az energiapiacokra hatott erőteljesen. Egyébként az Unió köszöni szépen, jól van, az orosz piac nélkül is. Más okai vannak az Unió gazdasági nehézségeinek, nem az orosz piac. Tehát a háború valójában a pszichózison túlmenően, azon a veszélyforráson túlmenően, hogy fegyverkeznünk kell, mert az oroszok kiszámíthatatlanok, gazdasági értelemben csak az energiaárakon keresztül hatott ránk. Megnövelte főleg a gáz árát, és emiatt a villamos energia ára is elkezdett emelkedni. De láthatóan ezt sikerült megoldani, azaz igazából hiába mutogatunk a háborúra, valójában az energiaárak, ha nem is mélyponton vannak, mert a korábbiaknál még magasabbak, de körülbelül tizedén vannak annak, mint a háború kitörésekor.

– Van valami, ami esetleg bizakodásra adhat okot, hogy nem csökken tovább az ipari termelés?

– Hát persze, a statisztika. Lesz egy mélypont, ami után már nem esik vissza.

– Tehát nem a reálfolyamatok, hanem csak a statisztikai törvényszerűségek?

– Reálfolyamat abban az értelemben, hogy azért nyilván azok a gyárak, amiket most vaskos támogatással idehoztunk és elkezdek termelni, meg az ipari termelési oldalt jelentősen megnövelni, megnövelik az exportot és az importot is.

Megnövelik a GDP-t is, csak a magyar jövedelmeket nem fogják.

A sajátos helyzet az, hogy ezek az üzemek a magyar gazdaság helyzetét csak papíron javítják. Csak ez kívülről nem fog látszani, mert a számok szépek lesznek.

– Jól mutat, de az a bizonyos Mari néni nem él ettől jobban?

– Gyakorlatilag senki nem él ettől jobban, sőt, mint mondtam, a támogatások miatt inkább erőforrásokat vonnak el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET: