SZEMPONT
A Rovatból

Apaszabadság: „Szégyen, hogy a magyar kormány csak a minimumot vállalja!”

Németországban és Ausztriában 30 nap az apaszabadság, nálunk 10 nap lesz, aminek a második felére csak a fizetés 40%-a jár. És nem csak ez a baj, mondja Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nőtagozatának elnöke.

Link másolása

Szerda éjjel közleményben jelentette be a kormány, hogy változtatnak a Munka Törvénykönyvén, például 10 nap lesz az apaszabadság és 44 napos szülői szabadságot is bevezetnek, amit a gyermek 3 éves koráig lehet igénybe venni. Másnapra, a törvényjavaslat szövegéből kiderült, hogy mindez igaz, csakhogy az apaszabadság második felére mindössze a fizetés 40%-a jár, a szülői szabadság idejére pedig mindössze 10%-a. Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nőtagozatának elnöke azt állítja, az európai irányelvben, amit most átültettek a hazai gyakorlatba, nem egészen erről van szó.

– Amikor elkezdtünk beszélgetni, azt mondta nekem, hogy a tervezet mindegyik részlete kisebb katasztrófa. Pedig mindezt azzal az indoklással terjesztették be, hogy a módosításokra az Európai Uniós jogharmonizáció miatt van szükség, nem?

– Ebben némi igazság van, ugyanis az indok arra, hogy egyébként a munka törvényével foglalkozni kell, két uniós irányelv. Az egyik az esélyteremtésnek, vagy az esélyegyenlőség megteremtésének az elve, ez a munkaszervezéssel kapcsolatos próbaidőkkel és a munkával foglalkozik, és van egy másik irányelv, ez a munka és a magánélet összeegyeztetésének az irányelve. Mind a kettőt 2019-ben fogadta el a Bizottság, meg az Európai Parlament, és mind a kettőt idén augusztus 2-ig ratifikálnia kellett volna Magyarországnak. Az egyikben például a próbaidőkről és a jogbiztonság növeléséről van szó, többek között arról, hogy nem lehet folyamatosan határozott idejű szerződéseket kötni a munkavállalóval, hanem egy idő után határozatlanná kell változtatni azt. Ez a munka biztonságát és az esélyteremtést szolgálja. A másik, ami talán sokkal nagyobb változást hoz a magyar gyakorlatba: az apaszabadság, a szülői szabadság, a gondozási szabadság.

Amit végül letettek az asztalra, arra azt mondom, hogy katasztrófa.

Mi egy hete láttuk először, az érdekegyeztető fórumon múlt csütörtökön volt napirenden, persze úgy, hogy előtte harminc órával kaptuk meg magát a törvényjavaslatot. Ez is jellemző a szociális párbeszédre, hogy nesztek itt van délután négykor és holnapután meg már el is mondhatjátok róla a véleményeteket. És ez volt a társadalmi egyeztetés.

– Máshol is ilyen sokáig tartott a ratifikálási folyamat?

– Erről az irányelvről én, mint a Szakszervezeti Szövetség nőtagozat vezetője, 2019-ben Litvániában értesültem, azon a nyáron fogadta el az Európai Unió. És képzelje, Litvániában 2019 szeptemberében már ratifikálták is! Én akkor ott agyvérzést kaptam. Azt mondtam, hogy ilyen nincs, hogy elmentem keletre, és nyugatabbat találtam. Attól kezdve napi rendszerességgel követeltük, még kampányt is indítottunk, hogy itthon is vegyék napirendre. Még utcán is kampányoltunk. Magam Zalaegerszegen, Kanizsán, Budapesten, a Déli pályaudvarnál. Téli novemberben, hidegben próbáltuk az embereknek elmagyarázni, hogy ez miért fontos.

– Eddig nem is volt például apaszabadság Magyarországon?

– De, öt nap, a Medgyessy-kormány, vezette be.

– Ez húsz éve volt.

- Igen. Húsz éve akkor szintén Vilniusban voltam. A vacsoránál mondtam, hogy nekünk van egy új intézményünk, és ezt a mostani kormány vezette be, apaszabadság.

A lett kolléganőm kérdezte, ez nálatok hány nap? Mondom, nálunk 5. Erre azt mondja, nálunk 10. Húsz évvel ezelőtt!

Vagyis a letteknél már akkor 10 nap volt, a litvánok az uniós jogszabály megjelenése után két hónappal már ratifikálták, Magyarország pedig három éven keresztül nem volt képes még csak napirendre sem tűzni. Az a kormányzat, amelyik azt hirdeti magáról, hogy családbarát, hogy fontos neki, hogy gyermekek szülessenek. Az Érdekegyeztető Tanácson azt kérdeztem némi szarkazmussal, hogy önök biztosan beszéltek a főnökükkel, egyeztettek erről? Mert félek, hogy úgy járnak majd, mint a meteorológusok. Ugyanis az, amit önök letettek elénk, az nincs azzal szinkronban, amit a magyar miniszterelnök minden egyes megszólalásában képvisel.

Mert legyen az a péntek reggeli prédikáció, legyen az bármilyen megszólalás, a miniszterelnök szájából ömlik, hogy család, család, család. Ehhez képest, ami a munka törvénykönyvében van, az nem erről szól.

Azt gondolják, úgy kell a 10 napot törvénybe iktatni, hogy az első 5 napot úgy hagyják, ahogy a Medgyessy-kormány megalkotta, tehát arra az 5 napra jár a teljes munkabér, teljes ellátás, járulékkal együtt, úgy, hogy ha a munkáltató kifizeti, visszaigényelheti a kincstárból az utolsó forintig. Tehát nullszaldós a munkáltató részéről.

Viszont Magyarország legcsaládbarátabb kormánya azt mondja, hogy a hatodik naptól a tizedik napig 40% távolléti díj jár! Az uniós irányelv azt mondja ki, hogy arra az időre a keresőképtelenségre járó díjazást kell fizetni, ami 70%, ez a táppénz.

– Akkor hogyan térhetnek el ettől?

– A minisztérium úgy gondolja, hogy a 10 napot össze kell adni, és el kell átlagolni, és az pont 70%. De tovább megyek. Az érdekegyeztetőn szóvá tettem a késlekedést is, hiszen három éve minden megszületett kisgyerektől elvettünk 5 nap apaszabadságot. Ha akkor ott rögtön elkezdünk ezen dolgozni, ez nem történik meg. Egy uniós irányelv nem úgy születik, hogy péntekről szombatra virradóra, mint Magyarországon az Országgyűlésben a törvények, hanem ezt éveken keresztül egyeztették. A magyar szakértők is ott ültek. A kormány képviselői is ott ültek.

– Tehát felkészülhettek volna a ratifikációra.

– Mint ahogy a Litvánia felkészült rá, mi is megtehettünk volna. Ráadásul, mint kiderült, Ausztria, Németország 30 napot iktatott be, és általában is így ratifikálják máshol az irányelvet. Szégyen, hogy mi a minimumot vállaljuk, és a minimumot is ilyen gyalázatos szabályozások közepette. A VOSZ alelnöke egyenesen azt mondta, egyetért azzal a szakszervezeti véleménnyel, hogy a jelenleg szabályozás mellett az apaszabadságban elérhető plusz 5 napot senki nem választja majd.

Szerintem azért szabályoz így a magyar kormány, hogy az emberek ne vegyék igénybe.

Na, de akkor családbarátok vagyunk vagy sem? Fontosak nekünk, hogy megszülessenek a gyermekek? Fontos nekünk a család kohéziója? Miközben a kampány során meghívtam nagyon jobboldali apaszervezeteket, és még ők is ugyanúgy elmondták, hogy köszönik szépen, de elegük van abból az apáknak, hogy bankszámlává vagy bankkártyává változnak, mert gyakorlatilag a gyereküket nem látják. Kora hajnalban elmennek, későn, mikor hazaérnek, a gyerekek már alszanak. Két-három munkát vállalnak azért, hogy a családnak a szükségleteit fedezni tudják. Tehát kimaradnak a gyerekeik életéből. Nem apaként vannak jelen, csak mint egy automata, amiből a pénzt kiveszik.

– Ha mindössze 30 órájuk volt az egyeztetésre felkészülni, miért nem álltak fel azonnal?

– Hát ez mindig nagy kérdés. Ez a szakszervezet örök dilemmája. De ha mi akkor felállunk, nem mondhattam volna el azt például, hogy a tervezet még el is venne a már most járó napokból, ami már mindennek a teteje. Ugyanis korábban már beleírták a munka törvénykönyvébe, hogy iker gyerekek esetén 7 munkanap jár. Viszont az előterjesztés nulladik verziójában ez sem volt benne. Úgy került vissza, hogy felhívtam rá a figyelmet. Elmondtam a véleményemet arról is, hogy az eddigiekhez képest a mostani javaslat szerint az apaszabadságot rosszabb feltételekkel lehet majd kivenni. Mert csak két részletben lehet kivenni. Eddig nem volt ilyen szabály. Az volt a gyakorlat, hogy egy napot kivettek akkor, amikor megszületett a gyerek, rögtön közvetlenül a születésekor, aztán a többi négy napot akkor, amikor a babát hazaadták a kórházból. Hiszen addig, amíg bent vannak, minek legyen otthon az apuka.

Most viszont a 10 naphoz azt a kikötést írják hozzá, hogy csak két részben lehet kivenni.

Az uniós irányelv szerint lehetőséget kell adni az apának, hogy akár már a szülés előtt is igénybevegye, tehát a szülés kiírt dátuma előtt egy nappal például, hogy ne érje váratlanul őket a szülés. Ez a magyar szabályozásban nem szerepel. De van ennél botrányosabb. Itt van a szülői szabadság, ami szintén ebben az irányelvben szerepel.

Az uniós javaslat szerint a gyerek nyolc éves koráig 4 hónap plusz szabadságot kellene adni, viszont a magyar kormány a gyerek három éves koráig összesen 44 napot adna.

Az időtartam az egy dolog, viszont az édesanya igénybe se tudja venni, mert Magyarországon a gyerekellátási időtartam eleve három év, akkor egyébként a 44 napot mikor veszi ki? Tehát az egyik szülőt - jellemzően a nőt - kizártuk belőle. És még nincs vége.

Erre az időtartamra a munkavállalót csupán a fizetésének 10%-a illeti meg, mint távolléti díj. Tehát 200 ezer forintból 20 ezer forint marad, aminek a nettója mindössze 10 ezer forint.

És ebből még köteles levonni bizonyos tételeket. Azt mondtam ott az egyeztetésen, hogy ez most komoly? Önök lemodellezték ezt a dolgot? Mert amit oda beírtak a törvényjavaslatba, hogyha azt levonják belőle, akkor tulajdonképpen be kell hozni a múlt hónapban hazavitt fizetést! Másfél millió embert foglalkoztatunk minimálbérrel Magyarországon.

– Mennyibe kerülne az állami költségvetésnek ez a javaslat?

– Ilyeneket nem tudnak. Képzelje el, az a gyalázat esett meg, hogy hoztak oda projektort is. Tehát amikor van másfél óránk erre a dologra, fél órát még vetítenek. Az államtitkár meg nyolcszor köszönte meg a munkatársaiknak ezt a remek munkát. Eltöltött egy fél órát ezzel, majd kivetítettek egy olyan számot, ami azt hivatott alátámasztani, tulajdonképpen ezt nem is veszik igénybe a kispapák. Én ettől úgy fölháborodtam, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ki ne mondjam ott a plénum előtt, hogy van képük egy ilyet idehozni! Ugyanis az a helyzet, ők abból az adatból dolgoznak, hogy a kincstártól hányan munkáltató igényelte vissza a kiadásait. Azt mondtam, hogy már ne is haragudjanak, de ez nem így van. Ugyanis van olyan munkáltató, ahol csak egy igénylő van, ott nem fognak ezzel időt tölteni, és vannak a kisvállalkozások, ahol szintén nincs kapacitás ilyeneket jelenteni.

– Az apaszabadságon és a szülői szabadságon kívül még számos dolgot máshogy szabályoznának ezentúl. Azok rendben vannak?

– Dehogy. Miért kerül be például 2022-ben, a Munka Törvénykönyve módosítási javaslatába, hogy bankszámlára utaljuk a fizetést, de külön megállapodás alapján készpénzben is fizethető? Úgy fogalmaztam a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökségi ülésén, hogy amikor már az okosóránkkal, a telefonunkkal, a fülünkbe szerelt chippel, meg a Jóisten tudja, milyen módon használhatjuk a bankszámlánkat fizetésre, akkor mi indokolja ezt?

Azt mondtam a kollégáknak, hogy vessetek meg, de nekem a rosszindulatú szakszervezetis agyamban az van, hogy vissza akarják szürkíteni a gazdaságot.

Tehát fog fizetni a munkáltató egy bankszámlára egy összeget, majd fog fizetni külön megállapodás szerint zsebbe. A bankszámlára fizetett összeg az örökké kimutatható. De egy nyugdíjazásnál, vagy egy nyugdíjellátásnál, ha azt mondom, külön megállapodással még volt kifizetés, azt ki hiszi majd el? Külön megállapodással? Nem is volt ilyen külön megállapodás! Semmi nyoma nem marad.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: „A kormány folyamatosan azt ismételgeti, hogy márpedig mi az oroszokhoz vagyunk kötve, de ez ma már nagyon nem igaz”
Az energetikai szakértő szerint nemcsak a Gazpromtól tudunk gázt vásárolni, Paks2 ellehetetlenülhet, a debreceni akkumlátorgyár pedig sokkal több energiát igényel, mint ami most rendelkezésre áll. Nagyinterjú.
Fischer Gábor - szmo.hu
2023. február 05.


Link másolása

– Lantos Csaba energiaügyi miniszter az Indexnek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy ebben a krízisben nem egyszerű helyes megoldást találni, mert „Trianonnal összébb mentünk”, és Magyarország most egy tengeri kijárattal nem rendelkező ország. Tényleg olyan nagy ennek a jelentősége?

– Nyilván nem lenne ez annyira lényeges kérdés, ha az utóbbi időben nem az LNG lett volna az a terület, ami európai importlehetőségként felerősödött. Ezzel együtt az importfüggőségünk nem azon múlik, hogy nincs tengeri kijáratunk. Akkor is importfüggőek lennénk, ha lenne, mint ahogy a németek is azok. Németországnak van tengeri kijárata, 2022. február 24-ig mégsem volt LNG termináljuk. Ők is a vezetékes fölgázhoz kapcsolódtak inkább.

Önmagában az, hogy van valakinek tengere, vagy nincs, geográfiai szempontból lényeges kérdés, de az Európai Unió pont arról szól, hogy ez ne okozzon problémát.

Egy közösség tagjai vagyunk. Tehát például, ha Horvátországnak van tengeri kijárata, és nekünk van vezetékes kapcsolatunk Horvátországhoz, akkor használjuk azt. Ma már ott tartunk, hogy Szlovákiával is össze vagyunk kötve, ők meg a lengyelekkel. A lengyelek összekötötték magukat a norvégokkal, továbbá van LNG-termináljuk is. Tehát ma már eljutottunk oda, hogy a jól szervezett energiainfrastruktúrának köszönhetően akár lengyel, litván vagy norvég LNG-ből is tudunk vásárolni.

A kormány folyamatosan azt ismételgeti, hogy márpedig mi az oroszokhoz vagyunk kötve, de ez ma már nagyon nem igaz.

Földgáz terén Szlovénia kivételével minden szomszédos országgal össze vagyunk kötve. Villamosenergiában pedig Szlovéniával is. Ez azt jelenti, hogy bárhonnan tudunk vásárolni. Például a november eleji időszakban, amikor elmaradt a hűvösebb idő, volt olyan időszak, amikor a TTF-en (holland gáztőzsdén) a napi ár leszaladt 30-36 euróra, ami abból adódott, hogy sokkal több gázt kínáltak, mint amennyit az enyhe időjárás, meg az egyéb takarékossági okok miatt fogyasztott Európa. Ebben az időszakban a Magyarországra behozott földgáz jelentős része nem a török áramlat irányából érkezett klasszikus orosz gázként, hanem Ausztria, Szlovákia, Horvátország, sőt Románia felől. Az orosz gáz alig 25 százaléka volt a behozatalnak. Tehát nem igaz, hogy mi csak a Gazpromtól tudunk vásárolni.

– Lantos Csaba szóba hozta az ellátásbiztonság, megfizethetőség és fenntarthatóság hármas kérdését is.

– Azért vagyok büszke, mert ezt a megfogalmazást én használtam először ebben az országban. Tavaly májusban egy előadásomban vetettem fel az energiatrilemma problémáját. Ezek szerint figyel a kormány arra, hogy mit mondok. A háború kitörésekor Európa valóban azzal a kérdéssel került szembe, hogy akkor most mi a fontos számunkra: az energiafüggőség, az ellátásbiztonság, vagy éppen a klímavédelmi célok? Melyik ujjamat harapjam? Vannak olyan, inkább rövidtávon gondolkodó kormányok, politikai pártok, amelyek arra fókuszálnak, hogy csak a mostani feladatot oldjuk meg, minden más nem számít. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy nem kell nekünk a klímavédelem, ide nekünk a széntüzelésű erőműveket, mert azokkal gyorsan meg tudjuk oldani a problémát, ami mellett nyilván sok jogos érv szól.

– Ez a német és a lengyel út, ugye?

– Igen, pedig eddig folyamatosan arról hallottunk, hogy a németek élharcosai voltak az energiewende (energiafordulat) folyamatának. Ők jártak az élen abban, hogy hogyan álljunk át kisebb kibocsátási értékű energiatermelésre. És most lám-lám ők is változtattak. Pedig Németországban és Lengyelországban eddig is nagyon jelentős szerepe volt a széntüzelésű erőműveknek. Mi Magyarországon, ebben a sokat szidott és sokat emlegetett Mátrai Erőműben évente egymillió tonna lignitet tüzelünk el. Ehhez képest a németek 176 millió tonna szenet égetnek el évente a szenes erőműveikben. Persze szenes erőmű és szenes erőmű között is nagyon jelentős különbség van a kibocsátás szempontjából, és ebben mi picit lemaradtunk. Ugyanakkor tényleg lényeges, hogy ha egy ilyen trilemmával állunk szemben, akkor a hangsúlyok ne nagyon tolódjanak el az egyik vagy a másik irányba. Ez ugyanígy igaz akkor is, ha a nagyon zöld irányultságú kormányokat nézzük, amelyek viszont azt mondják, hogy mindenek felett a klímavédelem.

Tudomásul kell venni, hogy az emberek nem szeretnek megfagyni. Márpedig, ha nem szeretnek megfagyni, akkor energia kell.

Ha az energiát csak részlegesen tudjuk biztosítani abból, ami eddig volt, akkor valamilyen pótlólagos energiaforrást kell bevetni. Ha ez szennyezőbb, akkor nyilván mindent el kell követni a következmények mérséklésére, de tudomásul kell venni, hogy a nulla kibocsátású energiatermelést Európa még nem képes megoldani.

– Van olyan kormányzat, amelyik ezen a végleten van?

– Kormányzat nincs, de pártok vannak, főleg a zöld pártok. De a németeknél éppen a zöldpárti energiaminiszter volt kénytelen bejelenteni, hogy újraindítanak szénerőműveket, és nem állítják le a nukleáris erőműveket. Pedig náluk komoly politikai szándék volt, hogy 2022-ben leállítják az atomerőműveket, mégsem tették meg, mert szükségük volt rájuk. Többek között éppen a klímadilemma miatt, mivel az atomerőművek kibocsátási értéke nulla a CO² tekintetében.

– Vagyis az energiaválság megváltoztatta az atomerőművek megítélését?

– Az elutasítottság akkor erősödik fel, amikor nincs probléma az energiaellátással. Amikor azt mondják, hogy más energiahordozókkal képesek pótolni a nukleáris erőműveket. A németek például a földgáz-üzemű erőművekre számítottak. Ezért építették ki a vezetékhálózatot az oroszok felé, csakhogy mindez kútba esett.

Miközben Németország 2021 közepén még 55-60 százalékban függött az orosz gáztól, 2023 elejére odáig jutottak, hogy nullára csökkentették a vásárlását.

Itt nyilván a vezetékes gázról beszélünk, hiszen ne felejtsük el, hogy Oroszország nagy LNG termelő. A harmadik legnagyobb a világon, ebből adódóan az Európába érkező LNG szállítmányok között elég jelentős mennyiségben van orosz eredetű molekula is.

– Gyorsan váltottak.

– A németek mindig ilyen határozottak szoktak lenni mindenben. Az atomerőművek leállítása kapcsán is azok voltak, egészen addig, amíg nem állt be a jelenlegi helyzet. Korábban úgy gondolták, hogy az oroszok soha nem fogják taktikai vagy geopolitikai fegyverként használni a földgázt. Mégis megtették. A németek azonnal léptek, és azt mondták, hogy jó, akkor jöjjenek a szankciók, és lecsökkenjük az orosz importot. Ennek ellenére szerintem Oroszország, mint a világ második legnagyobb földgáztermelője, tartósan nem maradhat ki az európai, és úgy általában a világ földgázellátásából. Persze az a fajta kiszolgáltatottság, ami főleg a 2017-18-19-es években kialakult, túlzó volt. Emiatt is érezte Vlagyimir Putyin ennyire nyeregben magát.

– A német váltás mögött világos morális háttér is van, mégpedig az, hogy nem akarják finanszírozni a háborút.

– Miközben nálunk pont az ellenkezőjét látjuk, elsősorban közvélemény formálásban. A kormánypárti sajtó folyamatosan azt sugallja, nehogy már nekünk legyen rosszabb azért, mert az ukránok és az oroszok háborúznak. Eközben Németországban az egyszerű fogyasztó szintjén is megjelenik az, hogy márpedig én is teszek valamit. Van olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy azért csökkenti a saját földgáz-fogyasztását, és veszi lejjebb a hőmérsékletet, nehogy Putyin több pénzt kapjon. Ez egy teljesen más, morális megközelítés.

Ott a szolidaritás számít, ami ott kezdődik, hogy akkor is segítek valakinek, ha nekem az kellemetlenséggel, vagy áldozattal jár.

Miközben nálunk áldozathibáztatás folyik: ez nem az én dolgom, az áldozat tehet mindenről, amúgy is oldják meg egymás között. Mi a béke, pártján vagyunk vagyunk, béke, béke, béke. Pedig mindenki tudja, hogy az a béke, amit most kötnének meg, valójában Putyin békéje lenne. Befagyasztaná a jelenlegi erőviszonyokat, amikor Oroszország elfoglalta Ukrajna, egy szabad európai állam területének egy jelentős részét. Ez morálisan nem elfogadható.

– Kanyarodjunk vissza Lantos Csaba mondataira. Azt mondta, hogy 8 év alatt 44 terawattóráról 68-ra, tehát több mint 50 százalékkal kellene növelni az elektromos energiatermelést. Most az áram 70 százalékát mi állítjuk elő, 30 százalékban importfüggők vagyunk. Ez nem növeli méginkább a függőségünket?

– A miniszter interjújában is van utalás arra, hogy a hazai erőmű-kapacitást fejleszteni kell. Igaz, ennek egyelőre nem nagyon látom a nyomát.

Pedig azok a gazdaságfejlesztési irányok, amiket a kormány erőltet, például nagy összeszerelő üzemek és nagy energiaigényű gyárak betelepítése, nincs összhangban a mostani energiaellátási képességeinkkel.

Nagyjából 50%-kal növelnünk kellene a villamosenergia-termelő képességünket, vagy legalábbis a behozatalt. Erre nem az a megoldás, hogy azeri zöldenergiából termelt villamosenergiát hozunk majd ide a Fekete-tenger alatt, főleg akkor, amikor Azerbajdzsánban jelenleg a zöldenergia-termelés nem éri el az 5%-ot. Inkább az európai és a hazai lehetőségeket kellene számba venni. A miniszter az interjúban a szélerőművekkel kapcsolatos kormányon belüli dilemmáról beszél. Én nem látom ezt dilemmának. Van egy sztereotípia a miniszterelnök fejében, aki úgy döntött, hogy nálunk márpedig szélerőművekkel nem lehet villamosenergiát jól és hatékonyan termelni. Ugyanakkor a miniszter maga is elismeri, hogy a szélerőművek átlagos kihasználtsága 25-26 százalékos, miközben a naperőműveké csak 15-16 százalék, tehát 10 százaléknyi a különbség. Ha ez igaz, akkor senki ne mondja, hogy nálunk kevésbé éri meg szélerőműveket telepíteni, mint naperőműveket. Utánanéztem, hogy például az 1930-as évek környékén mennyi szélerőmű vagy szélmalom működött Magyarországon. Majdnem 700 darab! Ráadásul a legtöbb nem is a kisalföldi térségben volt, hanem az Alföldön. A miniszter teljesen joggal mondta, hogy felül kell vizsgálni az ezzel kapcsolatos álláspontot, függetlenül attól, hogy a tájra gyakorolt hatását tekintve szép, vagy nem szép, tetszik, vagy nem tetszik.

– Mi a helyzet Paks-2-vel?

– Még csak építkezések zajlanak, de a tényleges erőművi fejlesztés fizikailag el sem kezdődött. Mintha mind a két oldal belefáradt volna. Az oroszok nem erőltetik annyira, a magyarok, meg úgy vannak vele, hogy ha az oroszoknak jó, akkor nekünk is jó. Nekünk az a lényeg, hogy azok a magyar vállalkozások, amelyek eddig is mindig nyertek, elég sok pénzt tudjanak lehúzni, holott arra kellene fókuszálni, hogy minél hamarabb történjen valami kézzelfogható.

Gondoljunk bele abba is, hogy ez egy 2400 megawattos erőmű lesz. Miközben a beépített szolár kapacitás lassan 4000 megawatt körül van.

Ha 15%-os kihasználtsággal számolunk, ennek a negyede hasznosítható, ami 1000 megawatt. Tehát ahhoz, hogy ki tudjuk szolgálni a megemelkedett energiaigényeket, vagy hálózatot kell fejleszteni és további kapcsolatokat létesíteni a környező országokkal, ezzel hozzáférve még a környéken lévő szabad kapacitásokhoz, vagy saját magunknak kell erőművet fejleszteni. Én úgy vettem ki a miniszter nyilatkozatából, hogy mindkét irányban gondolkodnak.

– Kiderült az is, hogy a német kormány nem engedélyezi a Siemensnek, hogy vezérlőberendezéseket szállítson a magyarországi erőműhöz. Holott az erőmű létesítéséhez annak idején az EU megadta a hozzájárulását.

– Már az első szankciók bevezetésekor világosan látszott, hogy a technológiai beszállítók nem fognak Oroszországnak és orosz cégeknek ilyen rendszereket szállítani, így nincs is mit csodálkozni ezen a mostani fejleményen.

Emlékezzünk vissza a szovjet időszakra, amikor a külföldi (elsősorban nyugati) technológiák beszállítása COCOM-listás volt, így a legkorszerűbb eszközökhöz és technológiához nem fértek hozzá a szovjet blokkhoz tartozó gazdaságok. Emiatt mindent maguknak kellett létrehozni. Ám akkor a világ erre volt berendezkedve, így a szocialista tábor is. Mára viszont nincsenek táborok. Oroszország úgy alakította ki a saját nehéziparát, gazdaságát és energiahordozó kitermelését, hogy nyugati technológiákat és irányítástechnikai rendszereket épít be saját fejlesztések helyett, és szankciók esetén ezt nem tudja egyik napról a másikra más beszállítóval, vagy saját előállításból pótolni.

Ez a mostani fejlemény egyértelműen ellehetetlenítheti a Paks-2 beruházást is, hiszen nyugati technológiák és irányítástechnika nélkül Paks-2-ből nem lehet működő atomerőművet létrehozni.

Ideje volna ezt a magyar kormánynak is belátnia.

– A most jócskán vitatott debreceni akkumulátorgyár esetében sem tiszta, hogy honnan fogja venni az áramot jövőre.

– Az az ipari környezet, ami most Debrecen környékén létrejött, nagyjából 400-500 megawattnyi pluszteljesítményt igényel. Jelenleg ez a villamoskapacitás nemhogy a környéken nem áll rendelkezésre, de még úgy általában Magyarországon sem. A választott helyszín energiaellátási szempontból nem optimális választás.

Sokszor azt látom, hogy születik egy politikai döntés valamilyen gazdasági irányról, majd utána kiadják az alattuk levőknek, hogy oldjátok meg hozzá a szükséges energiát, vizet és sok egyéb mást.

– A miniszter azzal indokolta a hasonló beruházásokat, hogy a „munkaalapú társadalom” révén tudunk kitörni a középesen fejlett országok táborából, és ezért van szükség az újraiparosításra.

– Magyarországon ma már nem az a kérdés, hogy van-e elegendő munka, hanem az, hogy a munkahelyeket el tudjuk-e látni elegendő munkaerővel. Az akkumulátorgyártás kapcsán is kiderült, hogy Debrecen térségében nem áll rendelkezésre 8-9 ezer főnyi munkaerő. Nagyjából ötezer fővel lehetne számolni.

Csakhogy ők majdnem mind képzettség nélküliek. Olyanok, akik nem alkalmasak erre a munkára. Tehát nem ők fognak dolgozni az akkumulátorgyárban.

Valószínűleg külföldieket hoznak majd. Vagyis a magyar kormány megtámogat egy olyan beruházást, ami valójában nem a magyaroknak teremt munkahelyet. Magyarország számára az egyedüli hozzáadott érték az lesz, hogy a GDP-ben nagyon jól mutat majd ez a szám. De mondjuk a kínai GDP-ben még szebben, mert a kínai vagy a dél-koreai akkumulátorgyártó nem hozza ide az akkumulátorfejlesztéssel kapcsolatos mérnöki, magasabb szintű tudást. A magas hozzáadott értéket képviselő laboratóriumokat megtartják Kínában, Koreában. Itt kellene a miniszternek karakteresebben képviselni a magyar érdekeket. Én egyébként sem hiszek a munkaalapú társadalomban egy ilyen kis ország esetén. A munkaalapú társadalomról ott érdemes beszélni, ahol rengeteg munkaerő van, például Kínában, Délkelet-Ázsiában. A hozzánk hasonló kis országok inkább azt mondták, hogy a tudásalapú munkára kellene hagyatkozni. Ott tudnánk mi is előre lépni.

– Mi az, amiről nem beszélt az energiaügyi miniszter, de ön szerint kellett volna?

– Két nagyon lényeges dologról. Az egyik az energiahatékonyság vagy épület-energiahatékonyság. Ez nagyjából 60%-át adja a megtakarítási lehetőségeknek, és nem léptünk előre. Magyarországon sem a CSOK-nál, sem a többi állami támogatásnál vagy kedvezményes hitelnél nem volt hangsúlyos követelmény, hogy hatékonyabb energiafelhasználású házak épüljenek, vagy hogy javuljon a régi házak energihatékonysága.

Pedig nem az a kérdés, hogyan tud Szijjártó Péter 10 milliárd köbméter gázt megszerezni az oroszoktól, hanem az, hogyan tudjuk az ország éves energia-, vagy földgáz-fogyasztását csökkenteni.

A kevesebb energiafelhasználás viszont nem azt jelenti, hogy fázzunk a lakásban, hanem, hogy úgy takarítsunk meg energiát, hogy közben a komfortérzetünk ne csökkenjen. A másik, amit nagyon hiányoltam, a távhő, ami a legkritikusabb eleme jelenleg a lakossági energiaellátásak. Sőt, a közintézményi ellátásnak is. Nem mernek hozzányúlni, miközben a távhőben egyértelműen nagyon erős a gázfüggőség.

Ezt talajszondás hőszivattyúkkal, vagy például geotermikus energiával lehetne kiváltani, viszont ehhez sokkal nagyobb kormányzati támogatás kellene.

Azoknál a nagyobb önkormányzatoknál, ahol ezt sikerült megvalósítani, bizonyos időszakokban akár 100 százalékig is képesek kiváltani a földgázfelhasználást. Ez az igazi megtakarítás. Ráadásul a megújuló energiák közül a geotermikus energiából nekünk sokkal több van, mint másoknak.

– Mintha a változások katalizálnának olyan technológiai fejlesztéseket, amelye egyébként csak lassabban valósultak volna meg.

– Azt látom, hogy a háború következményeként Európa politikailag, társadalmilag gyorsabban alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, beleértve az energiatárolást és az energiagazdálkodást is. Felerősödött a kutatás-fejlesztés kormányzati támogatása. Lehet, hogy majd 200 év múlva, ha még lesznek emberek, arról fognak tanulni, hogy ez volt a következő ipari forradalom, az ipari technológiai forradalom időszaka, amit az váltott ki, hogy egy eszement őrült háborúja miatt drasztikusan megnőtt Európában az energia ára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Itt a sokkoló bizonyíték, mennyit emelkedtek az élelmiszerárak 2017 óta Magyarországon
Egy 2017-es akciós újságot hasonlítottunk össze egy 2023-assal. Öt év alatt a fürtös koktélparadicsom 299 forintról 1299 forintra drágult, a túró pedig 419 forintról 1759 forintra. És még hosszan lehet folytatni a döbbenetes felsorolást.
Szegedi Éva - szmo.hu
2023. január 31.


Link másolása

Még mindig akad olyan ismerősünk (vagy ismerős ismerőse), aki nem hiszi el, mekkora mértékben emelkedtek az árak az utóbbi egy évben. Éppen ezért örültem, amikor nemrég selejtezéskor kezembe akadt egy 2017-es akciós SPAR reklámújság.

Illetve dehogy örültem, majdnem lefordultam a székről, amint megláttam, mennyiért lehetett venni akkor tejtermékeket, zöldségeket és tésztát. De legalább a kezemben volt a bizonyíték az árváltozásra.

Valódi időutazás végiglapozgatni az akciós lapot, hihetetlennek tűnik ugyanis, hogy nem 15 vagy 20 éve, hanem mindössze néhány évvel ezelőtt még nem éttermi fogásokéval vetekedő áron, hanem viszonylag olcsón lehetett elkészíteni egy egyszerű sajtos-tejfölös tésztát vagy túrós csuszát, és teljesen természetes volt berakni a bevásárlókosárba a koktélparadicsomot vagy egy 1 kilós trappista sajtot.

Ha a 2017-es szórólap akciós egyes termékeinek árait összehasonlítjuk ugyanazoknak a termékeknek a jelenlegi árával, ordító a különbség.

Most nem is vállalkoztam többre, mint arra, hogy ugyanazokat, vagy egymáshoz minőségben hasonló termékeket megmutassam 2023. január 30-i és 2017. augusztus 17-i áron. A 2023-as árakhoz olyan hetet választottam, amelyen számos terméket akciósan kínáltak a közeli SPAR áruházban.

Zöldségekígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alattígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Fürtös koktélparadicsom 450 grammos csomagolásban 2017-ben 299 forint volt, míg 2023 január 30-án 1299 forint.

A fejes káposzta kilója 2017-ben 119 forint, 2023-ban 398.

A csípős paprika darabja 34 forint volt 2017-ben, most 149.

A piros burgonya kilója 99 forint volt 2017-ben, most ársapkával 295, de a minősége miatt nem vettem belőle.

A Naturfood csemege mix 499 forintba került 2017-ben (akciósan 299 volt darabja, ha kettőt vett belőle az ember), 2023-ban 579 forintra emelkedett az ára.

139 forint volt 2017-ben a Spar vörös kidney bab konzerv darabja, most elvileg 249, ám ottjártamkor üres volt a helye a polcon.így emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Tejtermékek

így emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Magyar tejföl, 330 grammos, 2017-ben 219 forint, 2023-ban 995 forint.

A 2,8%-os Magyar tej literje 2017-ben 299 forintról lett leértékelve 199 forintra, most 449 forint.

Ugyanazon márka 450 grammos kiszerelésű túrója 2017-ben 419 forint volt (599-ről akciózva), most, 2023-ban 1759 forint.

Feltűnő az árkülönbség a sajtok esetében is: 2017-ben az akciós trappista sajt kilója 1339 forint volt, most akciósan sem nagyon lehet kapni 3000 forint alatt (a trappista sajt kilójának ára 4800-7000 forint között szóródik márkától függően).

Tésztaígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

A Barilla fél kilós penne rigate tésztája 399 volt, ma ugyanez 1199 forintért kapható.

Húsáruígy emelkedtek az élelmiszerárak öt év alatt

Míg 2017-ben 849 forintot fizettem 900 gramm darált sertéshúsért, most 1629 forintot.

A Spar dán szalámi ára 329 forintról 649-re nőtt.

Egészen biztosan akadnak olyan termékek is, amelyeknek az ára nem emelkedett sokkoló mértékben az elmúlt öt évben. De ilyet sajnos most egyet sem találtam.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Egy kis átalakítással, de még mindig lehet olcsón autózni itthon
Véget ért az ársapkás időszak, azóta 40-50 százalékkal tankolunk drágábban. Akinek benzines autója van, megfontolhatja, hogy LPG-re vált. Azt jártuk körül, ez mivel jár.

Link másolása

Több mint egy évig volt érvényben az üzemanyag-ársapka, aztán hirtelen 480 forintról 700 forintra ugrott egy liter benzin ára. Az inflációval pedig nem csak ez szállt el, hanem minden más is. De mit tehet az, aki gyakran jár autóval és esetleg van egy kis megtakarítása? Átalakíthatja a kocsiját autógázas üzemre, ezzel rengeteget lehet spórolni.

Az autógáz literjét átlagosan 360 forintért lehet tankolni, a kisebb kutakon olcsóbb is, van, ahol 346 forintért is kapható.

Az autógáz a lakossági szénhidrogén gyártás során melléktermékként keletkezik. Hasonlít a fűtéshez és főzéshez használt palackos PB gázéhoz, azonban kénhidrogént, vizet nem tartalmazhat, és szennyeződés is kevesebb lehet benne.

Az átalakítás 300-350 ezer forintba kerül, igaz, erre még rájön az újravizsgáztatás költsége. De ha tartósan maradnak ezek az üzemanyag-árak, egy ilyen átalakítás akár egy év alatt megtérülhet, még úgy is, hogy az LPG fogyasztás 10-20%-kal nagyobb lehet, mint egy benzines autó fogyasztása.

Szécsi Károlyt, az Autógáz Ász Kft. szakemberét arról kérdeztük, mit érdemes még tudnia annak, aki belevágna.

— A tankolás ugyan olcsóbb, de honnan tudjuk, hogy a saját autónk is átalakítható?

— Itthon a legtöbb helyen a benzines autóknál végezhető el ez a művelet, és abból is azoknál, amelyek nem közvetlen befecskendezésesek. Hogy egy autó átalakítható-e, onnan lehet megállapítani, hogy a TSI, TFSI a hengerbe, nem pedig a szívósorba fecskendezi az üzemanyagot.

— Fontos, hogy milyen motor van a kocsiban?

— A motor állapota a fontos, hogy ne a végét járja szegény, mert ha már nincs meg benne a kompresszió, akkor egy ilyen átalakítással csak rontunk a helyzeten. Az ügyfelek pedig gyakran hivatkoznak is erre a későbbi javításoknál, hogy biztos az LPG miatt romlott el a motor. Fontos megállapítani, hogy a motorban nincsenek hibakódok, nem eszi túlzottan az olajat. Ezt megnézethetjük előtte autószerelővel, de ha rendszeresen karban tartjuk, akkor ezekről amúgy is tudnunk kell.

– Milyen évjáratú autókat érdemes átalakítani?

— A korábban említett hengerenkénti befecskendezéses autókat 2000 után gyártották, így csak azokat érdemes. Ha viszont újabb, pár éves autóról beszélünk, azok közvetlen befecskendezésesek, így azokat nem igazán lehet.

— Mennyibe kerül egy ilyen művelet?

– Ez hengerekre van osztva általában, attól függ, mekkora a rendszer, mekkora a tartály. A négyhengeresek átalakítása általában Magyarországon 300 ezer< forint körül van, plusz le kell vizsgáztatni és új dokumentációt is készítenek róla.

— A vizsga is speciális, nem lehet akármelyik műhelybe elvinni ezután az autót, ugye?

— Az első vizsgát csak a kijelölt Nemzeti Közlekedési Hatóság bázisán lehet megtenni. Budapesten a Mozaik utcában vagy a Vas Gereben utcában. Vidéken pedig a nagyvárosokban vannak ilyen kijelölt bázisok. A következő műszakikat pedig kifejezetten olyan szervizbe lehet vinni, ahol autógázas vizsgákat bonyolítanak le.

— Az autónk hogyan alakul át? Sofőrként milyen újabb kapcsolókkal, átalakításokkal találkozunk a műszerfalon?

— Pedálkülönbség nem lesz, ugyanúgy gáz, fék és kuplung marad, annyi különbséggel, hogy lesz egy kis kapcsoló benne, amit első indításnál be kell kapcsolni, aztán az magától működik. A gázra 30 foknál vált át, és egy bizonyos fordulatszámon. Általában észrevehetetlen az egész. Ha elfogy belőle a gáz, akkor visszavált benzinre. Fontos ezért arra is figyelni, hogy legyen elegendő benzin az autóban, mert a benzinpumpa mindig működik. Ha nincs elegendő üzemanyag, leéghet a benzinpumpa. Az, hogy mennyi gáz van még, a kocka alakú kis kapcsoló fölött mutatja egy szintjelző. Napi számlálóval is nyomon lehet követni, mennyit fogyaszt az autónk, egy tank gázzal általában 400 kilométert el tudunk menni, de itt kiszámolhatjuk a saját kocsink fogyasztását is.

— Hogyan történik az LPG-s autók tankolása?

Itthoni benzinkúton csak a kutas tankolhat, nem engedélyezett az ügyfél hozzáférése. Általában magánkutakon olcsóbb, a nagyobbaknál drágább. Külföldön viszont magunknak kell sokszor tankolni. Németországban, Horvátországban, Olaszországban például biztosan. Többféle csatlakozó van, ezért is bonyolultabb. A kutakon vásárolhatunk átalakítót. A tartály a csomagtartóban, a pótkerék helyén helyezkedik el, 80 százalékig lehet teletölteni.

Az autógázt még nem igazán fedezték fel, a Magyar PB Gázipari Egyesület adatai szerint 2012-ben volt nagy felfutása, akkor 33.544 tonnányi üzemanyagot adtak el, tavaly pedig csak 11.779 tonnát. Pedig környezetbarátabb is, a benzinmotorhoz képest 15 százalékkal kevesebb szén-dioxid kibocsátásával jár.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hogyan mondott csődöt Putyin terve, hogy a gázellátással zsarolja Európát?
Európa megtanult takarékoskodni, új utakat talált az energiaszükséglet kielégítésére és előtérébe került megújuló energia. A katasztrófa elkerüléséhez kellett a szokatlanul enyhe tél is.

Link másolása

Tavaly nyáron még úgy tűnt, hogy soha nem látott tél előtt áll Európa. A német gazdasági miniszter gyárleállásokra, akadozó ellátási láncra és tömeges munkanélküliségre figyelmeztetett. A francia elnök a fűtés lekapcsolására szólította fel a lakosságot. Spanyolország pedig azon értetlenkedett, hogy miért kellene megmenteni azokat az országokat, melyek az orosz gáztól függnek és korábban kioktatták őket a költségvetési fegyelemről.

Eközben Dmitrij Medvegyev korábbi orosz elnök azt jósolta, hogy az európaiak télen „megfagynak otthonaikban”, miután nem gondolták végig, milyen következményei lehetnek, ha a háborúban Ukrajnát támogatják.

„Hamarosan jön a hideg” – mondta fenyegetően még 2022 júniusában. Ám ahogy elérkezett az utolsó téli hónap, egyre világosabbnak tűnik, hogy mindebből nem sok minden vált valóra, és nemcsak azért, mert a tél enyhébb volt a vártnál, írja a The Guardian.

Nyolc hónappal az orosz invázió kezdete után a 27 európai államból álló blokk a csővezetéken szállított orosz földgáz mintegy 80 százalékát kiváltotta gyorsan és kreatívan kiépített infrakstruktúrával a folyékony földgáz számára. A nehézségek közben folyamatosan kisegítik és támogatják egymást, közben pedig sikeres energiatakarékossági politikát folytatnak.

Az Európai Unió legnagyobb földgázkitermelőjének számító Hollandia például 15-20 százalékban függött az orosz földgáztól. Ezt részben az LNG-importkapacitás megduplázásával váltották ki. A többletet elsősorban a belföldi kereslet kielégítésére használták fel, amit viszont a korábbi évek átlagához képest 22 százalékkal sikerült mérsékelni. Ennek köszönhetően pedig többletgázt tudtak szállítani Németországba, Franciaországba és Csehországba is. Ugyan a gáz fogyasztói ára Hollandiában is elszabadult, ám a kontinens többi országához hasonlóan ársapkával és támogatási rendszerrel segítettek a lakosságra nehezedő terheken.

Időközben a gáz ára megawattóránként (MWh) körülbelül 55 euróra csökkent hétfőn. Legutóbb még jóval a háború kitörése előtt, 2021 szeptemberében volt ilyen alacsony, miközben tavaly augusztusban már elérte a 330 eurót is.

A brüsszeli székhelyű Bruegel gazdasági kutatóintézet becslése szerint tavaly a gázigény 12 százalékkal volt alacsonyabb az EU-ban, mint 2019-2021 között.

Az orosz gáztól szintén nagymértékben függő Németország úgy vág bele a februárba, hogy tározói 80 százalékos telítettségen állnak, szemben a tavalyi hasonló időszak 36 százalékával. Annak ellenére, hogy a magas gázárak megviselték a német ipart is, a károk eddig egyáltalán nem voltak katasztrofálisak.

A skandináv országok még sikeresebben csökkentették a gázfogyasztást: Dánia 24 százalékkal csökkentette a teljes keresletet, Svédország 36 százalékkal, Finnország pedig elképesztő módon 47 százalékkal.

Bár a spanyolok korábban felemelték a hangjukat az egységes 15 százalékos csökkentés ellen, amit nem tartottak igazságosnak a hozzájuk hasonlóan kevés orosz földgázt használókkal szemben, végül a 7-8 százalékos mérséklésre rábólintottak. A déli országban elsősorban a közterületi légkondicionálók és a fűtés hőmérsékletének szabályozásával érték el azt a szükséges eredményt, amit nyáron még kifogásoltaK, vagyis a 15 százalékot.

Franciaországban több hónapig tartó karbantartási munkálatok miatt az 56 reaktor 73 százaléka csak január közepére állt újra üzembe. Addig a korábban áramexportről híres ország importra szorult, amit többek között a németek segítségével oldottak meg.

Ha mindez nem lenne elég, akkor egy kimutatás szerint az Európai Unió tavaly villamosenergia-termelésének 22 százalékát nap- és szélenergiából fedezte, ezzel a megújuló energia első ízben előzte meg a gázt.

Végső soron Vlagyimir Putyin energiaháborúja hozzájárult ahhoz, hogy Svédország az évtized végére energiájának 65 százalékát, Finnország 51 százalékát, Dánia pedig 55 százalékát megújuló energiaforrásokból állítsa elő.


Link másolása
KÖVESS MINKET: