„Amit az átlagember hisztinek hisz, az egy borderline-osnak a pokol legmélyebb bugyra”
A mai nap, május 24-e lehetne a borderline személyiségzavarral élők világnapja. Egyelőre még nem az.
Egyáltalán, mi is az a borderline, és milyenek a hírhedt borderline-osok? Beszámíthatatlan, öngyilkos hajlamú alkeszek, akik borotvapengével vagdossák magukat, és naponta kötnek ki a pszichiátrián?
A valóság ennél jóval összetettebb - éppen ezért kellene megismernünk, mondja Kneszl Beáta Carmen, aki Én, a megbélyegzett címmel írt nagysikerű könyvet a saját történetéből.
Carmen küldetésének tekinti elérni, hogy világnapot dedikáljunk ennek a sokoldalú személyiségzavarnak. A borderline szerinte ugyanis egyfelől a lelki pokolba küldi a benne szenvedőket, másfelől kimagasló érzékenységet, művészi teljesítményt tesz lehetővé.
A borderline a “dramatikus személyiségzavarok” csoportjába sorolható. Az ilyen zavarban szenvedőket a színpadiasság, nagy érzelmek, szélsőséges indulatok jellemzik. Gyökereit általában a gyerekkorban, a szülőkkel való kapcsolatban kell keresni:
“A borderline minden esetben fizikai vagy lelki abúzusból alakul ki. Lehetnek örökletes tényezők, de mindig a lelki trauma a fő motívum” - mondja Carmen. - “Amit az átlagember hisztinek hisz, az nekünk a pokol legmélyebb bugyra.”
Sokszor üresség is kínozza őket: ilyenkor óriási unalom, az értéktelenség érzése vesz rajtuk erőt. Ezt csak erős impulzusokkal tudják ellensúlyozni, így olyan kockázatos, vagy épp kifejezetten pusztító tevékenységekbe vetik magukat, mint a korlátlan szerhasználat, az extrém sportok, a mértéktelen költekezés vagy a védekezés nélküli szex. Súlyos esetben ide tartozhat a “falcolás”, azaz önmaguk vagdosása, szélsőséges esetben az öngyilkossági kísérletek is.
A borderline kapcsolatai, munkahelyei nem stabilak: mivel hamar frusztrálódik, gyorsan váltogatja őket. A környezetében lévő embereket hajlamos hol túl-, hol alulértékelni, és mivel betegesen fél az elutasítástól, sok esetben el is taszítja magától őket.
A kívülálló szemében az érintett sokszor szélsőséges hangulati ingadozásokat él meg, sértődékeny, hisztizik - mindezt azért teszi, mert rendkívüli módon érzékeny és sebezhető. Ez az érzékenység ugyanakkor kreatívvá is teszi, utat nyitva a művészi fogékonyság felé.
A nő könyvéből kiderül, mindig is labilis természet volt: fiatalon önbizalomproblémákkal, megfelelési kényszerrel küzdött, több öngyilkossági kísérleten is átesett.
Otthoni problémáit egy darabig ellensúlyozta, hogy luxusba született, sőt, egyenesen fényűző életmódot folytatott - egészen 33 éves koráig, amikor a családja eladósodott és végleg tönkrement.
“Megsínylettem, hogy mindent elveszítettünk, és egy penthouse után az édesanyám garázsában találtam magam. Olyan volt megszokni az új életemet, mint újratanulni járni. Közben megszületett a testvérem első gyereke, ami bárki életében örömteli esemény lett volna. Én azonban úgy éltem meg, most őt is elveszi tőlem a világ. Ezt már nem bírtam elviselni.”
Ekkor Carmen saját elhatározásából a körzeti orvoshoz fordult, majd idegösszeroppanással a pszichiátriára került. Itt született meg a borderline diagnózisa, és itt kezdődött a terápia is, aminek során - nem ritka jelenség - a nő halálosan beleszeretett a terapeutájába. Az annál szokatlanabb, hogy a pszichiáter is viszonozta a vonzalmát: kikezdett vele, ahogyan több más páciensével is - derül ki a történetből.
A könyvben Carmen közzétett egy 9 kérdéses tesztet is, ami bárkinek segíthet eldönteni: ő maga vajon hordozza-e a borderline jegyeit? A szakember által ellenőrzött tesztet azóta sokan hivatkozás nélkül vették át.
Ha legalább 6 pontra igennel válaszolsz, jó eséllyel Borderline-szindrómás vagy:
1. Az emberi kapcsolataim nagyon érzékenyek, instabilak és változékonyak. A két véglet között ingadozik: vagy túlértékelem, vagy teljesen leértékelem azokat az embereket, akik fontosak számomra.
2. Az érzéseim nagyon gyorsan változnak, és nagyon intenzív epizódokat élek meg a szomorúságból, ingerlékenységből, szorongásból, vagy pánikrohamokból.
3. A düh, amit érzek, gyakran heves és nehezen irányítható.
4. A jelenben vagy a múltban, amikor mérges voltam, akkor felmerültek ismétlődő öngyilkossági gondolatok, és voltak alkalmak, amikor magamat szándékosan megsebeztem, megvágtam, megütöttem vagy megégettem.
5. Erős és tartós önismereti problémáim vannak abban, hogy valóban ki vagyok és miben hiszek.
6. Gyanakvó, szinte paranoiás vagyok (oktalanul hiszem, hogy mások azért cselekednek, hogy bántsanak), időnként stresszes epizódokat élek át. Ilyenkor azt érzem, hogy mindenki ellenem van.
7. Két vagy több olyan alkalom volt már az életemben, hogy mértéktelenül költekeztem, veszélyes szexuális magatartást tanúsítottam, intoxikáns anyagot használtam (alkohol, drog, cigaretta, serkentőszerek), meggondolatlanul vezettem, vagy falásrohammal próbáltam enyhíteni a szorongásomat.
8. Leplezetlenül harcolok azért, hogy a valós vagy valótlan érzelmi hanyagolást elkerüljem azoktól az emberektől, akik közel állnak hozzám.
9. Krónikusan szenvedek attól, hogy üresnek és unalmasnak érzem magam.
Ha 6 vagy több kérdésre feleltél igennel, a borderlinestop@gmail.com címre írhatsz tanácsadásért, illetve segítségért.
A nő azóta többezer levelet kapott sorstársaktól, akik megköszönték neki, hogy a nagyobb nyilvánosság előtt vállalta a személyiségzavart - ezt ugyanis arccal, névvel a mai napig nem tette meg más Magyarországon.
Fontos tudni: a borderline-t valójában egy skálaként kell elképzelni, a tünetek és azok súlyossága széles spektrumon mozog. Nem csak az lehet érintett, aki rendszeresen vagdossa magát vagy havonta váltogatja a munkahelyeket.
A reklámiparban dolgozó, 35 éves Mira úgynevezett magasan funkcionáló borderline-os. A saját életét képes kézben tartani, sikeres vállalkozó, átlag feletti keresettel. Szerfüggőséggel nem küzd, önpusztító gondolatai pedig jellemzően csak alkohol és nyugtatók hatására támadnak, így ezeket messze kerüli.
Mira mindig is tudta, jóval érzékenyebb az átlagnál. Gyakran süpped teljes letargiába, és jellemző rá, hogy hétköznapi helyzetekben is borzasztóan szorong.
A nőnek indulatkezelési problémái is akadnak - különösen akkor, ha számon kérik rajta, miért szórja két kézzel a pénzt, mindegy, mennyit keres:
“Bármekkora összeget képes vagyok elkölteni. Folyamatos élményekre van szükségem, hogy megéljem: valóban életben vagyok. A legtöbb borderline adrenalinfüggő. Nem érjük be egy olyan élettel, ami nem átlagon felülien érdekes. Már csak ezért is meggyűlik a bajunk a kapcsolatokkal és a munkahelyekkel, mert azok állandóságot és rutint igényelnek. Én épp a kockázat, a spontaneitás miatt lettem egyéni vállalkozó."
Ezzel Carmen is egyetért:
“Az átlagvilág soha nem volt a haverom. Dolgoztam multiban, de nem illettem oda, nem tudtam ott megélni a kreativitásomat.”
A borderline kezelésére széles körben elfogadott az úgynevezett TFP, azaz áttételfókuszú terápia. A módszer célja, hogy a páciens a terapeutával való kapcsolatában is megélje a hétköznapi életben megjelenő konfliktusait - így segítséget kaphat ahhoz, hogy értelmezze és korrigálja saját viselkedését, önkontrollt gyakoroljon, ennek nyomán egységesebb, integráltabb személyiség jöhet létre.
A TFP másik előnye a saját érzéseibe gabalyodott borderline-os számára, hogy mentalizálni tanít: valóban felismerni, hogyan gondolkodnak mások, ahelyett, hogy a saját érzelmi szűrőjén keresztül próbálná értelmezni a viselkedésüket.
Mira valamivel kevesebb mint egy éve jár TFP-re, azt mondja: ha az élete nem is alakult át gyökeresen, de érzékeli a fejlődést.
“Aki ki akar jönni ebből, az sokéves munkával ki tud. Jellemzően csak akkor, ha egy Ferrari árát otthagyja egy neves magánpszichiáternél, aki alkalmanként 20-25 ezer forintért kezeli, és gyakorlatilag újjáépíti a személyiségét” - mondja Carmen.
Ez persze a magyar társadalom zömének járhatatlan út. Mi a helyzet az ingyenesen elérhető, államilag támogatott segítséggel?
“A pszichiáterek nem igazán kedvelik a borderline-os pácienseket, mivel jellemzően megbízhatatlanok, nem tartják a terápiás időpontokat. Ráadásul gyakran manipulálják az orvost, és nem kizárt, hogy ezzel együtt önmagukat is.”
Carmen egy saját módszertannal is előállt a borderline-nal való megküzdésre, amit személyes tapasztalatai útján dolgozott ki, és amit egy - szakember által lektorált - későbbi könyvében tervez közzétenni.
A nő eldöntötte, minden követ megmozgat, hogy a boderline május 24-én saját világnapot kapjon. Hogy azok is előbújjanak, akik eddig úgy érezték: a szindróma stigmatizálja őket.
“Ideje megmutatni a világnak, mire képesek ezek a tehetséges emberek, akiket inkább felemelni kéne, nem megbélyegezni” - mondja, hozzátéve: reméli, hogy olyan pártfogókra talál, akik segítik ebben a céljában, és felkarolják az ügyet.
