SZEMPONT
A Rovatból

„Amennyiben általánosan lakáseladási tilalmat vezetnek be, leesik az ingatlan értéke” - Balogh László a kormány legújabb ingatlanszabályozási terveiről

A vásárlás korlátozását nehezen lehetne összeegyeztetni az alkotmányos jogokkal és az európai jogrendszerrel - mondja az ingatlanszakértő. Valószínűbb, hogy plusz adót vetnek majd ki a nem helyi vásárlókra a budapesti agglomerációban, vagy épp a Balatonnál.


Alapvetően változhatnak meg az ingatlanvásárlás szabályai a fővárosi környéki agglomerációban, a Velencei-tónál és a Balatonnál. A kormány ugyanis azt tervezi, hogy önkormányzatoknak az eddigieknél több jogkört ad az új beköltözők számának csökkentéséhez, ha úgy érzik, ki kell tenni a „megtelt” táblát. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a Kossuth Rádióban arról beszélt, akár meg is tilthatnák, hogy azok, akik nem helyben laknak, ingatlant vásároljanak. Emellett lehetőséget adnának az elővásárlási jog kiterjesztésére, az ingatlanvásárlás és a lakcímbejelentés feltételhez kötésére, és arra is, hogy plusz adót vethessenek ki az önkormányzatok a máshonnan odaköltözőkre.

Az új jogszabályt a tervek szerint tavasszal tárgyalná a parlament és nyáron már hatályba is lépne.

A cél az agglomerációs települések és a Balaton környékének védelme, ahol az ingatlanárak elszállása miatt a helyi lakosság egyre nehezebben tud saját településén maradni. A nagy kérdés azonban az, hogy a gyakorlatban mit hoznának ezek az intézkedések, mennyire befolyásolnák az ingatlanpiacot, és valóban megállítható-e így a drágulás. Balogh Lászlót, az ingatlan.com vezető elemzőjét kérdeztük arról, hogy mi történhet, ha tényleg jönnek ezek a korlátozások.

– A kormány azt állítja, hogy az önkormányzatok szeretnék ezeket a változtatásokat. Mi lehet ennek az oka?

– Ahhoz, hogy ezt az egészet kontextusba helyezzük, nyilván érdemes azt látni, hogy vannak olyan települések, amelyek tipikusan abban a helyzetben vannak, hogy az ott ingatlant vásárlók jellemzően nem a településen belülről kerülnek ki. Ez azért érdekes, mert egyébként

Magyarországon az emberek több mint 90 százaléka nagyjából 15-20-30 kilométeres körben éli le az életét.

Tehát amikor költözünk, akkor a fővároson belül is sok esetben kerületen belül költözünk, településen kívül nagyon ritka esetben vannak költözések. Ha valaki még településen kívül is találja meg a következő otthonát, az sok esetben még a megyehatáron belül marad. Egy átlagos ember élete során négyszer, ötször, hatszor vesz ingatlant. Tehát egy-egy ingatlanban viszonylag sok időt töltünk. Ezt a természetes helyzetet színesíti vagy alakítja át egyrészt a nagyvárosból az agglomerációs övezetekbe való költözés, és egyébként ez nemcsak Budapestet érinti, hanem az összes nagyvárost, megyeszékhelyet, olyan lokációt, ahol megnő a lakhatás iránti igény, és ott felmennek az ingatlanárak, aminek következtében a helyiek már nem tudnak sok esetben ugyanazon az ösvényen haladni, mint eddig, azaz hogy ugyanott vesznek ingatlant. Például ketten összeköltöznek, nagyobb lakásra van szükségük, gyerekük születik, nagyobb lakásra van szükség, és ezt a rohamosan emelkedő ingatlanárak mellett nagyon nehéz lekövetni helyben.

Ilyenkor a lokációval lehet kompromisszumot kötni: ha kijjebb költöznek, vagy az agglomerációba, akkor az élethelyzetüknek megfelelő ingatlant már meg tudják venni.

Más helyzet van a Balatonnál. Egyfelől a Balatonra nagyon sokan mint üdülőövezetre tekintenek, és az ott ingatlanvásárlók nem a helyi fizetésekből rakosgatják össze a pénzt, amiből ingatlant vesznek, hanem például Budapestről jönnek. Ha sok a budapesti vásárló, akkor a balatoni ingatlanárak is a budapestieket közelítik, aminek viszont természetes velejárója az, hogy aki meg a Balaton környékén születik és ott szeretne maradni, ezt már nagyon nehezen tudja megtenni, mert amikor egy eladó eladja az ingatlanát, akkor

egy nagyobb vagyoni háttérrel érkező vevő többet fog érte kínálni, ráadásul a Balaton egy olyan lokáció, ahova az ország bármely pontjáról, sok esetben azon kívülről is érkezhet vevő.

Felmerül a kérdés, hogy mik lehetnek azok az eszközök, amelyekkel ezt a folyamatot szabályozni vagy lassítani lehet.

– Navracsics Tibor több lehetőséget is felvázolt. Például azt, hogy a helyieknek elővásárlási jogot adhatna az önkormányzat az eladó ingatlanokra.

– Itt azonban az a probléma, hogy

ez nem oldja meg az ingatlanárak növekedését.

Ez ugyanis úgy működik, hogy amennyiben mondjuk egy helyi lakosnak elővásárlási joga van egy ingatlanra, amelyet egy máshonnan érkező szeretne megvenni, akkor a helybéli akkor léphet be vevőként az ingatlanvásárlásba, ha kifizeti az eredeti vevő által kínált összeget. Belátható, hogy ez nem megoldás ebben a formában.

– Mi jöhet még szóba?

– Azoknál a településeknél lehet komolyabb a probléma, ahol már úgymond betelt a pohár, ahol már ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. Itt sok értelme nincsen az adásvételeket korlátozni, hiszen ahova az új vevő beköltözne, onnan ki is költöznek, az egyenleg várhatóan nem változik számottevően.

Itt a további építkezések okozzák a gondot.

Ebben az esetben a leglátványosabb és legradikálisabb eszköz, amikor a település változtatási tilalmat rendel el. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy onnantól kezdve építeni sem lehet. Tehát egy épületet sem tudnak felhúzni. Ebben az esetben viszont számolni lehet azzal is, hogy egy ilyen övezetben látványosan csökkenhetnek az árak, mert egy újonnan érkező vevő sem alakíthat át semmit az épületen. Ez az atombomba, amit le tudnak dobni a települések.

– Mit jelenthet az, hogy feltételhez kötnék a lakcímbejelentést?

– Főleg a használt ingatlanok tekintetében a lakóhelyváltoztatás vagy a lakcímkártya kiadásának szabályozását. Ha valaki bejelentkezik egy lakcímre, akkor a gyerekei ott már jogosultak igénybe venni az oktatási intézményeket, óvodát, bölcsődét, egészségügyi intézményeket stb. Annak hiányában ez meglehetősen nehéz. De akkor felmerülhet az a kérdés, hogy

ha már tulajdonában van egy ingatlan valakinek, akkor nem költözhet-e be életvitelszerűen a saját ingatlanába?

Ezt ennek az újonnan bevezetendő szabályrendszernek kezelnie kell. De konkrétumokat csak majd a konkrét intézkedések fényében lehet mondani.

– A legdurvább megoldásnak az hangzik, hogy csak a helyben lakók vásárolhatnának valahol ingatlant.

– Amennyiben általánosan lakáseladási tilalmat vezetnek be, leesik az ingatlan értéke, és

ezt nehezen tartom összeegyeztethetőnek az alkotmányos jogokkal meg az európai jogrendszerrel, szerintem ennyire drasztikus lépés nem várható.

A településeknek is majd valószínűleg mérlegelniük kell, hogy mennyit nyernek és mennyit veszítenek. Tehát ahol már tényleg túl van minden határon a helyzet, és nyáron már nem folyik víz a csapból, mert olyan a vízhiány, ott könnyen lehet, hogy hamarabb meghozzák ezeket a döntéseket. De ahol nem annyira vészes még a helyzet, és mégis bevezetnek ilyen korlátozásokat, majd emiatt adott esetben a helyiek ingatlanjainak az értéke leesik, az a helyi önkormányzat megítélésére is negatívan hathat. Tehát ott nyilván inkább tartózkodni fognak az önkormányzatok az ilyen drasztikus lépésektől.

– Vannak máshol is ilyen adminisztratív intézkedések Európában?

– Franciaországban például 7-8%-os adót vetnek ki azokra, akik nem rezidensként vásárolnak ingatlant. Spanyolországban is a nem helyi lakosoknál magasabb adómértéket állapítanak meg.

Tehát adózással lehetséges szabályozni az ingatlanvásárlást, akár helyi adókkal. Véleményem szerint lehet, hogy nálunk is ez lesz.

Elképzelhető, hogy lesz majd egy olyan sáv vagy egy olyan adónem, illetve illeték, amelyet mondjuk a helyi önkormányzat szabhat ki. Azt mondja, hogy ennyi az adó, de ha te helyiként vásárolsz, akkor mentesülsz a megfizetése alól.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás egyetlen posztban beszólt Rákay Philipnek és Balásy Gyulának is
Új filmjének bejelentése mellett Lengyel Tamás kemény politikai-üzleti utalásokat is tett a közösségi médiában. A színész Rákay Philip mellett Balásy Gyulát és a NER-hez köthető „kitartott oligarchákat” is bírálta.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Lengyel Tamás egy keddi bejegyzésben számolt be legújabb filmje, Az örökség elkészültéről. A színész a posztot azzal a felütéssel indítja, hogy „Jó hát nem Rákay Philip volt a producere a nyolc éve dédelgetett filmtervünknek, mert akkor nem annyi lett volna a film költségvetése, mint a producer úr két autója, hanem valószínűleg milliárdos nagyságrend.”

A színész szerint a független filmekkel foglalkozó Vertigo Média látta meg a lehetőséget a projektben.

„Végre elkészült Az örökség című trhillerünk.”

A színész ezután felvetette, hogy vajon az ő alkotásuk sikeresebb lesz-e a kormányközeli producer filmjénél.

Lengyel szerint az biztos, „hogy a filmben, amikor harcolni kell nem egy narrátor érkezik elmesélni, mit kellene látnunk, mint az Aranybullában, hanem komoly verekedés van.”

Az akciójelenetek forgatásának nehézségeiről szólva bevallotta, hogy eléggé megterhelő volt.

A színész a forgatási nehézségeket egy politikai párhuzammal zárta: „Mondhatom, eléggé tele is volt a gatya, mint ahogy Balasy Gyulának tegnap, vagy a többi érdemtelenül, verseny és szakmaiság nélkül meggazdagodott és kitartott oligarchának most.”

A szóban forgó filmben szerepel még rajta kívül többek között Molnár Áron és Mucsi Zoltán is. Az új magyar thriller előzetesét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Geszti Péter elmagyarázza, hogyan kereshetett Balásy Gyula ennyi pénzt, és felteszi a kérdést: hol lehet a többi?
A dalszerző-reklámszakember egy posztban fogalmazott meg súlyos állításokat Balásy Gyuláról. Szerinte a 2015 után bevezetett 15%-os jutalékrendszer torzította a piacot és károsította az államot.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Geszti Péter dalszerző-reklámszakember egy közösségi médiában közzétett bejegyzésben fejtette ki véleményét a kormányzati kommunikációs költésekről és annak vélt rendszeréről. A poszt apropóját az adta, hogy Balásy Gyula, a kormányzati kommunikáció kulcsszereplője egy hétfői interjúban bejelentette, cégcsoportját és magántőkealapokban lévő vagyonának jelentős részét felajánlja a magyar államnak.

Geszti a posztját egy drámai felütéssel kezdi: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő mondata, hogy „Balásy sír”, de a szerző szerint nincs ok az örömre, mert a probléma az egész rendszert érinti. „De mi sem nevetünk” – teszi hozzá.

A dalszerző felidézi, hogy állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Úgy véli, ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak, hiszen a nagyobb cégek akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát komoly megrendelések esetén”. A poszt írója szerint ez a gyakorlat egyszerre torzította a piacot, károsította meg az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak”.

A bejegyzés szerint az állam vált a legnagyobb hirdetővé az országban, ami felveti a kérdést a visszacsorgatott pénzekkel kapcsolatban.

„Adja magát a kérdés, hogy mindazok a cégek, amelyek kijelölésre kerültek, mennyi alkotmányos költséggel kellett, hogy számoljanak, vagyis mennyit kellett visszatömni megrendelőik zsebébe?”

Geszti Péter szerint ezek a „pénzszivattyúk” nélkülözhetetlenek voltak a NER korrupciós rendszerének működéséhez.

A szerző úgy látja, a korábban ismeretlen Balásy Gyula súlytalansága miatt válhatott ideális, problémamentes közvetítővé. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy - egy útszakaszon rendszeresen eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi, amely szerinte ráadásul árt az üzenetnek.

A poszt szerint a túlzásba vitt kormányzati hirdetések sokakat elidegenítettek. „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.”

Geszti Péter úgy fogalmaz, a megrendelő ezzel saját magának ártott. A dalszerző szerint a közpénz nem volt szempont. „De a közpénz nem számított, orrán-száján dőlt a propaganda, mert közben csengett a fix jutalék. De kinek?” – teszi fel a kérdést.

A bejegyzés számszerűsíti is a vélt profitot. Azt állítja, Balásy Gyula cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-os jutalékát 180 milliárd forintra teszi, majd hozzáteszi: „Ebből 1500 Ferrarit lehet venni. Balásynak egy tucat sincs. Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” A legfrissebb sajtószámítások szerint egyébként Balásy államnak felajánlott cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki.

Geszti Péter szerint a történet a pénzügyi oldalon túl morálisan is siralmas. Felteszi a kérdést, „hogy milyen emberek azok, aki a gyűlöletkampányokat kitalálták, kivitelezték, akik bevállalták a védhetetlent?”

„Mi lehet a lelkiismeretük helyén? Egy széf?”

A poszt konkrét példákat is említ, szerinte voltak, „aki bombákat nyomtattak az utcai hirdetésekre fenyegetésként, és kampányvideókban magyar apákat küldtek AI üzemmódban meghalni egy kitalált és sosem létezett háborús frontra”.

Geszti szerint a kampányok készítői „cselekvő bűntársak lettek abban, hogy szénné abuzálták a magyar társadalmat”. Majd felteszi a kérdést: „És vajon mikor jön el a pillanat, amikor előkerül a rémisztő mondat: parancsra cselekedtem?”

A posztot a refrén ismétlésével és egyfajta figyelmeztetéssel zárja: „Balásy sír. Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ókovács Szilveszter kiakadt: Miféle csőcseléket szabadítottak az országra?
Az Operaház főigazgatója szerint egy férfi az autójában egyedül ülő 12 éves lányát támadta meg szóban. A gyerek éppen egy iskolai vizsgára tartott, amikor az inzultus érte.


„Miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!” – ezzel a kérdéssel kezdte felháborodott hangvételű Facebook-posztját Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója kedden. Bejegyzésében arról írt, hogy reggel csak egy pillanatra ugrott fel édesanyjához, ezalatt „a lányom egyetlen percre egyedül marad a kocsiban, lehúzott ablakokkal.”

Elmondása szerint a 12 éves lány ünneplőben várakozott, egy iskolai vizsgára készült, és egy makettet tartott az ölében. „Csend a kisvárosi utcán, csend a kocsiban. Tanulás van” – jellemezte a helyzetet.

Ekkor, mint írja, egy férfi sétált el az autó mellett, és a következőket sziszegte befelé:

„Mocskos igazgató! Húzzatok el innen végre!”

Ókovács Szilveszter szerint a férfi tudatában volt annak, hogy ő maga nincs a kocsiban. „De nem vagyok ott, és ő azt pontosan látta, hogy kipattantam. Azért ilyen bátor a 12 éves megszeppent lánnyal.”

A főigazgató hangsúlyozta, hogy elege van az ismétlődő támadásokból.

„Elegem van a sokadik incidensből. Nem adtam rá okot, hogy inzultálják a gyermekemet.”

Saját munkájáról azt állította, „politikamentesen végzem feladatom a munkahelyemen, ahova 25 éve léptem be.” Ugyanakkor hozzátette: „van magánvéleményem, az még nekem is lehet.”

A történteket a jelenlegi közéleti hangulattal hozta összefüggésbe. „Erre most ez folyik a széjjelordított Szeretetország és az európai magasabb standardok szerinti kulturáltság jegyében…”

Végül a felelősséget firtató kérdéseket tett fel:

„Ki és mikor fogja visszatuszkolni a kartáccsal tüzelő agresszivitást a palackba?”

Feltette a kérdést azt is, vajon „lesz-e arra is bátor, aki emberséges és élhető jelszavakkal kampányolt?” Posztját a nyitómondat megismétlésével zárta: „És igen: miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!”


Link másolása
KÖVESS MINKET: