„Ezt a csatát a kormány megnyerte” – a Political Capital szerint Magyar Péterék politikai győzelmet arattak

A magyar kormány Európai Ügyészséghez való csatlakozása egy fontos fordulópont az elszámoltatás kérdésében – erről beszélt Lattmann Tamás nemzetközi jogász a KlikkTV Mélyvíz című műsorában.

Szerinte a csatlakozásnak kiemelt és komoly jelentősége van, mert egyfajta alternatívát és kiegészítést jelent a magyarországi vádhatósági tevékenység mellett. Úgy látja, ennek az igazi jelentősége akkor mutatkozik meg, „hogyha a hazai igazságszolgáltatáson belül a vádhatóság működésével valamiféle problémák vannak, ahogy Orbán Viktor 16 éve alatt, egyértelmű álláspont volt az, hogy igen, problémák vannak vele”.

„Ennek a jelentősége az, hogy megkettőződik az a fajta vádhatósági képesség, ami bizonyos fajta bűncselekmények esetében onnantól kezdve rendelkezésre fog állni” – fogalmazott.

Kiemelte, hogy az uniós ügyészség az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós bűncselekmények esetében járhat el, tehát egy budapesti parkolóőr megvesztegetése, vagy a Balásy-féle túlárazások nem tartozna a hatáskörébe, de az uniós pénzekkel való visszaélések igen.

A jogász az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) és az Európai Ügyészség közötti különbséget is elmagyarázta. Míg az OLAF-nak vannak nyomozati jogkörei, vádhatósági jogosítványai nincsenek, így a feltárt bűncselekményekről szóló anyagokat át kellett adnia a tagállami hatóságoknak. Lattmann szerint Magyarországon az volt a „nagyon kellemetlen helyzet, hogy a csaláselleni hivatal nyomozati munkáját utána az ügyészség, a magyar vádhatóság nem használta fel, nem formált azokból vádakat, nem vitte azokat a bíróság elé”.

Arra a kérdésre, hogy kiknek kell tartaniuk az új szervezettől, Lattmann Tamás egyértelmű választ adott. A felosztás szerinte nagyon egyszerű: „Bárki, akinek 2021 óta európai uniós pénz kötődik a kezéhez, aggódhat az Európai Ügyészség miatt”.

Hozzátette, remélhetőleg a legtöbben alaptalanul aggódnak, de akinek van rá oka, az jobban teszi, ha aggódik.

A jogász szerint az Európai Ügyészség a szervezet 2021. június 1-jei indulásáig visszamenőleg vizsgálhatja az ügyeket, de hangsúlyozta, hogy ez nem minősül visszamenőleges jogalkalmazásnak. „Hiszen alapvetően ezek a cselekmények megtörténtek, a jogszabályok, amiket megsértettek ezek a bűncselekmények, ezek már akkor is hatályban voltak, tehát ez semmilyen módon nem minősül visszamenőlegesnek” – mondta.

Lattmann Tamás nem számít arra, hogy az Európai Ügyészség eljárásai lényegesen gyorsabbak vagy lassabbak lennének egy átlagos ügyészi szervezetnél.

Szerinte sokkal fontosabb, hogy a szervezet meglétének van egy jövőbe mutató garanciális szerepe is. „Hogyha most nekem el kéne döntenem, hogy meg kéne mondanom, hogy az uniós ügyészségbe való belépés a múlt rendezése, vagy a jövő biztosítása miatt fontosabb, akkor én hajlanék azt mondani, hogy a jövő biztosítása miatt sokkal fontosabb” – jelentette ki.

Az Európai Ügyészség inkább egyfajta hozzáadott garancia arra, hogy a jövőben ilyen jellegű korrupciós bűncselekményeket ne lehessen ilyen könnyen elkövetni.

Az újonnan létrehozott Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról (NVVH) szólva elmondta, annak talán még komolyabb szerepe is lehet az elmúlt évek bűneinek feltárásában, mint az Európai Ügyészségnek. A hivatal létrehozásával ugyanis megszűnik a közvád monopólium, és a szervezet maga is vádat emelhet.

„Ezzel tulajdonképpen most a jogalkotó egy kettős célt ért el viszonylag egyszerűen. Egyrészt kivette a monopól pozícióból a legfőbb ügyészt. A másik szempont pedig ugye az, hogy a korrupcióval szembeni védekezésnek az egyik legfontosabb eszköze mindig a prevenció, a megelőzés erősítése” – magyarázta.

A parlamentben létrehozott eseti vizsgálóbizottságokkal kapcsolatban, különösen a végrehajtói maffiát vizsgáló, Toroczkai László vezette testülettel kapcsolatban szkeptikus. Bár üdvözli, hogy a bizottságok erősebb eszközöket kaptak, és komolyabban kell őket venni, úgy véli, ezek nem válhatnak „boszorkányüldözéssé”.

Szerinte ezeket sokkal inkább a „politikai játszótér” műsorszámainak kell tekinteni, semmint komoly szakpolitikai megoldásoknak.

Alig két hónappal mandátumának átvétele után Szijjártó Péter volt külügyminiszter bejelentette, hogy lemond a képviselőségről, és a kínai BYD autógyártónál folytatja pályafutását, ahol a vállalatcsoport külső kapcsolataiért és az új üzletágak fejlesztéséért felelős vezetője lesz. A lépés heves politikai vihart kavart: Magyar Péter miniszterelnök a „legvérlázítóbb korrupciónak” nevezte az átigazolást, mondván, Szijjártó külügyminisztersége alatt a magyar kormány 300 milliárd forint értékben támogatta a BYD-t, és szerinte a volt politikus ezzel a Kínai Kommunista Párt szolgálatába állt. Ezzel szemben Orbán Viktor volt miniszterelnök a nyár csúcsigazolásának nevezte a történteket.

Miért fontos a BYD számára egy volt magyar miniszter? Milyen üzenete van ennek a lépésnek más országok politikusai felé? Erről beszélgettünk Salát Gergely sinológussal, egyetemi oktatóval.

— Hogyan kell értelmezni Szijjártó megjelenését a BYD-nál? Általános módszer ez a befolyásépítésre a kínai cégeknél, vagy egyedi esetről van szó?

— A kínai cégek nem olyan régen kezdtek nemzetköziesedni. Az, hogy nyugati menedzsereik legyenek, akár a kínai központban, elég új dolog, bár nem teljesen példátlan. Szijjártó Péter leigazolása sem feltétlenül a személyes érdemei miatt történt, hanem mert a kínai cégek nemrég, 10-20 éve kezdtek el kifelé terjeszkedni.

Ugyanakkor a kínai cégek is a nemzetköziesedésre törekednek, és a nagy multicégek mintája azt mutatja, hogy érdemes színesíteni a menedzsmentet, hiszen sok országban jobban tudnak tárgyalni a nem kínaiak, mint a kínaiak.

— Tehát a nyugati metódust veszik át, hogy közelebb kerüljenek a nyugati gondolkodásmódhoz? Vagy inkább a politikai kapcsolatrendszere miatt fontos nekik?

— Mindkettő egyszerre érvényesül. Minden kínai cégnek problémája, hogy sok helyen bizalmatlansággal, szkepticizmussal, előítéletekkel szembesülnek. Ezt a percepciót oldani tudja, ha látják, hogy nemzetközi menedzsmentje van az adott cégnek egy külföldi tárgyalódelegációban. Másrészt Szijjártó Péternek elképesztő kapcsolatrendszere van, a telefonjában biztosan sok fontos ember száma benne van. Nem is annyira Európában, ahol nem volt különösebben népszerű, és nem is Magyarországon, mert feltételezem, hogy a jelenlegi magyar kormányhoz sincsenek túl jó kapcsolatai. De az elmúlt 12 évben, amíg külügyminiszter volt, beutazta az egész globális délt. Jó kapcsolatai vannak a Közel-Keleten, Afrikában, Délkelet-Ázsiában, és ezek nagyon fontos piacok a BYD-nak. Nem mindegy a cég számára, hogy van egy emberük, akinek megvan a szudáni külügyminiszter-helyettes telefonszáma, aki befolyással bír a helyi beruházásokra. A személyes kapcsolatrendszerére is szükség lehetett.

— Akkor ez a lépés nem elsősorban az Európai Unió felé való terjeszkedésben kulcsfontosságú, hanem inkább a harmadik országok felé?

— Nem tudom, hogy Európában Szijjártó Péternek milyen a kapcsolatrendszere, legalábbis a kormányzó pártokkal. Bizonyos pártcsaládok tagjaival lehetnek jó kapcsolatai, de én azt gondolom, hogy inkább a globális dél országairól van szó.

Van egy olyan aspektusa is a dolognak, hogy Kínában nincs kormányváltás, és náluk egy volt miniszter élete végéig rendkívül befolyásos ember marad. Nem igazán értik ezeket a kormányváltásokat, ezért egy picit a saját rendszerüket vetítik ki más országokra is. Azt gondolják, hogy nálunk is egy volt miniszter biztosan nagyon befolyásos, fontos ember, akivel jóban kell lenni. Azt, hogy egy előző kormány minisztere az új kormány számára persona non grata lehet, nem igazán tudják értelmezni. Még Magyarországon is, ami egy fontos hídfőállás az első EU-s gyárukkal, gondolhatják, hogy Szijjártó jó kapcsolat lehet.

— A szegedi BYD-gyár mindenképpen felépül, de a jelenlegi magyar kormány máshogy áll a kínai beruházásokhoz, mint az előző, Magyar Péter Szijjártó kapcsán egyenesen korrupciót emlegetett. Van jövője az újabb kínai beruházásoknak, ha a kormány közelebb kerül az európai fősodorhoz?

— Ők most nagyon keresik a kapcsolatot az új kormányhoz. Kínának az az érdeke, hogy az eddig idejött beruházások felépüljenek, termelőre forduljanak, és esetleg újak is jöjjenek. Meg akarják tartani azt a jó kapcsolatot, ami az Orbán-kormányok alatt megvolt. Ők nem Orbán Viktorhoz kötődnek, hanem azt szeretnék, hogy bárki is legyen kormányon, az baráti legyen Kínához. Ezért nem hiszem, hogy egy ilyen megnyilvánulásból nagy patáliát csinálnának. Pontosan tudják, hogy ez politikai kommunikáció, a miniszterelnök üzen a saját választóinak.

Ez újragondolásra készteti a kínai cégeket, de ez nem tragédia. A kapitalista vállalatok mindig pont annyira tartják be a szabályokat, amennyire betartatják velük.

— Mennyire kell tartanunk Európában a kínai ipartól? A kínai gazdasági terjeszkedés hozza magával a politikai terjeszkedést is?

— Az ipartól nagyon kell tartanunk. Egészen egyszerűen versenyképes termékeket gyártanak ár-érték arányban. A Draghi-jelentés is arról szólt, hogy Európa nem elég versenyképes, és valamit kezdeni kell ezzel. Azóta sem csináltunk semmit. Kínának olyan méretgazdasági és egyéb előnyei vannak, hogy jobb minőségű termékeket tudnak olcsóbban gyártani, mint mi.

A toldozgatás-foldozgatás védővámokkal, kvótákkal nem segít. Ezekkel bezárjuk a saját piacunkat, de a világpiacról a kínaiak ki fognak szorítani minket. Lehet, hogy itthon megvédjük a Volkswagent a kínai konkurenciától, de Afrikában nem tudjuk megvédeni. Biztonsági fenyegetést különösebben nem jelentenek, nincsenek területi vitáink Kínával, nem ütköznek az érdekszféráink, tehát olyan nagyhatalmi verseny Európa és Kína között, mint az USA és Kína között, nincsen. A politikai rendszerüket nem exportálják, ők üzletelni akarnak. Az üzlet által szereznek politikai befolyást, de a politikai befolyás elsősorban arról szól, hogy még több üzletet tudjanak kötni egy adott országban. Erre persze oda kell figyelni.

— Van egy évezredes tradíció Kínában, a soft power típusú befolyásszerzés. Ugyanakkor az utóbbi időben, például ahogy Afrikával üzletelnek, egyre inkább a klasszikus imperializmus jegyeit mutatja. Mintha a régi gondolkodásmód háttérbe szorulna...

— Szerintem ez inkább a nyugati sajtó percepciója. Ha megnézzük az afrikai közvélemény-kutatásokat arról, hogyan vélekednek a kínaiakról, azt látjuk, hogy egyáltalán nem negatív a megítélésük. Nem tartják őket neokolonialistának vagy a neoimperializmus képviselőinek. Vannak ott is konfliktusok, tehát nem 100%-os az elismertségük, de én azt látom, hogy inkább a nyugati sajtó fókuszál a Kína-Afrika kapcsolatok keményebb oldalára. Azokról az ügyekről ír, ahol a kínaiak keményen lépnek fel, és azokról kevésbé, ahol gyümölcsözőbb az együttműködés. Szerintem inkább a percepció változik.

— Kínában a vezető politikai erő a kommunista párt, de a gazdaság kapitalista modell szerint működik. Hogy egyeztetik ezt össze ideológiailag?

— Egyrészt a kínai kultúra, közhelyesen mondva nem a „vagy-vagy”, hanem az „és” kultúrája. Össze tudnak egyeztetni ellentmondásos dolgokat egyéni és kollektív szinten is. Nem az arisztotelészi logikán szocializálódtak, miszerint valami nem lehet egyszerre A és B is.

Ez a kezdeti szakasz sokáig fog tartani, de nem mondták ki, meddig. Ez még nem a szocializmus, pláne nem a kommunizmus. Ebben a kezdeti szakaszban a fő cél a gazdasági alapok megteremtése, és ebbe még beleférnek olyan dolgok, amik a kommunizmusban már nem fognak, mint például a magántőke, a magánvállalatok, a tőkések, a tőzsde. Ezzel a vita meg van oldva: ez még nem kommunizmus, hanem a szocializmus építésének kezdeti szakasza, beláthatatlan ideig, tehát nyugodtan lehetnek milliárdosok és magáncégek.

— Érdekes, mert az európai szocialista országokban annak idején amiatt féltek a reformoktól, mert azt tartották, hogy a gazdasági változások előbb-utóbb politikai változásokat hoznak. Európában ez így is történt, Kínában viszont nem.

— A Tiananmen téren 1989-ben a Kínai Kommunista Párt elég erőteljesen megüzente, hogy gazdasági változások lehetnek, de politikai változásokat ne akarjatok, mert akkor lövünk. Felkínálták a társadalomnak azt az alkut, hogy gazdagodhattok, gyarapodhattok, alapíthattok magánvállalkozást, lehettek milliárdosok, utazhattok,

Ez az alku egészen a legutóbbi időkig nagyon jól működött. Azok a törvényszerűségek, amiket a 19-20. századi európai és észak-amerikai kultúrára kitalált a társadalomtudomány, nem biztos, hogy Kínában is érvényesek. Az, hogy a gazdasági változás politikai változást hoz, arra Kína egy nagyon jó ellenpélda.

— Tehát mi nem értjük, hogy Kínában hogyan nem váltják egymást a politikai erők, ahogy ők sem értik, hogy nálunk hogyan váltják. Mi adja a legitimitását ennek a rendszernek Kínában?

— Ez a világ legsikeresebb pártja. Több mint 70 éve uralkodik, és bár az elején meghalt néhány tízmillió ember, a 70-es évek vége óta a világtörténet legnagyobb, legütemesebb, leggyorsabb és legmélyrehatóbb fejlődését produkálta az ország ennek a pártnak a vezetésével. Ez elképesztő legitimációt ad neki. Kínaiak százmillióit emelték ki a mélyszegénységből, egy elmaradott mezőgazdasági országból high-tech ipari ország lett. Persze bőven vannak még elmaradott területek, de 40 éven keresztül az volt az emberek alaptapasztalata, hogy évről évre jobban élünk. Nem biztos, hogy annyival jobban, mint a szomszéd, aki már Ferrarival jár, én meg még csak elektromos robogóval, de lehet, hogy jövőre nekem is lesz egy kis kocsim, vagy ha nekem nem, a gyerekemnek igen. Az állandó gyarapodás élménye megvolt.

Az elmúlt években vannak problémák, a gazdasági növekedés lelassulásával van némi elégedetlenség, de én azt gondolom, hogy ez egy rendkívül erős, stabil rendszer. Attól, hogy a növekedés nem 8%, hanem 4%, a világ egyik legjobban szervezett rendszere nem fog meginogni. Lehet, hogy nem lesz annyira népszerű, vannak helyi elégedetlenségek, panaszkodnak, hogy esnek az ingatlanárak, amiben a vagyonukat tartották, de ez egy teljesen másfajta panaszkodás, mint ami a rendszer stabilitását veszélyeztetné.

Dull Szabolcs politikai elemző szerint „ELJÖTT SULYOK TAMÁS UTOLSÓ NAPJA, HOGY DÖNTSÖN.” Szombati Facebook-posztjában azt írta, politikailag már április 12-én eldőlt az államfő sorsa, „ma jogilag is látjuk, hogy fog távozni”.

Dull emlékeztetett, Sulyok Tamásnak ma jár le az ötnapos határidő, hogy aláírja a parlament által hétfőn elfogadott Alaptörvény 17. módosítását. A bejegyzésben három lehetséges kimenetet sorol fel.

A másik két lehetőség, hogy nem írja alá és az Alkotmánybírósághoz fordul, vagy még ma bejelenti a lemondását.

Az elemző a legvalószínűbbnek a második forgatókönyvet tartja, amihez egy azonnali következményt is vázol. „Amennyiben ez a második forgatókönyv következik ma be, Magyar Péter ígérete alapján megindítják ellene a megfosztási eljárást” – írja.

A bejegyzés azzal zárul, hogy bárhogy is alakul a mai nap, a jövő héten már az új köztársasági elnök személye lesz a kérdés. A Tisza Párt még nem árulta el a jelölési mechanizmusát, a Fidesz pedig vélhetően nem vesz majd részt az eljárásban.

Az Országgyűlés hétfőn elfogadta az Alaptörvény 17. módosítását, amely a hatálybalépését követő napon megszünteti Sulyok Tamás államfői megbízatását. Gulyás Gergely a döntést az elmúlt 36 év leggyalázatosabbjának nevezte, a Fidesz–KDNP képviselői pedig bojkottálták a parlamenti vitát és a szavazást is.

Fekete-Győr András a Facebookon írt a Magyarországot sújtó súlyos aszályról és a szerinte ezért viselt politikai felelősségről.

Bejegyzését erős szavakkal indította.

A politikus a csütörtöki állapotokat ismertetve azt írta: „Mohácsnál két nap alatt 56 centiméterről 37 centiméterre apadt a folyó, miközben az eddigi negatív rekord 50 centiméter volt. Dunaszekcsőnél és Dunaföldvárnál szintén megdőltek a valaha mért legalacsonyabb vízállások.”

A poszt szerint a következmények országszerte láthatók: „Repedezik a termőföld, süllyed a talajvíz, száradnak ki a kutak és a vizes élőhelyek, a szemünk láttára válik egyre nagyobb terület élhetetlenné. A Homokhátság talaja alól már több Balatonnyi víz hiányzik, a Tisza több pontján történelmi mélypontra süllyedt a vízállás, a Velencei-tó egyes részei pedig annyira sekéllyé váltak, hogy száraz lábbal is át lehet rajtuk kelni.”

Példaként említi az árterek visszaadását, a vizes élőhelyek helyreállítását, a csapadék helyben tartását, a csatornarendszerek átalakítását és a vízkímélő mezőgazdaság támogatását. Ehelyett szerinte a kormány a pénzt másra költötte:

Úgy véli, ki kell vizsgálni, hogy történt-e hivatali visszaélés, hűtlen kezelés vagy szándékos környezetkárosítás. „Ami történt, nem szimpla hanyagság. [...] Visszacsinálni már nem tudjuk mindazt, amit elkövettek. Az viszont a minimum, hogy legalább ott feleljenek a törvény előtt, ahol a rossz kormányzáson túl konkrét bűncselekmény gyanúja is felmerül. Kőkemény elszámoltatást követelünk!”