SZEMPONT
A Rovatból

„Beleégett az agyamba a kétéves, halott kislány képe” – fotósunk mesél ukrajnai munkájáról

Elek Krisztián a háború első napjától kint dolgozik. Azt mondja, az érzelmi teher a legnehezebb, és számára elképesztő, hogy vannak, akik azt hiszik, amit látnak, az megrendezett.


Elek Krisztián február 24-től járt Lvivben, Kijevben és környékén, Odessában, Mykolajivban és Harkivban. Még készül Zaporizsjába, mielőtt hazatér. Cikkeit, fotóit folyamatosan láthatták a Szeretlek Magyarország oldalán. Most a munkája részleteiről kérdeztük.

– Mit adhat vissza egy háborúból egy újságíró? Láthat és láttathat-e tökéletetes képet?

– Nincs az az ember, aki mindent meg tud tapasztalni és mutatni egy háborúból. Nem tud ott lenni mindenütt, és az sem biztos, hogy adott pillanatban jó helyen van. Nekem is volt olyan, hogy Lvivben voltam napokig, ahol nem volt támadás sokáig, aznap, amikor átmentem Odesszába, Lvivben volt robbantás. Nyilván, minél több időt vagyunk itt, annál többet tudunk mutatni. Egy-egy nagy cégnek könnyebb, mert ők lefedik az országot, csapatokat küldenek minden fontos helyszínre. A BBC, CNN, Washington Post, FOX News és a többiek még cserélgetik is az újságíróikat, nagyjából kipihent emberek tudnak dolgozni. Az olyan szabadúszók, mint én, folyamatosan szerveznek, utaznak, fotóznak. Állandóan harcban vagyunk az idővel, nem akarunk lemaradni semmiről, de próbálni kell anyagilag nem tönkremenni a munkában, ki kell találni, mikor milyen utazásra, helyi segítségre érdemes költeni. Ezért mi szabadúszó fotósok, operatőrök, újságírók összeállunk kisebb csoportokba. 2-3 embernek biztonságosabb az utazás, a munka, és megoszlanak a költségek.

Nagy cégek munkatársainak biztonsági védelme is van. Általában olyan ember például a sofőrük, akinek van háborús tapasztalata. Golyóálló terepjáróval járnak, és néha a helyi katonaság is ad biztonsági szolgálatot, ha kérnek. Mi viszont csak magunkra tudunk vigyázni, nincs babysitting!

Az idő is nagyon fontos. Rengeteg csapat jön ki 2-3 napra, az nyilván csak egy-egy helyszín, egy-egy történet. Az én két hónapom indult a menekültekkel a határon, majd Lvivben megmutattuk, hogyan nő a tömeg, utaztam velük vonaton, fotóztam fegyverkezelést tanuló vagy tankhálót és élelmiszercsomagot készítő önkénteseket, temetéseket, exhumálásokat, lerombolt falvakat. Szeretném, ha még sikerülne találkoznom Mariupolból menekültekkel.

– Milyen tulajdonságok fontosak egy ilyen úthoz? Bátornak kell lenni például?

– Nem gondolom, hogy feltétlenül bátornak kell lenni. Én például nem tartom magam annak. Azt gondolom, elhivatottnak és konoknak kell lenni, és olyannak, aki képes folyamatos nyomás alatt dolgozni. Fontos, hogy ki tudj lépni a komfortzónádból. Én hetekig egy ablak nélküli aprócska szobában éltem, minimális ruhám volt, enni meg azt ettem, amit találtam, és amire idő volt. Fontos a rugalmasság, mert itt folyamatosan változnak a tervek. Nekem például az első naptól így van. Február 24-én Londonból akartam Kijevbe utazni, a check in pultnál ellenőrizték az útlevelem, amikor jött az értesítés, hogy minden járatot töröltek Ukrajnába, mert Oroszország megtámadta. Kijev helyett Budapestre repültem, onnan kocsival és vonattal jöttem Ukrajnába. Az eredetileg 3 hétre tervezett utam a háború kitörésével meg is hosszabbodott, immár 2 hónapja itt vagyok.

Azt gondolom, kell a jó kondíció, mert a golyóálló mellény és a sisak együtt ad pár extra kilót, főleg egy fotósnak, akinek eleve van már pár extra kiló a nyakában. Körülbelül 10 kiló pluszt cipelünk akár napi 12 órában.

Öreg fotósok mondják, hogy a túléléshez hallgatni kell az ösztöneinkre, ha szarul érezzük magunkat, úgy tűnik, valami nem stimmel, akkor le kell lépni. Fontos szerintem együttműködőnek lenni a kollégákkal, az információcserék segítenének, főleg biztonsági szempontból, bár ez sokaknál nem működik, úgy tapasztaltam sokan versenynek tartják a kinti munkát. Sok női riporterrel is találkoztam itt, de úgy látom, a férfiak vannak túlsúlyban háborús tudósításban.

– Bárki mehet háborús övezetbe? Engedély kell?

– Tulajdonképpen mindenki, életemben először még katasztrófaturistával is találkoztam Lvivben. Ő nem volt újságíró, nem is fotózott, nem is írt, ő tényleg csak meg akarta nézni, milyen a háború. Úgy tervezte, megy a frontvonalba, de arról lebeszéltük, hogy védőfelszerelés és engedély nélkül nekivágjon.

Az országba bárki bejöhet, de vannak helyek, ahová nem mehet papírok nélkül.

Az adott ország védelmi minisztériumából kell igényelni akkreditációt. Békeidőben hosszabb a folyamat. A háború előtt 5 hetet vártam rá, az oroszok támadása után viszont egy hét alatt kiadták a legtöbb újságírónak, illetve nekem is, mert nekem is újat kellett kérni, háborúsat. Az első akkreditációmmal egy időben szerveztem a fixert. Ő a helyi segítő, aki ismeri a helyszínt, és anyanyelvén kívül beszél legalább egy idegen nyelvet. Van autója, illetve gyakran újságíró, fotós volt.  Általában 150-300 eurót kérnek egy napi munkáért, néha kicsit többet is, az adott helyzettől függ. Ezért segít eligazodni, leszervez interjúkat, bejuttat olyan helyekre, ahova átlagember sokszor nem tudna. Akkor is jól jönnek, amikor igazoltatnak minket a  katonák. Itt azért könnyedén letartóztathatják az embert, a legkisebb gyanú elég hozzá. Engem egyszer 40 percig tartottak fel, mert egyedül voltam, és oroszul mondtam egy taxisnak, hogy nem értem, ő meg rendőrt hívott rám. Jöttek mindenféle egyenruhások, tízen. Végül kihallgatás és az engedélyem ellenőrzése után elengedtek. Itt pont nem volt velem fixer, így nehezebb volt.

– Mi kell egy ilyen útra? A több vagy a kevesebb a jobb?

– Az eredeti terveim szerint a donyecki régióba mentem volna, ahol február végén -20 fokok vannak. Úgyhogy egy nagy hátizsákkal jöttem, abban sok meleg ruha és hálózsák is volt. Hoztam külső akkumulátort, mert áramhiánnyal is számolni kell. A tervek első borulásánál cuccaim egy részét egy barátomnál hagytam. Próbálok a legszükségesebbekre hagyatkozni. Alapvetően fontos, hogy tudjak dolgozni, ne fagyjak meg, és ne lőjenek le. Szóval kell golyóálló mellény és sisak is. Én eredetileg Kijevben kaptam volna védőfelszerelést. Katonákhoz akartam menni Donbasba, dokumentálni, hogyan élnek. A háború kitörése után azonban már nem sikerült elérnem hozzájuk.

Esélyem sem volt eljutni Kijevbe golyóálló mellény nélkül. Próbáltam beszerezni, de elképesztő hosszú folyamat volt. Sem az önkénteseknél, sem az újságíró szervezeteknél nem volt, három hét alatt sikerült vennem egyet.

Mellényből legalább 4-es erősségű kell. Feltesszük a PRESS feliratot, így nagyobb a valószínűsége, hogy nem lőnek ránk. Igaz, ez sem életbiztositás, nemrég a Fox News operatőrét lőtték le itt Ukrajnában. Lvivben elég hosszan vártam, hogy beljebb mehessek, így ott is lett a bázisom. Innen utazom az ország különböző pontjaira minimális csomaggal. Csak a kameráimat viszem, a laptopom, a töltőket, két gatyát, két zoknit és két pulcsit. Sok esetben a fürdési lehetőségek sem a legjobbak vagy egyáltalán nincsenek, és a több napos ruhát hordjuk.

Igen, sokszor van szagunk is, és a borotválkozás sokadrangúvá válik.

Amit vittél, az nem biztos, hogy örökre ott lesz. Elhagytam a kamerám töltőjét, eltört az adapter, ami az angol elektromos eszközeimhez kell. Elvesztettem sapkámat is, és a bakancsom is szétesett. Ezeket háborúban nem is olyan egyszerű pótolni. A boltok üresek voltak, vagy nem is voltak nyitva.

– Voltál életveszélyben?

– Nem azért jöttem, hogy a harcoló tankokkal szembeállva fotózzak. Amit fotózok, azt meg is szeretném mutatni, szóval hosszú távra tervezek. De nagyon félelmetes volt Harkivban egy olyan részen fotózni, ahol folyamatos rakétázás hallatszott a közelemben, de a becsapódás nem látszott a panelházak között. Futnom kellett, a fixerem félúton behívott fedezékbe, hogy fújjam ki magam, mielőtt továbbfutunk az autóhoz.

– Hol alszol, eszel?

– Többnyire szendvicset eszek, nagyon ritkán sikerül főtt ételhez jutni. Az első 10 napban szinte kizárólag kebab volt a menü. Rá se tudok nézni, az otthoni finomságokról álmodom, amit a feleségemmel felváltva főzünk. A szállásaim nagyon változatosak. Egy éjszakát fűtés nélküli, üres lakásban töltöttem. Ahogy egy pillanatra elaludtam, felébredtem a reszketésre. Kint esett a hó, és mínusz 3 fok volt. Ezután egy nappal viszont Lvivben egy nagyon előkelő hotelban kaptam helyet egy éjszakára, máshol épp nem volt hely. Általában olcsó hostelekben foglalunk szállást a kollégákkal, akikkel együtt dolgozunk. Lvivben majdnem két hónapja bérlek egy kapszula-szobát, ez egy ablak nélküli, pici hely, tényleg csak az ágy és egy bőrönd fér el. Nagyon olcsó, a célnak megfelel.

Nincs kocsim, de itt úgy érzem, az a legjobb. Press feliratú autót is lőttek már.

Közeli helyekre a fixer elvisz, távolabbra pedig éjszakai vonatokkal közlekedünk. Olcsó, lassú, késik és kényelmetlen is, de mindig megérkezünk oda, ahova terveztük. A legtöbb vonat a 70-es vagy 80-as évek Szovjetuniójából maradt itt.  A kalauznak is szovjet stílusú uniformisa van, nagy tányérsapkával. Priccseken lehet aludni, amik kemények és borzasztó keskenyek. Szóltak, hogy fent aludjunk, mert ha berobbanna az ablak, ne ránk essenek a szilánkok. Féltem, hogy leesek.

Mozdulni sem mertem, aludni sem bírtam.

Általában én mindig arra utazom, ahonnan menekülnek, de egyszer kipróbáltam menekültekkel együtt is egy másfél órás utat a határig, most 5 óra volt. A teljesen teli vonaton a vécé be volt zárva, a gyerekek pedig sokat sírtak.

Alszunk, ahol bírunk

– Kitől vannak információid? Hogyan tudod megértetni magad ott, ahol nem beszéled a nyelvet?

– A fixer az első számú segítőm. Nyilván ukrán, és ukrán szempontból mutat mindent, ahogy mindenki az országban. Objektivitást nem tőlük várunk, igyekszem a szememre bízni magam. Twitter vagy Telegram újságírói és helyi csoportokban találok információkat a történésekről. A liveuamap applikáción pedig látom a hadmozdulatokat. Követem a megérzéseimet, illetve kérdezem a helyieket fixer segítségével, hacsak nem beszélnek angolul. Olyan is van, amikor ők találnak meg. Egyszer az utcán egy önkéntes jött oda hozzám, mert látta a kamerákat a nyakamban. Beszélgettünk és mondta, hogy bevisz egy fegyverhasználati kiképzésre.

– Milyen szabályok vannak? Volt újságíró, akit kiutasítottak az országból, helyiekre pedig büntetés vár egy túl hamar kiadott felvétel miatt.

– Tudni kell, hogy Ukrajnában "martial law" van érvényben, ami statáriumot jelent. Gyakorlatilag hatályon kívül helyezi a normális íróságokat. Vészhelyzet van, így katonai kormány vezet. Az alkohol árusítását is így tiltották be. Itt az átlagnál több szigorítás van az újságíróknak. Egyrészről a technikai fejlődés most ott tart, hogy mindent tudunk élőben mutatni. Ezt nagyon nem szeretnék, mert azt akarják, hogy az oroszoknak minél kevesebb információjuk legyen a rakétatámadásaik sikeréről.

Az akkreditációban szerepel, hogy senki nem mutathat be robbantást, csak 12 óra elteltével. Aki hamarabb hozza nyilvánosságra, kiutasíthatják.

Igy járt a holland újságíró is, aki az odesszai rakétatámadásról adott ki fotót, videót azonnal. Gyakorlatilag államtitkokat adott ki. Tilos fotót vagy videót készíteni úttorlaszokról, harcászati eszközökről vagy katonai objektumokról illetve katonákról is, kivéve, ha maszk van rajtuk, vagy erre személyesen engedélyt adnak. Ez nyomasztó, gondolkodik is az ember a szabály megsértésén, de nem éri meg.

– Van időd pihenni?

– Két hónap után most engedtem meg két napot fotózás nélkül, de tennivaló így is van. Képeket kell rendszereznem és küldözgetnem, ráadásul folyamatosan nézni kell a híreket és szervezkedni is kell, mert hétfőn szeretnék Zaporizzsjába menni. 500-1500 fotót készítek egy nap általában. Ebből kell esténként kiválogatni a legjobbakat, majd szerkeszteni és elküldeni az ügynökségnek. Ez rendszerint este 8 és 10 óra között van. Ez már késő a fotóügynökségeknek. Ők azt szeretnék, hogy 6-ig adjam le a felvételeimet, különben nem veszik meg az újságok.

– Mennyibe kerül több mint két hónapig dokumentálni az ottani eseményeket?

Sokba. Autista fiatalokkal dolgozom gondozóként Angliában, a fizetésem nem rossz, de itt annál többet költök egy hónapban, a bevételek pedig minimálisak. Családi megtakarításunkat élem föl, és kezdetben gyűjtöttek nekem a barátok olyan 200 ezer forintot. Örök hálám nekik, nagyon köszönöm a kedvességüket!

A golyóálló mellényem itt készült, 500 euróba került. Azt mondták erős, és ellenáll a Kalasnyikov golyójának is. Hogy mennyire erős valójában, azt nem szeretném kipróbálni.

Én még szerencsés voltam, mert a hazatérő újságírók eladják, akár 1500 eurót is kérnek a védőfelszerelésükért. A kiadásaim jelentős része  a fixerre megy, illetve a szállásokra, vonatra és kajára. Van, hogy csak csoki van nálam, hogy ha nincs idő enni, akkor valami energiát adjon.

– Melyek a legnagyobb kihívások?

– Nagy kihívás a bizonytalanság biztonsági és tervezési szinten is. A folyamatos szervezés mellett egyeztetni a kollégákkal, a fixerrel, és akkor sem biztos, hogy az eredmény az lesz, amire számítok. Rengeteg energia, idő és pénz megy néha kukába. Legutóbbi példa, hogy egyik kollégával megbeszéltük, hogy találkozunk Odesszában, onnan átmegyünk Mikolajivba. Azt mondta, jön hétfőn, másnap kedd vagy szerdát ígért, majd harmadik nap közölte, hogy elmegy ellenkező irányba. Elvesztegetett idő, pénz vonatra, szállásra, és a leszervezett fixer is bukott.

Vicces és bosszantó volt a háború elején, hogy aggódó ismerősök sokan írtak, de senki nem gondolta, hogy attól, hogy online vagyok, nem biztos, hogy ráérek. Nem csak beszélgetni nem érek rá, hanem sokszor egy visszaköszönésre sem.

A legnagyobb kihívás nyilván az érzelmi teher. Amikor látom a halott kétéves kislányt a sírgödör szélén, az exhumálás után.

Készítettem egy közeli fotót róla, de csukott szemmel. Később persze megnéztem, és beleégett az agyamba, mindig látom a kék overalljában. És az emberek megkérdőjelezik, hogy ez a háború tényleg van-e, hogy nem az ukránok mészárolják a  saját népüket vagy színészeket alkalmaznak? Ez nem egy akciófilm, ahol 10 millió statisztát meggyőztek, hogy dolgozzanak együtt a kormánnyal, pártállástól függetlenül. Volt egy szemtanú, aki látta a kislány és a családja meggyilkolását, majd ő is temette el őket. Olyan fájdalmat láttam az arcán, amit aligha tud valaki eljátszani.

A legeslegnagyobb kihívás tehát az, hogyan tudom megmutatni a kételkedőknek, hogy a fotó, amit csinálok, nem egy kép, hanem szétrobbantott jövő, amiből emberek hiányoznak, vagy tárgyak, épületek, amik örökre eltűntek.

Ami két hónap alatt tönkrement itt, évtizedek alatt is csak a töredékét lehet helyrehozni.

Elveszett jövő

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Király Júlia az MNB-botrányról: Matolcsyt, ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik
Ha nem, két év múlva is csak nyomoznak majd – mondja a jegybank volt alelnöke. Szerinte Matolcsy György az alapítvány esetében védekezhet azzal, hogy semmiről sem tudott, ő is csodálkozva olvasta, mi történt.


A nyomozás még tart a jegybanki alapítvány, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány és az alapítványi vagyon kezelésére létrehozott cég, az Optima Befektetési Zrt. ügyében, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos kár keletkezhetett. Veszélybe került a kecskeméti Neumann János Egyetem 127,5 milliárdja is, amit szintén befektettek. Lapinformációk szerint a pénz egy része Matolcsy György fiának baráti köréhez kerülhetett. Egyelőre nem tudni, hogy mire jut a rendőrség. Azóta a volt jegybankelnök is megszólalt, élesen bírálva az ÁSZ-jelentést, ami szerinte iratellenes és nélkülözi a tényeket. Az Indexnek nyilatkozva azt mondta, hogy „az is felfoghatatlan hiba az ÁSZ elnökétől, ahogy a károkozás szóval dobálózik”.

Terheli-e személyes felelősség az ügyben Matolcsy Györgyöt, és ha igen, elérhet-e hozzá is a nyomozás? Erről beszélgettünk Király Júliával, aki 2007 és 2013 között az MNB alelnöke volt.

– Mennyire volt etikus dolog, hogy ezeket az alapítványokat létrehozta annak idején Matolcsy György?

– Nekem volt egy nagyszerű MNB-s perem is, amit meg is nyertem, mert azt mondtam 2015-ben, hogy ezt bizony elkonfiskálták, magyarul ellopták az adófizetőktől, ami valóban így történt.

Ez már az első pillanatban az adófizetői pénz lenyúlása volt.

A jegybanknak a Pénzügyminisztérium, azaz az állam a 100%-os tulajdonosa. Normális országokban, normális körülmények között minden nyereségét befizeti a költségvetésbe, és nem szórakozik vele.

– Ez simán csak etikai kérdés, vagy büntetőjogilag is el kell számolni ezzel?

– Büntetőjogilag nem, mert Matolcsy György, mielőtt belépett a Magyar Nemzeti Bankba, átírta annak az alapító okiratát, miszerint a Nemzeti Bank nyereségének felosztásáról az igazgatóság dönt. Addig a részvényesi közgyűlés, azaz egy személyben a pénzügyminiszter döntött.

Tehát ez egy teljesen szabályos, törvényes akció volt. Önmagában ez nem szankcionálható büntetőjogilag.

Ez inkább csak kultúrországokban nem szokás.

– Tehát amit Matolcsy György csinált, azt jogszerűen csinálta, az más kérdés, hogy az ehhez szükséges törvénymódosításban neki is szerepe volt.

– És még csak nem is összeférhetetlen. Viszont a székházépítés esetében nehezebb dolga lehet. A jegybank gazdálkodásában elmeszelhetik gondatlanságért, ott nem nehéz a korrupciót sem kimutatni. Itt már az a kérdés, hogy akarják-e megtalálni a korrupciót, vagy nem akarják.

– Amennyiben?

– A székházat, amit fel sem kellett volna újítani, 50 milliárdért vállalták, majd végül 100 milliárdba került, és itt vannak olyan tételek, amik megmagyarázhatatlanok. Például a tetejére épített üvegpalota. Vagy például az 1 milliárd 800 millió forintos virágdísz.

– És miért pont most hozták ezt nyilvánosságra?

– Valószínűleg Varga, Nagy Marci és Lázár, hárman kombóban verik az asztalt, hogy a Gyurinak a körmére kell verni. De az például, hogy Magyar Péter miért nem kapta fel ezt az ügyet, egy jó kérdés.

– Mennyit árthat a jegybank tekintélyének, azon keresztül akár a forint stabilitásának, hogy ilyen dolgok derülnek ki?

– Az a nagy kérdés, hogy miért pont most derült ki. Nyilván erről eddig is tudtak a befektetők, tudott mindenki, és eddig sem ártott a forint stabilitásának. Tulajdonképpen még a Nemzeti Bank jó hírének sem. De a jegybankot megítélni inkább a gazdaságpolitikájáról szokás. Az, amit csináltak az alapítványok körül, az valóban kimerítheti a Btk.-t is, de nem ez a legkártékonyabb része az ügynek. Ez a leglátványosabb, az újságolvasókat legjobban érdeklő dolog, de a Matolcsy-hagyatéknak ez egy „töredéke”. Matolcsy György hagyatékának a kártékony része az, ami pusztítást a Nemzeti Bankban mint monetáris hatóságban végzett.

– Amennyiben kimeríti a Btk.-t, akkor eljuthat ez az ügy Matolcsyig is?

– Amit kitalált, azt már visszacsinálták. Varga Mihály nem engedhette meg, hogy később ez a fejére hulljon, és a Nemzeti Bankban mindenki tudta, hogy mi a helyzet, tehát a Vargát első nap figyelmeztethették, hogy azonnal lépni kell. És ebben jó partnerre talált a nemzetgazdasági miniszterben, Nagy Mártonban, aki a jegybank alelnöke volt, de nem írt alá semmilyen alapítványi papírt, ő arra nagyon vigyázott. Ilyen értelemben ő most a jó oldalon van.

– Az önmagában is beszédes, hogy az utolsó nap, pánikszerű intézkedéssel próbálták kiszervezni az alapítványok felügyeletét.

– Valószínűleg ez volt, ami kiverte végleg a biztosítékot, de azt illetően már tényleg csak találgatni lehet, hogy miért pont most hozták nyilvánosságra az ÁSZ-jelentést, miért nem fél évvel korábban, vagy a választások után. Az meg egyáltalán nem biztos, hogy Matolcsyig ez el fog vezetni.

Az, akihez egyértelműen elvezethet, Csizmadia Norbert, aki egyszerre volt az alapítvány kuratóriumának, meg a Neumann Egyetem kuratóriumának is a vezetője,

tehát ő tényleg a gondatlan gazdálkodás Btk.-t súroló lépéseit tehette meg. Matolcsy, ha nagyon jogilag nézzük, mit is tudhatott ő erről? Tudott ő erről? Ő is megdöbbent az ÁSZ-jelentésen. Szinte csodálkozva olvasta, mik vannak ott leírva. Ugyanis az alapítványokat létrehozta, mint alapító, és utána átadta a kuratóriumnak. Ő ült a kuratóriumban? Ült az ő gyereke a kuratóriumban? Hát nem. Tehát őt is megdöbbentette, hogy ez történt. Persze az MNB gazdálkodásában is talált a Számvevőszék némi problémát a székház felújítása körül, de ezek azért messze vannak attól, hogy Matolcsy Györgyöt karperecben elvigyék.

Az más kérdés, hogy ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik. Ha viszont nem akarja, akkor még két év múlva is csak nyomoznak majd.

– A fiát sem érhetik utol?

– Ha el akarják vinni, elviszik. Ha nem akarják elvinni, akkor nyomoznak. De ez innentől kezdve politológia. Ehhez nem értek.

– A kijelölt alapítványi célokból mennyi valósult meg?

– Ez egy érvényes kérdés, és fel lehet tenni, hogy vajon mennyit költöttek oktatásra, kutatásra és mennyit egyéb célokra? De erre azt lehet mondani, hogy folyamatosan költöttek oktatásra és kutatásra. Egy alapítványnál ezek ugyanis hosszú távú projektek. A Soros Alapítvány is évtizedekig finanszírozta a CEU-t. Tehát az nem úgy van, hogy egy nap alatt elköltöm az alapítványi pénzt. Ha az jön ki, hogy abból a 250 milliárdból eddig összesen 1 milliárdot költöttek oktatásra, az nagyon dicséretes, hiszen 200 évre tervezték a működést.

– Lehet akár az ingatlanvásárlásokat is úgy magyarázni, hogy ezek befektetések, mert egyszer majd a svájci ingatlan annyit fog hozni, hogy abból az egyetemet az idők végezetéig fent tudják tartani?

– Így van, igen. Az a baj, hogy a dolognak a közgazdasági tartalma teljesen nyilvánvaló. A jogi része az tényleg a bűnüldöző hatóság figyelmességétől és sebességétől függ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Ha eldől a dominó, még az is lehet, hogy a Tisza elviszi mind a 106 egyéni választókerületet
Török Gábor és Ruff Bálint közösen elemezték egy szerda esti rendezvényen, mi a helyzet egy évvel a 2026-os választások előtt. Győzhet-e a Tisza, és mi jönne, ha a Fidesz esetleg elveszítené a választásokat, átadná-e a hatalmat Orbán Viktor?
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. április 10.



Hétköznaphoz képest szokatlan, késői időpontban, este nyolckor kezdődött el a Polip Egyesület szervezésében két meghatározó politikai elemző, Ruff Bálint és Török Gábor beszélgetése, melynek a szervezők az „Egy évvel a választások előtt” címet adták.

A beszélgetés a kegyelmi botránnyal indult. Az elemzők azt gondolták a kegyelmi ügy előtt, hogy 2026-tal nem is kell foglalkozni, lejátszott meccs lesz az is, de jött Magyar Péter. Török maga sem gondolta volna, hogy Magyar több lesz, mint a kegyelmi botrány farvizén egy epizódszereplő. De most így utólag szerinte már teljesen logikus, hogy ennek a dolognak előbb-utóbb meg kellett történnie.

Megemlített egy tanulmányt, amely a magyarhoz hasonló domináns pártrendszerekkel foglalkozik, és „tulajdonképpen leírja nekünk a Magyar Péter-jelenséget. Leírja azt, hogy ott, ahol domináns pártrendszerek alakulnak ki, nem az ellenzék fogja leváltani a kormányon lévőket, mert pont arra épül a rendszer, hogy dominálja a politikai hatalmat, egy védett ideológiai törzsterületet hoz létre a többség támogatásával, hanem

majd jön valaki belülről, aki be tud menni erre a védett ideológiai törzsterületre, akire hallgatnak azok is, akik a többséget alkotják, vagy részben a többséget alkotják, és akikben a korábbi politikai ellenzék felismerheti azt a kalapácsot, amivel össze lehet törni a rendszert.”

„Ez a 2010-es tanulmányban teljesen világosan le van írva. Senki nem gondolta, hogy ez megtörténhet Magyarországon” - mondta.

Török Gábor szerint az, hogy milyen állapotban van a Tiszán kívüli ellenzék, teljesen érdektelen kérdés. Az pedig, hogy még melyik párt kerül be a parlamentbe, csak akkor érdekes, ha a két nagy fej-fej melletti eredményt produkál, mert akkor megeshet, hogy koalíciós kényszerhelyzet lesz. És egy ilyen esetben értékelődhet fel például a Mi Hazánk szerepe. Hacsak a Fidesz ki nem nyújtja a kezét a Mi Hazánk szavazóiért is, amire utalnak már most is jelek, ahogy sorozatosan nyúlja le a másik szélsőjobboldali párt témáit, a készpénzhasználattól kezdve a Pride betiltásáig.

Ruff Bálint szerint a főleg Kelet-Magyarországon élő Mi Hazánk-szavazók túlnyomó része valójában kiábrándult ellenzéki, akiket establishment-ellenességük miatt könnyű tematizálni akár az oltásellenességgel, vagy a készpénz körüli összeesküvés-elméletekkel, de nemcsak a Fidesz felé van kijárat a Mi Hazánk szavazótáborából. Ruff Bálint úgy gondolja, ez fontos kérdés lesz mind a Fidesznek, mind a Tiszának, mert „a Hajdúságban, Szabolcsban, Heves megyében, Jászságban egyéni körzetek mehetnek el, ha ott erős Mi Hazánk-jelenlét van.”

Török Gábor úgy látja, egy választási szituációban, ha kiélezett lesz a választás, semmilyen figyelem nem fog a kis pártokra hárulni.

„Az a kevés sem, ami most, ami azt is jelenti, hogy a nagy kérdés Orbán vagy nem Orbán, onnantól kezdve pedig erre két válasz adható. Úgyhogy szerintem a helyzetük nem javulni, hanem romlani fog a következő egy évben.”

Mindkét politikai elemző egyetértett abban, hogy azonnali politikai öngyilkosság lenne a Tisza részéről, ha szövetkezne valamelyik óellenzéki párttal, mert ha ez az ajtó kinyílik, akkor azt visszacsukni nem lehet, és benyomulnak a régi, kompromittálódott emberek a Tisza köré, a Fidesz pedig hátradől, és rendel egy kávét.

Török Gábor hozzátette, hogy jelenleg egy virtuális kétpártiság van, mert a Tisza még mindig nem intézményesült, noha már elindult ebbe az irányba, és ami virtuálisan megjelenik, azt létre is hívhatja a folyamatok dinamikája.

A nagy politikai változásoknak pedig van egy olyan logikája, hogy ha eldől a dominó, elmozdul az inga, az akár mindent is vihet, még az is lehet, hogy a Tisza elviszi mind a 106 egyéni választókerületet.

A kérdés az, hogy eldől-e az a bizonyos dominó. Mert ha nem, akkor viszont teljesen mindegy, mi történik.

Szóba kerül, hogy várható-e prominens fideszes politikusok botrányos bukása, átállása a Tiszához, vagy simán kilépése a közéletből?

Török Gábor azzal a meghökkentő megállapítással kezdte a válaszát, hogy a fideszes politikusnak nem az ellenzéki politikus a legfőbb ellenfele, hanem a másik fideszes politikus. Mert a kívülről monolit Fidesz belülről állandó harcban lévő szervezet, melyben folyamatos újrafelosztása történik az erőforrásoknak, de legalábbis a harc értük állandó. De hogy várható-e bármilyen dezertálás? Erről Török egy erős történettel válaszol: egy fideszes, nagyon fontos politikus mondta neki, amikor feltette neki azt a kérdést, hogy hogy néznek ki a belső viszonyok a pártban.

„Azt mondta, hogy képzeljek el egy házat, amelynek lángol a teteje, ám amelyben valaki bent a fejedhez tart egy pisztolyt. Milyen döntést hoznál? Először kiszaladnál a házból, kockáztatva, hogy fejbe lőnek, vagy megvárnád, amíg esetleg a tető elkezd úgy lángolni, hogy az az első gerenda, ami leesik, az ne a te fejedre essen, hanem arra, akinek a kezében a pisztoly van, és aztán utána akkor talán élve ki tudsz menni.”

Az elemzőket megkérdezték arról is, mi történne, ha a Tisza nyerné a választásokat? Összeomlana-e a Fidesz, vagy megszilárdulna egy kétpárti rendszer, amiben ők az egyik szereplők?

Ruff Bálint szerint az a legfontosabb, ami Orbán Viktor és Magyar Péter fejében van erről. Orbán már kimondta, hogy a haza nem lehet ellenzékben, így nagyon nehéz elképzelni, mi történhet. És vajon Magyar Péter megengedheti magának, hogy Orbánt futni hagyja, elfogadhatja, hogy ő vezesse majd az ellenzéket a parlamentben? Esetleg szabad utat ad neki „az első moszkvai járatra”? Ruff szerint ezek mind komoly forgatókönyvek lehetnek.

„Mert ha valaki, mint Orbán Viktor, egy rendszert épített Magyarországon, ahol minden róla szól, elképesztő hatalma volt, minden a rendelkezésére állt, akkor mindez hogyan ér véget? Nézzük a történelmi példákat, hát nem annyira vidámak általában ezek a végek.”

Török szerint Orbán Viktor 2002-ben egy vesztes választás után egyszer már átadta a hatalmat. De akkor nem egy teljesen a személyére szabott rendszerből kellett kilépnie. A mostani helyzet egészen más. Ma azt látni, ami szerinte vészjósló, hogy bár Rogántól sok jogkört elvett a miniszterelnök, de a kommunikáció és a titkosszolgálatok ott maradtak. Ebből is látszik, mit gondol a kormánypárt a legfontosabbnak a hatalom megtartása szempontjából. És a hatalom megtartásáért a Fidesz mindent meg fog tenni. Csak az a kérdés, hogy ennek a „mindennek” hol vannak a határai?

Török Gábor szerint azért elképzelhető egy békés forgatókönyv, amiben a Fidesz is elfogadja a hatalomváltás lehetőségét.

„Az a rendszer, amely most a fékek és ellensúlyok teljes hiányáról szól, egy személycserével vagy egy új hatalmi elit megjelenésével mindenhol feléledő fékeket és ellensúlyokat, vagy egyensúlyokat teremtene.” A fideszes elit emiatt gondolhatná úgy, hogy „nem a világvége egy hatalmi váltás”, mivel oly mértékben korlátozva lenne az új hatalom, hogy nagyon gyorsan a bukásához vezetne egy ilyen kaland. Gondolhatnák azt, hogy kicsit pihennek, és jönnek vissza.

„Más kérdés, hogy a magyar választási rendszer olyan, amelyben egy ilyen gondolkodás nagyon könnyen elképesztően rosszul is elsülhet, hiszen a kétharmadot a sima többségtől nagyon kicsi választja el támogatottsági arányban. Tehát ha néhány százalékkal erősebb a Tisza Párt, máris könnyen a 2/3-ad fölé csúszik a parlamenti mandátumokban.”

Azaz megvan annak a kockázata, hogy ez a spekuláció végzetessé válik a Fideszre nézve, mert Magyarék kétharmadot szerezve lebontják mindazt, amit Orbánék bekészítettek. És akkor tényleg vége a rendszernek.

Arányosabb választási rendszerben ettől nem kellene félniük, és bár nagyon csúnya dolog egy éven belül, a választások előtt átírni a választási törvényt, Török Gábor szerint paradox módon ez mégis megnyugtató lenne.

„Ha a Fidesz hozzányúlna a választási rendszerhez, szerintem mi megnyugodhatnánk, mert az azt jelentené, hogy fel van készülve akár arra is, hogy hatalomváltás legyen”.

Török szerint minden azon fog eldőlni, milyen arányban győz a Tisza – ha egyáltalán győz –, de „az biztos, hogy ez nem lesz egy dicsőséges hadjárat. Ha bemegyünk az erdőbe, legalább annyi idő onnan kijönni, nem fog ez olyan gyorsan menni.”

Az egyetemista közönség kérdései közül álljon kettő érdekesebb a végére. Az egyik azt firtatta, ha Orbánnak mennie kell, ki lehet, aki összefogja a Fideszt utána? A válasz számomra is meglepő: mindkét elemző egyetért, hogy ha még múlhatna Orbánon, akkor ő Szijjártót szeretné, de hogy valóban kinek van esélye, arra nincs válaszuk.

Egy másik kérdező a romániai és franciaországi történések kapcsán – mindkét országban bírósági ítélettel vettek le esélyes jelölteket az elnökválasztási küzdelemből – szeretné megtudni, hogy követheti-e a Fidesz ezeket a példákat, így iktatva ki Magyar Pétert a 2026-os küzdelemből. Török Gábor adja meg a választ:

„A Fideszen belül az az alapvető közmegegyezés erről a kérdésről, hogy ez korábban kellett volna. Most már késő.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fotók: Bayer Zsolt Menczerrel és Gulyással tüntetett a Tisza Párt ellen
Bayer Zsolt szerint elfogadhatatlan, hogy a Tisza Párt EP-képviselője, Kollár Kinga pozitív hatásokat lát az uniós pénzek visszatartásában, ezért tüntetést szervezett szombatra a Millenáris Parkhoz.


Szombaton délután tüntetést tartottak Budapesten a Millenáris Parkban. A demonstrációt Bayer Zsolt kormánypárti publicista és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szervezte Kollár Kinga, a TISZA Párt EP-képviselőjének brüsszeli beszéde miatt.

A megmozduláson Gulyás Gergely és Menczer Tamás is megjelent, utóbbi közös fotóra is szívesen odaállt az érdeklődők mellé. A tüntetőket automata hívásokkal toborozták, a helyszínen Kollár beszédének egy részletét is lejátszották nekik. A hangulatot a Nélküled és a Darabokra törted a szívem fokozták, a zászlók mellett pedig „Őszödi áruló” és „Júdás Péter elárulta” feliratú táblák is előkerültek.

Kollár Kinga az Európai Parlament egyik bizottsági ülésén arról beszélt, hogy a magyar emberek romló életminősége megerősítette az ellenzéket, ezért optimistán tekint a 2026-os választásokra. Ezt a fejleményt az EU-s források befagyasztásának „pozitív” hozadékaként említette – a pontos kontextust és nyilatkozatot ebben a cikkünkben mi is megírtuk.

Bayerék szombat délután 15 órakor kezdődő tüntetése mintegy 45 perc után véget is ért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Mindenki pontosan tudta, hogy ez nem mehet a végtelenségig, de úgy tűnik, mindennél fontosabb volt az így elért elképesztő haszon
Amerika 500%-os vámmal fenyegeti az Oroszországból kőolajat, földgázt, uránt vásárlókat. A MOL az elmúlt években hihetetlenül sokat keresett az orosz kőolajon, most viszont fájdalmas választás elé kerülhet - mondja az energetikai szakértő.


25 republikánus és 25 demokrata szenátor közösen kezdeményezett egy kétpárti törvényjavaslatot, ami 500 százalékos vámmal sújtaná azoknak az országoknak az exportcikkeit, amelyek orosz olajat, földgázt vagy uránt vásárolnak. Igaz, Trump mentességet adhatna ez alól az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeire hivatkozva. A több más elemből is álló újabb szankciós-csomag elsődleges célja, hogy Putyint békére kényszerítheti Ukrajnába.

Hogyan érinthetné egy ilyen szigorítás Magyarországot és a MOL-t? Ki tudnánk-e váltani mással az orosz energiahordozókat? És nőhet-e emiatt a benzin vagy a földgáz ára? Erről beszélgettünk Holoda Attila energetikai szakértővel.

– Hogy tudna az Egyesült Államok kormánya 500%-os vámot kivetni csak Magyarországra, amikor az Európai Unió tagjai vagyunk?

– Valószínűleg olyan formában tudják ezt megcsinálni, hogy magát a konkrét termékeket emelik ki, de hogy ennek a technikája hogyan történik, nem tudni. Ez azért példa nélküli. Ráadásul ezt nem is Trump kezdeményezte, hanem kétpárti kezdeményezés volt. Mondhatnák az emberek, hogy nem Trump határozza meg a magyarországi üzemanyagárakat, miért befolyásolná ez a magyarországi helyzetet?

De Magyarországon egyetlen vállalat szerzi be a nyers kőolajat. Az, amelyiknek finomítója van, és az a MOL. Az pedig a New York-i tőzsdén is jegyzett cég, amelyik nem csupán Magyarországra forgalmaz üzemanyagot, ahogy azt az emberek többsége képzeli, hanem rengeteg más terméket állít elő.

Például különböző kenőolajakat, vegyipari termékeket. Hiszen a MOL-nak van egy nagy vegyipari konszern-része, a TVK, amely a paraffintól kezdve sok mindent értékesít az Amerikai Egyesült Államokban. Ha azt mondják, hogy ezekre a konkrétan megjelölt termékekre vezetik be a vámot, könnyen elképzelhető, hogy ez egyedileg kezelhető lesz amerikai részről.

– Ki tudja ezt valahogy kerülni a MOL?

– A MOL folyamatosan azzal töltötte az elmúlt három évet, hogy azt bizonygassa mindenkinek, ő nem nagyon tud átállni más nyers kőolaj feldolgozására az urálin kívül, mert nagyjából olyan 5-600 millió dollárba kerülne a technológiai átalakítás. Mindez csak azért érdekes, mert most éppen rekord osztalékot fizetett ki, 220 milliárd forintot, ami nagyjából ezt az 500 millió dollárt fedezné. Ilyen szorult helyzetben úgy szokott lenni, hogy úgy döntenek egy adott cég tulajdonosai, hogyha egy technológiai fejlesztést meg kell tenni, akkor nem fizetnek osztalékot, hanem az eredmény egy részét erre fordítják. Lehet, hogy ezt próbálják kikényszeríteni az amerikaiak. Gyorsan hozzáteszem, hogy

elsősorban nem Magyarországot célozza ez a vám. Sokkal inkább Indiát és Kínát, akik jelenleg az orosz kőolaj legnagyobb vásárlói.

Gyakorlatilag átvették az Európai Unió szerepét. Ez onnan látszik, hogy az orosz fosszilis energiahordozók értékesítési volumene nem nagyon változott a korábbihoz képest. Van ugyan egy 15-18%-os csökkenés 2022-höz képest, viszont az érte kapott pénz jelentősen visszaesett, több mint 50%-kal, ami azt jelenti, hogy kihasználva az oroszok szorult helyzetét, ez a két nagy ország elkezdett sokkal nagyobb mennyiségben, de olcsóbban nyers orosz kőolajat vásárolni. Főleg annak fényében érdekes ez, hogy India korábban soha nem vásárolt az oroszoktól nyers kőolajat, most meg az egyik legnagyobb vásárlója lett, és nem azért, mint amit szintén az itthoni pletykák terjeszenek, hogy átcímkézzék, és indiai kőolajként adják el, hanem India és Kína mára már kiépítette azt az olajfinomítói és feldolgozói kapacitást, ami korábban hiányzott, azaz már különböző kőolajipari termékekkel fog megjelenni ezeken a piacokon. Na most leginkább ezeket a termékeket lehet sújtani az 500%-os vámmal, ami nyilvánvaló, hogy elrettentheti Indiát vagy Kínát attól, hogy nagyobb mennyiségben vásároljon kőolajat.

– Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy 500 százalékos vámmal sújtják az egész magyar kivitelt azért, mert oroszországból importálunk kőolajat, földgázt és uránt?

– Nem. Nem országokat büntetnek ezzel, hanem a céget, és ebből a szempontból a MOL azért fontos, mert ahogy említettem, nemcsak üzemanyagot forgalmaz Magyarországon, hanem a világban sokfelé értékesíti a saját termékeit.

– Ez elegendő presszió lehet arra, hogy a MOL mégiscsak átálljon, vagy inkább benyeli a veszteséget, mondván, hogy többe kerülne az átállás?

– Bárhogy dönt a MOL, az mindenképpen rontja az eredményeit. Kérdés, hogy mennyire tudja, meri, és mondjuk engedik neki politikailag. Bár a MOL nagyon megpróbál tőzsdei cégként viselkedni, az elmúlt időszakban mégis a magyar kormány oroszpárti jelszavait és nyilatkozatait visszhangozza. Gyanítom, hogy meg fogják találni az útját-módját, hogy megpróbálják csökkenteni a bejövő orosz nyersolaj mennyiségét, azonban az elmúlt három évben, amióta tart a háború, nem túl sokat tettek ebbe az irányban. Sőt, éppen ellenkezőleg, talán még nőtt is az Oroszországból behozott nyersanyag mennyisége a korábbiakhoz képest, miközben

mindenki pontosan tudta, hogy ez nem mehet a végtelenségig. De úgy tűnik, mindennél fontosabb volt az így elért elképesztő haszon,

hiszen a MOL 2022 második felében is, meg 2023-ban is rekord eredményeket ért el, köszönhetően az Urali és a Brenti olajár közötti jelentős különbségnek, ami által természetesen a magyar kormány is elég komoly bevételre tett szert. Arról nem is beszélve, hogy hány, általunk nem ismert és elrejtett különböző kereskedő, nagykereskedő cég van még a nyers kőolaj-üzletbe beiktatva a MOL és a számára eladó orosz vállalatok közé, ami bizony több milliárd eurónyi haszonnak a fekete, vagy sötétebb útra terelését eredményezte. Nyilván ezt is meg kell, hogy fontolják. Arról nem is beszélve, hogyha ennek van valamifajta politikai kapcsolódása a jelenlegi kormányzó párthoz, akkor nagy valószínűséggel politikai típusú döntést kell hozni. De még egyszer hangsúlyozom, nem Magyarország a vámintézkedések fő célpontja, hanem sokkal inkább India és Kína.

– Az is múlt heti hír, hogy Szijjártó Péter bejelentette a Barátság 2 kőolajvezeték meghosszabbítását Belgrádig, ami ugyancsak azt mutatja, hogy továbbra is az orosz kőolajba invesztál az ország.

– Ez egy nagyon sajátos dolog. Maga az ország nem fog invesztálni, mert attól, hogy Szijjártó fontoskodik mindenfelé, ezt soha nem a magyar állam fizeti. Ez egy olyan vezeték lesz, amit a MOL fog üzemeltetni, és ennek az égvilágon semmi köze a magyar ellátásbiztonsághoz, mert jelen pillanatban az látható, hogy Szerbiának nincs is elég olaja, saját maga is komoly importőr. Ebből következően az, hogy magyarországi finomítóval összekötünk egy másik, szerb finomítót, másról szól. Mégpedig arról, hogy ez a vezeték lehetővé tenné a szerbek számára, hogy ők is hozzájussanak a jelenleg Magyarországra érkező kőolajmennyiség egy részéhez, ami abban segít a szerbeknek, hogy a saját meglévő kiszolgáltatottságukat az Adria kőolajvezetéktől, azaz az örök ellenség horvátoktól, némileg csökkentsék.

Magyarország számára ez ellátásbiztonsági szempontból abszolút értékelhetetlen esemény, hiszen onnan nem fog érkezni Magyarország irányába kőolaj.

Ami a dolognak a távlati célja, és ezzel próbálják ezt takarni, hogy majd valamikor össze akarják kötni a trieszti és a konstancai kikötőket egymással, egy nagy vezetékkel. De gondoljunk bele, egyrészt a trieszti kikötő Olaszországból elmegy Szlovénián, Horvátországon, Szerbián és mondjuk Bulgárián keresztül egészen Konstancáig. Azért egy ilyen vezeték megépítése nem lesz egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok meggyőződve róla, hogy a horvátok olyan nagy lelkesedéssel támogatnák annak a vezetéknek a megépítését, ami konkurenciája lehetne a későbbiekben a saját Adria vezetéküknek. Tehát egy olyan jövőbeni ígéretről, vagy álomról beszélnek, ami szerintem az ablakban sincs.

– A gáz esetében milyen mozgástere van Magyarországnak?

– Jobban állunk még akkor is, ha a jelenlegi magyarországi földgázellátás domináns része a Török Áramlaton keresztül, Kiskundorozsmánál jön be Szerbiából. Viszont az olajjal szemben több olyan lehetőségünk van, ahonnan be tudunk szerezni földgázt, és ezt is tesszük. Ha ránézek a pillanatnyi szállítási térképre, akkor azt tudom mondani, hogy a Török Áramlatról érkezik körülbelül 900 ezer köbméter óránként, viszont Mosonmagyaróvárnál a HAG (Hungarian-Austrian Gaspipeline) vezetéken nem orosz földgáz érkezik, mivel az osztrákokhoz most már nem is jut el, hanem német, cseh, norvég, vagy éppen LNG gázok érkeznek, onnan is jön majdnem 400 ezer köbméter. Tehát ez egy jelentős mennyiség. És ott van még a horvát krki LNG terminál, ahonnan szintén 41-42 ezer köbméter érkezik óránként. Azaz sokkal jobb a helyzetünk, mert nem csak két vezeték van. Az olaj esetén csak a Barátság, illetve az Adria vezetékek vannak. Viszont a földgáz esetén gyakorlatilag valamennyi szomszédos országgal össze vagyunk kötve, és

használjuk is a vezetékeket minden irányból, bármennyire is próbálja sugallni azt a kormány, meg Szijjártó Péter, hogy mi fizikailag csak az oroszoktól tudunk vásárolni, ez nem igaz.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a MOL-lal szemben a gáz esetében az MVM a nagykereskedő. A MOL-nak vannak amerikai kapcsolódásai, ráadásul mint olajipari cég, ő onnan technológiát, technikát, szervizszolgáltatást és egyebet is vásárol, hiszen az olajipar döntő mértékben észak-amerikai központú. Az MVM-nek viszont nincsenek amerikai kapcsolatai. Tehát ha azt mondja az amerikai kormány, hogy ha az MVM nem hajlandó abbahagyni a Gazpromtól való vásárlást, akkor 500%-os vámmal sújtja, azt az MVM nem fogja észrevenni, hiszen nem kereskedik Amerikában. Ez azért egy drasztikus különbség.

– Beszéljünk még az uránról, mert erre is szól ez a bizonyos 500%-os vám. Szintén az is friss hír, hogy a Westinghouse bejelentkezett Magyarországon. Egyelőre csak kisebb erőművekről van szó, bár a sajtó ezt úgy kommentálta, hogy biztos Paks 2-re jelentkezett be. Ez utóbbinak én semmi konkrét nyomát nem láttam. Mi az igazság valójában?

– Jelenleg a Paks 1-es erőműhöz a dúsított urán az Oroszországból érkezik, illetve érkezett. A háborút követő néhány hónapban több olyan szállítmány is volt, ami pluszban hozott nukleáris fűtőelemeket. Ha visszagondolunk a Paks 2 körüli európai uniós értékelésekre, ellenvetésekre, ott mindig az volt az egyik probléma, hogy fűtőanyag tekintetében nem volt nyitott a szerződés, hiszen az orosz típusú atomerőművekhez gyakorlatilag csak az orosz típusú, úgynevezett kazettás fűtőelem beszállítása lehetséges. De az is igaz, hogy a Westinghouse is, de a francia atomipari cég is foglalkozott azzal, hogy megpróbálja ezekbe a típusú erőművekbe elkészíteni a saját fűtőelemét. Ezzel együtt az is tény, hogy

jelenleg dúsított uránból a legjobb minőséget az oroszok állítják elő a világon, ez olyannyira igaz, hogy még az Amerikai Egyesült Államok is orosz uránt vásárol.

Persze urán sokfelé van, Amerikától kezdve Kazahsztánig, de a dúsításban az oroszok a legjobbak. Hogy ezt is megpróbálják plusz vámmal sújtani, az azt is jelentheti, hogy az Amerikai Egyesült Államok nukleáris cégei is érintettek lehetnek ebből a szempontból. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a Westinghouse megpróbál egyrészt részt venni a magyarországi energiaellátás biztosításában az úgynevezett SMR-ek, a kis moduláris reaktorok forgalmazásával, ezt én egy jó ötletnek tartom. Azt már nehezen tudom elképzelni, hogy most akkor hirtelen Paks 2-ben átveszik az irányítást, beszállnak Paks 2-be, amiről cikkeznek az újságok. A Paks 2 egy orosz fejlesztési erőmű. Persze vannak nyugati beszállítói, de nem amerikaiak, sokkal inkább német és francia beszállítói, eleve így is indították el az egész projektet. Hogy ebben az amerikaiak milyen formában és hogyan akarnak részt venni, és hogy Trump, Putyin esetleg miben próbál megállapodni, nem tudni. Az ember el tudja ilyenkor képzelni, hogy eldugják az orosz cégeket, és amerikai mezben jelennek meg, de az amerikai Westinghouse egy az egyben biztos, hogy nem fogja tudni átvenni a Paks 2 építését.

– Most nézzük az energiaárakat. Ha az amerikaiak kivetnék ezeket a vámokat, akkor ennek milyen hatása lehet az árakra?

– Ha a MOL azt mondja, neki fontos a meglévő amerikai kapcsolat, annál is, hogy olcsóbban vásárol az oroszoktól kőolajat, akkor elkezdi növelni a tengeri szállításból származó olajat, ami nyilván másfajta árfekvés. Innentől kezdve sok múlik azon, hogy

a MOL hajlandó-e valamennyit feláldozni a saját profittartalmából, mert azzal lehet azért kompenzálni egy magasabb vagy drágább nyersolaj beszerzését.

De mondhatja azt is, hogy én annyira szeretem, amikor 220 milliárdot tudok osztalékként kiosztani, főleg a magyar kormánynak, meg a menedzsmentnek, hogy inkább megtartom ezt. Itt kérdés az, hogy a MOL-nak mennyit ér az amerikai piac. Ezt én nem tudom, hogy a MOL például petrolkémiai termékekből mennyit értékesít Amerikában. Azért el tudom képzelni, hogy összevethető a magyarországi üzemanyagforgalommal, ugyanis a MOL legnagyobb bevételét nem az üzemanyagforgalmazás adja, bárki bármit gondol, hanem a feldolgozott egyéb termékek, és a legnagyobb bevétele sem az üzemanyag-kereskedelemből származik, hanem a többi tevékenységéből. Ez azt is jelentheti, hogy az értékesítési célpontjai között ott lehet az Amerikai Egyesült Államok, olyan mértékben, melynek elvesztése talán fájdalmas lehet. Nem ismerjük azt, hogy a MOL Amerikában milyen erős. Az is szempont, hogy a MOL mind a bányászathoz, mind a finomításhoz vagy a petrolkémiai tevékenységéhez vásárol amerikai termékeket, gépeket, berendezéseket.

Ha nemcsak arról van szó, hogy 500 százalékos vámot kap a nyakába, hanem esetleg meg is tiltják az amerikai cégeknek, hogy ilyen cégekkel kereskedjenek, vagy nekik szolgáltassanak, ami azt jelentené, hogy amerikai részről embargó alá eshet a MOL, az azért már fájdalmas lehet.

– A végső szót a politika fogja kimondani?

– Nincs többsége a magyar kormánynak a MOL-ban. A magyar államnak jelenleg már nincs részesedése a MOL-ban, semennyi se. Talán csak az egy úgynevezett arany részvénye van meg, de az valójában semmire nem jó. Persze a befolyása az megvan, de jóval nagyobb befolyása van magának a menedzsmentnek, vagy a menedzsmenthez tartozó köröknek, meg különböző bankoknak.

- Visszatérve a fogyasztók szempontjaira: aki most olvassa az újságot, és azt látja, hogy 500%-os vámmal fenyegeti Amerika az oroszokkal üzletelőket, annak nem kell félnie, hogy emiatt neki holnaputántól megfizethetetlenül drága lesz akár a gáz, akár az olaj?

– Biztos, hogy nem kell aggódnia.


Link másolása
KÖVESS MINKET: