A szódásszifonban született üdítő története
Így próbáltuk lenyomni a nyugatot üdítőfrontot!
Az egész Márka sztori valamikor a 60-as évek végén kezdődött, amikor kishazánkban megjelent a Coca-Cola és pár évvel később a nagy konkurens, a Pepsi is. A Bambin felnövekedett hazai közönség egyszerűen imádta a ragacsos ízű, buborékos üdítőket, amelyeknek alapanyagát, a sűrítményt súlyos valutáért vették akkoriban külföldről. A szintén igen népszerű Traubinál ugyan jobb volt a helyzet, mert ott csak a licence díjat kellett kifizetni az osztrákoknak a rogyadozó szocialista gazdaság teljesítményéből, de legalább a gyártás nálunk maradhatott.
Gondolhatjuk, hogy az akkori pártvezetés mennyire el lehetett keseredve, hogy a magyarok a nyugati fertő édes-savas szimbólumaira áhítoznak, ráadásul ez nem kevés pénzébe kerül az országnak. Ezért hát ezt kiküszöbölendő megszületett a terv: saját üdítő kell! Ki is adták az Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetnek, hogy fejlesszék ki azt az üdítőt – lehetőleg magyar alapanyagból – amely majd megtöri a nyugati ínyencségek egyeduralmát.
S nagy bornagyhatalom révén, mi is lett volna kézenfekvőbb, mint hogy szőlőből készüljön ez az üdítő. Így született meg 1973-ban egy kék szódásszifonban az első szőlő ízű Márka Kállay Miklós és Sárkány Péter feltalálók jóvoltából. Az első összekevert szőlő Márkát az elkövetkező pár évben számtalan újabb íz követte: egy évre rá a meggy, majd 1979-ig sorban a málna, alma, fekete ribiszke, piros ribiszke, narancs, mandarin és limonádé.
A Márka-program, egy igazi kapitalista elképzelés
A saját receptúrán nyugvó Márka gyorsan népszerű lett a lakosság között, de ezt nemcsak a nyelveket pirosra festő Meggy Márkának, vagy a szőlő ízű kisüveges Márkának volt köszönhető, de a termékeket körülölelő programnak is. A Borgazdasági Vállalatok Trösztje ugyanis a meghirdette a Márka-programot, melynek fő célja az volt, hogy hazai alapanyagú, szénsavas üdítő italokat hozzanak forgalomba, persze busás haszonnal. Első lépésben megszervezték a termelést: például az első szőlőízű Márka-üdítőt a Délalföldi Pincegazdaságban palackozták, de később az országban több helyen is elindult a gyártás, a Balaton mellett, Kecskeméten és Szentendrén is, ez utóbbi maradt egyébként a 80-as évekre az egyeduralkodó.
A termelés mellett - akkoriban szokatlan módon - a promóciót és a marketinget is elég komolyan vették. Már a kezdetek kezdetén, 1973-ban a Hungexpo Reklámügynökség egy nagyszabású pályázatot hirdetett a magánemberek számára, amelyben szlogenötleteket vártak az új üdítőcsaládra. Az 5000 forintos fődíjat végül Kun Györgyné budapesti lakos vihette el „A hűs MÁRKA: frissítő, vitamindús, üdítő!” jelmondatával 8200 pályázó közül. Ezt az elkövetkező pár évben számos kupakgyűjtő promóció is követte, ami valódi izgalomban tartotta a magyarokat. Volt, hogy 50 márka-kupakot kellett összegyűjteni, hogy indulhassanak a Lada fődíjért, máskor a kupakokba rejtett betűkből kellett kirakni a márka szót.
A moszkvai olimpia a magyar üdítőnek is betett
A márka így elég hamar népszerűvé vált és a termelés felkúszott többmillió hektoliterre. Ebből a rengeteg üdítőből természetesen jutott a KGST piacokra is, így Csehszlovákiában és az NDK-ban is gyakran került meggy Márka az asztalokra. A Szovjetunióban sem vetették meg a magyarok csodaüdítőjét, így nem csoda, hogy a Márka ott volt az 1980-as csonka Olimpián is, Moszkvában. Erre az alkalomra egyébként még egy különleges alma ízű változattal is készültünk, illetve 1979-ben olimpiai utazást nyerhettek azok a magyar vásárlók, akik bőszen gyűjtögették a kupakokat.
Mivel a nyugati államok bojkottálták a moszkvai olimpiát a nagytestvér afganisztáni bevonulása miatt, így a Márka nagy nyugati áttörése elmaradt, és lassan elkezdődött az üdítő visszaszorulása a hazai és nemzetközi piacokról egyaránt. Ezt számtalan módon próbálták megakadályozni a Borgazdasági Vállalatok Trösztjén belül, az akkori fő Márka gyártóközpontnak számító Szentendrén: először Kanadába szállítottak Márkát, majd egy Volga menti orosz üzemnek adták el a gyártási alapanyagokat helyi palackozásra. De a rendszerváltás és az azt követő privatizáció és a védjegy-háború végképp visszavetette a Márka sikerét.
A nagy márkaháború
Történt ugyanis, hogy a 90-es években két magánvállalkozás is úgy érezte, hogy a Márka üdítő bizony az övéké, és ők szeretnék kizárólag gyártani, birtokolni. Az egyik vállalkozás a fent említett szentendrei központból kiprivatizált PromontorBor cég volt, amely gyártói történelmével, korábbi tevékenységével összhangban, a bíróság által is jóváhagyottan tulajdonolta a védjegyet. De nem így gondolta ezt a Traubi Hungária, amely az Eger- és Mátravidéki Borgazdaság jogutódjától, az Egervintől vásárolta meg a Márka előállítási jogait.
Az egri cég egyébként szintén benne volt a korábban emlegetett boripari trösztben a 70-es években és akkoriban tényleg gyártott Márka-üdítőket sok más palackozóhoz hasonlóan az országban. Végül a 90-es években fellángoló védjegyoltalmi vitából és pereskedést a Salamon Berkowitz amerikai-magyar üzletember által birtokolt Traubi Hungária elveszítette, a Márka minden joga a PromontorBoré maradt. Ez a kedvező döntés viszont nem hozta meg az átütő sikert a magyar üdítő számára, hiszen a 2000-es évekre már a nagy multinacionális üdítőóriások uralták nálunk is a piac jelentős részét.
Így született újjá a Márka
A fordulópont végül 2007-ben érkezett el a Márka számára, amikor a Szentendrén is dolgozó szakmabeli Pécskövi Tibor és testvére, Pécskövi Gábor elhatározták, hogy ismét új életet lehelnek a vegetáló üdítőbe. Így jött létre a Márka Üdítőgyártó Kft., amely ma már 40 millió literes termelésével és vadonatúj termékeivel meghatározó szereplője az üdítőpiacnak. 2017 óta saját tulajdonú, vadonatúj gyártóbázissal is rendelkeznek Felsőlajoson, és nem titkolt céljuk, hogy a nemzetközi piacokon is a magyarhoz hasonló sikereket érjenek el.
A gyárban tett látogatásunkon Pécskövi Tibor elárulta, hogy ma már a Márkát a korábbi tradíciók és a modern innovációk együttesen határozzák meg. Bár itthon még mindig a legkelendőbb ízek a meggy és a szőlő, a mai receptúra azonban teljesen eltér a 45 évvel ezelőtt megálmodott üdítőtől. A jelenleg hatályos élelmiszeripari törvények ugyanis számos régi összetevőt nem engedélyeznek (például mesterséges színezékek), ezeket valami más, modernebb, természetesebb alapanyaggal kellett helyettesíteni.
Ráadásul a modern fogyasztó az egészségesebb, kevesebb cukor tartalommal bíró üdítőket keresi, így az is jelentősen lecsökkent az elmúlt években. Mindezek mellett a palettán megjelentek a modern üdítő változatok is, például a limonádék, az új ízek és a szánsavmentes jegesteák is a Márka égisze alatt. A csomagolás és a design is hihetetlenül színes és mai, nyoma sincs az egykori retro zöld üvegeknek, de ha az ember rátekint a logóra, még mindig gyermekkora jól ismert ízeit érzi a szájában.
