„A szabadság nyomijai” – Harry és Meghan új életrajzi könyvéből simán öngól lehet
1. Meghan a királynőtől nem azt a tiarát kapta meg az esküvőjére, amelyiket akarta. Az nem derül ki, melyiket akarta, az viszont igen, hogy II. Erzsébet egy 1932-ben készült, gyémánt-tiarát ajánlott fel Meghannak, amelyet még Mária királyné viselt. A botrány akkor tört ki, amikor Harryék rácsörögtek a királynő öltöztetőnőjére, és közel húsz éve az egyik legközelebbi bizalmasára, Angela Kellyre, hogy "épp itt vannak a Buckingham Palota előtt" Meghan Párizsból átmagánrepülőztetett fodrászával, és azonnal be akarnak menni, felpróbálni a tiarát.
Angela Kelly azt mondta, ez nem így működik, a királyi ékszereket csak az uralkodó beleegyezésével, előre egyeztetett időpontban lehet megnézni, hiszen font-százmilliókat érő kollekcióról van szó. Harry ezt a rendreutasítást nagyon rossz néven vette.
2. Vilmos herceg az eljegyzés előtt (Harry és Meghan akkor körülbelül bő egy éve folytattak távkapcsolatot, tehát két különböző kontinensen éltek) leült Harryvel, és a következőket mondta neki: "Nyugodtan adj időt magadnak, ne siesd el. Ismerd meg egy kicsit jobban ezt a lányt." Az "ezt a lányt" kifejezés a könyv szerint sértette Harryt és Meghant, mert "lenéző színezetet" éreztek benne, és Harry úgy fogta fel, hogy a bátyja "egy sznob." Ugyanígy járt Harry legjobb gyerekkori barátja, Tom Inskip is, aki azt javasolta a hercegnek, előbb próbálják ki az együttélést Meghannal, mielőtt összeházasodnak. Inskip azonnal kegyvesztett is lett: az esküvőn ugyan még ott volt, a menyegzői partira azonban már nem hívták meg.
3. Katalin hercegné egyszer nem ment el shoppingolni Meghannal. Kiderült ugyanis, hogy épp ugyanabba a bevásárlóutcába tartanak, Katalin egy terepjáróban ment valahová. Meghan abban reménykedett, hogy Katalin felajánlja, vásárolgassanak együtt. Katalin a könyv szerint ezt nem tette meg (egyes sajtóhírek szerint a biztonsági protokoll lehetett a fő ok, a jövendőbeli király feleségét komoly védelem illeti meg, a biztonsági emberek, valamint az útvonal átszervezése bonyolult lett volna).
Meghan úgy érezte, Katalin nem vette őt a szárnyai alá, és amikor Katalin virágokat küldött neki a születésnapjára, azzal sem volt elégedett. Több személyes kontaktust várt volna a sógornőjétől.
4. Amikor Meghant 2017-ben, menyasszonyként a királynő meghívta a királyi család hagyományos karácsonyi fogadására, az egyik családtag, Mihály kenti herceg felesége, a 75 éves Marie-Christine egy szerecsent ábrázoló fülbevalót viselt. Ez Meghant rosszul érintette, mert úgy érezte, a fübevalóval a hercegné "üzenhetett neki", utalást téve Meghan félig afro-amerikai származására.
A könyvben még az is szerepel, hogy a királyi család nem támogatta eléggé Meghant, nem védte meg őt a sajtó támadásaitól, kritikáitól, pedig Harryvel számtalanszor panaszkodtak Károly hercegnek és a palota embereinek. Azt a választ kapták, hogy "ez így működik", a királyi család nem szabhatja meg, hogy a sajtó és pláne a közösségi média felhasználók mit posztolnak.
A sussexi hercegi pár azt is kifogásolta, hogy a királyi család nem értékelte eléggé az ő "sztár-státuszukat", és azt, hogy a család globális hírnevét milyen magasságokba emelték. Mármint ők ketten.
A fenti idézeteket én magam, angolból fordítottam, ismétlem, ez nem a magyar kiadás kritikája, csupán egy első, szigorúan személyes benyomás, amely az angolul már kiszivárgott részletekből és cikkekből kialakult bennem.
És ez a benyomás számomra lesújtó. Ha egy világjárvány és a nyomában taroló globális gazdasági problémák, munkanélküliség, bedőlő cégek, tönkrement kisvállakozások kárvallottjai, vagyis a "kisemberek" együttérzését Harry és Meghan iránt a szerzők ezzel a könyvvel akarják kivívni, erősen kétlem, hogy sikerülni fog.
Ha nem tudnak valami erősebbel előállni, és ellensúlyozni azt a tényt, hogy a fenti "szörnyűségek" mellett, amelyeket ki kellett állniuk, a sussexiek száz szobás paloták, magánrepülőgépek, terepjáró-flották és sürgő-forgó szolgahad között töltötték a mindennapjaikat, akkor ez bizony igencsak vékonyka lesz. Főként a jól dokumentálható tények ismeretében, miszerint Meghan csak az első évben 1 millió fontot, vagyis 400 millió forintot költött ruhákra, 2,4 millió fontért újíttatták fel nekik közpénzből windsori udvarházukat, Frogmore-t, amelyben nettó pár hónapot laktak, és jelenleg is évi 2,4 millió font (majdnem egymilliárd forint) juttatást kapnak Károly hercegtől, miközben egy Los Angeles-i luxusvillában élnek (Tyler Perry komikus adta nekik kölcsön lassan fél éve). Most mit mondjak? Miattuk nem mostanában fog megszakadni a szívem.
Lehet, hogy a könyv tartogat még súlyosabb leleplezéseket, amelyek valóban kiverik majd a biztosítékot minden jóérzésű emberben. De amit eddig tudok, arról nekem bevallom, az ugrik be: ez nem A szabadság nyomában, ez "a szabadság nyomijai".
Ugyanis nem tudom elképzelni, hogy sértődhet meg valaki a fent felsorolt, banális, és sok esetben teljesen megmagyarázható apróságokon. Miközben olyan elképesztő luxusban él, amelyről a Föld lakosságának 99 százaléka még csak nem is álmodhat.
Harry 35 éve a brit királyi család tagja, Meghan se volt már tini, amikor beházasodott, tudta, mit vállal. Tisztában lehetett a kötelezettségekkel, a protokollal, a kritikus sajtóval is. Erre fülbevalókon meg tiarákon problémázik, meg azon, hogy Vilmos azt tanácsolta az öccsének, lassítsanak? Vilmos csak tudja: kilenc évig járt Katalinnal, mire eljegyezte.
Természetesen elfogadom, hogy ettől függetlenül nem lehet könnyű ilyen kötöttségekkel, és ekkora (olykor valóban igazságtalan és kegyetlen) sajtónyilvánosság előtt élni. Csak akkor le kéne mondani a hercegi meg a hercegnéi címről, és az "Apu-bank" által küldött fontmilliókról is. Meghan és Harry így is bőven milliomosok. Ha a hőn áhított privát életre vágynak – januárban még ezt hozták fel a kiugrásuk okaként –, akkor hajrá. Eltelt nyolc hónap, tessék végre csinálni valamit. Mondjuk venni egy szép, kényelmes házat, keresni egy rendes állást, és eltűnni a nyilvánosság elől.
És főként felhagyni azzal, hogy a krónikus önsajnálatban, valamint a királyi család, a britek, a sajtó, a közösségi média, meg úgy általában mindenki hibáztatásában tocsogva megír(at)nak egy botránykönyvet – bár állítólag a pár most már tagadja, hogy konkrét közük lenne a könyvhöz, amely ennek ellenére érdekes módon életük legintimebb részleteiről is beszámol –, és abból próbálnak pénzt facsarni, hogy véresre harapdálják a kezet, amely a mai napig eteti őket.
(Források: The Sunday Times, Daily Mail, The Sun, Vanity Fair, People)
